Világgazdaság, 1978. október (10. évfolyam, 192/2446-212/2466. szám)

1978-10-03 / 192. (2446.) szám

4 •• Összehangolt növekedés — kiegyensúlyozottabb fizetési mérlegek I. A nem szocialista világ gazdasági helyzetét a vártnál alacso­nyabb növekedési ütemek, továbbra is gyors áremelkedés, szokatlanul nagymérvű munkanélküliség, valamint a fizetésimérleg-pozíciók aránytalan eloszlása jellemzi. A külgazdasági teljesítőképességüket tekintve erős országok folyótétel-többletének, illetve a gyengébbek hiányának további fokozódása súlyos kihatásokkal járhat a valutáris szférára, valamint a világkereskedelemre, s ezáltal az egész világgaz­daságra. A Nemzetközi Valuta Alap (IMF) az ellenszert a nemzetközi­leg összehangolt gazdasági növekedés stratégiájában véli megtalálni, amelyet Witteveen, az akkori vezérigazgató fejtett ki a Finanzierung & Entwicklung című folyóirat 1978. évi 2. számában. A nem szocialista világ gazdasági helyzetének, valamint a viágkeres­­kedelemnek az alakulása több szem­pontból is elmarad a várakozásoktól. A termelés és a kereskedelem terén az 1974—75-ös súlyos recessziót kö­vető megélénkülési szakaszban ta­pasztalható kedvező­­irányzatok rö­vid életűeknek bizonyultak. 1976 kö­zepétől a gazdasági növekedés las­sú és egyenetlen. A foglalkoztatott­sági helyzet nem javult, sőt ma több munkanélkülit tartanak nyilván, mint a recesszió idején. A világ­kereskedelem növekedésének üteme jelentős mértékben elmaradt a má­sodik világháborút követő időszak átlagától. Az infláció pedig a leg­több IMF-tagállamban még mindig túl gyors ahhoz, hogy az áremel­kedések ütemét bárki is elfogadha­tónak tarthatná. Természetesen ezen belül az egyes országok, országcso­­portok jelenlegi helyzete és jövő­beli kilátásai eltérőek, tívebb pénzügyi politika és az áru­kínálat bővítése érdekében kifejtett erőfeszítések eredményeként az inf­láció lassan gyengül. Fizetési mérlegek A fejlett tőkés világban a fizetési­­mérleg-helyzet terén tapasztalható aránytalanságok az elmúlt eszten­dőben tovább fokozódtak. A folyó A nem olajtermelő fejlődő orszá­gokban 1978-ban várható 30 mil­liárd dolláros hiány — a korábbi évek adatainak ismeretében — nem tűnik túlságosan nagynak, s finan­szírozása sem igényli a hiteleszkö­zök korábbiaknál nagyobb mérvű odaáramlását. Természetesen hely­zetüket tekintve a csoportot alkotó országok jelentős mértékben külön­böznek egymástól. Ázsia és Latin- Amerika számos országában a sta­bilizációs politika, valamint az új gazdasági körülményekhez történő alkalmazkodás sikeres volt. Ennek eredményeképpen hozzájárulhatnak a nem szocialista világ kiegyen­súlyozottabb fizetésimérleg-helyze­­tének megteremtéséhez oly módon, hogy intézkedéseket tesznek a bel­ső konjunktúra élénkítésére, vala­mint az import liberalizálására. Ez­zel szemben számos afrikai és kö­zel-keleti, de persze néhány ázsiai és latin-amerikai ország is, váltó­tételekben (a kereskedelmi mérleg, a szolgáltatások és az átutalások mérlege) Japán nagy többletet ért el, a Német Szövetségi Köztársaság és Svájc aktívuma változatlanul ma­gas maradt, az USA-ban pedig ha­talmas folyótétel-hiány keletkezett. A gyengébb külgazdasági teljesítő­­képességgel rendelkező országok — amelyek külföldi eladósodása az utóbbi években nagymértékben fo­kozódott — csak oly módon tud­tak némileg javítani mérlegpozíció­jukon, hogy alacsonyabb növekedési rátákkal is megelégedtek. Ha az egyenlegek aránytalan el­oszlása továbbra is megmarad, az a világgazdaságra nézve súlyos ve­szélyekkel járht. Ebben az esetben ugyanis egyrészt fokozódhat a de­vizapiacokon a bizonytalanság, más­részt a fizetésimérleg-hiánnyal küszködő országok kereskedelmi kor­látozásokra, illetve deflációs poli­tikára kényszerülhetnek. (V. e. 2. tábl.) 1 in fi­ in­ s­zatlanul nagyon nehéz helyzetben van. A fejlettebb nyersanyagtermelő or­szágok csoportjához több olyan ál­lam is tartozik, amelynek külgazda­sági pozícióját az 1974—75-ös vál­ság kedvezőtlenül érintette, s ame­lyik a cserearányok tartós romlása miatt még ma is fizetési problémák­kal küszködik. Ezekben az orszá­­goban jelenleg még általában nem lehet áttérni egy növekedésre orien­tált gazdaságpolitikára. Azok a dél­európai országok, amelyek nem va­lósítottak meg stabilizációs progra­mot, most súlyos belső és külső egyensúlyhiánnyal kénytelenek szembenézni. A legfontosabb olajexportáló orszá­gok folyó tételeinek összesített több­lete az 1974-ben elért 68 milliárd dollárról az elmúlt évben 35 mil­­liárdra esett vissza, s 1978-ban vár­­hatóan már csak 23 milliárd dol­lár lesz. Dr. Lakos István GAZDASÁGI NÖVEKEDÉS ÉS INFLÁCIÓ A NYERSANYAGTERMELŐ ORSZÁGOKBAN 1 Évi átlagos növekedés 2 Ausztrália, Dél-Afrikai Köztársaság, Finnország, Görögország, Írország, Izland, Jugoszlávia, Málta, Portugália, Románia, Spanyolország, Török­ország, Új-Zéland 3 Algéria, Egyesült Arab Emirátusok, Indonézia, Irak, Irán, Katar, Kuvait, Líbia, Nigéria, Omán, Szaúd-Arábia, Venezuela 4 Az előzőekben nem említett fejlődő IMF-tagországok 2. táblázat A FIZETÉSI MÉRLEGEK FOLYÓ TÉTELEINEK EGYENLEGEI 1 (milliárd USA dollárban) 1 A kereskedelmi mérleg, a szolgáltatások és a magánátutalások mérlegé­nek összevont egyenlegei 2 Előrejelzés 3 Amerikai Egyesült Államok, Ausztria, Belgium, Dánia, Franciaország, Hollandia, Japán, Kanada, Nagy-Britannia, Német Szövetségi Köztár­saság, Norvégia, Olaszország, Svájc, Svédország 1967 1 721 1973 1974 1975 1976 1977 A hazai össztermék (GDP) reálnövekedése, százalékban •Fejlettebb nyersanyagtermelő országok2 6,1 6,4 4,4 2,0 3,1 2,8 Olajexportáló országok3 9,0 10,7 8,7 0,3 12,4 6,7 Nem olajtermelő fejlődő országok4 6,1 7,3 5,3 3,9 4,8 4,7 A fogyasztói árak emelkedése, százalékban Fejlettebb nyersanyagtermelő országok2 6,0 11,8 16,7 16,9 15,1 17,8 Olajexportáló országok3 8,0 11,2 17,0 19,0 16,1 15,5 Nem olajtermelő fejlődő országok— 10,1 22,1 33,0 33,0 31,6 32,2 1973 ■ 1974 1975 1976 1977 19782 Fejlett tőkésországok— 9,8 —13,0 16,4 — 2,4 — 7,6 4 Fejlettebb nyersanyagtermelő országok 1,1 —14,5 —14,8 —14,3 —13,6 —12 Olajexportáló országok 6,5 67,8 34,7 40,8 34,9 23 Nem olajtermelő fejlődő országok —11,3 —29,9 —37,3 —25,6 —22,1 —30 összesen : 6,­ 10,4 — 1,0 — 1,5 — 8,4 —15 1978. október 3. A termelés és az árak alakulása Az Amerikai Egyesült Államoknak sikerült fenntartania a konjunktu­rális mélypont utáni viszonylag je­lentős növekedést, bár ebben az esz­tendőben és 1979 első felében már bizonyos lassulás látható. A munka­­nélküliek aránya az 1975 májusá­ban kimutatott 9,1 százalékos csúcs­szinthez képest 3 ponttal csök­kent. Javult a kapacitások kihasz­náltsága: a feldolgozóiparban a ter­melőpotenciálnak már csak 5 szá­zaléka kihasználatlan. Gondot okoz viszont az infláció. A nemzeti össz­termék árindexének (ún. GNP-def­­látor) emelkedése az 1977. évi 5,5 százalékról várhatóan idén több mint 6 százalékra, 1979 első felében pedig 7 százalékra gyorsul. A többi fejlett tőkésországban a gazdasági fejlődés az utóbbi évek­ben lassúbb volt, viszont — szem­ben az USA-val — ennek az ország­csoportnak az átlagos növekedési üteme most emelkedik. Amíg az el­múlt évben a nemzeti össztermék (GNP) változatlan árakon kevesebb mint 3 százalékkal növekedett, 1978- ban már közel 4 százalék lesz az ütem (az USA nélkül). A munka­­nélküliek aránya ezekben az orszá­gokban jelenleg ugyan olyan nagy, vagy éppen nagyobb, mint 1975- ben, s 1978. egészét tekintve sem várható lényeges javulás. A fel­dolgozóipar termelése és termelési lehetősége közötti „rés” viszonylag nagy maradt: a hat legfontosabb ipari országban (természetesen az USA-tól eltekintve) a kihasználatlan kapacitások aránya 9 százaléktól (NSZK) 20 százalékig (Japán) ter­jed. A vizsgált országcsoporton be­lül a kihasználatlanság átlagos szintje jelenleg 13 százalék, míg az 1974-es esztendőt megelőző két év­tizedben mindössze 2 százalék volt. A nemzeti össztermék árszintje idén már csak 6 százalékkal nő, tehát a infláció valamelyest mérséklődik. (Az elmúlt évben a GNP-deflátor még több mint 8 százalék volt.) Itt utalunk az 1. táblázatra. A fejlettebb nyersanyagtermelő or­szágokban az utóbbi években a gaz­dasági növekedés üteme lassú, az áremelkedéseké viszont gyors volt, 1977-ben a hazai össztermék (GDP) 3 százalékkal növekedett, a fogyasz­tói árak pedig 18 százalékkal vol­tak magasabbak, mint egy évvel ko­rábban. 1978-ra közel azonos ráták várhatók. A nem olajtermelő fejlődő or­szágok gazdasági növekedése az el­múlt néhány esztendőben általában kedvezőbb volt, mint a többi ola­jat importáló országban. Ennek el­lenére az idei esztendőre előrejel­­zett 5 százalékos növekedés (külö­nösen egy lakosra vetítve) jelentős mértékben elmarad az 1974. előtt elért ütemektől. Az infláció orszá­gonként igen eltérően alakult, ösz­­szességében azonban e tekintetben a fejlődés üteménél jóval kedvezőt­lenebb a kép. A legfontosabb olajexportáló or­szágok nemzeti összterméke az év­tized közepén gyors ütemben bő­vült. Az olajtermelés stagnálása kö­vetkeztében azonban a gazdasági növekedés üteme 1977-ben már csak 7 százalékos volt, s ez évben 5 szá­zalékos lesz. A korábbinál restink­ MEGVÉTELRE KERESÜNK Az I-XIV. kerületek területén, jól megközelíthető helyen, 500 m2 alapterületű, jól tagolt, kész IRODAHELYISÉGET vagy Irodahelyiséggé kialakítható épületet. Esetleg ilyen célú tervezett vagy már megkezdett építkezéshez csatlakozunk. A válaszokat „Irodahelyiség 781” jeligére a Felszabadulás téri hirdetőbe kérjük. HÁTTÉR A bőség zavarában a popzene sztárjai, az ABBA-együttes Még az olyan óriások, mint a Volvo, az SKF, vagy a tőzsde többi éllovasa is irigykedve szemléli az ABBA-együttes mögött álló kon­szern és leányvállalatai 1977—78-ik évi nyereségét. A 86 millió svéd ko­ronás üzleti forgalom utáni tiszta nyereségük nem kevesebb, mint 50 millió korona, azaz kereken 22,5 millió svájci frank. Az utóbbi öt évben eladott lemezeik 10, 2 millió frankot hoztak, amiből a négy éne­kes 57,2 milliót vágott zsebre. A reklámszöveg szerint a „világ leg­népszerűbb popegyüttesének” csu­pán egy gondja van: hova tegye ezt a rengeteg pénzt. Még amikor első világsikerük, a „Waterloo” a fénykorát élte, se hitte volna senki, hogy ez a négy svéd fiatal karrierje ilyen tartós, s főleg ilyen gyümölcsöző lesz, kivéve egyikük, Benny Andersson édesap­ját, „Stikkan atyát”. Ő „szállította” a csoportnak a kellő üzleti érzéket, így a négyes hamarosan egy kon­szern tulajdonosának mondhatta ma­gát, amely a Sweden Music AB-ből, a Harlekin zeneműkiadóból, a Polar Társaságból és a Polar Music Inter­­nationalból tevődik össze. Ez utób­bi kizárólagos feladata lukratív be­fektetési lehetőségek felkutatása. Az ABBA-együttes a konszern profiljá­ból eddig egy stockholmi művészeti galériát, egy sportüzletet — igaz, ezt csak átmeneti időre —, egy sereg­házat (amihez röviddel ezelőtt a stockholmi Sportpalast épületkomp­lexuma járult, csekély 13,5 millió frankért) és egyre több részvényt vásárolt és vásárol. Az ígéretes be­fektetések utáni keresgélés azonban ezzel nem szűnt meg. Ami nem is meglepő, ha ismer­jük az utóbbi évek üzleti forgalmát és a nyereségeket. Nincs még egy svéd vállalat, amely alkalmazottan­ként és az üzleti forgalomhoz mérve olyan nyereséges lenne, mint az ABBA. Már a „Waterloo” előtt, 1973—74-ben 3,6 millió frank bevé­telük volt, és 90 000 franknyi nye­reségük. A következő évek számai még impozánsabbak: 1974—75-ben az üzleti forgalom 8,1, a nyereség 2,2 millió frank, 1975—76-ban 15,8, illetve 4,5­­ millió, 1976—77-ben 36, illetve 21,2 millió, végül 1977—78- ban 38,7, illetve 22,5 millió frank. Az ABBA népszerűsége, követke­zésképpen a pénzáradat nem látszik apadni. A bevételek egynegyede mostanáig Svédországból szárma­zott, a fennmaradó háromnegyed Európa tőkésországaiból és Auszt­ráliából. Újabban azonban már a szocialista országokban is kapható egy-egy ABBA-lemez, sőt a szov­jetunióbeli forgalmazás elősegítésére a csoport a svéd Beijerinvesttel együtt megalapította a Sannes Tradinget, hogy a szocialista orszá­gokban várhatóan elhelyezhető 40 millió lemez árából kőolajat és iparcikkeket vásároljon. Most az eddig kissé elhanyagolt amerikai piacon a sor, Olivia New­ton Jones közreműködésével már készül is az ABBA első showja. Egyik új daluk a lemezpiacot is meghódította és hamarosan a slá­gerlista 16. helyére tornászta fel ma­gát. „Szikkan atya” első lépésként 20 millió lemezt akar eladni az amerikai piacon, aztán következhet Japán meghódítása. Időről időre arról sugdolóznak Svédországban, hogy a négy ABBA követi a teniszsztár Borg példáját és külföldre települ, hogy megme­neküljön a 85 százalékos jövedelem­adótól. A magas adó hosszabb tá­von csak a két leányt sújtja, mert ők „csak” énekelnek, míg a két fiú szövegíróként és producerként is húz jövedelmet, azonkívül a Polar jó néhány énekest és popegyüttest is „futtat”. A szimpatikus és üzletileg is eredményes zenészek váltig állítják, hogy csak addig énekelnek, amíg sikerre számíthatnak. Karácsonyra mindenesetre új lemezt dobnak piacra, így a korona, márka, frank, font, sőt rubel áradata egyelőre aligha szakad meg. (1978. évi 34. szám.) Disszonáns hangok a Steinway és a Bösendorfer házatájáró! DER SPIEGEL A zenei közélet legkésőbb a Clas­­sical Music Weekly július eleji számából értesülhetett az osztrák Bösendorfer és a hamburgi Stein­­way egyre hangosabb csetepatéjá­ról. A meglehetősen erélyes alap­hangot a Bösendorfer adta meg, a hamburgiak eleinte csak csodálkozá­sukat fejezték ki „a semleges Auszt­riából hallatszó csatazson”. Azt azonban szükségesnek tartották, hogy a helyzetet közelebbről szem­ügyre vegyék. Nem sok időbe tellett, amíg a hamburgiak felfedezték, hogy az osztrák ellenfél kicsiny gyára az elmúlt néhány évben gyors növe­kedésnek indult. Azóta ugyanis, hogy 1966-ban az amerikai bútor- és hangszergyártó Kimball ellenőrzése alá került, évente eladott zongo­ráinak száma 100-ról 600-ra emel­kedett. Ugyanakkor a Steinway ál­tal gyártott zongorák darabszáma jó ideje évi 5000 körül mozog és ebből is csupán az Európában gyár­tott mintegy évi 1300 jut az öreg kontinens fogyasztóihoz, alig két­szer annyi, mint a Bösendorfer zon­goráiból. A Steinway igazgatóinak merőben szokatlan ez az újonnan kialakult verseny, nem is beszélve a Bösen­dorfer által alkalmazott piacpoli­tika agresszív módjáról. A bécsi gyártó nem is titkolja, hogy célja a Steinway-zongorák egyeduralmá­nak megdöntése a koncerttermek­ben. A piacon eddig vita nélküli első Steinway mostanáig évente 10 százalékkal emelte árait, csúcsmo­dellje, a D típus 54 700 márkába ke­rül. Hivatalosan ugyan a Bösendor­fer is emeli árait, az ő legjobb zon­gorája, az Imperial 60 ezer márká­val szerepel az árulistákon. A Stein­way azonban úgy értesült, hogy Bösendorfer nagyvonalú árenged­ményekre is hajlandó, és ez rend­szerint döntő érv az olyan takaré­kosságra hajlamos közintézmények szemében, mint a városi közigazga­tások, a zeneiskolák és rádiótársa­ságok. A bécsiek azonban állítólag készek arra is, hogy bérbe adják hangszerüket, sőt a bérleti díj fi­zetését sem sürgetik, fő, hogy a koncertpódiumokon a Bösendorfer felváltsa a Steinwayt. A hamburgiakat azonban talán még az árpraktikáknál is jobban bosszantja a Bösendorfer menedzse­reinek kíméletlen reklámhadjárata. Különösen jól kihasználták a cég fennállásának 150. évfordulóját, be­leépítették az idei Bécsi Ünnepi Hetek programjába és díszvendég­ként nem kisebb személyiséget hív­tak meg, mint Ausztria elnökét, Ru­dolf Kirchschlagert. De a Bösendorfer fizette a meghívott mintegy 40 kül­földi újságíró és koncertigazgató költségeit is, akik aztán információs anyaggal bőven ellátva utaztak ha­za, hogy terjesszék a bécsi gyár jó hírét. A Bösendorfer szorgalmas és min­den részletre kiterjedő reklámhad­járatának eredményeként az Impe­rial zongorát a szakma immár a hangszer Rolls Royce-jaként emle­geti. Ugyanakkor a Steinway-t alig tartják többre a sorozatban gyár­tott Mercedesnél, és ez ellen már felháborodottan tiltakoznak Ham­burgban. A bécsiek azonban a Steinway híveinek a csábítása ér­dekében még attól sem riadnak vissza, hogy kétes hitelű anekdotá­kat elevenítsenek fel. A „zongora­rombolóként” híres Liszt Ferencről azt terjesztik, hogy „rohamainak” csupán a Bösendorfer tudott ellen­állni. A megsértett hamburgiak er­re kiásták archívumaikból a híres magyar virtuóz köszönőlevelét, amelyben elismeréssel szól a „szo­bájában álló pompás Steinway cso­dálatra méltó tulajdonságairól”. Újabb és hatékonyabb módszer, hogy ösztöndíjak és fényes koncert­­körutak ígéretével bírják rá a kezdő zongoristákat a Bösendorfer haszná­latára. (1978. évi 36. szám)

Next