Világgazdaság, 1986. május (18. évfolyam, 83/4333-103/4353. szám)
1986-05-05 / 83. (4333.) szám
Intenzív szakaszban a magyar—japán gazdasági kapcsolatok Magyarország és Japán gazdasági kapcsolatait áttekintve, megállapíthatjuk, hogy az utóbbi időben örvendetes fejlődés ment végbe szinte minden területen. Különösen a tavalyi év bővelkedett gazdaságpolitikai és üzleti eseményekben, amelyek hatása még hosszú ideig érezhető lesz. Ezek közül is kiemelkedik Lázár György miniszterelnök tavaly szeptemberi látogatása Japánban mint az eddigi legmagasabb szintű találkozó a két ország vezetői között. A tárgyalásokon, amelyet miniszterelnökünk Nakaszone japán miniszterelnökkel és más vezető politikusokkal folytatott, kiemelt szerepet kaptak a gazdasági, üzleti témák mint a két ország közötti kapcsolatok legfontosabbelemei. A miniszterelnöki találkozót követően Budapesten tartották a két ország közötti gazdasági vegyesbizott(Megjegyzendő, hogy ezek az adatok a magyar statisztikai nyilvántartás szerint szerepelnek. A japán statisztika számai eltérő módszerei miatt — különösen a közvetítőkön keresztül lebonyolított forgalom számbavételében — jelentősen különböznek ezektől.) A számokból világosan látszik, hogy viszonylag lendületesen fejlődő ■kivitelünk,ellenére a japán aktívum - alytírí1 jelentős.’ hogy ledétgozása aligha lehet reális céluítb.^tkr .-teás Exportunk áruszerkezete hosszú évek óta nem változik, az anyagjellegű termékek dominálnak (alumínium, gyógyszer- és vegyipari alap- és segédanyagok, textiltermékek stb.). Gépipari szállításaink a komolyerőfeszítések ellenére még mindig gyerekcipőben járnak, viszont immár közismert a statisztikában fogyasztási cikként nyilvántartott Tungsram autólámpák sikere Japánban. Mezőgazdasági és élelmiszeripari termékeinkkel továbbra is jelen vagyunk a japán piacon, bár a környező országok konkurenciája és a számunkra kedvezőtlenül alakult világpiaci árak következtében szállításaink némileg visszaestek ezen a területen. Érdekes és talán tanulságos is megvizsgálni a japán piacra szállító magyar vállalatok összetételét: 1985-ben például összesen 50 vállalat exportált kisebb vagy nagyobb mértékben e távoli piacra, ám az első tíz cég adta a forgalom 91 százalékát. Ez a jelentős koncentráció részben a szállított áruk jellegéből adódik (nyersanyagok, azaz homogén áruk nagy mennyiségben), nem kis részben azonban annak is köszönhető, hogy azok a vállalatok, amelyek régóta dolgoznak a japán piacon, már megismerték és teljesíteni tudják a ma már közismerten szigorú követelményeket. Az import vállalati koncentrációság ülését, amelyen az együttműködés konkrét kérdései kerültek napirendre. Az 1985-ös év jelentős eseménye volt továbbá a magyar—japán gazdasági klub XII. tokiói ülése, amelyet a Tokiói Nemzetközi Vásáron való részvételünkkel párhuzamosan tartottak. Mindezek alapján megállapíthatjuk, hogy Magyarország megítélése Japánban mind gazdaságilag, mind politikailag kedvező. Ezt jelzi az a tény is, hogy a japán kormány, a magyar kérésnek eleget téve, ez év április 1-től biztosítja a magyar áruk számára is a preferenciális vámelbánás rendszerét (Generalized System of Preferences). Ez lehetővé teszi, hogy ezentúl azok a hazánkéhoz hasonló gazdasági fejlettségű országok áruival egyenlő feltételekkel versenyezzenek a japán piacon. A forgalom alakulásaja igen hasonló az exportéhoz. 1985- ben 51 magyar vállalat folytatott importtevékenységet a japán piacon, ezek közül tíz bonyolította le a forgalom 80 százalékát. Ennek oka szintén elsősorban a vásárolt áruk jellegéből és a kialakult kapcsolatrendszerből adódik. A behozatal áruszerkezetében tavaly némi változás következett be. A., gépek és. nagyberendezések. áru - Tsápáti' szélre. kerny.?TEzésőrfá, iiszen‘a'triszai 'egyi,Kombinát által mintegy 53 millió dollárért vásárolt polietilénüzem berendezéseinek nagyobbik részét 1985- ben szállította le a szerződő japán fél. De növekedést tapasztalhattunk az anyagok és félkésztermékek, sőt a fogyasztási cikkek árucsoportjában is. Ez utóbbi növekedést a magyar fogyasztók különösen a híradástechnikai cikkek választékának bővülésén mérhették le. Az egyszerű árucsere mellett egyre nagyobb figyelmet szentelnek vállalataink az együttműködés úgynevezett magasabb szintű formáinak, nevezetesen a kereskedelmi és a termelési kooperációknak közös vállalkozások kialakításának. Az 1985- ös év sikeresnek mondható, sőt az várható, hogy ezek a sikerek 1986- ban is folytatódnak: megállapodás jöt létre az Orion és a Matsushita Electric között videomagnók magyarországi összeszereléséről. Igaz, kezdetben mindössze ezer készüléket szereltek össze a magyar üzemben a Japánból érkezett részegységekből, de a tervek szerint rövid időn belül ez a szám többszörösére növekszik. Szintén a Matsushita a partnere a Híradástechnika Szövetkezetnek videokamerák összeszerelésére kötött megállapodásában. Hasonlóan az Orionhoz, először kisebb darabszámban (500) kezdtek hozzá a termeléshez, de kedvező tapasztalatok esetén növelik a mennyiséget. A híradástechnika, pontosabban a szórakoztató elektronika terén maradva, említést kell még tenni a Videoton és az Akai immár hagyományosan jól működő együttműködéséről, amelynek keretében a magyar gyár hangdobozokat szállít az Akai Nyugat-Európában forgalmazott hifi-tornyaihoz, és cserébe lemezjátszókat, magnódeckeket és újabban videomagnókat vásárol. Ebben az évben kezdi meg a termelést az első termelő jellegű magyar—japán közös , vállalat, a Politoam Kft., amely a magyar igények kielégítésére, sőt exportra is műanyag habtermékeket gyárt majd. A vállalat megalakulásának ténye felkeltette a japán cégek érdeklődését Magyarország mint működőtőkepiac iránt. Ezt az érdeklődést a külföldi tőke magyarországi befektetési feltételeinek könnyítésével gazdasági kormányzatunk igyekezett tovább növelni. Mindezek eredményeképpen ma már több vegyesvállalat alapítására vonatkozó tárgyalás van folyamatban, és ezek közül néhány várhatóan ebben az évben sikerrel be is fejeződik. Részleteikben ezekről még korai lenne beszélni, elég annyit megemlíteni, hogy többek között a vegyipar, a híradástechnika, a biotechnika és a járműgyártás területén folynak tárgyalások. Ebben az évben is folytatódnak a magyar—japán kapcsolatok további fejlesztésére irányuló erőfeszítések. Ezek keretében több olyan eseményre kerül sor, amely siker esetén nagymértékben hozzájárulhat a célok eléréséhez. Áprilisban az Oszakában megrendezett Nemzetközi Vásáron vesz részt Magyarország nemzeti kiállítással';';’ Májusban Magyar Kulturális Napokat rendeznek Tokióban. A Magyar—Japán Gazdasági Klub szintén májusban tartja soron következő közös elnökségi ülését Budapesten. Az év második felében, novemberben pedig a Magyar Gazdasági és Műszaki Napok keretében előadássorozatot szerveznek Japán két legnagyobb ipari és kereskedelmi központjában, Tokióban és Oszakában. Gádor Péter KkM millió dollár 1981 1982 1983 1984 1985 magyar export 20,7 22,7 25,5 27,5 34,7 magyar import 120,9 110,4 98,7 87,0 145,8 egyenleg —100,2 —87,8 —73,2 —49,5 —111,1 összesen , 151,6 133,1 124,2 124,5 180,5 Takarékos japánok Ma Nyugaton mindenki arra próbálja rábeszélni a japánokat, hogy csökkentsék megtakarításaikat, növeljék kiadásaikat, persze, elsősorban azért, hogy külföldi árukat és szolgáltatásokat vásároljanak. Nagy feltűnést keltett az év elején, hogy a japán pénzügyminiszter az ötök csoportjának londoni miniszteri ülésén fölvetette: meg kell változtatni a japán adórendszert és így megállítani a takarékosság ösztönzését. Minisztériuma létesített is egy tanácsadótestületet, amelynek feladata az adóreform kidolgozása. Tudtára adták a szakértőknek, hogy egyik legfontosabb feladatuk a megtakarításokra irányuló preferenciák leépítése. Ellentmondásos dolog, hogy miközben a szakértők elismerik, hogy a nagyarányú megtakarítás milyen lényeges tényezője a japán gazdasági sikereknek, mindenki erről akarja lebeszélni Japánt. Közgazdászok úgy vélik, hogy Japánnak ma már nincs szüksége ilyen nagymérvű megtakarításra, arra például, hogy tavaly a japán háztartások elkölthető jövedelmüknek átlagosan 17,5 százalékát takarították meg, szemben az amerikaiak 4,2 százalékával és a britek 12 százalékával. Önmagában a nagymérvű megtakarítás nem baj, de ez Japánban egybeesik más olyan tényezőkkel, amelyek együttesen hatalmas — 700 ezer milliárd jen (3 888 milliárd dollár) — tőkefölösleget eredményeznek. Ezek közé az egyéb tényezők közé sorolható az ipari beruházások csök(Folytatás a 2. oldalról) ALÁGGAZDASÁG megérhete 1986. május 5. Magyar gazdasági napok az idén Tokióban és Oszakában A magyar—japán gazdasági klubot 1971 októberében hozták létre a kamara keretében. Az MKK partnere a Szotobo (a Szovjetunióval és az európai szocialista országokkal folytatott kereskedelmet fejlesztő társaság) keretén belül létrehozott japán—magyar gazdasági klub. A klub magyar tagozatának elnökségi munkájába rendszeresen bevonják az Országos Tervhivatal, az Ipari Minisztérium, a Külkereskedelmi Minisztérium és a Pénzügyminisztérium vezető tisztviselőit is. Ez év májusában kerül sor a 13. közös elnökségi ülésre, amelynek színhelye ezúttal Budapest lesz. A kamara minél több tagvállalatot igyekszik mozgósítani a rendezvényre, a japán partner ugyanis elfogadta azt a javaslatot, hogy a klubülést a magyar export ösztönzésének és a magasabb fokú együttműködésnek (például a japán működőtőke bevonásának) a szolgálatába állítsák. Egyre több magyar és japán cég vesz részt a gazdasági klubok munkájában. Sikeres volt 1982-ben az a tokiói közös elnökségi ülés, amely az élelmiszeriparral és a harmadik piaci együttműködéssel külön is foglalkozott. Eredménnyel zárult a klubüléssel egyidőben megrendezett élelmiszeripari bemutató is. A következő év szeptemberében a budapesti klubülésen már mintegy 50 japán és 100 magyar üzletember vett részt. A népes japán delegációt Ivata, a Toshiba elnöke vezette. Ez alkalommal felvetődött, hogy intenzívebbé kellene tenni az együttműködést a magyar és a japán kis- és középüzemek között Ennek realizálására a Szotobo hétországi, látogatását szervezte meg. Ennek egyetpja születtek a Ferumionnál és a Pomazi Írószer Szövetkezettel. A következő elnökségi ülésen, 1985-ben Tokióban — tekintettel a dinamikusan fejlődő bank- és hitelkapcsolatokra — első ízben hoztak létre külön pénzügyi albizottságot, amelyben vezető japán pénzintézetek képviselői is részt vettek. Erre az ülésre a tokiói nemzetközi vásárral és a Hungarotex—Május 1. Ruhagyár piacszervező kampányával egyidőben került sor, így a szekcióülésen a magyar résztvevők száma elérte a 40-et. Ezzel egyidőben rendezték a Politoam Kft. az első magyarországi japán—magyarvegyesvállalat igazgatótanácsának az ülését Tokióban. A koncentrált piaci megjelenés több üzleti eredményt hozott, és a már hagyományosnak számító témákon kívül tárgyaltak az idegenforgalmi együttműködés továbbfejlesztéséről, magyar autóalkatrészek exportjáról, gépkocsi-összeszerelő üzem létesítéséről, gombatermesztési technológiák exportjáról, illetve ipari vezérlő robotok közös gyártásáról. A klub többek között a közvetlen kapcsolati rendszer kiépítésén munkálkodik japán gazdasági szervezetekkel, illetve regionális kamarákkal is. Az utóbbi 5 évben már Magyarországra látogatott a nagojai és a niigatai kamara küldöttsége, s a kamara kezdeményezi a kapcsolatok felvételét az oszakai kereskedelmi és ipari kamarával, is. A Kansai-övezet másik intézményével, az oszakai külkereskedelmi intézettel is sikerült kiépíteni a kapcsolatokat az utóbbi években; ennek eredményeként a múlt évben 21 tagú üzletember-delegáció érkezett Magyarországra. A gazdasági klub keretében évente általában kétszer összehívják a 7 japán kereskedőház budapesti képviseleteinek vezetőit,s hogy kölcsönösen tájékozódjanak a vállalati kapcsolatok aktuális kérdéseiről. Ezek az ankétok általában közvetlenül megelőzik a kétoldalú gazdasági tárgyalásokat, a klubfiyéseket vagy a vegyesbizottsági fité-. "seken ■ 7 Még már' idén a'.klub védnöksége alatt ' fité rrendreát Tokióba és Oszakában a .magyar gazdaságinapokat. A vállalati javaslatok alapján a szervezési munka megkezdődött. A rendezvényen az élelmiszeripar, a gyógyszer- és vegyipar, a vegyipari gépgyártás, a textil- ,és ruhaipar, az alumíniumipar, a számítástechnika és a szellemi temlékek forgalmazásának témáiban hangzanak majd el előadások. • ,101*. JTI Energia minden mennyiségben Nem valószínű, hogy az olajárak zuhanásának hatására a japán energiafogyasztási szerkezet megváltozik. Az 1970-es évek olajsokkjai túlságosan megégették Japánt, semhogy még egyszer megkockáztassa az olajtól való függés növekedését. A kormány energiakérdésekkel foglalkozó illetékesei továbbra is kitartanak az eddigi energiapolitika mellett, amelynek lényege, hogy függetlenül az olaj olcsóbbodásától, az atomerőműre kapacitást kell növelni, és elő kell segíteni az alternatív energiaforrások növelését. Még mielőtt ez év elején összeomlottak volna az olajárak, a japán olajimportszámla már 30 százalékkal csökkent annak hatására, hogy a jen felértékelődött a dollárral szemben, amelyben az olajimportot jegyzik. Ez az olcsóbbodási folyamat a jen drágulásával összefüggésben azóta is tart, és jenben számolva, az ez év márciusi olajszámla mintegy fele a múlt év márciusi számla összegének. De sem a valutafejlemények, sem az olajárak zuhanása nem győzte meg a japán ipar vezetőit, hogy ismét egyolyan áruba vessék bizalmukat, amelynek révén szerintük ellenőrizhetetlen politikai erők függésébe kerülnek. Mindazonáltal országosan fölmerült, hogy kezdeni kell valamit azzal a hatalmas nyereséggel, amely most az olajfelhasználók kasszájában marad. Köztük is az áramtermelő cégek számíthatnak a legnagyobb haszonra. Barrelenként 4,5 dolláros árcsökkenés révén a japán ipari végső felhasználók az idén mintegy 8 milliárd dollárt takaríthatnak meg tisztán, évi 1,26 milliárd barreles importot feltételezve. 200 jenes dollárárfolyam esetén további 6,8 milliárd dollár a haszon. De máris 179 jen, a dollár, azaz a valutáris megtakarítás 8 milliárd dollárnak felel meg. A kormánynakel kell döntenie, hogy mit csináljon ezzel az importmegtakarításból eredő haszonnal. Úgy látszik, hogy az az álláspont győzedelmeskedik, amely azt javasolja, hogy ebből a váratlan kincsből segítsék az adósság sújtotta országokat, növeljék a hivatalos fejlesztési segélyeket, ésösztönözzék a nemzetközi technológiafejlesztési beruházásokat. Ezek a nagylelkű javaslatok igen jól csengenének a legfejlettebb tőkésországok májusi csúcstalálkozóján,amelynet a Tokió ad otthont. Mindazonáltal a külkereskedelmi és ipari minisztérium foglalkozik az áramdíjszabási rendszer felülvizsgálatával is. A minisztériumhoz tartozó energiahivatalban egyáltalán nem örülnek az olajárak esésének. Ez a fejlemény ugyanis nem csupán az alternatív energiaforrásokfejlesztésére irányuló erőfeszítéseket fékezi, hanem a külföldön finanszírozott olajkitermelési vállalkozásokat is. Márpedig, ha az új olaj- és szénfejlesztéseket nem bátorítják, akkor a kínálat a jövőben megint szűkössé válik, az árak pedig emelkednek. A japánoknak hosszú távon az is taktikájuk, hogy túlkínálatot igyekeznek előidézni, ezzel biztosítva a tartósan olcsó külföldi energiaellátást.. Jól bevált ez a módszer,, a szénszállításoknál. A japánok által üzemeltetett bányák világszerte olyan fölösleget termelnek, hogy tartósan biztosítva van az olcsó szén. Ráadásul a japánok úgy segítik a külföldi energiaforrások növelését, hogy nem törődnek a globális kínálattal. Most például Indonéziában és Kínában támogatnak új szénfeltárásokat, amelyek már nemigen nyereségesek 20 dollárnálolcsóbb barrelenkénti olajár esetén. Egyébként sem a MITI, sem az áramtermelő cégek nem számítanak arra, hogy az alacsonyabb árak hatására növekszik az olajfogyasztás, hiszen az olajéval együtt mozog a szén és az olajtermékek ára, így aztán az illetékesek nem látják azonnali szükségét a japán energiastruktúra módosításának. Hosszabb távon azonban a növekvő atomenergia-termelés csökkenti az olaj iránti keresletet, tehát lefelé nyomja az olajárakat. A tokiói elektromos művek, amely ■ a világ egyik legnagyobb, áramtermelő cége, kitart amellett, hogy az atomenergia használatát kell növelni, az olajárak változása ugyanis csak átmeneti jelenség. (FEER, 1986. március 27.) ---------------------------------------- - — - - . . ■ ...................— — .. — ...■ — ■ . --------- -------------—-—-— JAPÁN — a VILÁGGAZDASÁG országmelléklete. Készítette: Dr. Berényi Judit, Érsek Iván, Dr. Gádor Péter, Kovács János, Lajos Júlia, Németh Gábor, Szekeres József (szerkesztő).