Világgazdaság, 1987. augusztus (19. évfolyam, 147/4646-165/4664. szám)

1987-08-11 / 153. (4652.) szám

4 1087. AUGUSZTUS 11. A számbavétel néhány sajátossága A külgazdasági kapcsolatok ápolá­sának, kiterjesztésének lehetőségei eltérők a három viszonylati főcso­portban. E feltételeket megkísérel­jük a következőikben bizonyos té­nyek és számok felsorakoztatásával illusztrálni. A számokhoz két meg­jegyzés kívánkozik. Egyrészt, a szerző — Pásztori Ve­ronikával közösen írt cikkében — a VILÁGGAZDASÁG hasábjain (1987. febr. 3—4—5.) már foglalko­zott a szovjet külkereskedelem re­lációs elemzésével kilenc havi ada­tok alapján. A teljes évi irányzatok ettől nem mutatnak nagy eltérést. SZOVJETUNIÓ A szovjet külkereskedelmi stratégia és taktika néhány kérdése I. Az SZKP KB júniusi plénumán megerősítették, hogy a Szov­jetunió jobban be kíván kapcsolódni a nemzetközi munkamegosz­tásba. Ez a törekvés a szocialista országokat illetően egyértelmű és erősödő, a nem szocialista világ irányában viszont óvatos. Saját megítélésünk szerint az óvatosságot nem annyira a szándékok hiá­nya váltja ki szovjet részről, mint inkább az az objektív tény, hogy az olaj- (energiah­ordozó-) árak zuhanásszerű, esése folytán a Szovjetunió elveszítette szabaddeviza-bevételeinek igen tekitélyes részét, következésképpen hiányoznak a kap­csolatok bővítésének anyagi eszközei. A külső kapcsolatok fejleszté­sére — orientációtól függetlenül is — a szocialista országcsoport nyújtja a Szovjetunió számára a legtöbb lehetőséget. A forgalom azonban most ebben a relációban is igen lassan nő — a szovjet import tavaly visszaesett. Emellett számos tényező gátolja a ki­bontakozást. A szocialista országok önerőből, a világméretű mun­kamegosztásba való fokozott bekapcsolódás nélkül aligha lesznek úrrá jelenlegi nehézségeiken. „A mai világban egyetlen ország sem tekintheti magát gazdasági té­ren elszigeteltnek a többitől. A mi országunk sem­ kivétel. A szovjet gazdaság a világgazdaság része. A világ országainak kereskedelmi és pénzügyi kapcsolatai, az utób­bi időben bekövetkezett tudomá­nyos-műszaki változások óhatatla­nul hatnak ilyen vagy olyan for­mában a dolgok állására saját gaz­daságunkban is. A külgazdasági kapcsolatok irányításának javítása végett elhatározott intézkedések fő­leg a nemzetközi munkamegosztás­ban való szovjet részvétel elmé­lyítését célozzák, ami egyre fonto­sabb tényező a népgazdaság fejlesz­tésében. Másrészről az átalakítási tervek sikeres teljesítéséből, gaz­daságunk korszerűsítéséből nem­csak mi és szövetségeseink profitál­hatnak, hanem mindazok, akik ér­dekeltek abban,hogy új, kedvezőbb feltételek mellett alakítanak ki ha­zánkkal együttműködést.” Mihail Gorbacsov mondotta a fentieket az SZKP KB júniusi ülé­sén, az új reformtervezet vitája so­rán. Nem aránytévesztés-e ilyen ter­jedelemben idézni egy megnyilatko­zást, amely meglehetősen általános­ságokban mozog, és nem sok újat mond? Hiszen számos tényből is nyilvánvaló, hogy a Szovjetunió hí­ve a külgazdasági nyitásnak. Utat keres bizonyos nemzetközi szerve­zetekhez, amelyektől eddig elzárkó­zott (pl. a GATT-hoz). Intézkedé­seket hozott a külgazdasági tevé­kenység élénkítésére (közvetlen vállalati kapcsolatok, vegyes vállal­kozások stb.). Kétségtelen tény, hogy a „nyitás"* ma sokkal jobban érzékelhető a külpolitikában, mint a külgazdasá­gi politikában, de hát a kettőt ne­héz egymástól mereven elválaszta­ni. A fent vázolt pozitív irányzatok ellenére sem hisszük azonban, hogy a világméretű nemzetközi munka­­megosztásban való részvétel kiter­jesztését célzó szovjet stratégiai tö­rekvések annyira nyilvánvalóak lennének, hogy feleslegessé válnék a bizonyítás. A nemzetközi munkamegosztás megítélése Először is a Szovjetunióban nem mindenki gondolkodik így. Emléke­zetes, hogy az SZKP múlt évi kong­resszusán Alekszandrov akadémi­kus, a Szovjet Tudományos Akadé­mia akkori elnöke (ma már nem az!) „import-pestisről” beszélt, amely sok esetben a tudomány és technika fejlődésének megtorpanásá-­­hoz és a külső szállítóktól való füg­gőséghez vezetett. De a hivatalos megnyilatkozások is meglehetősen óvatosak e tekintetben. Visszafogot­tan nyilatkozott a nyugati kapcso­latokról nem egy alkalommal Gor­bacsov is. A KB ez év januári ülé­sén a következőket mondta: „Túl­zott mértékben és korántsem min­dig megalapozottan került sor a múltban berendezések és sok más árucikk vásárlására a tőkés piaco­kon.” Idén májusi, bajkonuri uta­lása során így nyilatkozott a párt­főtitkár: „Újból és újból felötlik bennem egy egyszerű, de nagyon fontos kérdés: miért akarjuk néha ez egyszerű dolgokat is külföldről beszerezni, ha ma már képesek va­gyunk ilyen óriási és bonyolult fel­adatok megoldására is( tudniillik az űrtechnika létrehozására). Gorbacsov utóbb idézett nyilat­kozataiban nem érezzük a nemzet­közi gazdasági kapcsolatok szűkí­tésének a szándékát. Inkább annak tudomásulvételét, hogy ezek a kap­csolatok — objektív okoknál fogva, a szándéktól nagy mértékben füg­getlenül is — a korábbinál alacso­nyabb szinten realizálódnak, leg­alább is ami a forgalom összeg­szerűségét illeti. Tavaly a Szovjet­unió — számítások szerint­­— kon­vertibilis valutabevételeinek több mint egynegyedét elveszítette. Rög­zíti továbbá Gorbacsov nyilatkoza­ta azt­ a tagadhatatlan tényt, hogy a múltban gyakran ellentmondáso­san került sor importvásárlásokra — hisz ki ne hallott volna a gyár­udvaron rozsdásodó impportgépek­­ről —, hogy a belföldi gazdaság nem egyszer nem tudta integrálni, adap­tálni a külföldi technikát. A külkereskedelem és a reformok A nyitottság, az önkritikus szem­lélet, a reformpolitika természetsze­rűen a külkereskedelemre is kiter­jed. Ami a nyitottságot illeti a kül­gazdasági jellegű tájékoztatás a do­log természeténél fogva némileg mindig lemaradásban volt az álta­lánostól. A lemaradás — legalább is relatív formában — ma is érzé­kelhető. Ennek több oka lehet. A Szovjetuniót meglehetősen váratla­nul érte egy-két külgazdasági fej­lemény, főleg az olajáresés. Az ese­mények megzavarják a tervbe vett belső folyamatokat. Az alkalmazko­dás, az új taktikai vagy egyenesen Stratégiai célok és módszerek ki­alakítása pedig hosszabb időt igé­nyel. Nem hagyható"­"emellett" fi­gyelmen kívül, hogy a legáltaláno­sabb jellegű külgazdasági informá­ciók is gyakran olyan üzletpolitikai tartalmúak, amelyek kiszivárogta­tása nem célszerű. Emlékezetesek például olyan esetek, hogy szovjet termésjelentések nyilvánosságra ho­zatala hirtelen felvette a világpia­con a gabonaárakat, és ez hátrá­nyosan érintette a szovjet importő­röket. Annak illusztrálására azonban, hogy az új szelek a külgazdasági politikát, mechanizmust is érintik — esetenként még jobban, mint a többi szektort —, idézzük V. Ka­­mencev miniszterelnök-helyettesnek­, a minisztertanács külgazdasági ál­lami bizottsága elnökének nyilat­kozatát: „Kereskedelmi, tudomá­nyos-műszaki és termelési (külső) kapcsolataink méretei, szerkezete és formái ellentmondásba kerültek a népgazdaság intenzifikálásából, a tudományos-műszaki haladás meg­gyorsításából adódó szükségletek­kel. Ez különösen akkor vált érez­hetővé, amikor a tudományos-mű­szaki haladás hatására mélyreható változások mentek végbe a nemzet­közi gazdasági viszonyokban. A Szovjetunió világkereskedelmi há­nyada nem felel meg gazdasági fej­lettségi szintjének és szükségletei­nek. Ma még gyengén hasznosítjuk feldolgozóiparunk, elsősorban gép­iparunk exportpotenciálját. Lassú az áttérés az átfogó tudományos­műszaki és termelési kooperációra. A kialakult helyzet nagyrészt a külgazdasági tevékenység elavult irányítási módszereinek, az ipar és a külkereskedelem széttagoltságá­nak következménye.” Ez a tömör helyzetkép az Escono­­micseszkaja Gazetánek még egy ez év eleji számában jelent meg, mégsem nélkülözhetjük bizonyos vizsgálatok ismételt elvégzését. Részben azért, mert ezt jelen cik­künk gondolatmenete megkívánja, rész­ben pedig, mert az éves ada­tok dokumentum- és tartalmi érté­ke is sokkal nagyobb, mint a tört éveseké, főleg a szocialista orszá­gokban, ahol a tervek szerint gazdálkodás fokozott mértékben iga­zodik a naptári évhez. Második megjegyzésünk a szá­mokhoz: talán még soha nem volt olyan nehéz a külkereskedelmi sta­tisztikai adatok elemzése, mint most a tavalyiaké. Az ugrás- és zuha­násszerű árváltozások erősen eltérí­tették egymástól a volumen- és értékfolyamatokat, irányzatokat. Ugyanakkor a nyugati valuták egy­más közötti nagyarányú árfolyam­­változásai — a dollár gyengülése — sajátos problémákat vetnek fel a meghatározott pénznemben (dollár, rubel) összegezett, kifejezett érté­kek értelmezésében. Szocialista országok A szocialista (KGST-) reláció primátusa a Szovjetunió külkeres­kedelmi stratégiájában, politikájá­ban az utóbbi időben erősödött. Ez nemcsak tapasztalati tény, hanem különböző dokumentumok, nyilat­kozatok is megerősítik. A Legfelsőbb Tanács által június­ban elfogadott vállalati (egyesülési) törvény a következőket rögzíti: „A vállalat külgazdasági tevé­kenységében elsődleges jelentősége van a szocialista országok vállala­taival folytatott együttműködésnek, a szocialista gazdasági integráció kiterjesztésének és elmélyítésének, a hatékony kooperáció fejlesztésé­nek.” Mindezt (tehát a szocialista in­tegrációt is!) az összes szocialista országgal kapcsolatban említi a törvény. Külön pontokba szedi a vállalati jogokat, feladatokat a KGST-országok vállalatai, szervei vonatkozásában. Ilyenek többek kö­zött: közvetlen kapcsolatok létesíté­se, döntési jogok a termelési és a tudományos-műszaki együttműkö­dés területén, beleértve a szerző­dőés árakat, a kooperációs export, import, szolgáltatások nómenklatú­ráját stb. Az orientációtól függetlenül is, a kereskedelem fejlesztésének lehető­ségei a Szovjetunió számára a szo­cialista, ezen belül is a KGST-or­szágok relációjában a legkedve­zőbbek. E megállapításunkkal korántsem akarunk eufórikus hangulatot te­remteni, mert bizonyos vonatkozá­sokban — erre még több ízben visz­­szatérünnk — eléggé határozottan ki­rajzolódnak a kapcsolatok fejleszté­sének korlátai is. Tény mindenesetre, hogy az áruforgalmat ebben a relá­cióban nem fenyegeti olyan vissza­esés, mint amilyen a nem szocialis­ta országok viszonylatában már be­következett. A KGST-relációban az olajárzuha­nás késleltetve és fokozatosan tevő­dik át a forgalomba, csak lassan csökkentve a fűtőanyagokból szár­mazó szovjet exportbevételeket. A konvertibilis elszámolású relációtól eltérően, az exportbevételek esetle­ges csökkenése (ha menet közben pótlásukról nem tudna is gondos­kodni a Szovjetunió) nem kell, hogy az import arányos visszaeséséhez ve­zessen, hiszen a szovjet félnek igen tekintélyes „petrorubel” követelései halmozódtak fel az elmúlt évtized során KGST-beli partnereivel szem­ben. A forgalom tavalyi számai az ered­ményeket és a korlátokat egyaránt érzékeltetik. A szocialista (KGST-) reláció volt tavaly az egyetlen, amelyben a Szovjetunió növelni tud­ta forgalmát (lásd tábláinkat). A nö­vekedés azonban rendkívül szerény volt, emellett csupán az exportoldalt érintette. Importját annak ellenére sem tudta növelni a Szovjetunió, hogy határozottan törekszik az előbb említett, felhalmozódott követelései realizálására. Szovjet statisztikák szerint az országkörben csupán Ma­gyarország viszonylatában alakult ki tavaly szovjet kereskedelmi passzí­vum. Téves lenne azonban a fentiekből arra következtetni, hogy a szovjet- KGST kereskedelmi kapcsolatokban strukturálisan a szovjet „exportnyo­­más” túlsúlya lenne jellemző az „importszívással” szemben. Ezt Ma­gyarország példája cáfolja, ahol — döntően az árfolyamrendszer, érde­keltségi rendszer hatására — virág­zik a Szovjetunióba menő export, de az eladások növelése nagyon hamar beleütközik az ellentételezés, a vá­sárlások korlátaiba. Nem is csoda, hiszen az erőteljes belső gyorsítást folytató szovjet gazdaság maga is igényli a korszerű, főleg a korszerű­sítő termékeket, és ezeket csak kor­látozott mértékben tudja kivitelre fölajánlani. Bíztató­, momentum, a­­szovjet-, KGST kapcsolatok fejlesztési lehe­­t­­őségeire nézve a szocialista orszá­gok többségében megindult mecha­nizmusátalakítási folyamat. A kül­gazdasági kapcsolatokban azonban a kedvező hatások ma még csak korlátozott mértékben jutnak ér­vényre. Ami az együttműködés korszerű formáit, különösen a vegyes vállal­kozásokat­ illeti, ezek legfőbb veszé­lye ma a kampányszerűség, a rö­vidtávú export-import érdekek elő­térbe állítása a távlati megfontolá­sokkal szemben. Megállapításunkat természetesen nemcsak a szovjet félre, hanem partnereire is vonat­koztathatjuk. Ilyen pillanatnyi indí­ték lehet például a kontingenskere­tek áttörésének szándéka. Egy ilyen törekvés nagyon szépen és reform­­szerűen hangzik, valójában azonban mindaddig, amíg a piac nem befo­lyásolja megfelelően a folyamatokat, a kontingensek az áruforgalmi egyensúly alakításának nélkülözhe­tetlen eszközei maradnak. A kam­­pányszerűőséget előidézheti az is, hogy a reformok „fölülről” indultak el, és az „alsóbb szint” esetenként a felsőbb igényeknek akar megfelel­ni, „jó pont,okat” akar szerezni az új formák alkalmazásával. Persze, a távlati szemlélet korlá­tai miatt nem könnyű a termelőket, vevőket, külkereskedőket elmarasz­talni. Ha csak egy-két lépést is igye­keznek előre teníti, nem biztos, hogy szilárd talajt fognak. A szocialista országokban átalakulóban van a gazdasági mechanizmus rendszere, a termelés szerkezete. Ma még azt sem lehet tudni — Magyarországon, a Szovjetunióban és más országok­ban egyaránt —, hogy jövőre, új szabályozók, új árak, új adók mel­lett, mennyire lesz gazdaságos egyik vagy másik cikk exportja-importja. Nem beszélve a távolabbi jövőről. Mihail Gorbacsovnak volt egy fi­gyelemreméltó kijelentése az SZKP KB januári ülésén. „A kedvező irá­nyú változások lassúak, az átalakí­tás nehezebbnek, a társadalomban felgyülemlett problémák okai­ mé­lyebbnek bizonyultak, mint koráb­ban gondoltuk” — mondotta. Úgy véljük, hogy a Gorbacsov által "kri­tikusan említett túlzott várakozások a KGST-együttműködés lehetőségeit illetően is kialakultak, és persze nemcsak a Szovjetunióban. Némely nyilatkozat olvastán az embernek Miineh­ausen báró esete jut eszébe, aki tudvalevőleg saját bajánál fogva akarta magát kirángatni a mocsár­ból. Hogy egész pontosak legyünk, ő ki is rángatta magát, de hát­­ Miinehausen báró volt,, és nem sió­cr­etista gazdaságpolitikus. Ezzel a — kissé talán triviális —­­­hasonlattal, nem akarjuk lebecsülni a szocialista, országok együttműkö­désében rejlő lehetőségeket. De ne­hezen tudunk elképzelni egy racio­nális modernizálást, programot a vi­lágméretű munkamegosztásba való fokozott bekapcsolódás nélkül. Még nagyon gazdag országoknak (ország­­csoportnknek) is megengedhetetlen luxus újonnan kifejleszteni valamit, amit másutt még egyszer kifejlesz­tettek. (Folytatjuk.) Munkácsy Gyula A SZOVJETUNIÓ KÜLKERESKEDELMI FORGALMA alliárd rubel) Megjegyzés: sorrend ország-alcsoportok, ezen belül pedig az 1986. évi forgalom­ nagysága szerint. Forrás: Vnyesnyaja Torgovlja SzSzSzR évkönyv évfolyamai és a hasonnevű folyóirat 1987. 3. száma. 1. sz. táblázat 1970 1975 1980 1983 1984_______1985_______1588 export 11,5 24,0 49,1 07,9 74,4 72,7 68,3 import 10,6 26,7 44,5 59,6 65,3 69,4 62,6 Szoc. országok export 7,5 14,6 20,9 37,7 42,1­ 44,5 45,7 import 6,9 14,0 23,7 33,7 38,2 42,5 41,8 ebből KGST export 6,3 13,4 24,3 34,4 36,2 40,2 42,2 import 6,0 12,9 21,4 30,8 34,6 37,8 37,8 Fejlett tőkésországok export 2,2 6,1 15,9 19,7 21,4 18,6 13,­ 1 import 2,5 9,7 15,7 18,7 19,6 19,3 15,9 Fejlődő országok export 1,8 3,3 6,9 10,5 10,9 9,8 9,6 import 1,1 3,0 5,1 7,2 7,5 7,5 4,9 Forrás: Narodnoje Hozjajsztvo SzSzSzR v 1984 g., Moszkva 1985, Vnyesnyaja Torgovlja (folyóirat) 1987. 3. sz. 2. sz. táblázatA SZOVJETUNIÓ KERESKEDELME A SZOCIALISTA ORSZÁGOKKAL (milliárd rubel) ___________ 1970 1975 1980_______1983_______1984_______1985_______1986 NDK export 1,7 3,0 4,9 6,8 7,5 7,7 7,9 import 1,6 2,6 4,3 6,6 7,4 7,6 7,1 Csehszlovákia export 1,1 2,0 3,6 5,9 6,6 6,8 6,9 import 1,1 1,9 3,5 5,4 6,0 8,6 6,6 Bulgária export 0,8 2,1 3,7 5,5 6,1 6,5 6,3­­ import 1,0 1,9 3,4 5,1 5,6 6,1 6,2 Lengyelország export 12 2,4 4,4 5,3 6,1 6,5 6,8 import 1,1 2,4 3,6 4,8 5,3 5,6 6,1 Magyarország export 0,8 1,7 3,0 4,1 4,3 4,6 4,7 import 0,7 1,6 2,8 4,0 4,4 4,9 4,9 Románia export 0,4 0,7 1,4 1,6 1,3 2,0 2,8 import 0,5 0,8 1.4 1­7 1,8 2­3 2,4 Kuba export 0,6 1,1 2,3 3,4 3,3 3,9 3,8 import 0,5 1,4 2,0 2,7 3,5 4,1 3,8 Vietnam export 0,2 0,2 0,5 0,9 1,0 1,2 1,3 import 0,0 0,0 0,2 0,2 0,3 0,3 0,3 Mongólia export 0,2 04 0,7 1,0 1,0 1,2 1,1 import 0,1 0,1 0,2 0,4 0,4 0,4 0,4 Jugoszlávia export 0,3 0,8 2,1 2,7 3,1 2,7 1.7 import 0,2 0,8 1,8 2.3 2,8 3,4 2.7 Kína import 0,0 0.1 0,2 0.3 0.5 0,8 0.9 export 0,0 0.1 0,1 0.5 0.5 0,8 0,9 Koreai NDK export 0,2 0.3 0,3 0,3 0.3 0,7 0.8 import 01 0,2 0,3 0,3 ______0,4­­ 0.4 0.5

Next