Világgazdaság, 1982. október (14. évfolyam, 190/3437-211/3458. szám)
1982-10-01 / 190. (3437.) szám
külgazdaság A lengyel kisiparosok önálló külkereskedelmi tevékenysége KYNKI ZAGRMIGZNE A lengyel kisiparosok, akik éveken át a külkereskedelmi vállalatok közvetítésével exportáltak, egy tavalyi minisztertanácsi rendelet értelmében a gazdasági reform keretében lehetőséget kaptak önálló külkereskedelmi tevékenység folytatására külkereskedelmi miniszteri koncessziók alapján, csakhogy ezek kiadása a rendkívüli helyzet miatt késett Ezért csak az idei első félév folyamán kapták meg az első export-importkoncessziókat a kisiparosok, például a varsói vajdaságban július végéig 15-öt Az engedélyezés alapelveit az idei február 26-i országgyűlési határozat szabályozta. Az önálló kisipari export minőségileg új jelenség a lengyel gazdaságban és az eddigi első, próbálkozások tapasztalatai szerint olyan nehézségekbe ütközik, amelyek nemcsak korlátozzák, de végül meg is szüntethetik ezt az éppen hogy fejlődésnek induló kereskedelmi formát, pedig az ország jelenlegi gazdasági helyzetének egyik megoldása az export növelése lenne. Amint a lengyel külkereskedelmi kamara által augusztus 3-án Varsóban szervezett vitából is megállapítható, az önálló kisipari export legfőbb akadálya az új adórendszer. Jelenleg a lengyel kisipari üzemek körülbelül 95 százaléka esetében átalányban állapítják meg az adót, ami rugalmasabbá teszi működésüket és egyszerűbbé könyvelésüket és nyilvántartásukat. Ezzel szemben a pénzügyi szervek az önállóan exportáló kisipari üzemtől a jövedelem és ennek alapján az adó megállapításához sokkal kiterjedtebb könyvelést és nyilvántartást követelnek meg. Ez nemcsak költségesebbé és munkaigényesebbé teszi működésüket, hanem gyakorlatilag nem is valósítható meg, mivel azok a kooperáló kisipari partnerek, akik nem kötelesek pontos könyvelést vezetni, rendszerint nem is állítanak ki számlákat a kölcsönös forgalomban. Ezért az exportáló kisiparosok jelentős — bár még nehezen felbecsülhető — anyagi veszteségektől tartanak. Tehát mindenekelőtt az adórendszer egységes szabályozását tartják szükségesnek, vagyis az exportőr kisiparosok esetében is az átalányban fizetett adó bevezetését, függetlenül az üzem nagyságától vagy profiljától és kiegészítve egy új adóformával, amelyet a devizabevétel után állapítanának meg, devizaegységenként. Az egységes adórendszer jobban ösztönözné a kisiparosokat önálló külkereskedelmi tevékenységre, ami ebben a pillanatban azért nem közömbös, mert a külkereskedelmi vállalatok közvetítése most nagyon kétséges, tehát ha ez az új exportálási forma nem tud fejlődni, az a lengyel export tényleges csökkenéséhez vezet. Az sem mindegy, hogy a magánexportőrök sokkal magasabb árakat érnek el ugyanazokért a termékekért, mint az állami cégek. Ez azzal magyarázható, hogy sokkal gyorsabban szállítanak, közvetlenül érdekeltek a bevételben, nem úgy, mint az állami külkereskedelmi vállalatok dolgozói. Az önálló kisipari export fejlődését gátolja a kisipari termelés elégtelen általános jogi szabályozása és annak gyakori változása is. Ezért az exportálni akaró kisiparosok azt is szükségesnek tartják, hogy újra szabályozzák a kisipari termelést és ezen belül a módosított kisipari törvényt egészítsék ki az exportálási lehetőségre vonatkozó jogszabállyal. Ezenkívül azt is tegyék lehetővé, hogy a koncessziót kapott kisipari cégek szerepelhessenek a törvényszéki cégjegyzékben, hogy így nagyobb hitelük legyen a külföldi partnereknél. Bizonyos értelemben konkurenciát jelentenek a Lengyelországban működő külföldi vállalkozók is, akik nagyobb adókedvezményeket kapnak, mint a belföldi kisiparosok, ezért az a veszély is fennáll — tekintettel a külföldi tőkerészesedésű társaságokra vonatkozó jogszabályokra —, hogy fiktív részvénytársaságok alakulnak a működési feltételek javítása cél-jából és így lényegében ugyanaz a gazdasági tevékenység kisebb zloty- és devizabevételt jelent az államnak, mert a törvény értelmében a nyereség egy része transzferálható. Az önálló lengyel kisipari exportnak sok technikai nehézsége is van. Lengyelországban a szállítmányozás jelenleg állami monopólium, de az állami szállító vállalatok szolgáltatásai nem felelnek meg a kisiparosok igényeinek, sem az árak, sem a határidők, sem a szervezés szempontjából, ezért a kisiparosok kénytelenek maguk megszervezni árujuk külföldre szállítását. Ezt azonban nehezíti, hogy a külkereskedelmi tevékenységgel kapcsolatos valamennyi ügyintézésre — akár belföldön, akár külföldön — csak az a kisiparos jogosult, aki konceszsziót kapott és út levelet is csak ő kaphat, akkor is, ha a külföldi kooperációhoz elengedhetetlen a lengyel kisipari üzem dolgozóinak külföldi kiképzése. Tehát ahhoz, hogy az önálló lengyel kisipari export ne csak elvileg, hanem gyakorlatilag is megvalósulhasson, több technikai intézkedésre is szükség van: lehetővé kell tenni, hogy a koncesszióval rendelkező kisiparosok célalapokra is kapjanak devizaleírást (kereskedelmi kockázati alapra, műszaki személyzeti alapra stb.) ugyanúgy, mint az állami külkereskedelmi vállalatok; legyenek jogosultak exportált és importált termékeik szállítására; kaphassanak szolgálati útlevelet (például a kisiparosok szövetségének közvetítésével), hogy így gyorsabban szerezhessenek vízumot a tőkésországokba; ilyenútlevelet rajtuk kívül azok is kaphassanak, akiket a kisiaros a külkereskedelmi munkában foglalkoztat. Még egy akadályozó tényező, amely azonban már az egész lengyel gazdaságot érinti, nemcsak a magánszektort: a lengyel exportban az elérhetőnél alacsonyabbak az árak. Ugyanis sem az állami, sem a magántermelők nem érdekeltek egy bizonyos határon túl a devizaárak emelésében, mert ha kiderül, hogy termelésük „túlságosan kifizetődő”, az adó is progresszíven emelkedik, ami a gyártók eredményét a minimumra korlátozza. Most ugyanis a legnagyobb jövedelmi adó az állami egységek esetében 90, a kismarosok esetében 85 százalék. (1982. 78. sz.) WEBBIBSM R O VI SZE N A plovdivi nemzetközi vásáron 14 magyar vállalat összesen 1000 négyzetméter területen mutatja be áruit. A Transelektro zöldségszeletelőjét aranyéremre nevezték be. A két ország közötti árucsere-forgalom az idén várhatóan több mint 250 millió rubel lesz, 1981—85. között összesen másfél milliárdos forgalmat irányoztak elő. A MAGYAR KERESKEDELMI Értesítjük tisztelt vevőinket, hogy KAMARA vállalatunk összes telephelyén 150-200 négyzetméteres, november l-t©3 l.a-ig iroda céljára alkalmas leltározunk HELYISÉGET KERES. A leltározás idején szünetel az ügyfélfogadás és az árukiadás ’’ ’’ ' vagy a XIII. kerületben. Kérjük vevőinket, hogy idejében gondoskodjanak átmeneti jelleggel, a szükséges anyagokról és a leltározás megkezdése előtt vegyék át azokat A leltározás után továbbra is rendelkezésükre állunk llllllllNH Im!STQ f Érdeklődni lehet: 127-255 telefonszámon, lIBMttvésznKKEKS REPEMi munkaidőben. 1982. OKTÓBER 1. Bővülnek a kisvállalkozások lehetőségei Rigában Konzultációs nap a kamara kisvállalkozói tagozatán és Jerevánban Munkatársunktól. A meghirdetett programon — a kisvállalkozás keretében működő egységek költséggazdálkodásán — kívül még két előadás hangzott el a Magyar Kereskedelmi Kamarában a kivállalkozói tagozat múlt hét végi konzultációs napján. Elsőként Pogány Károly, a Magyar Híradástechnikai Egyesülés Számítástechnikai és Szervezési Központjának igazgatója ismertette az Interinvesttel közösen létrehozott számítógépes információs rendszert, amelynek alapvető célja, hogy lehetőséget teremtsen a szabad kapacitások lekötésére. Az inkurrens kapacitások rövidítéséből INKÁ- nak elnevezett rendszer tartalmát az igények határozzák meg, tekintve, hogy a nyilvántartásnak sem földrajzi, sem ágazati, sem szakmai, sem mélységi korlátja nincs.. Havi 400 forintért tagja lehet bárki. Ezért egyrészt nyilvántartják a bejelentett adatokat (mit kínál, vagy mit keres), másrészt a tag rendszeresen, de esetenként is megkapja a kívánt információt. Mivel a rendszerben több nagyvállalat is részt vesz, továbbá mert a Külkereskedelmi Minisztérium rendelkezésre bocsátotta az importlistát, amelynek alapján importhelyettesítésre nyílhat mód, az INKA egyre hatékonyabban működhet a tagok számának növekedésével. Az INKA „megélhetését” az általa létrehozott találkozásokból megvalósult, üzletek fedezik: ezek után ugyanis mind az eladóktól, mind a vevőktől 1 százalékot kérnek. Második előadóként Gonda György, az INTERCOOPERATION Kereskedelemfejlesztési Rt. főosztályvezetője hívta fel a jelenlevő kisvállalkozók figyelmét, hogy megalakították a kisvállalkozások külpiaci tevékenységét segítő tanácsadó szolgálatukat. Az INTERCOOPERATIOI Rt., amelynek fő profilja a kelet-nyugati kooperáció, ezzel bizonyítja, hogy nagy figyelmet fordít a kis volumenű üzletekre is. Külkereskedelmi, jogi, pénzügyi, műszaki szakemberekből álló csoportjuk ingyenesen ad tanácsot a kivállalkozóknak. Vállalnak továbbá piackutatást, partner-összehozást, gyakorlatilag a külkereskedelmi ügylet komplett lebonyolítását — természetesen ezt már nem „jótékonysági alapon”. Ezek után került sor az eredetileg meghirdetett előadásra, amelyet Kőszegi Gyula, a Pénzügyminisztérium főmunkatársa tartott. Részletesen ismertette a társasági adózásra vonatkozó szabályokat, magyarázta az alapvető fogalmakat, s vázolta azokat a pontokat, amelyek — az eddigi tapasztalatok alapján — feltehetőleg problémákat okozhatnak az adóbevallóknak. MIRŐL IR A valóság Varga György: A kisvállalkozás Úgy tűnik, hogy a vállalati méretstruktúráról éveken át folyó viták éppoly kevéssé váltak a társadalmi tudat részévé, mint azok a gyakorlatias megfontolások, amelyek a túlcentralizált és méretösszetételét tekintve eltorzult vállalatszerkezet módosítására irányulnak — írja bevezetőjében a szerző, a Figyelő főszerkesztő-helyettese, majd később hozzáfűzi: vállalom az egyes esetekből való általánosítás kockázatát, amikor előrebocsátom: teljes mértékben igazolva látom a közgazdaságtudomány és a társadalomtudományok eredményeit, amelyek alapján a nyolcvanas években megkezdődött a vállalati szervezetek átrendeződése és a változatos vállalkozási formák kialakulása. A szerző ezután a szövetkezeti iparban és szolgáltatásban kialakított vállalkozási formák — az átalánydíjasok, a szakcsoportok és a kisszövetkezet — eddigi tapasztalatairól ír néhány konkrét példára hivatkozva. Majd levonja a következtetés: a kisszövetkezet... az a vállalati forma, amely tevékenységével egyrészt a nagyipar valóságos háttériparává, másrészt a rugalmas alkalmazkodást és az innovációt elősegítő tényezővé válhat. Alighanem több ezer ilyen jellegű kisvállalatra lenne szükség ahhoz, hogy egyrészt a nagyipar megszabadulhasson az önmagára kényszerített terhes tevékenységektől és — másrészt — kialakulhassanak a piaci verseny feltételei. Kis országokban általában nem a nagyvállalatok, hanem a kis- és közepes vállalatok száma, aránya és helyzete határozza meg a verseny intenzitását. Úgy tűnik, hogy a kisvállalatok alapításának gyorsabb és a piac szempontjából is hatásosabb" módja a kisszövetkezetek létesítése, mint új állami kisvállalatok alapítása, amelyre eddig jószerével még nincs is példa. A szövetkezeti kisvállalat az állampolgárok szabad pénzeszközeinek egy részét is mobilizálhatja. Ennek azonban elengedhetetlen feltétele ezen eszközök kiegészítése — különösen az alapítás és a felfutás időszakában. Ennek hiányában alighanem gyorsan kifulladhat a vállalkozási formában rejlő gazdasági lehetőség. Talán ez is az egyik oka annak, hogy az eddig alapított kisvállakozásoknak viszonylag kis hányada működik a termelőszférában. Ma még aligha lehet a tudományos megalapozottság igényével megvonni a kisvállalatok és vállalkozások működésének mérlegét. A jelenlegi szervezetimozgásokban a szerző alapvetőnek tartja a gazdasági funkció, a tulajdonforma, az érdekeltség rendszere és a vállalati méret közötti összhang megteremtésére irányuló törekvést. Tapasztalatai szerint az új vállalkozási formák a nagy- és kisszervezetekben egyaránt erősítették a munkával való azonosulást. Az eddig meglehetősen uniformizált vállalkozási palettán megjelenő új formák ma még aligha felbecsülhető jelentőségűvé válhatnak abból a szempontból, hogy megnőhet, kiszélesedhet a fogyasztó és a (termelő) felhasználó választási lehetősége, szűkebb területre szorulhatnak vissza a monopóliumok, s a gazdasági szférában megteremtődhetnek a demokratizmus szélesítésének olyan szervezeti és érdekeltségi feltételei, amelyeket a jelenlegi, erőteljesen monopolisztikus és hierarchizált szervezeti struktúra kevéssé enged kibontakozni. Az iparilag fejlett országok vállalati méretstruktúráját olyan piramishoz hasonlíthatjuk, melynek talapzatát a kisvállalatok sokasága alkotja, s a viszonylag kevés számú nagyvállalat a csúcsokon helyezkedik el. Ez nem csupán képletes leírása a helyzetnek. A magyar iparban ez a piramis a csúcsán áll; nálunk a strukturális alkalmazkodás minden terhét a nagyvállalatok viselik, s ennek társadalmi kockázata is nagyobb. A vállalati méretarányok kiigazítása az új gazdaságnövekedési pályára való átállás egyik feltétele, másrészt a gazdaságirányítási rendszer fejlesztésének is elengedhetetlen feltétele. A tanulás és a tapasztalatszerzés időszakában vagyunk. A kisvállalatok és a kisvállalkozások fejlesztésével kapcsolatban alighanem még sokféle változtatásra kerül sor. Társadalmi érdekből is, és a kisvállalatok érdekében is. Egyre azonban ügyelni kell: a vállalkozás lélektanának fontos alkotórésze a bizalom. A vállalkozó elviseli a gazdasági bizonytalanságot, s ha az adott területen túlságosan nagynak találja a kockázatot, onnan kivonul, s előbb-utóbb más területen újrakezd Ha azonban bizalmában rendítik meg, nem lesz újrakezdés, végleg elhalhat a vállalkozás. (1982. 9 szám) A Magyar Kereskedelmi Kamara által szervezett, a magyar gazdasági napok keretében Lettország fővárosában, Rigában tartózkodófr. Juhár Zoltán belkereskedelmi miniszter megbeszéléseket folytatott lett partnerével, V. D. Azan kereskedelmi miniszterrel és meglátogatott több korszerű kereskedelmi létesítményt, s többi között a számítógéppel vezérelt nagykereskedelmi, fogyaszási cikk elosztó központot, valamint a 14 ezer négyzetméteres rigai bútoráruházát. Tárgyalásokat folytatott a helyi miniszterelnök-helyettesekkel a Magyarország és Lettország közötti együttműködési lehetőségekről, a belkereskedelmi és szövetkezeti választékcsere növeléséről. Juhár Zoltán tárgyalt a helyi ipari miniszterrel a fogyasztási javaknak a magyar importba való bekapcsolásáról. Ennek eredményeként például a magyar szakemberek először ismerkedhetnének meg közvetlenül is a lett üvegipari termékekkel és lehetőség nyílna egyéb termékek: zárak, bútorveretek, fonott bútorok, kerti szerszámok, hangszerek Magyarországra történő szállítására is. Jerevánban, Örményország fővárosában élénk az érdeklődés a napok rendezvénysorozata iránt, számos előadásra egyszerűen be sem fért a hallgatóság — írja kiküldött munkatársunk. A magyar szakemberek egyebek között beszéltek a magyar Számítástechnikai Koordinációs Intézet szovjet kapcsolatairól, a földrengések előrejelzésére szolgáló magyar berendezésről, a magyar geofizikai készülékek gyártásáról, a kis hőértékű fűtőanyagok elégetésére alkalmas berendezésekről. Az utóbbiak különösen a mezőgazdasági hulladék hasznosításában kaphatnak nagy szerepet. A szovjet utakon futó számos Ikarus jelenléte miatt érthető, hogy az IKARUS és a MOGÜRT közös jereváni oktatóközpontjában a magyar autóbuszok szervizelésének tapasztalatairól szóló előadást tartalmas vita követte. Szóba került még a vízszigetelésre használt építőipari gumikészítmények szerepe, a magyar kábelgyártás helyzete és tapasztalatcserét folytattak a magyar és az örmény cipő- és bőripar kapcsolatairól. A HUNGAROTEX vezérigazgatója örmény partnereivel való tárgyalásra is felhasználta a kamara rendezvénysorozatát. Csütörtökön a lézertechnika, a minőségellenőrző automaták, a védjegyek szerepe volt a magyar előadások témája. Jerevánban nemcsak a szakmai körök, hanem az örmény átlagpolgár is magáénak érezheti a rendezvénysorozatot. Nyolc moziban magyar filmeket játszanak, s a győri balett sikeres vendégjátéka még mindig beszédtéma a sajtóban is. A Magyar Kereskedelmi Kamara jövő heti eseménynaptára (1982. október 4—9.) Október 4. Indiai—magyar kooperációs workshop a 633. teremben indiai cégek európai képviselőinek részvételével. A rendezvényt Gábor András ipari miniszterhelyettes nyitja meg. Célja: a két ország közötti gépipari kooperációk, harmadik piaci együttműködés előmozdítása. (Felelős Hirschler András.) Október 4—5. Washingtonban tartja VIII. ülésszakát a Magyar—USA Gazdasági Tanács. Az ülésszakra a kamara szervezésében delegáció utazik ki. (Felelős: Király Ödön) Különleges timföld tőkés exportra Az Almásfüzitői Timföldgyár teljes termelésének csak néhány százalékát adja a különleges timföld, de miután a tőkés piacokon jelentős érdeklődés mutatkozik iránta, a gyár igyekszik ezt a keresletet kielégíteni. Jóval nagyobb a nyeresége ugyanis a különleges timföldön, mint az úgynevezett „rendes” timföldgyártmányokon. Ez utóbbiak iránt egyébként is csökkent a kereslet, s így világpiaci ára is esett. Az eredeti tervek szerint az idén 7000 tonna különleges timföldet állítottak volna elő a gyárban, de a megkeresések alapján ezt a mennyiséget 8000 tonnára emelték. A kereslet növekedése most arra készteti a gyárat, hogy újabb országokba küldjön mintakollekciókat. (MTI)