Világgazdaság, 1981. május (13. évfolyam, 82/3083-101/3102. szám)

1981-05-26 / 97. (3098.) szám

BELSŐ HASZNÁLATRA A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA TAGVÁLLALATAINAK VILÁGGAZDASÁG 1981. MÁJUS 26., KEDD XIII. ÉVFOLYAM, 97. (3098.) SZÁM Schmidt támogatást ígér Mitterrandnak ENYHÜLT A FRANKRA NEHEZEDŐ NYOMÁS A vasárnapi francia—nyugatnémet csúcstalálkozó enyhítette a frankra nehezedő nyomást, Schmidt bonni kancellár minden támo­gatást megígért a francia valuta védelmére. Javított a párizsi üz­letemberek hangulatán, hogy a miniszterelnök Delors-t nevezte ki gazdasági és pénzügyminiszterré, a politikus korábban Chaban Del­­mas gaullista miniszterelnök gazdasági tanácsadója volt. A bonni kancellár Washingtonból érkezett Párizsba, ahol a többi között a magas amerikai kamatok okozta problémákról tárgyalt. Hétfőn újabb kamatemelésről érkezett hír Amerikából, ennek aligha örül­nek a nyugat-európai fővárosokban. Hétfőn kissé alábbhagyott a tőzs­dék idegessége, a francia frank dél­előtt érezhetően erősödött a dollár­hoz képest, s árfolyamát a márkával szemben jóval az alsó intervenciós pont felett jegyezték. Később az irányzat megfordult ugyan, de a francia valuta jegyzése záráskor is magasabb volt, mint pénteken. A szakértők legnagyobb meglepetésére a francia jegybank egy hét óta elő­ször nem interveniált valutája vé­delmében. A frank erősödése alapvetően pszichológiai okokkal indokolható — magyarázzák a pénzügyi szakértők. A valutapiacokra nyugtatóan hatott, hogy a vasárnapi francia—nyugat­német csúcstalálkozón Schmidt kan­cellár leszögezte: az NSZK kész lé­péseket tenni a francia frank védel­mében. Az utóbbi hetekben tapasztalható valutapiaci zavarok, a dollár erősö­dése, a nyugat-európai valuták gyen­gülése és az EMS problémái voltak Schmidt és Mitterrand három és félórás megbeszéléseinek fő témái. A kancellár úgy vélekedett, hogy amint nyilvánosságra hozzák az új párizsi kormány költségvetési elkép­zeléseit, ismét megszilárdul a fran­cia frankba vetett külföldi bizalom. Ehhez a bonni kormány a maga ré­széről minden tőle telhetőt megtesz. Mind a francia, mind a nyugatné­met államfő egyetértett, hogy a nyugat-európai pénzügyi rendszert egyelőre érintetlenül kell hagyni. Ez burkoltan annyit jelent, hogy a találgatásokkal ellentétben nem de­valválják a frankot. A leértékelés­sel még akkor is várni kellene egy ideig — hangoztatják a megfigye­lők —, ha netalán továb erősödne a nyomás a frankra. A leértékelés ugyanis kisebbítené a baloldal esé­lyeit, a június 14. és 21. között megtartandó nemzetgyűlési válasz­tásokon. Megfigyelők különben nem men­tek el szó nélkül amellett, hogy a francia—nyugatnémet csúcstalálko­zóról mind Schmidt, mind Mitter­rand leplezetlen elégedettséggel nyi­latkozott. A nyugatnémet kancellár, aki korábban Washington vendége volt, üzenetet vitt Mitterrand-nak Reagan elnöktől, ennek tartalmát azonban egyikük sem volt hajlandó elárulni. A nyugatnémet kormány­fő hasonló témákról cserélt eszmét az amerikai elnökkel, mint Mitter­­rand-nal, vagyis szóba kerültek a világ pénzügyi problémái. Schmidt Európába visszatérve szókimondób­ban nyilatkozott a restriktív, inflá­cióellenes amerikai pénzpolitikáról. Véleménye szerint Washington egy­szerűen nincs tudatában annak, hogy milyen súlyos gondokat okoz partnereinek a magas kamatokkal. E megállapításával Mitterrand mélységesen egyetértett. Nem így Pohl, a Bundesbankt elnöke, aki is­mét védelmébe vette Washingtont, mondván, hogy elsőként az inflációt kell megfékezni az Atlanti-óceán mindkét partján, s csak utána lehet szó , a kamatok csökkentéséről. Nemcsak a francia—nyugatnémet csúcstalálkozó baráti hangulata és az ott elhangzott franktámogató ígéretek csillapították le a tőzsdék nyugtalanságát, hanem az is, hogy Mauroy miniszterelnök Jacques De­lors-t nevezte ki gazdasági és pénz­ügyminiszternek. Tőkés körökben úgy tartják, hogy az új miniszter gazdasági és szociális nézetei „ru­galmasak”. Az új miniszter a kedé­lyek megnyugtatására közölte, hogy az új kormány legfontosabb felada­tának a frank védelmét tekinti és a pénteken elhatározott frankvédő intézkedéseket következetesen vég­rehajtják. Az új francia kormány tovább kívánja fejleszteni és javí­tani a francia tőkepiac működését. A bejelentés hatása nem maradt el, a párizsi értéktőzsdén a részvé­nyek hétfőn átlagosan 2 százalékkal emelkedtek. Nem voltak kivételek ez alól azok a vállalatok sem, ame­lyek a szocialista párt államosítási listájának élén szerepelnek. A francia frank erősödésének irá­nyába ható tényezőket azonban né­mileg semlegesítette, hogy a dollár­nak újabb lökést adott az amerikai kam­atszint emelkedése. A legna­gyobb amerikai kereskedelmi ban­kok, köztük a Chase Manhattan, a Citibank, a Bank of America, és a Manufacturers Hanover Trust újabb fél százalékponttal 20,5 százalékra emelte a prime rate-et, a legna­gyobb ügyfeleknek felszámított ked­vezményes­­ kamatot. A bankok arra hivatkoztak, hogy egyre drágábban jutnak rövi­d lejáratú hitelekhez a pénzpiacokon. A dollár erősödését az sem állította meg, hogy a leg­utóbbi adatok szerint az USA-ban a fogyasztói árak áprilisban éves szinten csak 5,1 százalékkal emel­kedtek, szemben a márciusi 7,5 szá­zalékkal. Az infláció lassulása pa­radox módon egyébként gyengítette volna a dollárt, mert kamatcsök­kentést vetített volna előre, csakúgy, mint az a bejelentés, hogy április­ban lassult a belföldi pénzellátás növekedési üteme. (Hasonló okok­ból.) A tőzsdéken az az általános vélemény, hogy a dollár egyelőre erős marad, s a piacokon ezen a héten sem különösebb izgalomra, sem nagyobb forgalomra nem kell számítani. B­R. HONECKER MEGKEZDTE TÁRGYALÁSAIT JAPÁNBAN Honeckernek, az NDK államfő­jének ma kezdődő tokiói látogatá­sának idejére időzítették számos nagy értékű szerződés aláírását. Mint az NDK külkereskedelmi mi­nisztériumának egyik képviselője a Reuter tudósítójának elmondta, az NDK rendkívül nagy jelentőséget tulajdonít a gazdasági kapcsolatok erősítésének a két ország között, el­sősorban ennek révén szeretne a legkorszerűbb technológiai eljárá­sokhoz jutni. Az aláírandó szerződések hosszú listáján a legnagyobb tétel egy 500 millió dolláros megállapodás, amely­nek értelmében japán vállalatok olajkrakkoló üzemet építenek a schwedti petrolkémiai kombinátban. Hasonló üzemet már épített a Toyo cég a schwedti kombinát számára, amely egyébként a Szovjetunióból olajvezetéken érkező kőolajat dol­gozza fel. Mint szakértők elmondot­ták, a japán technológia révén az eddigieknél is jobb minőségű vegyi termékeket készíthetnek az üzem­ben. Aláírásra kész egy 250 millió dol­láros szerződés is, amelynek kere­tében rádiós és videoberendezéseket gyártó üzemet építenek az NDK- ban a japán vállalatok. Szó van ezenkívül egy hideghengermű épí­téséről 100 millió dollárért, továb­bá egy acélöntőde elkészítéséről 150­ millió dollár értékben. Ez utóbbi szerződésért brit és nyugatnémet cégek is versenyeznek. Az NDK külkereskedelmi vezetői arra készülnek, hogy Honecker lá­togatása során sikerül végleg meg­állapodniuk a japán Kajima építő­ipari vállalkozással, egy Drezdában felépítendő luxushotelről. A japán cég két hónappal ezelőtt adott át egy 70 millió dollár értékű szállo­dát Lipcsében. Mindkét szálloda építési költségét tíz év alatt kell megtéríteni a szálloda bevételeiből. Honecker látogatásával kapcsolat­ban a hírügynökségek emlékeztet­nek a május elején bejelentett gép­kocsivásárlásokra. Eszerint a Lada személyautók egy részének pótlásá­ra az NDK 10 000 Mazda gépkocsit rendelt Japántól. A 40 millió dollá­ros szerződés a maga nemében az első egy KGST-tagország és Japán között. A szállítások még az idén megkezdődnek. Az említetteken kí­vül kereskedelmi és hajózási meg­állapodás aláírására is készülnek Tokióban az NDK államfőjének lá­togatása alkalmából. Japán és az NDK kereskedelmi forgalma meglehetősen hullámzó volt az utóbbi években: 1979-ben némileg meghaladta a 300 millió dollárt, tavaly viszont visszaesett 180 millió dollárra. Egyik márciusi beszédében Honecker közölte, hogy 1983-ra a két ország közötti keres­kedelem mennyiségileg megduplá­zódhat a tavalyihoz képest. A mér­leg a kétoldalú kereskedelemben évről évre japán többlettel zárul, és a jelek szerint ebben nem lesz egyhamar változás. Nyugati megfi­gyelők általában úgy tartják, hogy az NDK, szűkös devizatartalékai miatt, elsősorban kompenzációs jel­legű üzletekre törekszik. Az emlí­tett autómegállapodást ennek elle­nére nagyrészt készpénzben finan­szírozzák, az olajkrakkoló üzemért viszont az NDK vegyi termékekkel fizet. Tokiói hírek szerint Honecker látogatása idején az NDK szeretné elérni, hogy 1,5 milliárd dolláros hitelt kapjon a japán Eximbanktól a szigetországból származó import finanszírozására. Tokiói útjára Honeckert elkísérte Fischer külügyminiszter és Mittag, az NSZEP politikai bizottságának tagja, a Központi Bizottság gazda­sági ügyekkel foglalkozó titkára. Honecker két napot tölt Tokióban, ahol találkozik Hirohito császárral és megbeszéléseket folytat Szuzuki miniszterelnökkel. A következő két napon Osakába látogat, ahol meg­tekinti a National Panasonic elekt­ronikai cikkeket gyártó cég üzemeit, továbbá a Nippon Steel különböző részlegeit. Az NDK államfője ezen­kívül elutazik Kyotóba és Nagasa­­kiba is. (Reuter) NAPRÓL NAPRA + A SZOVJETUNIÓBAN DERŰLÁTÁSSAL ÍTÉLIK MEG A KELET-NYUGATI EGYÜTTMŰKÖDÉS KILÁTÁSAIT a nemzetközi helyzet bonyolultsága ellenére. (2. oldal) + HAMBURG KÜLÖNÖSEN JÓ LEHETŐSÉGEKET KÍNÁL A MAGYAR GAZDASÁGNAK HARMADIK PIACI együttműkö­désre, hiszen kereken 3000 külkereskedő cég székhelye van itt, s­ ezek értékesítési hálózata szinte az egész világra kiterjed. (3. oldal) •­ AZ USA DÖNTŐ JELENTŐSÉGET TULAJDONÍT A KERES­KEDELEM LIBERALIZÁLÁSÁBAN A GATT-NAK, elégedet­len viszont az UNCTAD keretében kötött áruegyezmények­kel. (2. oldal) + NEM VÁRHATÓ GAZDASÁGPOLITIKAI FORDULAT HOLLANDIÁBAN A MAI VÁLASZTÁSOK ELLENÉRE, de a leendő kormány minden bizonnyal hozzálát a népjóléti ki­adások fokozatos lefaragásához. (5. oldal)­­ A BRÜSSZELI BIZOTTSÁG SZIGORÍTJA AZ ACÉLÁRAK ellenőrzésének rendszerét, miután júliustól megszűnik az acél­­termelés kötelező korlátozása. (8. oldal) •­ A JAPÁN IPAR SZÉNBÁZISRA való átállítása gyorsan ha­lad, tavaly már 7—10 millió tonna szenet importáltatt. (8. old.) -1 SZÉNDIOXIDOS VÉDŐGÁZZAL KONZERVÁLNAK újabban egyes, húsból készült élelmiszereket a hagyományos tartósító­szerek helyett. (6. oldal) Az OPEC többi tagja ellenzi Rijád árcsökkentési javaslatát Váratlan fordulattal kezdődött tegnap Genfben az OPEC félévi ár­konferenciája. Jamani szaúdi olaj­ügyi miniszter, aki a konferenciát megelőző napokban többször is ki­fejtette, hogy árbefagyasztásra szá­mít, visszatért egy korábban han­goztatott elképzeléséhez, és azt kö­veteli a többiektől, hogy az árak egyesítése végett csökkentsék árai­kat. Ebben az esetben, vagyis ha a többi OPEC-ország hajlandó a ta­valy decemberi báli értekezleten el­fogadott 38 dolláros alapár alá men­ni, Rijád kész emelni a saját árait (Szaúd-Arábia tavaly decemberben nem csatlakozott a fenti árszinthez, hanem 32 dolláron tartotta az árat). Jamani határozottan leszögezte: szóba sem jöhet, hogy a szaúdi árat 36 dollárra vigyék fel, s ezáltal hoz­zák létre az egységes árakat. Leg­alább ilyen csalódást keltő lehetett a többiek számára Jamaninak az a nyilatkozata is, hogy a mostani ér­tekezleten egyáltalán nem óhajtja vitára bo­csátani a szaúdi olajter­melési szintet. Márpedig az OPEC-tagság több­ségének a mostani konferencián lát­hatóan két fő törekvése van: az egyik, hogy a Baliban elhatározott szinten befagyassza az árakat (ez az ármércéül szolgáló Arabian Light­­re 36 dollárt, a legjobb minőségű észak-afrikai fajtákra legföljebb 41 dollárt írt elő), a másik, hogy az olajfelesleg lecsapolása végett , ter­meléscsökkentésről, mindenekelőtt a felesleget létrehozó szaúdi bányá­szat visszafogásáról határozzon. Jamani új ajánlata általános fel­háborodást keltett. Igaz, egyedül az algériai olaj­ügyi miniszter, Nabi nyilatkozott úgy, hogy áremelést akar, de egyértelmű, hogy az ár­­csökkentés gondolatát az OPEC-ta­­gok határozottan elvetik. Olyannyi­ra, hogy a szaúdi javaslat egy tá­borba tömörítette az OPEC egyik fő mérsékeltjét, Venezuelát és a radikálisok közé tartozó Líbiát. Mindkét ország olajügyi minisztere határozottan elutasította az árcsök­kentés lehetőségét. Calderon Berti leszögezte, hogy a venezuelai ár 30 dollár marad, és ha ez az ár túl magas Venezuela vevőinek, akkor keressenek más szállítót. Zagaar lí­biai miniszter, aki nemrég a Welt­­woche című svájci lapnak adott nyilatkozatában élesen kikelt Szaúd- Arábia azon törekvése ellen, hogy kisajátítsa az OPEC-et, most kije­lentette: nem hajlandó az árcsök­kentésre, ha minden kötél szakad, akkor is inkább a termelés, mint az árak visszafogásával hozza hely­re a piaci egyensúlyt. Oteiba, az Egyesült Arab Emírségek olajügyi minisztere hasonló szellemben nyi­latkozott: az emírségek inkább két évre leállítja az olajbányászatot, mint­sem hogy olcsóbbí­tjon. Irak sem hajlandó az árcsökken­tésre, de Abdul-Karim miniszter ar­ról beszélt, még lát reményt rá, hogy a mai megbeszélésen, ahol már konkrétan lesz szó az árakról, Ja­mani hajlandó lesz visszakozni és a többiek árbefagyasztásáért cserébe legalább 2 dollárral drágítani. A 3­4 dolláros szaúdi ár lehetőségéről egyébként Jamani sem nyilatkozott elutasítóan. Subroto indonéz olaj­ügyi minisz­ter, akit egy újabb évre az OPEC elnökévé választottak, most szintén az árcsökkentés ellen van. Indoné­­zia jelenleg napi 1,6 millió barrelt termel és ezt a mennyiséget el is tudja helyezni — hangoztatta. Ő is azt sürgette, hogy a piaci egyensúly megteremtése végett a tagországok összehangoltan csökkentsék termelé­süket. Egy kérdésre válaszolva ki­fejtette, hogy ha a vásárlók nagyon szorongatni kezdik az olajexportőrö­ket, az OPEC tagjai akkor is inkább az árkedvezményeket vagy a vissza­fizetési határidő meghosszabbítását vállalják, nem pedig a hivatalos árak csökkentését. S. G. Az öbölmenti országok csúcsértekezlete A külügyminiszterek előkészítő tanácskozása után tegnap a Perzsa­­öbölmenti Abu Dhabiban megkez­dődött Szaúd-Arábia, Kuvait, az Egyesült Arab Emírségek, Bahrein, Katar és Omán vezetőinek csúcs­­értekezlete. A konferenciát az omá­­ni Maszkatban készítették elő (VI­LÁGGAZDASÁG, 1981. március 12., 1. oldal); ekkor határozta el a hat öbölmenti ország, hogy az Európai Gazdasági Közösség mintájára ösz­­szehangolja gazdasági, politikai és védelmi tevékenységét. A tőkés vi­lág olajának egynegyedét termelő hat ország szövetségét növekvő gaz­dasági hatalmuk indokolja, a terv kiváltó okai azonban a térségben, illetve a térség határain végbement események: az iráni forradalom, az afganisztáni fordulat, az iráni-iraki háború. A csúcsértekezlet, amely tegnap ült össze, az új szervezet vezetőinek első találkozója. Az államfőkből álló csúcsértekezlet ezentúl évente két­szer ül össze, a külügyminiszterek — a napi politikai kérdések jobbára az ő illetékességi körükbe tartoznak — évente négyszer tanácskoznak. Ezúttal a napi politika legfőbb kérdése, amellyel a külügyminiszte­reknek szembe kellett nézniük, a li­banoni válság. E kérdésben gyorsan közös álláspont alakult ki: az öböl­menti országok egyértelműen támo­gatják Libanont és Szíriát Izraellel szemben. Ezek az országok, amelyek — mint a Reuter tudósítója megál­lapítja — olajvagyonuk révén nagy befolyással rendelkeznek az arab vi­lágban, a Szíriának nyújtott támoga­tást kombinálják a libanoni kor­mány tekintélyének erősítésével, és azon dolgoznak, hogy a bonyolult problémára tartós, távlati megoldást lehessen találni. Az Abu Dhabiban tanácskozó po­litikusok számára a libanoni problé­mánál fogasabb kérdést jelent a térség védelméről vallott felfogásuk összeegyeztetése. Omán, hivatkozva Dél-Jemen közelségére, engedélyezi, hogy területén amerikai támaszpon­tot létesítsenek, az ellenkező pólu­son álló Kuvait (amely a hat ország közül egyedül tart fenn diplomáciai kapcsolatokat a Szovjetunióval) a töb­bieknek is azt ajánlja, hogy javít­sák kapcsolataikat a Szovjetunióval. A másik négy ország azonban hú­zódozik mind az Omán, mind a Kuvait által javasolt úttól, és — bár eltérő mértékben — kész együttműködését szorosabbra fűzni az Egyesült Államokkal, jóllehet an­nak nyílt jelenlétét nem vállalja, mert úgy véli, hogy az kihívná a Szovjetunió megtorlását. A megfigyelők, figyelembe véve az ellentéteket, úgy vélik, hogy az együttműködési tanács jelenlegi első ülésén a gazdasági és szociális prob­lémák megoldásának irányába tesz­nek lépéseket. A jelentések utalnak rá, hogy a háborúban álló Irak a biztonságra vonatkozó tanácskozáso­kon nem képviselteti magát, de részt vesz a gazdasági és szociális kér­dések megvitatásában. Az Abu Dha­biban ülésező konferencia, mint egy diplomata megjegyezte, el akarja kerülni annak látszatát, hogy arab szövetség jön létre Irán ellen.

Next