Világgazdaság, 1983. október (15. évfolyam, 193/3692-213/3712. szám)

1983-10-08 / 198. (3697.) szám

MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA" Kooperációs kapcsolatból vegyesvállalat Megalakult az Olympos Kft Munkatársunktól. Az Olympos citruslevek iránt Magyarországon kezdettől fogva nagy volt az érdeklődés, annyira, hogy időközönként még a hiánycikkek listájára is felkerültek. A hat évvel ezelőtt létesített kooperáció tehát — amely 5 magyar vállalat és a görög Arvanitis S. A. cég között jött létre — várakozáson felüli eredményeket hozott. Ez arra késztette a résztvevőket, hogy megoldást keressenek a kapacitás bővítésére, s pénteken el is jutottak az új fordulóponthoz: aláírták az Olympos Kft. (gyümölcslégyártó és forgalmazó magyar—görög vegyesvállalat) alapításáról szóló okmányokat. Az Arvanitis cég és 5 magyar partnere, a Kecskemét- Szikrai Állami Gazdaság, a PÉLKER, a Borsodi Vegyikombinát, az ÁGKER és a HUNGAROFRUCT közös vagyona 122 millió forint, ebből 4 millió forint az Arvanitis cég törzstőkéje. Ez a részarány a következő években fokozatosan növekedni fog, ugyanis Konstantin Arvanitis, a cég tulajdonosa vállalja, hogy a gyümölcslé-gyártó üzem rekonstrukciójához, amelyet 1984 nyarán kezdenek meg, biztosítja az újabb gépsorok beszerzését. Ezt a vállalkozást kezdettől fogva pártfogásába vette Tükhe (akit mi inkább Fortuna néven ismerünk), hiszen a kooperáció gondolatának felmerülésétől számított 6 hónapon (!) belül már megkezdték a gyártást a Kecskemét-Szikrái Állami Gazdaság nagylőrinci újonnan épített üzemében. (A tárgyalást 1976. októberében kezdték meg, decemberben írták alá a megállapodást és 1977 májusában már ki is bocsátották az első szállítmányokat.) A beruházás 68 millió forintba került. Az eredeti elképzelések szerint évenként 3,5 millió liter citruslé forgalmazását tervezték a magyar piacon, valamint a különböző magyar alapanyagú gyümölcslevekből is készítettek évi 4 millió litert, amelynek felét már az első évben az arab országokban értékesítették. Az exportban segítségükre volt az Arvanitis cég, a szűrt, derített, rost nélküli alma-, meggy- és szamócalevelek külföldről származó árbevétele pedig ellentételezte a Görögországból érkező citrussűrítmények árát. Az évi mintegy 8 millió liter gyümölcslé gyártását kezdetben napi másfél műszakos termeléssel érték el, de mert a kérésiét — különösen a citruslevek iránt !- rendkívül megnövekedett, a harmadik évtől kezdve rátértek a napi három műszakra. Ezután évenként összesen 16 millió liter gyümölcslevet gyártottak már Nagylőrincen, de az arányok eltolódtak: a termelésből közel 10 millió litert a citruslevek adtak. (És ez még mindig nem fedezi a magyar igényeket, évenként ugyanis mintegy 15—20 millió liter citruslét is felvásárolnának a hazai piacon.) A szerencsesorozat kiterjedt a BVK-ra is (amely a flakongyártáshoz szükséges PVC-port szállította), az Arvanitis cég az indulás utáni második évtől kezdve saját flakongyártó üzeme részére szintén a BVK-tól szerezte be a szükséges PVC-port és a magyar partnerek ezzel ellentételezhették a megnövekedett mennyiségű citrussűrítmények árát. Az ideális együttműködés vezetett végül oda, hogy az előkészítő munkálatok után pénteken, az ÁGKER (Állami Gazdaságok Kereskedelmi Kft.) székházában a részt vevő felek aláírták az Olympos magyar—görög vegyesvállalat alapító okmányait. Mint már említettük, tervezik a nagylőrinci gyár rekonstrukcióját, ezen belül is elsősorban az infrastrukturális bővítést (víz, villany, szennyvízelvezetés-derítés stb.). A munkálatokat 1984 nyarán kezdik meg és 1985 nyarára fejezik be, de eközben beérkeznek majd azok az újabb olasz berendezések, amelyeknek vásárlásáról az Arvanitis cég gondoskodik. A kapacitást 50 százalékkal kívánják növelni, és így a mostani 10 millió liter citruslé helyett 15—16 millió litert bocsáthatnak már ki 1985-ben belföldi forgalmazásra, és 5 millió liter gyümölcslevet, nagyrészt exportra. Ez utóbbi gyártását, ha a kereslet úgy alakul, akár meg is duplázhatják, újabb beruházás nélkül, ugyanis a beérkező gépsorok kapacitása elbírja a nagyobb mennyiség gyártását is. A magyar—görög kooperációs kapcsolat fejlődését, a vegyesvállalatig való eljutást Bercsényi Miklós, az ÁGKER főosztályvezetője mondta el, aki befejezésül még néhány számadatot is közölt a mostani forgalomról, illetve az 1985 után várható forgalom alakulásáról: belföldre mintegy 280—290 millió forint értékben szállítanak az idén árut a nagylőrinci gyárból, a gyümölcslé exportjából pedig 800 ezer dollár bevételük származik. 1985 után a belföldi forgalom 450— 460 millió forintra növekszik, a dollárbevétel pedig 1,2—1,4 millióra emelkedik. fe. 1. KONSUMEX-árubemutatók Jugoszláviában Kamarai tudósítónktól: A Magyar Kereskedelmi Kamara által szervezett gazdasági napok keretében Szkopjéban és Szarajevóban a KONSUMEX külkereskedelmi vállalat önálló árubemutatót rendezett, ahol az általa exportált hagyományos árucikkek mellett a jugoszláv piacon eddig még nem forgalmazott termékeket is kiállított. Újnak számítanak ott a Fabulon-készítmények, a speciális Ganz-mérőműszerek, az egyszerű építő- és a logikai fajátékok, valamint a kiskerti permetezőgépek. Mindkét városban szerveztek a kiállításon üzletember-találkozót, amelyen a KONSUMEX vezetői szakmai előadás keretében ismertették azokat a tartós együttműködési formákat, amelyek a magyar és a jugoszláv vállalatok között már gyakorlattá váltak. Szó esett a kooperációs és bérmunkaszerződésekről és a választékbővítő árucseréről. A legélénkebb érdeklődés a textilipar különböző ágazatai iránt nyilvánult meg, ez az iparág ma a teljes jugoszláv forgalomból több mint 15 százalékkal részesedik. Szarajevóban az eseménysorozathoz kapcsolódva az 1984. évi árucsereforgalmi szerződésekről és az áruházak közötti közvetlen cserékről folytak konkrét megbeszélések. Különféle építőanyagok és a hazai piacon keresett bútorok mellett sok egyéb termék behozatalát biztosítja majd jövőre a részben a kiállításon is bemutatott magyar fogyasztási cikkek ellenében aláírt 5 millió dolláros oldalankénti árucsere-megállapodás. Szkopjéban a kiállításon megjelentek a macedón textilgyárak szakértői, valamint a MAKOTEX, az INTEX, az INTERIMPEX külkereskedelmi vállalat képviselői, akik elsősorban a textilipari együttműködés továbbfejlesztése és textilvegyipari témák iránt érdeklődtek. Befejeződött a budapesti spanyol műszaki hét Tegnap véget ért a budapesti spanyol műszaki hét. A rendezvényt a Magyar Kereskedelmi Kamara spanyol tagozata kezdeményezte és a HUNGEXPO szervezte meg. Spanyol részről a gesztor az INFE (Instituto Nacional de Fomento de la Exportación), az országos exportfejlesztési intézet volt. A 17 tagú műszaki és gazdasági szakértőkből, valamint üzletemberekből álló delegációt Valentin Laiseca Fernandez de la Puente, az INFE egyik igazgatója vezette. A műszaki hét keretében összesen 8 előadás hangzott el a spanyol energiagazdálkodás témaköréből. Így a többi között szó esett a szénre való visszatérés kérdéseiről, illetve annak következményeiről, az energiamegtakarítás terén elért eredményekről és az új tervekről, a mezőgazdasági hulladékok hasznosításáról, a mező- és erdőgazdasági, valamint a városi hulladékokat feldolgozó telepekről. A témában érintett magyar szakemberek érdeklődését mutatja, hogy egy-egy előadást átlagosan 30-an hallgattak meg. Október 7-én a Magyar Kereskedelmi Kamarában a spanyol delegáció tagjai sajtótájékoztatón értékelték a rendezvényt. Elmondták, hogy a műszaki hét tárgyalásai alapján konkrét együttműködési lehetőségeket látnak a hulladékhasznosítás és a szénre való viszszatérés témakörében. A harmadik piaci együttműködéshez véleményük szerint elsősorban a már meglevő három magyar—spanyol vegyesvállalat nyújthat segítséget. 1983. OKTÓBER 8. WE* A SZERELÉSI VÁLLALKOZÁS A BERUHÁZÁSOK FONTOS ÜZLETÁGA Interjú a Gyár- és Gépszerelő Vállalat vezérigazgatójával Ipari létesítmények kompletté tételének lényeges szakasza a helyszíni szerelés. Ennélfogva azoknak a vállalatoknak, amelyeknek ez a fő tevékenységük, jelentős szerepük van a nemzeti jövedelmet gyarapító beruházások termelésbe állításában és fontos kérdés, hogy milyen helyet foglalnak el a nemzetközi összehasonlítás lépcsőfokain. A Gyár- és Gépszerelő Vállalat (GyGV) az utóbbi két évtizedben úgyszólván minden egyes hazai beruházás technológiai szerelésében részt vállalt, a vegyipar, a kohászat, az energiaipar és az élelmiszeripar területén. A beszélgetés, amelyet Jelinek Tamás vezérigazgatóval folytattunk, két fő témakör köré csoportosult, nevezetesen, hogy a vállalat mint szolgáltató vállalat, működési területét igyekszik-e és hogyan, milyen irányban bővíteni, avégből, hogy közelebb jusson ahhoz, amit általában „vállalkozásának neveznek, továbbá, hogyan látja a vezérigazgató a GyGV által végzett munkák termelékenységét, az itthoni hasonló vállalatok, valamint az ismert külföldi szerelőcégek adataival való egybevetés alapján. , Tiszta profilú szerelő vállalatrként kezdte meg a munkáját ez a vállalat annak idején .— kezdik Jelinek Tamás. — A „tiszta profil” kifejezés úgy értendő, hogy például még az állványozást is más vállalat csinálta. A helyszíni gépszerelésnek nálunk alig voltak hagyományai. Mindent meg kellett tanulni, az ábécénél kellett kezdeni. A tevékenységi kör részben spontán módon, részben átgondolt céloknak megfelelően fokozatosan szélesedett. A szereléshez többé-kevésbé hozzátartozó kiegészítő műveleteket lassanként átvette a vállalat, például az állványozást, a mázolást, a szigetelést, majd később rátért egyes részegységek, alkatrészek gyártására is. Mindez azonban — teszi hozzá Jelinek Tamás —, a szó valódi értelmében még nem nevezhető vállalkozásnak. Mindaddig igazi vállalkozásról, nem lehet szó, amíg a szolgáltatást korlátozott felelősséggel végezzük, tehát a létesítmény kompletté tételéhez szükséges egy vagy több műveletet mások végezzenek, akik nem a GyGV alvállalkozóiként működnek, hanem akikkel a beruházónak külön szerződést kell kötni, s akiknek a munkájára, ennélfogva a GyGV eredményfelelőssége nem terjed ki. A GyGV-nek a jövőben, a nemzetközi és a hazai közgazdasági közeg szigorodása miatt, nem kis erőfeszítéseket kell kifejtenie a vállalkozási kör bővítése és versenyképességének javítása céljából. A vállalat a jövőben is elsősorban gyárépítő kíván maradni, a beruházásokkal kapcsolatos „tervezésgyártás-szerelés-üzembe helyezéskarbantartás”-folyamatból azonban az eddiginél többfajta tevékenységet kívánnak átvenni. A vállalkozási terjedelem bővítése arra irányul, hogy a létesítmények kivitelezését komplex vállalkozásként végezzék. A mai kor kihívására válaszolva — hangsúlyozza a vezérigazgató — arra törekszenek, hogy versenykörülmények között is vállalkozási megbízásokat nyerjenek el mind itthon, mind külföldön. A tőkés export kiterjesztése a vállalkozás területén hosszú időn át tartó, lankadatlan erőfeszítéseket és a vállalat munkájának több irányú fejlesztését igényli. Ez a témakör átvezetett a beszélgetés másik részébe, a magyar szerelőipari vállalatok, ezek között a GyGV által nyújtott szolgáltatások termelékenységének, vagy — ahogy manapság az ezzel összefüggő fogalmat szélesebb értelemben használják — hatékonyságának az elemzésébe. Arra a kérdésre, hogy a GyGV szolgáltatásainak hatékonyságával meg van-e elégedve és milyen helyet foglal el e tekintetben a gyár a magyar gazdaságban, valamint hogyan fest a külfölddel való összehasonlítás, a válasz részletesebben kitért a szerelői szolgáltatás néhány olyan jellegzetességére, amelynek ismerete nélkül nem lehet ebben a nagyon fontos kérdésben tárgyilagosan állást foglalni. A gyárszerelési munka többé-kevésbé mindenütt, nálunk pedig még főképpen, manufakturális jellegű, azaz a teljesítmény, kismértékben függ a gépek teljesítményétől, és nagymértékben az egyén munkateljesítményétől. Ez számottevő különbség a gépipari munkákhoz képest. Az eredményesség tehát nem a megvalósítandó technológiai rendszer mineműségétől, hanem nagymértékben mágának a dolgozó embernek a különböző irányú felkészültségétől és személyiségétől függ. Melyek a fő ismérvek? A dolgozó szakmai tudása, tapasztalata, felkészültsége, a dolgozó lelkiismeretessége, vagy másképpen fogalmazva, fegyelme, a szerelési utasítások pontos követésére irányuló szándéka, amely nemcsak az ellenőrzés gyakoriságából, hanem döntően az illető személyiségétől, szakmai öntudatától függ; a munkákszervezettsége, ez a feltétel még a személyi tulajdonságokhoz tartozik, de nem magának a szerelő dolgozónak az adottságáról van szó, hanem a közvetlen és középszintű irányítás gondosságáról (például a csoportvezetői és osztályvezetői tevékenységek összehangolása); az elvégzendő feladatok tárgyi feltételeinek biztosítása; ezek közé tartozik a zavartalan anyagellátás, a szerelési eszközök rendelkezésre állása, a felszerelendő gépek, berendezések, műszerek, csövek és szerelvények idejében, azaz a szerelési idősémában (harmonogramm, hálódiagramm stb.) foglalt határidőre való érkezése a helyszínre (hiába a legjobban felkészült szerelőgárda, ha a gyártóipar késik a szállításokkal). Kézenfekvő volt a kérdés, hogy a GyGY által végzett munkák esetében mennyire lehet a fenti ismérveket adottnak tekinteni, és melyek azok a területek, amelyeken fejlesztés, javítás, egyszóval előremenetel szükséges? Jelinek Tamás vezérigazgató szerint a vállalatnál az adatok kritikus elemzésű gyűjtése és feldolgozása folyamatban van. Abból indulnak ki, hogy elfogadható fajlagos mérőszámnak tekintik azokat az adatokat, amelyeket a külföldi cégek a vállalattól, ajánlati értékekként elfogadnak. A külföldiekkel folyó versenyben megajánlott és az ajánlatot kérő cég által elfogadott munkaóraértéket hasonlítják azután össze az itthoni beruházásoknál elért teljesítményekkel. És mit mutatnak ezek az egybevetések? A vezérigazgató szerint sajátos csoportosítás adódik. Meg kell különböztetni azokat a szerelési, exportmunkákat, amelyeket a külföldi gyár (vállalat, intézmény, szervezet stb.) kebelében, mintegy annak részeként végeznek a vállalat dolgozói, a megrendelő cég irányítása mellett. A tapasztalatok szerint — és ezt a külföldi partnerek nyilatkozatai alátámasztják — a GyGV dolgozóinak teljesítménye semmivel sem marad el a velük azonos munkahelyen dolgozó külföldi munkásokétól. Ha az exportszerződés olyan természetű, hogy a külföldi munkavégzés magyar vállalkozás, tehát a közvetlen irányítás a magyar kiküldő vállalaté, és így a kint dolgozó munkacsapat nem „integrálódik” a megrendelő cég szervezetébe, hanem attól elkülönülve dolgozik, akkor a termelékenységi számok már számottevően kedvezőtlenebbek, de még mindig jelentősen jobbak az eredmények, mint a hazai beruházások esetében. Ami a GyGV-nek a hazai beruházásokban való részvételét illeti, e tekintetben is különbség van aszerint, hogy a létesítmény teljes egészében hazai háttérrel megvalósuló beruházás, vagy pedig külföldi technológiát vásároltunk és a külföldi cég szállítja-e a teljes üzemet, vagy sem. Erre jellemző példa volt a Tiszai Vegyikombinátban létesült olefinüzem, amelyet a nyugatnémet Linde cég szállított kompletten 1973—74-ben, és a GyGV végezte a szerelés egy részét. Mivel ezt a korszerű technológiájú nagyüzemet a német cég szállította és a hazai gépipar — a kormányzati szervek akkori jóváhagyása alapján — nem szállított ehhez az üzemhez, szerelőiparunk tulajdonképpen anyag- és áruhiány nélkül dolgozott Leninvárosban. Az eredmény viszonylag gyors üzembe helyezés volt, ha összevetjük az átlagos vegyipari és más iparágakban abban az időben átlagosnak tekinthető gyárépítési időtartamokkal. Jelinek Tamás szerint a GyGV- nél tapasztaltak több-kevesebb eltéréssel egész gyárépítő iparunkra jellemzőek és aligha csak a GyGV- re vonatkoznak. A szerelőipari vállalatok közötti tapasztalatcsere, a vezetők közötti személyes kapcsolatok módot adnak a feladatok és a rendelkezésre álló eszközök áttekintésére. Hogyan lehetne a fejlett tőkésországok szerelőiparával való összehasonlítás nem kedvező mutatóit belátható időn belül megjavítani? A vezérigazgató szerint az előrehaladás nem szűkíthető le a közgazdasági szabályozók kérdésére. Lényegesen többről van szó, nevezetesen magasan kvalifikált szakmunkás- és középvezető-gárda kialakításáról és ennek jól szervezett foglalkoztatásáról. A GyGV-nek és — feltehetően valamennyi magyar szerelőipari vállalatnak — ezen a téren átfogó és kitartó munkát kell végeznie. Azért említi a munka átfogó jellegét, mert az ki kell hogy terjedjen a vállalati munkaerő-gazdálkodás, a bérgazdálkodás, a személyzeti munka és a dolgozók képzésének minden fázisára. Valóban nem szabad megtűrni, hogy a hazai termelékenység még hosszú időn át a felét se tegye ki a nyugat-európai vagy japán termelékenységnek. Természetesen könnyebb kimondani azt, hogy változtatni kell, mint szívós munkával a következő évek folyamán a dolgon javítani. Jelinek Tamás szerint iparunk és benne a GyGV alacsony termelékenységét — az esetenként viszonylag sikeresebben végrehajtott munkálatok mellett — számos tényező összhatása eredményezi, amelyről a közgazdászok és mérnökök eleget vitatkoznak. Az egyik nagy akadály kétségtelenül a mai bérezési rendszer. A „teljesítmény-jövedelem” korrelációját eddig nem sikerült megvalósítani. A vezérigazgató panaszolva említette, hogy az építőiparban kísérleti bérezési módszert vezettek be a teljesítmény növelésére, sajnálja, hogy a szerelőiparra ez a kísérleti módszer nem terjed ki. Annak a véleményének ad kifejezést: ahhoz, hogy teljesítményszemléletűvé alakuljon át valóban gazdaságunk — és ennek szükségességét elvben ma már senki sem vitatja — a bért költségelemként kell felfogni és jövedelem alá vonni. Ellentmondás van ma tehát abban, hogy a vállalatok teljesítményszemléletűek (vagy gyorsított ütemben azzá válnak az élet kényszere miatt), a bérszabályozás viszont ezzel ellentétes magatartást erőltet rájuk. Gazdaságunk még, sajnos, messze van attól, hogy a sablonoktól, uniformizáltságtól megszabaduljon. Márpedig a műszaki fejlődésnek is gátja ez a kettősség és — egyebek között — azt eredményezi, hogy a műszaki egyetemekre nem a legodavalóbb emberek mennek Ez a kontraszelekciós jelenség árnyékot vet iparunk — és természetesen a GyGV-típusú vállalatok — jövőjére a versenyképesség szempontjából. Tatár István Kereskedelmi eljárások könnyítése Tudósítónktól: Befejeződött Genfben az ENSZ Gazdasági Bizottsága nemzetközi kereskedelmi eljárásokat egyszerűsítő munkacsoportjának őszi ülésszaka. A magyar küldöttséget Veres Péter, a DATORG vezérigazgatója, a kamara Hungaro tagozatának elnöke vezette. A most lezajlott 18. értekezlet napirendjén szereplő pontok közül Magyarország többek között a kereskedelmi információ útmutatójában, a kereskedelmi távadatközlésben, a különféle kódok kidolgozásában, az import-, illetve az exporteljárások egységesítésében, az egységes számlaminta-okmány felújításában, valamint a többcélú szállítási okmány kidolgozásában érdekelt. A részt vevő országok és szervezetek a nemzetközi kereskedelem technikai jellegű könnyítését és gyorsítását szorgalmazták az egységes eljárások, intézkedések és módszerek oldaláról.