Világgazdaság, 1979. december (11. évfolyam, 231/2737-248/2754. szám)

1979-12-01 / 231. (2737.) szám

BELSŐ HASZNÁLATRA A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA TAGVÁLLALATAINAK 1979. DECEMBER 1., SZOMBAT XI. ÉVFOLYAM, 231. (2737.) SZÁM Leértékelték a dán koronát Az iráni események hatása a devizapiacokon *■ Pénteken az Iránból és Iránról érkező hírek lenyomták a dollár árfolyamát, fölhajtották az arany árát. A devizapiacok kusza helyzetét tovább bonyolította több hivatalos bejelentés, amelyek közül a legjelentősebb, hogy a dán koronát 5 százalékkal leértékelik az európai monetáris rendszer — az EMS — összes valutáinak viszonylatában. Emellett nyilvánosságra hozták, hogy Svájc felfüggesztette a külföldi betétekre megállapított „negatív kamatot”,, továbbá közölték, hogy a norvég központi bank 9 százalékra emelte fel a leszámítolási kamatlábat. Az iráni krízisre vonatkozó újabb hírek — Mexikó közlése, hogy nem engedi vissza a sahot, Lambsdorff nyugatnémet gazdaságügyi miniszter nyilatkozata, amelyben helyteleníti az Egyesült Államok pénzügyi lépéseit az iráni konfliktusban — az egész nap folyamán nagymérvű presszió alá helyezték a dollárt, amely jelentősen esett az összes valuták vonatkozásában. Frankfurtban a déli záráskor paritása 1,73 márka volt, vagyis a piac történetében a második legalacsonyabb dollár jegyzése. Az amerikai valutának a font sterlinghez képest történő értékvesztését az a hír tette nyomatékossá, hogy egy közel-keleti beruházó jelentős összegeket terel át brit kincstári kötvényekbe. A svájci frank esetében a büntetőkamat eltörlése is kedvezőtlenül hatott a dollárra. Az összes piacokon fölöttébb élénk volt a forgalom, nagy volt a számuk a dollártól szabadulni vágyóknak. Az arany az ellenkező irányba mozgott. Londonban a déli záráskor unciánként 417 dolláros árat jegyeztek az igen élénk forgalom közepette, amelyet a közel-keleti hírek indítottak el. Az aranyhoz igazodott az ezüst, sőt ez még nagyobb mértékben drágult a svájci bejelentés következtében. Piaci körök szerint az ezüst ára arra hajlamos, hogy nyomon kövesse a svájci frank ingadozásait. Ezzel szemben az értéktőzsdék kedvetlenek voltak. Az a benyomásunk, hogy közeledünk a végkifejlethez — mondotta az egyik nagy bank megbízottja a frankfurti értéktőzsdén, utalva a különböző híresztelésekre, közte a megalapozatlan, határozottan megcáfolt, ám a piacra ható szóbeszédre egyes fogva tartott túszok kivégzéséről. A mondottakon kívül az irányzatokra hatottak — többnyire fölerősítő tendenciát fejtve ki — a különböző bejelentések, amelyek közül az első csütörtökön éjfélkor hangzott el. A dán gazdaságügyi minisztérium közölte, hogy a koronát azonnali hatállyal leértékelik 5 száz. Zalákkal az EMS-ben részt vevő összes többi valuta viszonylatában. A bejelentést megelőzte Jörgensen miniszterelnök dublini tájékoztatója. A kormányfő a közös piaci csúcson megjelent vezetők előtt ismertetést adott Dánia súlyos gazdasági problémáiról, a növekvő munkanélküliségről, a gyorsuló inflációról és a fizetési mérleg mind aggasztóbbá váló deficitjéről. Koppenhágában ehhez hozzáfűzték: az intézkedés nem valami akut devizaválság következménye, inkább lépés abba az irányba, hogy erősítsék a dáni ipar versenyképességét és csökkentsék a folyószámlán mutatkozó hiányt, amelyet az idei évben több mint 14 milliárd koronára becsülnek. A rendszabály — folytatódik a tájékoztatás — része a takarékossági csomagtervnek, amelyet december 4-én terjesztenek a parlament elé. E csomagterv keretében a bérköltségek növekedését (amelyet jelenleg évi 11 százalékra becsülnek) a felére kívánják leszorítani: a bérezésben érvényes mozgóskálát oly módon alakítják át, hogy a megélhetési költségek kosarából kiveszik a legfőbb felhajtóerőt: a fűtőanyagárakat. Egyúttal olyan szigorú árellenőrzést vezetnek be, amire az ország történetében még nem volt példa. Emelik a vagyon- és az ingatlanadót, továbbá haszonrészesedési programot kezdeményeznek az üzemekben. (Az október 23-án megválasztott kisebbségi szociáldemokrata kormány, mint ismeretes, rövid lejáratra bér- és árbefagyasztást rendelt el, amelyet most majd felvált a hajlékonyabb csomagterv.) A svájci frank számottevően erősödött az összes piacokon a negatív kamat felfüggesztésének hírére. E büntetőkamatnak, amelyet 1974-ben vezettek be, az volt a lényege, hogy a külföldiek Svájcban elhelyezett betétjei — ha azoknak értéke meghaladja a százezer svájci frankot — nem részesülnek kamatban, sőt a betevőnek kell ezért kamatot fizetnie, hogy tőkéjét Svájcban helyezheti el. Kezdetben 40 százalék volt a büntetőkamat, de most november elején 10 százalékra csökkentették. Az intézkedést eredetileg azért hozták, hogy fékezzék a devizabeáramlást, mivel az túl erőssé tette a svájci valutát és így ártott a svájci exportnak. Az utóbbi hetekben azonban a frank gyengült a devizapiacokon, kivárt a márka viszonylatában, márpedig az NSZK Svájc fő kereskedelmi partnere. Az intézkedést sejteni lehetett Leutchler-nek, a központi bank elnökének csütörtök esti nyilatkozatából, amelyben körvonalazta országa gazdasági stratégiáját. Kifejtette, hogy az elsődleges cél 1980- ban az infláció elleni harc és a stabil frankárfolyam. „Arra törekszünk, hogy a jövő év végén az infláció rátája alacsonyabb legyen, mint amilyen most. A frank árfolyama pedig legyen összhangban mind a svájci gazdaság korlátozott növekedési potenciáljával, mind az árstabilitás követelményeivel.” Az elmondottakból következik, hogy a frank további gyengülése nem érdeke a svájci gazdaságnak. Az általános gazdasági légkör, a munkaerőpiac és az infláció jelenlegi szintje ugyancsak ellene szól. Ami a kamatlábakat illeti, mondta Leutchler, a nemzeti bank meggyőzte a kereskedelmi bankokat, hogy halasszák el a kamatok emelését, de „túlságosan hosszú ideig nem lehet feltartóztatni a piac ítéletét”. Ha csak időlegesen is, de bizonyos, hogy a kamatlábak emelkedni fognak. Hollandia példáját követve — ez az ország 9,5 százalékra emelte a leszámítolási kamatlábat , tegnap Norvégia ugyancsak kamatemelést hajtott végre. Aközponti bank közlése szerint 2 százalékkal, azaz 7 százalékról 9 százalékra emelték fel a kamatlábat, ami nyomban maga után vonta a kereskedelmi bankok hiteleinek drágulását. A szociáldemokrata kormány a két év óta folyó stabilizálási program keretében a belső fogyasztás korlátozására törekszik, emellett a hitel szűkítésétől az infláció mérséklését, a munkahelyek biztosítását reméli. (Reuter, AP—DJ) „A tárgyalásokon jelenlevő hölgyek és urak hideg hangnemben ellentétes véleményt képviseltek” — mondta a csúcsértekezlet híreire váró újságíróknak egy közös piaci szóvivő. A záró csúcs sajtókonferencián ezt Giscard francia elnök is megerősítette, szenvtelenül nyugtázva a tényt, hogy az Európai Tanács nem tudta megoldani a közös terhekhez való brit hozzájárulás csökkentésének problémáját. Thatcher asszony, brit miniszterelnök ragaszkodott hozzá, hogy jövőre a brit hozzájárulás mértéke ne haladja meg a közös kasszából Nagy-Britanniának juttatott összegeket. (A jelenlegi irányzat folytatása esetén jövőre London nettó hozzájárulása eléri a 2,2 milliárd dollárt. A franciák és a dánok megmakacsolták magukat és közölték: csak kisebb engedményekre hajlandók. Az NSZK és a Benelux nagyobb hajlandóságot mutatott a kompromisszumra: halászati, energiapolitikai engedmények esetén hozzájárultak volna az angol befizetések 735 millió dollárral való csökkentéséhez és az Angliának nyújtott támogatás növeléséhez. Giscard a sajtókonferencián elmondta: a tanácskozásokon olyan légkör uralkodott, hogy fennállt „a szakítás lehetősége”. A kilenceknek az 1980-as költségvetési év előtt valamilyen kompromisszumos formulában kell megállapodniuk, mert különben szétzilálódhat az EGK fizetési mechanizmusa. Úgy tűnik, március helyett már februárban megtartják az Európai Tanács következő ülésszakát a kérdés megvitatására. Ezt Cossiga olasz miniszterelnöknek kell eldöntenie, mert januártól Róma adja — féléven keresztül — az EGK soros elnökét. A dublini értekezleten nagy feltűnést keltett Schmidt nyugatnémet kancellár hangsúlyozottan pesszimista beszéde. A kancellár szerint a világgazdaság kilátásait a következő évtizedben beárnyékolja az olajhiány és a recesszió veszélye. Világméretekben olyannyira kiélezetté váltak a gazdasági és társadalmi problémák, hogy a nyolcvanas években „több Nicaraguával” kell számolni. Schmidt bírálta a közös piaci tagországokat, hogy képtelenek takarékoskodni az olajjal. A kancellár javaslatot terjesztett elő szén és olaj közös tartalékolására energiaválság esetén. A kancellár rámutatott, hogy az EGK idei olajfogyasztása napi 10,4 millió barrel lesz, holott az Európa Tanács egy korábbi ülésszaka megállapodott a fogyasztás 10,1 millió barrelre való leszorításában. Schmidt felszólította a közös piaci kormányokat: indítsanak meggyőző kampányt az atomprogram ellenzőivel szemben és minden eszközzel mozdítsák elő atomerőművek építését. A kancellár ingerülten nyilatkozott a brit olajpolitikáról, mivel London nincs tekintettel partnereire és saját termelésű olaját az OPEC árszínvonalához igazítja. Az angol miniszterelnök visszautasította a Londont ért nyugatnémet bírálatot és azt mondta a kancellárnak, hogy „nincs jól tájékoztatva”. A tárgyalásokon napirendre került a valutapolitikai együttműködés kérdése is, a Benelux-országok javasolták az Európai Valuta Alap (EMF) mielőbbi felállítását. Mint ismeretes, a nyugat-európai valutarendszer (EMS) tagjai jelenleg 3—3 hónapi időszakra teszik letétbe valutatartalékuk bizonyos részét a nyugat-európai pénzügyi együttműködési alapokba, az EMF beindítása viszont intézményesítené a tartalékok központosítását. Az EMF működésével kapcsolatos viták miatt legfeljebb az Európai Tanács tavaszi ülésszaka hoz döntést a kérdésről. B. T. Hideg légkör, mindenki más állásponton Az Európai Tanács eredménytelen vitája a brit hozzájárulásról Talán sohasem fulladt volna olyan látványosan kudarcba az Európai Tanácsnak, a Közös Piac állam- és kormányfői testületének ülése, mint most Dublinban. A korábbi ülésszakokra mindig tartogattak egy-két hatásos bejelentést, amivel ellensúlyozták a megállapodás hiányát más területeken, de ezúttal még ez sem sikerült. Túlságosan kemény diónak bizonyult a közös terhekhez való brit hozzájárulás csökkentéséről kirobbant vita, olyannyira, hogy Giscard francia elnök a szokásos ünnepélyes záró sajtókonferencián az egyébként ünneprontó „szakítás” jelzőt is használta. Nincs döntés az európai valutaalap beindításáról szóló Benelux-javaslatról, s nem tudtak megegyezni a kilencek a közös olajtartalékok ügyében sem. London szinte minden megvitatott kérdésben szembekerült partnereivel. TOKIÓ MINDENÁRON FENNTARTJA IRÁNI OLAJIMPORTJÁT Az iráni nemzeti, olajtársaság és a japán olajimportőrök — pénteki tokiói jelentések szerint — megállapodtak, hogy decembertől az iráni nyersolaj vásárlását négy japán bankon keresztül bonyolítják le, méghozzá a fizetés dollárban történik. Japán olajimportjának 11 százaléka Iránból származik, vásárlásait ez idáig amerikai bankokon keresztül finanszírozta. Ugyancsak pénteki jelentések szerint több japán kereskedelmi vállalat határozta el, hogy ismét exportál Iránnak. Az Egyesült Államok és Irán konfliktusának következtében a japán áruszállítások fél hónapon keresztül szüneteltek. A Mitsubishi konszern szóvivője közölte, hogy az exportszállítások felújítása kis lépésekben történik azt követően, hogy Irán ezen a héten öszszes tartozásainak mintegy felét körülbelül 5 millió dollárt kifizette. A hírforrások szerint kilenc japán kereskedőháznak van összesen 350 millió dolláros teljesítetlen követelése exportja után, ezt Irán dollárban fogja kiegyenlíteni. A Mitsubishi szóvivője elmondta, hogy a japán cégek és bankok a jövőben a dollárról szívesen állnának át jenre, erről azonban az iráni fél még nem nyilatkozott. Egy másik japán cég szóvivője közölte, hogy az Iránnal kötött üzleteknek 30—40 százaléka máris jenben bonyolódik le. Az olajválság egyébként változatos akciókra készteti Japánt. Egyes kereskedőházak azt tervezik, hogy a közel-keleti olajat szállító hatalmas japán tartályhajókon a jobb kihasználás végett visszafele vizet szállítanának az Arab-félsziget országainak barrelenként 3 centért. Tokióban pedig azt közölték, hogy a japán külkereskedelmi és iparügyi minisztérium meg fogja büntetni azokat az olajvállalatokat, amelyek a szabadpiacon a rotterdami árnál magasabban vesznek olajat. A feszültség enyhítésére Ohira miniszterelnök állítólag a közeljövőben a Közel-Keletre utazik. Egyelőre nem közölték, mely országokat keresi fel, de ismeretes, hogy a japán olajimport 30 százaléka Szaúd-Arábiából érkezik. Elsősorban az olajárak robbanása következtében az idei pénzügyi évben a japán nagykereskedelmi árak 12 százalékkal lesznek magasabbak, mint tavaly. A kormány eredetileg csupán 1,6 százalékos inflációt tervezett. Feltételezve, hogy a folyó fizetések mérlegét egyensúllyal zárja, ezzel szemben a gazdaságtervezési hivatal legújabb jóslata szerint 12 milliárd dolláros deficitet fognak elkönyvelni. Ezzel szemben a gazdasági növekedés üteme alig marad el a tervezettől, 6 százalék lesz a várt 6,3 százalékkal szemben. (AP—DJ, Reuter) NAPRÓL NAPRA + AZ ALGÍRBAN RENDEZETT MAGYAR ÉPÍTÉSZETI NAPOK tovább mélyítik a magyar építőipar és építészeti tervezés jó kapcsolatait Algériával. (3. oldal) + TIZENHAT ACÉLGYÁRBAN LEÁLLÍTJA A TERMELÉST az U. S. Steel Corp., a legnagyobb amerikai acélgyártó. Az intézkedéstől azt remélik, hogy ismét vesenyképessé válnak a piacon. (4. oldal) + STABIL ÁRAK VÁRHATÓK A NÖVÉNYI OLAJOK PIACÁN. A kínálat kielégítő, megfelel a várakozásoknak, a kereslet kielégítését azonban fuvarozási nehézségek akadályozzák. (4. oldal) – EMELKEDNEK A NEMZETKÖZI LÉGIFORGALOM TARIFÁI, az IATA tagjai ezentúl szabadon érvényesíthetik díjaikban az üzemanyag áremelkedését. A döntés ellentétes az USA kívánságaival. (2. oldal) -s A KGST ENERGETIKAI EGYÜTTMŰKÖDÉSÉRŐL nyilatkozott az illetékes szovjet miniszter. Mint mondotta, a Szovjetunió továbbra sem csökkenti nyersanyagszállításait a KGST-országoknak. (2. oldal) + IMPORTKORLÁTOZÁSOKRÓL DÖNTÖTTEK GÖRÖGORSZÁGBAN. Az intézkedés oka a görög fizetési mérleg fokozatos romlása. (2. oldal) Venezuela is az olajtermelés visszafogására készül Venezuela is olajtermelése csökkentését tervezi. Januártól a mostaninál napi 150 ezer barrellal, azaz 6,4 százalékkal kevesebbet akar a felszínre hozni — jelentette be Abu Dhabiban Calderon Berti venezuelai olajügyi miniszter. Hangsúlyozta, hogy a termelés visszafogásának semmi köze a politikához, kizárólag gazdasági okai vannak. Az Egyesült Arab Emírségek után a venezuelai miniszter Katarban is járt, ott adott nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy az OPEC-nek árpolitikája kialakításakor elsősorban a fejlődő országok és csak azután a fejlettek érdekeit kell szem előtt tartania. Montreálban, ahol nagy érdeklődést váltott ki a venezuelai szakembereknek az Orinoco vidékének nehézolaj-készleteiről tartott beszámolója, Volkenborn, a venezuelai küldöttség egyik tagja hangsúlyozta, hogy Venezuela nem akarja a nehézolaj kitermelésével lefelé nyomni az OPEC által szabott árakat. A venezuelai állami olajvállalat alelnöke pedig Caracasban kifejtette: Venezuela a jövőben a nagy nemzetközi olajkonszernekkel kötött új szerződéseiben ellenőrizni akarja, hova jutnak szállítmányai. Arreaza elmondta, hogy az olaj úticélja nagyon kényes kérdés, a nagy olajkonszernek ugyanis gyakran a szabadpiacra terelik a nagyobb haszon reményében a szállítmányokat, akár úgy is, hogy egyes vevőiket nem tudják ellátni. A szabadpiacon pénteken átlagosan 1 dollárral estek az olajárak, amit szakértők azzal magyaráznak, hogy a japán olajcégek csak az általuk megadott árnál olcsóbban tudnak megszabadulni az Irántól átvett nagy mennyiségtől. A japán olajtartalékok ugyanis olyan magas szinten állnak, hogy a beszerzők kénytelenek újra eladni a tartalékra vásárolt mennyiség egy részét. (Reuter, AP—DJ)