Világgazdaság, 1979. április (11. évfolyam, 65/2571-81/2587. szám)
1979-04-03 / 65. (2571.) szám
MAGYAR GAZDASÁG Magyar szabadalom , a motorteljesítmény növelésére A MAN, a Volvo és a Sauer már megvette a licenciát Jelentős nemzetközi sikereket és többmilió dolláros licencdíj-bevételt ígér egy új magyar eljárás, az úgynevezett kombinált feltöltés. (Jelentőségéről már hírt adott több nemzetközi szaklap, köztük a Business Week is.) Az eljárás lényege: az autómotorok szívócső rendszerének olyan átalakítása, amely az úgynevezett rezonancia elv segítségével lényegesen fokozza a motor levegőellátását. Ez, a közismert turbótöltővel kombinálva, alacsony fordulatszámnál is jelentősen javítja a motor teljesítményét. A szabadalmat az Autóipari Kutató Intézet (AUTOKUT) és a Csepel Autógyár 1968-ban jelentette be Magyarországon, majd mindössze 4 további autógyártó országban. 1970- ben az autósmérnökök nemzetközi kongresszusán a brüsszeli FISITA-n hangzott el az új eljárást ismertető első előadás. Az eredmény furcsa volt: nem a külföldi szakemberek reagáltak elsőként, hanem egy svájci napilapban megjelent rövid ismertetés alapján a magyar LICENCIA Találmányokat Értékesítő Vállalat. Szakmai kapcsolataival már kezdetben bekapcsolódott a MOGÜRT is, majd átvette az értékesítési munkát. Hamarosan kiderült, hogy meg kell erősíteni a szabadalmi pozíciókat. Az AUTÓKUT az első bejelentésben nyilvánosságra nem hozott know-how jellegű ismeretből olyan bejelentést szerkesztett, amely azóta a világ úgyszólván minden ipari országában szabadalmat kapott, Japánban még tart az eljárás. Minden értékesítés előfeltétele a referencia, a találmányoknál pedig szinte nem is érdemes elindulni enélkül. Mi legyen a magyar találmány referenciája? — ez volt a nagy kérdés 1970-ben. A Csepel Autógyár által korábban gyártott motor alkalmatlan volt erre; a RAJ3A-MAN motort választották. Kettős célt tűztek ki a kutatók: a referencia megteremtését és egyben egy, a MAN-nak is bemutatható, új eljárásukat figyelembe vevő prototípus gyártását. A magyar szakemberek fel voltak ugyan készülve a rendszer megalkotására, de a külföldi partnerektől az együttműködés során tanulták meg, mivel lehet a piac igényeit kielégíteni és hogyan lehet „eladni” a találmányt. Azóta kiderült ugyanis, hogy nemcsak dízelmotorok fekete füstjét lehet az eljárással megszüntetni, hanem az üzemanyag-fogyasztást is csökkenteni. A találmány benzinmotoroknál is alkalmazható, és nemcsak a tehergépkocsiknál, hanem a személygépkocsiknál is jövője van. Az AUTÓKÚT ma már bátran vállalja „testreszabott” megoldások kidolgozását. Az első kapcsolatfelvétel után megvizsgálja a motor jellemzőit, egyezteti a gyárral a célkitűzéseket, majd egy viszonylag szűk határon belüli eredménybecsléssel tesz ajánlatot a rendszernek az adott motorra adaptálására és a licenciára. A MOGÜRT az eljárást áruszállítási kötöttségek nélkül értékesíti — a licencia-szerződéseket általában is e felé kényszerítik az USA és a Közös Piac jogszabályai —, de felhasználja a keletkező goodwillt esetleges későbbi áruszálításhoz. Van a kapcsolatoknak olyan devizakitermelő ágak is, amelyek már több, mint a licencia értékesítése, az pedig az AUTÓKUT műszaki szellemi szolgáltatása. A licenciadíjakat általában úgy állapítják meg, hogy azok a fejlesztés költségeit nyereséggel behozzák, de ne legyenek olyan magasak sem, ami a vevőt a megkerülésre, az önálló fejlesztésre vagy konkurrens eljárások alkalmazására serkenti. Mindehhez azonban először azt kell tudni, hogy mit ér a találmány a felhasználónak. Nehéz volt ezt megállapítani ennél az eljárásnál, először is azért, mert az előnyök egy része nem a gyárnál, hanem a motorokat felhasználó tehergépkocsi-tulajdonosoknál jelentkezik (az üzemanyag-fogyasztás csökkenése, jobb vezethetőség). Más tulajdonságok megjavulása — ilyen a füstölés csökkenése — a gyár érdeke ugyan, mert különben nem kap engedélyt a forgalomba hozatalra, de ennek az előnynek az átszámítása licencdíjra ugyancsak nagyon nehéz. Nem lehetett a konkurrens eljárásokhoz sem igazodni. Egy svájci készüléket ajánlanak hasonló célra, de ez rendkívül drága. Végül is a licenciadíjat a turbótöltő árához és a megnövekedett teljesítményhez viszonyítva, arányosan állapították meg, ezt motorgyárak is elfogadták. Jelenleg a MAN, a Volvo és a Sauer licencia-szerződései nyilvánosak, de rövidesen valószínűleg újabb szerződésekről is hírt adnak. A kapcsolatok máris kiterjednek az USA- tól Japánig valamennyi fejlett ipari országra, a KGST-n belül pedig a csehszlovák autóiparral folyik közös fejlesztési munka. Az európai szabványok szerint elvégzett mérések azt mutatták, hogy a dízelmotor füstjének jellegzetes szagát adó és igen káros hatású szénhidrogén-részecskék mennyiségét az eljárás alkalmazásával 30—40 százalékkal lehet csökkenteni. Most készül fel az AUTÓKUT a MOGÜRT közreműködésével az USA-ban érvényes előírások szerinti mérésekre. Az eljárás új értékesítési területe a személygépkocsi-piac. Egy kisebb cég az NSZK-ban már gyárt átalakított BMW-motorokat, amelyeknél a kombinált feltöltést is felhasználták és igen látványos eredményeket értek el. A személygépkocsikra való alkalmazás kidolgozásában a MOGÜRT kész kockázatvállalással is segíteni az AUTÓKUT-at. T. P. Woolmark divatbemutató Munkatársunktól: Idei őszi-téli kereskedelmi kollekciójukat mutatják be a Nemzetközi Gyapjútitkárság (IWS) magyarországi tagvállalatai (mindazok, amelyek termékükön feltüntethetik a Woolmark védjegyet), valamint a HUNGAROTEX azon a divatbemutatón, amelyet április 3-án délelőtt tartanak a Duna Intercontinental szállóban. A modellek gyártói között számos méteráru-, kötöttáru-, valamint kofekciógyár szerepel, többek között a Hazai Fésűsfonó és Szövőgyár, a Richards Finomposztógyár, a Hódmezővásárhelyi Divatkötöttárugyár, a Május 1. Ruhagyár, a Zalaegerszegi Ruhagyár — hogy csak néhányat emeljünk ki a résztvevők közül. A divatbemutató nézői egyúttal tájékoztatást kapnak az IWS által kialakított, 1980-ra szóló divatirányzatról is. ilBlBIBISE RÖVIDEN Az év elején a Távol-Keletre, Törökországba és Irakba 2 millió dollár, a Szovjetunióba és Romániába pedig 350 ezer rubel értékű Forte-termék jutott a külkereskedelem közvetítésével.»• Tervek szerint idén 8 millió forintért készít ruhákat tőkés megrendelőknek a baktalórántházi Vertikál Ipari Szövetkezet textilüzeme. Termékeit az NSZK-ban, Hollandiában és Ausztriában értékesíti a külkereskedelem. Szovjet számítástechnikai kiállítás Az Elektronorgtyehnyika szovjet külkereskedelmi egyesülés április 3-a és 7-e között kiállítást tart a Szovjetunió budapesti kereskedelmi képviseletének reklám- és katalógus irodájában. Az egyesülésMagyarországon eddig még nem ismert szovjet számítógépeket, minikalkulátorokat és Oka márkájú elektronikus pénztárgépeket mutat be. Arra számít, hogy a következő években a magyar külkereskedelem nagyobb mennyiségben rendel a ma még csak mintadarabnak számító elektronikus berendezésekből. (MTI) 1979. ÁPRILIS 3. ÜGYNÖKI VÁLLALATOK A KÜLKERESKEDELEM PERIFÉRIÁJÁN? Nyugati autók, csillagászati jövedelmek, luxusutazások, kellemes munkakör — a Magyarországon működő képviseleti vállalatok munkájához ezeket is asszociálja a közvélemény. De ha a szakkülkereskedelmi vállalatoknál kerülnek szóba a képviseleti — póriasabban ügynöki — vállalatok, akkor is előfordulnak hasonló kifakadások. Nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja — kicsit elfogulva ugyan, de induljunk ki mi is ebből a közismert mondásból, s vizsgáljuk meg, mi rejlik a csillogó felszín alatt, hogyan dolgoznak a külföldi cégek magyarországi képviseletét ellátó vállalatok, mi a véleményük saját munkájukról, hogyan látják a múltat, a jelent és a jövőt. Az új gazdasági mechanizmus bevezetésének évében, 1968-ban alakultak, meg mai formájukban a külföldi cégeket képviselő képviseleti vállalatok vagy ahogy a köztudatban él, ügynöki vállalatok. Kisebb számban, a felszabadulás utáni időszakban is léteztek ilyen vállalatok Magyarországon. Akkor azonban még megánügynökségekként, más feltételekkel működtek. A ma is meglevő képviseleti vállalatok közül csupán kettő, az INTERAG és a HUNGAGENT jött létre 1963 előtt. A többi hét — az AGENTURA, az EUROCOM, az IMPORTTRADE, az INDUSTRIA Rt., a MERCATOR, az UNIVERSAL Kft. és a ZENIT — zömmel az új gazdasági mechanizmus évében alakult. Induláskor szerény hozománnyal — kis alaptőkével — indultak, ehhez azonban csak szanálás esetén szabad nyúlniuk. Gyakorlatilag tehát önfenntartók, működésük a költségvetésbe is szép summát hoz. A rajtuk keresztül beérkező import — ez mutatható ki számokban leginkább — évente 15 millió dollár körül van, de exportot és különböző külkereskedelmi együttműködéseket is elősegítenek. SZÉLES FELADATKÖRA ELVBEN Jó egy évtizede már, hogy a Gazdasági Bizottság meghatározta az ügynöki vállalatok feladatait. Bár a gyakorlat és az azóta megváltozott gazdasági helyzet némileg módosította tevékenységüket, még mindig ez a meghatározás fogalmazza meg a legátfogóbban az ügynöki vállalatok feladatait: „Az ügynöki vállalatok törekedjenek külföldi cégek megbízásainak elnyerésére, alakítsanak ki a külkereskedelmi vállalatokkal, a külkereskedelmi jogú termelő vállalatokkal megfelelő kapcsolatot, amely lehetővé teszi a külföldi cégek versenyét a magyar piacon; segítsék elő külföldi megbízóik és a magyar külkereskedelmi vállalatok piaci munkáját; létesítsenek vevőszolgálatot (konszignációs raktárakat, garanciális és nem garanciális szerviztevékenységet); működjenek közre a műszaki és a kereskedelmi tájékoztatás kibővítésében, új ipari eljárások bevezetésével, a műszaki fejlesztés megoldásával...” Mivel az ügynöki vállalatok száma 1968 óta csak minimálisan gyarapodott, a jelentkező külföldi cégek száma pedig évről-évre magas, a vállalatoknak ma már nagyon meg kell gondolniuk, milyen újabb cégeket vállalnak el, s azt is meg kell vizsgálniuk, melyek azok, amelyek nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, s ezért célszerűbb felmondani a képviseleteket. Ez egyébként nemcsak formai változás lehet, hanem a tudatosabb kereskedelempolitika megnyilvánulása is. Új helyzetet teremthet a magyar ügynöki vállalatok munkájában, hogy 1975. január 1-től külföldi cégek közvetlenül is képviseletet nyithatnak Magyarországon. Ma már 11 nyugati cégnek — hét japánnak, négy olasznak — működik képviselete Budapesten, s a közeljövőben nyílik meg a tizenkettedik, az amerikai Dow Chemical képviselete. RUTINFELADATOK — GYAKORLATILAG Bár elvileg az ügynöki vállalatok feladatai széles skálán mozognak, a gyakorlatban azonban — legalábbis egyes vélemények szerint — többségben rutinfeladatokat hajtanak végre. Versenyeztetni kell a külföldi, cégeket? Az ügynököknek az az érdekük, hogy a náluk képviselt külföldi vállalatok minél többet adjanak el Magyarországon, hiszen a jutalék — s így a vállalati jövedelem — nagysága ettől függ. Minden lehetőséget megragadnak tehát — megragadnának — az ajánlattételre, az eladásra. Igen ám, de az ajánlatkérés, a végső döntés, a szerződések megkötése a szakkülereskedelmi vállalathoz tartozik, s ha esetleg ott már más jelölt akadt, nehéz igazi versenyt teremteni. Más a helyzet, ha az ügynökök közvetlenül az iparvállalatot nyerik meg — sok esetben azonban ilyenkor is elmarad a verseny. Ez utóbbit inkább a Szakkülkereskedelmi vállalatnál panaszolják, hiszen ilyen esetben — mivel nagyrészt bizományosi formában dolgoznak — ők csupán a végrehajtók. Megpróbálhatnak orientálni, mást is ajánlani — a kész elhatározást nehéz azonban megváltoztatni. Vevőszolgálat fenntartása — ilyet nem egyet kezdeményeztek már az ügynöki vállalatok, de ennek gyakorlati megvalósítása is inkább a külkereskedelmi vállalatok feladata. Talán a műszaki-technikai újdonságokról való tájékoztatás valósul meg leginkább. A partnerek — ipari és szakkülkereskedelmi vállalatok — azonban ezt sem egyformán értékelik. A termelővállalatok minden újdonságot szívesen fogadnak, s azokat örömmel alkalmaznák is. Megbízzák a szakkülkereskedelmi vállalatokat, hogy kezdjenek tárgyalásokat a külföldi vállalattal és ha van rá lehetőség, vegyék meg az ajánlott cikket. A külkereskedelmi vállalatoknak azonban a műszaki paramétereken túl prózaibb dolgokkal is foglalkozniuk kell, nevezetesen az árral, s azzal, hogy ugyanazt a terméket — vagy hasonlót — nem lehet-e kedvezőbb feltételekkel beszerezni. S ha az iparvállalat túlságosan is ragaszkodik a kiválasztotthoz, megromlik a viszony, s ezt gyakran — néha nem is alaptalanul — az ügynöki vállalatoknak róják fel. Előfordul azonban — szerencsére, nem is ritkán —, hogy mielőtt a vásárlásról döntenének, a külkereskedelmi vállalatok egyszerre tárgyalnak az ügynöki és az iparvállalatokkal, s közösen alakítják ki álláspontjukat. CSAK IMPORTÉRDEKELTSÉG? Az ügynöki vállalatok munkáját ma aszerint értékelik, hogy mennyi jutalékot kapnak, tehát mennyi eladás származik az általuk képviselt cégektől. (Rossz nyelvek szerint az ügynöki vállalatok azért vannak, hogy „elősegítsék” a kereskedelmi mérleg további romlását.) Az importérdekeltségből következően az is előfordulhat,hogy olyan terméket ajánlanak megvételre az iparvállalatoknak, amire annak nincs feltétlenül szüksége. Az általános népgazdasági célokról, a kívánatos fejlesztésekről rendszeres tájékoztatást kapnak főhatóságuktól, a KKM-től. A 10 éves múlt során egyszer az is előfordult, hogy az egyik minisztérium — a MÉM — összehívta az ügynöki vállalatok vezetőit, s ismertette a mezőgazdaság és az élelmiszeripar feladatait, nehézségeit, s részletezte, miben várnak operatív segítséget az ügynöki vállalatoktól, milyen cikkek importját kellene segíteni, s melyeket nem. Kár, hogy ez a kezdeményezés csak kezdeményezés maradt, s nem vált gyakorlattá... Az ügynöki vállalatok egyébként nemcsak importot, hanem exportot is kezdeményeznek, sőt arra is több példa akadt, hogy a később létrejött kooperáció is tőlük indult ki. Az irányítószervek egyébként éppen az ilyen tartós kapcsolatok, kölcsönös adás-vétel elősegítését várják az ügynöki vállalatoktól. Ez nemcsak az ipari és a külkereskedelmi vállalatoknak hasznos, hanem az ügynöki vállalatoknak is, hiszen ilyen formában tartósan, megmaradhatnak az általuk képviselt cég eladásai. Ebből már az is következik, hogy a külföldi vállalat sem jár rosszul, a kooperáció vagy egyéb tartós együttműködés az ő eladási biztonságát is jelenti hosszabb távon. APRÓ FURCSASÁGOK Az ügynöki vállalatok speciális helyzetben vannak: bár dolgozóik fizetésüket a magyar államtól kapják, jövedelmük, munkafeltételeik, munkájuk tartalma nagymértékben függ a külföldi megbízóktól is. Így például a külföldi vállalat adja az egyik fontos munkaeszközt, a bűvös „AV...” rendszámú autókat, a felhasználható kilométereket azonban a magyar előírások szabályozzák. A magyar szakemberek külföldi utazását — a nagyobb eladások reményében — a külföldi vállalat finanszírozza. Az egy évben utazásra felhasználható napok számát viszont — akárcsak a szakkülkereskedelmi vállalatoknál — ugyancsak az itthoni szabályok korlátozzák. Az idén pedig — a tavalyi devizakiadások megugrása miatt — szűkösebb esztendő következik e téren is. „Kitűnően spórolunk a tőkéseknek” — fakadt ki, erről beszélve, az egyik ügynöki vállalat munkatársa. Az is a furcsaságok közé tartozik, hogy egyes szakkülkereskedelmi vállalatok még ma sem tudták igazán megérteni az ügynöki vállalatok szerepét, s vetélytársat látnak bennük, amely ráadásul megdrágítja az importot. A gyakorlat pedig általában az ellenkezőjét bizonyítja: a külföldi megbízóval kialakított szorosabb kapcsolat révén az ügynöki vállalatok kedvezőbb árakat és feltételeket érhetnek el. De azonos ár esetén is olcsóbb, legalábbis a népgazdasági devizakiadás szempontjából — az ügynöki vállalat, hiszen figyelembe kell venni a külföldi valutában kapott jutalékot is. De nem az árral kapcsolatos érvelés az érdekes ebben az esetben. Sokkal inkább, hogy az ügynöki vállalatok jelenlegi formájukban már több mint tíz éve léteznek, s még mindig akadnak olyanok, akik nemhogy nem értették meg szerepüket, sőt egyenesen a létüket kérdőjelezik meg. E vélemények nagy része azonban szubjektív okokból, zömmel féltékenyséből fakad. Sokan, persze, jól látják, hogy a rutinszerű importot — ha az ügynök tevékenysége csak erre korlátozódik — a szakkülkereskedelmi vállalatok is le tudnák bonyolítani. A jó munka többi feltétele is adva van a képviseleteknél: az ügynökök nagy része — mind műszaki, mind közgazdasági téren — képzett szakember, az általuk képviselt vállalatok a profilt, a nagyságot, a nemzetiséget stb. illetően széles skálán mozognak. Azt kellene elérni, hogy az ügynöki vállalatok ne „kereskedelmimérleg-rontók” legyenek, hanem az ésszerű, magas technikát képviselő import eszközei, hogy nagyobb mértékben vegyenek részt a kooperációk szervezésében, a kölcsönös szállítások elősegítésében. Ehhez azonban részletesebb informálás — mint például amilyen a MÉM-kezdeményezés volt — és nem utolsósorban az ügynöki vállalatok sajátosságait jobban figyelembevevő, differenciáltabb szabályozás szükséges. Kocsi Ilona Repüljön a SWISSAIR gépelve! a Hannoveri Nemzetközi Vásárra! 1979. április 18. és 26. között naponta több NONSTOP különgép a ZÜRICH—HANNOVER—ZÜRICH útvonalat). Közvetlen, csatlakozással a BUDAPEST-ZÜRICH-BUDAPEST járatokhoz.A SVÁJCI LÉGITÁRSASÁG Utazási ügyekben Budapest, V., Kristóf tér 7-8. 1052 ^készségesen állunk rendelkezésére. Telefon: 172-500. isg