Világgazdaság, 1978. szeptember (10. évfolyam, 170/2424-191/2445. szám)

1978-09-01 / 170. (2424.) szám

1978. SZEPTEMBER 1., PÉNTEK X. ÉVFOLYAM, 170. (2424.) SZÁM HATÁROZOTT KÖRVONALAT ÖLT A JAPÁN GAZDASÁGÉLÉNKÍTÉSI PROGRAM 2500 milliárd jenes injekció A júliusi bonni gazdasági csúcstalálkozó egyik legaktívabb részt­vevője, Japán megkísérli, hogy eleget tegyen a 7 százalékos gazda­ságnövekedési ütem megvalósításáról szóló ígéretének. Fukuda mi­niszterelnök és gazdasági miniszterei szerdán elhatározták, hogy 2500 milliárd jen összegű pótköltségvetés elfogadására szólítják fel a szeptember végén összeülő parlamentet. Az ösztönzési intézkedések terve már jó ideje a levegőben lógott, a határozathoz a japán gaz­daság áprilisi—júniusi kedvezőtlen gazdasági eredményei adták meg a végső lökést. A szombaton összeülő kabinet vitatja majd meg részletesen, hogy az elsősorban közmunkaprogramokra szánt össze­get mely szektorok kapják meg. A japán kormány az 1978-as pénz­ügyi év első negyedévének, az áp­rilis-júniusi időszaknak a gazdasá­gi eredményeitől tette függővé, szük­ség van-e és mekkora pótlólagos költségvetésre, hogy elérjék a 7 szá­zalékos növekedést. Keddre a gaz­daságtervezési hivatal el is készí­tette beszámolóját, s ebből kitűnik, hogy a kormánynak haladéktalanul gazdasági injekciót kell „felírnia”. Az április—júniusi három hónap alatt a japán gazdaság reálértékben csupán 1,1 százalékkal növekedett, szemben az előző negyedév 2,5 szá­zalékos bővülésével. A GNP növe­kedésének lassulását elsősorban az export csökkenése okozta, ezt a tényt a tokiói gazdaságtervezési hi­vatal a jen mértéktelen erősödésével magyarázza. Az április 1-ével kez­dődött 1978-as pénzügyi év első ne­gyedének reálnövekedése 4,5 száza­lékos éves növekedésnek felel meg, míg a január—márciusi időszaké 10,4 százalékosnak. A jelentés meg­állapítja, hogy ilyen ütem mellett a pénzügyi év végére csupán 5,4 szá­zalékkal bővülne a japán gazdaság. Fuku­da miniszterelnök szerdán összeült három gazdasági miniszteré­vel, Komoto külkereskedelmi és iparügyi miniszterrel, Murajama pénzügyminiszterrel és Majazavával, a gazdaságtervezési hivatal igazga­tójával. Elhatározták, hogy 2500 mil­liárd jenes (13,16 milliárd dollár) pótköltségvetést javasolnak, amely­ről a szeptember végén összeülő par­lamentnek kell döntenie. A teljes kabinet szombaton tanácskozik ró­la, hogy a 2500 milliárdot milyen közmunkákra fordítsák. Az üzleti körök már jó ideje erős nyomást gyakoroltak a kormányra, ők 3000—4000 milliárd jen összegű ösztönzési keretet láttak volna szí­vesen. Murajama a szerdai megbe­szélés után sajtóértekezletet tartott. Elmondta, hogy az osszétíz jel­­leg­ pénzügyi helyzetében ez a legna­gyobb összeg, amelyet a gazdaság élénkítésére fordíthatnak. Meggyő­ződése szerint a javasolt mennyiség, amely 1,3 százalékkal növeli a GNP-t, elegendő lesz a 7 százalék eléréséhez. A pénzügyminiszter hangsúlyozta, hogy a pótlólagos költségvetéssel a belső kereslet növekedéséhez — az import fokozódása révén —, a kül­kereskedelmi aktívum csökkenésé­hez és a jenspekuláció megállításá­hoz akarnak támogatást nyújtani. A miniszter elmondta, hogy a jen erő­södése kifejezetten árt a növekedés­nek. Egyelőre nem lehet tudni, ponto­san hogyan akarják felhasználni a 2500 milliárd jent. A „gazdasági böl­csek” szerdai megbeszélésükön elve­tették a jövedelemadó mérséklésére vonatkozó követeléseket, amelyeket egyébként a japán gyáriparosok szö­vetsége, a Keidanren is támogatott. Mijazava elmondta, hogy a mérsék­lés a kormánynak komoly anyagi ne­hézséget okozna, anélkül, hogy lát­ható gazdasági haszna lenne. Közöl­te, hogy a pénzt nemcsak infrastruk­turális beruházásokra, hanem új munkahelyek megteremtésére és az ipar szerkezetének módosítására for­dítják. Szombaton dől el, hogy a kor­mány elfogadja-e azokat a javas­latokat, amelyek az import növelésé­nek előmozdítására alakult külön­leges bizottság készített. Ezek egye­bek között azt a finanszírozási rend­szert akarják kibővíteni, amelyet a kormány áprilisban léptetett életbe a hosszú lejáratú importügyletek megkönnyítésére . Vác­tság azt ta­nácsolja, hogy növeljék a kedvezmé­nyek körét, egyebek között alkal­mazzák az enyhe feltételű hiteleket a repülőgépek vásárlására és a kül­földi beruházásokra. Ha a parlament elfogadja a kor­mány pótköltségvetési javaslatát — s ehhez nem fér sok kétség —, Fu­­kuda miniszterelnök valószínűleg állni tudja a növekedésre tett ígére­tét, amelyet a legfejlettebb tőkésor­szágok bonni csúcstalálkozóján is megismételt. Ezt Fukuda pártelnöki pozícióinak megerősítésére is fel­használhatja a Liberális Demokrata Párt december 1-én sorra kerülő el­nökválasztásán, így az április—jú­niusi kedvezőtlen gazdasági eredmé­nyek feltétlenül előnyöket hoztak a japán miniszterelnöknek. Japán leg­jelentősebb kereskedelmi partnerei láthatják, hogy csökken a janán kivitel növekedési üteme, a belföldi választók pedig az eddiginél bizto­sabbak lehetnek benne, hogy a kor­mány garantálja gazdasági ígéreteit. Fukuda egyébként ma egyhetes hi­vatalos látogatásra a Közel-Keletre utazik, Iránt, Katart, az Egyesült Arab Emírségeket és Szaúd-Arábiát keresi fel. Megbeszéléseit főként a közel-keleti olaj­szállítások stabilizá­lására használja majd fel. Japán olajszükségletének 80 százalékát a Közel-Keletről szerzi be, Szaúd-Ará­­bia 30 százalékkal. Irán pedig 24 szá­zalékkal részesedik a japán import­ból. J. Zs. Anglia csatlakozik a légibusz-konzorciumhoz Együttműködés a Boeinggel is A brit repülőgépipar szempontjából rendkívül nagy horderejű döntéseket ismertetett Varley iparügyi miniszter. Anglia csatlako­zik a Boeing 757-es repülőgép megépítéséhez, és a British Airways 19 darab gépet köt le 800 millió dollár értékben. A British Aerospace viszont betársul a nyugat-európai légibusz-konzorciumba, 20 százalé­kos részesedéssel. London tehát azt akarja, hogy a kecske is jóllak­jék és a káposzta is megmaradjon, a Rolls Royce megkezdheti a Boeingbe szánt motorok kifejlesztését, s a British Aerospace sem ma­rad munka nélkül. Párizs és Bonn korábban gyanakvó szemmel szemlélte a britek és a Boeing tervezett kapcsolatát, de ez, úgy lát­szik, mégsem akadálya többé annak, hogy a Közös Piac három vezető hatalma együttesen fogjon hozzá az új légibusz megépítéséhez. Londonban hivatalosan bejelen­tették, hogy Nagy-Britannia csatla­kozik a Boeing 757-es típusú, kö­zépméretű, 180 üléses repülőgép megépítéséhez. A gépbe Rolls Royce motorokat szerelnek, a brit cég hamarosan fél milliárd dolláros fej­lesztési programba kezdhet. A Rolls Royce reméli, hogy körülbelül 2 milliárd dollár értékben fog el­adni motorokat. Az amerikai meg­rendelés 10 ezer angolnak kínál ál­landó munkalehetőséget. A Boeing 757 1983-ban készül el, de jövőre máris biztosítottnak látszik. Az amerikai Eastern Airlines 21 gép vásárlásában állapodott meg és to­vábbi 24-re opciót jelentett be. A British Airways zöld utat kapott, hogy 19 darab Boeinget vegyen. A salamoni döntés másik fejezete, a British Aerospace 20 százalékos érdekeltséget szerez a nyugat-euró­pai légibusz-konzorciumban. A csat­lakozás hivatalos időpontja 1979. január 1. Az iparügyi miniszter el­mondotta, hogy London 100 millió dollárral járul hozzá a konzorcium alaptőkéjéhez. A feltételeket még nem tisztázták, erre azonban hama­rosan sor kerül. A csatlakozás azt jelenti, hogy Anglia teljesjogú tag­ként vesz részt az A—310-es légi­busz megépítésében. Párizs koráb­ban megfenyegette Londont, hogy nem járul hozzá a brit részvételhez, ha Anglia nem ad fel rendeléseket a légibuszra. Varley hangoztatta, hogy a jelenlegi igényeknek jobban megfelel a középméretű, keskeny testű Boeing 757-es. Széles testű gépek vásárlása esetén viszont a legmegfelelőbbnek a 310-es légi­buszt tartják. A londoni kormány „jószándékú figyelemmel” kíséri a British Airways tárgyalásait a légi­­busz-konzorciummal és adott eset­ben vásárlási engedélyt fog adni. A mostani bejelentések által érin­tett három vállalat, a British Air­ways, a British Aerospace és a Rolls Royce egyaránt állami tulajdonban van. A két előbbi a Boeinggel való együttműködés mellett kardosko­dott, míg a harmadik a légibusz­­konzorciummal szemezett. Heves vita bontakozott ki Nagy-Britanniá­­ban, hogy melyik partnert válasz­szák, olyannyira, hogy a döntés fon­tos politikai kérdésnek számított. Most mindhárom vállalat, no meg az EGK és az USA megkapta, amit akart. Egy kérdés még nyitott: a francia és a bonni kormány állás­pontja (a csatlakozást engedélyez­niük kell). A francia közlekedési miniszter a hét elején Londonban tárgyalt, így aligha kétséges, hogy a vitás pontokat valahogy sikerül megoldani. (Reuter, AP—DJ) ­i IPI­SZ és az INTURISZT megállapodása A jövő évben 44 ezer magyar tu­rista látogat a Szovjetunióba és 39 ezer szovjet állampolgár ismerkedik hazánk nevezetességeivel annak a kiegészítő megállapodásnak az ér­telmében, amelyet B. Zezulin, az INTURISZT elnöke és dr. Hahn Lí­via, az IBUSZ vezérigazgató-helyet­tese írt alá tegnap Moszkvában. A két utazási iroda együttműködését 1978—81-re szabályozó szerződés azért szorult módosításra, mert az érdeklődés mindkét részről megha­ladta az előirányzott évi 10 száza­lékos növekedési ütemet. Megállapodtak abban, hogy az olimpiai idegenforgalmi keretszerző­dést ez év őszén megkötik és az INTURISZT vezetői 1979 tavaszáig megküldik az IBUSZ-nak a konk­rét útvonalterveket (MTI) I NAPRÓL NAPRA I­S + ALPBACHBAN A NEMZETKÖZI PÉNZÜGYI KONFEREN­CIÁN Fekete János, a Magyar Nemzeti Bank elnökhelyettese előadásában a szocialista országok eladósodási problémáit ele­mezte. (3. oldal) + A METRIMPEX AZ ELSŐ FÉLÉVBEN — mint a korábbi években is — nem tudta teljesíteni időarányos tervét, az ex­portban lemaradtak, az importot túlteljesítették. (3. oldal) + SZOVJETUNIÓ ALUMÍNIUMKOMBINÁTOT SZÁLLÍT GÖ­RÖGORSZÁGNAK. A 600 ezer tonna kapacitású létesítmény­ről született elvi megállapodást a görög gazdasági koordinációs miniszter jelentette be. (4. oldal) + A NYUGATNÉMET TURISTÁK MINDEN EDDIGINÉL TÖB­BET KÖLTENEK KÜLFÖLDÖN, az év első felében 11,2 mil­liárd márkát adtak ki. (2. oldal) -A NAMÍBIA FÜGGETLENNÉ VÁLÁSÁNAK KÖLTSÉGEIT 300 millió dollárra becsüli az ENSZ főtitkára. (2. oldal) + AZ ÚJ DÁN KORMÁNY EXPORTÖSZTÖNZŐ LÉPÉSEKET 180 millió dollár exporthitelt kíván folyósítani jövőre a gazdasági csomagterv keretében. (2. oldal) A Peugeot-Citroen elnökének sajtóértekezlete A szakszervezetek biztosítékot követelnek A Peugeot-Citroen, a Chrysler nyugat-európai üzemeinek átvé­telére készülő francia konszern, minden támogatást megad majd az amerikai cég válsággal küszködő brit üzemének — jelentette ki tegnapi sajtókonferenciáján Parayre, a francia cég elnöke. A terve­zett fúzió új lehetőséget teremt a tevékenység megújítására, ezáltal az expanzióra és a nyereségesség visszaszerzésére a brit üzemnél is. Nem valószínű, hogy a brit kormány ellenezné, hogy a Chrysler brit üzeme Európa legnagyobb autógyárához csatlakozzék — fej­tegette Parayre. Mint ismeretes, az augusztus 10-én bejelentett üzlethez a francia és az angol kormány beleegyezése szüksé­ges. (Madridból, a harmadik érde­kelttől az a hír érkezett, hogy a spa­nyol kormány előzetes hozzájárulá­sára nincs szükség.) A franciáknak a jelek szerint nincs kifogásuk az üz­let ellen, s a kabinet heteken belül jóváhagyhatja a tranzakciót. Az egyetlen akadályt a britek jelenthe­tik, az amerikai cég angliai üzeme ugyanis az előző három évben össze­sen 80,5 millió font állami támoga­tást kapott veszteségei áthidalására. A Peugeot-Citroën elnöke elmond­ta: feltételezésük szerint a brit kor­mány nem várja el, hogy az új tulaj­donos visszafizesse az államtól ka­pott összegekből az előző évek vesz­teségeinek fedezésére szolgáló részt, de hozzátette: a cég természetesen átvállalja a brit gyár minden kötele­zettségét, így visszatéríti a kormány­tól kölcsön formájában korábban kapott támogatást is. Elébe menve a szakszervezetek egyik követelésének, Parayre elmondta, hogy a cég válto­zatlanul­­ fenntartja a brit Chrysler igazgatótanácsában a londoni kor­mány képviselőjének járó helyet. Kevésbé egyértelműen nyilatko­zott Parayre, a szakszervezet másik fenntartási ügyében. A közvéle­ményben komoly aggodalmakat vál­tott ki, hogy a tervezett nagy fúzió újabb racionalizálási hullámmal és újabb munkahelyek elvesztésével járhat. A Chrysler Nagy-Britanniá­­ban 23 ezer, Franciaországban 41 ezer, Spanyolországban pedig 15 500 dolgozót foglalkoztat Parayre igye­kezett arról meggyőzni hallgatósá­gát, hogy a cég nem akar elbocsá­tásokat, és hogy a Peugeot-Citroënhez való csatlakozás az eddiginél na­gyobb létbiztonságot jelent az érin­tett dolgozók számára. Arra az is­mételt kérdésre azonban, hogy nem jár-e a csatlakozás esetleges elbo­csátásokkal, biztosítékot nem adott, mondván, ma a világon senki nem tud a foglalkoztatás tekintetében ab­szolút garanciát vállalni. Nem valószínű, hogy ez a bizony­­talan válasz megnyugtatja azokat a szakszervezeti vezetőket, akik teg­napelőtt Genfben leszögezték: nem­zetközi szolidaritási akciót kez­denek, akár sztrájkot is hirdet­nek, ha a tranzakcióból elbocsá­tások adódnak. A Chrysler, illetve a Peugeot-Citroen szakszervezeti veze­tőit Nagy-Britanniát­ól, Francia­­országból, Spanyolországból, az USA-ból és Ausztriából hívta össze a Nemzetközi Fémmunkás Szövetség, hogy megvitassák és egyeztessék a szakszervezetek teendőit. A vezetők által elfogadott 15 pontos dokumen­tumon kívül táviratban szólították fel párbeszédre a két cég vezetőit. Hangsúlyozták: egyelőre nem fenye­getnek sztrájkkal, de ha szükséges, akkor minden eszközzel szem­be­szállnak a munkahelyek beszünteté­sével. Kérték a brit és a spanyol kormányt, hogy mindaddig ne adja áldását az üzletre, amíg nincsenek az elbocsátás ellen megfelelő bizto­sítékok. Parayre tegnapi sajtóértekezletén azt ígérte, hogy az összeolvadás nem jár a választék csökkenésével. Lehe­tőséget ad ellenben, hogy az egyez­ségre lépő gyártók sajátos jellegé­nek fenntartása mellett kihasználják az üzemnagyságból adódó előnyöket, fokozott szabványosítást, hatéko­nyabb gyártást vezessenek be az alkatrészeknél és könnyítsenek a forgalmazáson is. Bővítik majd a spanyol s a brit üzem teherautó-ter­melését, hiszen a Peugeot-Citroen csak könnyű tehergépkocsikat gyár­tott, a spanyol Chrysler ellenben a hazai piac 40 százalékát mondhatta magáénak közepes és nagy teher­autókból. Néhány új részletet közölt a cég vezetője az üzletről is. Az 1,8 millió új részvénnyel a Peugeot-Citroen a Chrysler francia üzemét vásárolta meg, a 230 millió dollár a spanyol és a brit üzem és annak elosztási hálózatának ára volt. A megállapo­dás 1980. október 31-ig átmeneti időszakot ír elő, amelyben az ame­rikai cég még részt vesz átadott üzemei irányításában és részesül azok bevételeiből. Ezután a fran­cia cég teljes tulajdonossá válik, s a Chrysler csak a részvényei ará­nyában rá jutó nyereséget kapja. S. G. Úfjabb arab részvényes az olasz iparban Meg nem nevezett arab befekte­tője arra készülnek, hogy felvásárol­ják a hatalmas veszteségeket szen­vedett olasz vegyikonszern, a stron­­tedison részvényeinek 10 százalékát — jelentette az Il Mondo magazin legújabb száma. A több hónapja fo­lyó tárgyalások állítólag már az utolsó szakaszban vannak, és az arab csoport a 10 százalékos részesedést szeretné. A tervezett egyezmény sze­rint, az új nagy részvényesnek bizo­nyos ellenőrzési joga lenne a Mon­­tedison olajvásárlásai és a cég ter­mékeinek arab országokban való forgalmazása felett. Állítólag olyan nemzetközi pénz­ügyi csoportról van szó, amely az arab olajexportőrök tőkéjét kezeli, képviselőjük egy szaúd-arábiai bank, amely hírek szerint az olasz állami hitelintézettel, a Medioban­­cival folytatott tárgyalásokat. A Mediobanca ahhoz a szindikátushoz tartozik, amely ellenőrzést gyakorol a Montedison felett. Jól értesült pénzügyi körökben az a hír járja, hogy a befektetők kuvaitiak, s való­színűnek tartják, hogy kilétüket csak a tárgyalások befejezése után fedik fel. A Montedison szóvivője egyébként nem volt hajlandó sem cáfolni, sem megerősíteni a híreket. Kiszivárgott értesülések szerint azonban a fő részvényeseket már tájékoztatták a megbeszélések előre­haladásáról. Az arab részvétellel valószínűleg csökken a cégben az olasz bankok konzorciuma által tartott rész ará­nya. Egyéb lényeges eltolódástól vár­hatóan nem kell tartani, miután a legtöbb fő részvényes bővíti érde­keltségét. A részvényeket tartó szindikátus fele-fele arányban ma­gánbefektetőkből, illetve egy állami kézben levő csoportból áll. Az utóbbi tagjai az ENI, az IRI, a Me­diobanca és az IMI. A magánrész tulajdonosai között van a Pirelli, a Bastogi és az Italcerr­enti. A legna­gyobb egyedi részvényes a szindiká­tusban az ENI 12,47 százalékos tő­kearányával. Tavaly a Montedison 509 milliárd lírás hiánnyal zárt, és minden jel szerint az idén is erő­sen veszteséges lesz. (AP—DJ)

Next