Világgazdaság, 1985. november (17. évfolyam, 210/4213-229/4232. szám)
1985-11-21 / 222. (4225.) szám
1935. NOVEMBER 21. Életképtelen az amerikai uránbányászat? Ellentmondások az energiaügyi minisztérium törekvéseiben Még mindig nem ült el az a vihar az USA-ban, amelyet Herrington energiaügyi miniszter keltett azzal a kijelentésével, hogy életképtelennek nevezte az amerikai uránbányászatot. A miniszter kijelentését az energiaügyi tárca alá tartozó energiaügyi tájékoztatási hatóság (EIA) szeptember végén közzétett jelentésére alapozta, amely szerint az iparág 1984-ben alapos veszteséggel termelt. Az ötvenes évek közepe óta nem volt példa ily csekély mértékű uránbányászatra, és a kutatási, valamint a bányafejlesztési tevékenység is a hatvanas évek közepén tapasztalt szintre süllyedt. A működő bányák száma tavaly 50-re apadt az 1979-ben tevékenykedő 802-ról. Jóllehet az USA gazdag uránércben, a bányászott érceknek azonban általában nem túl nagy az urántartalmuk, és így a hagyományos módszerekkel meglehetősen költséges a kiaknázásuk. Az érclelőhelyek szerkezeti sajátosságainál fogva többnyire nem alkalmazható az egyébként nagyon hatásos és csekély tőke-, valamint munkaerőigényű, úgynevezett kioldásos bányászat. Az amerikai uránipart azonban leginkább mégis a világpiaci áralakulás sodorta válságba. A folyó évtized eleje óta az urán ára 60 százalékkal esett az 1980-as kilogrammonkénti átlagosan 05 dollárról. Elsősorban ennek a számlájára írható, hogy az USA uránbányáinak háromnegyedét kénytelenek voltak bezárni. Az elhagyott kitermelőhelyeket többnyire elárasztották, és valószínűleg már sohasem fognak belőlük uránércet a felszínre hozni. Az öt évvel ezelőtti 18 ezer tonnás amerikai urántermelés kétszer akkora volt, mint az ország saját felhasználása. A többlet tekintélyes része a stratégiai készletekbe került. A washingtoni energiaügyi minisztérium adatai szerint a mintegy 70 százalékos termeléscsökkentés nyomán 1988-ban az USA-ban felhasználandó urán több mint kétharmada már külföldi forrásból fog származni. Egy évtizeddel ezelőtt még különböző tilalmak voltak érvényben az uránimportra, kivéve azt az egyet, amikor külföldi vállalkozók dúsítás végett az Egyesült Államokba szállították uránércüket, majd onnan reexportálták. Az importkorlátozást 1975-ben feloldották, attól tartva, hogy az akkor igen élénk belső kereslet nyomán esetleg uránhiány lép fel. Az energiaügyi minisztérium ekkor kezdte el többmilliárd dolláros dúsítási-beruházási programját a jövőben várt igények maradéktalan kielégítésére. Az emlékezetes 1979-es harrisburgi reaktor-üzemzavar óta azonban az USA-ban nem rendeltek újabb atomerőműveket, és több mint 100 reaktorra vonatkozó megrendelést töröltek. Bár az olyan erősen iparosított területek, mint Chicago, már 60 százalékban az atomenergiától függenek, ennek az energiaforrásnak országszerte mindössze 15 százalékos az átlagos részesedése, amit a tervek szerint 1990-re 20 százalékig lehet emelni. Az amerikai uráncégek azt állítják, hogy a viszonylag olcsón beáramló külföldi érc árát az érintett kormányok méltánytalan mértékben támogatják. Ennek ellenére az Amerikában bányászott urán még mindig gazdára talál külföldön, így például legutóbb a brit központi áramszolgáltató testület kötött 10 éves vásárlási szerződést. Az amerikai uránt elsősorban nyugat-európai felhasználók vásárolják, részben a korábban megalakított közös vállalkozások keretében, részben pedig a dél-afrikai bizonytalanság miatti kiesésektől tartva. A fennmaradásért folyó küzdelemben az amerikai uránbányászati cégek úgy érzik, hogy nemcsak a külföldi kormányokkal, hanem a sajátjukkal is harcolniuk kell. Az energiaügyi minisztérium ugyanis 1983 végén urándúsítási politikájának megváltoztatását hirdette meg abból a célból, hogy visszaszerezzen külföldi vevőket, és így megtéríthessen valamit a 6 milliárd dolláros költségű urándúsítási programból. A hetvenes évek közepéigWashington gyakorlatilag monopóliumot élvezett az urándúsításban a nyugati világban, részesedése azonban egyharmadosra zsugorodott az olcsó kanadai, dél-afrikai, nigeri és ausztrál uránércet használó nyugat-európai konzorcium tevékenysége következtében. Az energiaügyi minisztérium azt találta a legcélravezetőbbnek, hogy az urándúsítási szerződéseknél felajánlotta saját tartalékolt érckesztének egy részét. Ezt az amerikai bányavállalatok oly mértékben sérelmezték, hogy bírósághoz fordultak „az iparág életképességét súlyosan érintő” gyakorlat miatt. Egy denveri bíróság szeptemberben olyan döntést hozott, hogy október 1-től érvénytelennek tekinti a minisztérium összes, 1934 januárja óta kötött urándúsítási szerződését, beleértve a bel- és a külföldieket egyaránt. Ez annyit jelent, hogy több mint 130 megállapodás sorsa — összesen 27 milliárd dollár értékben — pillanatnyilag teljesen bizonytalan. Az alperes nyilvánvalóan fellebbezni fog, az ügy mindenesetre arra az érdekellentétre irányítja a figyelmet, ami a minisztérium urándúsítási programjának kifizetődővé tétele, és a belső uránbányászat életterének megóvása között feszül. Az iparág életképtelenségéről szóló említett nyilatkozat annyiban kiegészítésre szorul, hogy egyes cégek — ezek nagyobb urántartalmú ércből és a legkorszerűbb technikával üzemelnek — kétségtelenül éppen hogy nyereségesek, de nincs belőlük elegendő megfelelő mennyiség szállításához, ha import összeomlás következnék be. A feldolgozott termékek árának megkétszerezésére lenne szükség ahhoz, hogy az alapanyagárat a termelők nagy többsége számára kifizetődő szintre lehessen növelni — vélekedik az egyik érintett vállalat vezetője. A törvényhozók most egyszerre két indítványon is dolgoznak az iparág felkarolása céljából. Az egyik szerint a kormánynak kellene állnia az egymilliárd dollárra becsülhető számla egyharmadát, amely a radioaktív hulladék elhelyezésével kapcsolatban merült fel. A második indítvány értelmében az amerikai felhasználóknak szükségleteik legalább 75 százalékát belső termelésű uránérccel kellene fedezniük. Az ismert massachussettsi műszaki főiskola (MIT) energiatanszékének vezetője a kongresszushoz benyújtott szakvéleményében úgy vélekedett, hogy ez utóbbi előterjesztés a következő 10 évben mintegy 4000 munkahelyet menthetne meg, deezek egyenként egymillió dollárba kerülnének, amit csak az áramtarifa növelésével lehetne előteremteni. (AP—U.T. Financial Times, 1995. november 1.) Továbbra is a foszfát marad Szenegál legfontosabb bányaterméke Szenegál bányászati köreiben több, mint 400 milliárd CFA frank értékű külöböző bányászati beruházásról tárgyalnak (1 dollár a 407 CFA frank; a következőkben frankon mindig a CFA frank értendő). A létesítmények nagy része már a megelőző fejlesztési tervben is szerepelt; az 1935—89. közötti időszakban e beruházások folytatására 41,2 milliárd frankot szánnak. A bányászat tervezett fejlesztésére az említett 5 éves időszakban különböző intézkedéseket tett a kormány: kiterjesztette a bányászati igazgatóság hatáskörét, módosította a bányatörvényt, törvényes intézkedésben biztosította a szakmai továbbképzést az ásványbányászatban, geológiai és bányászati fejlesztési alap felállítását határozták el. Számba jön még külön kutató- és holdingtársaság alapítása is. A mielőbbi realizálásra legtöbb kilátás a foszfátbányászatban van, amely közel 80 milliárd frankot igényel. Hiányzik még a tőke a 370 millió tonnányi hematitkészletek hasznosításához, valamint a tőzegbányászat és -hasznosítás megvalósításához. E beruházásokhoz 300, illetve 12,8 milliárd frankra lenne szükség. A foszfátszektor beruházásai azért is kerülnek előtérbe, mert az ország már évek óta nagy exportot bonyolít le ebből az ásványból, és 1984 óta a foszforsavat és műtrágyát előállító Industries Chimiques de Sénégal vállalatban jelentékeny belföldi vásárlóra is tett szert. A foszfáttartalékok mennyiségét eddig 70 millió tonnára becsülték, tavaly hosszas kutatás után újabb 40 millió tonna nagyértékű foszfátot fedeztek fel. A kutatás nagy lendülettel folyik tovább, egyidejűleg tanulmány készül az ország foszfátkészletének optimális felhasználásáról. Az arany utáni kutatásba eddig több, mint egymilliárd frankot fektettek be, és készült erre vonatkozó megvalósíthatósági tanulmány is. Az eddig felfedezett 2,3 millió tonna aranytartalmú kőzet kitermeléséhez és dúsításához az említett 5 éves időszak folyamán 7,1 milliárd frankra van szükség. Soronkvüliséget élvező program készült az energiaszükséglet belföldi forrásból való biztosítására. Erre a szél- és a napenergiát is fel akarják használni. A tőzegbányászattal foglalkozó Compagnie des Tourbiéres du Sénégal számára 11 milliárd frankot irányoztak elő, több, mint másfél milliárdért már elkészült a megvalósíthatósági tanulmány. Fokozni akarják a barnaszén utáni kutatást is. Az ötéves tervben befektetések szerepelnek nyersolaj- és földgázkutatásra is, ebbe részben külföldi vállalatokat is bevontak. Az ország keleti részében uránkutatás folyik, és foglalkoznak a nemrégiben feltárt 129 ezer köbméter úni márványkészlet gyorsított kitermelésével is. (NIA, 1985. október 23.) NSZK: a vasérc és a fémek augusztusi importárai A nyugatnémet szövetségi statisztikai hivatal adatai a vasérc és a fémek 1985. augusztusi importárairól, összehasonlítva az 1984. augusztusi árakkal, illetve az 1984-es átlaggal, nyugatnémet márkában. Az adatok a Preise und Preisindizes für die Ein- und Ausfuhr című kiadvány augusztusi számában jelentek meg. Árumegnevezést Paritás Egység A'gusztus' Vasérc Svéd 59%, franko nyugatrészben 5 mm alatt német határ 1 t 56,00 56,05 54,75 Kanadai dúsított, franko nyugat 64%, 5 mm alatt német határ 1 t 67,54 67,40 61,55 Brazíliai, 61,5% franko nyugat-5 mm alatt német határ 1 t 65,76 66,65 61,25 Libériai, dúsított, 61%, franko nyugat-5 mm alatt német határ 1 t 63,37 63,00 59,15 Színesfémek különféle nyerse ab európai alumínium 99,5% Al raktár 100 kg 363,77 336,72 293,51 Vörösréz huzaltuskó, ab hamburgi kféle raktár 100 kg 391,11 386,11 396,80 Nyersólom, ab rotterdami 99,97%, kféle raktár 100 kg 125,68 134,81 115,45 Nyershorgany, G. O. B. termelői ár ab termelő 100 kg 283,91 285,82 231,50 Ugyanaz, kféle szám, ab rotterdami 98%, tömbben raktár 100 kg 253,15 240,61 202,31 Nyersen kféle ab hamburgi szárm.: 99,75%, raktár 100 kg 3479,09 3550,39 3533,06 Nikkel, kféle, cif európai piaci ár kikötő 100 kg 1350,94 1375,47 1393,79 Kokszolható amerikai kőszén, cif északi„A” minőség tengeri kikötő 1 168,55 175,33 172,00 NYERSANYAG KITERMELÉS A KONDENZÁTUM MINT A KÜHYÜOLAJ VERSENYTÁRSA? A földgázzal együtt feltörő szénhidrogéngáznak, a kondenzátorának a termelése az USA Kelet-Nyugati Kutatóközpontjának legutóbbi tanulmánya szerint 7 százalékkal fogja meghaladni a fogyasztást az 1990-ig terjedő időszakban. Miután az ázsiai és az ausztráliai olajvállalatok gyorsabban növelik termelésüket, mint ahogyan az amerikai és a japán finomítók kereslete emelkedik, hanyatlani fog a kondenzátora ára, amely eddig nem követte az olajárak idei összeomlását. A kondenzátum a kőolaj számos előnyös tulajdonságával rendelkezik. Fajsúly szerinti osztályozása (API-foka) 50—65 között van, ami azt jelenti, hogy kétszer olyan könnyű, mint a szaúd-arábiai könnyűolaj, amelynek API-foka 34. A kondenzátum — könnyűsége miatt — kedvelt nyersanyaga azoknak a finomítóknak, amelyek viszonylag kevésbé költséges módon akarnak a nyersolajból különböző finomságú termékeket előállítani anélkül, hogy túl sokat kelljen másodlagos feldolgozó berendezésekre költeniük. A kondenzátum, nehézolajjal keverve, több értékes közepes könnyűpárlatot (mint például kerozint és vegyipari benzint) ad, és használható a benzin oktánszámának növelésére is ólom-tetraetil hozzáadásanélkül. A kondenzátum nem szerepel az OPEC-tagországok termelési adataiban. Algéria, Szaúd-Arábia, az Egyesült Arab Emírségek és Indonézia külön-külön több mint 100 ezer barrelt termel naponta. Indonézia, a Távol-Kelet legnagyobb termelője jövőre várhatóan 150—190 ezer, Thaiföld pedig napi 17 ezer barrelre fogja növelni a felszínre hozott mennyiséget. Szakértők szerint a délkelet-ázsiai országoknak nem önmagában a termelés növelése a céljuk, hanem, hogy egyre növekvő földgáz-szükségletüket fedezni tudják. Malaysia és Brunei is az exportőrök sorában van, Pápua-Új- Guinea lelőhelyeinek feltárását fontolgatja, amelynek a hozama becslések szerint napi 50 ezer barrel is lehet. Ausztrália termelésének nagy részét felhasználja, de várható, hogy amint mezői az évtized végére elérik maximális hozamukat, növelni tudja kivitelét az USA-ba és Japánba, a világ két legnagyobb kondenzátumú felhasználó országába. Ebben az évben a térség termelői szokatlanul nagy keresletnek örvendhettek az USA nyugati partjának finomítói részéről nagyjavítások miatti átmeneti leállás és annak következtében, hogy a Perzsa-öbölből minden eddiginél kevesebb szállítmány érkezett, így Indonézia Arun kondenzátoráénak ára a szabadpiacon 25 centtel magasabb, mint a hivatalos barrelenkénti 26,50 dolláros ár. Az Ázsiában és Ausztráliában felszínre hozott kondenzátorának az egyre nagyobb közel-keleti termeléssel is meg kell küzdenie. Szaúd- Arábia hatalmas mennyiséget ad el Japánnak (A—180 Naphba vagy természetes benzin néven), és az Egyesült Arab Emírségek hosszú lejáratú szerződések alapján rövidesen megkezdik a szállításokat Japánba. A kondenzátum piaca azonban már a bőség zavarától szenved, és ez a tény a szakértők véleménye szerint megkérdőjelezi a tartalékok felszínre hozatalának gazdaságosságát. Ázsia és a Közel-Kelet egyre gyorsabban növekvő termelése miatt az ázsiai és a csendes-óceáni piacon 1995-re napi 150 ezer barrel fölösleggel kell majd számolni, szemben a kereslet-kínálat 1985-ös megközelítő egyensúlyával. Már 1986-ra is ellentétesek a kilátások: egyfelől az USA-ban a benzin ólomadalékaival kapcsolatos előírások egyre szigorúbbak lesznek, tehát várható, hogy az ólommentes benzin fogyasztása növekedni fog. (Az Amerikai Olajintézet statisztikája szerint 1985 első félévében 10,8 százalékkal emelkedett az ólommentes benzin felhasználása az előző év ugyanezen időszakához képest, napi 4,25 millió barrelra.) Másfelől viszont a jövő évben az eddiginél több szaúd-arábiai könnyűolaj kerül az amerikai piacra, mert több olajvállalatnak sikerült árengedményes szerződéseket kötnie Szaúd- Arábiával. Ezért sok finomító nem bízik abban, hogy a kondenzátorainál gazdaságosan tud ólommentes benzint előállítani. Japánban a helyzet még rosszabb: a kereskedőházak hosszú lejáratú kondenzátom-szerződéseinek a mennyisége körülbelül napi 60 ezer barrelra csökkent az 1980-as 100 ezer barrellal szemben, és az elkövetkezendő öt évben a kondenzátumfogyasztás további csökkenése várható. Ennek az a magyarázata, hogy a japán finomítók nem tartják előnyösnek a kondenzátum nagy vegyipari benzin-, propán- és butángáztartalmát. A japán petrolkémiai ipar, amely az ország legnagyobb kondenzátumfelhasználója, és műanyaggyártás céljára főleg a Közel-Keletről származó könnyű kondenzátumot használ, szintén kisebb keresletet jósol. (AP—DJ) Kazahsztán ásványkiricei Átfogó geológiai, kutatásokat végeztek a kazahsztáni geológusok. A 2,7 millió négyzetkilométer területűtagköztársaság feltérképezése során bebizonyosodott, hogy óriásiak a nyersanyag tartalékok a Szovjetunió ásványi nyersanyagokban egyik leggazdagabb köztársaságában. Kazahsztán legújabb kőolaj- és földgázlelőhelyei közüla legígéretesebb az Ural folyó völgyében található mező, ahol az idén a tervek szerint 2,2 milliárd köbméter földgázt termelnek ki, a következő ötéves terv (1986—90) végén pedig ennek ötszörösét. Turgaj vasérc-, Dzsezkazgán réz- és Mangiszlak olajkészletének bázisán hatalmas bányaipari komplexumok létesültek. Az ágazat a szibériaihoz hasonló nehéz természeti és klímaviszonyok között fejlődik, az új lelőhelyek lakatlan területeken találhatók. A folyó (1881—85-ös) tervidőszakban Kazahsztán kőolaj kitermelése egynegyedével nőtt, és a tagköztársaság egyre nagyobb mértékben járul hozzá a Szovjetunió fűtőanyag-energetikai komplexumának fejlesztéséhez. (MTI) Kiterjedt érclelőhelyek az NSZK-beli Cuxhavennél Cuxhaven vonzereje a strandra. A partvédelmi mű, és az Északitenger között húzódó homoksáv minden évben többezer üdülőt vonz a tengeri gyógyfürdőbe. Cuxhavennek újabban egy másik vonzereje is van: az alsószászországi Midlum- Holsselben, Cuxhaventől körülbelül 20 kilométerre délre, feltárnak egy majd 6 millió tonna értékes ásványt tartalmazó lelőhelyet, amelyből körülbelül 5 millió tonna ilmenit és rutil bányászható. Ezekből nyerik a titánt, amelyet a repülőgépiparban mint fémötvöző anyagot alkalmaznak, vegyületeit pedig a festékipar hasznosítja. A titán olyan szilárd, mint az acél, és olyan könnyű, mint az alumínium. További egymillió tonna érc cirkont tartalmaz, amelyet értékes hegesztőhomokként, valamint fémötvöző anyagként használnak fel. A Német Szövetségi Köztársaság évi felhasználása mintegy 400 ezer tonna titán és 50 ezer tonna cirkon. A cuxhaveni lelőhely Európa legnagyobb és könnyen bányászható lelelőhelye, tehát sokévi igényt képes kielégíteni. Az ércek értékét szakértők egyébként egymilliárd márkára becsülik. (Az NSZK jelenleg mindkét fémet importálja.) A cuxhaveni kincs felszíni fejtéssel bányászható. A bányászati engedélyre már jó néhány cég bejelentette igényét, mert jól jövedelmező ■ üzlet van kilátásban. A kiaknázáson kívül a helyszínen feldolgozó üzemet is terveznek, ahol a könnyűfémektől és a meddőkőzettől elkülönítik a nehézfémeket. A „felesleg” elszállításának módja és kohósításának helye még bizonytalan. Az azonban bizonyos, hogy Cuxhaven alkalmas kikötője miatt ideális behajózási lehetőségeket nyújt. A helyi hatóságok nagyon pozitívan állnak a kérdéshez, kiváltképp, mivel így tíz-tizennégy évre új munkahelyeket tudnak biztosítani a lakosságnak. Ugyanakkor a táj megváltoztatását néhány helyi politikus igen rossz szemmel nézi, és követeli, hogy a munkák megkezdése előtt végezzenek környezetvédelmi vizsgálatokat. (Blick durch die Wirtschaft, 1985. szeptember 27.)