Világgazdaság, 1984. május (16. évfolyam, 83/3837-103/3857. szám)

1984-05-23 / 97. (3851.) szám

MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA A KÖZTI sajtótájékoztatója AZ ÚJ NEMZETI 3 MILLIÁRDBA KERÜL Munkatársunktól. A budapesti Középülettervező Vállalatnak (KÖZTI) azután, hogy az új gazdasági mechanizmussal az építészeti tervezésben is keres­leti-kínálati viszonyokat alakítottak ki, piac után kellett néznie. A vi­déki középületek tervezését ugyan­is jobbára a helyi tervezők kap­ták meg, és a fővárosban is osztoz­niuk kellett a megbízásoknál a Lakóterv és az Iparterv tervező­­gárdájával. A KÖZTI igazgatója, Mányoky László szerint — mint ezt tegnap tartott sajtótájékoztató­ján elmondta — ez a piackeresés vezette a vállalatot az afrikai arab államokba, ahol olyan sikeresen helyt álltak, hogy az idén a KÖZTI elnyerte az Afrika-díjat, amelyet az afrikai államok közös képvise­leti szervezete ítél oda minden év­ben azoknak a vállalatoknak, ame­lyek kimagasló eredményt értek el a földrész fejlesztésében. A KÖZTI legnagyobb afrikai piaca Algéria és Nigéria. Algériá­ban sportlétesítményeket, tanulmá­nyi és egészségügyi intézményeket tervezett, Nigériában pedig egye­bek között hét város rendezését ol­dotta meg. A vállalat külföldi mun­káiban a hazai gyakorlattól elté­rően beruházói szerepkört is be­tölt, azaz az építtető megbízásából irányítja a kivitelezést. A külföldi megrendeléseket nehezebb ugyan elnyerni, de ezeknél a tervezői díj 6-tól 9 százalékig terjedhet, míg Magyarországon középületeknél 2 százalék. Ma a külföldi megbízá­sok az összes megrendelés 20—25 százalékára rúgnak, s a vállalat 1983. évi 372 millió forintos bevé­teléből a tőkés exportért kapott összeg 153 millió forint volt. Belföldi megbízásai közül jelen­leg a legnagyobb figyelem az Ope­raház rekonstrukciós és az új Nemzeti Színház tervezési munká­lataira irányul. Az Operaház újjá­építése a KÖZTI tervei és a Köz­épületépítő Vállalat munkája nyo­mán az épület 100 éves születés­napjára, , 1984. szeptember 27-re készül el. Az operában a túlzsúfolt nézőtér férőhelyeinek csökkentésé­vel is javítják a látási viszonyo­kat. A színpadi és világítástechni­kát teljesen kicserélik, a berende­zéseket a drezdai SBS cég szállí­totta. A Nemzeti Színház engedélyezési tervdokumentációja hamarosan el­készül, és azt várhatóan június első negyedében tárgyalja az Épí­tésügyi és Városfejlesztési Minisz­térium rendkívüli tanácsa. Az épü­let felelős építésztervezője Hoff­er Miklós, a vezetésével elkészült terv a KÖZTI Kecskeméti utcai szék­házában már megtekinthető. A ter­vezéssel folyamatosan kapcsolatban vannak ismert építészek, a közvé­lemény pedig akkor mondhat véle­ményt az elképzelésről, amikor a tervet kiállítják a hatósági enge­délyezési eljárással párhuzamosan a Fővárosi Tanács Felszabadulás téri bemutatótermében. A Nem­zeti Színház beruházásának költ­ségét a korábbi 2,6 milliárd forint helyett 3 milliárd forintra becsü­lik, mivel egyes kiszolgáló épülete­ket a korábbi tervekben még nem szerepeltettek. A sajtótájékoztatón szóltak az egyetemi rekontsrukciókról, ezen belül a volt fővámházban helyet kapott Marx Károly Közgazdaság­­tudományi Egyetem újjáépítéséről. Az eredeti terv szerint a központi épület 1987 végéig készül el. Több egészségügyi intézmény rekontsruk­­ciója is most zajlik: már üzembe helyezték a Heves megyei kórház új egri épületegyüttesét, folyik a beköltözés és beüzemelés az újjá­épített Országos Traumatológiai In­tézetben. Befejezés előtt áll a győri kórház. Elkezdődött a rekonstruk­ció a SOTE külső klinikai telepén. Még fejlesztés előtt áll a székesfe­hérvári és­­a veszprémi megyei kór­ház. . Az idegenforgalom területén a KÖZTI legújabb feladata a tihanyi luxus kategóriájú üdülőfalu meg­tervezése, amelynek keretében az eddigi körszállót kibővítik, a kem­ping helyett pedig dán luxus bun­galókat állítanak fel. A kivitelező az osztrák Negrelli Slung Hamber­­ger és a dán Kalmarexport. A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA FONTOSABB ESEMÉNYEIRŐL Május 21—26. Budapesten tartózkodik a Szov­jetunió Kereskedelmi és Iparka­marája elnökhelyettese, D. M. Baranov. Május 22—23. A kamara jugoszláv tagozatának határmenti albizottsága és Jugo­szlávia Gazdasági Kamarájának magyar tagozata határmenti koor­dinációs bizottsága közös tanács­kozást tart Zomborban. Május 23. A Debreceni Akadémiai Bizott­ság székházában a kamara észak­­alföldi bizottsága és a Magyar Jo­gász Szövetség szervezésében előadás lesz Debrecenben vállala­ti igazgatók, s­ jogtanácsosok ré­szére. Az előadás címe: A kama­ra feladata a gazdaságirányítási és a vállalatok közötti kapcsolat­rendszerben, valamint a kamara és a Magyar Jogász Szövetség ér­dekképviseleti együttműködése. Május 23., 14.30 órakor, 633. terem. Magyar és olasz szállítmányozási, fuvarozási szakemberek eszme­cseréjére kerül­ sor. (Tájékozta­tást ad: Hirschler András) Május 23—31. A tavaszi BNV idején az I.A- pavilon 211. szektorában működik a Szovjet Tagozat információs irodája. Május 24., 10 órakor, 337. terem G. F. Levi szovjet vegyipari és kőolajipari gépgyártási minisz­terhelyettes részvételével kerek­­asztal-megbeszélésre kerül sor. Május 24. A kamara holland tagozatának szervezésében kerül sor a Pier­son, Heldrings and Pierson hol­land bankház 50 fős delegációjá­nak budapesti programjára, mely során holland üzletemberek veze­tő magyar gazdasági szakembe­rektől kapnak tájékoztatást a magyar gazdaságról és kereske­delempolitikáról. (Tájékoztatást ad: Hevér György) Május 24. A BNV időtartama alatt a pá­rizsi kamara által szervezett francia delegáció tartózkodik Magyarországon, valamint a pá­rizsi kamara több vezető munka­társa is Budapestre látogat. A pá­rizsi kamara 50 négyzetméteres standon rendez be információs irodát a BNV-n. (Tájékoztatást ad: Hevér György) Május 24., 10 órakor Keserű Jánosné társelnök tájé­koztatást ad a kamara szerepéről a BNV-re meghívott külföldi új­ságíróknak. Május 24—25. Beck Tamás, a kamara elnöké­nek, a textil- és textilruházati tagozat elnökének vezetésével ta­■ gozati delegáció utazik Varasá­ra, ahol tárgyalást folytat a Ju­goszláv Textil és Ruházati Ipar Általános Egyesülésének delegá­ciójával. A delegációk áttekintik az 1983. évi forgalom alakulását, egyeztetik az 1984. évi keretszá­mokat és megvitatják a forgalom bővítésével kapcsolatos további teendőket Május 25. A Szovjet Kereskedelmi és Ipar­kamara alelnöke látogatást tesz Pest megyében. Fogadja őt a ka­mara Pest megyei Budapesti Bi­zottságának két társelnöke is. Május 25. A kamara dél-alföldi bizottsága tagvállalati ülést tart Gyulán, az Erkel Ferenc Művelődési Központ tanácstermében. Napirend: 1. A pénzügyi szabályozás aktuális kérdései. Előadó: dr. Medgyessy Péter PM miniszterhelyettes. 2. Beszámoló a végzett munkáról és javaslat az 1984. évi munkatervre. Marjai József megbeszélése a Bundesbank elnökhelyettesével Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese kedden fogadta dr. Helmut Schlesingert, a Deutsche Bundesbank elnökhelyettesét Meg­beszélésükön áttekintették a ma­gyar—nyugatnémet­ pénzügyi és bankkapcsolatok helyzetét, a két or­szág kereskedelmi finanszírozásá­nak egyes időszerű kérdéseit. Vé­leménycserét folytattak a világgaz­daság és a nemzetközi pénzügyi helyzet alakulásáról, valamint a nemzetközi pénzügyi szervezetek szerepéről az országok gazdasági fejlődésének elősegítésében. A meg­beszélésen részt vett Fekete János, az MNB első elnökhelyettese. (MTI) 1984. MÁJUS •V­ A mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek külkereskedel­mének területén a párhuzamos külkereskedelmi tevékenység be­vezetése nemhogy negatívan értékelhető — mint azt a VILÁG­GAZDASÁG május 11-i számában megjelent vitacikk szerzői ál­lítják —, hanem véleményem szerint az utóbbi évek legpozitívabb szervezetfejlesztési próbálkozásának tekinthető. A bázis szakkülke­reskedelmi vállalatok félelme az újonnan exportjogot kapott vál­lalatoktól helyzetük megváltozása miatt érthető, de aránytalanul nagy a párhuzamos külkereskedelmi jog működési köréhez, felté­teleihez képest. A párhuzamos külkereskedelmi jog jelentőségének megítéléséhez érdemes vázlatosan áttekinteni a korábbi szervezetfejlesztési próbál­kozások fontosabb láncszemeit az élelmiszer-gazdasági külkereskede­lem területén. (Kiegészítve a má­jus 17-i cikk megállapításait.) SZERVEZETFEJLESZTÉSI PRÓBÁLKOZÁSOK 1957-ben az újonnan létrehozott HUNGAROFRUCT Szövetkezeti Külkereskedelmi Vállalat kapott önálló exportjogot, 1968-ban a Bá­bolnai Állami Gazdaság és a HUNGAROFLOR (több termelőszö­vetkezet közös értékesítő szerveze­te). 1968-ban változtak a termelő és a külkereskedelmi vállalatok közötti szerződéses kapcsolatok is. 1970-ben a Hűtőipari Országos Vállalat és a NÁDEX (a nádgaz­dasági vállalatok illetve állami gazdaságok közös értékesítő szer­vezete) kapott külkereskedelmi jo­got. 1971 és 1978 között bővültek a már meglevő külkereskedelmi jog­körök. Ezek a változások azonban nem voltak széles körűek: 1978-ban az ágazat exportjának mindössze 4 százalékát bonyolították le az ön­álló külkereskedelmi jog alapján, ami alacsonyabb volt a népgazda­sági átlagnál. A külkereskedelem monopolizáltságát e 4 százalék ere­jéig sem enyhítették. A profitkö­töttség miatt ugyanis a saját kül­kereskedelmi jogú termelő válla­latok ugyanúgy monopolhelyzetben voltak a velük kapcsolatban álló belföldi termelőkkel­ szemben, mint a szakkülkereskedelmi vállalatok. Kötelességük is ugyanaz volt: az exportra felajánlott, profiljukba tartozó terméket értékesíteniük kel­lett a külpiacon. Az 1978-ban életbe lépett rende­letek alapján megalakulhattak a külkereskedelmi társaságok, irodáik. Ettől kezdve figyelhető meg az ese­ti külkereskedelmi jogok megadásá­nak széles körűbbé válása is. (A szé­lesebb kör viszonylagos, mert az engedélyeket ekkor is és a későb­biek folyamán is az áruforgalom egészéhez viszonyítva jelentéktelen árukra adták meg.) A külkereskedelmi társaságok lé­tét csak részeredménynek tekin­tem. (Lásd: VILÁGGAZDASÁG, 1983. április 7., 5. oldal.) Nemcsak amiatt, hogy megalakításukat főleg „felülről” kezdeményezték, hanem amiatt is, hogy a kapcsolatok kényszerjellegén nem változtatha­tott. Az élelmiszer-külkereskede­lemnek ugyanis 1980-ig sajátos pa­­radoxona volt, hogy a külkereske­delemre és az élelmiszeriparra, il­letve a belföldi forgalmazókra (TSZKER, ÁGKER) egyaránt a mo­nopolhelyzet, de ugyanakkor a kényszerkapcsolat volt a jellemző. A külkereskedelmi vállalatok között áruprofilja a termelőket, a bizomá­nyosi szerződéskötési kötelezettség pedig a külkereskedőket irányítot­ta kényszerpályára. A szervezeti struktúrát érintő lényegesebb változások 1980-ban kezdődtek, amikor a termékek meghatározott körére létrejött a párhuzamos exportjog a profit­­megkötés­ nélküli GENERALIM­­PEX megalakításával. (A GENE­­RALIMPEX fokozatosan szerezte meg több élelmiszer párhuzamos exportjogát.) 1980 azért tekinthető fordulópontnak, a lényeget érintő változások kezdetének, mert az ad­digi kényszerkapcsolatot a partner­választás lehetősége váltotta fel. Ugyanakkor az élelmiszeripar szer­vezeti struktúrája is módosult: megszűnt 3 tröszt és 1 országos vállalat. Az 1980-től napjainkig terjedő időszakban némileg tovább oldó­dott a külkereskedelmi vállalatok profitmonopóliuma. A Külkereske­delmi Minisztérium bizonyos ter­mékekre további eseti és párhu­zamos exportjogokat adott meg, illetve élelmiszerekre is kiterjesz­tette három vegyesprofilú külkeres­kedelmi vállalat (INTERAG, IN­­TERCOOP, HU­NGAGENT) tevé­kenységét. Az élelmiszeriparban is folytatódott a szervezeti átalaku­lás, újabb trösztöket bontottak fel. (Feltehetően ezzel függ össze, hogy az önálló külkereskedelmi tevé­kenység iránti igény ugyanebben az időszakban csökkent, mert ko­rábban általában a trösztök fogal­maztak meg ilyen igényt, a tröszt­központ és nem az egyes vállala­tok számára.) Az élelmiszer-gazdasági termékek külkereskedelmi szervezete a be­következett pozitív irányú, de csak kezdeti lépéseknek tekinthető vál­tozások ellenére további korszerű­sítést igényel. VERSENYHELYZET? A párhuzamos exportjog beve­zetésének az volt a célja, hogy versenyhelyzet alakuljon ki, szé­lesedjen a piac, bővüljön a vevő­kör stb., vagyis végső soron ezen az úton is fokozódjon a külkeres­kedelmi tevékenység hatékonysága. Alig jöttek azonban létre a pár­huzamos exportjogú szervezetek, máris kialakult a bázis szakkülke­­reskedelmi vállalatoknak az a vé­leménye, hogy a párhuzamosság külföldön egészségtelen versenyt szül, rontja az ország export­­pozícióját, hírnevét, tehát sér­ti a népgazdasági érdeket. Gyako­ri az az érvelés is, hogy az újon­nan exportálók csak zűrzavart hoz­nak, mert ugyanazt az árualapot többen is felajánlják a külföldi ve­vőnek, és ezzel leverik a magyar áru árát, aminek következtében a magyar áru tovább devalválód­­tó és így a párhuzamos exportjogból csak a külföldi vevőnek van hasz­na. Érthető a bázis szakkülkereske­delmi vállalatoknak a különböző nyilatkozatokból tükröződő félelme a hosszú évek során kialakított piacaik illetve vevőkörük elveszté­sétől. Mutatja azt is, hogy ha a párhuzamosság mást nem is ered­ményezett, annyit igen, hogy fel­kavarta az állóvizet, rákénysze­rítve a nagy külkereskedelmi vál­lalatokat üzleti stratégiájuk felül­vizsgálására. Az aggodalom azon­ban — véleményem szerint — túl­zott. A párhuzamos exportjog egyelő­re az élelmiszer-gazdasági termékek külkereskedelmének igen kis száza­lékát és szinte csak a nem rubel­­elszámolású forgalmat érinti. Emel­lett a termékek köre is erősen be­határolt, ami miatt a párhuzamos­ságnak csak a friss és feldolgozott zöldségre és gyümölcsre, a borra és az aprócikkekre van érezhető ha­tása. (A szervezeti változtatások mindig a zöldség- és gyümölcsfélé­ket érintették a legkorábban, va­lószínűleg abból a meggondolásból, hogy az élelmiszer-külkereskede­lem korszerűsítése ne veszélyeztes­se az ágazat devizabevételeit.) Mű­ködésének rövid ideje alatt azonban még nem fejthetett ki termelés­­orientáló hatást, nem tárhatott fel elegendő új árualapot. A problémák gyökere nem a pár­huzamos exportjog létéből fakad, hanem abból, hogy kevés az áru­alap, hiányzik egyes termelők szer­ződéses fegyelme, illetve, hogy agyonszabályozott — és ráadásul nem megfelelően szabályozott — a párhuzamos export­jog. Néhány belső utasítás oly módon van el­lentmondásban a 10/1981. KKM. sz. utasítással, hogy a bázis szakkül­kereskedelmi vállalatok helyzetét erősíti. Ezáltal a működési felté­telek nem azonosak a régi és az új vállalatok számára. Holott a 10/1981. KKM. sz. utasítás szerint: „A külföldi piacokon a­ gazdasági­lag káros versenyhelyzetek kiala­kulásának megakadályozása érde­kében a belföldi vállalat feladata annak biztosítása, hogy az azonos árualapja terhére azonos külföldi piacon két vagy több külkereske­delmi vállalat ne jelenhessen meg.” Tehát korántsem a külkereskedelmi vállalatok közötti egyezkedésről van szó, ellentétben a kialakult gyakor­lattal. A termelők többsége úgy véleke­dik, hogy a párhuzamos külkeres­kedelmi értékesítés — még jelen­legi, nagyon korlátozott formájá­ban is — igen előnyös. Segítségé­vel bejuthatnak olyan piacokra, ahová eddig nem szállítottak. Ezzel egyidőben megtarthatják régi ve­vőiket is, a bázis szakkülkeresk­e­­delmi vállalatok révén. •­­­ ANYAGI ESZKÖZÖK .. . KELLENEK A vita eddigi részében az élel­­miszer-külkeres­kedelmi szervezet­ről volt szó. A külkereskedelmi szervezet változása azonban önma­gában nem teszi lehetővé a külke­reskedelem hatékonyságának növe­lését, a piacok igényeihez és a piaci rések kihasználásához való rugalmas alkalmazkodást.­ Ehhez a külpiaci hatásokat közvetítő szer­vezet mellett ugyanilyen irányba orientáló szabályozók, érdekeltség és nem utolsósorban szabadon fel­használható anyagi eszközök is szükségesek. Ezek viszont a mező­­gazdaságban és az élelmiszeripar­ban egyáltalán nincsenek meg, és az élelmiszer-külkereskedelemben is igen szűkösek. Az 1980-ban be­vezetett jövedelemszabályozás nem­hogy növelte volna, ellenkezőleg, csökkentette a külkereskedelmi vál­lalatok szabad pénzeszközeit. A külkereskedelem szűkös pénz­eszközei egyebek között részben azt is magyarázzák, hogy miért hárul még most is az esetek többségében a termelőre az értékesítés kocká­zata. Ugyanakkor a külkereskedel­mi vállalatoktól egyre inkább meg­követelik (követelnék) a termelők, hogy vállalkozzanak, illetve több kockázatot vállaljanak. Ahhoz azonban, hogy a külkereskedelmi vállalatok valóban vállalkozók le­gyenek, elegendő nagyságú forgó­alapra lenne szükségük. Jelenleg viszont el kell dönteniük, hogy szűkös fejlesztési alapjukból — az eddigi gyakorlat szerint — a ter­melőnek adjanak-e át exportfej­lesztési célra, vagy inkább for­góalapjukat növeljék belőle. Szabályozórendszerünk kocká­­­zatnélküliséget és évről­­évre egyen­­­­letek figméke-arst tételez fel. Ebbe­ a rendszerbe egyáltalán nem fér bele a világpiac ingadozásaihoz va­ló gyors alkalmazkodás. Emellett e szabályozórendszer arra a feltéte­lezésre épül, hogy az értékesítő szféra nagyobb nyereséget realizál, mint amennyi értékképző tevékeny­ségével arányosan megilletné. En­nek a „plusz” jövedelemnek az el­vonását újabban az INTERINVEST- nek való alapátadás hivatott bizto­sítani. Más kérdés, hogy a külke­reskedelmi vállalatoknak sem az INTERINVEST-en keresztül megva­lósuló, sem közvetlen tőkeátadásai nem elegendőek, bármennyire igénybe veszik is a fejlesztési alap­jukat. (Egy másik furcsa jelenség az, hogy a külkereskedelmi orien­táció jegyében a külkereskedelmi vállalatoktól a gyakorlatban onnan vonnak el, illetve zárolnak eszkö­zöket, ahol jól alakultak az árak.) A külkereskedelmi tevékenység kockázata vállalásának kérdése igen élesen vetődik fel az export­ba újonnan — a párhuzamos ex­portjog alapján — bekapcsolódók esetében. Különösen akkor, ha va­lóban új termékkel, új piacra kí­sérelnek meg betörni. Egy új piac megszerzése ugyanis köztudottan több bizonytalansági elemet hordoz magában, mint a hagyományos piac megtartása. De a régi külkereske­delmi vállalatoknak, illetve a már régebben önálló külkereskedelmi joggal rendelkezőknek sincsenek az ésszerű kockázatvállalást, a tény­leges kereskedelmi tevékenységet lehetővé tevő, szabadon felhasznál­ható anyagi eszközeik. A kereske­delmi tőke — ha egyáltalán léte­zik ilyen a gyakorlatban — csak nagyon szűk körben funkcionál. Szélesebb körben való megteremté­sére sürgősen szükség lenne, mert csak így képzelhető el a világpiaci változásokhoz való folyamatos al­kalmazkodás, a gyors, rugalmas piaci megjelenés. Összefoglalva: az állapítható meg, hogy a mezőgazdasági és élelmiszer­­ipari termékek külkereskedelmének hazai szervezetében pozitív irányú változások bontakoznak ki, ame­lyek természetesen nem mentesek a kezdeti hibáktól. Nem lenne azonban célszerű ezeket a folya­matokat már azelőtt visszafogni, mielőtt a kedvező hatások kibon­takoznának és a hibák kiküszöböl­hetők lennének. A vállalatok for­magazdagságára, a kis-, a közép- és nagyvállalatokra a jövőben is feltétlenül szükség van. Dr. Fülöp Zsuzsa in: Vita a mezőgazdasági export-import szervezetéről Élni a külkereskedelmi joggal ­m ■ .

Next