Világgazdaság, 1978. augusztus (10. évfolyam, 147/2401-169/2423. szám)

1978-08-01 / 147. (2401.) szám

maimíal 1978. AUGUSZTUS 1., KEDD X. ÉVFOLYAM, 147. (2401.) SZÁM Háromféle OECD-jelentés WASHINGTON GAZDASÁGPOLITIKAI TANÁCSTALANSÁGA Milyenek az Egyesült Államok gazdasági kilátásai? Ártalmas-e, vagy előnyös a dollár árfolyamának gyengülése? Számíthat-e vala­milyen eredményre Carter elnök gazdaságpolitikája? Ahány szak­értő, annyiféle válasz. A nagytekintélyű OECD három, egymástól eltérő prognózissal is megörvendeztette a washingtoni vezetőket. A legtöbb egyetértés még abban mutatkozik, hogy az inflációs veszélyt az első helyre teszik a leküzdendő nehézségek sorában. De hogy eh­hez miképpen kellene hozzáfogni, abban teljes a tanácstalanság , és a jelek szerint a tehetetlenség is. Még a közeljövő kilátásai is bi­zonytalanok: a kormány havi összetett mutatója nem jelez hanyat­lást, de nem is emelkedett számottevő mértékben. Változatlanul az infláció az Egye­sült Államok „legsúlyosabb belföl­di problémája” — jelentette ki Carter elnök. A Fehér Házban tar­tott pénteki sajtótájékoztatóján — amelynek szövegét csak később tet­ték közzé — kifejtette, hogy az amerikai inflációnak és a dollárár­­folyam devizapiaci gyengeségének két fő oka van: az egyik a kamatok emelkedése, a másik a mezőgazda­­sági árak egyre magasabb szintje. A mezőgazdasági árak főleg azért gyakorolnak erős inflációs hatást, fejtette ki az elnök, mert a múlt év­ben rendkívül alacsonyak voltak. A kamatok irányzata azért döntő fontosságú, mert a rövid lejáratú bankhitelek kamata beleszámít a hivatalos fogyasztói árindexbe. En­nek az indexnek az alakulásától függ viszont nagyon sok kollektív bérszerződés, nyugdíj, sőt állami fizetés is. Carter nem nyilatkozott az orvos­lás módjairól, de megjegyezte, már az is nagy eredmény lenne, ha sike­rülne az év második felében meg­állítani­­az infláció gyorsulását. „Az inflációs ráta leszorítása azután na­gyon hosszadalmas, keserves folya­mat lesz”. Önkéntes próbálkozások Az önkéntességen alapuló prog­ram, amelyet az elnök meghirdetett, néhány kezdeti ígéret után csaló­dást okozott. Washingtonban nagy aggodalmat okozott a munkaügyi minisztérium jelentése, hogy június­ban a fogyasztói árindex 0,9 száza­lékkal, azaz évi 10,8 százaléknak megfelelő ütemben emelkedett. (Ta­­valy az első félévben 9, de a máso­dikban csak 4,7 százalék volt az ár­emelkedés évi üteme.) A kormány­nak, amely önként, előre lemon­dott az adminisztratív ér-bér kor­látozásról, nem sok eszköze maradt arra, hogy befolyásolja akár a szak­­szervezeteket, akár a vállalatokat. Miller, a központi bankhálózat el­nöke, a szavazástól való tartózkodá­son kívül nem sokat tett a kamat­emelkedés ellen, s így némileg ma­gára veheti, amit Carter a hitel drágulásának inflációs hatásáról mondott. A képviselőház bankügyi bizottságának ülésén azzal az öt­lettel állt elő, hogy a nagy válla­latokat, illetve az árak alakulásában nagy szerepet játszó iparágakat kérjék fel, dolgozzanak ki önkéntes „irányelveket” az árak emelésére. Később bevallotta, hogy ezt a ja­vaslatot nem beszélte meg a Fehér Házzal vagy a kormánnyal, csak akkor, nyilatkozata közben jutott eszébe. Miller javaslatának ötletsze­rűsége és az, ahogy a képviselők és az újságok komolyan vették, min­dennél ékesebben mutatja az ön­kéntes mérséklet politikájának csőd­­­­jét és a kormány tanácstalanságát. Tanácsok Párizsból Az Egyesült Államok nemzeti össz­termékének növekedési üteme a jövő év első felében valószínűleg évi 3 százalékra lassul (a jelen félévben 4,5 százalék lesz), bár bizonyos jelek arra mutatnak, hogy a fellendülés folytatódhat "- mondja az OECD Párizsban működő titkárságának az USA, gazdaságáról leadott évi jelen­tése. A fejlett tőkésországok Gazda­sági Együttműködési és Fejlesztési Szervezetének szakértői ezt a nem éppen egyértelmű megállapítást az­zal egészítik­ ki, hogy az infláció visszaszorítása mindennél fontosabb, mert a drágulás „párosulva a mun­kanélküliség hirtelen csökkenésével a fogyasztókat és a vállalatokat egy­aránt a kiadások mérséklésére kész­teti”, s ezzel fékezi a gazdasági nö­vekedést. Ugyanez a jelentés azt jósolja, hogy az USA fizetési mérlegének­ deficitje az idén 19 milliárd dollár lesz, de a jövő év első felében évi 12 , milliárdnak megfelelő összegre esik. Az OECD szakértői azonban nemcsak évi jelentéseket készítenek, hanem féléves szemléket is. Ebben az Egyesült Államokra vonatkozó rész az idei évre 25 milliárdos, 1979 első felére pedig évi 18 milliárdnak megfelelő deficitet jósol. A gazda­sági növekedés kilátásairól a félévi szemle hasonlóan nyilatkozik, mint az évi jelentés, de a munkanélküli­ségi helyzet romlását jósolja. Mind a két jelentés hangsúlyozza az ár­emelkedés fékezésének fontosságát, nemcsak a belső konjunktúra szem­pontjából, hanem a dollár deviza­piaci helyzete miatt is. Van azonban egy harmadik OECD- jelentés is, igaz, nem hivatalos: a hírügynökségek vezető párizsi szak­értőire hivatkozva ismertetik. Esze­rint az elemzés szerint a dollár ár­folyamának gyengülése végre kezdi meghozni gyümölcseit az USA ex­portőrei számára. Az amerikai vál­lalatoknak egyre nyereségesebb az export,­­miközben a japánok egyre kisebb haszonnal kénytelenek meg­elégedni a kivitel után, s kisebb mértékben, de a nyugatnémet export is kezdi érezni a márka felértékelő­désének hátrányos hatását. Ennek természetesen várható következmé­nye, hogy az USA ipara egyre na­gyobb energiával törekszik a kivitel fejlesztésére, a konkurrensek pedig beleunnak a profit feláldozásába. Persze, ez a nemhivatalos értékelés is rámutat, hogy az amerikai ár­színvonal emelkedésének felgyorsu­lása megállíthatja a fejlett tőkésor­szágok külkereskedelmének „átren­deződési folyamatát" — amelyet az OECD központjában egyébként nemcsak az USA, hanem az egész világgazdaság számára hasznosnak tartanak. Határozatlan mutatók Ezek után Washingtonban még mindig örülni kellene a dollár gyen­gülésének, amely tegnap is folytató­dott. A Wall Street Journal minapi jelentése szerint azonban az ame­rikai gazdaságpolitika irányítóit el­keseríti. Főleg azért, mert tehetet­lenek vele szemben. A devizapiaci intervenció eredményességében nem bíznak, hiszen a dollár irányzatát befolyásoló tényeken — a deficiten és az infláción nem változtat. Az olajimport megadóztatása vagy kor­látozása nem járható út: a kormány attól tart, hogy a kongresszus ezen feldühödve végleg befullasztja az energiatörvényt, s megfosztja az el­nököt minden lehetőségétől annak, hogy teljesítse bonni ígéretét. Az amerikai gazdaságpolitika be­folyásolásának bonyolult eszköztá­rában nem annyira az infláció fé­kezése, mint inkább a gazdasági te­vékenység­­ élénkítése irányában hat­na Carter elnök adóleszállítási el­képzelése. Ez, mint­ tudjuk, éppen az inflációs aggodalmak miatt erő­sen lefokozott formában került ,a kongresszus elé, de úgy látszik, sor­sa hasonló lesz az energiaprogra­méhoz. A képviselőház költségvetési bizottsága három hónapi vita után elfogadott egy szöveget a tőkenye­reség megadóztatásáról, de a szená­tus illetékes bizottsága ezt elfogad­hatatlannak tartja. A honatyák fő nehézsége az, hogy az idei választá­si évben nagyon óvatosan kell cso­magolniuk azt a törvényt, amely le­szállítja a tőkenyereség adóját, te­hát végső soron a tőkéseknek ked­vez, a legjobban a legnagyobbak­nak. A pillanatnyi kilátások megíté­lése szempontjából a legfontosabb­nak tartott, s hónapról hónapra iz­gatottan várt összetett gazdasági mutató ezúttal nem sok támpontot adott. A kereskedelmi minisztérium tegnap közzétett jelentése szerint az index júniusban 0,4 százalékkal emelkedett. Megkönnyebbülést okoz­hat a Wall Streeten, hogy nem­ ha­nyatlott, de az áprilisi 0,9 és a má­jusi (revideált) 0,1 százalékos emel­kedése után ez az újabb töredék­­javulás kevés ahhoz, hogy valami­lyen irányzatot rajzoljon ki. ______ _ IP - A CDU elutasítja Schmidt adójavaslatát A nyugatnémet kormány tervbe vett költségvetési intézkedéseit (VI­LÁGGAZDASÁG 1978. július 29. és 31., első oldal) kedvezően fogadták a pénzintézetek és a vállalatok ve­zetői, de bírálta az ellenzék. Kohl a CDU vezetője szerint az új in­tézkedések nem lesznek elegendőek a gazdasági növekedés tartós fel­lendítésére. Az ellenzék elutasítja az értéknövekedési adó emelését célzó javaslatot, amely ára lenne a jövedelemadó reformjának. Időközben újabb prognózis jósolja a nyugatnémet konjunkturális klíma javulását. A Dresdner Bank legújabb jelentése kedvezőnek tartja, hogy ügyfeleinek hitelfelvétele megélén­kült az év első felében. Főleg a ma­gánügyfelekről van­ szó, a vállalatok még mindig haboznak az újabb be­ruházásokkal. Ennek ellenére,­­ „a 2,4 százalékra visszaszorított inflá­ciós ütem, a bonni csúcson elhatá­rozott intézkedések megteremtették a gazdasági talpraállás előfeltételeit” — hangoztatja jelentésében a pénz­intézet. Óvatosabban fogalmaz a gazda­ságügyi minisztérium. Még mindig nem lehet­­világosan, látni a gazda­sági tendenciákat. Anélkül, hogy­ adatokat felsorolna, jelentése megál­lapítja: az ipari termelés és a meg­­rendelésállomány az utóbbi hónapok­ban sem haladta meg az első ne­gyedév alacsony szintjét. Ugyanak­kor kedvezően alakult a lakosság ke­reslete, a lakásépítkezés, a foglal­koztatottsági helyzet. A beruházá­sok azonban továbbra is vontatot­tan haladnak. (DPA, Reuter) NAPRÓL NAPRA + A MAGYAR KÜLKERESKEDELMI FORGALOM 1978 első öt hónapjában határparitáson megközelítette a 187 milliárd fo­rintot. A behozatal több mint 30 milliárd forinttal haladta meg a kivitelt. (3. oldal) + AZ OLASZ KORMÁNY „HADAT ÜZEN” AZ ADÓCSALÓK­NAK. Nehéz lenne elfogadtatni a nadrágszíj-megszorító intéz­kedéseket, ha egyes rétegek kivételezett helyzete fennmaradna — hangsúlyozta a miniszterelnök. (2. oldal) -A MEXIKÓ OLAJVAGYONA az újonnan feltárt lelőhelyekkel együtt megközelíti Iránét. (4. oldal) + AZ INDIAI ÖTÉVES TERV előirányzatai a mezőgazdaság komplex fejlesztésének szándékáról tanúskodnak. (5. oldal) + JAPÁN ÉS KÍNA KERESKEDELME JELENTŐSEN NŐTT az év első felében. A brüsszeli bizottság javasolni fogja, hogy szállítsák le mintegy 20 kínai eredetű árucikk importvámját. (2. oldal) + A KOLWEZI KÖRNYÉKI RÉZBÁNYÁK még nem heverték ki a háborúskodások kárait: termelésük csak 20 százaléka a ka­pacitásnak. Zambia rézexportját az elszállítás nehézségei aka­dályozzák. (3. oldal) Az ICCO londoni ülése Előkészületek a kakaóegyezmény újratárgyalására Jövőre újra kell tárgyalni a nemzetközi kakaóegyezményt — ha­tározták el a nemzetközi kakaótanács (ICCO) múlt héten Londonban tartott ülésén a résztvevők. A nyári ülésszak az újratárgyalás menet­rendjét is kidolgozta. Emellett aktuális kérdésekben is döntött, így például arról, hogy az árkiegészítő alap céljára változatlanul librán­­ként egy centet kell befizetni az exportált kakaó után. A nemzetközi kakótanács nyári ülésszakát a múlt héten tartották Londonban avval az elsődleges cél­lal, hogy kidolgozzák az új kakaó­egyezmény létrehozásának menet­rendjét. Utoljára márciusban ta­nácskoztak akkor tanácsadó testü­letet állítottak fel a tagok javasla­tainak összegyűjtésére, rendszerezé­sére. A testület most beterjesztett jelentése azonban túllépett az ere­deti célkitűzésen: olyan egyezmény körvonalait tartalmazza, amely egy­szerűbb, rugalmasabb a jelenlegi­nél (amely 1974-ben jár le), és kö­zelebb áll a piaci realitásokhoz is. A tárgyalások során megpróbálták összehangolni a termelők és fo­gyasztók javaslatait arról, hogy hol és milyen keretek között tartsák az egyezmény végleges formába önté­sére irányuló megbeszéléseket. A zárókonferenciát mindenképp az UNCTAD égisze alatt kell meg­tartani Genfben a jövő év elején, az addigi menetrendről azonban két elképzelés alakult ki: az I­CCO tit­kársága és a legtöbb termelő ország hat hétig tartó újratárgyalási­ ülés­szakot akart Genfben, mivel csak így látják technikailag biztosítottnak az eredményes munkát. A fogyasz­tók, mindenekelőtt a Közös Piac országai ellenben egy előzetes, lon­doni összejövetel mellett foglaltak állást. Elképzelések szerint az ott kidolgozott egyezménytervezetet egy rövidebb, kéthetes genfi tárgyalás­­sorozaton véglegesítenék, s azt rög­tön ott követné az aláírás. Most Londonban a következők­ben állapodtak meg: 1979. január 22. és március 2. között kerül majd sor az egyezmény újratárgyalására — hacsak az UNCTAD titkársága nem javasol más időpontot a jövő év elején. Addig megfelelő előkészü­leti munkára ny.pt­ lehetőség, a ta­nács az előkészítő szakaszt decem­ber 14—15-én zárja le. Létrehoz­ták az előkészítő bizottságot amely­ben nemcsak a jelenlegi egyezmény­hez csatlakozott országok, hanem a kívülállók is részt vehetnek, az USA-t (amely nem tag) kifejezetten felkérték a részvételre. Ez a bizott­ság október közepén és december elején ülésezik majd a tanácsadó csoport október eleji, hamburgi megbeszéléseit követően, amelyeket a kakaó világpiaci helyzetéről tar­tanak. Az előkészítő bizottság megvizs­gálja az árstabilitás megteremtésé­re vonatkozó javaslatokat, amelyek az 1972. és 1975. évinél egyszerűbb, rugalmasabb megállapodásra kell hogy vezessenek. Felkérték a genfi titkárságot, hogy a bizottság mun­kájának a segítésére készítsen rész­letes tanulmányt a jelenlegi világ­piaci helyzetről és az 1935-ig vár­ható változásokról. Az ülésszak aktuális kérdésekkel is foglalkozott, így eldöntötték, hogy a nemzetközi kakaóegyezmény 1973— 79-es, utolsó évében az ütközőkész­­letekhez való hozzájárulást válto­zatlanul exportált libránkér­t 1 centban állapítják meg. Ahhoz, hogy a jövő évi kvóták változatlanok ma­radjanak, a ví­g nettó importjá­nak 1 millió 520 ezer tonnát kell kitennie, s ebből, 220 ezer tonnát annak a hányadnak, amely az éves kvótától független. A fennmaradó 1 millió 200 ezer tonnányi kvóta a következőképp oszlik meg: Brazília 252 200 tonna, Ghana­ 410 800 tonna, Elefántcsontpart 241 800 tonna, Mexikó 32 500 tonna, Nigéria 231 400 tonna, Togo 18 200 tonna és Kame­run 113 100 tonna. Végül sor került az új tisztség­­viselők megválasztására, akik októ­ber 1-én lépnek hivatalba. Kijelöl­ték jövő­ évre a végrehajtó bizott­ság­­tagjait, a fogyasztók és a ter­melők részéről is nyolc-nyolc orszá­got. Termelők: Brazília, Ecuador­, Ghana, Elefántcsontpart, Mexikó, Nigéria, Togo és Kamerun. Fogyasz­tók: Franciaország, az NSZK, Olasz­ország, Hollandia, Új-Zéland, Svájc Anglia, Szovjetunió, Sz. K. Tovább gyengült a dollár, erős vr­erőny Hétfőn ideges hangulat uralko­dott a nemzetközi valutatőzsdéken. Folytatódtak a pénteki irányzatok: a dollár tovább gyengült, a svájci frankhoz képest minden idők leg­alacsonyabb árfolyamára süllyedt, hétfőn reggel Zürichben 1,7445 svájci frankkal jegyezték. Délutáni jelentések szerint New Yorkban is­mét a 190 jenes árfolyam alá bu­kott az amerikai valuta, s megren­dült helyzete a francia frankkal szemben is. A devizapiacokon im­már azt találgatják, hogy a tokiói és a svájci hatóságok korlátozni fogják a dollár beáramlását. A de­vizapiaci izgalmak legyengítették az aranypiacot is, ismét 200 dollár fö­lött jegyezték a sárga fémet, ame­lyet főleg nyugat-európai és ameri­kai befektetők kerestek. (Reuter) Anglia elengedi 17 fejlődő ország tartozását Anglia leírja 17 fejlődő ország 900 millió fontos adósságát — jelentette be az alsóházban Judith Bart asz­­szony, fejlesztésügyi miniszter. El­engedik többek között Afganisztán, Banglades, Egyiptom, India, Indoné­zia, Pakisztán, Szudán és Tanzánia tartozását. (AP—DJ) Peru októberig átütemezi adósságát Peru októberig meg akar állapod­ni összesen 8,2 milliárd dollárnyi külföldi adósságának átütemezésé­ről — jelentette be Morales Ber­­mudez elnök. Közölte, Peru arra tö­rekszik, hogy megvédje érdekeit az IMF-el folyó hiteltárgyaláson. Még az év vége előtt további 260 millió dollár kölcsönt akarnak felvenni a fizetésimérleg-helyzet javítására. Az ország pénzügyeinek rendbehozata­lára tett lépések között említette, hogy 180 millió dollárt már sikerült átütemezni, latin-amerikai állami bankok csoportjától 86 millió dol­láros gyors kölcsönt vettek fel, és átütemezték Perunak a Szovjetunió­val szembeni adósságait is. Az idén — elsősorban a szigorú importkorlá­tozás hatására — az ország keres­kedelmi mérlege 5­0 év óta először aktívvá válik. Továbbra is gondot okoz azonban, hogy az év első hat hónapjában az infláció éves szinten 40 százalék körül mozgott, decem­berig pedig 50—60 százalékra is fel­szökhet. Ezért további, még szigo­rúbb korlátozó intézkedéseket kell hozni és takarékoskodni kell a nem kimondottan létfontosságú fejlesztési programokra kiadott összegekkel is — tette hozzá az elnök. (Reuter, MTI)

Next