Világgazdaság, 1985. november (17. évfolyam, 210/4213-229/4232. szám)

1985-11-21 / 222. (4225.) szám

1935. NOVEMBER 21. Életképtelen az amerikai uránbányászat? Ellentmondások az energiaügyi minisztérium törekvéseiben Még mindig nem ült el az a vihar az USA-ban, amelyet Her­­rington energiaügyi miniszter keltett azzal a kijelentésével, hogy életképtelennek nevezte az amerikai uránbányászatot. A miniszter kijelentését az energiaügyi tárca alá tartozó energiaügyi tájékozta­tási hatóság (EIA) szeptember végén közzétett jelentésére alapozta, amely szerint az iparág 1984-ben alapos veszteséggel termelt. Az ötvenes évek közepe óta nem volt példa ily csekély mértékű urán­bányászatra, és a kutatási, valamint a bányafejlesztési tevékenység is a hatvanas évek közepén tapasztalt szintre süllyedt. A működő bányák száma tavaly 50-re apadt az 1979-ben tevékenykedő 802-ról. Jóllehet az USA gazdag uránérc­ben, a bányászott érceknek azon­ban általában nem túl nagy az urántartalmuk, és így a hagyomá­nyos módszerekkel meglehetősen költséges a kiaknázásuk. Az ércle­lőhelyek szerkezeti sajátosságainál fogva többnyire nem alkalmazható az egyébként nagyon hatásos és csekély tőke-, valamint munkaerő­­igényű, úgynevezett kioldásos­ bá­nyászat. Az amerikai uránipart azonban leginkább mégis a világ­piaci áralakulás sodorta válságba. A folyó évtized eleje óta az urán ára 60 százalékkal esett az 1980-as kilogrammonkénti átlago­san 05 dollárról. Elsősorban ennek a számlájára írható, hogy az USA uránbányáinak háromnegyedét kénytelenek voltak bezárni. Az el­hagyott kitermelőhelyeket többnyire elárasztották, és valószínűleg már sohasem fognak belőlük uránércet a felszínre hozni. Az öt évvel ezelőtti 18 ezer ton­nás amerikai urántermelés kétszer akkora volt, mint az ország saját felhasználása. A többlet tekintélyes része a stratégiai készletekbe ke­rült. A washingtoni energiaügyi mi­nisztérium adatai szerint a mintegy 70 százalékos termeléscsökkentés nyomán 1988-ban az USA-ban felhasználandó urán több mint két­harmada már külföldi forrásból fog származni. Egy évtizeddel ez­előtt még különböző tilalmak vol­tak érvényben az uránimportra, ki­véve azt­ az egyet, amikor külföldi vállalkozók dúsítás végett az Egye­sült Államokba szállították urán­ércüket, majd onnan reexportálták. Az importkorlátozást 1975-ben fel­oldották, attól tartva, hogy az ak­kor igen élénk belső kereslet nyo­mán esetleg uránhiány lép fel. Az energiaügyi minisztérium ekkor kezdte el többmilliárd dolláros dú­sítási-beruházási programját a jö­vőben várt igények maradéktalan kielégítésére. Az emlékezetes 1979-es harris­­burgi reaktor-üzemzavar óta azon­ban az USA-ban nem rendeltek újabb atomerőműveket, és több mint 100 reaktorra vonatkozó meg­rendelést töröltek. Bár az olyan erősen iparosított területek, mint Chicago, már 60 százalékban az atomenergiától függenek, ennek az energiaforrásnak országszerte mind­össze 15 százalékos az átlagos ré­szesedése, amit a tervek szerint 1990-re 20 százalékig lehet emelni. Az amerikai uráncégek azt állít­ják, hogy a viszonylag olcsón be­áramló külföldi érc árát az érin­tett kormányok méltánytalan mér­tékben támogatják. Ennek ellenére az Amerikában bányászott urán még mindig gazdára talál külföl­dön, így például legutóbb a brit központi áramszolgáltató testület kötött 10 éves vásárlási szerződést. Az amerikai uránt elsősorban nyu­gat-európai felhasználók vásárol­ják, részben a korábban megala­kított közös vállalkozások kereté­ben, részben pedig a dél-afrikai bi­zonytalanság miatti kiesésektől tartva. A fennmaradásért folyó küzde­lemben az amerikai uránbányá­szati cégek úgy érzik, hogy nemcsak a külföldi kormányokkal, hanem a sajátjukkal is harcolniuk kell. Az energiaügyi minisztérium ugyanis 1983 végén urándúsítási politikájá­nak megváltoztatását hirdette meg abból a célból, hogy visszaszerezzen külföldi vevőket, és így megtérít­hessen valamit a 6 milliárd dollá­ros költségű urándúsítási program­ból. A hetvenes évek közepéig­­Wa­­shington gyakorlatilag monopóliu­mot élvezett az urándúsításban a nyugati világban, részesedése azon­ban egyharmadosra zsugorodott az olcsó kanadai, dél-afrikai, nigeri és ausztrál uránércet használó nyu­gat-európai konzorcium tevékenysé­ge következtében. Az energiaügyi minisztérium azt találta a legcélravezetőbbnek, hogy az urándúsítási szerződéseknél fel­ajánlotta saját tartalékolt érckesz­­tének egy részét. Ezt az amerikai bányavállalatok oly mértékben sé­relmezték, hogy bírósághoz fordul­tak „az iparág életképességét súlyo­san érintő” gyakorlat miatt. Egy denveri bíróság szeptemberben olyan döntést hozott, hogy október 1-től érvénytelennek tekinti a mi­nisztérium összes, 1934 januárja óta kötött urándúsítási szerződését, beleértve a bel- és a külföldieket egyaránt. Ez annyit jelent, hogy több mint 130 megállapodás sorsa — összesen 27 milliárd dollár ér­tékben — pillanatnyilag teljesen bi­zonytalan. Az alperes nyilvánvalóan fellebbezni fog, az ügy minden­esetre arra az érdekellentétre irá­nyítja a figyelmet, ami a miniszté­rium urándúsítási programjának kifizetődővé tétele, és a belső urán­bányászat életterének megóvása kö­zött feszül. Az iparág életképtelenségéről szóló említett nyilatkozat annyiban kiegészítésre szorul, hogy egyes cé­gek — ezek nagyobb urántartalmú ércből és a legkorszerűbb techni­kával üzemelnek — kétségtelenül éppen hogy nyereségesek, de nincs belőlük elegendő megfelelő mennyi­ség szállításához, ha import össze­omlás következnék be. A feldolgo­zott termékek árának megkétszere­zésére lenne szükség ahhoz, hogy az alapanyagárat a termelők nagy többsége számára kifizetődő szintre lehessen növelni — vélekedik az egyik érintett vállalat vezetője. A törvényhozók most egyszerre két indítványon is dolgoznak az iparág felkarolása céljából. Az egyik szerint a kormánynak kelle­ne állnia az egymilliárd dollárra becsülhető számla eg­yharmadát, amely a radioaktív hulladék elhe­lyezésével kapcsolatban merült fel. A második indítvány értelmében az amerikai felhasználóknak szükség­leteik legalább 75 százalékát belső termelésű uránérccel kellene fe­dezniük. Az ismert massachussettsi műszaki főiskola (MIT) energiatan­­székének vezetője a kongresszushoz benyújtott szakvéleményében úgy vélekedett, hogy ez utóbbi előter­jesztés a következő 10 évben mint­egy 4000 munkahelyet menthetne meg, de­­ezek egyenként egymillió dollárba kerülnének, amit csak az áramtarifa növelésével lehetne elő­teremteni. (AP—U.T. Financial Ti­mes, 1995. november 1.) Továbbra is a foszfát marad Szenegál legfontosabb bányaterméke Szenegál bányászati köreiben több, mint 400 milliárd CFA frank ér­tékű külöböző bányászati beruházás­ról tárgyalnak (1 dollár a 407 CFA frank; a következőkben frankon mindig a CFA frank értendő). A létesítmények nagy része már a megelőző fejlesztési tervben is sze­repelt; az 1935—89. közötti időszak­ban e beruházások folytatására 41,2 milliárd frankot szánnak. A bányászat tervezett fejlesztésére az említett 5 éves időszakban kü­lönböző intézkedéseket tett a kor­mány: kiterjesztette a bányászati igazgatóság hatáskörét, módosította a bányatörvényt, törvényes intézke­désben biztosította a szakmai to­vábbképzést az ásványbányászatban, geológiai és bányászati fejlesztési alap felállítását határozták el. Szám­ba jön még külön kutató- és holdingtársaság alapítása is. A mielőbbi realizálásra legtöbb kilátás a foszfátbányászatban van, amely közel 80 milliárd frankot igényel. Hiányzik még a tőke a 370 millió tonnányi hematitkészletek hasznosításához, valamint a tőzeg­bányászat és -hasznosítás megvaló­sításához. E beruházásokhoz 300, il­letve 12,8 milliárd frankra lenne szükség. A foszfátszektor beruházásai azért is kerülnek előtérbe, mert az ország már évek óta nagy exportot bonyo­lít le ebből az ásványból, és 1984 óta a foszforsavat és műtrágyát elő­állító Industries Chimiques de Sé­­négal vállalatban jelentékeny bel­földi vásárlóra is tett szert. A fosz­fáttartalékok mennyiségét eddig 70 millió tonnára becsülték, tavaly hosszas kutatás után újabb 40 mil­lió tonna nagyértékű foszfátot fe­deztek fel. A kutatás nagy lendü­lettel folyik tovább, egyidejűleg ta­nulmány készül az ország foszfát­készletének optimális felhasználá­sáról. Az arany utáni kutatásba eddig több, mint egymilliárd frankot fek­tettek be, és készült erre vonatkozó megvalósíthatósági tanulmány is. Az eddig felfedezett 2,3 millió tonna aranytartalmú kőzet kitermeléséhez és dúsításához az említett 5 éves időszak folyamán 7,1 milliárd frank­ra van szükség. Soronkvüliséget élvező program készült az energiaszükséglet belföldi forrásból való biztosítására. Erre a szél- és a napenergiát is fel akarják használni. A tőzegbányászattal fog­lalkozó Compagnie des Tourbiéres du Sénégal számára 11 milliárd frankot irányoztak elő, több, mint másfél milliárdért már elkészült a megvalósíthatósági tanulmány. Fo­kozni akarják a barnaszén utáni kutatást is. Az ötéves tervben befektetések szerepelnek nyersolaj- és földgáz­kutatásra is, ebbe részben külföldi vállalatokat is bevontak. Az ország keleti részében uránkutatás folyik, és foglalkoznak a nemrégiben fel­tárt 129 ezer köbméter úni márvány­készlet gyorsított kitermelésével is. (NIA, 1985. október 23.) NSZK: a vasérc és a fémek augusztusi importárai A nyugatnémet szövetségi statisztikai hivatal adatai a vasérc és a fémek 1985. augusztusi importárairól, összehasonlítva az 1984. augusztusi árakkal, illetve az 1984-es átlaggal, nyugatnémet márkában. Az adatok a Preise und Preisindizes fü­r die Ein- und Ausfuhr című kiadvány augusztusi számában jelentek meg. Árumegnevezést Paritás Egység A'gusztus' Vasérc Svéd 59%, franko nyugat­részben 5 mm alatt német határ 1 t 56,00 56,05 54,75 Kanadai dúsított, franko nyugat­ 64%, 5 mm alatt német határ 1 t 67,54 67,40 61,55 Brazíliai, 61,5% franko nyugat-5 mm alatt német határ 1 t 65,76 66,65 61,25 Libériai, dúsított, 61%, franko nyugat-5 mm alatt német határ 1 t 63,37 63,00 59,15 Színesfémek különféle nyerse ab európai alumínium 99,5% Al raktár 100 kg 363,77 336,72 293,51 Vörösréz huzaltuskó, ab hamburgi kféle raktár 100 kg 391,11 386,11 396,80 Nyersólom, ab rotterdami 99,97%, kféle raktár 100 kg 125,68 134,81 115,45 Nyershorgany, G. O. B. termelői ár ab termelő 100 kg 283,91 285,82 231,50 Ugyanaz, kféle szám, ab rotterdami 98%, tömbben raktár 100 kg 253,15 240,61 202,31 Nyersen kféle ab hamburgi szárm.: 99,75%, raktár 100 kg 3479,09 3550,39 3533,06 Nikkel, kféle, cif európai piaci ár kikötő 100 kg 1350,94 1375,47 1393,79 Kokszolható amerikai kőszén, cif északi­„A” minőség tengeri kikötő 1­­ 168,55 175,33 172,00 NYERSANYAG KITERMELÉS A KONDENZÁTUM MINT A KÜHYÜOLAJ VERSENYTÁRSA? A földgázzal együtt feltörő szénhidrogéngáznak, a kondenzá­torának a termelése az USA Kelet-Nyugati Kutatóközpontjának leg­utóbbi tanulmánya szerint 7 százalékkal fogja meghaladni a fo­gyasztást az 1990-ig terjedő időszakban. Miután az ázsiai és az ausztráliai olajvállalatok gyorsabban növelik termelésüket, mint ahogyan az amerikai és a japán finomítók kereslete emelkedik, ha­nyatlani fog a kondenzátora ára, amely eddig nem követte az olaj­árak idei összeomlását. A kondenzátum a kőolaj számos előnyös tulajdonságával rendelke­zik. Fajsúly szerinti osztályozása (API-foka) 50—65 között van, ami azt jelenti, hogy kétszer olyan könnyű, mint a szaúd-arábiai könnyűolaj, amelynek API-f­oka 34. A kondenzátum — könnyűsége miatt — kedvelt nyersanyaga azok­nak a finomítóknak, amelyek vi­szonylag kevésbé költséges módon akarnak a nyersolajból különböző finomságú termékeket előállítani anélkül, hogy túl sokat kelljen má­sodlagos feldolgozó berendezésekre költeniük. A kondenzátum, nehéz­olajjal keverve, több értékes közep­es könnyűpárlatot (mint például kerozint és vegyipari benzint) ad, és használható a benzin oktánszámá­nak növelésére is ólom-tetraetil hozzáadása­­nélkül. A­ kondenzátum nem szerepel az OPEC-tagországok termelési adatai­ban. Algéria, Szaúd-Arábia, az Egyesült Arab Emírségek és Indo­nézia külön-külön több mint 100 ezer barrelt termel naponta.­ Indonézia, a Távol-Kelet legnagyobb termelője jövőre várhatóan 150—190 ezer, Thaiföld pedig napi 17 ezer barrel­re fogja növelni a felszínre hozott mennyiséget. Szakértők szerint a délkelet-ázsiai országoknak nem ön­magában a termelés növelése a cél­juk, hanem, hogy egy­re növekvő földgáz-szükségletüket fedezni tud­ják. Malaysia és Brunei is az ex­portőrök sorában van, Pápua-Új- Guinea lelőhelyeinek feltárását fon­tolgatja, amelynek a hozama becs­lések szerint napi 50 ezer barrel is lehet. Ausztrália termelésének nagy részét felhasználja, de várható, hogy amint mezői az évtized végére el­érik maximális hozamukat, növelni tudja kivitelét az USA-ba és Japán­ba, a világ két legnagyobb konden­zátumú felhasználó országába. Ebben az évben a térség termelői szokat­lanul nagy keresletnek örvendhet­tek az USA nyugati partjának fino­­mítói részéről nagyjavítások miatti átmeneti leállás és annak következ­tében, hogy a Perzsa-öbölből min­den eddiginél kevesebb szállítmány érkezett, így Indonézia Arun kon­denzátoráénak ára a szabadpiacon 25 centtel magasabb, mint a hiva­talos barrelenkénti 26,50 dolláros ár. Az Ázsiában és Ausztráliában felszínre hozott kondenzátorának az egyre nagyobb közel-keleti terme­léssel is meg kell küzdenie. Szaúd- Arábia hatalmas mennyiséget ad el Japánnak (A—180 Naphb­a vagy természetes benzin néven), és az Egyesült Arab Emírségek hosszú le­járatú szerződések alapján rövide­sen megkezdik a szállításokat Japánba. A kondenzátum piaca azonban már a bőség zavarától szenved, és ez a tény a szakértők véleménye szerint megkérdőjelezi a tartalékok felszínre hozatalának gazdaságossá­gát. Ázsia és a Közel-Kelet egyre gyorsabban növekvő termelése miatt az ázsiai és a csendes-óceáni piacon 1995-re napi 150 ezer barrel fölös­leggel kell majd számolni, szemben a kereslet-kínálat 1985-ös meg­közelítő egyensúlyával. Már 1986-ra is ellentétesek a kilátások: egyfe­lől az USA-ban a benzin ólomada­lékaival kapcsolatos előírások egyre szigorúbbak lesznek, tehát várható, hogy az ólommentes benzin fo­gyasztása növekedni fog. (Az Ame­rikai Olajintézet statisztikája sze­rint 1985 első félévében 10,8 száza­lékkal emelkedett az ólommentes benzin felhasználása az előző év ugyanezen időszakához képest, napi 4,25 millió barrelra.) Másfelől vi­szont a jövő évben az eddiginél több szaúd-arábiai könnyűolaj ke­rül az amerikai piacra, mert több olajvállalatnak sikerült árengedmé­nyes szerződéseket kötnie Szaúd- Arábiával. Ezért sok finomító nem bízik abban, hogy a kondenzátora­inál gazdaságosan tud ólommentes benzint előállítani. Japánban a helyzet még rosszabb: a kereskedő­házak hosszú lejáratú kondenzá­­tom-szerződéseinek a mennyisége kö­rülbelül napi 60 ezer barrelra csök­kent az 1980-as 100 ezer barrellal szemben, és az elkövetkezendő öt évben a kondenzátumfogyasztás to­vábbi csökkenése várható. Ennek az a magyarázata, hogy a japán fi­nomítók nem tartják előnyösnek a kondenzátum nagy vegyipari ben­zin-, propán- és butángáztartalmát. A japán petrolkémiai ipar, amely az ország legnagyobb kondenzátum­­f­elhasználó­ja, és műanyaggyártás céljára főleg a Közel-Keletről szár­mazó könnyű kondenzátumot hasz­nál, szintén kisebb keresletet jósol. (AP—DJ) Kazahsztán ásványkiric­ei Átfogó geológiai, kutatásokat vé­geztek a kazahsztáni geológusok. A 2,7 millió négyzetkilométer területű­­tagköztársaság feltérképezése során bebizonyosodott, hogy óriásiak a n­y­e­rsa­nya­g ta­r­tal­éko­k a Szovjetunió ásványi nyersanyagokban egyik leg­gazdagabb köztársaságában. Kazahsztán legújabb kőolaj- és földgázlelőhelyei közül­­a legígére­tesebb az Ural folyó völgyében ta­lálható mező, ahol az idén a tervek szerint 2,2 milliárd köbméter föld­gázt termelnek ki, a következő öt­éves terv (1986—90) végén pedig ennek ötszörösét. Turgaj vasérc-, Dzsezkazgán réz- és Mangiszlak olajkészletének bázisán hatalmas bányaipari komplexumok létesül­tek. Az ágazat a szibériaihoz ha­sonló nehéz természeti és klíma­­viszonyok között fejlődik, az új le­lőhelyek lakatlan területeken ta­lálhatók. A folyó (1881—85-ös) tervidőszak­ban Kazahsztán kőolaj ki­termelése egynegyedével nőtt, és a tagköz­társaság egyre nagyobb mértékben járul hozzá a Szovjetunió fűtő­anyag-energetikai komplexumának fejlesztéséhez. (MTI) Kiterjedt érclelőhelyek az NSZK-beli Cuxhavennél Cuxhaven vonzereje a strandra. A partvédelmi mű, és az Északi­­tenger között húzódó homoksáv minden évben többezer üdülőt vonz a tengeri gyógyfürdőbe. Cuxhaven­­nek újabban egy másik vonzereje is van: az alsószászországi Midlum- Holsselben, Cuxhaventől körülbe­lül 20 kilométerre délre, feltárnak egy majd 6 millió tonna értékes ás­ványt tartalmazó lelőhelyet, amely­ből körülbelül 5 millió tonna ilme­­nit és rutil bányászható. Ezekből nyerik a titánt, amelyet a repülő­­gépiparban mint fémötvöző anya­got alkalmaznak, vegyületeit pedig a festékipar hasznosítja. A titán olyan szilárd, mint az acél, és olyan könnyű, mint az alumínium. To­vábbi egymillió tonna érc cirkont tartalmaz, amelyet értékes hegesz­tőhomokként, valamint fémötvöző anyagként használnak fel. A Né­met Szövetségi Köztársaság évi fel­­használása mintegy 400 ezer tonna titán és 50 ezer tonna cirkon. A cuxhaveni lelőhely Európa legna­gyobb és könnyen bányászható le­­lelőhelye, tehát sokévi igényt képes kielégíteni. Az ércek értékét szak­értők egyébként egymilliárd már­kára becsülik. (Az NSZK jelenleg mindkét fémet importálja.) A cuxhaveni kincs felszíni fej­téssel bányászható. A bányászati engedélyre már jó néhány cég be­jelentette igényét, mert jól jöve­delmező ■ üzlet van kilátásban. A kiaknázáson kívül a helyszínen fel­dolgozó üzemet is terveznek, ahol a könnyűfémektől és a meddőkőzettől elkülönítik a nehézfémeket. A „fe­lesleg” elszállításának módja és kohósításának helye még bizonyta­lan. Az azonban bizonyos, hogy Cuxhaven alkalmas kikötője miatt ideális behajózási lehetőségeket nyújt. A helyi hatóságok nagyon pozití­van állnak a kérdéshez, kiváltképp, mivel így tíz-tizennégy évre új munkahelyeket tudnak biztosítani a lakosságnak. Ugyanakkor a táj megváltoztatását néhány helyi po­litikus igen rossz szemmel nézi, és követeli, hogy a munkák megkez­dése előtt végezzenek környezetvé­delmi vizsgálatokat. (Blick durch die Wirtschaft, 1985. szeptember 27.)

Next