Világgazdaság, 1979. augusztus (11. évfolyam, 146/2652-167/2673. szám)

1979-08-01 / 146. (2652.) szám

BELSŐ HASZNÁLATRA A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA .TAGVÁLLALATAINAK világgazdaság 1979. AUGUSZTUS 1., SZERDA XI. ÉVFOLYAM, 146. (2652.) SZÁM Figueiredo elnök energiatakarod­ót fúj Veszélyben a „brazil gazdasági csoda”­ ­„Az OPEC áremelései a hadigazdálkodás szélére sodorták Brazí­liát. A helyzet válságos, hazugság lenne az ellenkezőjét állítani” — mondta tegnapi beszédében Figueiredo brazil elnök. A kormány kényszertakarékossági intézkedéseket fontolgat és programot indít az alternatív energiaforrások kiaknázására. Az energiaválság romba döntheti azokat az államokat, hogy Brazília hamarosan a vezető nagyhatalmak sorába lép. A hatvanas évek elején kidolgozott fej­lesztési modell szinte kizárólag a nyersolajra épít az energiaellátás­ban s ezért az ország képtelen gyorsan alkalmazkodni az új hely­zethez. A gazdasági növekedés üteméből azonban nem akarnak engedni — ezt már a gyors népszaporulat miatt sem engedheti meg magának a kormány. Rischbieter pénzügyminiszter tegnap így be­szélt: „inkább tízmilliárdos hiteleket veszünk fel, de mindenáron megakadályozzuk, hogy gazdaságunk a recesszióba süllyedjen.” Az OPEC olajár-emelései aláás­hatják a „brazil gazdasági csodát”, ha csak Figueiredo kormánya nem áll elő olyan gazdaságpolitikával, amely rövid távon ad megoldást az energia­ellátási problémákra. De nehéz lesz ilyet találni, mert a hat­vanas években kidolgozott fejlesz­tési modell, a nehézipar felfutta­tása túlnyomó részben a kőolaj fel­használására épült. Minthogy az olajárak akkor még meglehetősen alacsonyak voltak, és Brazília az ipar kiépítéséhez szükséges szinte valamennyi nyersanyaggal rendelke­zett, e fejlesztési program látvá­nyos sikereket hozott. Most az erős­nek és dinamikusnak tartott brazil gazdaság jövőjét a kőolaj hiánya te­heti kétségessé. A brazil kormány azonban látha­tóan nem akar beletörődni az olaj­import megnövekedett költségeivel együttjáró mérsékeltebb gazdasági növekedésbe és még a külföldi adósságok felszökése árán is ragasz­kodik a fejlődés eddig elért ütemé­nek megtartásához. Rischbieter pénzügyminiszter egyik sajtótájé­koztatóján kijelentette: „inkább újabb hiteleket veszünk fel, de meg­akadályozzuk, hogy a gazdaság re­cesszióba süllyedjen”. „Teljes visz­­szaesésről nem beszélhetünk — mondotta —, egyes ipari ágazatok növekedése mérséklődött csupán, el­sősorban az autóipar növekedésének lelassulása miatt.” A pénzügyminiszter nyilatkozata figyelemre méltó, mert az ország külföldi tartozásai már most meg­közelítik a 45 milliárd dollárt és egyes becslések szerint az idén to­vábbi 11 milliárdot kellene felven­ni, hogy folytatódhasson a 6—7 szá­zalékos növekedési ütem. Számba véve, hogy Brazília idei exportbevé­telei épphogy csak megközelíthetik a 15 milliárd dollárt —, ez még az olajbevitel költségeit és az adósság­szolgálatot sem fedezik — a Risch­­bieter által meghirdetett politika nagyon bizonytalan alapokra építené Brazília gazdaságát. A válság góca az energiaellátás. Egyes területeken egyáltalán nincs benzin, az üzemanyag-ínség lehetet­lenné tette a nagyvárosok folyama­tos élelmiszer-ellátását, megbénítot­ta a tehergépkocsikat. Az ország déli vidékein éppen az aratás alatt álltak le a kombájnok. A kormány az olajellátást nem az import fokozásával, hanem megszo­rító intézkedésekkel igyekszik biz­tosítani. Brazília — amely olajszük­ségletének 85 százalékát behozatal­ból fedezi — tavaly napi 850 ezer barrel nyersolajat vásárolt összesen 4,5 milliárd dollárért. 1979-ben az olajimport költségei valószínűleg 7 milliárd fölé ugranak. Ezért a kor­mány úgy döntött, hogy a jelenlegi, napi 960 ezer barreles szinten be­fagyasztja az olajbevitelt. Július ele­jén létrehozták az országos energia­bizottságot, amelynek legfontosabb feladata, hogy hatékony programo­kat dolgozzon ki az ellátási gondok enyhítésére. Tervbe vették a városi közlekedés korlátozását és kilátásba helyezték, hogy a vállalatok számá­ra olajimport-kvótákat írnak elő. A bizottság főként a hazai termelés felfuttatásában és az al­ternatív energiahordozók kiterme­lésében látja a megoldást. Kilátás­ba helyezte, hogy az olajkutatási engedélyeket megvonják a magán­­vállalatoktól és állami felügyelet alatt folytatják a feltárásokat. A tervek szerint a belföldi termelést a jelenlegi napi 140 ezer barrelről 1985-ig 500 ezer barrelra kell emel­ni. Ezen felül a kormány fontoló­ra vette az ország olajimportjának diverzifikálását is, inkább latin­amerikai országoktól, elsősorban Venezuelától és Mexikótól szeretne vásárolni az arab országok helyett. (Az import 50 százaléka Irakból származik.) Az energia­termelés felfuttatását elsősorban a vízre, a szénre és a napenergiára lehet alapozni. A nagy mennyiségben rendelkezésre álló vízenergia viszonylag alacsony költ­séggel kiaknázható, mégis az ország energiaellátásában nagyon csekély a részaránya. A Paraná folyón épü­lő 12 ezer megawattos Itaipu erő­művet csak 1983-ban helyezik üzembe, szénkészleteik nagyok ugyan, de gyenge minőségük miatt alkalmatlanok hőerőművek üzemel­tetésére. Ezzel szemben mintegy há­rom évszázadra elegendő gáz nyer­hető belőlük. Az alternatív ener­giaforrások kiaknázása azonban még hosszú éveket vehet igénybe, ráadásul egyelőre meglehetősen költségesek. Rövid távon nem al­kalmasak az energia-ellátási nehéz­ségek áthidalására. A brazil kormánynak tehát sür­gősen ki kell rukkolnia új gazda­ságpolitikájával. Választási lehető­sége azonban korlátozott. Vagy ha­talmas külföldi adósságokba veri magát és mesterségesen táplálja a „brazil csodát”, vállalva a még na­gyobb inflációt , amelynek üteme éves szinten megközelíti az 50 szá­zalékot, vagy a lassabb növekedést választja az összes politikai követ­kezményével együtt. B. R. ERŐSÖDIK A DOLLÁR, LANYHUL AZ ARANY ÉS A FONT A hét második napja fordulatot hozott a nyugati devizapiacok irány­zatában. Az árfolyamoknak az előző hetekben tapasztalt alakulásától el­térően erőteljesen emelkedett a dol­lár jegyzése, visszaesett az angol fonté. Az aranyár újra az uncián­ként 300 dolláros szint alá bukott — magával rántva az ezüst jegyzéseit is. A tegnap délután bekövetkezett „piaci reakció” nagyjából kijelölte az új határokat, amelyek egyes piaci szakértők szerint esetleg tartósak lesznek. Frankfurtban a dollár csak átmenetileg tudott 1,84 márka fölé emelkedni, ezen az árfolyamon már újra a kínálat került előtérbe és visszanyomta a jegyzést. Zürichben az arany az unciánként 294,50 dollá­ros jegyzésnél már ismét kapóssá vált és hamarosan 295 dollár fölé emelkedett. A londoni ezüstpiacon 25 centtel unciánként 908,30 centre esett az azonnali ár, mielőtt megszilárdult. A dollár hirtelen megszilárdulásá­nak és az aranyár lanyhulásának hátterében az a nyilatkozat látható, amelyet Volcker, az amerikai köz­ponti bankhálózat új elnöke tett a szenátus pénzügyi bizottságában. Ügyesen kitérve a szenátorok konk­rét kérdései elől, csak általánosság­ban beszélt követendő politikájáról. Fő céljának azt jelölte meg, hogy a pénzellátás bővülésének fokozatos lassításával fékezze meg az inflációt. Elismerte, hogy a magas kamatok is hozzájárulnak az inflációs tendenciá­hoz, de kijelentette, hogy egyelőre nem lát lehetőséget a kamatok le­szállítására. A devizakereskedők ebből azt a következtetést vonják le, hogy a kül­földre­­irányuló dolláráradat a jövő­ben szűkösebben fog csordogálni, az amerikai kamatszint pedig magas marad, tehát jövedelmező lesz dol­lárba fektetni a pénzt. Egyes piaci megfigyelők a hangu­lat általános változását is észlelni vé­lik: a pénzvilág — mondják — kezd arra a véleményre jutni, hogy az új Carter-kormány határozottabban szándékszik fellépni a dollár értéké­nek kül- és belföldi leromlása ellen. Ami az angol fontot illeti, a dollár erősödése által kiváltott, de ahhoz viszonyítva aránytalanul nagy vissza­esése nem magyarázható semmiféle új fejleménnyel. A piaci kommentá­rok szerint csak arról van szó, hogy az utóbbi hetekben az északi-tengeri olajjal kapcsolatos megfontolások és a rendkívül magas angliai kamat­szint túlságosan felvették a font jegyzéseit, olyan mesterségesen ma­gas szintre, amelyen nem tarthatta magát. — IP — NAPRÓL NAPRA + MEXIKÓ EDDIG NEM HASZNÁLTA KI a Magyar Nemzeti Bank által magyar gépipari berendezések szállítására nyújtott 15 millió dolláros hitelt. (3. oldal) + CSAK KONVERTIBILIS FIZETŐESZKÖZÖKÉRT ADNAK ROMÁNIÁBAN ÜZEMANYAGOT mindazoknak, akik augusz­tus 1-től gépjárművel az országban tartózkodnak. (3. oldal) + A FEJLŐDŐ ORSZÁGOK EXPORT NYERSANYAGAI június­ban erősebben drágultak, mint az utóbbi két évben bármikor. (2. oldal) + A FRANCIA FEGYVEREXPORT ÉVRŐL ÉVRE EMELKEDIK, legnagyobb vásárlói az NSZK és a közel-keleti arab országok. Az USA is növeli szaúdi fegyvereladásait. (2. oldal) + JUGOSZLÁVIÁBAN A CSOMAGOLÓIPAR KORSZERŰSÍ­TÉSÉRE fejlesztési terveket dolgoztak ki. Az előtérben az élelmiszeripar csomagolási igényeinek kielégítése áll. (6. oldal) + AZ IDEGENFORGALMI N­OMIN­ÁLBEVÉTELEK becslések szerint világviszonylatban tavaly 15 százalékkal emelkedtek és elérték a 325 milliárd dollárt. Ebből 65 milliárd származott a nemzetközi idegenforgalomból, így az idegenforgalom való­színűleg megelőzött olyan iparágakat, mint az acél- és hadi­ipar. (7. oldal) + A JÖVŐ ÉVI BELGA KÖLTSÉGVETÉS számos takarékossági intézkedést tartalmaz. (2. oldal) -1 KENYÁBAN IS ÉPÜL ALKOHOLÜZEM benzinadalék gyártá­sára. Az alapanyag a cukornád mellékterméke lesz. A vállal­kozást osztrák—svájci—svéd konzorcium vezeti. (8. oldal) Rendkívüli OPEC-konferencia várható szeptemberre Az­ OPEC szeptemberben valószí­nűleg rendkívüli értekezletet tart az olajárakról, ha tovább esik a dollár árfolyama — jelenti a kuvaiti Al- Szijasszah című napilap. A lap sze­rint az OPEC tagjai a napokban arról tárgyaltak, hogy szükség van-e a soron kívüli ülésre, de vég­leges elhatározás egyelőre nem szü­letett. A napilap úgy értesült, hogy a szervezet tagjai megállapodtak: augusztus 24-ig, a Ramadán-ünnep végéig várnak a döntéssel. Mint is­meretes, az olaj­miniszterek június­ban abban állapodtak meg, hogy szeptemberben újra napirendre tű­zik az olajár ügyét, ha addig a dol­lár árfolyamvesztesége meghaladja az 5 százalékot. Egymásnak ellentmondó hírek ér­keztek a kuvaiti termelés esetleges csökkentéséről. Hétfőn az egyik ál­lamminiszter tagadta, hogy Kuvait­­nak ilyen tervei lennének (VILÁG­­­GAZDASÁG, július 31., 1. oldal), tegnap két kuvaiti lap is megerősí­tette a termeléscsökkentés hírét. Ezek szerint Kuvait jövő áprilistól napi 500 ezer barrellal, azaz 25 szá­zalékkal vissza akarja fogni a bá­nyászatot. Műszaki problémák miatt az utóbbi napokban erősen csök­kent a termelés Algéria legnagyobb olajlelőhelyén, a bányászat várha­tóan augusztusban már nem éri el a szokásos szintet — jelentették Algír­ból nyugati diplomáciai körökből. Cáfolták azonban, hogy Algéria 20 százalékkal vissza akarná fogni ex­portját, a híresztelést túlzásnak mi­nősítették. Egy Managuában járt venezuelai küldöttség azt ígérte, hogy nemzet­közi újjáépítési alapot hoznak létre Nicaragua megsegítésére, és az OPEC-től kamatmentes kölcsönt szereznek az országnak. Venezuela emellett kedvezményes feltételeket helyezett kilátásba a két ország olajügyleteinél, és az új kormány­nak akarja folyósíttatni azt a 21 millió dolláros kölcsönt, amelyet az Amerikaközi Fejlesztési Bank ere­detileg a Soinoza-rezsimnek szánt — közölte ESpinoza, a nicaraguai kormány tagja. (AP—DJ, Reuter) Az NSZK leállítja az atomerőmű-programot Iránban Nazih, az iráni állami olajvállalat (NIOC) vezetője válaszul az amerikai hadügyminiszter nyilatkozatára óva intette a nagyhatalmakat, hogy kezü­ket rátegyék az iráni olajmezőkre. Egy ilyen lépés igen súlyos következ­ményekkel járna, különösen az olaj­fogyasztókra nézve — hangsúlyozta. Mint ismeretes,­ Brown egy nyilat­kozatában kijelentette, az Egyesült Államok felkészült rá, hogy érdekeit katonai erővel is megvédje a Perzsa­öböl vidékén. „Az olajmezőknek az amerikai érdekek nevében való el­foglalását nyilvánvalóan csak ag­ressziónak lehetne tekinteni, mi azonban a politikai megoldás hívei vagyunk” — hangsúlyozta a NIOC elnöke. Az öböl menti feszült helyzetre hi­vatkozva, a londoni Lloyds figyel­meztette ügyfeleit, hogy a Perzsa­­öbölt veszélyeztetett övezetnek nyil­vánítja és beszünteti az öbölbe tartó szállítmányok háborús kockázat elle­ni biztosítását. A figyelmeztető levél kézhezvétele után 30 napon túl a cég biztosítása nem terjed ki a háborús kockázatra, erre vonatkozóan külön megállapodást lehet a társasággal kötni — közölte a cég szóvivője Lon­donban. A nyugatnémet Kraftwerk Union (KWU) tegnap hivatalosan is felbon­totta szerződését Iránnal két atom­erőmű építéséről a Perzsa-öböl-menti Busherben. Irán már 5,5 milliárd márkát költött a két reaktor építé­sére, s noha ezek majdnem teljesen készek, ha elhanyagolják őket, hat hónap alatt végképp tönkremehetnek — közölte a KWU szóvivője. A feb­ruári forradalom óta a KWU az első nagy nyugati cég, amely felbontotta szerződését Iránnal. Eddig az új iráni rendszer volt az, amely sorra felmondta a sahhal kötött megálla­podásokat. A KWU készül a számla benyújtá­sára: legalább 1 milliárd márkát kö­vetel veszteségei fedezésére. Utoljára tavaly nyáron láttak pénzt Irántól, s Teherán tartozása már meghaladja az 1 milliárd márkát. A munkálato­kat idén januárban hagyták abba, ekkor 6 ezer iráni és 2 ezer nyugati szakértő dolgozott a helyszínen. A nyugatnémet cég a szerződés felbon­tása ellenére hagyott kibúvót: a hír­rel egyidejűleg azt közölte: szívesen folytatja a két atomerőmű építését, ha az iráni kormány úgy dönt, hogy be akarja fejezni a beruházást. (Reuter) Ankara ismét megkezdi az importfizetéseket Törökország csütörtöktől ismét megkezdi az importfizetéseket, mi­után, néhány kivételtől eltekintve, 1977 óta gyakorlatilag semmilyen devizatranzakciót sem hajtott végre importfizet­ésre. A török központi bank kormány­zója tegnap közölte, hogy a követ­kező két hónapban mintegy 195 mil­lió dollár áll rendelkezésre vas- és acéláruk, vegyipari termékek és gép­­alkatrészek vásárlására. A kormány­zó egyben kifejezte reményét, hogy az importfizetések újrafelvétele ha­marosan jelentkezik az ipari terme­lés élénkülésében és a török export növekedésében is. Berket, a nagyhatalmú török gyáriparos szövetség, a Tusiad el­nöke kételyeit hangoztatta, megje­gyezvén, hogy óriási a szakadék a 3 milliárd dolláros tényleges import­­szükséglet és a központi bank által rendelkezésre bocsátott 195 milliós keret között. „Egymagában semmi jelentősége sincs a devizatranzakciók újrafelvételének, ha folytatás nélkül marad” — mondta. Berker sérelmez­te, hogy a magánipar nem kapott felhatalmazást importja élénkíté­sére. Az importfizetések megkezdésének előzménye, hogy Ankara a napok­ban egyezségre jutott a Nemzetközi Valuta Alappal egy gazdasági szük­ségprogram részleteiben, és ezt kö­vetően az IMF 300 millió dolláros készenléti hitelkeretet nyitott Török­országnak. Ez egyszersmind azt jelen­tette, hogy megkezdődött a Gaz­dasági Együttműködési és Fejleszté­si Szervezet (OECD) május végén Párizsban jóváhagyott 1,47 milliárd dolláros segélyének a folyósítása. Ismeretes, hogy az OECD attól tette függővé a segélyprogram beindítását, hogy Ankara megállapodik-e az IMF-fel. A török fővárosban arra számítanak, hogy a nemzetközi hite­lek és a gazdasági szükségprogram életbe léptetése ismét hitelképessé teszi Törökországot a nemzetközi pénzpiacokon. (AP—DJ) Csúcsárak a gyapjúpiacon Az 1950—51-es gyapjúboom óta nem volt olyan drága az aukciókon értékesített ausztrál gyapjú, mint az 1978—79-es idény második felé­ben — közölte a Nemzetközi Gyap­jútitkárság. Az átlagár a koreai há­ború óta először haladta meg a ki­lónkénti 200 centet (zsírosgyapjú egyenértéken). A június 28-ával végződő szezonban 3,25 millió bála gyapjút értékesítettek aukciókon, ez 10 év óta a legkisebb mennyiség, amit az állatállomány csökkenésé­nek tulajdonítanak. Az ebből szár­mazó bevétel (1,05 milliárd ausztrál dollár) azonban 11,5 százalékkal múlta felül az előző idényét, s egy­ben a legmagasabb volt 1950—51 óta. Az előzetes adatok szerint Ausztrália gyapjúexportból szárma­zó összes bevétele 1978—79-ben (a kivitelnek csak egy része az árveré­seken eladott mennyiség) eléri az 1,6 milliárd dollárt. (AP—DJ)

Next