Világgazdaság, 1978. október (10. évfolyam, 192/2446-212/2466. szám)
1978-10-03 / 192. (2446.) szám
4 •• Összehangolt növekedés — kiegyensúlyozottabb fizetési mérlegek I. A nem szocialista világ gazdasági helyzetét a vártnál alacsonyabb növekedési ütemek, továbbra is gyors áremelkedés, szokatlanul nagymérvű munkanélküliség, valamint a fizetésimérleg-pozíciók aránytalan eloszlása jellemzi. A külgazdasági teljesítőképességüket tekintve erős országok folyótétel-többletének, illetve a gyengébbek hiányának további fokozódása súlyos kihatásokkal járhat a valutáris szférára, valamint a világkereskedelemre, s ezáltal az egész világgazdaságra. A Nemzetközi Valuta Alap (IMF) az ellenszert a nemzetközileg összehangolt gazdasági növekedés stratégiájában véli megtalálni, amelyet Witteveen, az akkori vezérigazgató fejtett ki a Finanzierung & Entwicklung című folyóirat 1978. évi 2. számában. A nem szocialista világ gazdasági helyzetének, valamint a viágkereskedelemnek az alakulása több szempontból is elmarad a várakozásoktól. A termelés és a kereskedelem terén az 1974—75-ös súlyos recessziót követő megélénkülési szakaszban tapasztalható kedvezőirányzatok rövid életűeknek bizonyultak. 1976 közepétől a gazdasági növekedés lassú és egyenetlen. A foglalkoztatottsági helyzet nem javult, sőt ma több munkanélkülit tartanak nyilván, mint a recesszió idején. A világkereskedelem növekedésének üteme jelentős mértékben elmaradt a második világháborút követő időszak átlagától. Az infláció pedig a legtöbb IMF-tagállamban még mindig túl gyors ahhoz, hogy az áremelkedések ütemét bárki is elfogadhatónak tarthatná. Természetesen ezen belül az egyes országok, országcsoportok jelenlegi helyzete és jövőbeli kilátásai eltérőek, tívebb pénzügyi politika és az árukínálat bővítése érdekében kifejtett erőfeszítések eredményeként az infláció lassan gyengül. Fizetési mérlegek A fejlett tőkés világban a fizetésimérleg-helyzet terén tapasztalható aránytalanságok az elmúlt esztendőben tovább fokozódtak. A folyó A nem olajtermelő fejlődő országokban 1978-ban várható 30 milliárd dolláros hiány — a korábbi évek adatainak ismeretében — nem tűnik túlságosan nagynak, s finanszírozása sem igényli a hiteleszközök korábbiaknál nagyobb mérvű odaáramlását. Természetesen helyzetüket tekintve a csoportot alkotó országok jelentős mértékben különböznek egymástól. Ázsia és Latin- Amerika számos országában a stabilizációs politika, valamint az új gazdasági körülményekhez történő alkalmazkodás sikeres volt. Ennek eredményeképpen hozzájárulhatnak a nem szocialista világ kiegyensúlyozottabb fizetésimérleg-helyzetének megteremtéséhez oly módon, hogy intézkedéseket tesznek a belső konjunktúra élénkítésére, valamint az import liberalizálására. Ezzel szemben számos afrikai és közel-keleti, de persze néhány ázsiai és latin-amerikai ország is, váltótételekben (a kereskedelmi mérleg, a szolgáltatások és az átutalások mérlege) Japán nagy többletet ért el, a Német Szövetségi Köztársaság és Svájc aktívuma változatlanul magas maradt, az USA-ban pedig hatalmas folyótétel-hiány keletkezett. A gyengébb külgazdasági teljesítőképességgel rendelkező országok — amelyek külföldi eladósodása az utóbbi években nagymértékben fokozódott — csak oly módon tudtak némileg javítani mérlegpozíciójukon, hogy alacsonyabb növekedési rátákkal is megelégedtek. Ha az egyenlegek aránytalan eloszlása továbbra is megmarad, az a világgazdaságra nézve súlyos veszélyekkel járht. Ebben az esetben ugyanis egyrészt fokozódhat a devizapiacokon a bizonytalanság, másrészt a fizetésimérleg-hiánnyal küszködő országok kereskedelmi korlátozásokra, illetve deflációs politikára kényszerülhetnek. (V. e. 2. tábl.) 1 in fi in szatlanul nagyon nehéz helyzetben van. A fejlettebb nyersanyagtermelő országok csoportjához több olyan állam is tartozik, amelynek külgazdasági pozícióját az 1974—75-ös válság kedvezőtlenül érintette, s amelyik a cserearányok tartós romlása miatt még ma is fizetési problémákkal küszködik. Ezekben az országoban jelenleg még általában nem lehet áttérni egy növekedésre orientált gazdaságpolitikára. Azok a déleurópai országok, amelyek nem valósítottak meg stabilizációs programot, most súlyos belső és külső egyensúlyhiánnyal kénytelenek szembenézni. A legfontosabb olajexportáló országok folyó tételeinek összesített többlete az 1974-ben elért 68 milliárd dollárról az elmúlt évben 35 milliárdra esett vissza, s 1978-ban várhatóan már csak 23 milliárd dollár lesz. Dr. Lakos István GAZDASÁGI NÖVEKEDÉS ÉS INFLÁCIÓ A NYERSANYAGTERMELŐ ORSZÁGOKBAN 1 Évi átlagos növekedés 2 Ausztrália, Dél-Afrikai Köztársaság, Finnország, Görögország, Írország, Izland, Jugoszlávia, Málta, Portugália, Románia, Spanyolország, Törökország, Új-Zéland 3 Algéria, Egyesült Arab Emirátusok, Indonézia, Irak, Irán, Katar, Kuvait, Líbia, Nigéria, Omán, Szaúd-Arábia, Venezuela 4 Az előzőekben nem említett fejlődő IMF-tagországok 2. táblázat A FIZETÉSI MÉRLEGEK FOLYÓ TÉTELEINEK EGYENLEGEI 1 (milliárd USA dollárban) 1 A kereskedelmi mérleg, a szolgáltatások és a magánátutalások mérlegének összevont egyenlegei 2 Előrejelzés 3 Amerikai Egyesült Államok, Ausztria, Belgium, Dánia, Franciaország, Hollandia, Japán, Kanada, Nagy-Britannia, Német Szövetségi Köztársaság, Norvégia, Olaszország, Svájc, Svédország 1967 1 721 1973 1974 1975 1976 1977 A hazai össztermék (GDP) reálnövekedése, százalékban •Fejlettebb nyersanyagtermelő országok2 6,1 6,4 4,4 2,0 3,1 2,8 Olajexportáló országok3 9,0 10,7 8,7 0,3 12,4 6,7 Nem olajtermelő fejlődő országok4 6,1 7,3 5,3 3,9 4,8 4,7 A fogyasztói árak emelkedése, százalékban Fejlettebb nyersanyagtermelő országok2 6,0 11,8 16,7 16,9 15,1 17,8 Olajexportáló országok3 8,0 11,2 17,0 19,0 16,1 15,5 Nem olajtermelő fejlődő országok— 10,1 22,1 33,0 33,0 31,6 32,2 1973 ■ 1974 1975 1976 1977 19782 Fejlett tőkésországok— 9,8 —13,0 16,4 — 2,4 — 7,6 4 Fejlettebb nyersanyagtermelő országok 1,1 —14,5 —14,8 —14,3 —13,6 —12 Olajexportáló országok 6,5 67,8 34,7 40,8 34,9 23 Nem olajtermelő fejlődő országok —11,3 —29,9 —37,3 —25,6 —22,1 —30 összesen : 6, 10,4 — 1,0 — 1,5 — 8,4 —15 1978. október 3. A termelés és az árak alakulása Az Amerikai Egyesült Államoknak sikerült fenntartania a konjunkturális mélypont utáni viszonylag jelentős növekedést, bár ebben az esztendőben és 1979 első felében már bizonyos lassulás látható. A munkanélküliek aránya az 1975 májusában kimutatott 9,1 százalékos csúcsszinthez képest 3 ponttal csökkent. Javult a kapacitások kihasználtsága: a feldolgozóiparban a termelőpotenciálnak már csak 5 százaléka kihasználatlan. Gondot okoz viszont az infláció. A nemzeti össztermék árindexének (ún. GNP-deflátor) emelkedése az 1977. évi 5,5 százalékról várhatóan idén több mint 6 százalékra, 1979 első felében pedig 7 százalékra gyorsul. A többi fejlett tőkésországban a gazdasági fejlődés az utóbbi években lassúbb volt, viszont — szemben az USA-val — ennek az országcsoportnak az átlagos növekedési üteme most emelkedik. Amíg az elmúlt évben a nemzeti össztermék (GNP) változatlan árakon kevesebb mint 3 százalékkal növekedett, 1978- ban már közel 4 százalék lesz az ütem (az USA nélkül). A munkanélküliek aránya ezekben az országokban jelenleg ugyan olyan nagy, vagy éppen nagyobb, mint 1975- ben, s 1978. egészét tekintve sem várható lényeges javulás. A feldolgozóipar termelése és termelési lehetősége közötti „rés” viszonylag nagy maradt: a hat legfontosabb ipari országban (természetesen az USA-tól eltekintve) a kihasználatlan kapacitások aránya 9 százaléktól (NSZK) 20 százalékig (Japán) terjed. A vizsgált országcsoporton belül a kihasználatlanság átlagos szintje jelenleg 13 százalék, míg az 1974-es esztendőt megelőző két évtizedben mindössze 2 százalék volt. A nemzeti össztermék árszintje idén már csak 6 százalékkal nő, tehát a infláció valamelyest mérséklődik. (Az elmúlt évben a GNP-deflátor még több mint 8 százalék volt.) Itt utalunk az 1. táblázatra. A fejlettebb nyersanyagtermelő országokban az utóbbi években a gazdasági növekedés üteme lassú, az áremelkedéseké viszont gyors volt, 1977-ben a hazai össztermék (GDP) 3 százalékkal növekedett, a fogyasztói árak pedig 18 százalékkal voltak magasabbak, mint egy évvel korábban. 1978-ra közel azonos ráták várhatók. A nem olajtermelő fejlődő országok gazdasági növekedése az elmúlt néhány esztendőben általában kedvezőbb volt, mint a többi olajat importáló országban. Ennek ellenére az idei esztendőre előrejelzett 5 százalékos növekedés (különösen egy lakosra vetítve) jelentős mértékben elmarad az 1974. előtt elért ütemektől. Az infláció országonként igen eltérően alakult, öszszességében azonban e tekintetben a fejlődés üteménél jóval kedvezőtlenebb a kép. A legfontosabb olajexportáló országok nemzeti összterméke az évtized közepén gyors ütemben bővült. Az olajtermelés stagnálása következtében azonban a gazdasági növekedés üteme 1977-ben már csak 7 százalékos volt, s ez évben 5 százalékos lesz. A korábbinál restink MEGVÉTELRE KERESÜNK Az I-XIV. kerületek területén, jól megközelíthető helyen, 500 m2 alapterületű, jól tagolt, kész IRODAHELYISÉGET vagy Irodahelyiséggé kialakítható épületet. Esetleg ilyen célú tervezett vagy már megkezdett építkezéshez csatlakozunk. A válaszokat „Irodahelyiség 781” jeligére a Felszabadulás téri hirdetőbe kérjük. HÁTTÉR A bőség zavarában a popzene sztárjai, az ABBA-együttes Még az olyan óriások, mint a Volvo, az SKF, vagy a tőzsde többi éllovasa is irigykedve szemléli az ABBA-együttes mögött álló konszern és leányvállalatai 1977—78-ik évi nyereségét. A 86 millió svéd koronás üzleti forgalom utáni tiszta nyereségük nem kevesebb, mint 50 millió korona, azaz kereken 22,5 millió svájci frank. Az utóbbi öt évben eladott lemezeik 10, 2 millió frankot hoztak, amiből a négy énekes 57,2 milliót vágott zsebre. A reklámszöveg szerint a „világ legnépszerűbb popegyüttesének” csupán egy gondja van: hova tegye ezt a rengeteg pénzt. Még amikor első világsikerük, a „Waterloo” a fénykorát élte, se hitte volna senki, hogy ez a négy svéd fiatal karrierje ilyen tartós, s főleg ilyen gyümölcsöző lesz, kivéve egyikük, Benny Andersson édesapját, „Stikkan atyát”. Ő „szállította” a csoportnak a kellő üzleti érzéket, így a négyes hamarosan egy konszern tulajdonosának mondhatta magát, amely a Sweden Music AB-ből, a Harlekin zeneműkiadóból, a Polar Társaságból és a Polar Music Internationalból tevődik össze. Ez utóbbi kizárólagos feladata lukratív befektetési lehetőségek felkutatása. Az ABBA-együttes a konszern profiljából eddig egy stockholmi művészeti galériát, egy sportüzletet — igaz, ezt csak átmeneti időre —, egy seregházat (amihez röviddel ezelőtt a stockholmi Sportpalast épületkomplexuma járult, csekély 13,5 millió frankért) és egyre több részvényt vásárolt és vásárol. Az ígéretes befektetések utáni keresgélés azonban ezzel nem szűnt meg. Ami nem is meglepő, ha ismerjük az utóbbi évek üzleti forgalmát és a nyereségeket. Nincs még egy svéd vállalat, amely alkalmazottanként és az üzleti forgalomhoz mérve olyan nyereséges lenne, mint az ABBA. Már a „Waterloo” előtt, 1973—74-ben 3,6 millió frank bevételük volt, és 90 000 franknyi nyereségük. A következő évek számai még impozánsabbak: 1974—75-ben az üzleti forgalom 8,1, a nyereség 2,2 millió frank, 1975—76-ban 15,8, illetve 4,5 millió, 1976—77-ben 36, illetve 21,2 millió, végül 1977—78- ban 38,7, illetve 22,5 millió frank. Az ABBA népszerűsége, következésképpen a pénzáradat nem látszik apadni. A bevételek egynegyede mostanáig Svédországból származott, a fennmaradó háromnegyed Európa tőkésországaiból és Ausztráliából. Újabban azonban már a szocialista országokban is kapható egy-egy ABBA-lemez, sőt a szovjetunióbeli forgalmazás elősegítésére a csoport a svéd Beijerinvesttel együtt megalapította a Sannes Tradinget, hogy a szocialista országokban várhatóan elhelyezhető 40 millió lemez árából kőolajat és iparcikkeket vásároljon. Most az eddig kissé elhanyagolt amerikai piacon a sor, Olivia Newton Jones közreműködésével már készül is az ABBA első showja. Egyik új daluk a lemezpiacot is meghódította és hamarosan a slágerlista 16. helyére tornászta fel magát. „Szikkan atya” első lépésként 20 millió lemezt akar eladni az amerikai piacon, aztán következhet Japán meghódítása. Időről időre arról sugdolóznak Svédországban, hogy a négy ABBA követi a teniszsztár Borg példáját és külföldre települ, hogy megmeneküljön a 85 százalékos jövedelemadótól. A magas adó hosszabb távon csak a két leányt sújtja, mert ők „csak” énekelnek, míg a két fiú szövegíróként és producerként is húz jövedelmet, azonkívül a Polar jó néhány énekest és popegyüttest is „futtat”. A szimpatikus és üzletileg is eredményes zenészek váltig állítják, hogy csak addig énekelnek, amíg sikerre számíthatnak. Karácsonyra mindenesetre új lemezt dobnak piacra, így a korona, márka, frank, font, sőt rubel áradata egyelőre aligha szakad meg. (1978. évi 34. szám.) Disszonáns hangok a Steinway és a Bösendorfer házatájáró! DER SPIEGEL A zenei közélet legkésőbb a Classical Music Weekly július eleji számából értesülhetett az osztrák Bösendorfer és a hamburgi Steinway egyre hangosabb csetepatéjáról. A meglehetősen erélyes alaphangot a Bösendorfer adta meg, a hamburgiak eleinte csak csodálkozásukat fejezték ki „a semleges Ausztriából hallatszó csatazson”. Azt azonban szükségesnek tartották, hogy a helyzetet közelebbről szemügyre vegyék. Nem sok időbe tellett, amíg a hamburgiak felfedezték, hogy az osztrák ellenfél kicsiny gyára az elmúlt néhány évben gyors növekedésnek indult. Azóta ugyanis, hogy 1966-ban az amerikai bútor- és hangszergyártó Kimball ellenőrzése alá került, évente eladott zongoráinak száma 100-ról 600-ra emelkedett. Ugyanakkor a Steinway által gyártott zongorák darabszáma jó ideje évi 5000 körül mozog és ebből is csupán az Európában gyártott mintegy évi 1300 jut az öreg kontinens fogyasztóihoz, alig kétszer annyi, mint a Bösendorfer zongoráiból. A Steinway igazgatóinak merőben szokatlan ez az újonnan kialakult verseny, nem is beszélve a Bösendorfer által alkalmazott piacpolitika agresszív módjáról. A bécsi gyártó nem is titkolja, hogy célja a Steinway-zongorák egyeduralmának megdöntése a koncerttermekben. A piacon eddig vita nélküli első Steinway mostanáig évente 10 százalékkal emelte árait, csúcsmodellje, a D típus 54 700 márkába kerül. Hivatalosan ugyan a Bösendorfer is emeli árait, az ő legjobb zongorája, az Imperial 60 ezer márkával szerepel az árulistákon. A Steinway azonban úgy értesült, hogy Bösendorfer nagyvonalú árengedményekre is hajlandó, és ez rendszerint döntő érv az olyan takarékosságra hajlamos közintézmények szemében, mint a városi közigazgatások, a zeneiskolák és rádiótársaságok. A bécsiek azonban állítólag készek arra is, hogy bérbe adják hangszerüket, sőt a bérleti díj fizetését sem sürgetik, fő, hogy a koncertpódiumokon a Bösendorfer felváltsa a Steinwayt. A hamburgiakat azonban talán még az árpraktikáknál is jobban bosszantja a Bösendorfer menedzsereinek kíméletlen reklámhadjárata. Különösen jól kihasználták a cég fennállásának 150. évfordulóját, beleépítették az idei Bécsi Ünnepi Hetek programjába és díszvendégként nem kisebb személyiséget hívtak meg, mint Ausztria elnökét, Rudolf Kirchschlagert. De a Bösendorfer fizette a meghívott mintegy 40 külföldi újságíró és koncertigazgató költségeit is, akik aztán információs anyaggal bőven ellátva utaztak haza, hogy terjesszék a bécsi gyár jó hírét. A Bösendorfer szorgalmas és minden részletre kiterjedő reklámhadjáratának eredményeként az Imperial zongorát a szakma immár a hangszer Rolls Royce-jaként emlegeti. Ugyanakkor a Steinway-t alig tartják többre a sorozatban gyártott Mercedesnél, és ez ellen már felháborodottan tiltakoznak Hamburgban. A bécsiek azonban a Steinway híveinek a csábítása érdekében még attól sem riadnak vissza, hogy kétes hitelű anekdotákat elevenítsenek fel. A „zongorarombolóként” híres Liszt Ferencről azt terjesztik, hogy „rohamainak” csupán a Bösendorfer tudott ellenállni. A megsértett hamburgiak erre kiásták archívumaikból a híres magyar virtuóz köszönőlevelét, amelyben elismeréssel szól a „szobájában álló pompás Steinway csodálatra méltó tulajdonságairól”. Újabb és hatékonyabb módszer, hogy ösztöndíjak és fényes koncertkörutak ígéretével bírják rá a kezdő zongoristákat a Bösendorfer használatára. (1978. évi 36. szám)