Világgazdaság, 1984. január (16. évfolyam, 1/3754-21/3775. szám)

1984-01-03 / 1. (3754.) szám

1984. JANUÁR 1. A brüsszeli bizottság elnöke reformokat sürget A Közös Piac szerepének újraértelmezésére, a közösség feszítő pénzügyi problémáinak mielőbbi rendezésére szólította fel a tag­országokat újévi üzenetében Thom, az EGK brüsszeli bizottságának elnöke. Mint mondta, a közösség csakis a költségvetési és mező­­gazdasági vitákból kikeveredve, új lendülettel lépheti át a 21. szá­­zad küszöbét Közelebbi céloknál maradva, a kíváncsi tekintetek most Párizsra szegező­dnek: mit szeretnének és mit tudnak majd elérni a franciák most kezdődő féléves elnökségük idején? „Hiszünk még a jövőben, abban, hogy szükség van a közösségre? Igen! Hajlandók vagyunk feláldoz­ni mindazt, amit a közösségen be­lül eddig elértünk, pusztán jelen­téktelen költségvetési huzavona miatt? Nem, ezerszer is nem!” — adta meg kissé ünnepélyes hangú válaszát az általa feltett kérdések­re Thom, a brüsszeli bizottság el­nöke. Sürgette a tagországokat, hogy olyan egységnek tekintsék a Közös Piacot, amely 40 évvel ezelőtt egy­mással még hadban álló országok nemzeti érdekei között teremtett összhangot. „Számunkra Európa nemcsak a technokraták Európája, a vashegyek, a mezőgazdasági fö­löslegek, a költségvetési visszatérí­tések Európája.” Megállapításai azonban inkább csak az általános pesszimizmust vol­tak hivatva feledtetni az újévet üd­vözlőkkel. A helyzetről szólva, kénytelen volt elismerni: a tíz tag­ország athéni kudarca, a sürgető pénzügyi reform elodázása „a la­tens krízist nyílt válsággá változ­tatta. Rossz éve volt 1983 a Kö­zös Piacnak, de az igazi problé­mákkal még csak ezután kell meg­küzdenie”. A feladatokat szerinte csak úgy lehet megoldani, ha eközben új gaz­dasági és politikai impulzust adnak a közösség belső életének — ilyen impulzus lehet a kereskedelem út­jába emelt akadályok lebontása, a fejlett technológiák utáni kutatás erősítése, az együttműködés fokozá­sa. Ehhez viszont többlet-erőforrá­sokra van szükség, amelyek meg­szavazására csak úgy lehet mozgó­sítani Nyugat-Európa adófizetőit és parlamentjeit, ha a pénzkészlete­ket ésszerűbben költik el. Az EGK jövőjével foglalkozott Mitterrand francia elnök is, kije­lentve: „A tagországoknak nem sza­bad elmulasztaniuk a lehetőséget, hogy új politikai akaratot fecsken­dezzenek a közösség életébe.” Új­évi televíziós üdvözletében megál­lapította: a közösség világelső a ke­reskedelemben, de hiányzik belőle a politikai elkötelezettség, saját ér­tékeinek és lehetőségeinek tudata. Szavainak az ad külön jelentősé­get, hogy vasárnaptól. Újév napjá­tól fél évre a franciáké az EGK mi­­nisz­teri tanácsában az elnökség. Pá­rizs eddig semmi közelebbit nem árult el ezzel kapcsolatos céljairól, mindössze Mauroy miniszterelnök egy korábbi fejtegetésére lehet ha­gyatkozni. Eszerint a franciák — fontossági sorrendben — a követke­zőket szeretnék keresztülvinni jú­nius 30-ig: növelni a közösség be­vételeit a közös kiadások fedezésé­re; megfékezni a tejtúltermelést, ■mindenekelőtt az iparszerű, északi tejtermelő nagyüzemekben, s kevés­bé a délvidéki, családi gazdaságok­ban; önmérsékletet tanúsítani a ki­adásokban, végül megvizsgálni a briteknek a hozzájárulásaik csök­kentésére vonatkozó követelését. Franciaország ezenkívül szorgal­mazni fogja a technológiai fejlődés meggyorsítását. A felvételére váró két ország, Spanyolország és Por­tugália mielőbb választ kell, hogy kapjon — de a válasz Párizs sze­rint csak akkor lehet „igen”, ha a mediterrán termények versenyétől megóvják a francia és az olasz pa­rasztokat. (A franciák tervé­ről és elődjük, a görögök féléves elnöksé­gének mérlegéről lásd írásunkat az 5. oldalon.) Ugyancsak elsején életbe lépett az EGK és az Európai Szabadke­reskedelmi Társulás (EFTA) közöt­ti kereskedelemben az újabb vám­­csökkentés. Ennek eredményekép­pen gyakorlatilag teljessé vált a vámmentesség az ipari termékek forgalmában az EGK tíz és az EFTA hét tagországa között. 1984- től kezdve a tizenhétből mindössze három ország tart fenn bizonyos, átmeneti jellegű vámokat: Finnor­szág — az EFTA társult tagja — később kötött vámcsökkentési szer­ződést a Közös Piaccal, így 1985-ig érvényben tart bizonyos vámokat. Ugyancsak 1985-ig érvényben ma­radnak egyes görög vámok az EFTA-országokkal folytatott keres­kedelemben, míg Portugália — az EFTA tagja, az EGK tagság váro­mányosa — mind az EFTA-ból, mind az EGK-ból érkező iparcik­kekre kiró bizonyos vámokat ipara védelmére. Az EFTA és az EGK teljes kétoldalú kereskedelme ta­valy 105 milliárd dollár volt, az EFTA kereskedelmének felét bo­nyolítja le az EGK-val, és 20 szá­zalékkal részesedik az EGK forgal­mából. H. V. Osztrák jelentés ez OECD kelet-európai exportjáról A fejlett tőkésországoknak az európai szocialista országokba irá­nyuló exportja 1982-ben (dollárban számolva) 9,5 százalékkal csökkent, összehasonlító árakon a süllyedés mértéke 6,5 százalékos — jelenti a WIFO osztrák gazdaságkutató intézet pénteken közzétett jelenté­se. A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezethez, az OEC­D-hez tartozó fejlett tőkésor­­szágok tavalyelőtt a Szovjetunióba 2,5 százalékkal (volumenben 6 szá­zalékkal) fokozni tudták kivitelü­ket, míg a többi európai szocialis­ta országba dollárban 25 százalék­kal, összehasonlító árakon pedig 22 százalékkal kevesebbet expor­táltak. 1983 első felében az export­­csökkenés dollárban 4,5 százalékos volt, ezen belül a Szovjetunióba irányuló kivitel 0,5 százalékkal emelkedett, a kisebb európai szo­cialista országok viszont 13 száza­lékkal kevesebb árut vettek a fej­lett tőkésországoktól, mint 1982 első hat hónapjában. Az OECD-országok exportárai 1983 első felében 4 százalékkal csökkentek, azaz a szocialista or­szágokba irányuló export volumen­ben stagnált, miközben a Szovjet­unió — összehasonlító árakon — majdnem 5 százalékkal növelte nyugati importját. A WIFO a továbbiakban kiemeli, hogy a Szovjetunió az Egyesült Ál­lamok helyett inkább Nyugat- Európából importált. Ebből Auszt­ria is hasznot húzott, mert fokozni tudta a Szovjetunióba irányuló ki­vitelét az OECD-átlaghoz képest, de a többi nyugat-európai szállító­hoz viszonyítva már alacsonyabb az exportnövekedés üteme. Ausztria részesedése a fejlett tőkésországok európai szocialista exportjából az 1982-ben jelzett 9 százalékról a tavalyi év első felé­ben 14,5 százalékra nőtt. Az NDK- ban a tavalyelőtti 8,5 százalékról 1983 első felében az osztrákok piaci részesedése 16,8 százalékra emelkedett. Bulgáriában, és ha ki­sebb mértékben is, de Csehszlová­kiában is nőtt az osztrák kivitel részaránya. Lengyelországban és Romániában az osztrákok fenn tudták tartani részarányukat, míg Magyarországon a WIFO jelentése szerint valamelyest csökkent az osztrákok részesedése a teljes tő­kés importon belül. Itt azonban fi­gyelembe kell venni — mutat rá az APA hírügynökség, hogy az Ausztria magyarországi exportjá­ban jelentős szerepet játszó építő­ipar teljesítménye csak részben tükröződik a statisztikai adatokban. (APA) KP A Nemzetközi Valuta Alap (IMF) 359,6 millió dolláros kölcsönt ha­gyott jóvá Zaire-nek, ebből 120,2 milliónyit azonnal át is utal kár­pótlásképpen az exportbevételek ki­eséséért. JELENTI Amnesztiát hirdetett Rowlings ghanai elnök hivatalba lépésének második évfordulója alkalmából. Egyben arról beszélt, hogy az idei év gazdaságilag nehezebb lesz a ta­valyinál. Szigorítják ez importot Argentínából Rövid távú gazdaságélénkítő programot tett közzé az új argentin kormány. Az intézkedések között szerepel a kamatok leszállítása, béremelés, a közszolgáltatások dí­jainak drágítása, üzemanyag-ár­emelés, és az importellenőrzés szi­gorítása. Január első napjaitól fontos gaz­gazdasági intézkedéseket vezet be az új argentin kormány — jelen­tette be Bernardo Grinspan argen­tin gazdasági miniszter. A hitelka­matokat hétfőtől az addigi havi 15,5 százalékról 12,5 százalékra szál­lítják le, amivel 20 százalékkal te­szik olcsóbbá a 30 napnál hosszabb lejáratú hiteleket. Az ugyanilyen lejáratú betétek kamata ezentúl havi 11,5 százalékos lesz, az eddi­gi 14,5 százalék helyett. A másik fontos rendelet, hogy a béreket 12 százalékkal felemelik, ellensúlyozandó az áremelkedéseket. Az előrejelzések szerint az infláció üteme januárban 10 százalékos lesz, szemben a decemberi 30 százalék­kal. A közszolgáltatások díjai január­ban 10 százalékkal emelkednek, ez­zel szemben a benzin árát 30 szá­zalékkal emelik fel, hogy így is növeljék a költégvetés bevételi számlájára befolyó összegeket. A háztartások és az erőművek által használt gázolaj, továbbá a sze­mélygépkocsikba való dízelüzem­­anyag ára valamivel mértéktartób­­ban emelkedik — mondotta Grins­pan. A gazdaság felélénkítését szol­gálja a kamatcsökkentésen kívül az is, hogy ösztönzik a bankok belső hitelfolyósításait: 85-ről 82 száza­lékra csökkentik a kötelező kész­pénztartalékolási hányadot. A­­ belső ipar fokozottabb védelmét célozza, hogy megnehezítik az importot: fál évre megtiltják a luxustermékek bevitelét. Ezzel szemben az export­­ra termelő vállalatok vámmentesen hozzájuthatnak az alapvető nyers­anyagokhoz. Különösképpen vonat­kozik ez azokra a cégekre, amelyek importhelyettesítő termékeket állí­tanak elő. Grinspan hozzáfűzte még, hogy­ hamarosan nyilvános­ságra hozzák a gazdasági program következő részletét, amelyben a la­kásépítés ösztönzésére.,, az állami beruházások­­bővítésére, az ipar és a mezőgazdaság fejlesztésére, a bá­nyászat és a halászat korszerűsíté­sére helyezik a hangsúlyt. (Reuter) Az idén Washington liaterszortistba akarja védeni ez amerikai g­zdasági érdekei­­t Korlátozni kell azon országok bankjainak amerikai működését, amelyek korlátokat állítanak az amerikai bankok tevékenysége elé — követelte Jake Garn, az ameri­kai szenátus bankügyi bizottságá­nak elnöke,­ 11 országot vádolva az amerikai pénzintézetek tevékenysé­gének akadályozásával. Decemberi helyszíni tapasztalataira hivatkoz­va, főként azt sürgette, hogy Auszt­ráliát­­ „büntessék meg”, ha nem enyhíti a bankok működésére vo­natkozó feltételeit. Megfigyelők felhívják a figyel­met arra, hogy a Reagan- kor­mányzat köreiben hasonlóan ke­ményebb magatartást követelnek mind többen külkereskedelmi kér­désekben, tekintettel az idei ameri­kai elnökválasztási évre. A keres­kedelmi minisztérium ellenintézke­déseket fontolgat azon külföldiek­kel szemben, akiknek kereskedelmi tevékenységét nem tartja méltányos­nak, akik túlzottan élnek az ex­portszubvenció lehetőségeivel, vagy termékeiket dömpingáron értéke­sítik. Most tárgyalnak egy textil­­megállapodásról; ebben a minisz­térium illetékesei már jóváhagy­ták, hogy 15-féle textiltermék im­portját állítsák le. A republikánu­sok ezekkel a lépésekkel el akar­ják kerülni, hogy a demokraták túl­ságos kereskedelmi liberalizmussal vádolhassák őket. Szakértők arra számítanak, hogy Washington semmiféle rugalmas ál­láspontra nem lesz hajlandó, ha a Közös Piac nem egyezik bele az USA-ba irányuló különleges acél exportját korlátozó megállapodásba. Akkor is kemény reakció várható, ha az EGK beváltja fenyegetését, és visszafogja az amerikai kukoricasi- i­kér vásárlását. Arra is számítani le­het, hogy az eddiginél nagyobb nyo­más nehezedik Japánra: vásároljon több amerikai marhahúst és citrus­félét. Importkorlátozási követelések várhatók az amerikai acélgyártók, olajvegyipari cégek, szerszámgép­készítők részéről is. (AP-DJ) VILÁGGAZDASÁG Leszállítják az életszínvonalat, szaporítják a munkanélkülieket Izraeli vita a takarékossági politikáról A vasárnapi minisztertanácson az izraeli kormány megszabta a költségvetési kiadások határát, de abban nem jutott dűlőre, hogy mely tárcák rovására takarékoskodjanak. Ez a kérdés zátony­ra fut­­tathatja, a mindössze négyfős többséggel rendelkező kabinetet. A helyzetet súlyosbítja, hogy immár több mint 40 ezer közalkalmazott sztrájkol, s harci kedvüket csak erősíti a hétfőn bejelentett intéz­kedés: a benzin árának újabb, ezúttal 15 százalékos felemelése. Az évi 200 százalékos infláció, a külföldi adósságok felhalmozódása — amely eléri a 23 milliárdot, vagy­is egy főre számítva a világon a legnagyobb — cselekvésre kénysze­ríti a Samir-kormányt, de lehet, hogy a kényszerű cselekvéssel saját sírját ássa meg. „A libanoni háború immár nem az első számú gondja Izraelnek, hátérbe szorítja a gazda­sági helyzet folyamatos romlása” — állapítja meg az AP—DJ Tel Aviv-i tudósítója. A pénzügyminiszter által előterjesztett recept azonban szent­nek tartott tabukat sért meg: elő­irányozza többek közt a katonai ki­adások 10 százalékos csökkentését, a Jordán nyugati partján azt új tele­pítések egy évre való befagyasztását vagy legalábbis lényeges lassítását, a közoktatás megfizettetését a szü­lőkkel. Emellett újra akarja tárgyal­ni a szakszervezeti szövetséggel a bérek emelésének rendjét. A pénzügyminiszter szerint a kül­földi adósságok csökkentésére és a fizetési mérleg 5,3 milliárd dolláros deficitjének mérséklésére, csak ak­kor van remény, ha az izraeliek beletörődnek az életszínvonal rom­lásába, jövedelmük 10—12 százalé­kos gyengülésébe, a 4 százalékos munkanélküliség 7 százalékra emel­kedésére. A Reuter jelentése szerint a Jor­dánon túli telepítések költsége évi mintegy 300—400 millió dollár, s eh­hez az AP—DJ hozzáfűzi: a telepí­tések befagyasztásának már a felve­tése is jelzi, hogy mennyit változott Izrael Begin távozása óta. A telepí­tés volt Begin politikájának — amely a külpolitikát és a háborús­kodást állította a középpontba — első számú célja. A jelek arra val­lanak, hogy teljes befagyasztásuk Kohen­­ O­rg­u­n pénzügymi­niszternek sem sikerül. A vasárnapi minisztertanács után a kormány szóvivője közölte, hogy nem állítják le, csupán lassítani fogják az építkezéseket. A szélső­­jobboldali Tenija párt ugyanis eb­ben az esetben kilép a koalícióból. A szóvivő nyilatkozata nem ad választ a kérdésre: milyen ütemű lesz a lassítás? Ebben talán annak is lesz szerepe, hogy a közvéle­ménykutatások szerint a lakosság 48,5 százaléka ellenzi a­­telepítési politikát, és csak 36 százaléka tá­mogatja. A kormánykoalíció másik kis pártja,, a Tárni a jóléti kiadások lefaragásával száll szembe, az ugyancsak a koalícióhoz tartozó vallásos párt pedig az iskoláztatá­si költségek áthárítása esetére he­lyezi kilátásba távozását a mind­össze négyfős többséggel rendel­kező kormánykoalícióból. Mindez sokat levon a miniszter­­tanács vasárnapi határozatának ér­tékéből. Ekkor elhatározták­­ a munkaügyi miniszter ellenszavazata és Levi miniszterelnök-helyettes tartózkodása melett —, hogy az 1984-es év költségvetési kiadásait 1400 milliárd sékelre korlátozzák, de a tárcaközi bizottság elé utalják annak kérdését, hogy a csökken­tést hogyan osszák meg az egyes minisztériumok előirányzatai kö­zött. A 200 százalékos infláció nehéz­zé teszi a csökkentés tényleges mértékének kiszámítását, de — mint gazdasági szakértőkre hivat­kozva a Reuter jelenti —, a 71,5 sékel­e­r dollár paritást vették ala­pul, s eszerint a kiadási előirány­zat körülbelül 20 milliárd dollár. Vagyis: a kiadások összege nagyjá­ban megfelel az előző évinek. (Reu­ter, AP—DJ, MTI) Az ENSZ Afrikai Gazdasági Bizottsága a fellendülés feltételeiről Az afrikai országok gazdasága tavaly gyakorlatilag stagnált, és az­ idén is csak akkor van kedvező kilátás némi növekedésre, ha több körülmény kedvezően alakul, mindenekelőtt ha kibontakozik az élénkülés a fejlett tőkésországokban. — mondja az ENSZ Afrikai Gazdasági Bizottságának jelentése. A kontinens gazdasága tavaly reálértékben mindössze 0,2 száza­lékkal gyarapodott. Főként a tartós szárazság és más természeti ka­tasztrófák gátolták a fejlődést. Sok év leggyengébb termését takarítot­ták be tavaly, és a fejlett tőkés­országok többségében tapasztalható stagnálás is visszavetette az afri­kai gazdaságokat. Az idén az afrikai országok leg­jobb esetben is csak 3,1 százalék­kal gyarapodhatnak, ez azonban jó időjárást, a fejlett tőkésországok részéről megnyilvánuló nagyobb ke­resletet feltételez, továbbá az ár­rendszer, a valuta- és beruházási politika reformját. Ha azonban ezek a feltételek nem teljesülnek, s a mezőgazda­sági termelés az idén csökken, ak­kor — s ez a pesszimistább változat — a GNP növekedése nem lesz nagyobb 1,8 százaléknál. Az egy főre jutó élelmiszerter­melés tavaly 2 százalékkal csök­kent, s az élelmezési helyzet rosz­­szabb volt, mint bármikor az 1973 —74-es szárazsági katasztrófa óta, amikor a Szahel-övezetben több százezren vesztették életüket. A kontinens 22 országában 120 mil­lió embert fenyeget éhínség. Az afrikai országok jelentős mér­tékben függenek a fejlett tőkés államoktól, ez korlátozza gazda­ságpolitikájuk mozgási szabadságát. Az olyan nyersanyagok, mint a vas, a kobalt, az urán és más fé­mek iránti exportkereslet tavaly is nagyon gyenge volt. A mezőgazda­­sági termékek kivitelét sem sike­rült fokozni, a pamut és a kakaó kivételével. A magas olajárak kö­vetkeztében az olajszámla felemész­ti az exportbevételek 70 százalékát. Tavaly az afrikai országok áru­importja 12,3 százalékkal 63,6 mil­liárd dollárra zsugorodott, export­juk pedig 9,6 százalékkal 62 mil­liárd dollárra csökkent. Az ENSZ-szervezet szakértői fel­szólítják az afrikai kormányokat: megfelelő gazdasági ösztönzéssel élénkítsék a mezőgazdasági terme­lést, szüntessék meg az élelmiszer­­árak és a szolgáltatások szubven­cionálását, s jobban használják ki a rendelkezésre álló erőforrásokat. (DPA) VnAOGMMSie A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA NAPI KIADVÁNYA Megjelenik hetenként ötször Főszerkesztő: GYULAI ISTVÁN Főszerkesztő helyettes: VAJNA JÁNOS és DANKÓ ÁDÁM Szerkesztőség: Bp. V., Dorottya u. 6. IV. em. Postacím: Budapest, Pf. 534. 1397 Telefon: 184-055 Kiadja a Magyar Kereskedelmi Kamara elnöke megbízásából: a Hírlapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Till Imre igazgató Kiadóhivatal, Bp. Blaha Lujza tér 1-3. 1959 Telefon: 343-100 Terjeszti a Magyar­ Posta Előfizetési díj évi 4200 Ft Előfizethetik a magyar közületek (vállala­tok, szövetkezetek, hatóságok, intézmények) bármely postahivatalnál és a Posta Köz­ponti Hírlap Irodánál (postacím: Budapest V., József nádor tér 1. 1900), közvetlenül vagy átutalással a KHI 215-96162 pénz­forgalmi jelzőszámára 84.3102/9-1 — Szedte Zrínyi Nyomda, Bpest Felelős vezető: Vágó Sándorné Nyomta: Szikra Lapnyomda, Budapest Felelős vezető: Csöndes Zoltán HU ISSN 0231-4843

Next