Világgazdaság, 1982. augusztus (14. évfolyam, 149/3396-167/3414. szám)

1982-08-03 / 149. (3396.) szám

külgazdaság Sikeres vállalati törekvések , új exportcikkek A korábbiaknál is sokkal nehezebb külpiaci értékesítési lehe­tőségek közepette az iparvállalatok nagy erőfeszítéseket tesznek olyan új gyártmányok kifejlesztésére, amelyek iránt külföldön most is élénk a kereslet. A kutatási eredményeket igyekeznek gyorsabban hasznosítani, intenzívebb piackutatást végeznek, jobban megszer­vezik a gyártást. Az MTI munkatársai olyan vállalati példákat ke­restek, ahol e törekvések eredményeként már sikerült új gyártmá­nyokkal növelni az exportárualapot. A Csepel Művek Szerszámgép­­gyárának ma legsikeresebb termé­ke a Y­asda megmunkálóközpont. A­mikor a gyárban eldöntötték, hogy számítógép-vezérlésű precíziós szer­számgép-komplexumot gyártanak, sok külföldi ajánlat közül japán licenc vásárlását választották. A gyártási technológiát gyorsan meg­honosították, a szakembereket Ja­pánban kiképezték, majd elkészí­tették a prototípust, amely hamar sikert aratott. A tavalyi 4. EMO-n, a hannoveri szerszámgépkiállításon, majd a nemrég zárult párizsi bien­­nálén a külföldiek nagy elismerés­sel szóltak az új magyar termék­ről, amely időközben az ez évi tavaszi BNV-n is nagydíjat kapott. A Yasda-berendezés első vevője egy francia cég volt, azóta már a har­madik megmunkálóközpontra adta fel megrendelését a TECHNOIM­­PEX-nek. A Labor Műszeripari Művek, amelynek önálló export-import joga is van, már régóta szállít exportra különböző laboratóriumokat felső­­oktatási intézményekbe. Ezek a be­rendezések jól ismertek a Szovjet­unióban, Peruban, Brazíliában és Mexikóban is. Az esztergomi gyár azonban most első ízben kapott megrendelést komplett műszaki is­kolák exportjára — Nigériába. A szerződés értelmében a következő két évben kilenc középfokú mű­szaki ismereteket adó iskola vala­mennyi laboratóriumi és műhely­­felszerelését kompletten küldik az afrikai országba. Hogy a 11 millió dollár értékű megrendelésnek jó minőségben és pontosan határidőre eleget tegyenek, sokféle szerszám és készülék gyártásával más ipar­­vállalatokat bíztak meg. A hódmezővásárhelyi Mezőgazda­­sági Gépgyártó Vállalat úgy igyek­szik új vevőt találni gyártmányaira, hogy helyszíni gép- és termelési bemutatókat szervez számukra. Ez­zel mintegy bizonyítani kívánja a felkínált berendezések tudását. El­sőként egy közel-keleti céggel kö­tött ilyen jellegű­­ megállapodást, s a közelmúltban 50 hektárnyi terü­leten munka közben is bemutatta paradicsom- és hagymatermesztő gépsorát. A vevőjelöltek kipróbál­hatták a talaj előkészítő, a­ vető, a magágykészítő egységeket, a rotá­ciós gyomirtót és az öntözőberen­dezéseket is.­­A próbatermesztési idény sikerült s a partnerek már bejelentették vásárlási igényeiket. Néhány hét múlva egy még na­gyobb teljesítményű garnitúrát in­dítanak útnak Hódmezővásárhelyről, hogy a berendezések nagyüzemi szinten is bizonyítsanak. Egy másik mezőgazdasági gép­gyártó vállalat, a győri Rekord ké­t új termékkel is megjelent az idén a piacon: egy NSZK-beli cég meg­bízása alapján nem egészen három hónap alatt elkészült egy silomara­­emelő berendezés szerkezeti ele­mének konstrukciójával. Már útnak is indították az első szállítmányt, s az év végéig további félmillió dol­lár értékben exportál ezekből a berendezésekből. Egy osztrák céggel kötött szerződés alapján motoros kaszákhoz készítettek speciális se­bességváltós hajtóművet, a prototí­pust most vizsgálja az osztrák vevő, az új termékek exportjával a válla­lat az idén megkétszerezi dollárbe­vételeit. A Reanal Finomvegyszergyár az idén először exportál redentin márkájú rágcsálóirtó-szeréből. Ez a rendkívül hatásos és fontos vegy­szer a mezei pockok kártevésétől védi meg a termést, itthon már szá­mos állami gazdaság és termelő­­szövetkezet eredményesen alkal­mazza. A külföldi érdeklődés miatt új gépsorokat is munkába állítot­tak, így az év végéig 10 ezer ton­nát értékesítenek elsősorban Romá­niában, Bulgáriában, de tárgyalnak tőkés cégekkel is az értékesítésről. Több könnyűipari vállalat a di­vatirányzatokhoz való rugalmasabb alkalmazkodással igyekszik bővíteni vevőkörét. A Salgótarjáni Ruhagyár az idén például 800 ezer ruhát, kis­kosztümöt, blúzt, nadrágot, szok­nyát és gyermekruhát készít és azok 35 százalékát a tőkés piacra szállítja. Termékei már nem isme­retlenek az NSZK-beli és a svéd piacon. Most új megrendelői sorá­ba lépett Finnország is. A finn cég kívánságára a Budaprint pamut­­nyomóipari vállalat 100 százalékos pamutanyagából 50 ezer ruhát és szoknyát állítanak Salgótarjánban össze. (MTI) A sertésbél ipari felldolgozásakor keletkezett hulladékból készít gaz­daságosan exportálható terméket a Kemecse-kátaji Egyesült Erő Ter­melőszövetkezet. A gazdaság a TERIMPEX-szel és a Húsipari Szol­gáltató Vállalattal közösen még az idén úgynevezett „bélragasztó” üze­met létesít. A TERIMPEX egy belga céggel kötött megállapodás értel­mében jövőre már 4 millió darab szabványméretű, „ragasztott” belet” szállít a nyugat-európai országba. Javításra már nem érdemes, bontott személygépkocsik alkatré­szeinek az árusítását kezdte meg a székesfehérvári Univerzál Ipari Szövetkezet a Móri úti autószerviz­ben. A karambolozott vagy totál­káros gépkocsikat Fejér és Koma­ RÖVIDEM rom megyében vásárolják fel, a szervizben szakszerűen kibontják belőlük a még használható alkatré­szeket, s azokat az eredeti árnál 20—50 százalékkal olcsóbban érté­kesítik. A szövetkezet az év végéig előreláthatóan 4,5 millió forint ér­tékű használható alkatrészt hoz majd forgalomba. Vasúti kocsimosósor mintada­rabja készült el a Soproni Autófel­szerelési Vállalatnál. A berendezés alkalmas mindenféle vasúti kocsi mosására, s a vizes öblítés után a vegyszeres kezelés is elvégezhető vele. Az automatikus vezérlésű be­rendezés a mosásra felhasznált vi­zet újból felhasználhatóvá teszi. A mintadarabot a Keleti-pályaudvaron helyezik üzembe. Magyar Filatélia Vállalat felvételre keres külkereskedelmi osztályra, legalább német és angol nyelvből perfekt külkereskedelmi levelezőt, érettségizett lebonyolítót, gépírni tudó osztályiroda-kezelőt, számviteli osztályra, kezdő vagy könyvelésben gyakorlott árukönyvelőt, feldolgozási osztályra, feldolgozási ügyintézőt. Jelentkezés: a 116-094-es telefonon, illetve személyesen a munkaügyi osztályon. Cím: Budapest V., Guszev u. 24. 1982. AUGUSZTUS 3.­d A PIAC JÓ, DE NEHÉZKES AZ ALKATRÉSZBESZERZÉS A BÉKÉSCSABA! MEZŐGÉPNÉL Békéscsabai tudósítónktól: Miközben a fejlett tőkésorszá­gok mezőgépgyártói a recesszió szo­rításában egy sereg kellemetlen intézkedésre (termelői kapacitások csökkentésére, eladatlan készletek felhalmozására, kíméletlen árharc­ra­ kényszerültek az utóbbi hó­napokban, addig a hazai mező­­gépgyártást, így a Mezőgéptröszt békéscsabai vállalatát is más jel­legű gondok foglalkoztatják. Ter­mészetesen a tőkés konjunktúra kedvezőtlen alakulása a tőkés ex­portértékesítésben a hazai gyártó­kat is érzékenyen érintette, hiszen jó néhány tőkeerős nyugati cég árcsökkentése és a felvevő piac növekvő passzivitása miatt a ki­alakított üzleti kapcsolatok meg­tartása is fokozott­­ erőfeszítéseket követel. A szocialista exportban és a hazai kötéseknél viszont egye­lőre nem mutatkozott szűkösebb beruházási lehetőségekre utaló jel. A szocialista országok többsé­ge az államközi megállapodások­ban rögzített mennyiségen felül is szívesen vásárolna a békéscsa­bai üzem termékeiből. Ugyanígy a hazai fizetőképes kereslet is na­gyobb, mint a gyártó kínálata. A békéscsabai vállalat idei ter­vezett 4,5 millió dolláros tőkés gépexportjának mintegy 80—85 szá­zalékát a hagyományokkal ren­delkező kooperációs tevékenység keretei között szállítják ki. Ez az értékesítési mód biztonságosabb a fennmaradó 15—20 százalék „sza­bad exportnál”, a reklámozás, a szervizelés, az alkatrészellátás ke­vésbé költséges. Az egészében kedvezőnek mond­ható értékesítési feltételekkel szem­ben az alkatrész-szállító hazai hát­téripar, illetve az importlehetősé­gek jelentős beszűkülése áll. Az anyag- és­ alkatrészhiány (első­sorban kötőelemek, ötvözött idom­acélok, hengerelt szalagacélok, gömbgrafitos öntvények hiányoz­nak) erőteljesen csökkentette a vál­lalat rugalmasságát a tőkés ex­portban és hatékonyságát a tel­jes termelési folyamatban. Míg ko­rábban például a külföldi fél fel­felé módosító pótmegrendelése nem okozott gondot, addig az ilyen igé­nyek jelenlegi teljesítésére egyre ritkábban van lehetőség. Mivel az anyagutánpótlás ide­je 7—8 hónapra nőtt, a vállalat­nak ideiglenesen fel kellett ad­nia a negyedéves visszaigazolás rendszerét. Nőtt a rendelés-visz­­szaigazolások kockázata, az egy­­egy anyag hiánya miatt esetleg csak késedelemmel vagy minősé­gi engedményekkel teljesíthető megbízás elvállalása olyan hírnév­veszteséget okozhatna, amilyent a békéscsabai vállalat nem enged­het meg magának. A vállalat mozgástere a prob­lémák leküzdésében csekély. A tő­kés alkatrészimport nem növelhető, a szocialista országokból a kur­rens cikkek nem szerezhetők be. A hazai háttéripar egyrészt mo­nopolhelyzetben van, másrészt jó szándékkal sem tehet sokat, mi­vel a gazdasági szabályozás még mindig sokkal jobban elismeri a késztermékeket, mint az alkatré­szeket. Önálló gépelemgyártó ka­pacitások létesítésére viszont nem futja a vállalatnak, s tröszti erő­források sincsenek erre a célra. A tőkés cégekkel kialakított együttműködés változatlanul elő­nyös a békéscsabai Mezőgép szá­mára. A tervezési, technológiai elő­készítési tevékenységet szorosabb­ra fűzték a nyugati partnerekkkel, a licenc-továbbfejlesztések ered­ményei 1—3 éven belül megjelen­nek a hazai értékesítésű mező­gépekben is. A vállalat importból beszerzett gépekhez gyártott al­katrészekkel évi 40 millió forint értékű tőkés import megtakarí­tását teszi lehetővé a belföldi fel­használók, közvetetten a népgaz­daság számára. A műszaki fejlesz­tésben fokozott gondot fordítanak az importhelyettesítés növelésére, továbbá az új konstrukciók import­alkatrész-igényének csökkentésére. Az alkatrészellátás zökkenőiből adó­dó kedvezőtlen következményeket igyekeznek lehetőség szerint át­csoportosításokkal, anyaghelyettesí­tésekkel enyhíteni. S. I. MIRŐL !R A statisztikai ixiüiTiiiiiirifiiiiiirmiiiiiiiiJiiiiiiTiTiiiirriJjJiiiiiiíiiiTi'iiTriTiimíniMiiTiTiirniEi’i'iiiii'iiTriTiTiiifriTiTrmini'i'iTriTiii'iTiLfiTri'iTtm szemle Dudás János—Nagy József: A beruházási tevékenység Csehszlovákiában és Magyarországon (1950—1979) A jelenlegi világgazdasági körül­mények követelte gazdaságfejlesztés mind Magyarországon, mind más or­szágokban új feladatok elé állítja a beruházáspolitikát. Ennek meghatá­rozásában segítséget nyújthat egy hosszabb időszak beruházási törek­véseinek, illetve az ezekhez kapcso­lódó gyakorlatnak az elemzése, kü­lönösen ha hazánkhoz hasonló or­szággal nyílik mód az összevetésre. Ezt végezte tanulmányában a két szerző — a Központi Statisztikai Hi­vatal főosztályvezetője és nyugalma­zott főosztályvezető-helyettese —,akik a következtetések megbízhatósága céljából elsősorban a KGST kereté­ben egységesített módszer szerint összeállított adatokra és mutatókra támaszkodtak. Közismert, hogy a két szocialista ország gazdasági szerkezete, termé­szeti adottságai és gazdaságtörténeti fejlődése következtében jelentősen eltér egymástól. Ennek ellenére a vázolt időszakban a gazdaság fej­lesztése, ezen belül pedig a beruhá­záspolitika rendkívül sok hasonlósá­got mutatott. 1950 és 1978 között az ipari termelés közel azonos mérték­ben növekedett: Magyarországon 8,3- szeresére, Csehszlovákiában pedig 7,9-szeresére. A beruházások jelentős részét — mintegy 35—40 százalékát — mindkét országban az ipar fej­lesztésére fordították. Az építőipar termelése is egyaránt gyors ütemben emelkedett, miután a nagyberuházások építkezései és a lakásépítési programok indokolttá tették az építési kapacitások jelentős bővítését. Az ilyen jellegű termelés 1960 és 1979 között Magyarországon több mint 2,3-szeresére, Csehszlová­kiában pedig 2,7-szeresére nőtt. A mezőgazdasági termelés a teljes vizsgált időszakban Magyarországon­­ kétszeresére, Csehszlovákiában 1,7- szeresére nőtt, míg 1970 és 1979 kö­zött a növekedés egyaránt 30 szá­zalékos volt. A beruházások ered­ményeként 1979-ben Magyarországon 57 ezer, Csehszlovákiában 138 ezer traktor dolgozott a mezőgazdaság­ban. A szállítási és hírközlési kapacitá­sok Csehszlovákiában nagyobbak, mint nálunk. Az áruszállítási telje­sítmény a beruházások nyomán északi szomszédunknál 104 milliárd árutonna-kilométerre, nálunk pedig 41 milliárdra nőtt. Jelentős különbségek mutatkoznak a két ország külkereskedelmi forgal­mának szerkezetében: Magyarország behozatalának 38 százaléka szárma­zik a fejlett tőkésországokból, míg Csehszlovákiában ez az arány 24 százalék. Csehszlovákia külkereske­delmében a szocialista országokkal lebonyolított forgalom 72 százalék­kal, Magyarország külkereskedelmé­ben viszont 58 százalékkal részese­dik. A rendkívül széles csehszlovák gépipari termékválaszték csökken­tése csak a hetvenes években kezdő­dött meg, de a kivitel áruszerkezeté­ben még évekig nem volt észre­vehető. A gazdasági növekedés sajátossá­gainak, illetve eredményeinek be­mutatása után a szerzők az oda­vezető utat vették szemügyre. A vizsgált időszak első évtizedében különösen hasonlított a két ország beruházáspolitikája: az eszközöket elsősorban a bányászatra, a vas-, a fém- és a gépgyártásra összpontosí­tották, és háttérbe szorult a mező­­gazdaság fejlesztése. Az ötvenes évek második felében mindkét or­szágban csökkent a beruházások nö­vekedési üteme, de az egész évtized­ben egyaránt érvényesült a gazda­ságirányítás erősen központosított jellege. A rákövetkező 20 éves idő­szakban egyaránt nagy figyelmet fordítottak a gazdaság termelési és irányítási színvonalának fejlesztésé­re, valamint a mezőgazdaság ipar­­­ítására. Magyarországon ebben a két év­tizedben a nemzeti jövedelem és a beruházások többnyire gyorsabb ütemben növekedtek, mint Cseh­szlovákiában. Általában jellemző volt, hogy a beruházások növekedési üteme meghaladta a nemzeti jöve­delmét, kivéve Csehszlovákiában 1976 és 1979 között. Magyarországon 1966 és 1970 között a beruházások évi átlagos növekedési üteme 4,9 százalékponttal haladta meg a nemzeti jövedelmét, ilyen nagy kü­lönbség Csehszlovákiában sohasem mutatkozott. Az erőteljes beruházási tevékenység eredményeként az ipar bruttó termelési értéke a két ország­ban közel azonos mértékben — Csehszlovákiában háromszorosára, Magyarországon 8,2-szeresére­­ emelkedett. Az anyagi ágazatok közül mind­két országban az építőipari beruhá­zások növekedtek a legnagyobb arányban. Az építési igényekkel egyik országban sem tudott az építőanyag-ipar folyamatosan lépést tartani, mivel az építőipar saját be­ruházásainak hányada alacsony volt. Nálunk 1975-től kezdve emelke­dett az ipari beruházásokon belül a gépek és technológiai berendezé­sek aránya, szomszédunknál ez az irányzat már 1960-tól érvényesült. Az ipari beruházásokon belül mind­két országban a gépgyártást szolgáló beruházások aránya volt a legna­gyobb: 1965 és 1978 között aránya nálunk 16 százalékról 19 százalékra, Csehszlovákiában pedig 16-ról 17,5 százalékra nőtt Lényeges különbség mutatkozott a szénbányászat fejlődésében: nálunk csak a szintentartásra törekedtek, új bánya nem nyílt meg. Csehszlo­vákiának viszont lényegesen nagyobb a szénvagyona, és a gazdaságos ki­­termelhetőség is arra ösztönzött, hogy a szénbányászatot átmenetileg se szorítsák vissza. A vegyipari be­ruházások közül említést érdemel a főként az olajfeldolgozást cél­zó, csehszlovák—magyar—jugoszláv együttműködéssel megvalósult Adria kőolajvezeték, amelynek kihaszná­lása a világgazdasági feltételek vál­tozásai miatt elmarad a várttól. Csehszlovákiában a könnyűipar ter­melő berendezései korábban a miénknél fejlettebbek voltak,­ és a növekedő szükséglet kielégítése a magyarországinál kisebb beruházá­sokat igényelt. Az élelmiszeripari beruházások nálunk csaknem kilenc­szeresére, Csehszlovákiában pedig négyszeresére emelkedtek. (1982. július) ír kézikönyv a külkereskedelem gyakorlati tudnivalóiról Munkatársunktól: A külkereskedelmi vállalatok hasznos új segédeszközhöz jutnak új munkatársaik gyakorlati kiképzésé­hez, illetve a meglevő ismeretek rendszerbe foglalásához a DATORG Külkereskedelmi Adatfeldolgozó és Szervező Rt. Tanácsadói Irodájának legutóbbi kiadványával. A Külke­reskedelmi tevékenységhez kapcso­lódó általános fogalommeghatározá­sok című kötet egy-egy példánya a közeli napokban érkezik meg a kül­kereskedelmi, illetve az önálló kül­kereskedelmi jogú vállalatokhoz, de további példányok is vásárolhatók. A közel 200 oldalas, kis alakú könyvben szinte minden olyan kül­kereskedelmi szakkifejezés és egyéb ismeret megtalálható, ami a gya­korlati munka lebonyolításához szükséges lehet, így például a nem­zetközi gazdasági szervezetek leg­­fontosabbjainak bemutatása, az áru­forgalom szállítási szakkifejezései­nek ismertetése és a fontosabb nem­zetközi egyezmények leírása. Fog­lalkoznak a szerzők a nemzetközi megállapodások mechanizmusával és a nemzetközi munkamegosztás egyes kérdéseivel is. Mindezek kü­­lön-külön talán részletesebben ol­vashatók az egyes egyetemi és fő­iskolai tankönyvekben, illetve hiva­talos kiadványokban, a gyakorlat számára megfelelőbb, tömörített ki­adványt azonban a DATORG 8 éve adott ki utoljára. OKISZ elnökségi ülés az építőipari szövetkezetek feladatairól Az építőipari szövetkezetek fej­lesztésének kérdéseit tárgyalta hét­főn az OKISZ elnöksége. Az ülé­sen részt vett Ábrahám Kálmán épí­tésügyi és városfejlesztési miniszter is. Az elnökség megállapította, hogy a 224 építőipari, építéstervező és építőanyagipari szövetkezet az utób­bi 10 év alatt jelentősen kivette részét a fenntartási, felújítási és la­káskarbantartási feladatokból. Az ilyen jellegű munkákban való rész­vételük a múlt év végére építőipari tevékenységük mintegy 50 százalé­kát is elérte. A szövetkezetek a jö­vőben a vállalkozási lehetőségekkel élve és az igényekhez igazodva nö­velik e munkák arányát, a lakóház­fenntartási tevékenységet is. (MTI)

Next