Világgazdaság, 1984. május (16. évfolyam, 83/3837-103/3857. szám)
1984-05-23 / 97. (3851.) szám
MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA A KÖZTI sajtótájékoztatója AZ ÚJ NEMZETI 3 MILLIÁRDBA KERÜL Munkatársunktól. A budapesti Középülettervező Vállalatnak (KÖZTI) azután, hogy az új gazdasági mechanizmussal az építészeti tervezésben is keresleti-kínálati viszonyokat alakítottak ki, piac után kellett néznie. A vidéki középületek tervezését ugyanis jobbára a helyi tervezők kapták meg, és a fővárosban is osztozniuk kellett a megbízásoknál a Lakóterv és az Iparterv tervezőgárdájával. A KÖZTI igazgatója, Mányoky László szerint — mint ezt tegnap tartott sajtótájékoztatóján elmondta — ez a piackeresés vezette a vállalatot az afrikai arab államokba, ahol olyan sikeresen helyt álltak, hogy az idén a KÖZTI elnyerte az Afrika-díjat, amelyet az afrikai államok közös képviseleti szervezete ítél oda minden évben azoknak a vállalatoknak, amelyek kimagasló eredményt értek el a földrész fejlesztésében. A KÖZTI legnagyobb afrikai piaca Algéria és Nigéria. Algériában sportlétesítményeket, tanulmányi és egészségügyi intézményeket tervezett, Nigériában pedig egyebek között hét város rendezését oldotta meg. A vállalat külföldi munkáiban a hazai gyakorlattól eltérően beruházói szerepkört is betölt, azaz az építtető megbízásából irányítja a kivitelezést. A külföldi megrendeléseket nehezebb ugyan elnyerni, de ezeknél a tervezői díj 6-tól 9 százalékig terjedhet, míg Magyarországon középületeknél 2 százalék. Ma a külföldi megbízások az összes megrendelés 20—25 százalékára rúgnak, s a vállalat 1983. évi 372 millió forintos bevételéből a tőkés exportért kapott összeg 153 millió forint volt. Belföldi megbízásai közül jelenleg a legnagyobb figyelem az Operaház rekonstrukciós és az új Nemzeti Színház tervezési munkálataira irányul. Az Operaház újjáépítése a KÖZTI tervei és a Középületépítő Vállalat munkája nyomán az épület 100 éves születésnapjára, , 1984. szeptember 27-re készül el. Az operában a túlzsúfolt nézőtér férőhelyeinek csökkentésével is javítják a látási viszonyokat. A színpadi és világítástechnikát teljesen kicserélik, a berendezéseket a drezdai SBS cég szállította. A Nemzeti Színház engedélyezési tervdokumentációja hamarosan elkészül, és azt várhatóan június első negyedében tárgyalja az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium rendkívüli tanácsa. Az épület felelős építésztervezője Hoffer Miklós, a vezetésével elkészült terv a KÖZTI Kecskeméti utcai székházában már megtekinthető. A tervezéssel folyamatosan kapcsolatban vannak ismert építészek, a közvélemény pedig akkor mondhat véleményt az elképzelésről, amikor a tervet kiállítják a hatósági engedélyezési eljárással párhuzamosan a Fővárosi Tanács Felszabadulás téri bemutatótermében. A Nemzeti Színház beruházásának költségét a korábbi 2,6 milliárd forint helyett 3 milliárd forintra becsülik, mivel egyes kiszolgáló épületeket a korábbi tervekben még nem szerepeltettek. A sajtótájékoztatón szóltak az egyetemi rekontsrukciókról, ezen belül a volt fővámházban helyet kapott Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem újjáépítéséről. Az eredeti terv szerint a központi épület 1987 végéig készül el. Több egészségügyi intézmény rekontsrukciója is most zajlik: már üzembe helyezték a Heves megyei kórház új egri épületegyüttesét, folyik a beköltözés és beüzemelés az újjáépített Országos Traumatológiai Intézetben. Befejezés előtt áll a győri kórház. Elkezdődött a rekonstrukció a SOTE külső klinikai telepén. Még fejlesztés előtt áll a székesfehérvári ésa veszprémi megyei kórház. . Az idegenforgalom területén a KÖZTI legújabb feladata a tihanyi luxus kategóriájú üdülőfalu megtervezése, amelynek keretében az eddigi körszállót kibővítik, a kemping helyett pedig dán luxus bungalókat állítanak fel. A kivitelező az osztrák Negrelli Slung Hamberger és a dán Kalmarexport. A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA FONTOSABB ESEMÉNYEIRŐL Május 21—26. Budapesten tartózkodik a Szovjetunió Kereskedelmi és Iparkamarája elnökhelyettese, D. M. Baranov. Május 22—23. A kamara jugoszláv tagozatának határmenti albizottsága és Jugoszlávia Gazdasági Kamarájának magyar tagozata határmenti koordinációs bizottsága közös tanácskozást tart Zomborban. Május 23. A Debreceni Akadémiai Bizottság székházában a kamara északalföldi bizottsága és a Magyar Jogász Szövetség szervezésében előadás lesz Debrecenben vállalati igazgatók, s jogtanácsosok részére. Az előadás címe: A kamara feladata a gazdaságirányítási és a vállalatok közötti kapcsolatrendszerben, valamint a kamara és a Magyar Jogász Szövetség érdekképviseleti együttműködése. Május 23., 14.30 órakor, 633. terem. Magyar és olasz szállítmányozási, fuvarozási szakemberek eszmecseréjére kerül sor. (Tájékoztatást ad: Hirschler András) Május 23—31. A tavaszi BNV idején az I.A- pavilon 211. szektorában működik a Szovjet Tagozat információs irodája. Május 24., 10 órakor, 337. terem G. F. Levi szovjet vegyipari és kőolajipari gépgyártási miniszterhelyettes részvételével kerekasztal-megbeszélésre kerül sor. Május 24. A kamara holland tagozatának szervezésében kerül sor a Pierson, Heldrings and Pierson holland bankház 50 fős delegációjának budapesti programjára, mely során holland üzletemberek vezető magyar gazdasági szakemberektől kapnak tájékoztatást a magyar gazdaságról és kereskedelempolitikáról. (Tájékoztatást ad: Hevér György) Május 24. A BNV időtartama alatt a párizsi kamara által szervezett francia delegáció tartózkodik Magyarországon, valamint a párizsi kamara több vezető munkatársa is Budapestre látogat. A párizsi kamara 50 négyzetméteres standon rendez be információs irodát a BNV-n. (Tájékoztatást ad: Hevér György) Május 24., 10 órakor Keserű Jánosné társelnök tájékoztatást ad a kamara szerepéről a BNV-re meghívott külföldi újságíróknak. Május 24—25. Beck Tamás, a kamara elnökének, a textil- és textilruházati tagozat elnökének vezetésével ta■ gozati delegáció utazik Varasára, ahol tárgyalást folytat a Jugoszláv Textil és Ruházati Ipar Általános Egyesülésének delegációjával. A delegációk áttekintik az 1983. évi forgalom alakulását, egyeztetik az 1984. évi keretszámokat és megvitatják a forgalom bővítésével kapcsolatos további teendőket Május 25. A Szovjet Kereskedelmi és Iparkamara alelnöke látogatást tesz Pest megyében. Fogadja őt a kamara Pest megyei Budapesti Bizottságának két társelnöke is. Május 25. A kamara dél-alföldi bizottsága tagvállalati ülést tart Gyulán, az Erkel Ferenc Művelődési Központ tanácstermében. Napirend: 1. A pénzügyi szabályozás aktuális kérdései. Előadó: dr. Medgyessy Péter PM miniszterhelyettes. 2. Beszámoló a végzett munkáról és javaslat az 1984. évi munkatervre. Marjai József megbeszélése a Bundesbank elnökhelyettesével Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese kedden fogadta dr. Helmut Schlesingert, a Deutsche Bundesbank elnökhelyettesét Megbeszélésükön áttekintették a magyar—nyugatnémet pénzügyi és bankkapcsolatok helyzetét, a két ország kereskedelmi finanszírozásának egyes időszerű kérdéseit. Véleménycserét folytattak a világgazdaság és a nemzetközi pénzügyi helyzet alakulásáról, valamint a nemzetközi pénzügyi szervezetek szerepéről az országok gazdasági fejlődésének elősegítésében. A megbeszélésen részt vett Fekete János, az MNB első elnökhelyettese. (MTI) 1984. MÁJUS •V A mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek külkereskedelmének területén a párhuzamos külkereskedelmi tevékenység bevezetése nemhogy negatívan értékelhető — mint azt a VILÁGGAZDASÁG május 11-i számában megjelent vitacikk szerzői állítják —, hanem véleményem szerint az utóbbi évek legpozitívabb szervezetfejlesztési próbálkozásának tekinthető. A bázis szakkülkereskedelmi vállalatok félelme az újonnan exportjogot kapott vállalatoktól helyzetük megváltozása miatt érthető, de aránytalanul nagy a párhuzamos külkereskedelmi jog működési köréhez, feltételeihez képest. A párhuzamos külkereskedelmi jog jelentőségének megítéléséhez érdemes vázlatosan áttekinteni a korábbi szervezetfejlesztési próbálkozások fontosabb láncszemeit az élelmiszer-gazdasági külkereskedelem területén. (Kiegészítve a május 17-i cikk megállapításait.) SZERVEZETFEJLESZTÉSI PRÓBÁLKOZÁSOK 1957-ben az újonnan létrehozott HUNGAROFRUCT Szövetkezeti Külkereskedelmi Vállalat kapott önálló exportjogot, 1968-ban a Bábolnai Állami Gazdaság és a HUNGAROFLOR (több termelőszövetkezet közös értékesítő szervezete). 1968-ban változtak a termelő és a külkereskedelmi vállalatok közötti szerződéses kapcsolatok is. 1970-ben a Hűtőipari Országos Vállalat és a NÁDEX (a nádgazdasági vállalatok illetve állami gazdaságok közös értékesítő szervezete) kapott külkereskedelmi jogot. 1971 és 1978 között bővültek a már meglevő külkereskedelmi jogkörök. Ezek a változások azonban nem voltak széles körűek: 1978-ban az ágazat exportjának mindössze 4 százalékát bonyolították le az önálló külkereskedelmi jog alapján, ami alacsonyabb volt a népgazdasági átlagnál. A külkereskedelem monopolizáltságát e 4 százalék erejéig sem enyhítették. A profitkötöttség miatt ugyanis a saját külkereskedelmi jogú termelő vállalatok ugyanúgy monopolhelyzetben voltak a velük kapcsolatban álló belföldi termelőkkel szemben, mint a szakkülkereskedelmi vállalatok. Kötelességük is ugyanaz volt: az exportra felajánlott, profiljukba tartozó terméket értékesíteniük kellett a külpiacon. Az 1978-ban életbe lépett rendeletek alapján megalakulhattak a külkereskedelmi társaságok, irodáik. Ettől kezdve figyelhető meg az eseti külkereskedelmi jogok megadásának széles körűbbé válása is. (A szélesebb kör viszonylagos, mert az engedélyeket ekkor is és a későbbiek folyamán is az áruforgalom egészéhez viszonyítva jelentéktelen árukra adták meg.) A külkereskedelmi társaságok létét csak részeredménynek tekintem. (Lásd: VILÁGGAZDASÁG, 1983. április 7., 5. oldal.) Nemcsak amiatt, hogy megalakításukat főleg „felülről” kezdeményezték, hanem amiatt is, hogy a kapcsolatok kényszerjellegén nem változtathatott. Az élelmiszer-külkereskedelemnek ugyanis 1980-ig sajátos paradoxona volt, hogy a külkereskedelemre és az élelmiszeriparra, illetve a belföldi forgalmazókra (TSZKER, ÁGKER) egyaránt a monopolhelyzet, de ugyanakkor a kényszerkapcsolat volt a jellemző. A külkereskedelmi vállalatok között áruprofilja a termelőket, a bizományosi szerződéskötési kötelezettség pedig a külkereskedőket irányította kényszerpályára. A szervezeti struktúrát érintő lényegesebb változások 1980-ban kezdődtek, amikor a termékek meghatározott körére létrejött a párhuzamos exportjog a profitmegkötés nélküli GENERALIMPEX megalakításával. (A GENERALIMPEX fokozatosan szerezte meg több élelmiszer párhuzamos exportjogát.) 1980 azért tekinthető fordulópontnak, a lényeget érintő változások kezdetének, mert az addigi kényszerkapcsolatot a partnerválasztás lehetősége váltotta fel. Ugyanakkor az élelmiszeripar szervezeti struktúrája is módosult: megszűnt 3 tröszt és 1 országos vállalat. Az 1980-től napjainkig terjedő időszakban némileg tovább oldódott a külkereskedelmi vállalatok profitmonopóliuma. A Külkereskedelmi Minisztérium bizonyos termékekre további eseti és párhuzamos exportjogokat adott meg, illetve élelmiszerekre is kiterjesztette három vegyesprofilú külkereskedelmi vállalat (INTERAG, INTERCOOP, HUNGAGENT) tevékenységét. Az élelmiszeriparban is folytatódott a szervezeti átalakulás, újabb trösztöket bontottak fel. (Feltehetően ezzel függ össze, hogy az önálló külkereskedelmi tevékenység iránti igény ugyanebben az időszakban csökkent, mert korábban általában a trösztök fogalmaztak meg ilyen igényt, a trösztközpont és nem az egyes vállalatok számára.) Az élelmiszer-gazdasági termékek külkereskedelmi szervezete a bekövetkezett pozitív irányú, de csak kezdeti lépéseknek tekinthető változások ellenére további korszerűsítést igényel. VERSENYHELYZET? A párhuzamos exportjog bevezetésének az volt a célja, hogy versenyhelyzet alakuljon ki, szélesedjen a piac, bővüljön a vevőkör stb., vagyis végső soron ezen az úton is fokozódjon a külkereskedelmi tevékenység hatékonysága. Alig jöttek azonban létre a párhuzamos exportjogú szervezetek, máris kialakult a bázis szakkülkereskedelmi vállalatoknak az a véleménye, hogy a párhuzamosság külföldön egészségtelen versenyt szül, rontja az ország exportpozícióját, hírnevét, tehát sérti a népgazdasági érdeket. Gyakori az az érvelés is, hogy az újonnan exportálók csak zűrzavart hoznak, mert ugyanazt az árualapot többen is felajánlják a külföldi vevőnek, és ezzel leverik a magyar áru árát, aminek következtében a magyar áru tovább devalválódtó és így a párhuzamos exportjogból csak a külföldi vevőnek van haszna. Érthető a bázis szakkülkereskedelmi vállalatoknak a különböző nyilatkozatokból tükröződő félelme a hosszú évek során kialakított piacaik illetve vevőkörük elvesztésétől. Mutatja azt is, hogy ha a párhuzamosság mást nem is eredményezett, annyit igen, hogy felkavarta az állóvizet, rákényszerítve a nagy külkereskedelmi vállalatokat üzleti stratégiájuk felülvizsgálására. Az aggodalom azonban — véleményem szerint — túlzott. A párhuzamos exportjog egyelőre az élelmiszer-gazdasági termékek külkereskedelmének igen kis százalékát és szinte csak a nem rubelelszámolású forgalmat érinti. Emellett a termékek köre is erősen behatárolt, ami miatt a párhuzamosságnak csak a friss és feldolgozott zöldségre és gyümölcsre, a borra és az aprócikkekre van érezhető hatása. (A szervezeti változtatások mindig a zöldség- és gyümölcsféléket érintették a legkorábban, valószínűleg abból a meggondolásból, hogy az élelmiszer-külkereskedelem korszerűsítése ne veszélyeztesse az ágazat devizabevételeit.) Működésének rövid ideje alatt azonban még nem fejthetett ki termelésorientáló hatást, nem tárhatott fel elegendő új árualapot. A problémák gyökere nem a párhuzamos exportjog létéből fakad, hanem abból, hogy kevés az árualap, hiányzik egyes termelők szerződéses fegyelme, illetve, hogy agyonszabályozott — és ráadásul nem megfelelően szabályozott — a párhuzamos exportjog. Néhány belső utasítás oly módon van ellentmondásban a 10/1981. KKM. sz. utasítással, hogy a bázis szakkülkereskedelmi vállalatok helyzetét erősíti. Ezáltal a működési feltételek nem azonosak a régi és az új vállalatok számára. Holott a 10/1981. KKM. sz. utasítás szerint: „A külföldi piacokon a gazdaságilag káros versenyhelyzetek kialakulásának megakadályozása érdekében a belföldi vállalat feladata annak biztosítása, hogy az azonos árualapja terhére azonos külföldi piacon két vagy több külkereskedelmi vállalat ne jelenhessen meg.” Tehát korántsem a külkereskedelmi vállalatok közötti egyezkedésről van szó, ellentétben a kialakult gyakorlattal. A termelők többsége úgy vélekedik, hogy a párhuzamos külkereskedelmi értékesítés — még jelenlegi, nagyon korlátozott formájában is — igen előnyös. Segítségével bejuthatnak olyan piacokra, ahová eddig nem szállítottak. Ezzel egyidőben megtarthatják régi vevőiket is, a bázis szakkülkereskedelmi vállalatok révén. • ANYAGI ESZKÖZÖK .. . KELLENEK A vita eddigi részében az élelmiszer-külkereskedelmi szervezetről volt szó. A külkereskedelmi szervezet változása azonban önmagában nem teszi lehetővé a külkereskedelem hatékonyságának növelését, a piacok igényeihez és a piaci rések kihasználásához való rugalmas alkalmazkodást. Ehhez a külpiaci hatásokat közvetítő szervezet mellett ugyanilyen irányba orientáló szabályozók, érdekeltség és nem utolsósorban szabadon felhasználható anyagi eszközök is szükségesek. Ezek viszont a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban egyáltalán nincsenek meg, és az élelmiszer-külkereskedelemben is igen szűkösek. Az 1980-ban bevezetett jövedelemszabályozás nemhogy növelte volna, ellenkezőleg, csökkentette a külkereskedelmi vállalatok szabad pénzeszközeit. A külkereskedelem szűkös pénzeszközei egyebek között részben azt is magyarázzák, hogy miért hárul még most is az esetek többségében a termelőre az értékesítés kockázata. Ugyanakkor a külkereskedelmi vállalatoktól egyre inkább megkövetelik (követelnék) a termelők, hogy vállalkozzanak, illetve több kockázatot vállaljanak. Ahhoz azonban, hogy a külkereskedelmi vállalatok valóban vállalkozók legyenek, elegendő nagyságú forgóalapra lenne szükségük. Jelenleg viszont el kell dönteniük, hogy szűkös fejlesztési alapjukból — az eddigi gyakorlat szerint — a termelőnek adjanak-e át exportfejlesztési célra, vagy inkább forgóalapjukat növeljék belőle. Szabályozórendszerünk kockázatnélküliséget és évrőlévre egyenletek figméke-arst tételez fel. Ebbe a rendszerbe egyáltalán nem fér bele a világpiac ingadozásaihoz való gyors alkalmazkodás. Emellett e szabályozórendszer arra a feltételezésre épül, hogy az értékesítő szféra nagyobb nyereséget realizál, mint amennyi értékképző tevékenységével arányosan megilletné. Ennek a „plusz” jövedelemnek az elvonását újabban az INTERINVEST- nek való alapátadás hivatott biztosítani. Más kérdés, hogy a külkereskedelmi vállalatoknak sem az INTERINVEST-en keresztül megvalósuló, sem közvetlen tőkeátadásai nem elegendőek, bármennyire igénybe veszik is a fejlesztési alapjukat. (Egy másik furcsa jelenség az, hogy a külkereskedelmi orientáció jegyében a külkereskedelmi vállalatoktól a gyakorlatban onnan vonnak el, illetve zárolnak eszközöket, ahol jól alakultak az árak.) A külkereskedelmi tevékenység kockázata vállalásának kérdése igen élesen vetődik fel az exportba újonnan — a párhuzamos exportjog alapján — bekapcsolódók esetében. Különösen akkor, ha valóban új termékkel, új piacra kísérelnek meg betörni. Egy új piac megszerzése ugyanis köztudottan több bizonytalansági elemet hordoz magában, mint a hagyományos piac megtartása. De a régi külkereskedelmi vállalatoknak, illetve a már régebben önálló külkereskedelmi joggal rendelkezőknek sincsenek az ésszerű kockázatvállalást, a tényleges kereskedelmi tevékenységet lehetővé tevő, szabadon felhasználható anyagi eszközeik. A kereskedelmi tőke — ha egyáltalán létezik ilyen a gyakorlatban — csak nagyon szűk körben funkcionál. Szélesebb körben való megteremtésére sürgősen szükség lenne, mert csak így képzelhető el a világpiaci változásokhoz való folyamatos alkalmazkodás, a gyors, rugalmas piaci megjelenés. Összefoglalva: az állapítható meg, hogy a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek külkereskedelmének hazai szervezetében pozitív irányú változások bontakoznak ki, amelyek természetesen nem mentesek a kezdeti hibáktól. Nem lenne azonban célszerű ezeket a folyamatokat már azelőtt visszafogni, mielőtt a kedvező hatások kibontakoznának és a hibák kiküszöbölhetők lennének. A vállalatok formagazdagságára, a kis-, a közép- és nagyvállalatokra a jövőben is feltétlenül szükség van. Dr. Fülöp Zsuzsa in: Vita a mezőgazdasági export-import szervezetéről Élni a külkereskedelmi joggal m ■ .