Világgazdaság, 1979. november (11. évfolyam, 211/2717-230/2736. szám)

1979-11-01 / 211. (2717.) szám

BELSŐ HASZNÁLATRA A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA TAGVÁLLALATAINAK VILÁGGAZDASÁG 1979. NOVEMBER 1., CSÜTÖRTÖK XI. ÉVFOLYAM, 211. (2717.) SZÁM A kamatháború újabb lépése? Kamatemelés Nyugat-Németországban A lassan már évi 6 százalékos ütem felé közelítő infláció cse­lekvésre késztette a nyugatnémet központi bankot: emelte a hiva­talos kamatokat. Lépése váratlanul jött. A pénzvilágban nem tartot­ták valószínűnek — bár már hetek óta beszélnek a lehetőségéről —, hogy a Bundesbank ilyen tüntetően keresztezi az USA legutóbbi, hi­telmegszorító akcióját, kiteszi magát annak a vádnak, hogy tovább fűti a nemzetközi „kamatháborút”, megnehezíti a küszöbön álló ha­talmas amerikai márkakölcsön fedezetének előteremtését és szembe­helyezkedik a bonni kormánnyal, amely eléggé félreérthetetlenül jelezte, hogy nem látná szívesen a hitel további drágítását. A Bundesbank központi tanácsá­nak szerdai ülése után váratlanul sajtóértekezletet hívtak össze (az ér­dekeltek legtöbbje azt hitte, a „Car­­ter-kötvények” kibocsátásának tech­nikáját fogják ismertetni) és beje­lentették: a leszámítolási és a lom­­bard-kamat egy-egy százalékkal 6 il­letve 7 százalékra emelkedik. Azaz, ennyivel többet kell a bankoknak a váltók leszámítolása, illetve érték­papír-letét fejében a központi bank­tól felvett hitelek után fizetniük. Ez­zel egyidejűleg 4 milliárd márkával emelik az előbbi hitelek keretét, a vissz­­eszámítolási kontingenst. Az NSZK központi bankja az al­kotmány értelmében független a kor­mánytól. Akciója mégis meglepetést keltett, miután Lahnstein pénzügyi államtitkár nemrég egy cikkében igen határozottan kiállt a kamat­emelés ellen külpolitikai okokra (az USA dollárstabilizálási programjá­­jának támogatása) és belső indokok­ra (a kamatemelés fékezheti a gaz­dasági növekedést) hivatkozva. A bankelnök indoklása - A nyugat-németországi árfejlemé­nyek igen nagy aggodalomra adnak okot, s ez fontosabb, mint az esetle­ges gazdasági visszaesés veszélye — indokolta meg az újabb hiteldrágí­tást Emminger, a Bundesbank elnö­ke. Azt is kifejtette azonban, hogy a hivatalos kamatok emelése tulaj­donképpen csak a központi bank iga­zodása a pénzpiacon kialakult hely­zethez (a napi és rövid lejáratú köl­csönök kamata 8 százalék körül van). A visszleszámítolási kontingens eme­lése a központi banktól igénybevehe­tő hitel bővítésével ellensúlyozza a központi kamatemelés hatását. A Bundesbank reméli, hogy ezzel elejét veheti a pénzpiaci kamatok még to­vábbi emelkedésének. A bankok — igaz, hogy ezentúl drágábban — az eddigi 27 milliárd helyett összesen 31 milliárd márkához juthatnak a jegy­banktól váltóik leszámítolása útján, az értékpapírok létére fejében kap­ható lombard-hitel kerete ezzel ará­nyosan, 700—900 millió márkával nö­vekszik. A bonni kormány ellenzésére vo­natkozólag Emminger sajtóértekezle­tén kijelentette, hogy­ a szövetségi kormányt tájékoztatták, s az „nem emelt kifogást”. A gazdasági növe­kedést a kamatemelés nem veszé­lyezteti, hiszen az öt nagy gazdaság­­kutató intézet őszi jelentése szerint (VILÁGGAZDASÁG, október 23., 1. oldal) a vállalatok beruházásai nö­vekszenek, nem lanyhulnak. Most már csak az kell, hogy a béremelé­seket visszafogják, s akkor jövőre ismét 4 százalék körüli inflációs ütemmel lehet számolni a jelenlegi 5,7 százalék helyett. A frankfurti lépés kihatásaival kapcsolatban a bankelnök csak annyit mondott, hogy a Bundes­bank központi tanácsa „teljes mértékben tekintetbe vette a nem­zetközi helyzetet” és hogy a deviza­piacok pillanatnyi helyzete „nem ad okot különösebb aggodalomra”. Fölöslegesnek és időszerűtlennek minősítik a Bundesbank váratlan döntését a nyugatnémet bankvilág­ban. Legalábbis a hírügynökségek által megkérdezett szakemberek többsége rámutat, hogy a forgalom­ban levő pénztömeg növekedése nem haladja meg a központi bank által előirányzott évi 7,9 százalé­kot, a pénzpiaci kamatok irányzata lanyhult (a napi pénz költsége átmenetileg 6 százalék alá esett). A kamatemelés éppen akkor nehe­zíti meg a bankok helyzetét, ami­kor rendkívüli megterhelést ró rá­juk a 4 milliárd márkás „Carter­­kötvények” első részletének átvétele. (Washingtonban szinte a frank­furti bejelentéssel egyidejűleg kö­zölték, hogy­­ a hatalmas márka­kölcsön első, kétmilliárdos részletét november 5-én bocsátják ki, két és fél, illetve három és fél éves lejá­ratú, név­értékükön jegyzendő, 5 és 10 ezer márkás címletekben. A köt­vényeket kizárólag nyugatnémet devizabelföldiek vásárolhatják meg. A kamatot csak­ november 5-én köztik.) A központi kamatemelés — mondják pénzügyi körökben — ürü­gyet ad a bankoknak saját kölcsön­­kamataik emelésére és a refinan­szírozást, ha nem is nehezíti meg, de drágítja. Gazdasági szempontból talán kevésbé, de politikailag és érzelmileg igen kényes dolog a kamatok bolygatása. Bonn nagyon szárazon és szűk­szavúan reagált. Nem Lahnstein, a sokat emlegetett cikk szerzője nyi­latkozott, hanem Grünewald, a kormány hivatalos szóvivője: „A szövetségi kormány megértéssel vi­seltetik a Bundesbanknak mint autonóm testületnek autonóm mó­don hozott döntése iránt”. Ennyit mondott, s az újságírók kérdéseire egy szót sem volt hajlandó hozzá­tenni. AZ OPEC ORSZÁGOK IDEI AKTÍVUMA NEM LESZ NAGYOBB A TAVALYINÁL Az OPEC-országok fizetési mér­lege folyó tételeinek idei aktívuma várhatóan nem lesz több a tavalyi 25 milliárd dollárnál — jelentette ki Abdullatif, a szaúdi monetáris ügynökség külügyi osztályának ve­zetője azon a nemzetközi értekezle­ten, amely az árfolyamkockázat­tal foglalkozott. A szaúdi tisztség­­viselő arról beszélt, hogy a deviza­­tartalékok átlagos megoszlásával számolva — a készletek 80 százalé­ka van dollárban és 20 százalékban más valutában — az OPEC dollá­ron kívüli tartalékainak értéke az idén 5 milliárd dollárra tehető. Ez a mennyiség jelentéktelen a deviza­piacok évi forgalmához, vagy a leg­nagyobb központi bankok, deviza­piaci beavatkozásához viszonyítva — mondta Abdullatif. Azzal érvelt, hogy az OPEC aktívuma már csak azért sem okozhat problémát, mert az olajexportőrök könnyedén el tudják költeni a fölös devizát gaz­daságuk fejlesztésére és a felkészü­lésre, az olajkészletek kimerülésé­hez Abdullatif szerint az aranynak másodlagos szerepe van az OPEC beruházásaiban, a szaúdiak pedig egyáltalán nem fektetnek be arany­ba. A dollárhelyettesítő számlával kapcsolatban elmondta: Szaúd-Ará­­bia járult a legnagyobb összegek­kel az IMF különleges lehívási jo­gaihoz (SDR) és kész minden olyan lépés támogatására, ami fokozza a nemzetközi pénzügyi rendszer sta­bilitását. (Reuter) A Szovjetunió új megállapodása a Montedison céggel A nagy olasz vegyipari tröszt, a Montedison, új gazdasági és ipari együttműködési megállapodást kö­tött a Szovjetunióval. A Rómában elhangzott bejelentés szerint a szóban forgó ügyletek értéke 1,5 milliárd dollárra becsülhető. A vállalat jelentése nem közöl részleteket, csak annyit, hogy az 1973-ban kötött szerződés helyébe lépő új szerződést a Rómában idő­ző szovjet külkereskedelmi minisz­terrel, Patolicsevvel, tárgyalták meg. Patolicsev Bisaglia olasz ipar­ügyi miniszterrel energiaproblémák­ról folytat megbeszéléseket. Az olasz minisztériumból származó közlés szerint szó van szovjet föld­gáz importjáról, szovjet olajtartalé­kok feltárásában való együttműkö­désről, nukleáris erőművek és be­rendezések közös kifejlesztéséről. (Reuter) Hollandia követi a példát Külföldön szinte percek múlva bekövetkezett az első várható kö­vetkezmény: Hollandia jegybankja közölte, hogy „a külföldi kamat­szint állandó emelkedése miatt” kénytelen minden eddiginél maga­sabbra, 8,5 százalékra emelni hiva­talos kamattételét 8 százalékról. Belgiumban, viszont, ahol már ko­rábban 10, illetve 12 százalékra emelték a hivatalos kamatokat, nem látják szükségesnek a kiigazí­tást. A legvalószínűbb jelölt a követ­kező kamatemelésre a japán jegy­bank lenne, a gyorsuló infláció, a jen devizapiaci gyengesége és a vi­szonylag alacsony, 5,25 százalékos diszkont-tétel ezt bőven indokolná. (Lásd anyagunkat még a 2. oldalon.) A nagyipar is kezdi feladni hagyo­mányos ellenkezését (amely a japán ipar tőkeszegénységéből, a külső fi­nanszírozási szükséglet rendkívül magas arányából fakad). A kereske­delmi és iparkamara, a munkálta­tók szövetsége és a Gazdaságfejlesz­tési Bizottság egyaránt a kamateme­lés mellett foglalt állást. Ellene már csak a „négy nagy” gazdasági szer­vezet negyedik — és legbefolyáso­sabb — tagja, a Keidanren van. Most azonban a politikai bizonyta­lanság akadályozza a cselekvést. Morinaga, a jegybank elnöke kije­lentette, egyelőre nem szándékszik változtatni a kamaton, de „gondosan figyeli a politikai és gazdasági hely­zetet, s majd a kellő időben teszi meg a szükséges lépéseket”. — IP — NAPRÓL NAPRA . A HAMAROSAN 10 ÉVES DUNA INTERCONTINENTAL SZÁLLÓ messzemenően beváltotta a hozzá fűzött reményeket. (3. oldal) -f A SZOVJETUNIÓBAN AZ ELEKTROMOS VONTATÁS JE­LENTŐSÉGE igen nagy. Munkatársunkat egy tbiliszi villany­­mozdonygyárban tájékoztatták a tervekről. (5. oldal) -­ MEGDRÁGULTAK AZ EUROHITELEK. A prime rate példát­lan magasságba emelkedett a különféle amerikai pénzügyi in­tézkedések miatt, s követte, sőt meghaladta az irányadó ame­rikai kamatot a londoni bankközi kamatláb. (4. oldal) + A SZALONIKI ÉS SZKOPJE KÖZÖTTI KŐOLAJVEZETÉK MEGÉPÍTÉSÉRŐL írtak alá megállapodást a jugoszláv—görög gazdasági vegyesbizottság ülésén. (2. oldal) + BIZONYTALAN A SKANDINÁV ORSZÁGOK GAZDASÁGI HELYZETE. A kormányok sorsát az dönti el, hogy mit tud­nak megőrizni a „jóléti társadalom” vívmányaiból. (4. oldal) + WASHINGTON ÚJABB KÍNAI TEXTILHOLMIK BEVITELÉT KÖTI KONTINGENSHEZ, minthogy a kétoldalú textilkeres­kedelmi megállapodást nem sikerült tető alá hozni. (2. oldal) + A KÖZÖS PIAC BÚZAEXPORT-SZUBVENCIÓJA MIATT panasz beterjesztését mérlegeli a GATT-hoz az egyik amerikai gabonakereskedő cég. Az USA szénbányászati vállalatai az NSZK kokszimportját vádolják dömpinggel. (8. oldal) +­­TÁVOT­ÁS JELLEMZI VILÁGSZERTE A PAMUTTEXTIL­­IPART. Az idei első félévben a pamutfonal-termelés 6 száza­lékkal nőtt a tőkésországokban, s bővült a pamutszövetek kül­kereskedelme is. (6. oldal) Lomé, halászati vita, bárányhús-viszály Barátságtalan közös piaci bel- és külkapcsolatok Tegnap a togói fővárosban 3 órás késéssel aláírták a második loméi egyezményt, amely a Közös Piac és 57 afrikai, karib-tengeri és csendes-óceáni (ACP) ország kereskedelmi és segélyviszonyait sza­bályozza. Az utolsó pillanatig viharos jelenetek játszódtak le a loméi kongresszusi palotában, a fejlődő országok váratlanul vonakodtak jóváhagyni az egyezményben foglalt úgynevezett beruházásvédő zá­radékot. Nem volt zökkenőmentes a közös piaci külügyminiszterek luxemburgi ülése sem. A Portugáliához fűződő kapcsolatok ügyében sikerült előbbre lépni, de továbbra is nagyok az ellentétek a mező­­gazdasági politikában. Ez az egyik fő témája Thatcher brit minisz­terelnökasszony bonni tárgyalásainak. A loméi kongresszusi palota kö­rül már verték az ünnepi dobokat, mikor bent még javában folytak az egyeztető tárgyalások. A beru­házásvédő klauzula értelmezéséről volt szó. Ez azt mondja ki, hogy a közös piaci beruházások védelmet élveznek az államosítás és a kisa­játítás ellen az ACP-országokban. De míg a Közös Piac felfogása sze­rint a védelem a már meglevő be­ruházásokra is vonatkozik, az ACP országok szerint csak azokra, ame­lyeket a második loméi egyezmény aláírása után hajtottak végre. Vé­­­gül, Eyadéma togói elnök közvetí­tésének hála, a közös piaci küldött­séget vezető O’Kennedy ír külügy­miniszter és S. John barbadosi mi­niszterelnök-helyettes, a fejlődő or­szágok fődelegátusa kompromisz­­szumra jutott, de hogy ennek mi a lényege, arról nem közöltek rész­leteket. (Lásd még tegnapi számunk 1. oldalát.) Nem volt baráti a légkör a közös piaci külügyminiszterek luxemburgi értekezletén sem. Megegyeztek ugyan, hogy meghosszabbítják és továbbfejlesztik a Portugáliával 1972-ben kötött szabadkereskedelmi megállapodást, de heves olasz­­francia összecsapás zajlott le abban az ügyben, hogy Portugália mek­kora vámot vessen ki az importált autóalkatrészekre. A szabadkereskedelmi megállapo­dás továbbfejlesztése lényegében azt jelenti, hogy a Közös Piac kedvezményesebb vámtételeket en­ged a portugál mezőgazdasági­­ter­mékekre, viszont Lisszabonnak jo­gában áll, hogy fejlődő ipara vé­delmében átmenetileg magasabb vámokkal sújtsa a közös piaci or­szágokból származó iparcikkeket. Franciaország — és persze Portu­gália el — el akarja érni, hogy a magasabb ipari vámtételek alól vonják lei a gépkocsialkatrésze­e­ket. A Renault konszern ugyanis­­ 1 milliárd frankos beruházást hajt végre a portugál autóiparban, s ezt tetemesen megdrágítaná, ha az autóipari berendezések nem része­sülhetnének vámkedvezményben. Az olasz Fiat cég viszont — mint a Renault versenytársa — mindent megtesz, hogy a római kormány szegüljön szembe a francia kíván­sággal. Közös piaci források szerint Olaszország továbbra is hangsú­lyozza fenntartásait, s nem lehet tudni, végül hogyan fordul az ügy. A halászati vitában Anglia, a bá­­rányhús-háborúban pedig Francia­­ország került a vádlottak padjára. Tegnap a Közös Piac strasbourgi bírósága elítélte Nagy-Britanniát a Közös Piac halászati szabályainak megsértése miatt. Arról van szó, hogy Anglia 1977-ben meghatároz­ta, milyen nagyságú hálókkal sza­bad halászni az Atlanti-óceán és az Északi-tenger brit vizein. Erről azonban nem értesítette előzetesen a többi közös piaci tagállamot, s emiatt a bíróság a „közösséggel szemben barátságtalan magatartás” címén elmarasztaló ítéletet hozott. A britek azzal érveltek, hogy lépé­sük összhangban állt az 1959-ben Londonban aláírt, az atlanti-óceáni és az északi-tengeri halászatot sza­bályozó megállapodással. A felpe­resek viszont azzal, hogy Nagy- Britannia azóta belépett a Közös Piacba és az EGK szabályai elsőbb­séget élveznek a korábbi egyezmé­nyekkel szemben. Franciaország ellen a brüsszeli bizottság készül törvényes lépéseket tenni a bárányhús-ügyben. A kö­zös piaci mezőgazdasági miniszte­rek rendkívül barátságtalan lég­körben lezajlott strasbourgi érte­kezletén Franciaország ismét visz­­szautasította, hogy megszüntesse a brit bárányhúsra kimondott részle­ges import­tilalmat. Mehaignerie­ me­zőgazdasági miniszter szerint elvi­selhetetlen belpolitikai problémá­kat okozna, ha feloldanák a tilal­mat. (A vita lényege, hogy Nagy- Britannia olcsó bárányhúst expor­tál Franciaországba, és emiatt a drágábban termelő francia gazdák kárt szenvedtek.) Walker brit me­zőgazdasági miniszter figyelmeztet­te Párizst, hogy az ügynek még messzemenő következményei lesz­nek, hisz először fordul elő a kö­zösség történetében, hogy egy tag­ország fittyet hány a közös piaci rendszabályoknak. A voltaképp apró-cseprő halásza­ti ügy sok időt vesz el Thatcher brit __ miniszterelnökasszony tegnap kezdődött bonni tárgyalásain. Nagy- Britannia szeretné elérni, hogy ke­vesebbet kelljen befizetnie a Közös Piac költségvetésébe. Ehhez meg is tudná nyerni Schmidt kancellár támogatását, feltéve, ha London hajlékonyabb lenne a halászati vi­tában. A brit nyakasságot ingerül­ten nézik ugyan Bonnban, de ott már találkozik a két kormány vé­leménye, hogy mindkettő keveseb­bet akar költeni a közös mezőgaz­dasági politikára — ez viszi el a költségvetés négyötödét. Ezen az alapon nyugatnémet részről megér­tésre találhat a brit kívánság. (Reu­­ter, AP,DJ, MTI, DPA) A K­MDK és Japán hiteltörlesztési megállapodása A KNDK és Japán képviselő megállapodtak, hogy Phenjan 1989 ig visszafizeti a Tokióval szemben fennálló 85 milliárd jenes adósságát A megállapodás utáni sajtóértekez­letén a résztvevők hangsúlyozták hogy­ a kérdés rendezésével norma­lizálódhat a két ország kereskedel­mi és gazdasági kapcsolata. A KNDF a felhalmozódott kamatok 60 száza­lékát (körülbelül 10 milliárd jent) még ebben az évben visszafizeti 40 százalékát 1980. júniusáig. A hitel évi kamata egyébként 1,25 százalék­kal volt magasabb a LIBOR-nál (Reuter)

Next