Világgazdaság, 1985. február (17. évfolyam, 22/3725-41/3744. szám)
1985-02-01 / 22. (3725.) szám
BELSŐ HASZNÁLATRA A MAGYAR KERESKEDELMI VÁLLALATAINAK 1985. FEBRUÁR 1., PÉNTEK XVII. ÉVFOLYAM, 22. (3725.) SZÁM A brüsszeli bizottság több agrártermék felvásárlási árának a csökkentését javasolja A Közös Piac brüsszeli bizottsága közzétette az áprilisban induló gazdasági évre vonatkozó, várhatóan nagy viharokat kavaró árjavaslatait. A Közös Piac valutegységében, az ECU-ban kifejezett árak általában a tavalyi szinten maradnak, sőt néhány terméknél csökkennek is, ha a miniszteri tanács áldását adja az indítványra. Az EGK történetének legóvatosabb árjavaslatait a bizottság az EGK szűkös anyagi lehetőségeivel és az eddig megfékezhetetlen termékfölösleggel indokolja. Andriessen, az EGK mezőgazdasági kérdésekben illetékes bizottsági tagja ismertette a bizottság javaslatait az 1985—86-os gazdasági évre. A javaslatok értelmében az EGK mezőgazdasági kiadásai a következő évadban 19,9 milliárd ECU-ra rúgnának (körülbelül 14 milliárd dollárnak megfelelő összeg), ez hozzávetőleg ugyanannyi, mint a jelenlegi gazdasági évben. Ezen belül a gabonaárak átlagosan 3,6 százalékkal csökkennének, kivéve a keménybúzát és a rizst, amelynek árát a bizottság nem kívánja megváltoztatni. A Közös Piac tavalyi 140 millió tonnás rekord gabonatermést takarított be, ez 30 százalékkal meghaladta a belső fogyasztást. A zöldség- és gyümölcsféléknél 3—6 százalékkal szállítanák le az árat, a hús árát változatlanul hagynák, az olajosmagvakét 1,5—3,6 százalékkal csökkentenék. Befagyasztanák a bor és a cukorrépa árát. A tej, az olívaolaj és a gyapot felvásárlási ára legfeljebb 2 százalékkal emelkedne. A bizottság szerint az árjavaslatok „semlegesek” az árszínvonalra, tehát nem is csökkentenék, de nem is emelnék a fogyasztói árakat. A termelői szervezetek eredetileg 4,5 százalékos áremelést javasoltak, és mint Andriessen bizottsági tag elismerte: a javaslatok komoly csalódást okoznak a termelőknek. „Nem lesz könnyű, de meg kell érteniük, miért nem lehet nagylelkűbb velük a Közös Piac.” A megfigyelők emlékeztetnek rá, hogy a mezőgazdasági politika fenntartása tavaly a pénzügyi csőd szélére juttatta a Közös Piacot, és a most hivatalba lépett új bizottság jelezte, hogy ha kell, népszerűtlen intézkedéseket is javasolni fog a miniszteri tanácsnak a közösség háztartásának egyensúlybahozatala végett. A bizottság egy nemrég közzétett prognózisa szerint a jelenlegi tendencia folytatódása esetén 1990- ig majd minden agrártermékből tovább növekedne a túltermelés, s ezt a Közös Piac már nem engedheti meg magának. (AP—DJ, MTI) Likviditásszűkítő intézkedés az NSZK-ban Felemelték a lombard hitel kamatát A nyugatnémet központi bank 0,5 százalékponttal 6 százalékra emelte az egyik fontos hiteltípus, a lombardhitel (kézizáloghitel, amelynek keretében, a kereskedelmi bankok értékpapírok ellenében kapnak kölcsönt a jegybanktól) kamatát — jelentette be a Bundesbank szóvivője. A másik fontos kamat a leszámítolási kamat (ezt a központi bank akkor számítja fel, ha a kereskedelmi bankok váltók ellenében fordulnak hozzá kölcsönért) továbbra is változatlanul 4,5 százalék marad. Polli, a Bundesbank elnöke a bank intézkedését kommentálva, elmondta: e lépésnek semmi köze nincs a márka valutapiaci árfolyamához. Magyarán nem márkavédő intézkedésről van szó, hanem arról, hogy a Bundesbank el akarja kedvetleníteni a bankokat a lombardhitelek túlzott használatától. Az utóbbi hónapokban a Bundesbank többször is figyelmeztette a nyugatnémet kereskedelmi bankokat, hogy ne vegyenek igénybe túl sok lombardhitelt, mert a jegybank ezt a hiteltípust csak végső esetben és csak igen rövid lejáratú refinanszírozási műveleteknél tartja célszerűnek. A lombardhitelek kamatának, emelése tehát voltaképpen belső likviditásszűkítő intézkedésnek tekinthető. A kamatemelés egyáltalán nem homályosítja el az NSZK gazdaságának növekedési kilátásait — állapította meg Stollenberg nyugatnémet pénzügyminiszter. (Az NSZK növekedési kilátásairól lásd: VILÁGGAZDASÁG, 1983. január 30., 1 oldal.) A Bundesbank hitelpolitikája alapvetően nem változik, a jegybank továbbra is súlyt helyez rá, hogy a gazdaságban ne legyen likviditásszűke. A mostanit intézkedés egybevág az eddigi monetáris politikával — fűzte hozzá a nyugatnémet politikus. Minthogy a piacok tudomásul vették: a kamatemelés nem a márka jegyzésének támogatását célozta, a valutaközpontokban az árfolyamok nemigen változtak a hír hallatán. A márka enyhén erősödött a dollárhoz képest. Az NSZK pénzpolitikáját többékevésbé követő két szomszédos állam, Ausztria és Svájc nem változtatott kamatain. Az osztrák jegybank a leszámítolási kamatot továbbra is, 4,5, a lombardhitelek kamatát pedig 5,5 százalékon hagyta. A bank szóvivője szerint a Bundesbank intézkedése nem ok rá, hogy Ausztria is hasonló lépésre szánja rá magát. A svájci jegybank vezetősége szintén kizárta annak a valószínűségét, hogy Svájcban drágulna ahitel. A holland jegybank ellenben 0.5 százallékpontról 5.5 százalékra emelte a leszámítolási kamatot. (Beut er) Aengyelországiíji közösítéli a Tavalyi külkereskedelmi adatokat Lengyelországban hivatalosan közölték, hogy tavaly 1,7 milliárd dolláros aktívum képződött a konvertibilis elszámolású külkereskedelmi mérlegen, szemben az 1953- as 1,53 milliárdos többlettel. A teljes lengyel export tavaly 3,4 százalékkal, az import 2,6 százalékkal bővült, de ez lemaradást jelent a tervben előírt 7,6, illetve 4,3 százalékos növekedéshez képest. A szánkivitel az 1933-as 35,2 millió tonna után a múlt évben 43 millió tonnára emelkedett, ebből mintegy 26 millió tonnát értékesítettek tőkés piacokon. (Reuter) Iráni cáfolat •Az importkorlátozásra szóló hírekre Az iráni központi bank cáfolta, hogy szigorította volna az importcélú hitellevelek kiadását, azaz tagadja, hogy importkorlátozások léptek életbe az országban, sőt a közlemény hangsúlyozza: az iráni valutatartalékok bőségesen elegendők a fizetési kötelezettségek finanszírozására. Teheráni diplomáciai és bankárkörökben a hét elején terjedt el a korlátozások híre (VILÁGGAZDASÁG, 1985. január 29., 1. oldal), az értesülések úgy szóltak, hogy a valutatartalékok vészesen süllyednek az iráni vezetés által kritikusnak tartott 4 milliárd dolláros szinthez, s emiatt a kormány már csak élelmiszerek és hadifelszerelések bevitelét engedélyezi. „A központi bank nem körözött semmiféle belső utasítást a hitellévelek kiállításának módosításáról — hangzik a cáfolat —, erre nem is lett volna oka, hiszen az ország exportbevételei napi szinten pontosan megegyeznek a múlt év első kilenc hónapjának napi átlagával.” Az utóbbi megjegyzéssel a jegybank nyilvánvalóan az iráni olajbevételek zuhanásszerű csökkenéséről szóló találgatásokat utasította vissza. (Reuter) NAPRÓL NAPRA - A CSEPELI SZERSZÁMGÉPGYÁR HIÁBA ÉR EL EGYRE NAGYOBB NYERESÉGET, helyzete nem javul a tröszttől öröklött tetemes adóssága miatt. (3. oldal) + A JAPÁN KÜLKERESKEDELMI AKTÍVUM tavaly is látványosan növekedett. (2. oldal) + A HONEYWELL-GÁZSZELEPEK HIBÁIBÓL eredő baleseteit következtében az amerikai vállalatnak számos bírósági keresettel kell szembenéznie. (4. oldal) + GRÖNLAND MA HIVATALOSAN IS KILÉP a Közös Piacból. (2. oldal) + A MEZŐGAZDASÁGI CÉLÚ GÉNÁTALAKÍTÁS a következő évtizedek nagy üzletének ígérkezik amerikai becslések szerint. (4. oldal) AZ OPEC ÉPÍTÉSÉNEK VISSZHANGJA A hosszabb távú kilátások bizonytalanok A szabadpiacokon az árak az OPEC keddi árcsökkentése nyomán paradox módon emelkedtek. Vagy azért, mert a piac ennél erősebb OPEC-árleszállításra számított, vagy, mert — ha keveslik is az olcsóbbítást — mégis úgy ítélik meg, hogy a szervezet megtette az első lépést a helyes irányba, egyrészt olcsóbbított, másrészt reálisabb árkülönbözetet alakított ki a nehéz- és a könnyűolajok között. Két kérdés foglalkoztatja most a szakértőket. Hosszabb távon az, hogy az OPEC képes lesz-e szigorúan korlátozni termelését, enélkül a mostani árcsökkentés nem szilárdíthatja meg a piacot. A másik, hogy mit cselekszenek az OPEC-en kívüli jelentős exportőrök, amelyek a napokban teszik közzé új áraikat. Elsősorban Nagy-Britanniára figyelnek. Ha a brit olaj árát az OPEC gesztusa ellenére akármilyen formában csökkentik, akkor újabb árcsökkentési hullám indulhat el. „Az OPEC széthúzóbb, mint valaha, az elhatározott árcsökkentések pedig még mindig a szabadpiacinál magasabb hivatalos OPEC- árakat jelentenek, azaz érdemben aligha szilárdítják meg a piacot” — így foglalható össze azoknak a véleménye, akik elégedetlenek a rendkívüli OPEC-konferencia keddi, csak a tagországok egy része által elfogadott árdöntésével. Többségben vannak azonban azok a kommentárok, amelyek szerint az OPEC legalább az első lépést megtette a helyes irányba, és azzal, hogy elszánta magát az árak csökkentésére, másrészt hogy a megváltozott piaci igényekhez igazította a különböző minőségű olajak közötti differenciákat, megmutatta, hogy ha rá van szorítva, képes még ésszerű rugalmasságra. A piacot, legalábbis egy ideig, megszilárdíthatja, hogy az utóbbi időben kelendőbb nehézolaj és a kevésbé keresett könnyűolaj közötti árrést oly módon csökkentették, hogy a nehézolajat változatlan áron hagyták, s a könnyűolajok árát, vitték le a nigériai könynyűolajtól eltekintve, amelynek ára az egyezmény értelmében 65 centtel nőtt. Az elemzők nem tekintik súlyos presztízsveszteségnek, hogy a megállapodást nem sikerült minden tagállammal elfogadtatni.Algéria, Líbia és Irán azt szerette volna, ha a rosszabb és a jobb fajták közötti árkülönbözetet a nehézolajak árának emelésével szűkítik, ez pedig csak annyit jelentett volna, hogy az OPEC nehézolaja is kiszorul a piacról — mondják. A megállapodást el nem fogadó országok nem igazán veszélyeztetik az áregyezmény piacszilárdító hatását — véli a szakértők többsége. Algéria amúgy is jórészt feldolgozott olajtermékeket exportál, ezekre nem vonatkoznak az OPEC árszabályai. Líbia olaját döntően nagy nemzetközi olajcégek termelik ki, így a hivatalos ár csak megadóztatásuk szempontjából érdekes, Iránnak pedig, amely különböző címeken amúgy is kedvezményt ad áraiból, nem érdeke, hogy magas árat szabjon, s ezzel tovább rontsa exportlehetőségeit és devizahelyzetét. Gabon pedig túlságosan jelentéktelen exportőr, semhogy magatartása befolyásolja a piacot. Ha a fenti országok ragaszkodnak magasabb áraikhoz, akkor csökkenni fog exportjuk, de valószínűbb, hogy a piac rákényszeríti őket az olcsóbbításra. Hosszabb távon a piac alakulását az dönti el, hogyan lép Nigéria, mit tesznek az OPEC-en kívüli exportőrök, és képes lesz-e az OPEC betartani a mostani konferencián újra megerősített napi 16 millió barreles termeléskorlátozást. Ez utóbbi ügyben sok függ attól, hogy működőképes lesz-e az OPEC decemberben elhatározott szigorú termelés- és exportellenőrzési rendszere, amelynek kivitelezésével állítólag már meg is bíztak egy meg nem nevezett, OPEC-től független céget. Nigéria magatartása azért perdöntő, mert a megállapodás keretében azt vállalta, hogy októberben önkényesen28 dollárra csökkentett, s azóta is érvényben levő árait 65 centtel megemeli. Az új ár — nem véletlenül — azonos a nigériai olajjal azonos minőségű északi-tengeri brit Brent fajta utolsó, decemberi hivatalos árával.Januárra a brit állami olajvállalat, a BNOC nem adott meg még hivatalos árat, a gyakorlatban pedig a szabadpiacon, olcsóbban értékesíti olaját. Az OPEC szerint miután a nigériai olaj drágább lett, s nem támaszt már tisztességtelen versenyt a brit olajnak, a briteknek nincs okuk az árcsökkentésre. Ez azonban az alacsonyabb szabadpiaci árak miatt korántsem ilyen egyértelmű. A nigériai olajügyi miniszter máris közölte, hogy az új ár csak addig érvényes, amíg a britek nem kínálnak alá, s emlékezetbe idézte: Nigéria októberben már megmutatta, hogy ha rászorítják, akkor az árleszállítástól sem riad viszsza. (Reuter, AP—DJ) _„._ j * * »P ' * + | A KÍNAI kormányfő az árreformról Kína az idén az első lépéseket teszi meg az irányba, hogy az árak fogyasztói kereslet alapján alakuljanak ki, és ez más szocialista országok számára is nagyjelentőségű — állapítja meg a Zsenmin Zsipao csütörtöki számában megjelent cikkében a kínai miniszterelnök. Csao Ce-jang szerint még egyetlen szocialista országnak sem sikerült megoldania a tervgazdaságok alapvető problémáját: hogyan érvényesítsék a piaci erők hatását az árakban. Ezért tartja a kínai sikereket alapvető jelentőségűnek. Cikkében a miniszterelnök egyértelműen utal rá, hogy a piaci erők alkalmazásában Kína sokkal meszszebb kíván lépni, mint ahogyan azt a korábbi nyilatkozatok sejtették. Mindazonáltal Csao igyekszik megnyugtatni a fogyasztókat, hogy az idei intézkedések, amelyek a mezőgazdasági termelői árak liberalizálását célozzák, az árak általános csökkenéséhez, nem pedig emelkedéséhez vezetnek. Azt is hangoztatta, hogy a kormány nem fogja hagyni a mezőgazdasági termelők jövedelmének csökkenését, ha a termésfelesleg a piaci árak csökkenését idézi elő. Az államilag megszabott árak helyett áttérnek a piaci ellenőrzési árakra, ezt a változást úgy kell végrehajtani, hogy megvédjék mind a fogyasztók, mind a termelők érdekeit. A kötelező terménybeszolgáltatás helyett a termelők az idén termelési szerződéseket kötnek, amelyek szerint árufeleslegük jórészét az államnak adják el kedvezményes áron, a többit pedig a szabadpiacon. A cikkből kitűnik, hogy az állam nem kíván lemondani szabályozó szerepéről, amikor szükséges, akikor a termelő vagy más esetben a fogyasztó érdekében lép fel. Ha a piaci árak az állami felvásárlási árak alá esnének, akikor az állam felvásárolja a paraszt nyakán maradó felesleget. Ha viszont a piaci áraik felszöknének, az állam saját tartalékait mozgósítja, így törve le az árakat. Az idén enyhülni , fog Kínában a mezőgazdasági árak állami ellenőrzése, de bizonyos alapvető élelmiszerek esetében érvényben hagyják a jegyrendszert. E termékeket a kormány által megállapított áron árusítják, kijelölt üzletekben, a piaci árnál olcsóbban. De a fejadagot alacsonyan fogják megállapítani, így a fogyasztó, ha többet kíván vásárolni, főleg a piacon lesz kénytelen beszerezni az árut. (Reuter) TERVEK AZ EXIMBANK HITELEZÉSI GYAKORLATÁNAK MÓDOSÍTÁSÁRA Reagan elnök felkérte az amerikai törvényhozást, hogy járuljon hozzá, korlátozzák és módosítsák az amerikai Eximbank tevékenységét. Mint ismeretes, ez a pénzintézet finanszírozta az amerikai kivitel jelentős részét. Mint a The New York Times lap írja, az amerikai elnök jónak tartja Stockmannak, a Fehér Ház költségvetési hivatalvezetőjének javaslatát, miszerint az Eximbanknak meg kell szüntetnie a közvetlen hitelezési gyakorlatot. Ehelyett az amerikai kormány azt indítványozza, hogy a pénzintézet az egyes bankoknak adjon kamatkedvezményeket. Ez a javaslat szerepelni fog a Reagan elnök által a jövő héten a kongresszus elé terjesztendő javaslatcsomagban. A cél az, hogy valamelyest csökkentsék az ország immár 220 milliárd dolláros költségvetési hiányát — írja a The New York Times. Tavaly az amerikai törvényhozás felhatalmazta az Eximbankot, hogy közvetlen formában összesen 3,8 milliárd dollár exporthitelt folyósítson. A pénzintézet 1981-ben elősegítette , többek között Boeing repülőgépek, General Electric turbinák és Caterpillar traktorok kivitelét. Az új terv értelmében a bank 130 millió dollár kamattámogatást nyújtana az exporthitelt folyósító pénzintézeteknek. Az USA-ban a közvetlen hitelek hívei azzal érvelnek a javaslat ellen, hogy ez volt az egyik leghatékonyabb eszköz a külföldi piacok meghódításában. (Reuter)