Világgazdaság, 1984. augusztus (16. évfolyam, 147/3901-168/3622. szám)

1984-08-01 / 147. (3901.) szám

MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA „Biztosítani kell a kohászat működőképességét” A tartalékok feltárása mellett normatív támogatást is szükségesnek tart az OKÜT Miskolci tudósítónktól. Közismerten nehéz piaci feltételek, a termelés korlátozása, a fejlesztési források beszűkülése és alacsony vállalati jövedelmezőség mellett is sikerült némi nyereséget elérnie az utóbbi években az Ózdi Kohászati Üzemeknek (OKÜ). Hogyan sikerül a vállalatnak átvészelnie a nehéz időszakot, a csökkenő tőkés piaci árakat, a növekvő értékesítési veszteséget, hogyan tudott másfél százalék körüli jövedelmezőséget elérni, mi várható a jövőben — erről nyilatkozott tudósítónknak dr. Almássy József gazdasági igazgató. — A köztudatban borús kép él a kohászatról. A felsorolt nehézségeket ellensúlyozzák-e a vállalatnál a kedvező változások? — Míg a kohászati termékek árai a kompetitív árrendszer szabályainak megfelelően belföldön alig változtak, addig a felhasznált anyagok, alkatrészek és szolgáltatások, árai jelentősen emelkedtek. Tavalyi 12 milliárdos árbevételünk mellett a begyűrűző árváltozások mintegy 350 millió forinttal emelték önköltségünket. Emiatt készleteinkértéke is megnőtt, ám a takarékosabb szemlélet miatt nem kellett túl-, lépnünk meglevő forgóalapunkat. Tavaly egyébként 108,8 millió forintos anyag- és 12,3 millió forint értékű energiamegtakarítást sikerült elérnünk. Az egész kohászat szempontjából kedvező változás következett be az ÁTB 1983. novemberi ülését követően. Az itt született intézkedések révén, tavaly és az idén kiegyensúlyozottabbá váltak a gazdálkodás feltételei az egész kohászatban, és ezeknek az intézkedéseknek is tetemes részük van abban, hogy az OKÜ 1983-ban nem lett fejlesztésialap-hiányos és remélhetőleg az idén sem lesz az. Más kérdés, hogy beruházások nélkül struktúraváltás nem képzelhető el. Annyit tehetünk, hogy meglevő berendezéseink jobb kihasználásával törekszünk a piaci igényekhez alkalmazkodó termékösszetétel kialakítására.Ezzel anyányit sierült elérnünk, hogy 1982-höz képest a termelés mennyisége nem csöktent a'lényege-sen. (H?' 1982? éta- nél 4 ezer tonnával több, 358 ezer tonna hengerelt készárut értékesített a vállalat.) Vállalkozási készségünk erősödésének is szerepe van abban, hogy minden olyan termék gyártására vállalkozunk, amelynek van költségviselő képessége. A szerkezetváltás viszont elengedhetetlen, a külföldi szaksajtó tele van a kohászat fejlesztési, szerkezetátalakítást célzó törekvéseivel ... — A szerkezetváltásra milliárdokat fordítanak szerte a világban, ezek a beruházások képezik a — sokak által a közeljövőben, megítélésem _ szerint távolabbi időben megkezdődő — gazdasági konjunktúra alapját is. Nálunk viszont ez az időszak a népgazdasági felhasználás csökkenése, s így a vállalati fejlesztési források beszűkülése miatt elmarad. A mostani és a következő tervidőszakban még mérsékelten, ám 1991-től már jelentősebb mértékben indokolt és kell termékszerkezet-váltást végrehajtani. Ezt az OKÜT-nél több dolog is megerősíti. Például a hengersori termelőberendezések többsége 70— 90 éves, s ma már ezek egy része nem felel meg az anyag- és energiatakarékossági követelményeknek. Az ugyancsak hagyományos, úgynevezett durva szerelvények iránti piaci kereslet is egyre csökken. Ugyanakkor a keresett, úgynevezett európai profilok ezekkel a hengersorokkal már nem gyárthatók le. Az azokhoz képest 10 százalékkal magasabb anyagfelhasználás gazdasági meggondolásokból sem engedhető meg, s a könnyűszerkezet-építés igényeinek sem felel meg. Ezért Európában ezeket a termékeket gyakorlatilag már alig keresik, s hosszú távon fő piacainkon sem értékesíthetők. . — Milyen beruházásra, fejlesztésre gondolnak és gondolhatnak-e egyáltalán? — A vállalat — egyebek között — foglalkozik azzal, hogy az Ipari Minisztériumon keresztül javaslatot terjesszen az Állami Tervbizottság elé egy viszonylag kedvező áron beszerezhető tőkés hengersor telepítésére, ami a VII. ötéves terv időszakában fejeződne be. Ez a terv — a mai gazdasági feltételek ismeretében — merésznek tűnhet, hiszen 4—4,5 milliárdos beruházásról, fejlesztésről van szó. Más megítélés alá esik viszont ez az elképzelés, ha tudjuk, hogy az ilyen hengersorok telepítése, konjunktúra idején ennek az összegnek a kétszeresébe kerülne. Miért olcsóbb most ez a berendezés és mennyivel viszi közelebb az OKÜ-t tervei megvalósásához? — Viszonylagos olcsósága annak köszönhető, hogy egy tőkés ország — a nevétnem kívánom megnevezni — a saját céljaira gyártotta le ezt a berendezést, de az időközben bekövetkezett acélpiaci változás, illetve annak trendje gazdaságtalanná tette a telepítést, mert az illető országban és külpiacán többlettermékre nem volt igény. Mi azonban nem egyetlen termék előállítására akarjuk hasznosítani. Egyebek között nagy előnye a gyártósornak, hogy vele két-három hengersort is lehet helyettesíteni, lényegesen kisebb az energiaszükséglete, nagyobb a termelékenysége, kisebb kezelői létszámot igényel, s anyagszükséglete is kevesebb. Ez a berendezés éppen a hengersorok lecserélése miatt többletterméket nem, de jól konvertálható terméket jelent az OKÜ-nek és a népgazdaságnak. Hogy az új technikára milyen nagy szüksége van a vállalatnak, azt jól mutatja, hogy például a 70- es években végrehajtott beruházások — a folyamatos acélöntőmű, a rúd-, dróthengermű — eredményeként előállított termékek iránt növekszik a kereslet. Ezek az üzemek ma is élenjáró technikai színvonalúak, s a belföldi kereslet csökkenésé is),felszabaduló kapacitásukat tőkés piacra "tudjuk hasznosítani", olyannyira, hogy szinte minden menynyiséget el tudunk adni. Viszont régi korszerűtlen üzemeink évek óta és még feltehetően sokáig értékesítési gondokkal küzdenek. Változatlan mennyiség mellett nőtt tavaly a vállalat termelési értéke. Nyilván ez is a termékszerkezet átalakítását célzó tevékenység része. A korábbiaknál korszerűbb — ezért drágább — termékfélék növekvő értékesítése ellenére a vállalat épp hogy az előző évi eredményt tudta elérni... — Tavaly az 1932-sel lényegében azonos nyereséggel, 153 millió forinttal zártuk az évet, lényegesen nehezebb feltételek között. Jelentős dolog, hogy bár vállalatunk továbbra is az alacsony hatékonyságú vállalatok közé tartozik, az ezzel együtt járó negatív következmények alkalmazásától a kormány minden kohászati vállalat — így az OKÜ — vonatkozásában is eltekintett. Nem túlzok, ha azt mondom: önerőből ezt az eredményt nem tudtuk volna elérni! Idén 160 millió forintos nyereséget tervezünk, úgy, hogy a begyűrűző költségváltozások 200 millió forinttal drágítják termelésünket. Ezenkívül az idén azzal is meg kell küzdenünk, hogy a nyersvas gyártásához szükséges zsugorítványból nem lesz hiánytalan az ellátás. A Borsodi Ércelőkészítő Mű beruházásának elhúzódása már néhány hónapja érezteti káros hatását a vállalatnál. Egyebek között azzal, hogy lényegesen rosszabb műszaki tulajdonságú nyersércet kell felhasználnunk. Emiatt, mivel az ércelőkészítőből nem egyenletesen érkezik az anyag, a kohójáratokat nem tudjuk egyenletessé tenni, a fajlagos kokszfelhasználást sem lehet a tervezett szinten tartani. 11 Van-e az OKTT-nek fő profilt kiegészítő tevékenysége, megfelelő stratégiája és taktikája? — Jelenleg a fő profilt kiegészítő tevékenység olyan minimális, hogy arról szinte beszélni sem érdemes. Meggyőződésünk, hogy az 50-es évek profiltisztítási tevékenységének következtében egysíkúvá vált a vállalat termelése. Ezzel az egysíkú termeléssel hosszú távon megélni nem lehet. Ebből következik, hogy az alapvető termelésen — a hengerelt árukon —, s a már említett durvaidomok gyártásán és azok korszerűsítésén kívül néhány korszerűbb termék előállítását szolgáló gyártási elképzelésük van. Az utóbbi évek tapasztalatai alapján azonban konkrét termékeket nem kívánok megnevezni, mert a hazai versenyfeltételek még nem alakultak ki. Stratégiai elképzeléseink vannak, a taktikai lépésekről azonban célszerűtlen lenne beszélni, mert nemcsak külföldi, hanem hazai versenytársakkal is meg kell küzdenünk. — Új piacok megszerzésére milyen esélyeik vannak? — Alapvető érdekünk, hogy elsősorban a fő piacokat, az EGK-országokat és a határainkhoz közeli szocialista országokat „tartsuk meg”, és ha lehet ezek felé növeljük kivitelünket. Új piacoknál a szállítási költségek nehezítik az export gazdaságossá tételét, de, megjegyzem, hogy ez ideig eladásaink nem voltak veszteségesek és kifizetetlen követeléseink sem keletkeztek. — Az acélpiac pangása, a beszűkült eladási lehetőségek mellett hogyan képes az OKÜ például a közös piaci országokba exportálni? — Nyugat-Európában a válságot másként vészelik át, mint nálunk. Ott több területen csökkentették a termelőkapacitásokat, így bizonyos termékekből, például rúd- és dróthengerművi gyártmányokból az előállított mennyiség csökkent, tehát a szükséglet egy részét importból fedezik. Mindinkább erősödik a cserekereskedelem, s ez ugyancsak az értékesítés már elért szintjének megtartását szolgálja. Hozzájárulnak ehhez a folyamathoz az államközi szerződések, amelyek részben diszkriminatív jellegűek ugyan, de mindenesetre értékesítési lehetőséget nyújtanak. Ezek kihasználásának mértéke azonban már jórészt a mi termékkínálatunk minőségétől függ! Termékeink versenyképességét az is igazolja, hogy nemcsak határidőre szállítunk, hanem egyre gyakrabban vállalkozunk is, így például a Metalimpex-szel együttműködve elértük, hogy az NSZK- ban és Olaszországban közvetlenüla felhasználóknak adtuk el rúd- és dróthengerművi termékeinket. Korábban a magyar kohászatra általában az volt a jellemző, hogy elsősorban kereskedőházakon keresztül értékesítette termékeit. Ma már összes tőkés exportunk mintegy 30 százalékát közvetlenül a felhasználóknak adjuk el, s ezt ez arányt növelni akarjuk. Ebben a rendszerben a jutalék elmaradásának köszönhetően többletárat lehet elérni. Ennek a formának természetesen vannak nehézségei is, mert korábban csak a nagy volumenben gyártott termékeink egy részét adtuk el közvetlenül a felhasználóknak. Mostanában, amikor a termelés szélesebb skáláján kell külföldi vevőink igényeinek megfelelni, egyre nehezebb a bel- és a külföldi igényeket összehangolni. De meg kell kísérelnünk. — A gyakoribb programváltozás nyilván többletmunkát és többletköltséget jelent. - A termelési program gyakori változásának senkisem örül. Ilyen esetben két választási lehetősége van az embernek. A szűkített kapacitás-kihasználáson belül vagy vállalkozik a termelésre, vagy eláll a szerződéstől. Érdemes a kisebb rosszat választani és termelni. Ezt a dolgozóik is megértik, a vezetők pedig, érthető módon, minél több olyan termék előállítását szorgalmazzák, amelyeknek van teherviselő képességük. Nem utolsósorban ezek a gyakori programváltozások eredményezték, hogy a vállalat az 1982-ben visszaesett termelési szintjét stabilizálni tudta. — Gyakori programváltozások, belföldi felhasználók, export, mindmindaz OKÜ széles kooperációs kapcsolataira utalnak.— Valóban, a vállalat (az OKÜ) a kohászati vállalatok között igen széles körű , kooperációs tevékenységet folytat. Ezek sorában — a Borsodnádasdi Lemezárugyár szempontjából — meghatározó annak hengerelt áruval, ötvözetlen és ötvözött termékekkel való ellátása, évi 40 ezer tonnányimennyiségben. Ennek, a kapcsolatnak a mai árviszonyok mellett nem nagyon örülünk, mert a kooperáció kapcsán az OKÜ-ben 60 millió forintot meghaladó veszteség képződik. (A lemezgyár tavaly 20 millióval túlteljesítette 30 millió forintra tervezett nyereségét.) Tudjuk, hogy ez sokáig nem tartható fenn, azonban bizonyos megfontolásokból ezen csak fokozatosan kívánunk megfelelő ármunkával változtatni. Évi 20 ezer tonnányi kooperációs kapcsolatunk van a Csepeli Vas- és Fémművel a féltermékszállítás terén. A Dunai Vasműnél a múlt évben és az idén nyersvasfölöslegünkkel jelentkeztünk, amivel nem rubel elszámolású importot lehetett helyettesíteni. Jelentős a kooperáció mértéke a Salgótarjáni Kohászati Üzemekkel, a miskolci December 4. Drótművekkel, hiszen ezek a vállalatok az OKÜ által szállított termékekből gyártják termékeik jelentős hányadát. Erősödik, javul a kooperációs kapcsolat a Lenin Kohászati Művekkel is, amelynek keretében félkésztermékcserét bonyolítunk le. — Milyen a vállalat termelő berendezéseinek kapacitáskihasználtsága? — Az OKÜ vertikális felépítése igen szerencsés, ugyanis a vertikális kapcsolatban levő üzemeink olyanok, hogy az előző termelőegység kapacitása — minden esetben — meghaladja az utána következőét. A rugalmas piaci alkalmazkodást jórészt ezen keresztül tudjuk biztosítani. A kellő rugalmasság ugyanis nemcsak a helyzet felismerésén, hanem az objektív lehetőségeken is alapul. Szűk keresztmetszetünk azonban a bugacsiszoló kapacitása, amely a szükséglet egyötödét sem éri el. A kényesebb termékeknél a felületjavítás korlátozott lehetőségei miatt csak kevéssé tudunk piacra lépni. Ezért is pályáztunk az MNB-nél beruházási hitelre a bugacsiszoló kapacitásának bővítésére. Több, mint egyszerűen szűk keresztmetszet, hogy a másod-, illetve harmadtermékek gyártására nincsenek berendezéseink, pedig kellenének. Hiszen a tapasztalatok azt mutatják, hogy azok a vállalatok, amelyek megmunkálva értékesítik termékeiket, a válságot közel sem érzik annyira, mint amelyeknél a késztermék feldolgozottsági foka alacsonyabb. — Mit vár az OKÜ az 1985—Sütől bevezetendő módosított közgazdasági szabályozóktól? — Úgy érzem, hogy az alapanyag-kitermelő ágazatokra az általánostól eltérő, ugyanakkor normatívnak tekinthető közgazdasági szabályozórendszer indokolt, éppen azért, mert ezek az ágazatok helyzetükből, alacsony jövedelmezőségi szintjükből adódóan évről évre nagy erőfeszítéssel képesek csak talpon maradni. — Az általánostól eltérő szabályozás azért is szükséges lehet, mert az adott esetben —■ páldául ha változik a város- és községfejlesztési adó befizetésének vetítési alapja .— az elképzelt mértékek esetén, önmagában elégséges lehet arra, hogy a vállalat szerény, 100—160 millió forintos nyereségét, semmivé tegye a következő évben. — A jövőbeni kibontakozást elősegítené, ha a vállalat a következő időszakban is legalább annyi lehetőséget kapna — fejlesztési kölcsön átütemezésére, vagy egyéb támogatásra —, mint amit eddig kapott. A vállalat pozíciója ugyanis nem változott olyan kedvező irányban, hogy az elhalasztott adósságot a VI. ötéves tervidőszakban törleszteni lehetne. — Indokolt és szükséges lenne, hogy — legalább a struktúra átalakítását szolgáló fejlesztésekhez — alacsonyabb kamatozású tőkejuttatási lehetőséget kapjanak a kohászati vállalatok, így az OKÜ is! Mert bárhogy is alakul a jövedelemszabályozási rendszer — hiszen annak elemei még nem ismeretesek —, tendenciájában kikövetkeztethető, hogy abban, a mai nyereségszint mellett, a kohászat nem tud megfelelni. S ebben az az objektív tény játszik szerepet, hogy a konjunktúra késése miatt a jövedelmezőség nem tud megfelelő mértékben növekedni. Úgy gondolom, hogy a kohászatnál sem lehet elkerülni a központi bérszabályozást. Ennél azonban érdemes lenne mérlegelni azt, hogy az itt dolgozók bére legalább az ipari átlaghoz, vagy az alágazathoz közelítsen. Mert bármennyire is biztosítottnak látszik Ózd, illetve térségének munkaerő-ellátása, hosszú távon egy bérstagnálás, vagy éppen reáljövedelem-csökkenés más magatartást válthat ki, főként a pályakezdőknél. Ezeknek a gondolatoknak a felvetése nem vállalati „siránkozás”, inkább annak az aggodalomnak a visszatükröződése, amely a magyar ipar fejlődését félti egy esetleges kohászati visszafejlesztéstől. A magyar ipar, s ezen belül a gépipar fejlődése, a kohászat és a gépipar közötti technikai olló további szétnyílásának megelőzése, valamint a pozitív devizaszaldó szempontjából és nem utolsósorban társadalompolitikai megfontolásokból elengedhetetlen a kohászatnak legalább az 1983.évi szinten való működtetése. Az Állami Tervbizottság korábban említett tavaly novemberi határozata azt mutatja, hogy az állami vezetés szemléletében változás következett be. Ez azt bizonyítja, hogy nemcsak a kohászok szakai elfogultsága állítja, hogy a kohászat fenntartása — legalább az 1982—83. évi termelési-értékesítési szinten — népgazdaságilag indokolt. Én is úgy gondolom, hogy a jelenlegi átmenetiidőszakban biztosítani kell a kohászat működőképességét. ... vv v Bucsért Miklós 1984. AUGUSZTUS 1. Késik a borsodi ércelőkészítő fejlesztése Miskolci tudósítónktól: Borsod megyére jut az ország összes energiafelhasználásának 18 százaléka. Az energiatakarékossági kormányprogram első évében, 1981- ben, már kiderült, hogy ebben a megyében 45 millió forintnyi azonnali megtakarítás kínálkozik, további közel 300 millió forint pedig átszervezések, viszonylag olcsó műszaki fejlesztések révén takarítható meg. Jelenleg a megyében 22 energiaracionalizálási beruházás folyik, összesen 4 milliárd forint körüli értékben. Befejezésük után ezek révén évente csaknem egy milliárd forint értékű energiahordozót lehet megtakarítani. A kedvező változásokat érzékelteti, hogy például mind a Borsodi, mind a Tiszai Hőerőműben növelték a felhasznált szén mennyiségét, ezen kívül a tiszaiban az alacsony fűtőértékű hazai földgáz égetésének lehetőségét is megteremtették. Mindezzel sikerült a fűtőolajat visszaszorítani. Sajnnos, nem mondható ilyen sikeresnek a kohókoksz felhasználásának csökkentésére irányuló tervek megvalósítása. Ennek oka elsősorban az ehhez szükséges beruházás késedelme, ami a szükséges importanyagok beszerzési nehézségeire vezethető vissza. Emiatt a Borsodi Érclelőkészítő Mű fejlesztése csak késve fejeződhet be. Ennek az a következménye, hogy a mű úgynevezett zsugorítványát felhasználó kohászati üzemekben — az OKÜ-ben és az LKM-ben — nem lehetséges a kívánt mértékben csökkenteni a koksz felhasználását. i. A Sajószentpéteri Üveggyárban július elején kezdték meg a háztartásokban kiválóan alkalmazható, formatervezett, négyszögletes 890 milliliteres űrtartalmú befőttes üvegek sorozatgyártását. A tervek szerint mintegy félmillió darab kerül le a gyártósorról ebből a termékből. A zárótetővel is ellátott üvegeidet az AMFORA hozza forgalomba, s már augusztusban, a nagyobb befőzések idejére hozzáférhetők lesznek az üzletekben. Befejeződött Borsodban a zöldborsó és a kömény betakarítása. A 642 hektáros zöldborsó-területről és a 300 hektárnyi köményből jó termést takarítanak be. Háromszáz hektáron levágták a repcét is, amely hektáronként 15—16 mázsa átlagtermést hozott. Az NSZK-beli Bayreuth-ban — állítólag városrendezési okokból — leállítottak egy fonodát. A Pamutfonóipari Vállalat megvásárolta a fonoda gépi berendezéseit, hogy korszerűsítse gyárai felszereltségét, így — többek között — a Pamutfonóipari Vállalat miskolci gyára is kap ezekből a gépekből. A miskolci gyár ezáltal teljesen lecserélheti orsózó gépparkját. Közel 2500 hektárnyi kalászost takarítanak be a szentistváni Vll. Pártkongresszus Termelőszövetkezetben. A szalmát a gazdaság forró levegős üzemében apróra vágják, különböző anyagokkal dúsítják, s takarmánnyá dolgozzák fel. A takarmány-granulátumot csomagolás után az AGROCOOP-on keresztül tőkés piacokon értékesítik.