Világgazdaság, 1978. november (10. évfolyam, 213/2467-232/2486. szám)
1978-11-17 / 223. (2477.) szám
VILÁGGAZDASÁG 1978. NOVEMBER 17., PÉNTEK X. ÉVFOLYAM, 223. (2477.) SZÁM AZ USA OLAJDILEMMÁJA - AZ OLAJTERMELŐK DOLLÁRDILEMMÁJA Még nincs egységes állásfoglalás a 13 OPEC-tagország között az olajár január 1-i emelését illetően, pedig gyorsan közeledik december 16-a, az OPEC szokásos féléves csúcsértekezletének időpontja. Sűrűsödnek a konzultációs tárgyalások, valamint az ezekről kiadott nyilatkozatok, s lassan kikristályosodik, mely kérdésekben is vannak nézeteltérések. Úgy tűnik, már nem az a kérdés, akarják-e emelni az árakat vagy sem, hanem, hogy egyszerre vagy fokozatosan emeljék-e. Az USA még reménykedik, hogy sikerül rávennie Szaúd-Arábiát: érje el partnereinél az árak további befagyasztását. Nem véletlen, hogy a jelenlegi árszintet akarják tartani az amerikaiak, hiszen az USA o olajimportja csökkent ugyan az év első tíz hónapjában, de októberben már emelkedett, s a szakértők további növekedést jósolnak egészen 1985-ig. Ez a tendencia nem igen illik a Carter elnök által a múlt héten aláírt új energiatörvénybe, hiszen annak célkitűzése éppen az olajbehozatal csökkentése volt. A kongresszus nem volt hajlandó az energiatörvénybe foglalni Carter elképzeléseit a belföldi olajár emeléséről, ezért az elnök újabb törvényjavaslatot akar a kongresszus elé terjeszteni, és ebben ismételten megkísérli a világpiaci ár begyűrűztetését. A napokban ült össze az Olajexportáló Országok Szervezetének (OPEC) gazdasági bizottsága, hogy előkészítse a december 16-án Abu Dhabiban kezdődő csúcsértekezletet. A résztvevők megvitatják a dollár értékcsökkenésének következményeit és közös javaslatot tesznek az olajárak emelésére. Az OPEC hivatalos szóvivője szerint a mostani értekezletről semmiféle nyilatkozatot nem tesznek közzé. Lassan azért mégis összeáll a kép, kik milyen mértékben és hogyan képzelik el az olaj árának emelését január 1-től. Jamani szaúdi olyminiszter legutóbb Venezuelában tett látogatása után úgy nyilatkozott, hogy teljes egyetértésre jutott Perez elnökkel. Az OPEC főtitkára, Al Sábáit (egyben a kuvaiti olajminiszter), aki szintén Caracasban járt, tárgyalásai után kijelentette: Kuvait az olajárak fokozatos emelését képzeli el január 1-től, negyedévenként 2,3—4 százalékkal. Mivel Jamani is a fokozatosságról beszél, valószínű, hogy az OPEC-főtitkár nyilatkozata az irányadó. A fentiekkel egyidőben megszólalt Irak is. Az egyik hivatalos bagdadi napilap elkerülhetetlennek tartja az olajáremelést, hiszen számítások szerint 1973 és 1977 között az OPEC-tagországok 27 milliárd dollárt vesztettek az amerikai valuta értékcsökkenése miatt — csupán 1977-ben 15 milliárdot Érdekes lenne megismerni Irán véleményét az olajárról. Teherán az utóbbi időben a héják közé tartozott, valószínűleg most is az áremelés híve, hiszen hatalmas veszteségek érték az olajmunkások sztrájkja miatt. Csúcsidőszakban az ország olajtermelése napi 6 millió barrel, ebből 5 milliót exportál. A sztrájk idején amerikai becslések szerint a világpiac 55 millió barrel olajat veszített, s ez durván a világ egynapi olajfogyasztásának felel meg. A sztrájk — hivatalos jelentések szerint — befejeződött, újra működnek az olajkutak, a finomítók, helyreállt a forgalom a teheráni repülőtéren is. 37 ezer sztrájkoló visszaállt ugyan a munkába, de Irán olajtermelése csak fokozatosan éri el a sztrájk előtti szintet, jelenleg még csak napi 3,3 millió warreit hoznak felszínre. Bár Jamani meglehetősen határozottan nyilatkozott, az Egyesült Államok mégis Szaúd-Arábiát érzi gyenge láncszemnek, s szeretné elérni, hogy Rijad folytatva eddigi politikáját, a decemberi csúcson szorgalmazza az olajárak befagyasztását. Ezt elősegítendő, Blumenthal amerikai pénzügyminiszter küldöttség élén ma Dzsiddába érkezik. Igyekszik bebizonyítani, hogy az olajexportálók eddigi veszteségeiket csak a dollár értékcsökkenése miatt szenvedték el, így ha a Carterkormány stabilizálja az amerikai valutát, nem szükséges az olajár emelése. Az amerikai küldöttség egyik tagja kijelentette, hogy ők tulajdonképpen felkészültek egy legfeljebb 5 százalékos, fokozatos áremelésre, de természetesen sokkal kedvezőbb lenne, ha megúsznék áremelés nélkül. Ez annál is kívánatosabb lenne, mert októberben napi 8,4 millió barrelre növekedett az USA kőolajimportja, s ez 4,4 százalékkal magasabb az 1977. októberinél. Ennek legfőbb oka, hogy a felhasználók, számítva adecemberi OPEC-csúcsértekezlet utáni áremelésre, igyekeznek feltölteni készleteiket. Az 1978-as éves amerikai kőolajimportot napi átlagban 7,98 millió barrelre becsülik, és mint Garvin, az Exxon olajmonopólium elnöke egy sajtóértekezleten elmondta, arra számítanak, hogy az olaj behozatala tovább növekszik és 1985-re elérheti a napi 10 millió barrelt is. Az 1978. év eleji lanyhulást az olajbehozatalban két okkal magyarázza: az egyik, hogy eleinte még feltöltött készleteiket használták fel az olajvállalatok, a másik, hogy növekedett a hazai eredetű olaj felhasználása, elsősorban az alaszkai szállítások megindulása révén. A szakértők általában azon a véleményen vannak, hogy folytatódik az októberben már jelzett növekedés. Egyikük 19—19,4 millió barrel napi felhasználást jósol, ennek 45—46 százalékát importból lesznek kénytelenek kielégíteni. Bár csak a 80-as évek közepétől, de azért mindenképpen számíthat rá az USA, hogy az arab országoknál jóval közelebbi forrásból elégítheti ki olajbehozatalának egy részét. Mintegy 100 milliárd barrelre tehetők ugyanis a Mexikói-öbölnél felfedezett olajlelőhely készletei — közölte a Pemex mexikói állami olajvállalat szóvivője. Erősen befolyásolhatja a hazai olajforrások erőteljesebb felhasználását, hogy Carttí elnök, bár csak a múlt héten írta alá az új energiatörvényt, újabb törvényjavaslatot készül a kongresszus elé terjeszteni Ugyanebben a témában. A tervezet nem sokban különbözik az előzőtől, de szakértők szerint két fő jellegzetessége feltétlenül kitűnik. Az egyik, hogy sokkal kevésbé ambiciózus, mint az eredeti, amelyet hosszantartó viták után csak jelentősen enyhített formában fogadtak el a honatyák. A másik, hogy hangsúlyozza: nemcsak megtartani, hanem emelni kell a jelenlegi belföldi energiakínálatot. A javaslat a jelenlegi energiatörvény ráncait hivatott kisimítani — jegyezte meg egy szakértő. Hozzátette: bár az új törvény már életbe lépett, nem teremtette meg az összhangot a belföldi és a világpiaci olajár között. Jelenleg az USA-ban más ára van a meglevő készleteknek, más az újonnan beszerzett olajnak, és bizonyos esetekben a hazai termelők világpiaci árat is felszámíthatnak. Összességében azonban, a belföldi olaj ára jóval a világpiaci szint alatt marad. Az új törvényjavaslat szerint az elnöknek 1979. május végéig el kell döntenie, akar-e változtatni a jelenlegi árrendszeren, vagy hozzájárul további működéséhez újabb két évre. Az előző tervezetben Carter javasolta, hogy a belföldi olaj felhasználóit akkora adóval terheljék, amely a hazai árakat a világpiaci szintre emelné, a fogyasztók viszont kapjanak adóvisszatérítést. A viták során a kongresszus ezt a javaslatot utasította vissza először. Az olajtermelők szerint a belföldi olajár emelése inflációs hatást fejtene ki, és a világpiaci árak begyűrűztetésével eleve nem valósulhatna meg az elnök vágya, miszerint önkéntes árkorlátozásokra van szükség és sehol sem hajtható végre 7 százaléknál magasabb áremelés. Nem valószínű, hogy a kongresszus megszavazza az olajár jelenlegi rendszerének megváltoztatását. A törvénynek inkább a helyettesítő nyersanyag-források (napenergia, olajpala, szén elgázosítása) feltárását kellene szorgalmaznia. Sok függ természetesen az olaj világpiaci árának alakulásától is. A szakértők szerint bármiféle új döntés születik is energiaügyben, nemcsak az ellátásra lesz hatással, hanem az inflációra is. Pető András AZ OKP AZ EMS ELLEN Az Olasz Kommunista Párt ellenzi, hogy Olaszország induláskor azonnal csatlakozzék a tervezett nyugat-európai valutarendszerhez, bár támogatja a monetáris unió felé irányuló fokozatos haladást. Luciano Barca, a párt gazdasági szóvivője „ostoba dogmának” nevezte azt a célkitűzést, hogy a Közös Piac december 5-én és 6-án esedékes csúcsértekezletén hozzák meg a döntést és január 1-én indítsák meg a végrehajtást. Helytelenítette — egybehangzóan az olasz kormány szóvivőivel —, hogy az EMS nem tartalmaz intézkedéseket az elmaradottabb tagállamok fejlesztésére. Jelenlegi formájában — fejtette ki Barca — az EMS nem lenne egyéb, mint a valuta-árfolyamok ingadozását korlátozó mechanizmus. Olaszország, amely sokkal gyorsabb — évi 12—13 százalékos — inflációval küzd, mint partnerei,, valószínűleg kénytelen lesz szigorú deflációs politikához folyamodni, a fogyasztást leszorítani, a munkanélküliség továbbterjedését kockáztatni, hogy a lírát az előírt határok között tartsa, még akkor is, ha Olaszország számára szélesebb — plusz—mínusz 4,5 százalékos — ingadozási sávot engedélyeznek. Andreotti miniszterelnök többször hangoztatta, hogy Olaszország politikai szempontok miatt szeretne csatlakozni a valutarendszerhez, de a kommunisták állásfoglalása valószínűleg mérsékletre fogja inteni a további tárgyalásokon, hiszen kormánya a parlamentben rászorul a kommunisták támogatására. Az olaszok lelkesedésének lehűtésére alkalmas az angolok ingadozása is. Az olaszok azt remélték, hogy a szintén gyenge valutájú Anglia szövetségesük lesz az EMS keretei között az EGK többi tagjával szemben. (AP—DJ) NAPRÓL NAPRA . A MAGYAR—DÁN ÁRUCSERE-FORGALOMBAN gyakran a nem kielégítő minőség gátolja a magyar export bővítését. Kivitelünket nehezítik a közös piaci korlátozások is. (3. oldal) - CSÖKKEN HOLLANDIA ÁRUCSERE-FORGALMA A SZOCIALISTA ORSZÁGOKKAL, az év első nyolc hónapjában több mint 20 százalékos visszaesés mutatkozott. (2. oldal) + AZ ARANYPIAC ALAKULÁSÁT az amerikai gazdaság helyzete a következő hónapokban döntően fogja befolyásolni. (2. oldal) + A DOLLÁRVÁLSÁG LELASSÍTHATJA MÁS ORSZÁGOK TERMELÉSÉT és károsan befolyásolhatja a világkereskedelmet is( 12. oldal) + KEVESEBB GYAPOTOT TERMELNEK és többet használnak fel 1978—79-ben, mint az előző szezonban. (4. oldal) + KÖZPONTI TEXTILKUTATÓ INTÉZETET hoztak létre Ausztriában a szőnyeg- és textilszálkutató intézetek egyesítésével (4. oldal) + LEÁLLÍTOTTA A MÁLTAI PAMUTTEXTÍLIÁK ANGLIAI EXPORTJÁT a brüsszeli bizottság. (4. oldal) Az NDK és az NSZK közlekedési csomagmegállapodása Autópálya épül Berlin,Hamburg között Felére csökkenti a Berlin és Hamburg közötti utazás időtartamát az az autópálya, amelynek építését már jövőre megkezdik és négy év alatt be is fejezik. Az NDK és az NSZK tegnap aláírt közlekedési csomagmegállapodásának másik lényeges pontja a Teltoncsatorna újramegnyitása. Az NDK külügyminisztériumában tegnap írták alá a közlekedési egyezményt, miután szerdán jóváhagyta az NDK minisztertanácsa, a bonni kormány, valamint a nyugat-berlini szenátus, és a Nyugat-Berlin felett ellenőrzést gyakorló három nyugati nagyhatalom sem emelt kifogást tartalmával szemben. Magyar szempontból is jelentős a Berlint Hamburggal összekötő új északi autópálya közös építéséről szóló dokumentum, lényegesen megrövidül és biztonságosabbá válik majd a hazánkból a hamburgi kikötőbe irányuló közúti teherforgalom. A teljes, mintegy 220 kilométeres autópályából tulajdonképpen már készen áll egy 80 kilométeres szakasz. A hamburgi sztráda ugyanis Wittstock városánál ágazna ki a nemrég elkészült Berlin—Rostock autópályából. A Wittstock és Horst határállomás közötti 128 kilométeres szakasz és a határátkelőhelyek építésének költségéhez a nyugatnémet fél 1,2 milliárd nyugatnémet márkával járul hozzá. • Az autópálya elkészültével megszűnik az NDK 5-ös számú főközlekedési útjának tranzitút jellege. Eddig a legrövidebb út a két nagyváros között az 5-ös úton vezetett, amely azonban városokon és falvakon halad keresztül. A hosszabb, de a lakott területeket elkerülő Berlin—Helmstedt—Hannover) autópályára — amely még a háború előtt épült — éppen ezért aránytalanul nagy teher hárult. Ennek felújítása (amelyhez az NSZK 259 millió márkával járult hozzá) befejezéséhez közeledik. A közlekedési egyezmény másik fontos eleme a Nyugat-Berlin déli részén húzódó Teltow-csatorna újra megnyitása. A csatorna 30 éve történt lezárása 20-50 kilométeres kerülőre kényszerítette a Nyugat- Berlin és az NSZK közötti hajóforgalmat. A megállapodás olcsóbbá teszi az NSZK-ból hajón Nyugat- Berlinbe szállított termékeket, például a fűtőolajat. Egyetlen cég, az Eternit AG, amelynek egyik üzeme a csatorna partján van, évi 400 ezer márkát takaríthat meg használata által — nyilatkozták nemrég vezetői. A nyugat-berlini szenátus a csatorna rendbehozatalára 70 millió nyugatnémet márkát bocsát az NDK rendelkezésére. További 120 millió nyugatnémet márkáért — amit az NSZK kormánya fedez — az NDK helyreállítja az NSZK és Nyugat-Berlin közötti tranzitcélokra használt egyéb vízi utakat is. A munkálatokkal három év alatt készülnek el. Vízi úton tavaly 3,5 millió tonna árut szállítottak Nyugat-Berlin és az NSZK köfzött, teljes 14,6 millió tonnás áruforgalmuk csaknem egynegyedét. A csatornák kimélyítését és kiszélesítését sürgeti, hogy az NDK-n keresztül vezető tranzit-vasútvonalak kapacitása viszonylag szűkös. Arról is jegyzőkönyvet írtak alá, hogy az NSZK kormánya 1980—89 között évenként 525 millió nyugat- német márka átalányt fizet az NDK-nak (a jelenlegi 400 millió helyett) a tranzitutak használatáért, 1981-től 500 millióval járul hozzá további építkezésekhez, és hogy 1980- ban további közlekedési tárgyalásokat kezdenek. Nem tartozik a közlekedés témakörébe, de a csomagterv része az a megállapodás is, amely szerint „1979—1982 között bizonyos esetekben lehetőség lesz évenként 50 millió márka átutalására az NDK-ból az NSZK-ba és viszont, nem kereskedelmi jellegű célokra”. Kurt Nier, az NDK külügyminiszter-helyettese és Günter Klaus, az NSZK NDK-beli állandó képviseletének vezetője, egyöntetűen hangsúlyozta, hogy a szabályozások nem csupán közlekedési és technikai jelleggel bírnak, hanem általános politikai jelentőségük is van az NDK és az NSZK viszonya, valamint az európai enyhülési folyamat továbbvitele szempontjából is. Az ADN kiemeli, hogy a szabályozások az NDK javaslatain alapulnak. (MTI, Reuter, Spiegel, Financial Times) Teherszállítás Európa és Japán között a szovjet repülőgépeken A Szovjetunió új légi teherszállító járatot indít Európából Japánba. Az Iljusin 76 gépek különböző európai légikikötőkben rakodnak be és szállítják az árut Vlagyivosztok kikötőjébe, majdonnan hajóval tovább Japánba. Eddig a transzszibériai vasútvonal igénybevételével nyújtotta a Szovjetunió ugyanezt a szolgáltatást. Az IL—76, amely idén ősszel kezdi meg rendszeres járatait Európába, 40 tonna áru szállítására alkalmas, hatósugara 5 ezer kilométer, belföldön már nagyrészt leváltotta az eddig használt AN—12-es gépeket. (Reuter) Lengyel-japán megállapodások Lengyelország és Japán csütörtökön három egyezményt kötött. Az egyezmények aláírására Jaroszewicz lengyel miniszterelnök tokiói útja kapcsán került sor. Az egyezmények a kereskedelmet és a hajózást, a tudományos-műszaki együttműködést, valamint a kulturális cserét szabályozzák. A lengyel kormányfő tegnap másodízben tárgyalt Fukuda japán miniszterelnökkel. Felajánlotta, hogy Lengyelország az eddiginél több szenet, mezőgazdasági terméket és titánércet szállítana a szigetországnak. A tárgyalásokon szóba került a kettős adózás eltörlésére vonatkozó egyezmény megkötése, valamint közvetlen légiösszeköttetés létesítése Tokió és Varsó között. Jaroszewicz találkozott a japán üzleti körök képviselőivel is, és vázolta előttük a közös fellépés lehetőségeit harmadik piacokon. (Reuter) Az OECD a növekedés lassulását jósolja A fejlett tőkésországok Gazdasági és Fejlesztési Együttműködési Szervezetének tagállamaiban jövőre lassul a hazai össztermék növekedési üteme. Az OECD gazdaságpolitikai bizottságának tegnap Párizsban tartott ülésén közzétett becslés szerint 1979-ben a GDP átlagos növekedése (reálértékben) 3,3 százalék lesz az előző évhez képest, szemben az idei 3,6 százalékkal. Az Egyesült Álamokban csak 2,8 százalékos növekedés várható az idei 3,8 százalék helyett. Az USA fizetési mérlegének folyó tételei viszont csak 12 milliárd dolláros deficittel zárnak az 1978-ra várt 19,5 miliárddal szemben. (Reuter) 1