Világgazdaság, 1982. szeptember (14. évfolyam, 168/3415-189/3436. szám)
1982-09-01 / 168. (3415.) szám
KÜLGAZDASÁG A Világbank közgyűlése elé A világgazdaság gondjai egyre nehezebb követelményeket állítanak fel a Világbankkal szemben A közeli napokban, szeptember 6—9. között tartják meg Torontóban a Világbank éves közgyűlését. A közgyűlés elé kerülő jelentések a világgazdaság rossz, sőt tovább romló állapotáról számolnak be. A bank tavaly igen nehéz körülmények között nagy és végül is eredményes erőfeszítéseket tett a fejlődő országok nehézségeinek enyhítésére. A küldöttek többsége azonban valószínűleg a bank aktivitásának további fokozását fogja követelni. A Világbank minden évben az ősz elején tartja közgyűlését vagy hivatalos nevén a kormányzótanács éves ülését. Tulajdonképpen eseményegyüttesről van szó, egyrészt mert a szorosan vett Világbank (hivatalos nevén: Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank) mellett két leányintézménye, a Nemzetközi Fejlesztési Társulás (International Development Association — IDA) és a Nemzetközi Pénzügyi Szervezet (International Finance Corporation — IFC) is ekkor tartja közgyűlését, másrészt, mert a Világbank-csoport és a Nemzetközi Valuta Alap közgyűlése is együttesen zajlik le. A közgyűléseket két egymás után következő évben az IMF és a Világbank székhelyén, Washingtonban, minden harmadik évben pedig valamely más tagországban tartják, így került sor most Torontóra. Hazánk, amely 1982. július 7-én lett a Világbank 143.tagállama (az IMF-be 146. tagként május 6-án léptünk be), most fogja először képviseltetni magát a Közgyűlésen. Minden országot egy úgynevezett kormányzó és egy kormányzóhelyettes képvisel (Magyarországot a Valutaalapban Fekete János, az MNB első elnökhelyettese és Vincze Imre pénzügyminiszter-helyettes, a Világbankban Pulai Miklós, az OT elnökhelyettese és Melega Tibor külkereskedelmi miniszterhelyettes). A közgyűlés a nemzetközi pénzvilág jelentős eseménye. Itt nemcsak e két fontos intézmény pénzügypolitikájának irányát határozzák meg, hanem felhasználják ezt a kivételes alkalmat, amikor 146 ország vezető pénzügyi és fejlesztési szakemberei gyűlnek össze, hogy különböző magánjellegű pénzügyi tárgyalásokat is folytassanak. Ezért jelennek meg a hivatalos delegátusok és szakértők mellett a világ minden számottevő magánbankjának képviselői is. A VILÁGBANK ÉVES JELENTÉSE A közgyűlés előtt adta ki szokásos éves jelentését a bank. A jelentés megállapítja, hogy a fejlett tőkés országokban 1980—82-ben, három egymás utáni évben alig mutatkozik észrevehető gazdasági növekedés. A bruttó hazai termék (GDP) évi átlagos növekedése 1,2— 1,4 százalék körül van. A fejlett tőkésországokban alkalmazott inflációellenes restrikciós politika a kereslet csökkenéséhez, a munkanélküliség háború utáni rekordszintjéhez, rendkívül magas és ingadozó kamatokhoz vezetett. Mindez negatívan hatott a fejlődő országok gazdaságára is: megnehezítette exportjukat, megdrágította és nehezen hozzáférhetővé tette számukra a hiteleket. Fejlődésük lelassult, bruttó nemzeti termékük (GNP) növekedése 1980-ban 5 százalék, 1981-ben már csak 2,2 százalék volt. Az egy főre jutó GNP növekedése 1981-ben csak 0,2 százalék volt, s a világ nagy régióiban jelentősen visszaesett: Latin- Amerikában 2,7 százalékkal, Észak- Afrikában és a Közel-Keleten 2,3 százalékkal, Fekete-Afrikában 0,7 százalékkal csökkent. A fejlődő országok folyó fizetésimérleg-hiánya, amely 1979-ben még csak 40 milliárd dollár volt, 1981- re 115 milliárdot ért el. 1981. év végi adósságállományukat 465 milliárd dollárra becsülik. A becslések szerint az általuk fizetett kamat 1981-ben 48 milliárd dollárt, a teljes adósságszolgálat (törlesztés plusz kamat) 99 milliárd dollárt ért el. Ilyen körülmények között új hitelfelvételeik zöme csupán az adósságszolgálat fedezését biztosította, s a nettó hitelek (vagyis az összes folyósított hitel, mínusz a törlesztések és a kamatok) az 1978- as 34 milliárd dollárról 1981-ben 18 milliárdra csökkentek. A deficitek fedezésének, illetve a fejlesztések finanszírozásának nagyobb hányada a korábbi években is a magánbankok hitelnyújtásaira esett. Most azonban a magánbankok, a fejlődő országok fizetési nehézségeit látva, s azok fizetésképtelenné válásától félve, egyre nehezebben nyújtanak új hiteleket. Emellett a magánbankok egyre rövidebb időre hiteleznek, s hiteleik legtöbbször túl rövid lejáratúak, hogy fejlesztési célokra, hosszabb átfutású beruházásokra lehetne használni őket. Ilyen körülmények között égetően szükséges lett volna, hogy a fejlett tőkésországok kormányai jelentősen növeljék a fejlődő országoknak nyújtott segélyeket vagy legalább is a kormányhiteleket. Ezzel szemben az Egyesült Államok és más tőkésországok hivatalos fejlesztési támogatásaikat 1981-ben közel 8 milliárd dollárral csökkentették. A fejlődő országok egyre gyakrabban és egyre nagyobb összegekben kénytelenek adósságaik átütemezését kérni, s mind többen kerülnek a fizetésképtelenség határára. Helyzetük annyira kritikussá vált, hogy egyre szélesebb körben terjedő vélemények szerint az már-már a tőkés világ pénzügyi rendszerének összeomlásával fenyeget. NÖVEKVŐ KÖVETELMÉNYEK A VILÁGBANKKAL SZEMBEN A fent vázolt helyzetben a fejlődő országok számára, de hozzátehetjük, hogy az egész világ gazdasági és politikai stabilitása szempontjából a Világbank tevékenysége fokozott jelentőséget kapott. A Világbank — mint azt vezetői annyiszor hangsúlyozták — nem annyira bank, mint fejlesztési intézmény, amely fő feladatának a fejlődő országok gazdasági haladásának támogatását tekinti, elsősorban azon keresztül, hogy a fejlett országoktól hiteleket vesz fel és azokat a fejlődő országok beruházásainak finanszírozására, hosszú lejáratra kikölcsönzi. Emellett nem lebecsülendő szakmai segítséget is nyújt a fejlődő országok terveinek kidolgozásához és megvalósításához. Természetesen a bank nem szamaritánus szervezet. A kérdés politikai oldalát tekintve, a fejlett tőkésországoknak is fontos érdekük, hogy a fejlődő országokat minél kevesebb gazdasági megrázkódtatás érje, mert így a politikai megrázkódtatások veszélye is kisebb. De tisztán pénzügyi oldalról tekintve is, a Világbank mindenkinek hasznos. A hitelezők megszabadulnak a pénzüket fenyegető kockázattól, mivel a bank a világ legjobb adósa. A tagországok által jegyzett alaptőkéje több mint 42 milliárd dollár, ez lényegesen meghaladja a bank 32 milliárdos adósságállományát. A biztonság a kamatokban is kifejeződik: a Világbank olcsóbban jut kölcsönökhöz és ezért alacsonyabb kamatra tudja kihelyezni őket (jelenleg 10,43 százalék), mint amennyiért a fejlődő országok a pénzpiacokon hozzájuthatnának. Emellett a Világbank fennállása alatt egyetlen eset sem fordult elő, hogy valamely adós ne fizette volna határidőre vissza valamely kölcsönét. A bank tehát ideális csatornája a fejlett országokból a fejlődők felé irányuló hiteláramlásnak. A problémák megértéséhez szólni kell a bank leányintézményéről, a Nemzetközi Fejlesztési Társulatról. Az IDA a legszegényebb fejlődő országoknak nyújt kedvezményes, szinte segélyjellegű, 50 éves lejáratú kamatmentes hiteleket. Az ehhez szükséges pénzeszközöket csak a gazdagabb tagországok hozzájárulásából tudja előteremteni. Az Egyesült Államok a Reaganféle takarékossági politika jegyében jelentősen csökkentette az 1982-re szóló, korábban vállalt hozzájárulását. Több nyugati ország, az arányos teherviselés elvét követve, hasonló csökkentést hajtott végre, ennek következtében az IDA a tervezett 4,1 milliárd dolAz eredményt tehát úgy lehet összegezni, hogy a bank a maga üzleti eszközeivel valóban nagy erőfeszítéseket tett, hiszen 68 százalékkal növelte kölcsönfelvételeit és 25 százalékkal folyósításait, de ezzel csak részben tudta ellensúlyozni az IDA donorországok hozzájárulásának csökkentéseit. VITÁK A BANK JÖVŐBELI TEVÉKENYSÉGÉRŐL A bankban kemény viták folynak két irányzat között. Az egyik csoport úgy véli, hogy a bank hitelezési tevékenységét körülbelül a jelenlegi szinten kell tartani, s a fejlődő országok pénzügyi problémáinak megoldásában több szerepet kell juttatni a kereskedelmi bankok hiteleinek, illetve a magánberuházóknak. A másik irányzat úgy véli, hogy ez a megközelítés irreális, a magánberuházók nyilván csak a fejlődő országok legjövedelmezőbb gazdasági ágazataiba hajlandók beruházni, a kereskedelmi bankok pedig már most sem tudják kielégíteni a fejlődők igényeit, s semmi esetre sem nyújtanak a Világbankéhoz hasonló feltételekkel (15—20 éves lejárat, 3 év türelmi idő, vilár helyett csak 2,7 milliárd dollárt kapott. E helyzetből kiutat csak úgy lehetett találni, hogy növelni kellett a normális Világbank-hitelnyújtást azoknak a szegény országoknak a részére, amelyeknek már nem jutottak IDA-hitelek, növelni kellett magának a banknak az egész hitelnyújtási tevékenységét, miközben a tervhez képes csökkent a bank—IDA hitelmegállapodások együttes összege. A kieső IDA- hozzájárulások pótlására erőteljesen növelni kellett a bank kölcsönfelvételeit. Végül is az 1932-es pénzügyi év eredményei, az előző év tényszá maival és a tervvel összehasonlítva, az alábbiak szerint alakultak vizonylag alacsony kamathiteleket, a Világbank szakmai segítségéről már nem is beszélve. Ennek az irányzatnak a hívei — akikhez nemcsak a fejlődő országok, hanem számos fejlett tőkés ország képviselői is tartoznak — fokozni kívánják a Világbank tevékenységét, jobb együttműködést, összehangoltabb fellépést követelnek a bank és az IMF között, s arra intenek, hogy a két Bretton—Woods-i intézmény hatékonyabb és átfogóbb erőfeszítései, s a fejlett tőkés országok restriktív pénzügyi politikájának feladása nélkül a tőkés világ pénzügyi rendszerének összeomlása nem holmi szónoki fordulat marad, hanem valóban reális veszéllyé válik. Mivel a kelet-európai országokat ezernyi szál fűzi ehhez a pénzügyi rendszerhez, mivel szükségünk van a tőkés világból származó hitelekre, mivel a csődtől legjobban fenyegetett fejlődő országok gondjait mélyen átérezzük, mivel a tőkés recesszió számunkra hasonló negatív hatásokkal jár, mint a fejlődő országokra; komoly érdekeink fűződnek hozzá, hogy a torontói közgyűlés határozataiban a konstruktív irányzat nézetei érvényesüljenek- S. K. 1981. évi tény az 1982. évi 1982. évi teljesítés eltérése °/0-ban a 1981 terv teljesítés tervhez tényhez képest képest Hitelmegállapodások (millió $) — Világbank 8 809 9 600 10 330 +7,6 +17,3 — IDA 3 402 4 100 2 686 —34,5 —21,0 — összesen 12 231 13 700 13 016 —5,0 +6,4 Jóváhagyott hitelek száma — Világbank 140 162 150 —7,4 +5,6 — IDA 106 106 97 —8,4 —8,4 — összesen 246 268 247 —7,8 +0,4 Folyósítás (millió $) — Világbank 5 063 6 100 6 326 —3,7 +24,9 — IDA 1 878 2 200 2 067 —6,0 +10,1 — összesen 6 941 8 300 8 393 +1 +20,8 Világbank kölcsön felvételek (millió $) 5 069 7 100 8 521 +20,0 +68,1 A Világbank nyeresége (millió $) 610 591 598 +1,0 —2,0 Traszi központ főosztályvezető mellé XIII. kerületi munkahelyre titkárnőt keres. Telefon: 494-356. A VILÁGBANK HITELNYÚJTÁSI ÉS HITELFELVÉTELI TEVÉKENYSÉGE A bank 1982-es pénzügyi éve az 1981. július 1-től 1982. június 30-ig terjedő időszakot öleli fel. Tevékenységét ebben az időszakban jelentős előrelépés, de egyben súlyos problémák is jellemezték. A FEDOSZ törekvései a tőkés export növelésére Tudósítónktól: A Fehérnemű Ipari Szövetkezet, a FEDOSZ export-fővállalkozóként Is szövetkezet nem rubelelszámolású bérmunkaexportját fogja öszsze évek óta. Az idén a tavalyi 2,5 milliárd után várhatóan 2,7 milliárd forint értékű exportot sikerül realizálnia, a HUNGAROCOOP közvetítésével. Bár a nyugat-európai piacon egyre élesebb a konkurrenciaharc a délkeletázsiai és a brazil textiláruk számottevő dömpingje miatt, a szövetkezet igyekszik exportját fejleszteni, elsősorban magas színvonalú minőségi munkával kielégíteni az egyre jobban differenciálódó igényeket. Ezekről a törekvésekről Sóspataki Ferenc elnök elmondta tudósítónknak: — Újabban nyugatnémet és holland megrendelőink a korábbiaknál kisebb s lényegesen munkaigényesebb termékszériákat kérnek tőlünk, rövid határidőre. Ez vonatkozik az NSZK-beli Triumph konszern részére küldött férfi-, gyermek- és női köntösökre, amelyek kinti rajzok alapján a kapott textíliákból készülnek. Ehhez hasonló a helyzet a másik nyugatnémet vevővel, a Huckével is, amelynek most az egyszerűbb kivitelű blúzok helyett női, lányka alkalmi blúzokat gyártunk. Ugyancsak módosított igénnyel jelentkezett a Wabo cég is: az eddigi otthonkáákat jó minőségű, de viszonylag olcsóbb árfekvésű női szoknyákkal és ruhákkal kívánja felváltani. Ennek a fele magyar, a többi pedig a vevő által küldött anyagokból készül. — Exportunk növelése végett tárgyalásokat folytatunk egy amerikai céggel rendkívül igényes elegáns férfiingek szállításáról, amelyeket svájci és osztrák alapanyagból készítünk. Remélhetőleg a megbeszélések eredményekkel járnak, és hamarosan üzletet is köthetünk. A külföldi vevők egyre növekvő követelményeinek csak jobb munkaszervezéssel, a minőségi szint állandó emelésével, a géppark korszerűsítésével tudunk eleget tenni. A múlt évben az NSZK- ból gőzvasalógépet importáltunk, az NDK-beli gyártmányú Textima gyorsvasalógépekhez viszont nehéz hozzájutni a TECHNOIMPEX 1980-as megrendelésünk teljesítését csak 1983-as szállítási határidőre vállalta. A FEDOSZ természetesen igyekszik eleget tenni a belföldi keresletnek is, ezért évente mintegy 8 millió forint értékű ing-, blúz-, köntös- és pizsamaanyagot importál a HUNGAROTEX útján svájci és osztrák cégektől. A feldolgozott anyagot 14 budapesti, valamint a veszprémi üzletében értékesíti, illetve méretes termékeket készít belőle — fejezte be tájékoztatását a szövetkezet elnöke. 1982. SZEPTEMBER 1. DE Egy külföldi küldöttség látogatásainak tapasztalataiból Néhány nappal ezelőtt egy fejlődő országbeli üzleti delegáció kereste fel egyik külkereskedelmi vállalatunkat, amely piaci stratégiájának megfelelően a vendégeket olyan hazai tervező és kivitelező cégekkel ismertette meg, amelyek az üzleti kapcsolatok további fejlesztésében súlyponti helyet foglalnak el. Bizonyára nem kizárólag a vendégek elkényeztetése miatt történt, hogy szinte mindenhol a vállalatok csúcsvezetői fogadták őket. A mi vállalati szervezeti rendszerünkben ugyanis majdnem természetes, hogy csupán a felső szintű vezetés tud átfogó képet festeni a gazdálkodó egységről. Az információ és vele együtt a döntési jogkörök központosítása polarizálja a szervezetet. A kialakult munkamegosztás következtében ügyintézői szinten hiányoznak a tevékenység ellátásához nélkülözhetetlen átfogóbb információk, az ezen a szinten is meghozható döntések magasabb szervezeti szintekre helyeződnek át. Ez nemcsak azt jelenti, hogy az egyes munkafolyamatot végzők munkája rutinjellegűvé, a gondolkodást nélkülözővé válik, hanem arra is utal, hogy az ehhez a szinthez tartozó, bizonyos felelősséget vállaló döntések magasabb beosztású dolgozók munkaidejét terhelik. A vállalati hierarchiában minden szint egy szinttel alacsonyabb pozícióhoz kapcsolódó feladatokkal foglalkozik. Azon kívül, hogy ez az állapot deklasszálja az ambiciózus, ha vezetői pozícióba nem került munkaerőt, nagymértékben leterheli azt a vezetői réteget, amelynek alapvetően a koncepcionális kérdések kezelése lenne a feladata. Az üzletemberekből álló külföldi küldöttség ismerkedése a vállalattal a hasonló hazai partnerek szembeállítását igényelné. Itt elsősorban nem protokolláris kérdésről van szó, hiszen a hazai vendéglátók és a külföldi partnerek szintbeli különbözősége mögött a vállalati szervezetben rejlő hatékonysági problémák jelentkeznek. Amilyen információval, cselekvési lehetőségekkel és döntési jogkörrel egy külföldi kereskedő fel van ruházva, az hazai viszonylatban általában lényegesen meghaladja a hasonló szintű üzletkötő lehetőségét. A vendégek látogatása arra is felhívta a figyelmet, mennyire hiányzik vállalatainknál egy protokollfőnök vagy marketingvezető, aki a belső információk birtokában képes lenne a hagyományos ismerkedéseket megszervezni és lebonyolítani. Különböző országok vállalatainak eltérő felépítése, más szervezeti rendszere önmagában természetesen nem lehet mérvadó, ha azonban ennek már hatékonysági következményei is vannak, akkor a különbségek aligha szemlélhetők semlegesen. Sz. Gy. Vándorgyűlés a szénhidrogén-bányászatról Munkatársunktól: Szeptember 10—12. között rendezi Siófokon XVIII. vándorgyűlését az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület (OMBKE). A tanácskozás célja, hogy lehetőséget nyújtson a szénhidrogénipari, valamint a vízbányászattal foglalkozó szakembereknek kutatási eredményeik bemutatására, tapasztalatcserére. A vándorgyűlésen öt szekcióban várhatóan 126 előadás hangzik el mintegy 700 hallgató előtt. Mind az előadók között, mind a hallgatóság soraiban számos külföldi meghívott lesz. Az öt szekcióban külön-külön vitatják meg a mélyfúrás, a vízbányászat, a szénhidrogén-kihozatal növelése, a szénhidrogén-termelés, valamint -szállítás kérdéseit. A vándorgyűléssel egyidőben vegyipari, kőolaj- és gázipari automatizálási tanácskozást (CHEMAUT ’82) is tartanak. Ennek szervezője a Méréstechnikai és Automatizálási Tudományos Egyesület, amely több más egyesülettel működik együtt. Az elhangzó több mint 30 előadásban szó lesz az olaj- és a gázvezetékek, valamint a hozzájuk tartozó állomások irányítási rendszereiről, a vegyipari folyamatirányítási rendszerekről, a folyadékok és a gázok áramlásméréséről, továbbá vegyipari rendszerek és elemek vizsgálatáról. A tanácskozásnak várhatóan 100 hazai és 10 külföldi résztvevője lesz. E két rendezvénnyel egyidőben az olajipar legújabb termékeit, a korszerű bányászat eszközeit és a műszeripari eredményeit bemutató kiállítás nyílik.