Világgazdaság, 1980. augusztus (12. évfolyam, 146/2900-165/2919. szám)

1980-08-13 / 154. (2908.) szám

KÜLGAZDASÁG Új fegyver a japán autódömping ellen Az elektronika térhódítása az NSZK autóiparában A feltartóztathatatlan japán autó­­dömping ellen az NSZK-ban az autógyárak olyan autók piacra do­básával próbálnak meg védekezni, amelyekben nagy szerepet kap az elektronika. „A japánok hatalmas üzleti sikereket érnek el autóikkal Nyugat-Európában, de ezek a ko­csik többnyire egyszerűek, tömeg­igényeket elégítenek ki. A japán autógyárak csak néhány év múlva kényszerülnek majd rá, hogy elekt­ronikus alkatrészekkel felszerelt autókkal próbáljanak megtartani egy piacot. Mi, németek már ma is ezt tesszük” — hangoztatja Diek­­mann, a nyugatnémet autóipari szövetség (VDA) igazgatója. A nyu­gatnémet autókban egyre több olyan mikroprocesszoros segéd­eszközt lehet látni, amelyek a veze­tés biztonságát, a gazdaságosságot vagy a vezető kényelmét növelik. Apró elektronikus egységek szabá­lyozzák a fogyasztást, a fékek mű­ködését, a műszereket, s nincs messze az idő, amikor a sebesség­­váltás is az elektronika feladata lesz. A japánok kétségkívül lemarad­tak a nyugatnémetek mögött abban a versenyben, amely az elektronikai alkatrészek alkalmazása terén fo­lyik. Csakúgy, mint ahogy a gazda­ságos üzemű autókkal is némi ké­séssel jelentek meg annak idején a főbb nyugat-európai gyártók után. Mindezek ellenére a japán autók piaci részesedése az NSZK- ban az idei év első felében 9 száza­lék volt — kétszerese az egy évvel korábbi aránynak. Ennek a folya­matnak a megállítására a nyugat­német autógyárak óriási beruházá­sokat terveznek autóik minőségének javítására. 1980-ban az új autó­ipari beruházások értéke várhatóan 9,5 milliárd márka lesz, ez 30 száza­lékkal több a tavalyinál. ,,Az egyet­len komoly gondunk, hogy eldönt­sük, mi hasznos, s melyik elektro­nikai újítás felesleges” — mondja az egyik szakértő. Az NSZK-ban a legígéretesebb autóelektronikai kutatások még a hatvanas évek közepén indultak meg a Bosch GmbH. és a Volkswa­gen együttműködésével. A kutatá­sok eredménye az a mikroprocesz­­szor vezérlésű parányi műszer, amely egyidőben szabályozza a gyújtást, az üzemanyag továbbítá­sát és a kipufogógázok összetételét. Az autóelektronika másik nagy vív­mánya a gépkocsi blokkolását meg­akadályozó rendszer, az ABS. En­nek alkalmazásával elérhető, hogy az autó csúszós úton sem csúszik meg. Ezek mellett a készülékek mel­lett megjelentek a forgalmat figye­lemmel kísérő, az összeütközéseket elhárító radarrendszerek, az átlag­­fogyasztást, az átlagsebességet jelző, s sok hasznos — vagy kevésbé hasznos — információt adó műsze­rek. A kutatások egyik fő cél­pontja az elektronikus sebesség­­váltó kifejlesztése, s ebben — is­merik el a nyugatnémetek — a ja­pánok is az élen járnak. Egyes je­lentések szerint a Nissan Motor Co. már az idén ősszel piacra dobja elektronikus sebességváltóval ellá­tott autóját, de ebben az NSZK autógyárai kételkednek. A nyugatnémet autóipari fej­lesztések másik fő célja az autógyártás ésszerűsítése. Sokak szerint az NSZK autógyárai­nak pontosan e téren van némi be­hozni valójuk a japánokkal szem­ben. A Volkswagen Műveknél pél­dául az öt évre szóló fejlesztési költségek egyharmadát fordítják az autógyártás racionalizálására. Nyu­gatnémet szakértők Japánban járva a különféle robotok alkalmazási le­hetőségeit kutatják. A legnagyobb japán autógyárakban a robotok al­kalmazásával egy szalag mellett dolgozó munkás évente átlag 42,8 autót termel, míg az NSZK-ban a hagyományos módszerekkel csak 13,6 járművet képes egy dolgozó egy év alatt előállítani. A japánok költ­ségeit tetemesen leszorítja, hogy a japán autógyári munkás órabére 15 márkának felel meg, szemben a nyugatnémet dolgozónak óránként kifizetett 25 márkával.. (AP—DJ) Fellendül a brazil fegyverexport A fejlődő országok közül elsőként Brazília tört be a fegyverkereske­delembe: a latin-amerikai ország nemcsak vásárol, hanem már ex­portál is fegyvereket, az idén mint­egy 500 millió dollár értékben. A brazilok remélik, hogy a fegyver­­export, hosszabb távon, hozzájárul a kereskedelmi deficit lefaragásá­hoz. Mind több brazil ügynök tar­tja a világot, elsősorban a Per­zsa-öböl menti országokat, hogy vevőt szerezzen a brazil fegyver­gyáraknak. A brazil fegyverkínálat „sztárjai” azok a könnyű és mozgékony tan­kok, amelyeket a gerillák elleni bevetésre és kommandóakciók vég­rehajtására ajánlanak. Ezek a tan­kok a Cascavel, az Urutu és az Araraca márkanevet viselik. A tan­kok további „előnye”, hogy alkat­részeik beépíthetők a katonai te­herautókba is. Hamarosan elkészül az új brazil kétéltű harckocsi és egy olyan katonai teherautó, amely­nek minden kerekét független haj­tómű hajtja meg. Brazília gyorsan fejleszti légi fegyvereit is. A legnagyobb reményt a hamarosan elkészülő T—27 típusú repülőgéphez fűzik, amely elsősor­ban gyakorlatozásra alkalmas. A T— 27-es modell lényegesen kevesebb üzemanyagot fogyaszt, mint a ha­sonló célt szolgáló „Beech” és a „Pilátus” típusú amerikai illetve svájci gépek. A T-27 ára 900 ezer dollár. A brazil harci repülőgépek fejlesztésében részt vesz az Aeritali és a Macchi olasz, valamint az Ae­­rospatiale francia repülőgépgyár is. (APA) JUGOSZLÁV-NYUGATNÉMET TÁRGYALÁSOK A VENDÉGMUNKÁSOK HAZATELEPÜLÉSÉRŐL Az NSZK-ban dolgozó jugoszláv vendégmunkások hazatelepülésével kapcsolatos kérdésekről fog tanács­kozni a hó végén Belgrádban egy nyugatnémet—jugoszláv szakértői csoport. Jugoszlávia még 1977-ben előter­jesztett egy javaslatot, amely fel­szólítja Bonnt, hogy térítésmentes segélyekkel, kamatmentes kölcsö­nökkel és egyéb módon is segítse a feleslegessé vált jugoszláv ven­dégmunkások hazai beilleszkedését. Jugoszlávia azzal támasztja alá kö­vetelését, hogy az NSZK-t erkölcsi felelősség terheli azokkal a ven­dégmunkásokkal szemben, akik hosz­­szú évek munkájával hozzájárul­tak a nyugatnémet gazdaság felvi­rágoztatásához. A térítésmentes se­gélyek Jugoszlávia elmaradott kör­zeteinek a fejlesztését szolgálnák. (A holland—jugoszláv megállapodás értelmében Hollandia eddig már 8,5 millió guldent fizetett a fejlesztési alapba, és ebből az összegből két új vállalatot alapítottak Dél-Jugo­­szláviában.) Belgrád azt is javasol­ta, hogy a vendégmunkások az NSZK-ban kapják meg azt a szak­­képesítést, amely elengedhetetlen le­endő otthoni állásuk betöltéséhez. Bonn egyelőre még nem válaszolt a jugoszláv javaslatokra. Az osztrák hírügynökség értesülései szerint az NSZK elzárkózik a segélyek folyó­sításától, és csak azzal a belgrádi javaslattal ért egyet, hogy megfe­lelő szakképesítést adjon a haza­­településre váró jugoszláv vendég­­munkásoknak. A megállapodás sürgősségét jel­zi, hogy­ 1973-ban még 473 ezer, ta­valy már csak 363 ezer jugoszláv vendégmunkás dolgozott az NSZK- ban. (APA) _________ Tovább könnyítik a külföldi beruházásokat Franciaországban Tovább liberalizálták Franciaor­szágban a közvetlen tőkeberuházá­sokat. Az új szabályok értelmében a franciaországi illetőségű szemé­lyek külföldi — a Közös Piacon kívüli — közvetlen beruházásait csak abban az esetben kell előze­tesen engedélyeztetni a hatóságok­kal, ha a befektetés összege meg­haladja az 5 millió frankot. (Eddig a határ 3 millió frank volt.) A ked­vezmény csak akkor érvényes, ha a beruházások célpontja egy kül­földön üzemelő, de francia érde­keltségű vállalat. Ami a külföldiek franciaországi beruházásait illeti, az 5 milliós értékhatár arra az esetre vonatkozik, ha a külföldiek Fran­ciaországban működő, de idegen tu­lajdonban levő cég alaptőkéjét kí­vánják bővíteni. (AP-DJ) 1980. AUGUSZTUS 13. Amerikai közreműködéssel épül a leendő magyar alumíniumkohó? Nyilván a hamarosan az országgyűlés elé kerülő VI. ötéves terv az oka, hogy sokasodnak a nyugati sajtóban a magyar gazdasággal foglalkozó cikkek. A Szövetségi Külkereskedelmi Információs Hiva­tal (BIA) lapja, a Nachrichten für Aussenhandel augusztus 6-án megjelent száma ismerteti a Magyarországon tervezett alumínium­kohó helyzetét, és annak a feltételezésnek ad hangot, hogy Ma­gyarország illetékes szervei USA-beli cégnek adnak megbízást a komplett tervdokumentáció elkészítésére, miután az ajkai timföld- és alumíniumműben épülő nagynyomású öntödéhez is amerikai cég, az Advance Pressure Castings Corp. szállította a know-how-t. Már 1976-ban megszületett a dön­tés, hogy az alumíniumipar hosszú távú fejlesztési programja kereté­ben alumíniumkohót kell építeni Magyarországon — írja bevezetőjé­ben a cikk szerzője. A nagyságren­det évi 100 ezer tonnában határoz­ták meg, ez a mennyiség azonban csupán tájékozódásként szolgál. A beruházók ezen a ponton mindenek­előtt ahhoz kell, hogy igazodjanak, hogy milyen kapacitásmegosztás a legkedvezőbb ezen a területen a je­lenlegi nemetközi technológiát te­kintve. Ma gyakorlatilag az az alter­natíva, hogy vagy egy évi 80 ezer tonna, vagy két, egyenként 60 ezer tonna kapacitású olvasztó épüljön. Hogy a kettő közül melyik megol­dás részesül előnyben, az feltehető­leg az év végéig fog kikristályosod­ni. Annyi mindenesetre biztos, hogy komplex létesítményről van szó, amely alumíniumolvasztót, anód­­gyárat, öntödét és más üzemrésze­ket foglal magában. Nem döntöttek még a létesítmény leendő helyéről sem. Nagy azonban a valószínűsége, hogy Várpalotán fog felépülni, ahol a három magyar kohó egyike már jelenleg is műkö­dik. Itt számottevő lignitelőfordulás van, ami az energiaigényes alumí­niumtermelés szempontjából nagy jelentőségű. Ezenkívül jó a közleke­dési lehetőség az almásfüzitői tim­földgyárhoz, és a székesfehérvári könnyűfémmű, a legnagyobb ma­gyar alumíniumáru-termelő is csu­pán 20 kilométernyire van. Budapesten kezdettől fogva egyet­értettek abban, hogy az új kapacitás nyugati közreműködéssel épüljön fel. Sohasem került viszont komo­lyan szóba, hogy a megbízást kulcs­rakész létesítmény szállítására ad­ják ki külföldi fővállalkozónak. A nyugati partnertől a magyarok a terveket és a komplett kiviteli do­kumentációt várják. Az ezzel kap­csolatos know-how-t és licenceket meg fogják vásárolni. Emellett az lesz a közreműködő külföldi cég feladata, hogy a beindításhoz szük­séges személyzetet rendelkezésre bo­csássa, és vállalja a magyar szak­emberek betanítását. A részterveket az elgondolás szerint már Magyar­­országon készítik el, és ugyancsak magyarok építik fel a kohót. Az alumíniumkohó ügyében Ma­gyarország 1977 óta hat külföldi céggel áll kapcsolatban, ezek közül azonban ma gyakorlatilag három van igazán versenyben: a japán Szumitomo, valamint két amerikai vállalat, a Reynolds és az Alcoa. Az első japán ajánlatot egyébként a Nippon Light Metal terjesztette elő, amikor azonban magyar dele­gáció utazott Japánba, hogy tájé­kozódjék az ottani alumíniumipar helyzetéről, kiderült, hogy a Szumi­­tomónak a Nipponnál sokkal jobb lehetőségei vannak annak a nagy­ságrendnek és technikának a meg­valósítására, amelyet Magyarorszá­gon keresnek. Felvette a kapcsolatot a magyar alumíniumiparral a francia Pechi­­ney cég is, mely a többi között a romániai Slatinában levő alumí­niumkohó berendezéseinek nagy ré­szét szállította. A magyar félnek azonban aligha felelnek meg a 83 ezer amperes kohók, amelyet a Pe­­chiney Románián kívül Görögor­szágba is eladott. A magyar elkép­zelések szerint legalább 150 ezer amperes kohókra lenne szükség. Magyar szakemberek máris sej­teni engedték, hogy elképzeléseik­hez az Alcoa és a Reynolds aján­lata áll a legközelebb. Amerikai cégeknek van ugyanis leginkább tapasztalatuk ilyen nagyságrendű beruházásokkal. Mindenesetre a végleges ajánlatban versenyképe­sebb megoldást kell találniuk az energiafelhasználást illetően. Az energiaköltség-hányadot ugyanis a magyarok kereken 25 százalékban szabták meg, és hallani sem akar­nak olyan ajánlatokról, amelyek nem tudják garantálni, hogy az egy tonnányi alumíniumra eső vil­lanyáram-felhasználás nem haladja meg a 14 ezer kilowattórát. Már­pedig ami a Reynolds-féle ajánlat áramfelhasználási mutatóját illeti, az rosszabb volt, mint a Pechiney-é és a Szumitomóé. A mai napig mindenesetre még semmilyen előzetes döntés nem szü­letett. Tulajdonképpen még a be­ruházás sem kapott zöld utat, bár rajta van a VI. ötéves terv állami nagyberuházásainak a listáján. Hogy a listán szereplő beruházások közül azonban végül is melyek kerülnek be az 1981—85 között megindítandó közé, arról az országgyűlés dönt ez év őszén. Az viszont biztosra ve­hető, hogy a beruházásra előbb­­utóbb sor kerül, minthogy az ex­portképes alumíniumipar azok közé az ágazatok közé tartozik, amelye­ket a magyarországi hosszú távú szelektív fejlesztési koncepció kere­tében különösen támogatnak — fe­jezi be írását a nyugatnémet lap tudósítója. (NfA, 1980. augusztus 6.) NEMZETKÖZI KÖZGAZDÁSZ KONFERENCIA - MAGYARUL Munkatársunktól: Az alkalom: Széchenyi István Hi­tel című műve megjelenésének 150. évfordulója. A résztvevők: külföldön élő magyar származású elméleti köz­gazdászok. A téma: az erőforrások szűkössége és a világgazdasági kör­nyezet változása. A cél: kelet—nyu­gati párbeszéd. Nagyjából a fenti címszavakkal jellemezhető az a konferencia, ame­lyet a Magyarok Világszövetsége rendez a Magyar Tudományos Aka­démia székházában augusztus 25—30. között. Sajtótájékoztatóján Bognár József, a konferencia előkészítő bi­zottságának elnöke elmondta, hogy a meghívottak közül eddig harminc­négyen jelezték részvételüket, köz­tük olyan hírességek, mint Káldor Miklós vagy Balogh Tamás Angliá­ból, Balassa Béla, a Világbank ku­tatóintézetének vezetője az Egyesült Államokból, vagy a világszerte is­mert bankszakember, Lámfalussy Sándor Svájcból. Világgazdasági témák mellett ter­mészetesen a magyar gazdaságról is szó lesz a konferencián. Hetényi István „A magyar gazdaság a 80-as években” címmel tart előadást, s a résztvevők között helyet foglal majd a magyar gazdaság néhány neves külföldi szakértője is. GŐZÖLŐS VASALÓ SZARVASRÓL Békéscsabai tudósítónktól: A tavalyinál 30 százalékkal töb­bet, összesen 120 millió forint érté­kű árut készít exportra az idei év végéig a Szarvasi Vas- és Fém­ipari Szövetkezet. Az 1500 fővel dol­gozó szövetkezet éves termelési ér­téke félmilliárd forint, legfontosabb termékei a világítótestek és a ház­tartási kisgépek. A szövetkezet szeptemberben kez­di meg a gőzölős vasaló gyártását nyugatnémet licenc alapján. (Mint ismeretes, a gőzölős vasaló hasz­nálata feleslegessé teszi a vasalandó ruha belocsolását.) A licencszerződés értelmében az NSZK-beli partner az elkészült vasalók felét vissza­vásárolja. Saját fejlesztés eredménye a ket­tős főzőlapú elektromos főző, és a tojásfőző edény. Ezeket az év végé­től kezdik sorozatban gyártani a szövetkezetben — elsősorban export­ra. Jók az idén év elejétől sorozat­ban készülő kávéfőző és kétféle új típusú hőfokszabályozás vasaló külföldi értékesítési lehetőségei. Vál­tozatlanul biztos a szövetkezetben készülő kilincsek exportpiaca is, s ami nem kevésbé fontos, a kilincs­export továbbra is jól jövedelmez. A világítótest-gyártásban is van­nak új modellek, ezeket a szövet­kezet az őszi BNV-n mutatja be. A modern formájú lámpáknak a hazain kívül az NDK-beli és jugo­szláv piacon vannak vevői. Háromcsillagos kemping nyílt Szarvason 1300 embert befogadó, üdülőhá­zas kemping nyílt kedden Szarva­son. A majdnem 80 millió forintos beruházással épült kempinget a Békés megyei Vendéglátóipari Vál­lalat üzemelteti. A kemping a sátor és lakókocsi nélkül érkezőket 42 központi fűtéses, azaz téliesített első osztályú és 52 másodosztályú üdülő­házzal várja. Emellett a füves ré­szen száz lakókocsinak és három­száz sátornak van hely. A három­­csillagos kategóriába sorolt új kempinghez — egyéb kiszolgáló lé­tesítmények mellett — 1200 adagos konyhával rendelkező étterem is tartozik, az Aranyszarvas. A kitűnő fekvésű Körös-parti lé­tesítménybe már megérkezett az első nagyobb külföldi vendégcsoport is, Jamaicából. Mivel a kemping a nemzetközi forgalmat fogadó 44-es főközlekedési út mellett épült, vár­hatóan jelentős részt vállal külföl­diek elszállásolásában, üdültetésé­ben is. (MTI) MAGYAR GYÁRTMÁNYÚ LEVI-FARMEREK JUGOSZLÁVIÁBAN Munkatársunktól: A nyugatnémet DPA­ hírügynökség arról adott hírt, hogy az amerikai Levi Strauss céggel kötött licenc­szerződés alapján Magyarországon készült farmerek bosszúságot okoz­tak a farmerdivat jugoszláv hívei­nek. A farmereket egy jugoszláv külkereskedelmi vállalatnál rendel­ték, és darabonként 18,5 dollárt, továbbá 280 dinár vámot fizettek értük. A csomagolásról azonban ki­derült, hogy a nadrágok Magyaror­­szágon készültek. A reklamációra válaszolva a gyártó ígéretet tett, hogy a jövőben eredeti, az Egyesült Államokban készült árut fog szál­lítani. Munkatársunk érdeklődésére a HUNGAROTEX illetékese közölte, hogy a licencszerződés értelmében a Marcaliban készülő farmerek 40 százalékát a belföldi piacon adják el, 60 százalékát pedig a licenc­­adó amerikai cég visszavásárol­ja, és­­szabadon értékesíti. A szerződés le­hetővé teszi ugyan, hogy a HUN­GAROTEX az amerikai céggel kö­zösen lépjen föl a Levi-farmerek­­kel harmadik piacokon, eddig azon­ban ilyen eladás nem volt. A Mar­caliban készülő farmereken külön­ben semmilyen jelzés nem utal a magyar eredetre. Mint a fentiekből kitűnik, a DPA- jelentésben szereplő eladáshoz a magyar exportőrnek semmi köze nem volt. Vége felé jár a cukorgyári korszerűsítés Petőházán Befejezéshez közelednek a fel­újítási és korszerűsítési munkák a 100 éves petőházi cukorgyárban. Az idén 75 millió forintot költenek er­re a célra, s ennek az összegnek 80 százalékát már felhasználták. A berendezéseket tüzetesen átvizs­gálták, az alkatrészek jó részét kicserélték, folytatták a tárolóhe­lyek bővítését. Folyik a vasúti és közúti fogadó kapacitás bővítése is, aminek befejezése után naponta 500 vagon répát tud fogadni a gyár a jelenlegi 300 helyett. (MTI) Jelentős beruházást végző ipari szövetkezet PÁLYÁZATOT HIRDET FŐKÖNYVELŐI ÁLLÁS BETÖLTÉSÉRE feltétel: közgazdasági egyetemi, számviteli főiskolai vagy mérlegképes könyvelői végzettség és legalább 10 éves szakmai gyakorlat. Jelentkezés részletes önéletrajzzal a személyzeti vezetőnél. Budapest V., Zrínyi u. 12. Telefon: 322-560.

Next