Világgazdaság, 1985. május (17. évfolyam, 82/4085-102/4105. szám)
1985-05-03 / 82. (4085.) szám
S MÁGYÁR KERESKEDELMI kamara Kamarai találkozó az NSZK Vegyipari Szövetségének vezetőivel A Magyar Kereskedelmi Kamara vegyipari tagozatának képviselői Kisgergely Lajosnak a tagozat elnökének a vezetésével találkoztak a magyar—nyugatnémet vegyesbizottsági ülés alkalmából hazánkban tartózkodó Ingo Bohlkennel, a vegyesbizottság vegyipari szekciójának vezetőjével, valamint dr. Lothar Schreiberrel, az NSZK Vegyipari Szövetsége kelet-nyugati kereskedelmi kapcsolatok irodájának vezetőjével. A két ország vegyiparának képviselői megállapították, hogy a szervezetek közötti kapcsolat jó lehetőséget teremt a két ország vegyipari , együttműködésének további elmélyítésére. A kapcsolatok fejlesztését jól szolgálják az évenként egymás országában sorra kerülő rendszeres találkozások. A mostani megbeszéléseken az 1985 októberében hazánkban megrendezendő találkozó előkészítéséről esett szó. A nyugatnémet vegyipari szakemberek elmondták, ezen főként, vállalati vezetőkből álló küldöttséggel képviseltetik magukat. Jelezték továbbá, hogy a küldöttségben magas beosztású vezetőkkel kívánja képviseltetni magát a magyar—nyugatnémet vegyesbizottság, valamint a Vegyipari Szövetség. A megbeszélésen megegyeztek a majdan megtárgyalandó legfontosabb témákban. A vegyipari konjunktúrán és az NSZK és Magyarország vegyipari áruforgalmán túlmenően szó lesz a kis- és középvállalatok együttműködéséről, a kisebb fajlagos energiatartalmú, nagyobb feldolgozottsági termékek előállításáról, a két ország vegyipari együttműködéséről és a környezetvédelemről. Quelle-áruk a magyar Forrásból? Munkatársunktól: A negyedszázados múltra visszatekintő együttműködés újabb formáiról, bővítésének lehetőségeiről írt alá megállapodást tegnap a nyugatnémet Grossversandhaus Quelle — Gustav Schickedanz KG cég elnöke, Grete Schickedans és a Hungarotex Textilkülkereskedelmi Vállalat vezérigazgatója, Szabó Józsefné. A több évre szóló megállapodás részeként a Hungarotex, amely eddig textiltermékek NSZK-ba irányuló exportjával foglalkozott, a jövőben Quelle áruk importját is lebonyolítja majd Forrás néven alakuló leányvállalata révén. Az 1888 tavaszára tervezett nyitás után a Forrás áruházi láncolat egyetért budapesti székhellyel — forintért — csomagküldő áruházi szolgáltatásokat nyújt majd a magyar fogyasztóknak, akik katalógus alapján választhatnak a mintegy 40 ezer féle termékből. A hosszú távú megállapodás aláírását követő magyar ENSZK sajtótájékoztatón Grete Schickedanz elmondta, hogy az eddigi együttműködés során szerzett jó tapasztalatok adtak alapot arra, hogy a jövőben mintegy 25 százalékkal bővítsék a két cég forgalmát, elsősorban a magyar szállítási lehetőségek szélesítésével. (A két vállalat tavalyelőtti forgalma 20 millió nyugatnémet márkát ért el.) A legtöbb kérdés a Forrás csomagküldő áruházzal kapcsolatban merült fel. A magyar fogyasztókat leginkább érdeklő tervezett szolgáltatásról azonban a feltételek végleges rögzítése híján még csak általánosságban beszélhettek. Munkatársunk kérdésére SzabóTekserné annyit már elárult, hogy a katalógusból választható termékek árai — minőségtől függően — harmonizálni fognak a már kapható fogyasztási cikkek árskálájával, azaz nem törekednek luxusárak érvényesítésére. Azt is megjegyezte, hogy az együttműködés ezen pontjának sikere nagyban függ majd attól is, milyen mértékben bővülhetnek az NSZK-ba irányuló magyar szállítások. KÖZGYŰLÉS A MAGYAR NEMZETI BANKBAN A Magyar Nemzeti Bank április 30-án tartotta 1985. évi rendes közgyűlését, dr. Madarasi Attila pénzügyminisztériumi államtitkár, továbbá az állam mint részvénytulajdonos képviselői, az igazgatóság és az elnökség tagjai, valamint a számvizsgálók jelenlétében. Tímár Mátyás, a bank elnöke terjesztette elő az 1904. december 31-i mérleget, az 1884. évi eredménykimutatást, és az elmúlt üzleti év eseményeiről készített jelentést. Az elnök javasolta, hogy a közgyűlés az 1984. évi 15,1 milliárd forint nyereségből 1 milliárd forintot fordítson a tartalékalap felemelésére, s így a bank 14,1 milliárd forintot fizessen ki ez állami költségvetésnek. Javasolta továbbá, hogy készítsék elő a bank részvénytőkéjének és tartalékalapjának a későbbiekben való nagyobb mértékű — a pénzügyminiszterrel előzetesen megtárgyalandó — felemelését. A közgyűlés, miután megvitatta a mérleget, az eredményelszámolást, a jelentést és a beterjesztett javaslatot, szavazással egyhangúlag elfogadta és határozattá emelte azokat. A MAGYAR NEMZETI BANK MÉRLEGE 1, se, táblázat 1984. december 31. AKTÍVÁK . Millió forint PASSZÍVÁK Millió forint 1. Arany-, valuta- és devizakész 1. Részvénytőke 10 000 letek, látra szóló követelések 2. Tartalékok 6 871 116 647 3. Betétek és egyéb kötelezettségek I . , a) Lekötött betétek 2. Kihelyezése* _ pénzintézetek 342 453 a) Közép- és hosszú lejáratra ........ __ költségvetés 12 721 392 520 — pénzintézetek 138 853 b) Látra ttaló betétek ----------f “lalatok SQ007R “ Pénzintézetek 56 225 — költségvetés —25_715_ 199 918 —vállalatok 66174 b) Rövid lejáratra (12 hó) — költségvetés 22 209 — pénzintézetek 44 562 — egyéb 12 292 1.58 900 — —11 falatolL 137 ^ 4. IMF követelés ——— 72 201 — költségvetés —,—I5L iut -45 5. Forgalomban levő bankjegy és 3. Különféle aktívák 47 844 érme 108 793 4. IMF kvóta 25 499 6.Különféle passzívák 26 899 5. Devizaátértékelés __16 146 7 Nyereség______________________________ 15 075 6. Összesen. 789 259 8. összesen . 789 259 \ __ __ . . | __| ^ | | ^ |||W __ A MAGYAR NEMZETI BANK EREDMÉNYKIMUTATÁSA 2. sz. táblázat TÉRÍTÉSEK ÉS RÁFORDÍTÁSOK JÖVEDELMEK ÉS BEVÉTELEK 1. Fizetésforgalommal kapcsolatos térítések 2 072 1. Kamatok 61 047 2. Kamatkiadások 49 395 3. Jutalékkiadások 911 2. Jutalékok 6 044 4. ügyviteli költségek és egyéb ráfordítások 1 246 __. ____________ .... .... 3. Költség- és díjbevételek 422 Térítések és ráfordítások együtt 53 624 Nyereség 15 075 4. Egyéb bevételek 286 összesen 68 689 Összesen 68 689 KÜLKERESKEDELMI KÉPVISELETI VÁLLALAT KERES GYÓGYSZER-KÜLKERESKEDELMI GYAKORLATTAL, Ifa, nk f m jó angol nyelvtudóssal, felsőfokú végzettséggel rendelkező . H I ÜZLETKÖTŐT megs jj mielőbbi belépésre, belvárosi munkahelyre. §j Jelentkezés telefonon 178-366lillillillllllMaiMllllllllllllillllilllllllllllllll 1984. év Akik megpróbálják körülbelül 50 vállalati egység jelezte önállósulási szándékát. Többnyire nagyvállalatok nyereséges vidéki gyáregységei szeretnének függetlenül dolgozni, de akad a jelentkezők között veszteséges is. Profiljukat elemezve, általában termelők, kis részük viszont lakossági szolgáltatást végez. A szétválás melletti érvek között a nem teljesítményarányos nyereségrészesedés, a fejlesztési, ösztönzési lehetőségek korlátai szerepelnek. 1885. MÁJUS. 3. . ^ (Gn 3 Vállalati szétválások Aki mer, az mit veszíthet? A hazai vállalati szférába új szánt hoztak a néhány fős kisvállalkozások, az önálló vagy leányvállalattá alakult belső szervezeti egységeik, és újdonságot jelentett a gyárak, üzemek adás-vétele. Évente mintegy 100 gazdálkodó egység vált önállóvá 1981 és 1984 között. Idén április 30. több szempontból is határidő volt: a vállalatok vezetőinek dönteniük kellett, elfogadják-e új irányítási formába való besorolásukat, a belső egységek irányítói pedig önállósításukra adhattak javaslatot. Milyen úton-módon zajlott le eddig a vállalati egységek kiválása, miket kellett mérlegelniük a saját elhatározásukból elszakadni akaróknak, kinek a kezében van a döntés joga — többek között ezekre a kérdésekre kísérel meg választ adni alábbi cikkünk. A Gazdasági Bizottság, a Minisztertanács megbízásából 1983- ban kezdte vizsgálatait a feldolgozóipart átfogó 12 szakágazat több telephelyes vállalatainál és szövetkezeteinél, hogy feltárja azok decentralizálásának lehetőségeit. Szakáganként 5—10 nagyvállalat és 15—20 szövetkezet felépítését térképezték fel — ezek adják az adott iparág termelésének döntő hányadát. A felmérés egyben előkészítette az érintett vállalatok új irányítási formába való átsorolását is. összesen 44 több telephelyes gazdálkodó egység szervezeti átalakítására tettek javaslatot, majd az érintettek felügyeleti szerveivel való egyeztetés után 1985. január 1-én öt leányvállalat alakult — a Május 1. Ruhagyár számítástechnikai leányvállalata, a Szék- és Kárpitosipari Vállalat siklósi gyáregysége, a Danuvia Központi Szerszám- és Készülékgyár Fűrész utcai gyáregysége, a Kéziszerszámgyár szegedi gyáregysége, a Budapesti Bőripari Vállalat cserzőanyaggyára , a Duna Cipőgyár dunaújvárosi gyáregysége pedig önálló vállalat lett. Várhatóan 1986. január 1-én további 20 leány- és két önálló vállalat lép a színre. Ezenkívül még 30 gazdálkodó egység vizsgálja felső kezdeményezésre, melyik belső szervezeti egységeiket érdemes leány- vagy önálló vállalattá alakítani. Együtt könnyebb? Hogy az eddig elért eredmény kielégítő-e vagy sem, azt nem lehet megítélni, de talán magyarázattal szolgálnak azok a tényezők, amelyek segítették, illetve akadályozták a „nagyok” szétbontását. Az elképzelések valóra váltása ellen hatott az a tény, hogy a nagyvállalat — még ha vannak is kisebb versenytársai — az erő pozíciójából tárgyalhat belföldi szállítóival és vevőivel. Mivel ez az előnyös alkupozíció a gyáregységiek) önállóvá válásával megszűnne, ezért annak (azok) vezetősége és — ha jó a telep jövedelemtermelő képessége — a nagyvállalat vezetősége is az együttmaradást védelmezi. Ugyanez vonatkozik a hitelképességre is, hiszen egy régóta működő nagy cég könnyebben, nagyobb kölcsönhöz juthat, mint egy ismeretlen kisvállalat. A vállalatok felügyeleti szervei, a minisztériumok sem örülnek minden esetben a decentralizációnak, hiszen az államközi szinten eldöntött exportkötelezettségek teljesítésébe egyszerűbb néhány nagyvállalatot bevonni, mint sok kisebbet, különösen ha egyeztetni kell a minőséget, az áru egyéb jellemzőit és nem utolsósorban megtalálni az érdekazonosságot a feladat végrehajtásában. A szervezeti struktúra fenntartását technológia- és profiladottságokkal, a személyi-tárgyi feltételek hiányával, illetve az anya- vagy leányvállalat várható pénzügyi problémáival indokolják. Ezek javarészének megoldására lehetőséget kínál a vállalatalapításikedvezményekkel kapcsolatos pénzügyminisztériumi rendelet és a szervezeti változtatások megvalósításával foglalkozó irányelv. A gond csak az, hogy ezek februárban jelentek meg, így a vállalatoknak nem állt módjukban álláspontjuk kialakításakor ezt figyelembe venni. Ezért többek szerint célravezető lenne kiterjeszteni a belső egységek kezdeményezési lehetőségét mindaddig, amíg az érintett vállalatok nem kezdik meg működésüket az új irányítási formában. , Az említett irányelv váltotta fel és tette intézményessé a 42/1981. sz. minisztertanácsi rendeletet, amely elvi lehetőséget adott a vállalatok belső szervezeti egységei vezetőinek, hogy önállóságukat kezdeményezzék. Ennek a határideje a napokban, április 30-án lejárt. A Pénzügyminisztériumban nemcsak azok a vezetők adták egymásnak a kilincset, akik önállósítást javaslatukhoz kértek tanácsot, bíztatást, hanem nagyvállalatok vezetői is, akik az összeszokott kollektívára, az egymásrautaltságra, a belső kooperációs munkamegosztásra, a gyáregység fejlesztésébe fektetett összegekre hivatkozva, igyekeztek a már nemcsak az ő kezükbe adott lehetőséget lehetetlenné tenni. Az utóbbi két érvük elvileg nem megalapozott, hiszen a belső munkamegosztást felváltja a megrendelő-szállító kapcsolat, az egységbe fektetett pénzt pedig az utolsó öt év egyenlege alapján visszakérhetik. A függetlenedésükről gondolkozó, belső szervezetek vezetői azért is bizonytalankodnak, mert nem látnak garanciát rá, hogy ha mégsem szakadhatnak ki vállalatukból, nem torolják-e meg rajtuk az „összeesküvést”. Önállósulási javaslatukat, ugyanis el kellett juttatniuk a vállalati előkészítő bizottsághoz is, így a felső vezetés azonnal tudomást szerez szándékukról, amivel nem biztos, hogy egyetért, mert különben maga kezdeményezte volna.. Előfordult az is, hogy előrevetítették mindazokat a restrikciókat, amelyekkelaz akár új, akár házon belül maradó egység és annak vezetősége szembetalálhatja majd magát. A félelem és bizalmatlanság legjobb példája,, hogy van olyan nagyvállalat, amelynek több telepe is a saját útján szeretne járni, és vezetőik ugyanazokat a fórumokat keresték fel , anélkül, hogy egymás szándékáról tudtak volna. A döntés joga az alapító. A vezetők természetesen nemcsak magukat féltik — a pénzügyminisztériumi irányelv a szállítási és más szerződéses kötelezettségek megosztásakor csak az új vállalattal szembeni elvárásokat sorolja fel. Annak nem ad hangot, hogy a nagyvállalat (legalább a tárgyévben) ne támasszon versenyt, az új körülmén,nyek, piaci feltételek között helyet kereső kisvállalatnak, és ne zárkózhasson el korábbi kapcsolatuk fenntartásától, tehát vásárolja is meg a számára elkészített termékeket. Az a gyáregység vagy telep, amely mindezeken a dilemmákon túljutva kidolgozta és alapító szervéhez be is adta önállósítási javaslatát, most döntésre vár. Ennek joga az alapító szervé. Mivel itt általában a nagyvállalati felső vezetést ismerik jobban, a telepek igazgatói érvelésükhöz igyekeznek megnyerni a helyi pártszervet, szakszervezetet is. Objektív döntés viszont a javaslathoz csatolt indoklásból születhet, hiszen ha az közgazdaságilag megalapozott és hatékonyabb működést ígér, a népgazdaság csak nyerhet az új vállalattal. A másik döntő érv, hogy a kollektívák nyílt többségi szavazással foglaltak állást a jövő új útja mellett. . . Kuczik Andrea A Hiungexpo felhívása A Hungexpo és a Magyar Kereskedelmi Kamara Szingapúrban élelmiszer- és italkiállítást rendez 1985. október 14. és 20. között. A kiállítást gasztronómiai napokkal kapcsolják össze. Szingapúr hatalmas élelmiszer- és italfelvevő piac, amelyen jó minőségű termékek számára kiváló értékesítési lehetőségek kínálkoznak. Kívánatos ezért, hogy ezen a kiállításon mindazon vállalatok részt vegyenek, amelyek a magyar élelmiszer-gazdaság termékeit magas színvonalon reprezentálni tudják. A kiállításra jelentkezni a Hungexpo V. Stúdiójánál lehet (Benke Tamás stúdióvezetőnél). Határidő: május 10.