Világgazdaság, 1982. október (14. évfolyam, 190/3437-211/3458. szám)

1982-10-01 / 190. (3437.) szám

külgazdaság A lengyel kisiparosok önálló külkereskedelmi tevékenysége KYNKI ZAGRMIGZNE A lengyel kisiparosok, akik éve­ken át a külkereskedelmi vállala­tok közvetítésével exportáltak, egy tavalyi minisztertanácsi rendelet ér­telmében a gazdasági reform kere­tében lehetőséget kaptak önálló külkereskedelmi tevékenység folyta­tására külkereskedelmi miniszteri koncessziók alapján, csakhogy ezek kiadása a rendkívüli helyzet miatt késett Ezért csak az idei első félév folyamán kapták meg az első ex­port-importkoncessziókat a kisipa­rosok, például a varsói vajdaságban július végéig 15-öt Az engedélyezés alapelveit az idei február 26-i or­­szággyűlési határozat szabályozta. Az önálló kisipari export minő­ségileg új jelenség a lengyel gaz­daságban és az eddigi első, pró­bálkozások tapasztalatai szerint olyan nehézségekbe ütközik, ame­lyek nemcsak korlátozzák, de vé­gül meg is szüntethetik ezt az ép­pen hogy fejlődésnek induló keres­kedelmi formát, pedig az ország je­lenlegi gazdasági helyzetének egyik megoldása az export növelése lenne. Amint a lengyel külkereskedelmi kamara által augusztus 3-án Varsó­ban szervezett vitából is megálla­pítható, az önálló kisipari export legfőbb akadálya az új adórendszer. Jelenleg a lengyel kisipari üzemek körülbelül 95 százaléka esetében áta­lányban állapítják meg az adót, ami rugalmasabbá teszi működésü­ket és egyszerűbbé könyvelésüket és nyilvántartásukat. Ezzel szemben a pénzügyi szervek az önállóan ex­portáló kisipari üzemtől a jövede­lem és ennek alapján az adó meg­állapításához sokkal kiterjedtebb könyvelést és nyilvántartást köve­telnek meg. Ez nemcsak költsége­sebbé és munkaigényesebbé teszi működésüket, hanem gyakorlatilag nem is valósítható meg, mivel azok a kooperáló kisipari partnerek, akik nem kötelesek pontos könyvelést ve­zetni, rendszerint nem is állítanak ki számlákat a kölcsönös forgalom­ban. Ezért az exportáló kisiparosok jelentős — bár még nehezen fel­becsülhető — anyagi veszteségektől tartanak. Tehát mindenekelőtt az adórendszer egységes szabályozását tartják szükségesnek, vagyis az ex­portőr kisiparosok esetében is az áta­lányban fizetett adó bevezetését, függetlenül az üzem nagyságától vagy profiljától és kiegészítve egy új adóformával, amelyet a deviza­­bevétel után állapítanának meg, de­vizaegységenként. Az egységes adórendszer jobban ösztönözné a kisiparosokat önálló külkereskedelmi tevékenységre, ami ebben a pillanatban azért nem kö­zömbös, mert a külkereskedelmi vállalatok közvetítése most nagyon kétséges, tehát ha ez az új expor­tálási forma nem tud fejlődni, az a lengyel export tényleges csökke­néséhez vezet. Az sem mindegy, hogy a magánexportőrök sokkal magasabb árakat érnek el ugyan­azokért a termékekért, mint az ál­lami cégek. Ez azzal magyarázha­tó, hogy sokkal gyorsabban szállí­tanak, közvetlenül érdekeltek a be­vételben, nem úgy, mint az állami külkereskedelmi vállalatok dolgozói. Az önálló kisipari export fejlő­dését gátolja a kisipari termelés elégtelen általános jogi szabályozá­sa és annak gyakori változása is. Ezért az exportálni akaró kisipa­rosok azt is szükségesnek tartják, hogy újra szabályozzák a kisipari termelést és ezen belül a módosí­tott kisipari törvényt egészítsék ki az exportálá­si lehetőségre vonatko­zó jogszabállyal. Ezenkívül azt is tegyék lehetővé, hogy a koncessziót kapott kisipari cégek szerepelhes­senek a törvényszéki cégjegyzék­ben, hogy így nagyobb hitelük le­gyen a külföldi partnereknél. Bizonyos értelemben konkuren­ciát jelentenek a Lengyelország­ban működő külföldi vállal­kozók is, akik nagyobb adóked­vezményeket kapnak, mint a bel­földi kisiparosok, ezért az a ve­szély is fennáll — tekintettel a kül­földi tőkerészesedésű társaságokra vonatkozó jogszabályokra —, hogy fiktív részvénytársaságok alakulnak­­ a működési feltételek javítása cél-­­jából és így lényegében ugyanaz a gazdasági tevékenység kisebb zloty- és devizabevételt jelent az állam­nak, mert a törvény értelmében a nyereség egy része transzferálható. Az önálló lengyel kisipari export­nak sok technikai nehézsége is van. Lengyelországban a szállítmányozás jelenleg állami monopólium, de az állami szállító vállalatok szolgálta­tásai nem felelnek meg a kisiparo­sok igényeinek, sem az árak, sem a határidők, sem a szervezés szem­pontjából, ezért a kisiparosok kény­telenek maguk megszervezni áru­juk külföldre szállítását. Ezt azon­ban nehezíti, hogy a külkereskedel­mi tevékenységgel kapcsolatos va­lamennyi ügyintézésre — akár bel­földön, akár külföldön — csak az a kisiparos jogosult, aki koncesz­­sziót kapott és út levelet is csak ő kaphat, akkor is, ha a külföldi koo­perációhoz elengedhetetlen a len­gyel kisipari üzem dolgozóinak kül­földi kiképzése. Tehát ahhoz, hogy az önálló len­gyel kisipari export ne csak elvileg, hanem gyakorlatilag is megvalósul­hasson, több technikai intézkedésre is szükség van: lehetővé kell tenni, hogy a koncesszióval rendelkező kis­­iparosok célalapokra is kapjanak devizaleírást (kereskedelmi kocká­zati alapra, műszaki személyzeti alapra stb.) ugyanúgy, mint az ál­lami külkereskedelmi vállalatok; le­gyenek jogosultak exportált és im­portált termékeik szállítására; kap­hassanak szolgálati útlevelet (pél­dául a kisiparosok szövetségének közvetítésével), hogy így gyorsabban szerezhessenek vízumot a tőkésor­szágokba; ilyen­­útlevelet rajtuk kí­vül azok is kaphassanak, akiket a kisi­­aros a külkereskedelmi mun­kában foglalkoztat. Még egy akadályozó tényező, amely azonban már az egész lengyel gazdaságot érinti, nemcsak a magán­­szektort: a lengyel exportban az el­érhetőnél alacsonyabbak az árak. Ugyanis sem az állami, sem a ma­gántermelők nem érdekeltek egy bi­zonyos határon túl a devizaárak emelésében, mert ha kiderül, hogy termelésük „túlságosan kifizetődő”, az adó is progresszíven emelkedik, ami a gyártók eredményét a mini­mumra korlátozza. Most ugyanis a legnagyobb jövedelmi adó az állami egységek esetében 90, a kismarosok esetében 85 százalék. (1982. 78. sz.) WEBBIBSM R O VI SZ­E N A plovdivi nemzetközi vásáron 14 magyar vállalat összesen 1000 négyzetméter területen mutatja be áruit. A Transelektro zöldségsze­letelőjét aranyéremre nevezték be. A két ország közötti árucsere-for­­galom az idén várhatóan több mint 250 millió rubel lesz, 1981—85. kö­zött összesen másfél milliárdos forgalmat irányoztak elő. A MAGYAR KERESKEDELMI Értesítjük tisztelt vevőinket, hogy KAMARA vállalatunk összes telephelyén 150-200 négyzetméteres, november l-t©3 l.a-ig iroda céljára alkalmas leltározunk HELYISÉGET KERES. A leltározás idején szünetel az ügyfélfogadás és az árukiadás ’’ ’’ ' vagy a XIII. kerületben. Kérjük vevőinket, hogy idejében gondoskodjanak átmeneti jelleggel, a szükséges anyagokról és a leltározás megkezdése előtt vegyék át azokat A leltározás után továbbra is rendelkezésükre állunk llllllllN­H Im!­STQ f Érdeklődni lehet: 127-255 telefonszámon, lIBMttvésznKKEKS REPE­Mi munkaidőben. 1982. OKTÓBER 1. Bővülnek a kisvállalkozások lehetőségei Rigában Konzultációs nap a kamara kisvállalkozói tagozatán és Jerevánban Munkatársunktól. A meghirdetett programon — a kisvállalkozás keretében működő egységek költséggazdálkodásán — kívül még két előadás hangzott el a Magyar Kereskedelmi Kamará­ban a kivállalkozói tagozat múlt hét végi konzultációs napján. Elsőként Pogány Károly, a Ma­gyar Híradástechnikai Egyesülés Szá­mítástechnikai és Szervezési Köz­pontjának igazgatója ismertette az Interinvesttel közösen létrehozott számítógépes információs rendszert, amelynek alapvető célja, hogy le­hetőséget teremtsen a szabad kapa­citások lekötésére. Az inkurrens kapacitások rövidítéséből INKÁ- nak elnevezett rendszer tartalmát az igények határozzák meg, tekint­ve, hogy a nyilvántartásnak sem földrajzi, sem ágazati, sem szak­mai, sem mélységi korlátja nincs.. Havi 400 forintért tagja lehet bár­ki. Ezért egyrészt nyilvántartják a bejelentett adatokat (mit kínál, vagy mit keres), másrészt a tag rend­szeresen, de esetenként is megkap­ja a kívánt információt. Mivel a rendszerben több nagyvállalat is részt vesz, továbbá mert a Külke­reskedelmi Minisztérium rendelke­zésre bocsátotta az importlistát, amelynek alapján importhelyettesí­tésre nyílhat mód, az INKA egyre hatékonyabban működhet a tagok számának növekedésével­. Az INKA „megélhetését” az általa létrehozott találkozásokból megvalósult, üzle­tek fedezik: ezek után ugyanis mind az eladóktól, mind a vevők­től 1 százalékot kérnek. Második előadóként Gonda György, az INTERCOOPERATION Kereskedelemfejlesztési Rt. főosz­tályvezetője hívta fel a jelenlevő kisvállalkozók figyelmét, hogy meg­alakították a kisvállalkozások kül­piaci tevékenységét segítő tanács­adó szolgálatukat. Az INTERCOO­­PERATIOI­ Rt., amelynek fő profil­ja a kelet-nyugati kooperáció, ez­zel bizonyítja, hogy nagy figyelmet fordít a kis volumenű üzletekre is. Külkereskedelmi, jogi, pénzügyi, műszaki szakemberekből álló cso­portjuk ingyenesen ad tanácsot a kivállalkozóknak. Vállalnak továb­bá piackutatást, partner-összehozást, gyakorlatilag a külkereskedelmi ügylet komplett lebonyolítását — természetesen ezt már nem „jóté­konysági alapon”. Ezek után került sor az eredeti­leg meghirdetett előadásra, amelyet Kőszegi Gyula, a Pénzügyminiszté­rium főmunkatársa tartott. Részle­tesen ismertette a társasági adó­zásra vonatkozó szabályokat, ma­gyarázta az alapvető fogalmakat, s vázolta azokat a pontokat, amelyek — az eddigi tapasztalatok alapján — feltehetőleg problémákat okoz­hatnak az adóbevallóknak. MIRŐL IR A valóság Varga György: A kisvállalkozás Úgy tűnik, hogy a vállalati mé­retstruktúráról éveken át folyó vi­­­­ták éppoly kevéssé váltak a tár­sadalmi tudat részévé, mint azok a gyakorlatias megfontolások, amelyek a túlcentralizált és mé­retösszetételét tekintve eltorzult vállalatszerkezet módosítására irá­nyulnak — írja bevezetőjében a szerző,­­ a Figyelő főszerkesztő-he­lyettese, majd később hozzáfűzi: vállalom az egyes esetekből való általánosítás kockázatát, amikor előrebocsátom: teljes mértékben igazolva látom a közgazdaságtudo­mány és a társadalomtudományok eredményeit, amelyek alapján a nyolcvanas években megkezdődött a vállalati szervezetek átrendező­dése és a változatos vállalkozási formák kialakulása. A szerző ezután a szövetkezeti iparban és szolgáltatásban kialakí­tott vállalkozási formák — az áta­lánydíjasok, a szakcsoportok és a kisszövetkezet — eddigi tapaszta­latairól ír néhány konkrét példá­ra hivatkozva. Majd levonja a kö­vetkeztetés: a kisszövetkezet... az a vállalati forma, amely tevé­kenységével egyrészt a nagyipar valóságos háttériparává, másrészt a rugalmas alkalmazkodást és az innovációt elősegítő tényezővé válhat. Alighanem több ezer ilyen jellegű kisvállalatra lenne szükség ahhoz, hogy egyrészt a nagyipar megszabadulhasson az önmagára kényszerített terhes tevékenységek­től és — másrészt — kialakulhas­sanak a piaci verseny feltételei. Kis országokban általában nem a nagyvállalatok, hanem a kis- és közepes vállalatok száma, aránya és helyzete határozza meg a ver­seny intenzitását. Úgy tűnik, hogy a kisvállalatok alapításának gyorsabb és a piac szempontjából is hatásosabb"­ módja a kisszövetkezetek létesítése, mint új állami kisvállalatok alapítása, amelyre eddig jószerével még nincs is példa. A szövetkezeti kis­vállalat az állampolgárok szabad pénzeszközeinek egy részét is mo­bilizálhatja. Ennek azonban elen­gedhetetlen feltétele ezen eszközök kiegészítése — különösen az ala­pítás és a felfutás időszakában. Ennek hiányában alighanem gyor­san kifulladhat a vállalkozási formában rejlő gazdasági lehetőség. Talán ez is az egyik oka annak, hogy az eddig alapított kisválla­­kozásoknak viszonylag kis hánya­da működik a termelőszférában. Ma még aligha lehet a tudomá­nyos megalapozottság igényével megvonni a kisvállalatok és vállal­kozások működésének mérlegét. A jelenlegi szervezeti­­mozgásokban a szerző alapvetőnek tartja a gazdasá­gi funkció, a tulajdonforma, az ér­dekeltség rendszere és a vállalati méret közötti összhang megterem­tésére irányuló törekvést. Tapasz­talatai szerint az új vállalkozási formák a nagy- és kisszervezetek­ben egyaránt erősítették a munká­val való azonosulást. Az eddig meglehetősen uniformi­zált vállalkozási palettán megjele­nő új formák ma még aligha felbe­csülhető jelentőségűvé válhatnak abból a szempontból, hogy megnő­het, kiszélesedhet a fogyasztó és a (termelő) felhasználó választási le­hetősége, szűkebb területre szorul­hatnak vissza a monopóliumok, s a gazdasági szférában megterem­tődhetnek a demokratizmus széle­sítésének olyan szervezeti és érde­keltségi feltételei, amelyeket a je­lenlegi, erőteljesen monopolisztikus és hierarchizált szervezeti struktú­ra kevéssé enged kibontakozni.­­ Az iparilag fejlett országok vál­lalati méretstruktúráját olyan pira­mishoz hasonlíthatjuk, melynek ta­lapzatát a kisvállalatok sokasága al­kotja, s a viszonylag kevés számú nagyvállalat a csúcsokon helyezke­dik el. Ez nem csupán képletes le­írása a helyzetnek. A magyar ipar­ban ez a piramis a csúcsán áll; ná­lunk a strukturális alkalmazkodás minden terhét a nagyvállalatok vi­selik, s ennek társadalmi kockáza­ta is nagyobb. A vállalati méret­arányok kiigazítása az új gazdaság­növekedési pályára való átállás egyik feltétele, másrészt a gazdaság­­irányítási rendszer fejlesztésének is elengedhetetlen feltétele. A tanulás és a tapasztalatszerzés időszakában vagyunk. A kisvállala­tok és a kisvállalkozások fejlesz­tésével kapcsolatban alighanem még sokféle változtatásra kerül sor. Tár­sadalmi érdekből is, és a kisválla­latok érdekében is. Egyre azonban ügyelni kell: a vállalkozás lélekta­nának fontos alkotórésze a biza­lom. A vállalkozó elviseli a gazda­­sági bizonytalanságot, s ha az adott területen túlságosan nagynak talál­ja a kockázatot, onnan kivonul, s előbb-utóbb más területen újrakezd Ha azonban bizalmában rendítik meg, nem lesz újrakezdés, végleg elhalhat a vállalkozás.­­ (1982. 9 szám) A Magyar Kereskedelmi Kama­ra által szervezett, a magyar gazda­sági napok keretében Lettország fővárosában, Rigában tartózkodó­­fr. Juhár Zoltán belkereskedelmi miniszter megbeszéléseket folyta­tott lett partnerével, V. D. Azan kereskedelmi miniszterrel és meg­látogatott több korszerű kereske­delmi létesítményt, s többi között a számítógéppel vezérelt nagyke­reskedelmi, fogyaszási cikk elosz­tó központot, valamint a 14 ezer négyzetméteres rigai bútoráruhá­zát. Tárgyalásokat folytatott a he­lyi miniszterelnök-helyettesekkel a Magyarország és Lettország kö­zötti együttműködési lehetőségek­ről, a belkereskedelmi és szövetke­zeti választékcsere növeléséről. Ju­hár Zoltán tárgyalt a helyi ipari miniszterrel a fogyasztási javak­nak a magyar importba való be­kapcsolásáról. Ennek eredménye­ként például a magyar szakembe­rek először ismerkedhetnének meg közvetlenül is a lett üvegipari ter­mékekkel és lehetőség nyílna egyéb termékek: zárak, bútorvere­tek, fonott bútorok, kerti szerszá­mok, hangszerek Magyarországra történő szállítására is. Jerevánban, Örményország fővá­rosában élénk az érdeklődés a na­pok rendezvénysorozata iránt, szá­mos előadásra egyszerűen be sem fért a hallgatóság — írja kiküldött munkatársunk. A magyar szakem­berek egyebek között beszéltek a magyar Számítástechnikai Koordi­nációs Intézet szovjet kapcsolatai­ról, a földrengések előrejelzésére szolgáló magyar berendezésről, a magyar geofizikai készülékek gyár­tásáról, a kis hőértékű fűtőanya­gok elégetésére alkalmas berende­zésekről. Az utóbbiak különösen a mezőgazdasági hulladék hasznosí­tásában kaphatnak nagy szerepet. A szovjet utakon futó számos Ikarus jelenléte miatt érthető, hogy az IKARUS és a MOGÜRT közös jereváni oktatóközpontjában a magyar autóbuszok szervizelésé­nek tapasztalatairól szóló előadást tartalmas vita követte. Szóba ke­rült még a vízszigetelésre használt építőipari gumikészítmények szere­pe, a magyar kábelgyártás helyze­te és tapasztalatcserét folytattak a magyar és az örmény cipő- és bőr­ipar kapcsolatairól. A HUNGA­­ROTEX vezérigazgatója örmény partnereivel való tárgyalásra is felhasználta a kamara rendez­vénysorozatát. Csütörtökön a lézer­­technika, a minőségellenőrző auto­maták, a védjegyek szerepe volt a magyar előadások témája. Jerevánban nemcsak a szakmai körök, hanem az örmény átlag­polgár is magáénak érezheti a ren­dezvénysorozatot. Nyolc moziban magyar filmeket játszanak, s a győri balett sikeres vendégjátéka még mindig beszédtéma a sajtóban is. A Magyar Kereskedelmi Kamara jövő heti eseménynaptára (1982. október 4—9.) Október 4. Indiai—magyar kooperációs work­­shop a 633. teremben indiai cé­gek európai képviselőinek rész­vételével. A rendezvényt Gábor András ipari miniszterhelyettes nyitja meg. Célja: a két ország közötti gépipari kooperációk, har­madik piaci együttműködés elő­mozdítása. (Felelős Hirschler And­rás.) Október 4—5. Washingtonban tartja VIII. üléssza­kát a Magyar—USA Gazdasági Tanács. Az ülésszakra a kamara szervezésében delegáció utazik ki. (Felelős: Király Ödön) Különleges timföld tőkés exportra Az Almásfüzitői Timföldgyár tel­jes termelésének csak néhány szá­zalékát adja a különleges timföld, de miután a tőkés piacokon jelen­tős érdeklődés­­ mutatkozik iránta, a gyár igyekszik ezt a keresletet kielégíteni. Jóval nagyobb a nye­resége ugyanis a különleges tim­földön, mint az úgynevezett „ren­des” timföldgyártmányokon. Ez utóbbiak iránt egyébként is csök­kent a kereslet, s így világpiaci ára is esett. Az eredeti tervek szerint az idén 7000 tonna különleges tim­földet állítottak volna elő a gyár­ban, de a megkeresések alapján ezt a mennyiséget 8000 tonnára emel­ték. A kereslet növekedése most ar­ra készteti a gyárat, hogy újabb országokba küldjön mintakollek­ciókat. (MTI)

Next