Világgazdaság, 1979. június (11. évfolyam, 103/2609-124/2630. szám)

1979-06-01 / 103. (2609.) szám

BELSŐ HASZNÁLATRA A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA TAGVÁLLALATAINAK 1979. JÚNIUS 1., PÉNTEK XI. ÉVFOLYAM, 103. (2609.) SZÁM Az olasz gazdaság a választások küszöbén Az utóbbi tíz esztendőben teljesen hozzászoktunk, hogy az olasz gazdaságról szóló hírek a vészhírek. Ezek a jelentések eladósodás­ról, gazdaságtalan termelésről, munkanélküliségről szóltak, egy má­sik csoportjuk pedig fölsorolta a tennivalókat, főleg a gazdasági szer­kezet átalakításával összefüggő feladatokat, s szinte monotonná váló ismétlődésük önmagában is jelezte, hogy múlnak az évek és nem történik semmi. És most — jóformán átmenet és magyarázat nél­kül — arról hallhatunk, hogy konjunktúra bontakozott ki, • a meg­ajánlott hiteleket nem veszik igénybe, a régi kölcsönöket esedékesség előtt törlesztik. Arról, hogy ez a föllendülés mennyire megalapozott, mennyire tartós, megoszlanak a vélemények, annyi azonban bizo­nyos, hogy beköve­tkezése nem volt független az ország két vezető pártja: a Kereszténydemokrata Párt és az OKP (valamint a szak­­szervezetek) közötti együttműködéstől, más­részt az együttműködés felbomlasztására nem utolsó sorban a váratlanul érkező konjunktúra adott merszet a jobboldal előtérbe kerülő csoportjainak. Számos külföldi, elsősorban ame­rikai vállalat jelentős vásárlásokat eszközöl Olaszországban, lámpással keresi a megvásárolható ipari és pénzügyi vállalatok részvényeit. Az invesztíciós hullám, épp az általá­nos választások előtt szökik magas­ra, vagyis egy olyan esemény kü­szöbén, amely az utóbbi években mind a külföldi, mind az olasz tő­két arra késztette, hogy árkon-bok­­ron át meneküljön. Ebben nemcsak annak van szerepe, hogy a vasárnap kezdődő választástól jobbratolódást remélnek, hanem annak is, hogy a gazdasági helyzet Olaszországban nem rosszabb ma már, mint sok más európai országban. A­­múlt év adatai valóban azt su­gallják, hogy Itália immár nem utolsó a sorban. A fizetési mérleg tavaly 8,9 milliárd dollár többlettel zárult, a kereskedelmi mérleg pedig, megtörve a hagyományt, Olaszor­szágban ahol a kereskedelem tra­dicionálisan deficites, ezt az ide­genforgalom egyenlíti ki, a mérleg szinte kiegyensúlyozottá vált, jelez­ve, hogy az export a fölfelé ívelés lokomotívja. Ez a statisztikában is lecsapódott: az export volumene 10,8 százalékkal növekedett, első­sorban az utolsó évnegyed eredmé­nyeinek köszönhetően, ekkor a kivi­tel nem kevesebb, mint 44 száza­lékkal szökött fel az előző évi meg­felelő időszakhoz képest. A külkereskedelem sikereit meg­könnyítette a jegybank okos politi­kája, amely az export versenyké­pességének növelését szem előtt tartva, valamelyest leszorította a lí­ra értékét. (Ez egyúttal ahhoz is hozzájárult, hogy az olasz valuta könnyen vegye az EMS, az új nyu­gat-európai pénzügyi rendszer első akadályait.) A javulás folytatódik az idén is, sőt talán még lendületesebb, mint 1978 negyedik negyedében. Viszont, mivel a sürgetően esedékes, de mindmáig elodázott belső reformok elmaradtak, ez az expanzió nem rendelkezik kellő ellenállóképesség­gel, nagymértékben a külső körül­mények függvénye. Közelebbről: a felfutásban oroszlánrésze volt a ki­vitel felét fölvevő Közös Piac (min­denekelőtt Nyugat-Németország) megnövekedett importigényének, de evvel hovatovább azonos súlyú té­nyezővé kezd válni az olaj és az egyéb nyersanyagok drágulása. Olaszország nem takarékoskodik az energiával, nem emeli a benzin­árakat (ez népszerűtlen volna a vá­lasztók előtt, és az autólobby is késhegyig harcolna ellene). Az ered­mény: növekvő fogyasztás, apadó készletek, drágább import. Mérvadó becslések szerint az idei év olajde­ficitje a szükséglet 7 százaléka lesz. Az energiaprobléma pedig fellob­­bantja a nagynehezen megfékezett inflációt. A múlt évben 12 száza­lékra sikerült leszorítani az inflá­ciót az 1977-es 17 százalékról, de most már újra 14—15 százalék körül tartanak, és reális a veszély, hogy ez év utolsó hónapjaiban a mutató ismét az 1977-es szintre áll vissza. Itt meg kell állni, még ha a gon­dolatmenet megtörik is, hogy egy sajátosan olasz jelenségről, az „ár­nyékgazdaságról” szóljunk. Ezt a tüneményt most kezdik fölfedezni, kiráncigálni az árnyékból, s hogy jó-e vagy rossz, az nézőpont kér­dése. Berlinguer a pártkongresszu­son azt mondotta: ez a jelenség egyrészt jelzi, hogy mennyi kezde­ményezőkészség, mennyi szorgalom van az olaszokban, másrészt arra is utal, milyen beteg és igazságta­lan az olasz gazdaság. . A közgazdászok szerint ez a szek­tor, az egyre többet emlegetett „Economia kommersa” — vagyis a gazdaságnak az a része, amelyet nem ölelnek fel a kimutatások — talán 30 százalékát is szolgáltatja a társadalmi terméknek. Mi több: ez a szektor nem lép egy ütemben, egy irányban a gazdaság egészé­vel, saját növekedési rátája van, amely nagyobb, mint a „hivatalos” szektoroké. Részben ezzel a jelenséggel ma­gyarázható — bár ahány szakér­tő, annyi magyarázat —, hogy 1978- ban meggyorsult a takarékbe­tét­­állomány gyarapodása, jóllehet a kamat alacsony, sőt a reálértéket tekintve negatív. Az önállók — ke­reskedők, iparosok, orvosok, ügy­védek — megtakarításainak és, per­sze, bevételeinek, úgy látszik, ked­vez az infláció, amely az állami vál­lalatok felhalmozását megnyirbálja, a bérből élőket rövidebb pó­rázra fogja. Segíti ezt a folyama­tot az adózási rendszer, az adóbe­hajtás módja is (a „nyomban fi­zess, mihelyt kerestél”) csak a bér­ből és fizetésből élőkre vonatkozik, bár a nagy és a kisjövedelmek közötti rés tágulása ellenére is, az ipari bérek emelkedése még mindig lépést tart a megélhetési költségekkel. Ez a kisipari, kiskereskedelmi, szolgáltatási tevékenységet végző ágazat, amely nem fizet adót, nem jelenti be az alkalmazottait, bizo­nyára ellenállóbb lesz a kívülről érkező rossz hatásokkal szemben, mint a számon tartott vállalatok, kivált az állami vállalatok, de ön­magában nem fordíthatja meg a fejlődés irányát. Tartós föllendülésre, önerejéből továbbmozgó konjunktúrára csak a vezető társadalmi és politikai erők összefogása, reformokra való szö­vetkezése esetén lehet kilátás, és végső soron ennek van esélye a megvalósulásra, még akkor is, ha a közeli jövőben esetleg fölülkere­kednek a széthúzás erői. Különben, a „kormányozhatatlan ország” még inkább kormányozhatatlanná válik. V. J. Brit kutatóintézet a tőkésországok kilátásairól Az iparilag fejlett tőkésországok szervezete, az OECD 24 tagállamá­nak gazdasági növekedése lassul ugyan az idén, de még mindig vár­hatóan eléri a 3,5 százalékot 1979- ben, és a 3 százalékot 1980-ban — véli az angol gazdasági és társada­lomkutatási intézet, a NIESR. A növekedés a magasabb olajárak el­lenére következik be, de a drágább olaj miatt a vártnál erősebb lesz az infláció. Az OECD-országokban a fogyasztói árak az idén több mint 9 százalékkal, jövőre körülbelül 8,5 százalékkal emelkednek. A maga­sabb árak velejárója, hogy növekszik az olajtermelő országok fizetési mér­legeinek aktívuma. Ezzel szemben az olajszegény fejlődők növekvő defi­cittel számolhatnak. A NIESR szerint az amerikai fi­zetési mérleg passzívumról aktívum­ra vált át, Japán szufficitje eltűnik, az NSZK fizetési mérlege pedig de­ficitre fordul. Az OECD-államok, különösen az észak-amerikaiak az ipari termelés erős fellendülésének örvendezhettek e télen, de a növe­kedés lelassul. Az USA-ban ez jö­vőre lesz szembeszökőbb. Az ipari termelés a fejlett tőkésállamokban az idén feltehetőleg 5 százalékkal, jövőre 3,5 százalékkal gyarapszik. A világkereskedelem egésze mindkét évben 5,5—5,5 százalékkal bővül, s ezen belül erősödik a késztermékek forgalma. (AP—DJ) AZ ANGOL SZAKSZERVEZETEK A MIKROELEKTRONIKA MELLETT Az angol szakszervezeti főtanács, a TUC felkarolja az ipar törekvé­sét a fejlett mikroelektronikai esz­közök gyártásának meggyorsítására, felhasználásának kiterjesztésére. Az­zal a kikötéssel azonban, hogy az átállás nem jelenti majd sok mun­kahely elvesztését. A kormány — mondja ki a TUC jelentése — gyor­sítsa meg a mikroelektronikai ipar fejlesztését, bátorítsa az új tech­nológia alkalmazását a brit ipar egészében. Angliának be kell hoz­nia lemaradását a nemzetközi mik­roelektronikai versengésben, utol kell érnie az Egyesült Államokat. „A technológiai változás és a mikroelektronikai forradalom egy­aránt jelent veszélyt és lehetőséget: fennáll annak a veszélye, hogy az új eljárások gyorsuló bevezetése és a munka átszervezése sok munka­hely elvesztéséhez, kényszerű lak­helyváltoztatáshoz vezet. Az új technológia azonban nagy lehetősé­geket is kínál nemcsak azzal, hogy növeli a brit ipar versenyképessé­gét, hanem azzal is, hogy javítja a munka minőségét, a dolgozók munkakörülményeit.” (AP—DJ) Bezárta kapuit a BNV Munkatársunktól. Kilenc nap alatt több, mint fél­millió hazai látogatója volt a BNV- nek, amely csütörtökön este befeje­ződött. Bár az utóbbi napokban igen élénk üzleti tevékenység folyt a vá­sáron, még az utolsó napon is szü­letett néhány szerződés. Így a NIKEX 3,3 millió rubel ér­tékben szállít az NDK-beli Maschi­­nenexport vállalatnak vasúti sze­mélykocsi ablakkereteket 1980-ban, az ugyancsak NDK-beli Techno­­commerz vállalatnak pedig légtech­nikai berendezéseket 1 millió rube­lért. Az ELEKTROIMPEX másfél millió rubeles megállapodást írt alá szovjet partnerével hangszórók ex­portjára. A csehszlovák vállalatok összesen csaknem 40 millió rubel értékű üzletet kötöttek magyar part­nereikkel. NAPRÓL NAPRA ♦ A MAGYAR KÜLKERESKEDELMI FORGALOM ELSŐ NE­GYEDÉVI MÉRLEGE 10,3 milliárd forint passzívumot mutat; ez csaknem 6 milliárddal kevesebb, mint az előző év megfelelő adata. (3. oldal) -" KIEGYENSÚLYOZÓDIK­ A LENGYEL KÜLKERESKEDELEM, noha külső és belső nehézségek gátolták a gazdaság fejlődését — állapította meg a szejm külkereskedelmi és tengergazdasági bizottsága. (2. oldal) + A JAPÁN ACÉLIPAR TERMELŐKAPACITÁSA 145 millió tonna, ebből 40 millió kihasználatlan. A nagy acélgyártók en­nek ellenére optimisták. (4. oldal) -­ AZ EGK KONFERENCIÁT JAVASOLT AZ OPEC-NEK az olaj­ellátás problémáinak megvitatására. (2. oldal) Zsákutcában az amerikai—kínai textiltárgyalások Peking lemondta a Chase hitelét Kudarcba fulladtak a kínai—ame­rikai textiltárgyalások, az egyhetes pekingi megbeszélés-sorozaton nem tudtak megállapodni, hogyan korlá­tozzák az USA-ba irányuló kínai textilexportot. A tanácskozás után Strauss, amerikai kereskedelmi fő­megbízott sajtóértekezletén elmond­ta, hogy alapvető nézetkülönbségek akadályozzák a megállapodást, és nem az egyes konkrét kérdésekben tér el a két ország álláspontja. A részletekről nem szólt, mindössze megállapította, hogy jó időbe telik, míg az egyezség létrejöhet. Egyelőre újabb tárgyalási időpontot nem tűz­tek ki, Strauss szerint azonban erről hamarosan megállapodnak. Washingtonban úgy vélik, hogy a textiltárgyalások kudarca miatt késni fog a kongresszus hozzájáru­lása a kínai—amerikai kereskedelmi megállapodáshoz. Kreps amerikai kereskedelmi miniszter, mint isme­retes, feltételezte, hogy a legke­d­­vezőbb esetben június közepén ke­rülhet sor a ratifikálásra. Strauss nem tudta megmondani, hogy a kudarc után az USA milyen lépé­sekre készül, nem tartotta azonban kizártnak, hogy Washington egyol­dalúan korlátozza a kínai textilim­portot. „A korlátozást a nemzetközi kereskedelmi megállapodás feltéte­lei szerint hajtjuk végre” — mond­ta. Pekingi találgatások szerint jú­nius közepén kerülhet sor az im­portkvóták felállítására. Hongkongi hírek szerint az Egyesült Államok­ba irányuló kínai textilszállítások az utóbbi, hetekben rendkívüli mé­reteket öltöttek. Peking úgy döntött, hogy még­sem veszi fel azt a 30 millió dollá­ros kölcsönt, amelyről a múlt hó­napban előzetes megállapodást kö­tött a Chase Manhattan Bank­kal. Ehelyett felkérte az amerikai pénz­intézetet, hogy egy nagy összegű konzorciális kölcsön felvételéről tárgyaljanak. A 30 millió dollárt a pekingi kereskedelmi központ építéséhez szánták, a lemondást­ Peking akkor határozta el, amikor úgy döntött, hogy az eredetinél ki­sebb méretű építkezésbe kezd. Ami a konzorciális kölcsönt illeti, a Cha­se reméli, hogy ennek összege a következő 5—8 év során elérheti a 200 millió dollárt. Higgerson, a bank alelnöke szerint egyelőre nem lehet megjósolni a hitel feltételeit. Az AP—DJ kommentárja megál­lapítja, hogy a kínai üzletekért fo­lyó versenyben az amerikai ban­kok lemaradtak más nyugati pénz­intézetek mögött. Elsősorban az okoz gondot számukra, hogy a két ország kormánya még nem állapo­dott meg a gazdasági kapcsolatok normalizálásának valamennyi rész­letében. A hírügynökség szerint egyelőre nem várható, hogy az amerikai bankok hajlandók lenné­nek olyan rendkívül alacsony ka­matokat kínálni Pekingnek, mint ahogy azt­ más pénzintézetek tet­ték. (AP—DJ, Reuter) KAMATEMELÉS BELGIUMBAN ÉS HOLLANDIÁBAN Az EMS első próbatétele A belga nemzeti bank 8 százalék­ra emelte az eddigi 7 százalékról a leszámítolási kamattételt és az úgynevezett lombard-kölcsönök ka­matát. A kamatemelés szerdán lé­pett életbe, s fő célja a belga frank devizapiaci irányzatának tá­m­ogatá­sa. A belga kamatemelés kényszer­­helyzetbe hozta a holland jegyban­kot, tekintettel a két ország szoros gazdasági és pénzügyi összefonó­dására. Amszterdamban bejelentet­ték, hogy csütörtöktől kezdve 0,5 százalékkal magasabb, 7 százalék lesz a hivatalos leszámítolási ka­matláb. A belga frank már hosszabb ide­je a nyugat-európai valutarendszer (EMS)­ leggyengébb tagja. A rend­szer központi valutaegységének, az ecu-nak árfolyamával mért „eltéré­si mutatót” már május 20-án túl­lépte, de a belga pénzügyi ható­ságok a jelek szerint nem tették meg az erre az esetre előírt lépé­seket, így aztán az árfolyam tovább­esett és május 29-én a márka brüsszeli jegyzése 16,074 belga frankra emelkedett, azaz a frank elérte az egymás közti árfolyam­ingadozásoknál (paritásrács) meg­engedett alsó határt. Ennek átlépé­sét az előírások már nem engedik meg, s a nemzeti bank kénytelen volt egyrészt emelni a kamatot, másrészt saját valutájának fokozott felvásárlásával tartani az árfolyamot. Az árfolyamtámogatás mértékére jellemző, hogy a bank legújabb je­lentése szerint valuta- és dollár­­tartalékai a múlt héten 3,7 mil­liárd franknak megfelelő összeggel apadtak, tehát ennyit vásárolt fel dollárért és márkáért. Az EMS számára a belga frank hanyatlása működésének első pró­bakövét jelenti: ezúttal történt meg először a rendszer március 13-i be­indítása óta, hogy valamelyik tag­valutája egy másikkal szemben el­érte a 2,25 százalékos ingadozási sáv alsó határát. Hollandiában a kamatemelés mel­lett könnyítették azokat az előíráso­kat, amelyek a bankok számára sza­bályozzák a külföldi erőforrások igénybe vételét. A tőkebeáramlás felgyorsulása — mondják Hágában — lehetővé teszi a fizetési mérleg passzívumának a finanszírozását. Tavaly a mérleg folyó tételei hét év óta először passzívumot mutattak, a­­ deficit elérte a 2,4 milliárd guldent. A hollandok és a belgák egyaránt elismerik, hogy az állam nagymér­tékű eladósodása és a fizetési de­ficit szerepet játszik a frank, illet­ve a gulden irányzatának kedvezőt­len alakulásában, a közvetlen fele­lősséget azonban a nyugatnémet jegybankra hárítják. A Bundesbank a dollár felértékelődése ellen har­colva (az EMS előírása által nerre indokolt) piaci beavatkozással: fel­nyomja a márka árfolyamát, meg­nehezítve a gyengébb valutáknak, így a belga franknak és a gulderi­­nek, hogy lépést tartsanak vele. Tegnap egyébként megtorpant a dollár emelkedése. Az amerikai kül­kereskedelmi mérleg áprilisi nagy passzívuma Tokióban és Frankfurt­ban is leszorította az amerikai va­luta árfolyamát. (A deficitről szóló hírünket bővebben lásd a 2. olda­lon.) A helyzet annyira bizony­talan, hogy senki sem kockáztat meg jóslatokat. Az USA külke­reskedelmi helyzetének romlása mellett a dollár pozíciójára hat ugyanis az olaj szüntelen drágulása, ami viszont élénkíti az amerikai va­luta iránti keresletet. Az ideges pia­ci helyzet kedvezett az arany to­vábbi drágulásának, az arany ára ismét rekordokat döntött és Lon­donban nem tartják kizártnak, hogy az aranyár még az idén áttöri a 300 dolláros plafont is. (Reuter, AP— DJ) Elhúzódik az UNCTAD-értekezlet Nem ma, hanem a legkorábban vasárnap fejezi be munkáját a ma­­nilai UNCTAD-értekezlet, mivel a munkabizottságok nem tudták a megjelölt időpontig beterjeszteni ajánlásaikat. A fejlődő országok cso­portja továbbra is erőfeszítéseket tesz, hogy a fejlett tőkés államok konkrét engedményeket tegyenek piacaik megnyitására. A fejlődők emellett az eddiginél jóval nagyobb fejlesztési segélyre tartanak igényt, és fel kívánják gyorsítani az új gaz­dasági világrend kialakítására vo­natkozó tárgyalásokat. Egyelőre tel­jesen bizonytalan, hogy az értekez­let milyen eredményekkel fog vég­ződni, az viszont már bizonyos, hogy a fejlődő országoknak meg kell elégedniük követeléseik töredék ré­szének teljesítésével. (DPA)

Next