Világgazdaság, 1987. augusztus (19. évfolyam, 147/4646-165/4664. szám)
1987-08-11 / 153. (4652.) szám
4 1087. AUGUSZTUS 11. A számbavétel néhány sajátossága A külgazdasági kapcsolatok ápolásának, kiterjesztésének lehetőségei eltérők a három viszonylati főcsoportban. E feltételeket megkíséreljük a következőikben bizonyos tények és számok felsorakoztatásával illusztrálni. A számokhoz két megjegyzés kívánkozik. Egyrészt, a szerző — Pásztori Veronikával közösen írt cikkében — a VILÁGGAZDASÁG hasábjain (1987. febr. 3—4—5.) már foglalkozott a szovjet külkereskedelem relációs elemzésével kilenc havi adatok alapján. A teljes évi irányzatok ettől nem mutatnak nagy eltérést. SZOVJETUNIÓ A szovjet külkereskedelmi stratégia és taktika néhány kérdése I. Az SZKP KB júniusi plénumán megerősítették, hogy a Szovjetunió jobban be kíván kapcsolódni a nemzetközi munkamegosztásba. Ez a törekvés a szocialista országokat illetően egyértelmű és erősödő, a nem szocialista világ irányában viszont óvatos. Saját megítélésünk szerint az óvatosságot nem annyira a szándékok hiánya váltja ki szovjet részről, mint inkább az az objektív tény, hogy az olaj- (energiahordozó-) árak zuhanásszerű, esése folytán a Szovjetunió elveszítette szabaddeviza-bevételeinek igen tekitélyes részét, következésképpen hiányoznak a kapcsolatok bővítésének anyagi eszközei. A külső kapcsolatok fejlesztésére — orientációtól függetlenül is — a szocialista országcsoport nyújtja a Szovjetunió számára a legtöbb lehetőséget. A forgalom azonban most ebben a relációban is igen lassan nő — a szovjet import tavaly visszaesett. Emellett számos tényező gátolja a kibontakozást. A szocialista országok önerőből, a világméretű munkamegosztásba való fokozott bekapcsolódás nélkül aligha lesznek úrrá jelenlegi nehézségeiken. „A mai világban egyetlen ország sem tekintheti magát gazdasági téren elszigeteltnek a többitől. A mi országunk sem kivétel. A szovjet gazdaság a világgazdaság része. A világ országainak kereskedelmi és pénzügyi kapcsolatai, az utóbbi időben bekövetkezett tudományos-műszaki változások óhatatlanul hatnak ilyen vagy olyan formában a dolgok állására saját gazdaságunkban is. A külgazdasági kapcsolatok irányításának javítása végett elhatározott intézkedések főleg a nemzetközi munkamegosztásban való szovjet részvétel elmélyítését célozzák, ami egyre fontosabb tényező a népgazdaság fejlesztésében. Másrészről az átalakítási tervek sikeres teljesítéséből, gazdaságunk korszerűsítéséből nemcsak mi és szövetségeseink profitálhatnak, hanem mindazok, akik érdekeltek abban,hogy új, kedvezőbb feltételek mellett alakítanak ki hazánkkal együttműködést.” Mihail Gorbacsov mondotta a fentieket az SZKP KB júniusi ülésén, az új reformtervezet vitája során. Nem aránytévesztés-e ilyen terjedelemben idézni egy megnyilatkozást, amely meglehetősen általánosságokban mozog, és nem sok újat mond? Hiszen számos tényből is nyilvánvaló, hogy a Szovjetunió híve a külgazdasági nyitásnak. Utat keres bizonyos nemzetközi szervezetekhez, amelyektől eddig elzárkózott (pl. a GATT-hoz). Intézkedéseket hozott a külgazdasági tevékenység élénkítésére (közvetlen vállalati kapcsolatok, vegyes vállalkozások stb.). Kétségtelen tény, hogy a „nyitás"* ma sokkal jobban érzékelhető a külpolitikában, mint a külgazdasági politikában, de hát a kettőt nehéz egymástól mereven elválasztani. A fent vázolt pozitív irányzatok ellenére sem hisszük azonban, hogy a világméretű nemzetközi munkamegosztásban való részvétel kiterjesztését célzó szovjet stratégiai törekvések annyira nyilvánvalóak lennének, hogy feleslegessé válnék a bizonyítás. A nemzetközi munkamegosztás megítélése Először is a Szovjetunióban nem mindenki gondolkodik így. Emlékezetes, hogy az SZKP múlt évi kongresszusán Alekszandrov akadémikus, a Szovjet Tudományos Akadémia akkori elnöke (ma már nem az!) „import-pestisről” beszélt, amely sok esetben a tudomány és technika fejlődésének megtorpanásá-hoz és a külső szállítóktól való függőséghez vezetett. De a hivatalos megnyilatkozások is meglehetősen óvatosak e tekintetben. Visszafogottan nyilatkozott a nyugati kapcsolatokról nem egy alkalommal Gorbacsov is. A KB ez év januári ülésén a következőket mondta: „Túlzott mértékben és korántsem mindig megalapozottan került sor a múltban berendezések és sok más árucikk vásárlására a tőkés piacokon.” Idén májusi, bajkonuri utalása során így nyilatkozott a pártfőtitkár: „Újból és újból felötlik bennem egy egyszerű, de nagyon fontos kérdés: miért akarjuk néha ez egyszerű dolgokat is külföldről beszerezni, ha ma már képesek vagyunk ilyen óriási és bonyolult feladatok megoldására is( tudniillik az űrtechnika létrehozására). Gorbacsov utóbb idézett nyilatkozataiban nem érezzük a nemzetközi gazdasági kapcsolatok szűkítésének a szándékát. Inkább annak tudomásulvételét, hogy ezek a kapcsolatok — objektív okoknál fogva, a szándéktól nagy mértékben függetlenül is — a korábbinál alacsonyabb szinten realizálódnak, legalább is ami a forgalom összegszerűségét illeti. Tavaly a Szovjetunió — számítások szerint— konvertibilis valutabevételeinek több mint egynegyedét elveszítette. Rögzíti továbbá Gorbacsov nyilatkozata azt a tagadhatatlan tényt, hogy a múltban gyakran ellentmondásosan került sor importvásárlásokra — hisz ki ne hallott volna a gyárudvaron rozsdásodó impportgépekről —, hogy a belföldi gazdaság nem egyszer nem tudta integrálni, adaptálni a külföldi technikát. A külkereskedelem és a reformok A nyitottság, az önkritikus szemlélet, a reformpolitika természetszerűen a külkereskedelemre is kiterjed. Ami a nyitottságot illeti a külgazdasági jellegű tájékoztatás a dolog természeténél fogva némileg mindig lemaradásban volt az általánostól. A lemaradás — legalább is relatív formában — ma is érzékelhető. Ennek több oka lehet. A Szovjetuniót meglehetősen váratlanul érte egy-két külgazdasági fejlemény, főleg az olajáresés. Az események megzavarják a tervbe vett belső folyamatokat. Az alkalmazkodás, az új taktikai vagy egyenesen Stratégiai célok és módszerek kialakítása pedig hosszabb időt igényel. Nem hagyható""emellett" figyelmen kívül, hogy a legáltalánosabb jellegű külgazdasági információk is gyakran olyan üzletpolitikai tartalmúak, amelyek kiszivárogtatása nem célszerű. Emlékezetesek például olyan esetek, hogy szovjet termésjelentések nyilvánosságra hozatala hirtelen felvette a világpiacon a gabonaárakat, és ez hátrányosan érintette a szovjet importőröket. Annak illusztrálására azonban, hogy az új szelek a külgazdasági politikát, mechanizmust is érintik — esetenként még jobban, mint a többi szektort —, idézzük V. Kamencev miniszterelnök-helyettesnek, a minisztertanács külgazdasági állami bizottsága elnökének nyilatkozatát: „Kereskedelmi, tudományos-műszaki és termelési (külső) kapcsolataink méretei, szerkezete és formái ellentmondásba kerültek a népgazdaság intenzifikálásából, a tudományos-műszaki haladás meggyorsításából adódó szükségletekkel. Ez különösen akkor vált érezhetővé, amikor a tudományos-műszaki haladás hatására mélyreható változások mentek végbe a nemzetközi gazdasági viszonyokban. A Szovjetunió világkereskedelmi hányada nem felel meg gazdasági fejlettségi szintjének és szükségleteinek. Ma még gyengén hasznosítjuk feldolgozóiparunk, elsősorban gépiparunk exportpotenciálját. Lassú az áttérés az átfogó tudományosműszaki és termelési kooperációra. A kialakult helyzet nagyrészt a külgazdasági tevékenység elavult irányítási módszereinek, az ipar és a külkereskedelem széttagoltságának következménye.” Ez a tömör helyzetkép az Esconomicseszkaja Gazetánek még egy ez év eleji számában jelent meg, mégsem nélkülözhetjük bizonyos vizsgálatok ismételt elvégzését. Részben azért, mert ezt jelen cikkünk gondolatmenete megkívánja, részben pedig, mert az éves adatok dokumentum- és tartalmi értéke is sokkal nagyobb, mint a tört éveseké, főleg a szocialista országokban, ahol a tervek szerint gazdálkodás fokozott mértékben igazodik a naptári évhez. Második megjegyzésünk a számokhoz: talán még soha nem volt olyan nehéz a külkereskedelmi statisztikai adatok elemzése, mint most a tavalyiaké. Az ugrás- és zuhanásszerű árváltozások erősen eltérítették egymástól a volumen- és értékfolyamatokat, irányzatokat. Ugyanakkor a nyugati valuták egymás közötti nagyarányú árfolyamváltozásai — a dollár gyengülése — sajátos problémákat vetnek fel a meghatározott pénznemben (dollár, rubel) összegezett, kifejezett értékek értelmezésében. Szocialista országok A szocialista (KGST-) reláció primátusa a Szovjetunió külkereskedelmi stratégiájában, politikájában az utóbbi időben erősödött. Ez nemcsak tapasztalati tény, hanem különböző dokumentumok, nyilatkozatok is megerősítik. A Legfelsőbb Tanács által júniusban elfogadott vállalati (egyesülési) törvény a következőket rögzíti: „A vállalat külgazdasági tevékenységében elsődleges jelentősége van a szocialista országok vállalataival folytatott együttműködésnek, a szocialista gazdasági integráció kiterjesztésének és elmélyítésének, a hatékony kooperáció fejlesztésének.” Mindezt (tehát a szocialista integrációt is!) az összes szocialista országgal kapcsolatban említi a törvény. Külön pontokba szedi a vállalati jogokat, feladatokat a KGST-országok vállalatai, szervei vonatkozásában. Ilyenek többek között: közvetlen kapcsolatok létesítése, döntési jogok a termelési és a tudományos-műszaki együttműködés területén, beleértve a szerződőés árakat, a kooperációs export, import, szolgáltatások nómenklatúráját stb. Az orientációtól függetlenül is, a kereskedelem fejlesztésének lehetőségei a Szovjetunió számára a szocialista, ezen belül is a KGST-országok relációjában a legkedvezőbbek. E megállapításunkkal korántsem akarunk eufórikus hangulatot teremteni, mert bizonyos vonatkozásokban — erre még több ízben viszszatérünnk — eléggé határozottan kirajzolódnak a kapcsolatok fejlesztésének korlátai is. Tény mindenesetre, hogy az áruforgalmat ebben a relációban nem fenyegeti olyan visszaesés, mint amilyen a nem szocialista országok viszonylatában már bekövetkezett. A KGST-relációban az olajárzuhanás késleltetve és fokozatosan tevődik át a forgalomba, csak lassan csökkentve a fűtőanyagokból származó szovjet exportbevételeket. A konvertibilis elszámolású relációtól eltérően, az exportbevételek esetleges csökkenése (ha menet közben pótlásukról nem tudna is gondoskodni a Szovjetunió) nem kell, hogy az import arányos visszaeséséhez vezessen, hiszen a szovjet félnek igen tekintélyes „petrorubel” követelései halmozódtak fel az elmúlt évtized során KGST-beli partnereivel szemben. A forgalom tavalyi számai az eredményeket és a korlátokat egyaránt érzékeltetik. A szocialista (KGST-) reláció volt tavaly az egyetlen, amelyben a Szovjetunió növelni tudta forgalmát (lásd tábláinkat). A növekedés azonban rendkívül szerény volt, emellett csupán az exportoldalt érintette. Importját annak ellenére sem tudta növelni a Szovjetunió, hogy határozottan törekszik az előbb említett, felhalmozódott követelései realizálására. Szovjet statisztikák szerint az országkörben csupán Magyarország viszonylatában alakult ki tavaly szovjet kereskedelmi passzívum. Téves lenne azonban a fentiekből arra következtetni, hogy a szovjet- KGST kereskedelmi kapcsolatokban strukturálisan a szovjet „exportnyomás” túlsúlya lenne jellemző az „importszívással” szemben. Ezt Magyarország példája cáfolja, ahol — döntően az árfolyamrendszer, érdekeltségi rendszer hatására — virágzik a Szovjetunióba menő export, de az eladások növelése nagyon hamar beleütközik az ellentételezés, a vásárlások korlátaiba. Nem is csoda, hiszen az erőteljes belső gyorsítást folytató szovjet gazdaság maga is igényli a korszerű, főleg a korszerűsítő termékeket, és ezeket csak korlátozott mértékben tudja kivitelre fölajánlani. Bíztató, momentum, aszovjet-, KGST kapcsolatok fejlesztési lehetőségeire nézve a szocialista országok többségében megindult mechanizmusátalakítási folyamat. A külgazdasági kapcsolatokban azonban a kedvező hatások ma még csak korlátozott mértékben jutnak érvényre. Ami az együttműködés korszerű formáit, különösen a vegyes vállalkozásokat illeti, ezek legfőbb veszélye ma a kampányszerűség, a rövidtávú export-import érdekek előtérbe állítása a távlati megfontolásokkal szemben. Megállapításunkat természetesen nemcsak a szovjet félre, hanem partnereire is vonatkoztathatjuk. Ilyen pillanatnyi indíték lehet például a kontingenskeretek áttörésének szándéka. Egy ilyen törekvés nagyon szépen és reformszerűen hangzik, valójában azonban mindaddig, amíg a piac nem befolyásolja megfelelően a folyamatokat, a kontingensek az áruforgalmi egyensúly alakításának nélkülözhetetlen eszközei maradnak. A kampányszerűőséget előidézheti az is, hogy a reformok „fölülről” indultak el, és az „alsóbb szint” esetenként a felsőbb igényeknek akar megfelelni, „jó pont,okat” akar szerezni az új formák alkalmazásával. Persze, a távlati szemlélet korlátai miatt nem könnyű a termelőket, vevőket, külkereskedőket elmarasztalni. Ha csak egy-két lépést is igyekeznek előre teníti, nem biztos, hogy szilárd talajt fognak. A szocialista országokban átalakulóban van a gazdasági mechanizmus rendszere, a termelés szerkezete. Ma még azt sem lehet tudni — Magyarországon, a Szovjetunióban és más országokban egyaránt —, hogy jövőre, új szabályozók, új árak, új adók mellett, mennyire lesz gazdaságos egyik vagy másik cikk exportja-importja. Nem beszélve a távolabbi jövőről. Mihail Gorbacsovnak volt egy figyelemreméltó kijelentése az SZKP KB januári ülésén. „A kedvező irányú változások lassúak, az átalakítás nehezebbnek, a társadalomban felgyülemlett problémák okai mélyebbnek bizonyultak, mint korábban gondoltuk” — mondotta. Úgy véljük, hogy a Gorbacsov által "kritikusan említett túlzott várakozások a KGST-együttműködés lehetőségeit illetően is kialakultak, és persze nemcsak a Szovjetunióban. Némely nyilatkozat olvastán az embernek Miinehausen báró esete jut eszébe, aki tudvalevőleg saját bajánál fogva akarta magát kirángatni a mocsárból. Hogy egész pontosak legyünk, ő ki is rángatta magát, de hát Miinehausen báró volt,, és nem siócretista gazdaságpolitikus. Ezzel a — kissé talán triviális —hasonlattal, nem akarjuk lebecsülni a szocialista, országok együttműködésében rejlő lehetőségeket. De nehezen tudunk elképzelni egy racionális modernizálást, programot a világméretű munkamegosztásba való fokozott bekapcsolódás nélkül. Még nagyon gazdag országoknak (országcsoportnknek) is megengedhetetlen luxus újonnan kifejleszteni valamit, amit másutt még egyszer kifejlesztettek. (Folytatjuk.) Munkácsy Gyula A SZOVJETUNIÓ KÜLKERESKEDELMI FORGALMA alliárd rubel) Megjegyzés: sorrend ország-alcsoportok, ezen belül pedig az 1986. évi forgalom nagysága szerint. Forrás: Vnyesnyaja Torgovlja SzSzSzR évkönyv évfolyamai és a hasonnevű folyóirat 1987. 3. száma. 1. sz. táblázat 1970 1975 1980 1983 1984_______1985_______1588 export 11,5 24,0 49,1 07,9 74,4 72,7 68,3 import 10,6 26,7 44,5 59,6 65,3 69,4 62,6 Szoc. országok export 7,5 14,6 20,9 37,7 42,1 44,5 45,7 import 6,9 14,0 23,7 33,7 38,2 42,5 41,8 ebből KGST export 6,3 13,4 24,3 34,4 36,2 40,2 42,2 import 6,0 12,9 21,4 30,8 34,6 37,8 37,8 Fejlett tőkésországok export 2,2 6,1 15,9 19,7 21,4 18,6 13, 1 import 2,5 9,7 15,7 18,7 19,6 19,3 15,9 Fejlődő országok export 1,8 3,3 6,9 10,5 10,9 9,8 9,6 import 1,1 3,0 5,1 7,2 7,5 7,5 4,9 Forrás: Narodnoje Hozjajsztvo SzSzSzR v 1984 g., Moszkva 1985, Vnyesnyaja Torgovlja (folyóirat) 1987. 3. sz. 2. sz. táblázatA SZOVJETUNIÓ KERESKEDELME A SZOCIALISTA ORSZÁGOKKAL (milliárd rubel) ___________ 1970 1975 1980_______1983_______1984_______1985_______1986 NDK export 1,7 3,0 4,9 6,8 7,5 7,7 7,9 import 1,6 2,6 4,3 6,6 7,4 7,6 7,1 Csehszlovákia export 1,1 2,0 3,6 5,9 6,6 6,8 6,9 import 1,1 1,9 3,5 5,4 6,0 8,6 6,6 Bulgária export 0,8 2,1 3,7 5,5 6,1 6,5 6,3 import 1,0 1,9 3,4 5,1 5,6 6,1 6,2 Lengyelország export 12 2,4 4,4 5,3 6,1 6,5 6,8 import 1,1 2,4 3,6 4,8 5,3 5,6 6,1 Magyarország export 0,8 1,7 3,0 4,1 4,3 4,6 4,7 import 0,7 1,6 2,8 4,0 4,4 4,9 4,9 Románia export 0,4 0,7 1,4 1,6 1,3 2,0 2,8 import 0,5 0,8 1.4 17 1,8 23 2,4 Kuba export 0,6 1,1 2,3 3,4 3,3 3,9 3,8 import 0,5 1,4 2,0 2,7 3,5 4,1 3,8 Vietnam export 0,2 0,2 0,5 0,9 1,0 1,2 1,3 import 0,0 0,0 0,2 0,2 0,3 0,3 0,3 Mongólia export 0,2 04 0,7 1,0 1,0 1,2 1,1 import 0,1 0,1 0,2 0,4 0,4 0,4 0,4 Jugoszlávia export 0,3 0,8 2,1 2,7 3,1 2,7 1.7 import 0,2 0,8 1,8 2.3 2,8 3,4 2.7 Kína import 0,0 0.1 0,2 0.3 0.5 0,8 0.9 export 0,0 0.1 0,1 0.5 0.5 0,8 0,9 Koreai NDK export 0,2 0.3 0,3 0,3 0.3 0,7 0.8 import 01 0,2 0,3 0,3 ______0,4 0.4 0.5