Világgazdaság, 1980. október (12. évfolyam, 187/2941-209/2963. szám)

1980-10-22 / 202. (2956.) szám

VILÁGGAZDASÁG Ulloa visszakozik Lelassítják a reprivatizálási folyamatot Peruban Az új perui polgári kormány már egy hónapja hozta nyilvános­ságra ugyan gazdasági programját, azonban csak az utóbbi napok­ban közölte, hogy miképpen próbálja megvalósítani a nagyszabású célokat. Manuel Ulloa miniszterelnöknek és Webbnek, a jegybank elnökének legutóbbi nyilatkozatai arra engednek következtetni, hogy a limai vezetés egy kissé visszakozott és csak óvatosan és fokozatosan kívánja alkalmazni a szabadpiaci elveket. Az eredeti tervekkel el­lentétben csak mérsékelten fogják ösztönözni a belföldi magánszek­tort. A Manuel Ulloa miniszterelnök ál­tal közzétett új gazdasági program (VG október 1., 5. oldal) legfonto­sabb célja az állam szerepének visz­­szaszorítása és a külföldi tőke be­csalogatása volt. Noha a miniszter­­elnök kilátásba helyezte a magán­­szektor fellendítését, legutóbbi nyi­latkozatában leszögezte: az állami vállalatoknak, tekintettel nagysá­gukra és tőkeerősségükre, továbbra is meghatározó szerepet szánnak a perui gazdaságban. Tervbe vették ugyan, hogy jó néhány állami céget reprivatizálnak, de ez a gyakorlat­ban akadályba ütközik. Pillanatnyi­lag csak a külföldi magánbefekte­tőknek van elegendő tőkéjük ahhoz, hogy felvásárolhassák az állami vál­lalatokat. Az viszont politikailag tarthatatlan lenne, hogy a perui ipar nagyobb hányada külföldi kézbe ke­rüljön. Annak ellenére, hogy a belföldi kulcsiparágak (bányászat, olajterme­lés) fellendítésében a kormány a külföldi tőkére is számít, a Petro­­peru, a Mineroperu és más állami olaj- és bányaipari vállalatok ha­tásköre továbbra is jelentős marad. Néhány új bányaipari vállalat ese­tében engedélyezni fogják az 50 százaléknál nagyobb külföldi rész­vételt, de a kormány jobban szeret­né, ha a belföldi állami és a magán­­vállalatok részaránya lenne a dön­tő. A külföldi tőke beáramlása nem zökkenőmentes, gyakran előfordul, hogy a külföldi cégek a perui gaz­daság lehetőségeihez mérten túl­zott előfeltételeket szabnak. Éppen most folyik a külföldi vállalatok te­vékenységét szabályzó törvények ki­dolgozása, és a tervek szerint a kül­földi olajipari vállalatok ugyan­olyan adókedvezményt kapnak, mint a feldolgozóipari cégek. A bá­nyászat ösztönzésére fokozatosan megszüntetik az export után kive­tett 17,5 százalékos adót. Az infláció megfékezésére több intézkedést hoznak, köztük a költ­ségvetési kiadások visszafogását, szigorú hitelpolitikát, adóreformot és az import liberalizálását. Azt azon­­ban el akarják kerülni, hogy az inf­láció-ellenes harc akadályozza a gaz­daság fejlődését. Tervbe­­vették vi­szont az üzemanyagok és néhány élelmiszer árának, valamint a köz­lekedési díjak felemelését, ezért a becslések szerint az áremelkedés üteme 1980 utolsó negyedévében valószínűleg gyorsulni fog. Tartha­tatlan — mondotta a jegybank el­nöke —, hogy a belföldi árak ne tükrözzék a ráfordítási költségeket. Hogy a lakoság életszínvonala ne romoljon, a béreket időszakonként az infláció üteméhez igazítják. Né­hány alapvető élelmiszer és tartós fogyasztási cikk árát továbbra is ellenőrzés alatt fogják tartani, leg­alábbis addig, amíg meg nem szi­lárdul a gazdaság helyzete. Ha az elképzeléseket sikerül megvalósíta­ni, az áremelkedés üteme 1981 vé­gére a jelenlegi évi 60 százalékról 40 százalékra fog lassulni — mon­dotta Webb, a jegybank elnöke. Az importkorlátozások fokozatos megszüntetése ugyancsak az áremel­kedés megfékezését célozza. Az ol­csó és jó minőségű külföldi áruk versenye arra fogja kényszeríte­ni a belföldi vállalatokat, hogy alacsonyan tartsák az árakat. Jóllehet a vámok leépítése el­sősorban a luxuscikkekre vonat­kozik, érezhető hatással lesz a sze­mélygépkocsi- és a textiliparra is (Az idén a perui bevitel értéke 43 százalékkal gyarapodott 1979-hez ké­pest, és elérte a 3 milliárd dollárt. Jövőre az import megközelíti a 4 milliárd dollárt.) Riadalmat okozott Peruban és külföldön, hogy a kormány jelezte: jövőre fizetési haladékot fog kérni egyes külföldi tartozásai törleszté­sére. Manuel Ulloa megnyugtatásul közölte:­ az adósságszolgálatnak az exporthoz viszonyított jelenlegi 33 százalékos arányát 1981-re úgy sze­retné visszaszorítani, hogy újabb hi­teleket kér, amelyeknek futamideje,, hosszabb, kamata pedig alacsonyabb a korábban felvett kölcsönöknél. A napokban sikerült 2 milliárd dol­láros hitelmegállapodást kötni né­hány nyugat-európai kormánnyal és nemzetközi pénzintézetekkel. (VI­LÁGGAZDASÁG, 1980. október 16., 2. oldal). Az új hitelekből néhány gazdasági programot fognak finan­szírozni és felhasználják őket a ko­rábbi tartozások törlesztésére. (Bu­siness Latin-America) Amerikaiak Délkelet-Ázsiában INTERNATIONAL Herald­­Tribüne A vietnami háború után, amikor az amerikai katonai jelenlét el­halványult és a politikai elköte­lezettség gegnyu­lt Délkelet-Ázsiá­­ban, az­­ amerikai gazdasági érdekek és beruházások meglepő módon fel­élénkültek. Ez ma egyöntetű véle­mény hongkongi, dzsaka­rtai, bang­koki, szingapúri és a partvidékek­től távolabb eső délkelet-ázsiai vi­dékeken működő amerikai üzletem­berek, bankárok és diplomaták kö­rében. Megváltozott az amerikaiak véleménye erről a térségről. Régen elmaradottnak tartották, mint ahol olcsó a munkaerő, gyenge minősé­gűek a termékek és ingatagok a kormányok. Ma viszont úgy látják, hogy kedvező üzleti légkör, bő erő­források, politikai stabilitás, nagy piacok és szorgalmas munkaerő a jellemző. „Amerikai ügynökökkel és bankárokkal találkoztam olyan he­lyeken, ahol azelőtt még arra sem mertünk gondolni, hogy a tenge­részgyalogosok tábort verjenek” — mondta egy magasrangú amerikai diplomata, aki hétévi távollét után most ismét Délkelet-Ázsiába jött vissza szolgálatba. Az elmúlt évtizedben az Egyesült Államok külkereskedelmi forgalma Délkelet-Ázsiával megháromszorozó­dott. Az ASEAN öt tagállamában az amerikai közvetlen beruházások értéke megkétszereződött és ma fe­lülmúlja a 4 milliárd dollárt. A japán magánberuházások e tér­ségben még ennél is gyorsabban nőttek: a legutóbbi hat év alatt öt­szörösére és elérték a 7 milliárdot. A japán külkereskedelmi forgalom ezekkel az országokkal megkétsze­reződött. Sok amerikai üzletember azt tapasztalta, hogy a feltűnő ja­pán jelenlét csökkentette a naciona­lista ellenőrzést, amelyet az ameri­kai multinacionális vállalatok kel­tettek a helyi lakosság körében. De szaúd-arábiai és kuvaiti beruházá­sok is vannak. Az amerikai beruházások három hullámban követték egymást Dél­­kelet-Ázsiában. A hatvanas évek­ben az alacsony önköltségű japán vállalatokkal akarták felvenni a versenyt az amerikai elektronikus berendezéseket gyártó cégek úgy, hogy Tajvanon, Hongkongban, Szin­gapúrban létesítettek összeszerelő üzemeket. A készterméket az Egye­sült Államokba szállították. A het­venes években az olajtársaságok, a fakitermelők és a bányavállalatok jelentek meg. A legutóbbi időben pedig azok az üzletemberek tűntek fel, akik nem riadnak vissza attól, hogy helyi magán- és állami cégek­kel vegyesvállalatot alapítsanak. És mindezekben az években állandóan jelen voltak az amerikai bankárok beruházási kölcsönökkel, hitelleve­lekkel, nagyberendezések és fogyasz­tási cikkek vásárlásának finanszíro­zásával, államkötvények jegyzésével. Borneo szigetén, Sabah-ban (Ma­laysia) az amerikai Weyerhaeuser cég több mint egy évtized alatt 100 000 acre erdőt vágott ki, de csak a legutóbb kezdett hozzá a fák te­lepítéséhez. Ha a jelenlegi kiter­melési ütem nem változik, nem egész 30 év alatt nem marad ke­reskedelmileg kiaknázható erdő a vállalat birtokában levő területen. A helyi kormány most szabályozza a beruházásokat, de nem a környe­zetvédelem szempontjából, hanem azért, hogy a fát helyben dolgozzák fel és így több munkahelyet te­remtsenek. Ennek érdekében nyo­mást gyakorolnak a külföldi társa­ságokra, hogy fafeldolgozóipari kö­zös vállalatokat létesítsenek. A nyolcvanas évek közepére meg akarják tiltani a rönkfa exportját, hogy fűrészárut szállítsanak helyet­te. (1980. október 5.) India erőfeszítést tesz újabb olajszállítmányok lekötésére „India tovább folytatja az iraki— iráni háború miatt kieső olajmeny­­nyiség helyettesítését célzó tárgya­lásait” — jelentette be Patil indiai olajügyi miniszter. Mint ismeretes, India már megállapodást kötött Bulgáriával (VILÁGGAZDASÁG 1980. október 14., 1. oldal) Az olaj­ügyi miniszter egy Új-Delhiben megtartott szemináriumon emlékez­tetett rá, hogy e hónap elején Moszkvában tett látogatásakor biz­tosítékot kapott a Szovjetunió­tól, hogy a szerződésben rög­zített 1,7 millió tonnás olajmennyi­séget India még az idén megkapja. Az ázsiai ország 1981-ben 2,5 millió tonnára szeretné emelni a Szovjet­uniótól beszerzendő olajmennyisé­get. Egy kormányszóvivő szerint In­dia Mexikótól és más latin-amerikai országoktól is több olajat kíván vá­sárolni. A bejelentés szerint már megegyeztek Mexikóval 1 millió tonna olaj szállításáról, a formális szerződéskötés azonban még hátra van. Indira Gandhi miniszterelnök a múlt hét végén kijelentette, hogy országának elsődleges célja a hazai olajtermelés fokozása. A március­ban befejeződött pénzügyi évben 11,7 millió tonna nyersolajat hoztak a felszínre. Hivatalos előrejelzés szerint a Bombay közelében levő olajkutak termelése 1982-re kétsze­resére emelhető. A kormány jóvá­hagyta az erre irányuló 3,05 mil­liárd rúpiás (381 millió dollár) prog­ramot. Az említett lelőhelyről je­lenleg évente 6 millió tonnát ter­melnek ki, ez mintegy fele az or­szág teljes olajtermelésének. (Reu­ter) Lelassult­­ a malaysiai gazdaság növekedése Az idén lassabban növekszik a malaysiai gazdaság mint tavaly, romlik a kereskedelmi mérleg és gyorsabban emelkednek a fogyasztói árak. A malaysiai pénzügyminisztérium most tette közzé az 1980—1981-es gazdasági évre vonatkozó becsléseit. Ezek szerint a bruttó nemzeti ter­mék (GNP) 8 százalékkal bővül, meghaladva a költségvetésben jel­­­zett 6,5 százalékos ütemet, de el­maradva a múlt évi 8,9 százalékos növekedési ütemtől. A fogyasztói árak az idén 7 százalékkal­ emelked­nek, szemben a tavalyi 3,6 száza­lékkal. A tőkeberuházások valame­lyest nagyobbak a tavalyinál, a ma­gánberuházók elsősorban az olaj­iparba ruháznak be. A nyersolaj az idén már a leg­főbb malaysiai exportcikk, megelőz­ve az eddig élen álló nyersgumit. A pénzügyminisztérium becslése sze­rint az idei nyersolajkivitel 11,85 millió tonna lesz, alig valamivel ke­vesebb mint a tavalyi 12,03 millió tonna. A malaysiai nyersolajnak közel felét Japán vásárolja, 28 szá­zalékát pedig az USA. (AP—DJ, Reuter) Munkabérek a tőkés Ázsiában A japán munkabérek körülbelül hatszor olyan magasak, mint a Fü­­löp-szigetiek. Ez derül ki a Busi­ness Asia elemzéséből, amely tíz ázsiai tőkésországban vizsgálta az 1980 júniusáig tartó 12 hónap bé­reinek alakulását. Megállapítása szerint a bérkülönbségek elsősorban az alacsony fizetési kategóriákban szembetűnőek, a jobban fizetett munkahelyeken kevésbé éles a fe­szültség. Nem meglepő, hogy a bér­listát Japán vezeti, és őt Ausztrália követi, az viszont már váratlanabb hogy Dél-Korea, amely az elmúlt évtizedben az olcsó munkaerőnek köszönhette gazdasági növekedését, a listán közvetlenül a két fejlett tő­késország után áll, megelőzve Hong­kongot és Szingapúrt is. A Business Asia elemzésében figyelembe vette az inflációt, s adatait dollárban fe­jezte ki. Ezek szerint az átlagos ha­vi bér: A vizsgált időszakban egyébként a leggyorsabb ütemben, közel 35 szá­zalékkal Indonéziában emelkedtek a bérek, Dél-Koreaában 24,8 száza­lékkal, s a lista végén álló Malay­siában is több mint 10 százalékkal, tükrözve a térség egészére jellemző magas inflációs szintet. Fülöp-szigetek 40 Indonézia 46 Thaiföld 50 Tajvan 62 Malaysia 71 Szingapúr 79 Hongkong 1 100 Dél-Korea 108 Ausztrália 185 Japán 236 1980. OKTÓBER 22. Bőkezű az IMF Marokkóval és Kenyával A Nemzetközi Valuta Alap (IMF) megállapodott Marokkóval, hogy a következő három évben 1,1 milliárd dollár kölcsönt folyósít az ország gazdaságának talpraállítására. Hogy ígéretének eleget tehessen, az IMF 785 millió dollár kölcsönt vesz fel néhány fejlett tőkésországtól és olajexportáló államtól. Az IMF azért járult hozzá a szokatlanul magas összeg folyósításához, mert Marok­kó súlyos fizetésimérleg-gondokkal küzd, és a kedvezőtlen időjárás miatt számottevően csökkent az or­szág mezőgazdasági termése. Ma­rokkó helyzetét tovább rontja, hogy legjelentősebb exporttermékének, a foszfátnak a világpiaci ára az utób­bi időben jelentős mértékben csök­kent. Marokkó a hitel feltételeként há­rom éves gazdasági programot dol­gozott ki, amelynek keretében meg­próbálja a megváltozott külpiaci kö­rülményekhez igazítani gazdasági szerkezetét. A következő években növelni fogja a mezőgazdasági ter­mékek és a foszfát kivitelét, fo­kozatosan megszünteti a fogyasztási cikkek árának állami támogatását, valamint költségvetési és adórefor­mot fog végrehajtani. Egy másik viszonylag nagy hitel­ügyletre is készül az IMF. A Ke­nyával kötött megállapodás szerint 314 millió dollárt folyósít az afrikai országnak korábbi hiteleinek tör­lesztésére. Az új hitel az 1978-ban nyitott 160 millió dolláros hitelke­ret helyébe lép, amelyet Kenya nem hívott le. Noha a kenyai gazda­sági növekedés az utóbbi években számottevően lelassult, az ország 1979-ig mégis el tudta kerülni, hogy fizetési mérlege deficitessé váljon, mert szigorú importkorlátozásokat léptetett életbe. 1979 végén azonban feloldotta a restrikciókat, ráadásul esett a kávénak, az ország legfon­tosabb kiviteli cikkének a világpiaci ára. Ennélfogva a fizetési mérleg hiánya nőttön-nőtt. A deficit finan­szírozására Kenya kénytelen volt külföldi kölcsönöket felvenni. (AP— DJ) _________ Exportcentrikus fejlesztési tervek a KMDK-ban Különleges hangsúlyt kap az ex­port fejlesztése a KNDK új nép­­gazdasági tervében, amely az 1985 és 1990 közötti időszak célkitűzéseit foglalja magában. Az Asian W­all Street Journal Kim Ir Szennek a Koreai Munkapárt VI. kongresz­­szusán elhangzott beszédét ismer­teti, amelyből kitűnik, hogy az em­lített időszakra még a most folyó hétéves gazdasági terv előirányza­tainál gyorsabb növekedési ütemet terveznek. Az 1984-ig tartó terv­időszakban erőfeszítéseket tesznek az export élénkítésére, hogy az or­szág meggyorsíthassa gazdaságának fejlesztését, és lefaragja 1,2 mil­liárd dollár körülire becsült kül­földi adósságát. Kim Ir Szen be­szédében hangoztató, hogy a 80-as évek végére az exportnak a jelen­legi 4,5 szeresére kell emelkednie. Külföldi becslések szerint a KNDK kivitelének értéke 1978-ban 1 mil­liárd dollár volt, az importé va­lamivel kevesebb. Dél-Koreában 5,6 százalékos ütemben növekszik jövőre a gaz­dasági, szemben az idei 2 százalé­kos visszaeséssel. A gazdaságterve­zési miniszter sajtóértekezletén azt is elmondta, hogy 1982-től az or­szág ismét visszatér az évi átlago­san 8 százalékos növekedési ütemre. A dél-koreai gazdaság megtorpaná­sát — állapította meg — a világ­méretű recesszió, az importált olaj árának szüntelen emelkedése és a Fák Csöng Hi októberi meggyilko­lását követő belpolitikai zűrzavar okozta. (AP—DJ, Reuter) Brazília és a Nemzetközi Valutaalap BusinessWeek Miután évekig a nemzetközi ma­gánbankok segítségével finanszíroz­ta óriási fizetésimérleg-hiányát, Brazília jövőre kénytelen lesz — 1972 óta első ízb­en — újra a Nem­zetközi Valutaalaphoz­­ (IMF) for­dulni. Az amerikai és az európai bankárok csak abban az esetben hajlandók fedezni Brazília jövőre várható 13 milliárd dolláros defi­citjét, ha az IMF legalább 3 mil­liárdot vállal belőle. Valójában A. Delfim Netto, az ország tervezési minisztere már egy sor­ gazdasági intézkedéssel igyeke­zett elébe sietni azoknak a követel­ményeknek, amelyeket az IMF el­engedhetetlennek ítél Brazília féke­vesztett, inflációfűtötte gazdaságá­nak a megzabolására. Közéjük tartozik — és az USA nagybankjai szempontjából különösen fontos — a cruzeiro kéthetenkénti minileér­tékelésének a fokozása. A múlt évi 30 százalékos maxileértékelés ak­kora sokkot okozott, hogy megis­métlése — amelyről régóta keringe­nek a hírek a devizapiacokon — egyszerűen lehetetlen. Az IMF-hez fordulással Brazíliá­ban lezárult a gyors gazdasági nö­vekedés és az infláció elleni küzde­lem egyidejű forszírozásának köre­szaka, mégpedig a rohamosan nö­vekvő olajimport miatt. Delfim a Business Weeknek adott nyilatko­zatában hangsúlyozta: „Amíg meg nem oldjuk fizetésimérleg-problé­mánkat, nem hiszem, hogy évi 5—6 százaléknál gyorsabban tudjuk nö­velni a GNP-t. Brazíliában pedig az 5—6 százalék már súlyos recesz­­sziónak számít.” Összehasonlításkép­pen, 1968 és 1974 között az évi nö­vekedési ráta 10 százalék körül ala­kult. Az, hogy Brazília a jövő évben akár csak 6 százalékos növekedést is megvalósíthasson, továbbra is at­tól függ, hogy a világ monetáris rendszere mennyire képes vissza­áramoltatni az OPEC-fölöslegeket. Valójában ez az, amiért Delfin szeptember közepén Frankfurtban, Londonban, Párizsban, és New Yorkban tett látogatásai során köz­benjárt. „Módot kell találnunk az OPEC-tőkék reciklálására” — han­goztatja. „Ez nemcsak Brazília, de az egész világ számára kulcskér­dés.” Delfim hirtelen érdeklődése az olajdollárok visszaáramoltatásának lehetőségei iránt tükrözi a kereske­delmi bankok egyre növekvő aggo­dalmát Brazília gazdasági megbíz­hatóságával kapcsolatosan, valamint fokozódó vonakodásukat az újabb hitelek nyújtásától. Egy nyugatné­met bankár szerint: „az összes nagy nyugati bank már olyan mér­tékig kijátszotta brazil kártyáit, hogy nem tud több kockázatot vál­lalni.” 1980 végére a külföldi keres­kedelmi bankokra 41,5 milliárd dol­lár jut Brazília várható 60,6 mil­liárd dolláros adósságállományából, abból is 36 százalék az amerikai pénzintézeteket terheli. Néhány bankár egyenesen arról beszél, hogy 2,3 milliárd dollár erejéig szelek­tíven át kell ütemezni az adósság­­törlesztést. Egy amerikai szakértő szerint: „Ez éppenséggel keresztül­vihető, de csodálkoznék, ha a ban­kok készek lennének rá anélkül, hogy az IMF egy részét átvállalná.” Brazília jelenleg nem tartozik az IMF-nek, és ha Delfim hozzá for­dul hitelért, nem kevesebb mint 5,2 milliárd dollárt kaphat bizonyos, a közeljövőben bevezetendő intézkedé­sek fejében. Az év első hét hónapja folyamán fölhalmozódott 2,2 milliárd dollár­nyi külkereskedelmi passzívum le­­apasztása érdekében Delfim a brazil export árversenyképességét szándékozik növelni, mégpedig oly­módon, hogy az esedékes minileér­tékelések nagyságrendjét 1980 egé­szére 50 százalékra terjeszti ki, az 1980 júliusától 1981 júliusáig terjedő időben pedig 60 százalékra. A minileértékelések növelésében az a logika rejlik, hogy ezzel elérik ugyanazt az eredményt, mint egy maxival, anélkül, hogy a pénzpia­cokat megzavarnák és fűtenék az inflációt, amely most évi 109 száza­lék. Ily módon kiküszöbölik az 1979. decemberi maxileértékelés káros következményeit. A minileértékelések meggyorsítása mellett Delfin az IMF által köve­telhető egyéb intézkedéseket is fo­ganatosít . — Brazília fokozatosan megszün­teti az energiaár-támogatást, s a belföldi fűtőanyagárakat a világpia­ci szintre emeli. — Az exportot szorgalmasan fi­nanszírozza a FIMEX, amely az USA Exim­bankjának brazil meg­felelője. Delfim azt várja, hogy az export 30 százalékkal nő és eléri a 20 milliárd dolláros célt­.­­ A kormánykiadások csökkenté­sét célzó program részeként Del­fim már 33 százalékkal lefaragta az állami szektor importkiadásait. A tervezési miniszter utalt arra is, hogy hajlandó lenne fölhagyni az import bürokratikus késleltetésének gyakorlatával. Ez ugyanis annyira felbőszített néhány multinacionális társaságot, hogy Brazília érdekelt­ségük felszámolásával fenyegetnek. (1980. szeptember 29.)

Next