Világgazdaság, 1978. november (10. évfolyam, 213/2467-232/2486. szám)

1978-11-17 / 223. (2477.) szám

VILÁG­GAZDASÁG 1978. NOVEMBER 17., PÉNTEK X. ÉVFOLYAM, 223. (2477.) SZÁM AZ USA OLAJDILEMMÁJA - AZ OLAJTERMELŐK DOLLÁRDILEMMÁJA Még nincs egységes állásfoglalás a 13 OPEC-tagország között az olajár január 1-i emelését illetően, pedig gyorsan közeledik decem­ber 16-a, az OPEC szokásos féléves csúcsértekezletének időpontja. Sűrűsödnek a konzultációs tárgyalások, valamint az ezekről kiadott nyilatkozatok, s lassan kikristályosodik, mely kérdésekben is vannak nézeteltérések. Úgy tűnik, már nem az a kérdés, akarják-e emelni az árakat vagy sem, hanem, hogy egyszerre vagy fokozatosan emel­jék-e. Az USA még reménykedik, hogy sikerül rávennie Szaúd-Ará­biát: érje el partnereinél az árak további befagyasztását. Nem vélet­len, hogy a jelenlegi árszintet akarják tartani az amerikaiak, hiszen az USA o olajimportja csökkent ugyan az év első tíz hónapjában, de októberben már emelkedett, s a szakértők további növekedést jósol­nak egészen 1985-ig. Ez a tendencia nem igen illik a Carter elnök által a múlt héten aláírt új energiatörvénybe, hiszen annak célkitű­zése éppen az olajbehozatal csökkentése volt. A­­ kongresszus nem volt hajlandó az energiatörvénybe foglalni Carter elképzeléseit a belföldi olajár emeléséről, ezért az elnök újabb törvényjavaslatot akar a kongresszus elé terjeszteni, és ebben ismételten megkísérli a világpiaci ár begyűrűztetését. A napokban ült össze az Olajex­portáló Országok Szervezetének (OPEC) gazdasági bizottsága, hogy előkészítse a december 16-án Abu Dhabiban kezdődő csúcsértekezletet. A résztvevők megvitatják a dollár értékcsökkenésének következményeit és közös javaslatot tesznek az olaj­árak emelésére. Az OPEC hivatalos szóvivője szerint a mostani értekez­letről semmiféle nyilatkozatot nem tesznek közzé. Lassan azért mégis összeáll a kép, kik milyen mérték­ben és hogyan képzelik el az olaj árának emelését január 1-től. Ja­mani szaúdi olyminiszter legutóbb Venezuelában tett látogatása után úgy nyilatkozott, hogy teljes egyet­értésre jutott Perez elnökkel. Az OPEC főtitkára, Al Sábáit (egyben a kuvaiti olajminiszter), aki szin­tén Caracasban járt, tárgyalásai után kijelentette: Kuvait az olaj­árak fokozatos emelését képzeli el január 1-től, negyedévenként 2,3—4 százalékkal. Mivel Jamani is a fo­kozatosságról beszél, valószínű, hogy az OPEC-főtitkár nyilatkozata az irányadó. A fentiekkel egyidőben megszó­lalt Irak is. Az egyik hivatalos bag­dadi napilap elkerülhetetlennek tartja az olajáremelést, hiszen szá­mítások szerint 1973 és 1977 között az OPEC-tagországok 27 milliárd dollárt vesztettek az amerikai va­luta értékcsökkenése miatt — csu­pán 1977-ben 15 milliárdot Érdekes lenne megismerni Irán véleményét az olajárról. Teherán az utóbbi időben a héják közé tarto­zott, valószínűleg most is az áreme­lés híve, hiszen hatalmas vesztesé­gek érték az olajmunkások sztrájkja miatt. Csúcsidőszakban az ország olajtermelése napi 6 millió barrel, ebből 5 milliót exportál. A sztrájk idején amerikai becslések szerint a világpiac 55 millió barrel olajat veszített, s ez durván a világ egy­napi olajfogyasztásának felel meg. A sztrájk — hivatalos jelentések szerint — befejeződött, újra működ­nek az olajkutak, a finomítók, hely­reállt a forgalom a teheráni repülő­téren is. 37 ezer sztrájkoló vissza­állt ugyan a munkába, de Irán olaj­termelése csak fokozatosan éri el a sztrájk előtti szintet, jelenleg még csak napi 3,3 millió warreit hoznak felszínre. Bár Jamani meglehetősen hatá­rozottan nyilatkozott, az Egyesült Államok mégis Szaúd-Arábiát érzi gyenge láncszemnek, s szeretné el­érni, hogy Rijad folytatva eddigi politikáját, a decemberi csúcson szorgalmazza az olajárak befagyasz­tását. Ezt elősegítendő, Blumenthal amerikai pénzügyminiszter küldött­ség élén ma Dzsiddába érkezik. Igyekszik bebizonyítani, hogy az olajexportálók eddigi veszteségeiket csak a dollár értékcsökkenése miatt szenvedték el, így ha a Carter­­kormány stabilizálja az amerikai valutát, nem szükséges az olajár emelése. Az amerikai küldöttség egyik tagja kijelentette, hogy ők tulajdonképpen felkészültek egy legfeljebb 5 százalékos, fokozatos áremelésre, de természetesen sokkal kedvezőbb lenne, ha megúsznék áremelés nélkül. Ez annál is kívá­natosabb lenne, mert októberben napi 8,4 millió barrelre növekedett az USA kőolajimportja, s ez 4,4 szá­zalékkal magasabb az 1977. októ­berinél. Ennek legfőbb oka, hogy a felhasználók, számítva a­­de­cemberi OPEC-csúcsértekezlet utá­ni áremelésre, igyekeznek feltölteni készleteiket. Az 1978-as éves amerikai kőolaj­­importot napi átlagban 7,9­8 mil­lió barrelre becsülik, és mint Gar­vin, az Exxon olajmonopólium elnö­ke egy sajtóértekezleten elmondta, arra számítanak, hogy az olaj beho­zatala tovább növekszik és 1985-re elérheti a napi 10 millió barrelt is. Az 1978. év eleji lanyhulást az olaj­behozatalban két okkal magyarázza: az egyik, hogy eleinte még feltöltött készleteiket használták fel az olaj­­vállalatok, a másik, hogy növekedett a hazai eredetű olaj felhasználása, elsősorban az alaszkai szállítások megindulása révén. A szakértők általában azon a vé­leményen vannak, hogy folytatódik az októberben már jelzett növekedés. Egyikük 19—19,4 millió barrel napi felhasználást jósol, ennek 45—46 százalékát importból lesznek kényte­lenek kielégíteni. Bár csak a 80-as évek közepétől,­­ de azért mindenképpen számíthat rá az USA, hogy az arab országok­nál jóval közelebbi forrásból elégít­heti ki olajbehozatalának egy részét. Mintegy 100 milliárd barrelre tehe­tők ugyanis a Mexikói-öbölnél fel­fedezett olaj­lelőhely készletei — közölte a Pemex mexikói állami olajvállalat szóvivője. Erősen befolyásolhatja a hazai olajforrások erőteljesebb felhaszná­lását, h­ogy Carttí elnök, bár csak a múlt héten írta alá az új energia­­törvényt, újabb törvényjavaslatot ké­szül a kongresszus elé terjeszteni Ugyanebben a témában. A tervezet nem sokban különbözik az előzőtől, de szakértők szerint két fő jellegzetessége feltétlenül ki­tűnik. Az egyik, hogy sokkal kevés­bé ambiciózus, mint az eredeti, ame­lyet­­ hosszantartó viták után csak jelentősen enyhített formában fo­gadtak el a honatyák. A másik, hogy hangsúlyozza: nemcsak megtartani, hanem emelni kell a jelenlegi bel­földi energiakínálatot. A javaslat a jelenlegi energiatörvény ráncait hi­vatott kisimítani — jegyezte meg egy szakértő. Hozzátette: bár az új törvény már életbe lépett, nem te­remtette meg az összhangot a bel­földi és a világpiaci olajár között. Jelenleg az USA-ban más ára van a meglevő készleteknek, más az újonnan beszerzett olajnak, és bizonyos esetekben a hazai terme­lők világpiaci árat is felszámíthat­nak. Összességében azonban, a bel­­földi olaj ára jóval a világpiaci szint alatt marad. Az új törvény­­javaslat szerint az elnöknek 1979. május végéig el kell döntenie, akar-e változtatni a jelenlegi ár­rendszeren, vagy hozzájárul további működéséhez újabb két évre. Az előző tervezetben Carter javasolta, hogy a belföldi olaj felhasználóit akkora adóval terheljék, amely a hazai árakat a világpiaci szintre emelné, a fogyasztók viszont kapja­nak adóvisszatérítést. A viták so­rán a kongresszus ezt a javaslatot utasította vissza először. Az olajtermelők szerint a belföldi olajár emelése inflációs hatást fej­tene ki, és a világpiaci árak begyű­­rűztetésével eleve nem valósulhat­na meg az elnök vágya, miszerin­t önkéntes árkorlátozásokra van szük­ség és sehol sem hajtható végre 7 százaléknál magasabb áremelés. Nem valószínű, hogy a kongresszus megszavazza az olajár jelenlegi rendszerének megváltoztatását. A törvénynek inkább a helyettesítő nyersanyag-források (napenergia, olajpala, szén elgázosítása) feltárá­sát kellene szorgalmaznia. Sok függ természetesen az olaj világpiaci árá­nak alakulásától is. A szakértők szerint bármiféle új döntés születik is energiaügyben, nemcsak az ellátásra lesz hatással, hanem az inflációra is. Pető András AZ OKP AZ EMS ELLEN Az Olasz Kommunista Párt ellenzi, hogy Olaszország induláskor azonnal csatlakozzék a tervezett nyugat-euró­pai valutarendszerhez, bár támogat­ja a monetáris unió felé irányuló fo­kozatos haladást. Lucia­no Barca, a párt gazdasági szóvivője „ostoba dog­mának” nevezte azt a célkitűzést, hogy a Közös Piac december 5-én és 6-án esedékes csúcsértekezletén hoz­zák meg a döntést és január 1-én in­dítsák meg a végrehajtást. Helytele­nítette — egybehangzóan az olasz kormány szóvivőivel —, hogy az EMS nem tartalmaz intézkedéseket az elmaradottabb tagállamok fejlesz­tésére. Jelenlegi formájában — fejtette ki Barca — az EMS nem lenne egyéb, mint a valuta-árfolyamok ingadozását korlátozó mechanizmus. Olaszország, amely sokkal gyorsabb — évi 12—13 százalékos — inflációval küzd, mint partnerei,, valószínűleg kénytelen lesz szigorú deflációs politikához folya­modni, a fogyasztást leszorítani, a munkanélküliség továbbterjedését kockáztatni, hogy a lírát az előírt ha­tárok között tartsa, még akkor is, ha Olaszország számára szélesebb — plusz—mínusz 4,5 százalékos — inga­dozási sávot engedélyeznek. Andreotti miniszterelnök többször hangoztatta, hogy Olaszország politi­kai szempontok miatt szeretne csat­lakozni a valutarendszerhez, de a kommunisták állásfoglalása valószí­nűleg mérsékletre fogja inteni a to­vábbi tárgyalásokon, hiszen kormá­nya a parlamentben rászorul a kom­munisták támogatására. Az olaszok lelkesedésének lehűté­sére alkalmas az angolok ingadozása is. Az olaszok azt remélték, hogy a szintén gyenge valutájú Anglia szö­vetségesük lesz az EMS keretei kö­zött az EGK többi tagjával szemben. (AP—DJ) NAPRÓL NAPRA . A MAGYAR—DÁN ÁRUCSERE-FORGALOMBAN gyakran a nem kielégítő minőség gátolja a magyar export bővítését. Ki­vitelünket nehezítik a közös piaci korlátozások is. (3. oldal) -­ CSÖKKEN HOLLANDIA ÁRUCSERE-FORGALMA A SZO­CIALISTA ORSZÁGOKKAL, az év első nyolc hónapjában több mint 20 százalékos visszaesés mutatkozott. (2. oldal) + AZ ARANYPIAC ALAKULÁSÁT az amerikai gazdaság hely­zete a következő hónapokban döntően fogja befolyásolni. (2. oldal) + A DOLLÁRVÁLSÁG LELASSÍTHATJA MÁS ORSZÁGOK TERMELÉSÉT és károsan befolyásolhatja a világkereskedel­met is( 12. oldal) + KEVESEBB GYAPOTOT TERMELNEK és többet használnak fel 1978—79-ben, mint az előző szezonban. (4. oldal) + KÖZPONTI TEXTILKUTATÓ INTÉZETET hoztak létre Auszt­riában a szőnyeg- és textilszálkutató intézetek egyesítésével (4. oldal) + LEÁLLÍTOTTA A MÁLTAI PAMUTTEXTÍLIÁK ANGLIAI EX­PORTJÁT a brüsszeli bizottság. (4. oldal) Az NDK és az NSZK közlekedési csomagmegállapodása Autópálya épül Berlin,Hamburg között Felére csökkenti a Berlin és Hamburg közötti utazás időtarta­mát az az autópálya, amelynek építését már jövőre megkezdik és négy év alatt be is fejezik. Az NDK és az NSZK tegnap aláírt köz­lekedési csomagmegállapodásának másik lényeges pontja a Telton­­csatorna újram­egnyitása. Az NDK külügyminisztériumában tegnap írták alá a közlekedési egyez­ményt, miután szerdán jóváhagyta az NDK minisztertanácsa, a bonni kormány, valamint a nyugat-berlini szenátus, és a Nyugat-Berlin felett ellenőrzést gyakorló három nyugati nagyhatalom sem emelt kifogást tartalmával szemben. Magyar szempontból is jelentős a Berlint Hamburggal összekötő új északi autópálya közös építéséről szóló dokumentum, lényegesen meg­rövidül és biztonságosabbá válik majd a hazánkból a hamburgi kikö­tőbe irányuló közúti teherforgalom. A teljes, mintegy 220 kilométeres autópályából tulajdonképpen már készen áll egy 80 kilométeres sza­kasz. A hamburgi sztráda ugyanis Wittstock városánál ágazna ki a nemrég elkészült Berlin—Ro­stock autópályából. A Wittstock és Horst határállomás közötti 128 kilométe­res szakasz és a­­ határátkelőhelyek építésének költségéhez a nyugatné­met fél 1,2 milliárd nyugatnémet márkával járul hozzá. • Az autópálya elkészültével megszű­nik az NDK 5-ös számú főközlekedé­si útjának tranzitút jellege. Eddig a legrövidebb út a két nagyváros kö­zött az 5-ös úton vezetett, amely azonban városokon és falvakon ha­lad keresztül. A hosszabb, de a lakott területeket elkerülő Berlin—Helm­­stedt­­—Hannover) autópályára — amely még a háború előtt épült — éppen ezért aránytalanul nagy teher hárult. Ennek felújítása (amelyhez az NSZK 259 millió márkával járult hozzá) befejezéséhez közeledik. A közlekedési egyezmény másik fontos eleme a Nyugat-Berlin déli részén húzódó Teltow-csatorna újra megnyitása. A csatorna 30 éve tör­tént lezárása 20-50 kilométeres kerülőre kényszerítette a Nyugat- Berlin és az NSZK közötti hajófor­galmat. A megállapodás olcsóbbá teszi az NSZK-ból hajón Nyugat- Berlinbe szállított termékeket, pél­dául a fűtőolajat. Egyetlen cég, az Eternit AG, amelynek egyik üzeme a csatorna partján van, évi 400 ezer márkát takaríthat meg használata által — nyilatkozták nemrég vezetői. A nyugat-berlini szenátus a csatorna rendbehozatalára 70 millió nyugat­német márkát bocsát az NDK ren­delkezésére. További 120 millió nyugatnémet márkáért — amit az NSZK kormá­nya fedez — az NDK helyreállítja az NSZK és Nyugat-Berlin közötti tranzitcélokra használt egyéb vízi utakat is. A munkálatokkal három év alatt készülnek el. Vízi úton ta­valy 3,5 millió tonna árut szállítot­tak Nyugat-Berlin és az NSZK kö­f­zött, teljes 14,6 millió tonnás árufor­galmuk csaknem egynegyedét. A csatornák kimélyítését és kiszélesí­tését sürgeti, hogy az NDK-n keresz­tül vezető tranzit-vasútvonalak ka­pacitása viszonylag szűkös. Arról is jegyzőkönyvet írtak alá, hogy az NSZK kormánya 1980—89 között évenként 525 millió nyugat-­ német márka átalányt fizet az NDK-nak (a jelenlegi 400 millió he­lyett) a tranzitutak használatáért, 1981-től 500 millióval járul hozzá to­vábbi építkezésekhez, és hogy 1980- ban további közlekedési tárgyaláso­kat kezdenek. Nem tartozik a közlekedés téma­körébe, de a csomagterv része az a megállapodás is, amely szerint „1979—1982 között bizonyos esetek­ben lehetőség lesz évenként 50 mil­lió márka átutalására az NDK-ból az NSZK-ba és viszont, nem keres­kedelmi jellegű célokra”. Kurt Nier, az NDK külügyminisz­ter-helyettese és Günter Klaus, az NSZK NDK-beli állandó képvisele­tének vezetője, egyöntetűen hang­súlyozta, hogy a szabályozások nem csupán közlekedési és technikai jel­leggel bírnak, hanem általános poli­tikai jelentőségük is van az NDK és az NSZK viszonya, valamint az európai enyhülési folyamat tovább­vitele szempontjából is. Az ADN kiemeli, hogy a szabályozások az NDK javaslatain alapulnak. (MTI, Reuter, Spiegel, Financial Times) Teherszállítás Európa és Japán között a szovjet repülőgépeken A Szovjetunió új légi teherszállító járatot indít Európából Japánba. Az Iljusin 76 gépek különböző európai légikikötőkben rakodnak be és szál­lítják az­ árut Vlagyivosztok kikö­tőjébe, majd­­onnan hajóval tovább Japánba. Eddig a transzszibériai vasútvonal igénybevételével nyújtot­ta a Szovjetunió ugyanezt a szol­gáltatást. Az IL—76, amely idén ősszel kez­di meg rendszeres járatait Európá­ba, 40 tonna áru szállítására alkal­mas, hatósugara 5 ezer kilométer, belföldön már nagyrészt leváltotta az eddig használt AN—12-es gépe­ket. (Reuter) Lengyel-japán megállapodások Lengyelország és Japán csütörtö­kön három egyezményt kötött. Az egyezmények aláírására Jaroszewicz lengyel miniszterelnök tokiói útja kapcsán került sor. Az egyezmények a kereskedelmet és a hajózást, a tu­dományos-műszaki együttműködést, valamint a kulturális cserét szabá­lyozzák. A lengyel kormányfő teg­nap másodízben tárgyalt Fukuda ja­pán miniszterelnökkel. Felajánlotta, hogy Lengyelország az eddiginél több szenet, mezőgazdasági terméket és titánércet szállítana a szigetország­nak. A tárgyalásokon szóba került a kettős adózás eltörlésére vonatkozó egyezmény megkötése, valamint köz­vetlen légiösszeköttetés létesítése To­kió és Varsó között. Jaroszewicz ta­lálkozott a japán üzleti körök kép­viselőivel is, és vázolta előttük a közös fellépés lehetőségeit harmadik piacokon. (Reuter) Az OECD a növekedés lassulását jósolja A fejlett tőkésországok Gazdasági és Fejlesztési Együttműködési Szer­vezetének tagállamaiban jövőre las­sul a hazai össztermék növekedési üteme. Az OECD gazdaságpolitikai bizottságának tegnap Párizsban tar­tott ülésén közzétett becslés szerint 1979-ben a GDP átlagos növekedése (reálértékben) 3,3 százalék lesz az előző évhez képest, szemben az idei 3,6 százalékkal. Az Egyesült Ála­mokban csak 2,8 százalékos növeke­dés várható az idei 3,8 százalék he­lyett. Az USA fizetési mérlegének folyó tételei viszont csak 12 mil­liárd dolláros deficittel zárnak az 1978-ra várt 19,5 miliárddal szem­ben. (Reuter) 1

Next