Világgazdaság, 1980. október (12. évfolyam, 187/2941-209/2963. szám)
1980-10-22 / 202. (2956.) szám
VILÁGGAZDASÁG Ulloa visszakozik Lelassítják a reprivatizálási folyamatot Peruban Az új perui polgári kormány már egy hónapja hozta nyilvánosságra ugyan gazdasági programját, azonban csak az utóbbi napokban közölte, hogy miképpen próbálja megvalósítani a nagyszabású célokat. Manuel Ulloa miniszterelnöknek és Webbnek, a jegybank elnökének legutóbbi nyilatkozatai arra engednek következtetni, hogy a limai vezetés egy kissé visszakozott és csak óvatosan és fokozatosan kívánja alkalmazni a szabadpiaci elveket. Az eredeti tervekkel ellentétben csak mérsékelten fogják ösztönözni a belföldi magánszektort. A Manuel Ulloa miniszterelnök által közzétett új gazdasági program (VG október 1., 5. oldal) legfontosabb célja az állam szerepének viszszaszorítása és a külföldi tőke becsalogatása volt. Noha a miniszterelnök kilátásba helyezte a magánszektor fellendítését, legutóbbi nyilatkozatában leszögezte: az állami vállalatoknak, tekintettel nagyságukra és tőkeerősségükre, továbbra is meghatározó szerepet szánnak a perui gazdaságban. Tervbe vették ugyan, hogy jó néhány állami céget reprivatizálnak, de ez a gyakorlatban akadályba ütközik. Pillanatnyilag csak a külföldi magánbefektetőknek van elegendő tőkéjük ahhoz, hogy felvásárolhassák az állami vállalatokat. Az viszont politikailag tarthatatlan lenne, hogy a perui ipar nagyobb hányada külföldi kézbe kerüljön. Annak ellenére, hogy a belföldi kulcsiparágak (bányászat, olajtermelés) fellendítésében a kormány a külföldi tőkére is számít, a Petroperu, a Mineroperu és más állami olaj- és bányaipari vállalatok hatásköre továbbra is jelentős marad. Néhány új bányaipari vállalat esetében engedélyezni fogják az 50 százaléknál nagyobb külföldi részvételt, de a kormány jobban szeretné, ha a belföldi állami és a magánvállalatok részaránya lenne a döntő. A külföldi tőke beáramlása nem zökkenőmentes, gyakran előfordul, hogy a külföldi cégek a perui gazdaság lehetőségeihez mérten túlzott előfeltételeket szabnak. Éppen most folyik a külföldi vállalatok tevékenységét szabályzó törvények kidolgozása, és a tervek szerint a külföldi olajipari vállalatok ugyanolyan adókedvezményt kapnak, mint a feldolgozóipari cégek. A bányászat ösztönzésére fokozatosan megszüntetik az export után kivetett 17,5 százalékos adót. Az infláció megfékezésére több intézkedést hoznak, köztük a költségvetési kiadások visszafogását, szigorú hitelpolitikát, adóreformot és az import liberalizálását. Azt azonban el akarják kerülni, hogy az infláció-ellenes harc akadályozza a gazdaság fejlődését. Tervbevették viszont az üzemanyagok és néhány élelmiszer árának, valamint a közlekedési díjak felemelését, ezért a becslések szerint az áremelkedés üteme 1980 utolsó negyedévében valószínűleg gyorsulni fog. Tarthatatlan — mondotta a jegybank elnöke —, hogy a belföldi árak ne tükrözzék a ráfordítási költségeket. Hogy a lakoság életszínvonala ne romoljon, a béreket időszakonként az infláció üteméhez igazítják. Néhány alapvető élelmiszer és tartós fogyasztási cikk árát továbbra is ellenőrzés alatt fogják tartani, legalábbis addig, amíg meg nem szilárdul a gazdaság helyzete. Ha az elképzeléseket sikerül megvalósítani, az áremelkedés üteme 1981 végére a jelenlegi évi 60 százalékról 40 százalékra fog lassulni — mondotta Webb, a jegybank elnöke. Az importkorlátozások fokozatos megszüntetése ugyancsak az áremelkedés megfékezését célozza. Az olcsó és jó minőségű külföldi áruk versenye arra fogja kényszeríteni a belföldi vállalatokat, hogy alacsonyan tartsák az árakat. Jóllehet a vámok leépítése elsősorban a luxuscikkekre vonatkozik, érezhető hatással lesz a személygépkocsi- és a textiliparra is (Az idén a perui bevitel értéke 43 százalékkal gyarapodott 1979-hez képest, és elérte a 3 milliárd dollárt. Jövőre az import megközelíti a 4 milliárd dollárt.) Riadalmat okozott Peruban és külföldön, hogy a kormány jelezte: jövőre fizetési haladékot fog kérni egyes külföldi tartozásai törlesztésére. Manuel Ulloa megnyugtatásul közölte: az adósságszolgálatnak az exporthoz viszonyított jelenlegi 33 százalékos arányát 1981-re úgy szeretné visszaszorítani, hogy újabb hiteleket kér, amelyeknek futamideje,, hosszabb, kamata pedig alacsonyabb a korábban felvett kölcsönöknél. A napokban sikerült 2 milliárd dolláros hitelmegállapodást kötni néhány nyugat-európai kormánnyal és nemzetközi pénzintézetekkel. (VILÁGGAZDASÁG, 1980. október 16., 2. oldal). Az új hitelekből néhány gazdasági programot fognak finanszírozni és felhasználják őket a korábbi tartozások törlesztésére. (Business Latin-America) Amerikaiak Délkelet-Ázsiában INTERNATIONAL HeraldTribüne A vietnami háború után, amikor az amerikai katonai jelenlét elhalványult és a politikai elkötelezettség gegnyult Délkelet-Ázsiában, az amerikai gazdasági érdekek és beruházások meglepő módon felélénkültek. Ez ma egyöntetű vélemény hongkongi, dzsakartai, bangkoki, szingapúri és a partvidékektől távolabb eső délkelet-ázsiai vidékeken működő amerikai üzletemberek, bankárok és diplomaták körében. Megváltozott az amerikaiak véleménye erről a térségről. Régen elmaradottnak tartották, mint ahol olcsó a munkaerő, gyenge minőségűek a termékek és ingatagok a kormányok. Ma viszont úgy látják, hogy kedvező üzleti légkör, bő erőforrások, politikai stabilitás, nagy piacok és szorgalmas munkaerő a jellemző. „Amerikai ügynökökkel és bankárokkal találkoztam olyan helyeken, ahol azelőtt még arra sem mertünk gondolni, hogy a tengerészgyalogosok tábort verjenek” — mondta egy magasrangú amerikai diplomata, aki hétévi távollét után most ismét Délkelet-Ázsiába jött vissza szolgálatba. Az elmúlt évtizedben az Egyesült Államok külkereskedelmi forgalma Délkelet-Ázsiával megháromszorozódott. Az ASEAN öt tagállamában az amerikai közvetlen beruházások értéke megkétszereződött és ma felülmúlja a 4 milliárd dollárt. A japán magánberuházások e térségben még ennél is gyorsabban nőttek: a legutóbbi hat év alatt ötszörösére és elérték a 7 milliárdot. A japán külkereskedelmi forgalom ezekkel az országokkal megkétszereződött. Sok amerikai üzletember azt tapasztalta, hogy a feltűnő japán jelenlét csökkentette a nacionalista ellenőrzést, amelyet az amerikai multinacionális vállalatok keltettek a helyi lakosság körében. De szaúd-arábiai és kuvaiti beruházások is vannak. Az amerikai beruházások három hullámban követték egymást Délkelet-Ázsiában. A hatvanas években az alacsony önköltségű japán vállalatokkal akarták felvenni a versenyt az amerikai elektronikus berendezéseket gyártó cégek úgy, hogy Tajvanon, Hongkongban, Szingapúrban létesítettek összeszerelő üzemeket. A készterméket az Egyesült Államokba szállították. A hetvenes években az olajtársaságok, a fakitermelők és a bányavállalatok jelentek meg. A legutóbbi időben pedig azok az üzletemberek tűntek fel, akik nem riadnak vissza attól, hogy helyi magán- és állami cégekkel vegyesvállalatot alapítsanak. És mindezekben az években állandóan jelen voltak az amerikai bankárok beruházási kölcsönökkel, hitellevelekkel, nagyberendezések és fogyasztási cikkek vásárlásának finanszírozásával, államkötvények jegyzésével. Borneo szigetén, Sabah-ban (Malaysia) az amerikai Weyerhaeuser cég több mint egy évtized alatt 100 000 acre erdőt vágott ki, de csak a legutóbb kezdett hozzá a fák telepítéséhez. Ha a jelenlegi kitermelési ütem nem változik, nem egész 30 év alatt nem marad kereskedelmileg kiaknázható erdő a vállalat birtokában levő területen. A helyi kormány most szabályozza a beruházásokat, de nem a környezetvédelem szempontjából, hanem azért, hogy a fát helyben dolgozzák fel és így több munkahelyet teremtsenek. Ennek érdekében nyomást gyakorolnak a külföldi társaságokra, hogy fafeldolgozóipari közös vállalatokat létesítsenek. A nyolcvanas évek közepére meg akarják tiltani a rönkfa exportját, hogy fűrészárut szállítsanak helyette. (1980. október 5.) India erőfeszítést tesz újabb olajszállítmányok lekötésére „India tovább folytatja az iraki— iráni háború miatt kieső olajmenynyiség helyettesítését célzó tárgyalásait” — jelentette be Patil indiai olajügyi miniszter. Mint ismeretes, India már megállapodást kötött Bulgáriával (VILÁGGAZDASÁG 1980. október 14., 1. oldal) Az olajügyi miniszter egy Új-Delhiben megtartott szemináriumon emlékeztetett rá, hogy e hónap elején Moszkvában tett látogatásakor biztosítékot kapott a Szovjetuniótól, hogy a szerződésben rögzített 1,7 millió tonnás olajmennyiséget India még az idén megkapja. Az ázsiai ország 1981-ben 2,5 millió tonnára szeretné emelni a Szovjetuniótól beszerzendő olajmennyiséget. Egy kormányszóvivő szerint India Mexikótól és más latin-amerikai országoktól is több olajat kíván vásárolni. A bejelentés szerint már megegyeztek Mexikóval 1 millió tonna olaj szállításáról, a formális szerződéskötés azonban még hátra van. Indira Gandhi miniszterelnök a múlt hét végén kijelentette, hogy országának elsődleges célja a hazai olajtermelés fokozása. A márciusban befejeződött pénzügyi évben 11,7 millió tonna nyersolajat hoztak a felszínre. Hivatalos előrejelzés szerint a Bombay közelében levő olajkutak termelése 1982-re kétszeresére emelhető. A kormány jóváhagyta az erre irányuló 3,05 milliárd rúpiás (381 millió dollár) programot. Az említett lelőhelyről jelenleg évente 6 millió tonnát termelnek ki, ez mintegy fele az ország teljes olajtermelésének. (Reuter) Lelassult a malaysiai gazdaság növekedése Az idén lassabban növekszik a malaysiai gazdaság mint tavaly, romlik a kereskedelmi mérleg és gyorsabban emelkednek a fogyasztói árak. A malaysiai pénzügyminisztérium most tette közzé az 1980—1981-es gazdasági évre vonatkozó becsléseit. Ezek szerint a bruttó nemzeti termék (GNP) 8 százalékkal bővül, meghaladva a költségvetésben jelzett 6,5 százalékos ütemet, de elmaradva a múlt évi 8,9 százalékos növekedési ütemtől. A fogyasztói árak az idén 7 százalékkal emelkednek, szemben a tavalyi 3,6 százalékkal. A tőkeberuházások valamelyest nagyobbak a tavalyinál, a magánberuházók elsősorban az olajiparba ruháznak be. A nyersolaj az idén már a legfőbb malaysiai exportcikk, megelőzve az eddig élen álló nyersgumit. A pénzügyminisztérium becslése szerint az idei nyersolajkivitel 11,85 millió tonna lesz, alig valamivel kevesebb mint a tavalyi 12,03 millió tonna. A malaysiai nyersolajnak közel felét Japán vásárolja, 28 százalékát pedig az USA. (AP—DJ, Reuter) Munkabérek a tőkés Ázsiában A japán munkabérek körülbelül hatszor olyan magasak, mint a Fülöp-szigetiek. Ez derül ki a Business Asia elemzéséből, amely tíz ázsiai tőkésországban vizsgálta az 1980 júniusáig tartó 12 hónap béreinek alakulását. Megállapítása szerint a bérkülönbségek elsősorban az alacsony fizetési kategóriákban szembetűnőek, a jobban fizetett munkahelyeken kevésbé éles a feszültség. Nem meglepő, hogy a bérlistát Japán vezeti, és őt Ausztrália követi, az viszont már váratlanabb hogy Dél-Korea, amely az elmúlt évtizedben az olcsó munkaerőnek köszönhette gazdasági növekedését, a listán közvetlenül a két fejlett tőkésország után áll, megelőzve Hongkongot és Szingapúrt is. A Business Asia elemzésében figyelembe vette az inflációt, s adatait dollárban fejezte ki. Ezek szerint az átlagos havi bér: A vizsgált időszakban egyébként a leggyorsabb ütemben, közel 35 százalékkal Indonéziában emelkedtek a bérek, Dél-Koreaában 24,8 százalékkal, s a lista végén álló Malaysiában is több mint 10 százalékkal, tükrözve a térség egészére jellemző magas inflációs szintet. Fülöp-szigetek 40 Indonézia 46 Thaiföld 50 Tajvan 62 Malaysia 71 Szingapúr 79 Hongkong 1 100 Dél-Korea 108 Ausztrália 185 Japán 236 1980. OKTÓBER 22. Bőkezű az IMF Marokkóval és Kenyával A Nemzetközi Valuta Alap (IMF) megállapodott Marokkóval, hogy a következő három évben 1,1 milliárd dollár kölcsönt folyósít az ország gazdaságának talpraállítására. Hogy ígéretének eleget tehessen, az IMF 785 millió dollár kölcsönt vesz fel néhány fejlett tőkésországtól és olajexportáló államtól. Az IMF azért járult hozzá a szokatlanul magas összeg folyósításához, mert Marokkó súlyos fizetésimérleg-gondokkal küzd, és a kedvezőtlen időjárás miatt számottevően csökkent az ország mezőgazdasági termése. Marokkó helyzetét tovább rontja, hogy legjelentősebb exporttermékének, a foszfátnak a világpiaci ára az utóbbi időben jelentős mértékben csökkent. Marokkó a hitel feltételeként három éves gazdasági programot dolgozott ki, amelynek keretében megpróbálja a megváltozott külpiaci körülményekhez igazítani gazdasági szerkezetét. A következő években növelni fogja a mezőgazdasági termékek és a foszfát kivitelét, fokozatosan megszünteti a fogyasztási cikkek árának állami támogatását, valamint költségvetési és adóreformot fog végrehajtani. Egy másik viszonylag nagy hitelügyletre is készül az IMF. A Kenyával kötött megállapodás szerint 314 millió dollárt folyósít az afrikai országnak korábbi hiteleinek törlesztésére. Az új hitel az 1978-ban nyitott 160 millió dolláros hitelkeret helyébe lép, amelyet Kenya nem hívott le. Noha a kenyai gazdasági növekedés az utóbbi években számottevően lelassult, az ország 1979-ig mégis el tudta kerülni, hogy fizetési mérlege deficitessé váljon, mert szigorú importkorlátozásokat léptetett életbe. 1979 végén azonban feloldotta a restrikciókat, ráadásul esett a kávénak, az ország legfontosabb kiviteli cikkének a világpiaci ára. Ennélfogva a fizetési mérleg hiánya nőttön-nőtt. A deficit finanszírozására Kenya kénytelen volt külföldi kölcsönöket felvenni. (AP— DJ) _________ Exportcentrikus fejlesztési tervek a KMDK-ban Különleges hangsúlyt kap az export fejlesztése a KNDK új népgazdasági tervében, amely az 1985 és 1990 közötti időszak célkitűzéseit foglalja magában. Az Asian Wall Street Journal Kim Ir Szennek a Koreai Munkapárt VI. kongreszszusán elhangzott beszédét ismerteti, amelyből kitűnik, hogy az említett időszakra még a most folyó hétéves gazdasági terv előirányzatainál gyorsabb növekedési ütemet terveznek. Az 1984-ig tartó tervidőszakban erőfeszítéseket tesznek az export élénkítésére, hogy az ország meggyorsíthassa gazdaságának fejlesztését, és lefaragja 1,2 milliárd dollár körülire becsült külföldi adósságát. Kim Ir Szen beszédében hangoztató, hogy a 80-as évek végére az exportnak a jelenlegi 4,5 szeresére kell emelkednie. Külföldi becslések szerint a KNDK kivitelének értéke 1978-ban 1 milliárd dollár volt, az importé valamivel kevesebb. Dél-Koreában 5,6 százalékos ütemben növekszik jövőre a gazdasági, szemben az idei 2 százalékos visszaeséssel. A gazdaságtervezési miniszter sajtóértekezletén azt is elmondta, hogy 1982-től az ország ismét visszatér az évi átlagosan 8 százalékos növekedési ütemre. A dél-koreai gazdaság megtorpanását — állapította meg — a világméretű recesszió, az importált olaj árának szüntelen emelkedése és a Fák Csöng Hi októberi meggyilkolását követő belpolitikai zűrzavar okozta. (AP—DJ, Reuter) Brazília és a Nemzetközi Valutaalap BusinessWeek Miután évekig a nemzetközi magánbankok segítségével finanszírozta óriási fizetésimérleg-hiányát, Brazília jövőre kénytelen lesz — 1972 óta első ízben — újra a Nemzetközi Valutaalaphoz (IMF) fordulni. Az amerikai és az európai bankárok csak abban az esetben hajlandók fedezni Brazília jövőre várható 13 milliárd dolláros deficitjét, ha az IMF legalább 3 milliárdot vállal belőle. Valójában A. Delfim Netto, az ország tervezési minisztere már egy sor gazdasági intézkedéssel igyekezett elébe sietni azoknak a követelményeknek, amelyeket az IMF elengedhetetlennek ítél Brazília fékevesztett, inflációfűtötte gazdaságának a megzabolására. Közéjük tartozik — és az USA nagybankjai szempontjából különösen fontos — a cruzeiro kéthetenkénti minileértékelésének a fokozása. A múlt évi 30 százalékos maxileértékelés akkora sokkot okozott, hogy megismétlése — amelyről régóta keringenek a hírek a devizapiacokon — egyszerűen lehetetlen. Az IMF-hez fordulással Brazíliában lezárult a gyors gazdasági növekedés és az infláció elleni küzdelem egyidejű forszírozásának köreszaka, mégpedig a rohamosan növekvő olajimport miatt. Delfim a Business Weeknek adott nyilatkozatában hangsúlyozta: „Amíg meg nem oldjuk fizetésimérleg-problémánkat, nem hiszem, hogy évi 5—6 százaléknál gyorsabban tudjuk növelni a GNP-t. Brazíliában pedig az 5—6 százalék már súlyos receszsziónak számít.” Összehasonlításképpen, 1968 és 1974 között az évi növekedési ráta 10 százalék körül alakult. Az, hogy Brazília a jövő évben akár csak 6 százalékos növekedést is megvalósíthasson, továbbra is attól függ, hogy a világ monetáris rendszere mennyire képes visszaáramoltatni az OPEC-fölöslegeket. Valójában ez az, amiért Delfin szeptember közepén Frankfurtban, Londonban, Párizsban, és New Yorkban tett látogatásai során közbenjárt. „Módot kell találnunk az OPEC-tőkék reciklálására” — hangoztatja. „Ez nemcsak Brazília, de az egész világ számára kulcskérdés.” Delfim hirtelen érdeklődése az olajdollárok visszaáramoltatásának lehetőségei iránt tükrözi a kereskedelmi bankok egyre növekvő aggodalmát Brazília gazdasági megbízhatóságával kapcsolatosan, valamint fokozódó vonakodásukat az újabb hitelek nyújtásától. Egy nyugatnémet bankár szerint: „az összes nagy nyugati bank már olyan mértékig kijátszotta brazil kártyáit, hogy nem tud több kockázatot vállalni.” 1980 végére a külföldi kereskedelmi bankokra 41,5 milliárd dollár jut Brazília várható 60,6 milliárd dolláros adósságállományából, abból is 36 százalék az amerikai pénzintézeteket terheli. Néhány bankár egyenesen arról beszél, hogy 2,3 milliárd dollár erejéig szelektíven át kell ütemezni az adósságtörlesztést. Egy amerikai szakértő szerint: „Ez éppenséggel keresztülvihető, de csodálkoznék, ha a bankok készek lennének rá anélkül, hogy az IMF egy részét átvállalná.” Brazília jelenleg nem tartozik az IMF-nek, és ha Delfim hozzá fordul hitelért, nem kevesebb mint 5,2 milliárd dollárt kaphat bizonyos, a közeljövőben bevezetendő intézkedések fejében. Az év első hét hónapja folyamán fölhalmozódott 2,2 milliárd dollárnyi külkereskedelmi passzívum leapasztása érdekében Delfim a brazil export árversenyképességét szándékozik növelni, mégpedig olymódon, hogy az esedékes minileértékelések nagyságrendjét 1980 egészére 50 százalékra terjeszti ki, az 1980 júliusától 1981 júliusáig terjedő időben pedig 60 százalékra. A minileértékelések növelésében az a logika rejlik, hogy ezzel elérik ugyanazt az eredményt, mint egy maxival, anélkül, hogy a pénzpiacokat megzavarnák és fűtenék az inflációt, amely most évi 109 százalék. Ily módon kiküszöbölik az 1979. decemberi maxileértékelés káros következményeit. A minileértékelések meggyorsítása mellett Delfin az IMF által követelhető egyéb intézkedéseket is foganatosít . — Brazília fokozatosan megszünteti az energiaár-támogatást, s a belföldi fűtőanyagárakat a világpiaci szintre emeli. — Az exportot szorgalmasan finanszírozza a FIMEX, amely az USA Eximbankjának brazil megfelelője. Delfim azt várja, hogy az export 30 százalékkal nő és eléri a 20 milliárd dolláros célt. A kormánykiadások csökkentését célzó program részeként Delfim már 33 százalékkal lefaragta az állami szektor importkiadásait. A tervezési miniszter utalt arra is, hogy hajlandó lenne fölhagyni az import bürokratikus késleltetésének gyakorlatával. Ez ugyanis annyira felbőszített néhány multinacionális társaságot, hogy Brazília érdekeltségük felszámolásával fenyegetnek. (1980. szeptember 29.)