Világgazdaság, 1979. április (11. évfolyam, 65/2571-81/2587. szám)

1979-04-03 / 65. (2571.) szám

MAGYAR GAZDASÁG Magyar szabadalom , a motorteljesítmény növelésére A MAN, a Volvo és a Sauer már megvette a licenciát Jelentős nemzetközi sikereket és többmilió dolláros licencdíj-be­­vételt ígér egy új magyar eljárás, az úgynevezett kombinált feltöltés. (Jelentőségéről már hírt adott több nemzetközi szaklap, köztük a Business Week is.) Az eljárás lényege: az autómotorok szívócső rend­szerének olyan átalakítása, amely az úgynevezett rezonancia elv segít­ségével lényegesen fokozza a motor levegőellátását. Ez, a közismert turbótöltővel kombinálva, alacsony fordulatszámnál is jelentősen ja­vítja a motor teljesítményét. A szabadalmat az Autóipari Ku­tató Intézet (AUTOKUT) és a Cse­pel Autógyár 1968-ban jelentette be Magyarországon, majd­ mindössze 4 további autógyártó országban. 1970- ben az autósmérnökök nemzet­közi kongresszusán a brüsszeli FISITA-n hangzott el az új eljá­rást ismertető első előadás. Az eredmény furcsa volt: nem a kül­földi szakemberek reagáltak első­ként, hanem egy svájci napilapban megjelent rövid ismertetés alapján a magyar LICENCIA Találmányo­kat Értékesítő Vállalat. Szakmai kapcsolataival már kezdetben be­kapcsolódott a MOGÜRT is, majd átvette az értékesítési munkát. Hamarosan kiderült, hogy meg kell erősíteni a szabadalmi pozíció­kat. Az AUTÓKUT az első beje­lentésben nyilvánosságra nem ho­zott know-how jellegű ismeretből olyan bejelentést szerkesztett, amely azóta a világ úgyszólván minden ipari országában szabadalmat ka­pott, Japánban még tart az eljárás. Minden értékesítés előfeltétele a referencia, a találmányoknál pe­dig szinte nem is érdemes elindul­ni enélkül. Mi legyen a magyar találmány referenciája? — ez volt a nagy kérdés 1970-ben. A Csepel Autógyár által korábban gyártott motor alkalmatlan volt erre; a RA­­J3A-MAN motort választották. Ket­tős célt tűztek ki a kutatók: a re­ferencia megteremtését és egyben egy, a MAN-nak is bemutatható, új eljárásukat figyelembe vevő pro­totípus gyártását. A magyar szak­emberek fel voltak ugyan készül­ve a rendszer megalkotására, de a külföldi partnerektől az együttmű­ködés során tanulták meg, mivel lehet a piac igényeit kielégíteni és hogyan lehet „eladni” a találmányt. Azóta kiderült ugyanis, hogy nem­csak dízelmotorok fekete füstjét le­het az eljárással megszüntetni, ha­nem az üzemanyag-fogyasztást is csökkenteni. A találmány benzin­motoroknál is alkalmazható, és nem­csak a tehergépkocsiknál, hanem a személygépkocsiknál is jövője van. Az AUTÓKÚT ma már bátran vál­lalja „testreszabott” megoldások ki­dolgozását. Az első kapcsolatfelvétel után megvizsgálja a motor jellemzőit, egyezteti a gyárral a célkitűzéseket, majd egy viszonylag szűk határon belüli eredménybecsléssel tesz aján­latot a rendszernek az adott mo­torra adaptálására és a licenciára. A MOGÜRT az eljárást áruszállí­tási kötöttségek nélkül értékesíti — a licencia-szerződéseket általában is e felé kényszerítik az USA és a Közös Piac jogszabályai —, de fel­használja a keletkező goodwill­t eset­leges későbbi áruszálításhoz. Van a kapcsolatoknak olyan devizakiter­melő ágak is, amelyek már több, mint a licencia értékesítése, az pe­­dig az AUTÓKUT műszaki szellemi szolgáltatása. A licenciadíjakat általában úgy ál­lapítják meg, hogy azok a fejlesztés költségeit nyereséggel behozzák, de ne legyenek olyan magasak sem, ami a vevőt a megkerülésre, az önálló fejlesztésre vagy konkurrens eljá­rások alkalmazására serkenti. Mind­ehhez azonban először azt kell tudni, hogy mit ér a találmány a felhasználónak. Nehéz volt ezt megállapítani en­nél az eljárásnál, először is azért, mert az előnyök egy része nem a gyárnál, hanem a motorokat felhasz­náló tehergépkocsi-tulajdonosoknál jelentkezik (az üzemanyag-fogyasz­tás csökkenése, jobb vezethetőség). Más tulajdonságok megjavulása — ilyen a füstölés csökkenése — a gyár érdeke ugyan, mert különben nem kap engedélyt a forgalom­ba­ hozatal­­ra, de ennek az előnynek az átszá­mítása licencdíjra ugyancsak na­gyon nehéz. Nem lehetett a konkurrens eljárá­sokhoz sem igazodni. Egy svájci­ ké­szüléket ajánlanak hasonló célra, de ez rendkívül drága. Végül is a licencia­díjat a turbótöltő árához és a megnövekedett teljesítményhez viszonyítva, arányosan állapították meg, ezt motorgyárak is elfogadták. Jelenleg a MAN, a Volvo és a Sauer licencia-szerződései nyilváno­sak, de rövidesen valószínűleg újabb szerződésekről is hírt adnak. A kap­csolatok máris kiterjednek az USA- tól Japánig valamennyi fejlett ipari országra, a KGST-n belül pedig a csehszlovák autóiparral folyik közös fejlesztési munka. Az európai szabványok szerint el­végzett mérések azt mutatták, hogy a dízelmotor füstjének jellegzetes szagát adó és igen káros hatású szén­hidrogén-részecskék mennyiségét az eljárás alkalmazásával 30—40 száza­lékkal lehet csökkenteni. Most készül fel az AUTÓKUT a MOGÜRT közre­működésével az USA-ban érvényes előírások szerinti mérésekre. Az eljárás új értékesítési területe a személygépkocsi-piac. Egy kisebb cég az NSZK-ban már gyárt átala­kított BMW-motorokat, amelyeknél a kombinált feltöltést is felhasznál­ták és igen látványos eredményeket értek el. A személygépkocsikra való alkalmazás kidolgozásában a MO­GÜRT kész kockázatvállalással is se­gíteni az AUTÓKUT-at. T. P. W­oolmark divatbemutató Munkatársunktól: Idei őszi-téli kereskedelmi kol­lekciójukat mutatják be a Nemzet­közi Gyapjútitkárság (IWS) magyar­­országi­ tagvállalatai (mindazok, amelyek termékükön feltüntethetik a Woolmark védjegyet), valamint a HUNGAROTEX azon a divatbemu­tatón, amelyet április 3-án délelőtt tartanak a Duna Intercontinental szállóban. A modellek gyártói­­ kö­zött számos méteráru-, kötöttáru-, valamint kofekciógyár szerepel, többek között a Hazai Fésűsfonó és Szövőgyár, a Richards Finomposztó­gyár, a Hódmezővásárhelyi Divat­kötöttárugyár, a Május 1. Ruhagyár, a Zalaegerszegi Ruhagyár — hogy csak néhányat emeljünk ki a részt­vevők közül. A divatbemutató nézői egyúttal tájékoztatást kapnak az IWS által kialakított, 1980-ra szóló divatirányzatról is. ilBl­BIBISE RÖVIDEN Az év elején a Távol-Keletre, Törökországba és Irakba 2 millió dollár, a Szovjetunióba és Romá­niába pedig 350 ezer rubel értékű Forte-termék jutott a külkereske­delem közvetítésével.­­»• Tervek szerint idén 8 millió fo­rintért készít ruhákat tőkés megren­delőknek a baktalórántházi Vertikál Ipari Szövetkezet textilüzeme. Ter­mékeit az NSZK-ban, Hollandiában és Ausztriában értékesíti a külkeres­kedelem. Szovjet számítástechnikai kiállítás Az Elektronorgtyehnyika szovjet külkereskedelmi egyesülés április 3-a és 7-e között kiállítást tart a Szov­jetunió budapesti kereskedelmi kép­viseletének reklám- és katalógus irodájában. Az egyesülés­­Magyar­­országon eddig még nem ismert szovjet számítógépeket, minikalkulá­­torokat és Oka márkájú elektronikus pénztárgépeket mutat be. Arra szá­mít, hogy a következő években a magyar külkereskedelem nagyobb mennyiségben rendel a ma még csak mintadarabnak számító elekt­ronikus berendezésekből. (MTI) 1979. ÁPRILIS 3. ÜGYNÖKI VÁLLALATOK­­ A KÜLKERESKEDELEM PERIFÉRIÁJÁN? Nyugati autók, csillagászati jövedelmek, luxusutazások, kellemes munkakör — a Magyarországon működő képviseleti vállalatok mun­kájához ezeket is asszociálja a közvélemény. De ha a szakkülkeres­kedelmi vállalatoknál kerülnek szóba a képviseleti — póriasabban ügynöki — vállalatok, akkor is előfordulnak hasonló kifakadások. Nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja — kicsit elfogulva ugyan, de induljunk ki mi is ebből a közismert mondásból, s vizsgáljuk meg, mi rejlik a csillogó felszín alatt, hogyan dolgoznak a külföldi cégek magyarországi képviseletét ellátó vállalatok, mi a véleményük saját munkájukról, hogyan látják a múltat, a jelent és a jövőt. Az új gazdasági mechanizmus bevezetésének évében, 1968-ban alakultak, meg mai formájukban a külföldi cégeket képviselő képvise­leti vállalatok vagy ahogy a köztu­datban él, ügynöki vállalatok. Ki­sebb számban, a felszabadulás utáni időszakban is léteztek ilyen válla­latok Magyarországon. Akkor azon­ban még megánügynökségekként, más feltételekkel működtek. A ma is meglevő képviseleti vállalatok közül csupán kettő, az INTERAG és a HUNGAGENT jött létre 1963 előtt. A többi hét — az AGENTURA, az EUROCOM, az IMPORTTRADE, az INDUSTRIA Rt., a MERCATOR, az UNIVERSAL Kft. és a ZENIT — zömmel az új gazdasági mecha­nizmus évében alakult. Induláskor szerény hozománnyal — kis alaptő­kével — indultak, ehhez azonban csak szanálás esetén szabad nyúl­niuk. Gyakorlatilag tehát önfenn­tartók, működésük a költségvetésbe is szép summát hoz. A rajtuk ke­resztül beérkező import — ez mu­tatható ki számokban leginkább — évente 15 millió dollár körül van, de exportot és különböző külkeres­kedelmi együttműködéseket is elő­segítenek. SZÉLES FELADATKÖR­A ELVBEN Jó egy évtizede már, hogy a Gazdasági Bizottság meghatározta az ügynöki vállalatok feladatait. Bár a gyakorlat és az azóta meg­változott gazdasági helyzet némileg módosította tevékenységüket, még mindig ez a meghatározás fogal­mazza meg a legátfogóbban az ügy­nöki vállalatok feladatait: „Az ügy­nöki vállalatok törekedjenek kül­földi cégek megbízásainak elnyeré­sére, alakítsanak ki a külkereske­delmi vállalatokkal, a külkereske­delmi jogú termelő vállalatokkal megfelelő kapcsolatot, amely lehe­tővé teszi a külföldi cégek­ verse­nyét a magyar piacon; segítsék elő külföldi megbízóik és a magyar külkereskedelmi vállalatok piaci munkáját; létesítsenek vevőszolgá­latot (konszignációs raktárakat, ga­ranciális és nem garanciális szer­viztevékenységet); működjenek köz­re a műszaki és a kereskedelmi tá­jékoztatás kibővítésében, új ipari eljárások bevezetésével, a műszaki fejlesztés megoldásával...” Mivel az ügynöki vállalatok szá­ma 1968 óta csak minimálisan gya­rapodott, a jelentkező külföldi cé­gek száma pedig évről-évre magas, a vállalatoknak ma már nagyon meg kell gondolniuk, milyen újabb cégeket vállalnak el, s azt is meg kell vizsgálniuk, melyek azok, amelyek nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, s ezért célszerűbb fel­mondani a képviseleteket. Ez egyébként nemcsak formai változás lehet, hanem a tudatosabb keres­kedelempolitika megnyilvánulása is. Új helyzetet teremthet a magyar ügynöki vállalatok munkájában, hogy 1975. január 1-től külföldi cé­gek közvetlenül is képviseletet nyithatnak Magyarországon. Ma már 11 nyugati cégnek — hét ja­pánnak, négy olasznak — működik képviselete Budapesten, s a közel­jövőben nyílik meg a tizenkettedik, az amerikai Dow Chemical képviselete. RUTINFELADATOK — GYAKORLATILAG Bár elvileg az ügynöki vállalatok feladatai széles skálán mozognak, a gyakorlatban azonban — legalábbis egyes vélemények szerint — több­ségben rutinfeladatokat hajtanak végre. Versenyeztetni kell a külföldi, cé­geket? Az ügynököknek az az érde­kük, hogy a náluk képviselt külföl­di vállalatok minél többet adjanak el Magyarországon, hiszen a juta­lék — s így a vállalati jövedelem — nagysága ettől függ. Minden le­hetőséget megragadnak tehát — megragadnának — az ajánlattételre, az eladásra. Igen ám, de az aján­latkérés, a végső döntés, a szerző­dések megkötése a szakkül­­ereske­­delmi vállalathoz tartozik, s ha esetleg ott már más jelölt akadt, nehéz igazi versenyt teremteni. Más a helyzet, ha az ügynökök közvet­lenül az iparvállalatot nyerik meg — sok esetben azonban ilyenkor is elmarad a verseny. Ez utóbbit in­kább a Szakkülkereskedelmi válla­latnál panaszolják, hiszen ilyen esetben — mivel nagyrészt bizomá­nyosi formában dolgoznak — ők csupán a végrehajtók. Megpróbál­hatnak orientálni, mást is ajánlani — a kész elhatározást nehéz azon­ban megváltoztatni. Vevőszolgálat fenntartása — ilyet nem egyet kezdeményeztek már az ügynöki vállalatok, de ennek gya­korlati megvalósítása is inkább a külkereskedelmi vállalatok feladata. Talán a műszaki-technikai újdon­ságokról való tájékoztatás valósul meg leginkább. A partnerek — ipari és szakkülkereskedelmi válla­latok — azonban ezt sem egyfor­mán értékelik. A termelővállalatok minden újdonságot szívesen fogad­nak, s azokat örömmel alkalmaznák is. Megbízzák a szakkülkereskedel­mi vállalatokat, hogy kezdjenek tárgyalásokat a külföldi vállalattal és ha van rá lehetőség, vegyék meg az ajánlott cikket. A külkereske­delmi vállalatoknak azonban a mű­szaki paramétereken túl prózaibb dolgokkal is foglalkozniuk kell, ne­vezetesen az árral, s azzal, hogy ugyanazt a terméket — vagy ha­sonlót — nem lehet-e kedvezőbb feltételekkel beszerezni. S ha az iparvállalat túlságosan is ragaszko­dik a kiválasztotthoz, megromlik a viszony, s ezt gyakran — néha nem is alaptalanul — az ügynöki válla­latoknak róják fel. Előfordul azon­ban — szerencsére, nem is ritkán —, hogy mielőtt a vásárlásról dön­tenének, a külkereskedelmi válla­latok egyszerre tárgyalnak az ügy­nöki és az iparvállalatokkal, s kö­zösen alakítják ki álláspontjukat. CSAK IMPORTÉRDEKELTSÉG? Az ügynöki vállalatok munkáját ma aszerint értékelik, hogy mennyi jutalékot kapnak, tehát mennyi el­adás származik az általuk képvi­selt cégektől. (Rossz nyelvek sze­rint az ügynöki vállalatok azért vannak, hogy „elősegítsék” a ke­reskedelmi mérleg további romlá­sát.) Az importérdekeltségből kö­vetkezően az is előfordulhat,­­hogy olyan terméket­ ajánlanak megvé­telre az iparvállalatoknak, amire annak nincs feltétlenül szüksége. Az általános népgazdasági célok­ról, a kívánatos fejlesztésekről rendszeres tájékoztatást kapnak fő­hatóságuktól, a KKM-től. A 10 éves múlt során egyszer az is előfordult, hogy az egyik minisztérium — a MÉM — összehívta az ügynöki vállalatok vezetőit, s ismertette a mezőgazdaság és az élelmiszeripar feladatait, nehézségeit, s részletez­te, miben várnak operatív segítsé­get az ügynöki vállalatoktól, mi­lyen cikkek importját kellene segí­teni, s melyeket nem. Kár, hogy ez a kezdeményezés csak kezdeménye­zés maradt, s nem vált gyakorlat­tá... Az ügynöki vállalatok egyébként nemcsak importot, hanem exportot is kezdeményeznek, sőt arra is több példa akadt, hogy a később létre­jött kooperáció is tőlük indult ki. Az irányítószervek egyébként ép­pen az ilyen tartós kapcsolatok, kölcsönös adás-vétel elősegítését várják az ügynöki vállalatoktól. Ez nemcsak az ipari és a külkeres­kedelmi vállalatoknak hasznos, ha­nem az ügynöki vállalatoknak is, hiszen ilyen formában tartósan, megmaradhatnak az általuk képvi­selt cég eladásai. Ebből már az is következik, hogy a külföldi válla­lat sem jár rosszul, a kooperáció vagy egyéb tartós együttműködés az ő eladási biztonságát is jelenti hosszabb távon. APRÓ FURCSASÁGOK Az ügynöki vállalatok speciális helyzetben vannak: bár dolgozóik fizetésüket a magyar államtól kap­ják, jövedelmük, munkafeltételeik, munkájuk tartalma nagymértékben függ a külföldi megbízóktól is. Így például a külföldi vállalat adja az egyik fontos munkaeszközt, a bűvös „AV...” rendszámú autókat, a fel­használható kilométereket azonban a magyar előírások szabályozzák. A magyar szakemberek külföldi utazá­sát — a nagyobb eladások reményé­ben — a külföldi vállalat finanszí­rozza. Az egy évben utazásra fel­használható napok számát viszont — akárcsak a szakkülkereskedelmi vál­lalatoknál — ugyancsak az itthoni szabályok korlátozzák. Az idén pe­dig — a tavalyi devizakiadások­ meg­ugrása miatt — szűkösebb esztendő következik e téren is. „Kitűnően spórolunk a tőkéseknek” — fakadt ki, erről beszélve, az egyik ügynöki vállalat munkatársa. Az is a furcsaságok közé tartozik, hogy egyes szakkülkereskedelmi vál­lalatok még ma sem tudták igazán megérteni az ügynöki vállalatok sze­repét, s vetélytársat látnak bennük, amely ráadásul megdrágítja az im­portot. A gyakorlat pedig általában az ellenkezőjét bizonyítja: a külföldi megbízóval kialakított szorosabb kapcsolat révén az ügynöki vállala­tok kedvezőbb árakat és feltételeket érhetnek el. De azonos ár esetén is olcsóbb­­, legalábbis a népgazdasági devizakiadás szempontjából — az ügynöki vállalat, hiszen figyelembe kell venni a külföldi valutában ka­pott jutalékot is. De nem az árral kapcsolatos ér­velés az érdekes ebben az esetben. Sokkal inkább, hogy az ügynöki vál­lalatok jelenlegi formájukban már több mint tíz éve léteznek, s még mindig akadnak olyanok, akik nem­hogy nem értették meg szerepüket, sőt egyenesen a létüket kérdőjelezik meg. E vélemények nagy része azon­ban szubjektív okokból, zömmel fél­­tékenyséből fakad. Sokan, persze, jól látják, hogy a rutinszerű importot — ha az ügynök tevékenysége csak erre korlátozódik — a szakkülkeres­kedelmi vállalatok is le tudnák bo­nyolítani. A jó munka többi feltétele is adva van a képviseleteknél: az ügynökök nagy része — mind műszaki, mind közgazdasági téren — képzett szak­ember, az általuk képviselt válla­latok a profilt, a nagyságot, a nem­zetiséget stb. illetően széles skálán mozognak. Azt kellene elérni, hogy az ügynöki vállalatok ne „kereske­­delmimérleg-rontók” legyenek, ha­nem az ésszerű, magas technikát képviselő import eszközei, hogy na­gyobb mértékben vegyenek részt a kooperációk szervezésében, a kölcsö­nös szállítások elősegítésében. Ehhez azonban részletesebb informálás —­ mint például amilyen a MÉM-kezde­­ményezés volt — és nem utolsósor­ban az ügynöki vállalatok sajátossá­gait jobban figyelembevevő, diffe­renciáltabb szabályozás szükséges. Kocsi Ilona Repüljön a SWISSAIR gépelve! a Hannoveri Nemzetközi Vásárra! 1979. április 18. és 26. között naponta több NONSTOP különgép a ZÜRICH—HANNOVER—ZÜRICH útvonalat). Közvetlen, csatlakozással a BUDAPEST-ZÜRICH-BUDAPEST járatokhoz.A SVÁJCI LÉGITÁRSASÁG Utazási ügyekben Budapest, V., Kristóf tér 7-8. 1052 ^készségesen állunk rendelkezésére. Telefon: 172-500. isg

Next