Világgazdaság, 1981. május (13. évfolyam, 82/3083-101/3102. szám)
1981-05-26 / 97. (3098.) szám
BELSŐ HASZNÁLATRA A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA TAGVÁLLALATAINAK VILÁGGAZDASÁG 1981. MÁJUS 26., KEDD XIII. ÉVFOLYAM, 97. (3098.) SZÁM Schmidt támogatást ígér Mitterrandnak ENYHÜLT A FRANKRA NEHEZEDŐ NYOMÁS A vasárnapi francia—nyugatnémet csúcstalálkozó enyhítette a frankra nehezedő nyomást, Schmidt bonni kancellár minden támogatást megígért a francia valuta védelmére. Javított a párizsi üzletemberek hangulatán, hogy a miniszterelnök Delors-t nevezte ki gazdasági és pénzügyminiszterré, a politikus korábban Chaban Delmas gaullista miniszterelnök gazdasági tanácsadója volt. A bonni kancellár Washingtonból érkezett Párizsba, ahol a többi között a magas amerikai kamatok okozta problémákról tárgyalt. Hétfőn újabb kamatemelésről érkezett hír Amerikából, ennek aligha örülnek a nyugat-európai fővárosokban. Hétfőn kissé alábbhagyott a tőzsdék idegessége, a francia frank délelőtt érezhetően erősödött a dollárhoz képest, s árfolyamát a márkával szemben jóval az alsó intervenciós pont felett jegyezték. Később az irányzat megfordult ugyan, de a francia valuta jegyzése záráskor is magasabb volt, mint pénteken. A szakértők legnagyobb meglepetésére a francia jegybank egy hét óta először nem interveniált valutája védelmében. A frank erősödése alapvetően pszichológiai okokkal indokolható — magyarázzák a pénzügyi szakértők. A valutapiacokra nyugtatóan hatott, hogy a vasárnapi francia—nyugatnémet csúcstalálkozón Schmidt kancellár leszögezte: az NSZK kész lépéseket tenni a francia frank védelmében. Az utóbbi hetekben tapasztalható valutapiaci zavarok, a dollár erősödése, a nyugat-európai valuták gyengülése és az EMS problémái voltak Schmidt és Mitterrand három és félórás megbeszéléseinek fő témái. A kancellár úgy vélekedett, hogy amint nyilvánosságra hozzák az új párizsi kormány költségvetési elképzeléseit, ismét megszilárdul a francia frankba vetett külföldi bizalom. Ehhez a bonni kormány a maga részéről minden tőle telhetőt megtesz. Mind a francia, mind a nyugatnémet államfő egyetértett, hogy a nyugat-európai pénzügyi rendszert egyelőre érintetlenül kell hagyni. Ez burkoltan annyit jelent, hogy a találgatásokkal ellentétben nem devalválják a frankot. A leértékeléssel még akkor is várni kellene egy ideig — hangoztatják a megfigyelők —, ha netalán továb erősödne a nyomás a frankra. A leértékelés ugyanis kisebbítené a baloldal esélyeit, a június 14. és 21. között megtartandó nemzetgyűlési választásokon. Megfigyelők különben nem mentek el szó nélkül amellett, hogy a francia—nyugatnémet csúcstalálkozóról mind Schmidt, mind Mitterrand leplezetlen elégedettséggel nyilatkozott. A nyugatnémet kancellár, aki korábban Washington vendége volt, üzenetet vitt Mitterrand-nak Reagan elnöktől, ennek tartalmát azonban egyikük sem volt hajlandó elárulni. A nyugatnémet kormányfő hasonló témákról cserélt eszmét az amerikai elnökkel, mint Mitterrand-nal, vagyis szóba kerültek a világ pénzügyi problémái. Schmidt Európába visszatérve szókimondóbban nyilatkozott a restriktív, inflációellenes amerikai pénzpolitikáról. Véleménye szerint Washington egyszerűen nincs tudatában annak, hogy milyen súlyos gondokat okoz partnereinek a magas kamatokkal. E megállapításával Mitterrand mélységesen egyetértett. Nem így Pohl, a Bundesbankt elnöke, aki ismét védelmébe vette Washingtont, mondván, hogy elsőként az inflációt kell megfékezni az Atlanti-óceán mindkét partján, s csak utána lehet szó , a kamatok csökkentéséről. Nemcsak a francia—nyugatnémet csúcstalálkozó baráti hangulata és az ott elhangzott franktámogató ígéretek csillapították le a tőzsdék nyugtalanságát, hanem az is, hogy Mauroy miniszterelnök Jacques Delors-t nevezte ki gazdasági és pénzügyminiszternek. Tőkés körökben úgy tartják, hogy az új miniszter gazdasági és szociális nézetei „rugalmasak”. Az új miniszter a kedélyek megnyugtatására közölte, hogy az új kormány legfontosabb feladatának a frank védelmét tekinti és a pénteken elhatározott frankvédő intézkedéseket következetesen végrehajtják. Az új francia kormány tovább kívánja fejleszteni és javítani a francia tőkepiac működését. A bejelentés hatása nem maradt el, a párizsi értéktőzsdén a részvények hétfőn átlagosan 2 százalékkal emelkedtek. Nem voltak kivételek ez alól azok a vállalatok sem, amelyek a szocialista párt államosítási listájának élén szerepelnek. A francia frank erősödésének irányába ható tényezőket azonban némileg semlegesítette, hogy a dollárnak újabb lökést adott az amerikai kamatszint emelkedése. A legnagyobb amerikai kereskedelmi bankok, köztük a Chase Manhattan, a Citibank, a Bank of America, és a Manufacturers Hanover Trust újabb fél százalékponttal 20,5 százalékra emelte a prime rate-et, a legnagyobb ügyfeleknek felszámított kedvezményes kamatot. A bankok arra hivatkoztak, hogy egyre drágábban jutnak rövid lejáratú hitelekhez a pénzpiacokon. A dollár erősödését az sem állította meg, hogy a legutóbbi adatok szerint az USA-ban a fogyasztói árak áprilisban éves szinten csak 5,1 százalékkal emelkedtek, szemben a márciusi 7,5 százalékkal. Az infláció lassulása paradox módon egyébként gyengítette volna a dollárt, mert kamatcsökkentést vetített volna előre, csakúgy, mint az a bejelentés, hogy áprilisban lassult a belföldi pénzellátás növekedési üteme. (Hasonló okokból.) A tőzsdéken az az általános vélemény, hogy a dollár egyelőre erős marad, s a piacokon ezen a héten sem különösebb izgalomra, sem nagyobb forgalomra nem kell számítani. BR. HONECKER MEGKEZDTE TÁRGYALÁSAIT JAPÁNBAN Honeckernek, az NDK államfőjének ma kezdődő tokiói látogatásának idejére időzítették számos nagy értékű szerződés aláírását. Mint az NDK külkereskedelmi minisztériumának egyik képviselője a Reuter tudósítójának elmondta, az NDK rendkívül nagy jelentőséget tulajdonít a gazdasági kapcsolatok erősítésének a két ország között, elsősorban ennek révén szeretne a legkorszerűbb technológiai eljárásokhoz jutni. Az aláírandó szerződések hosszú listáján a legnagyobb tétel egy 500 millió dolláros megállapodás, amelynek értelmében japán vállalatok olajkrakkoló üzemet építenek a schwedti petrolkémiai kombinátban. Hasonló üzemet már épített a Toyo cég a schwedti kombinát számára, amely egyébként a Szovjetunióból olajvezetéken érkező kőolajat dolgozza fel. Mint szakértők elmondották, a japán technológia révén az eddigieknél is jobb minőségű vegyi termékeket készíthetnek az üzemben. Aláírásra kész egy 250 millió dolláros szerződés is, amelynek keretében rádiós és videoberendezéseket gyártó üzemet építenek az NDK- ban a japán vállalatok. Szó van ezenkívül egy hideghengermű építéséről 100 millió dollárért, továbbá egy acélöntőde elkészítéséről 150 millió dollár értékben. Ez utóbbi szerződésért brit és nyugatnémet cégek is versenyeznek. Az NDK külkereskedelmi vezetői arra készülnek, hogy Honecker látogatása során sikerül végleg megállapodniuk a japán Kajima építőipari vállalkozással, egy Drezdában felépítendő luxushotelről. A japán cég két hónappal ezelőtt adott át egy 70 millió dollár értékű szállodát Lipcsében. Mindkét szálloda építési költségét tíz év alatt kell megtéríteni a szálloda bevételeiből. Honecker látogatásával kapcsolatban a hírügynökségek emlékeztetnek a május elején bejelentett gépkocsivásárlásokra. Eszerint a Lada személyautók egy részének pótlására az NDK 10 000 Mazda gépkocsit rendelt Japántól. A 40 millió dolláros szerződés a maga nemében az első egy KGST-tagország és Japán között. A szállítások még az idén megkezdődnek. Az említetteken kívül kereskedelmi és hajózási megállapodás aláírására is készülnek Tokióban az NDK államfőjének látogatása alkalmából. Japán és az NDK kereskedelmi forgalma meglehetősen hullámzó volt az utóbbi években: 1979-ben némileg meghaladta a 300 millió dollárt, tavaly viszont visszaesett 180 millió dollárra. Egyik márciusi beszédében Honecker közölte, hogy 1983-ra a két ország közötti kereskedelem mennyiségileg megduplázódhat a tavalyihoz képest. A mérleg a kétoldalú kereskedelemben évről évre japán többlettel zárul, és a jelek szerint ebben nem lesz egyhamar változás. Nyugati megfigyelők általában úgy tartják, hogy az NDK, szűkös devizatartalékai miatt, elsősorban kompenzációs jellegű üzletekre törekszik. Az említett autómegállapodást ennek ellenére nagyrészt készpénzben finanszírozzák, az olajkrakkoló üzemért viszont az NDK vegyi termékekkel fizet. Tokiói hírek szerint Honecker látogatása idején az NDK szeretné elérni, hogy 1,5 milliárd dolláros hitelt kapjon a japán Eximbanktól a szigetországból származó import finanszírozására. Tokiói útjára Honeckert elkísérte Fischer külügyminiszter és Mittag, az NSZEP politikai bizottságának tagja, a Központi Bizottság gazdasági ügyekkel foglalkozó titkára. Honecker két napot tölt Tokióban, ahol találkozik Hirohito császárral és megbeszéléseket folytat Szuzuki miniszterelnökkel. A következő két napon Osakába látogat, ahol megtekinti a National Panasonic elektronikai cikkeket gyártó cég üzemeit, továbbá a Nippon Steel különböző részlegeit. Az NDK államfője ezenkívül elutazik Kyotóba és Nagasakiba is. (Reuter) NAPRÓL NAPRA + A SZOVJETUNIÓBAN DERŰLÁTÁSSAL ÍTÉLIK MEG A KELET-NYUGATI EGYÜTTMŰKÖDÉS KILÁTÁSAIT a nemzetközi helyzet bonyolultsága ellenére. (2. oldal) + HAMBURG KÜLÖNÖSEN JÓ LEHETŐSÉGEKET KÍNÁL A MAGYAR GAZDASÁGNAK HARMADIK PIACI együttműködésre, hiszen kereken 3000 külkereskedő cég székhelye van itt, s ezek értékesítési hálózata szinte az egész világra kiterjed. (3. oldal) • AZ USA DÖNTŐ JELENTŐSÉGET TULAJDONÍT A KERESKEDELEM LIBERALIZÁLÁSÁBAN A GATT-NAK, elégedetlen viszont az UNCTAD keretében kötött áruegyezményekkel. (2. oldal) + NEM VÁRHATÓ GAZDASÁGPOLITIKAI FORDULAT HOLLANDIÁBAN A MAI VÁLASZTÁSOK ELLENÉRE, de a leendő kormány minden bizonnyal hozzálát a népjóléti kiadások fokozatos lefaragásához. (5. oldal) A BRÜSSZELI BIZOTTSÁG SZIGORÍTJA AZ ACÉLÁRAK ellenőrzésének rendszerét, miután júliustól megszűnik az acéltermelés kötelező korlátozása. (8. oldal) • A JAPÁN IPAR SZÉNBÁZISRA való átállítása gyorsan halad, tavaly már 7—10 millió tonna szenet importáltatt. (8. old.) -1 SZÉNDIOXIDOS VÉDŐGÁZZAL KONZERVÁLNAK újabban egyes, húsból készült élelmiszereket a hagyományos tartósítószerek helyett. (6. oldal) Az OPEC többi tagja ellenzi Rijád árcsökkentési javaslatát Váratlan fordulattal kezdődött tegnap Genfben az OPEC félévi árkonferenciája. Jamani szaúdi olajügyi miniszter, aki a konferenciát megelőző napokban többször is kifejtette, hogy árbefagyasztásra számít, visszatért egy korábban hangoztatott elképzeléséhez, és azt követeli a többiektől, hogy az árak egyesítése végett csökkentsék áraikat. Ebben az esetben, vagyis ha a többi OPEC-ország hajlandó a tavaly decemberi báli értekezleten elfogadott 38 dolláros alapár alá menni, Rijád kész emelni a saját árait (Szaúd-Arábia tavaly decemberben nem csatlakozott a fenti árszinthez, hanem 32 dolláron tartotta az árat). Jamani határozottan leszögezte: szóba sem jöhet, hogy a szaúdi árat 36 dollárra vigyék fel, s ezáltal hozzák létre az egységes árakat. Legalább ilyen csalódást keltő lehetett a többiek számára Jamaninak az a nyilatkozata is, hogy a mostani értekezleten egyáltalán nem óhajtja vitára bocsátani a szaúdi olajtermelési szintet. Márpedig az OPEC-tagság többségének a mostani konferencián láthatóan két fő törekvése van: az egyik, hogy a Baliban elhatározott szinten befagyassza az árakat (ez az ármércéül szolgáló Arabian Lightre 36 dollárt, a legjobb minőségű észak-afrikai fajtákra legföljebb 41 dollárt írt elő), a másik, hogy az olajfelesleg lecsapolása végett , termeléscsökkentésről, mindenekelőtt a felesleget létrehozó szaúdi bányászat visszafogásáról határozzon. Jamani új ajánlata általános felháborodást keltett. Igaz, egyedül az algériai olajügyi miniszter, Nabi nyilatkozott úgy, hogy áremelést akar, de egyértelmű, hogy az árcsökkentés gondolatát az OPEC-tagok határozottan elvetik. Olyannyira, hogy a szaúdi javaslat egy táborba tömörítette az OPEC egyik fő mérsékeltjét, Venezuelát és a radikálisok közé tartozó Líbiát. Mindkét ország olajügyi minisztere határozottan elutasította az árcsökkentés lehetőségét. Calderon Berti leszögezte, hogy a venezuelai ár 30 dollár marad, és ha ez az ár túl magas Venezuela vevőinek, akkor keressenek más szállítót. Zagaar líbiai miniszter, aki nemrég a Weltwoche című svájci lapnak adott nyilatkozatában élesen kikelt Szaúd- Arábia azon törekvése ellen, hogy kisajátítsa az OPEC-et, most kijelentette: nem hajlandó az árcsökkentésre, ha minden kötél szakad, akkor is inkább a termelés, mint az árak visszafogásával hozza helyre a piaci egyensúlyt. Oteiba, az Egyesült Arab Emírségek olajügyi minisztere hasonló szellemben nyilatkozott: az emírségek inkább két évre leállítja az olajbányászatot, mintsem hogy olcsóbbítjon. Irak sem hajlandó az árcsökkentésre, de Abdul-Karim miniszter arról beszélt, még lát reményt rá, hogy a mai megbeszélésen, ahol már konkrétan lesz szó az árakról, Jamani hajlandó lesz visszakozni és a többiek árbefagyasztásáért cserébe legalább 2 dollárral drágítani. A 34 dolláros szaúdi ár lehetőségéről egyébként Jamani sem nyilatkozott elutasítóan. Subroto indonéz olajügyi miniszter, akit egy újabb évre az OPEC elnökévé választottak, most szintén az árcsökkentés ellen van. Indonézia jelenleg napi 1,6 millió barrelt termel és ezt a mennyiséget el is tudja helyezni — hangoztatta. Ő is azt sürgette, hogy a piaci egyensúly megteremtése végett a tagországok összehangoltan csökkentsék termelésüket. Egy kérdésre válaszolva kifejtette, hogy ha a vásárlók nagyon szorongatni kezdik az olajexportőröket, az OPEC tagjai akkor is inkább az árkedvezményeket vagy a visszafizetési határidő meghosszabbítását vállalják, nem pedig a hivatalos árak csökkentését. S. G. Az öbölmenti országok csúcsértekezlete A külügyminiszterek előkészítő tanácskozása után tegnap a Perzsaöbölmenti Abu Dhabiban megkezdődött Szaúd-Arábia, Kuvait, az Egyesült Arab Emírségek, Bahrein, Katar és Omán vezetőinek csúcsértekezlete. A konferenciát az ománi Maszkatban készítették elő (VILÁGGAZDASÁG, 1981. március 12., 1. oldal); ekkor határozta el a hat öbölmenti ország, hogy az Európai Gazdasági Közösség mintájára öszszehangolja gazdasági, politikai és védelmi tevékenységét. A tőkés világ olajának egynegyedét termelő hat ország szövetségét növekvő gazdasági hatalmuk indokolja, a terv kiváltó okai azonban a térségben, illetve a térség határain végbement események: az iráni forradalom, az afganisztáni fordulat, az iráni-iraki háború. A csúcsértekezlet, amely tegnap ült össze, az új szervezet vezetőinek első találkozója. Az államfőkből álló csúcsértekezlet ezentúl évente kétszer ül össze, a külügyminiszterek — a napi politikai kérdések jobbára az ő illetékességi körükbe tartoznak — évente négyszer tanácskoznak. Ezúttal a napi politika legfőbb kérdése, amellyel a külügyminisztereknek szembe kellett nézniük, a libanoni válság. E kérdésben gyorsan közös álláspont alakult ki: az öbölmenti országok egyértelműen támogatják Libanont és Szíriát Izraellel szemben. Ezek az országok, amelyek — mint a Reuter tudósítója megállapítja — olajvagyonuk révén nagy befolyással rendelkeznek az arab világban, a Szíriának nyújtott támogatást kombinálják a libanoni kormány tekintélyének erősítésével, és azon dolgoznak, hogy a bonyolult problémára tartós, távlati megoldást lehessen találni. Az Abu Dhabiban tanácskozó politikusok számára a libanoni problémánál fogasabb kérdést jelent a térség védelméről vallott felfogásuk összeegyeztetése. Omán, hivatkozva Dél-Jemen közelségére, engedélyezi, hogy területén amerikai támaszpontot létesítsenek, az ellenkező póluson álló Kuvait (amely a hat ország közül egyedül tart fenn diplomáciai kapcsolatokat a Szovjetunióval) a többieknek is azt ajánlja, hogy javítsák kapcsolataikat a Szovjetunióval. A másik négy ország azonban húzódozik mind az Omán, mind a Kuvait által javasolt úttól, és — bár eltérő mértékben — kész együttműködését szorosabbra fűzni az Egyesült Államokkal, jóllehet annak nyílt jelenlétét nem vállalja, mert úgy véli, hogy az kihívná a Szovjetunió megtorlását. A megfigyelők, figyelembe véve az ellentéteket, úgy vélik, hogy az együttműködési tanács jelenlegi első ülésén a gazdasági és szociális problémák megoldásának irányába tesznek lépéseket. A jelentések utalnak rá, hogy a háborúban álló Irak a biztonságra vonatkozó tanácskozásokon nem képviselteti magát, de részt vesz a gazdasági és szociális kérdések megvitatásában. Az Abu Dhabiban ülésező konferencia, mint egy diplomata megjegyezte, el akarja kerülni annak látszatát, hogy arab szövetség jön létre Irán ellen.