Világgazdaság, 1987. december (19. évfolyam, 230/4729-250/4749. szám)

1987-12-01 / 230. (4729.) szám

MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA" Egymilliárd forint alaptőkével MEGALAKULT A GARANCIA Tegnap délután Garancia néven biztosító részvénytársaság alakult, és ezzel háromra növekedett a Ma­gyarországon működő biztosítók száma. Az új társaság ügyvezető igazgatója, Gaál Ottó még az ok­mányok aláírása előtt adott rövid interjút lapunk számára. — Kik és milyen céllal alapítot­ták a Garanciát? — A részvénytársaság 1 milliárd 50 millió forint alaptőkével indul, amelyet a három alapító, a Hungá­ria Biztosító, a Magyar Hitel Bank és az Országos Takarékpénztár egyenlő arányban adott össze. A tényleges munka azonban csak március vég­én kezdődik. — Értelmezhető ez úgy, hogy a Hungária saját magának teremtett versenytársat? — Nem hinném. A két nagy biz­tosító, az Állami és a Hungária olyan hatalmas tőkével és olyan je­lentős személyi állománnyal rendel­kezik, amilyennel semmilyen ki­sebb biztosító nem versenyezhet. A biztosítási piacon azonban renge­teg fehér folt van, ahol még való­ban kiaknázatlanok az üzleti lehe­tőségek. Mi itt szeretnénk labdába rúgni. Az alapító tagok összetételé­ből is adódik, hogy elsősorban a lakossági és vállalati hitelekhez kö­tődő biztosításokkal kívánunk fog­lalkozni. A személyi hitelekhez kapcsolódóan például hitelfedezeti életbiztosítással, kölcsönfedezeti biz­tosítással, vagyontárgyak teljes kö­rű biztosításával.­­ Az világos, hogy az új bizto­sítónak honnan lesz tőkéje, az már kevésbé, hogy honnan lesznek mun­katársai? — A részvénytársaság abban is új, hogy míg korábban az Állami Biztosító felosztásával alakult ki a kiét biztosító, addig a részvénytár­saság nem vesz át ügyfeleket a régiektől, és nem vesz át állo­mányt sem. A kezdésnél 40—45 munkatárssal indulunk, és megbí­zottként országos viszonylatban a szervezet két ülésével 600 szakem­bert foglalkoztat a részvénytársa­ság. — Mit jelent ez a megbízotti há­lózat? — Szeretnénk élni azzal a lehe­tőséggel, hogy alapítóink közé tar­tozik az OTP, és az MHB. Ez azt jelenti, hogy az OTP-nél és a hi­telbanknál dolgozók a biztosító megbízásából ügyfeleiknek ajánlják majd biztosításainkat. K. É. Mérsékelt ipari teljesítmény Hajdú-Biharban Debreceni tudósítónktól: Ágazat és exportpiac szerint dif­ferenciált képet mutat az ipari üze­mek teljesítménye az esztendő ed­dig eltelt időszakában — így sum­mázható a Hajdú-Bihar megyei Te­rületi Ipari Bizottság legutóbbi ülé­sén elhangzott tájékoztató. A termelés és az értékesítés bő­vülése összességében kielégítő, azonban a tervezettel ellentétes ágazati átrendeződés indult meg. Növekedett a kőolaj és földgáz­­kitermelés, valamint a villamos­energiaipar súlya­ a feldolgozó ága­zatokkal szemben. Elmaradt a szerkezetátalakítási programban fontos szerepét betöltő gépipar a tervezett fejlődéstől. Ez év első kilenc hónapjában mindösz­­sze 2 százalékkal ért el nagyobb ár­bevételt, mint a múlt esztendő azo­nos­ időszakában. Ez részben me­gyei sajátosság: a hazai felvevő­piac, a fejlesztési források alacsony szintje és a gépipar által gyártott gépek, berendezések színvonala miatt a termékeket számottevően növekvő mennyiségben nem lehet eladni. A gépipari vállalatok közül a Magyar Gördülőcsapágy Művek és az előző esztendőben önállósodott Ventifilt tudta eredményességét nö­velni, piacait bővíteni. Több megyei nagyvállalat a megváltozott gazdasági környezet­hez és értékesítési lehetőségekhez — az egy-háromnegyedéves ada­tok alapján — nem tudott eléggé alkalmazkodni. Így például vissza­esett a Mezőgép és a Pest-Vidéki Gépgyár biharkeresztesi gyárának értékesítése, jelentősen csökkent a Hajdúsági Iparművek exportja és nyeresége, az Elzett— Berstal pedig háromnegyedéves mérlegében vesz­teséget mutatott ki. A könnyűipar összesített adatai viszont arra utalnak, hogy a több éve tartó recesszióból kezdenek ki­lábalni az ágazat gazdálkodó egy­ségei. Lehet, hogy ez csak átme­neti, mert valamennyi ipari üzem vezetője tudja: a belföldi kereslet jövő évtől várható csökkenése a könnyűiparban csak az export to­vábbi erőteljes bővítésével ellen­súlyozható. A megyei iparvállalatok teljes árbevételének 15 százaléka szárma­zik az exportból. Ezen a téren ör­vendetes, hogy a bázishoz viszo­nyított mintegy­ 6 százalékos növe­kedés a tőkésországokba irányuló kivitel bővüléséből származott. A nem rubel elszámolású export 19 százalékos növekedésének értéke­lésekor azonban figyelembe kell venni az évközi forintleértékelések hatását, örvendetes, hogy a me­gyében működő ipari ágazatok többsége bővítette tőkés exportját. Különösen a vegyipar, amely csak­nem a másfélszeresére növelte ko­rábban sem csekély értékű tőkés kivitelét. Itt továbbra is a Biogal játszik meghatározó szerepet. Figyelemre méltó a könnyűipar konvertibilis exportjának növeke­dése, ami jelzi, hogy a korábbi hagyományok, a fejlesztések vi­szonylag alacsony tőkeigénye, vala­mint a termelés munkaigényessége következtében ez versenyképes ága­zat lehet a külpiacon. A megye ipari üzemei az eszten­dő első kilenc hónapjában 3,2 mil­liárd forint nyereséget értek el, s ez 13 százalékkal haladja meg a bázisidőszak eredményét. H. I. Magyar-osztrák vegyesvállalat hegesztéstechnológiára INNOWELD Kft. néven magyar— osztrák vegyesvállalat kezdte meg működését Gödöllőn. A harminc­millió forintos alaptőkével létesített hegesztés­technológiai, korlátolt fe­lelősségű társaságot a gödöllői MÉM Műszaki Intézet, az Agrobank Rt., a Komáromi Mezőgazdasági Kombi­nát, a Miskolci Mezőgazdasági Gép­gyártó Vállalat, valamint az auszt­riai Int­erweld GmbH alapította. A vegyesvállalat tagjai a különle­ges hő-, korrózió- és kopásálló he­gesztőanyagok kutatásában, ipari al­kalmazásának kidolgozásában, ezek felhasználásával gépalkatrészek és egységek fejlesztésében, a termékek nyugati piacokon való értékesítésé­ben működnek együtt. Tervbe vet­ték azt is, hogy a gödöllői konst­rukciójú mezőgazdasági gépeket, va­lamint az osztrák licenc alapján gyártandó különleges hegesztőanya­gokat tőkés piacokon értékesíti. (MTI) Energotechno Kft. néven új ma­gyar—szovjet közös vállalat ala­kult, amelynek feladata mérnöki­műszaki szolgáltatások, szellemi termékek, eljárások értékesítése. A közös vállalat alaptőkéje meghalad­ja a 25 millió forintot. Az Energo­­technoban kilenc magyar intéz­mény, valamint a Szovjetunió Tudo­mányos Akadémiájának kutató-fej­lesztő Intézete, az I­­AN vesz részt. A későbbi külkereskedelmi munkába az Intercooperation is bekapcsolódik. A magyar részese­dés 51 százalékos. Lehel hűtőszekrényeket gyártó üzem épül Kínában Ningpo váro­sában az Industrialexport és a Jászberényi Hűtőgépgyár vállalka­ RÖVIDEN zásában. A 10 millió svájci fran­kot meghaladó értékű üzlet kereté­ben létrehozandó üzem, évente 300 ezer háztartási készüléket gyárt majd a jászberényi üzem doku­mentációi alapján. Az új üzemet előreláthatólag 1988 első negyed­évében adják át. A magyar—osztrák idegenfor­galmi vegyesbizottság adatai sze­rint az év első tíz hónapjában 700 ezer osztrák turista látogatott Vas megyébe, 41 százalékkal többen, mint egy évvel korábban. A fej­lesztés érdekében a Savaria Tourist és a Stájer Információs Központ közös útikalauzt készít. De továb­bi együttműködést terveznek gaszt­ronómiai téren is. A kamara elnökének előadása Beck Tamás, a Magyar Kereske­delmi Kamara elnöke előadást tar­tott a Politikai Főiskola hallgatói részére az 1987. évi népgazdasági terv várható teljesítéséről, valamint az ebből fakadó feladatokról. (MKKI A tagozati ülés próbálkozása ellenére A BÚTORIPAR NEM TALÁL KÖZÖS NEVEZŐT Nemigen jutottak, azaz juthattak közös nevezőre a kamara bútoripari tagozatának legutóbbi elnökségi ülésén a faipar és a bútoripar képviselői. Mivel az iparág legfontosabb alapanyagszál­lítója feltehetően a jövőben is a faipar marad, így a faárak ala­kulása ezután is meghatározza a bútoripar teljesítőképességét, fej­lesztési lehetőségeit. A jelenlegi főpiaci árkövetés módszere nem ösztönöz a bútoripari termékek exportjára, a fagazdaságuk ugyan­is inkább az alacsonyabb feldolgozottsági fokú rönkfűrészáru és fagyártmány kivitelében érdekeltek. Az általános forgalmi adó jövő évi bevezetésével a hazai kereslet visszaesésére lehet számí­tani, vetették fel többen, ugyanakkor a szocialista országok bútor­gyártói is kezdik kiszorítani a magyar árukat a tőkés piacokról. A szocialista országokban­­ pedig az olcsóbb belföldi árak miatt szintén egyre nehezebbek az értékesítési feltételek. A mostani árrendszer alapelveit még 1979-ben alakították ki, ekkor írták elő ugyanis a kijelölt főpia­cok árkövetésének módszerét a fa­ipari alapanyagoknál. Az így kiala­kított árrendszer a gyakorlatban nem vált be, s a korábbi feszültsé­geket a két ágazat között csak tovább mélyítette. Ezt az utóbbi évek adatai is bizonyítják, a faipar exportja ugyanis meglódult, a ma­gyar bútoripar konvertibilis export­­növekedése viszont elmaradt a töb­bi szocialista ország 37—58 százalé­kos növekedési ütemétől. (Itt meg kell jegyezni, hogy a szocialista or­szágok közül egyik sem alkalmazza a főpiaci árkövetés módszerét.) Rá­adásul az exportösztönzési pályázati rendszer előnyei a faiparban érez­tették inkább a hatásukat. A főpiaci árkövetés hosszú átfu­tása sem kedvez a bútorexportőrök­nek, hiszen időközben sokszor a világpiaci árváltozásokkal ellentétes tendenciák érvényesülnek. Nemegy­szer előfordult, hogy amikor a vi­lágpiacon egyes termékek árai csök­kentek, nálunk áremelés történt, ár­csökkenésre viszont alig volt példa. Ahogy az elnökségi ülésen is töb­ben felvetették, a főpiacok kijelö­lése önkényes, és nem tükrözi a legfontosabb piacok ármozgásait. És ahogy a bútoripari tagozat által ké­szített tanulmány is megjegyzi, az ármozgások figyelésre alkalmas in­formációs források csupán részte­rületekre (NSZK, Franciaország) érvényesek. A műszaki, a szabvány és a minőségi kérdésekben a hazai­­és a főpiaci' meghatározások" sok tekintetben eltérnek. A tanulmány azt is felveti, hogy a Mezőgazda­­sági és­­­z Élelmezésügyi Miniszté­rium árhatósági jogkörével és az ármunkát végző szakapparátussal szemben­­a bútoriparnak nincsen sem egységes érdekképviselete, sem megfelelő­ hatásköre. Vajon változik-e a helyzet 1988. január elsejével? Ahogy a felszó­lalásokból és a tanulmányokból egyértelműen kitűnik az új sza­bályozás megmerevíti a jelenlegi egyenlőtlen érdekviszonyokat, s akár az egész bútoripari szakága­zat veszteségessé válhat. Jelenleg ugyanis semmiféle garancia nincs arra, hogy a faipari alapanyagok áremeléseit a bútoripar a jövőben is tovább háríthassa. (Ennek első­sorban a kereslet szab gátat.) A feszültségeket előidéző szakágazati érdeksérelmeket a fa-árrendszer korszerűsítésével valahogy orvosol­ni lehetne. A bútoripar megtette javaslatát, jóllehet az a faipari vál­lalatok elképzeléseivel feltehetően nem egyezik. A bútorosok egy ré­sze azt javasolja, hogy január else­jétől a kitermelő és alapanyaggyár­tó ágazatokhoz hasonlóan a leg­fontosabb faipari alapanyagok ára is kötött árrendszerbe tartozzék. (Holott a faipar éppen a szabad­árakért száll síkra.) Ez az induló áraknál feltehetően biztosítaná az esélyegyenlőséget, mind a szakága­zatok között, mind a szakágazaton belül. A bútorosok azt is szorgal­mazzák, hogy a január elsején életbe lépő árakat a faipar mind­addig ne emelhesse, amíg meg­egyezésre nem jut a felhasználó szakágazatokkal. Sőt, javasolják, hogy az Országos Anyag- és Ár­­hivatal segítségével a bútoripar hozzon létre egy olyan szervezetet, amely az árrendszernek és végre­hajtási módszereinek kialakításá­ban a MÉM szakhatóságának egyenrangú partnere lehetne. Mindez természetesen nem azt jelenti — még a bútorosok szerint sem —, hogy a faárak hosszú tá­von ne kerülhetnének a szabadárak kategóriájába. A gyártók csupán olyan átmeneti időszakot sürgetnek, amely lehetővé tenné a , a fa,vagyon jobb hasznosítását, az ágazatok műszaki fejlesztéséhez elegendő, nyereséget, a piaci értékítéletek ér­vényesítését, illetve a magasabb feldolgozottsági fokú termékek konvertibilis kivitelének fokozását. Mindezt a hatósági beavatkozás fokozatos megszüntetésével képzelik el. Nehéz viszont bútort gyártani, sőt exportálni, amikor a fatermékek dollárkitermelési mutatója 30—40 forint, ugyanakkor a bútoripar en­nél jóval kedvezőtlenebb mutatót hoz ki — vetette fel a Nyugat­­magyarországi Fakombinát osztály­­vezetője. Pedig bizonyára lenne né­hány módszer olyasfajta együttmű­ködésre, amely mind a faiparnak, mind a bútoriparnak megérné. A Balaton Bútorgyár és az MN Erdő- A FAIPARRAL gazdaság Veszprém például közös érdekeltségen alapuló együttműkö­dést dolgozott ki. A legkézenfek­vőbb a szállítók és a gyártók kö­zött talán a részvénytársaságok alapítása lenne, ha a gyártók meg­felelő tőkével beszállnának. Felte­hetően így magasabb feldolgozott­sági fokú termékek kerülnének ki alkatrészgyártó bázisok jöhetnének létre. Valahogyan tehát meg kelle­ne teremteni az egész fafeldolgozó vertikum érdekeltségét — hangzot­tak el a különféle észrevételek , hogy a magyar bútoripar részére megfelelő alapanyagot legyen érde­mes szállítania. Amíg dúl a harc a faipar és a bútoripar között, addig is készül­nek a jövő évi­­szabályozóváltozás­­ra. Galli Péter, a Tisza Bútoripari Vállalat vezérigazgató-helyettese vállalatának főbb átárazott muta­tóin keresztül próbálta érzékeltet­ni, milyen változásokra számíthat az iparág. Míg a bútoripari terme­lői áraknál 92,8 százalékos induló árindexet határoztak meg, addig az alapanyagok termelői áránál 105,5 százalékosat. Ez mintegy 8,4 szá­zalékkal kevesebb nyereséget tesz lehetővé 1987-ben a­ vállalatnak. A termelői árak sem egyformán vál­toznak a különféle alapanyagoknál, ha a faárak 6 százalékos áremelke­dését vesszük, az a korpusz búto­roknál jelent majd gondot, a szö­vetek 5 százalékos termelői áremel­kedése, vagy a műanyag 40—50 százalékos előrejelzeti árnövekedése feltehetően vagy a bútorkínálatban, vagy az árakban lesz érzékelhető. — Elképzelhető, hogy további ár­emelkedésekkel meghiúsulhat egy­két cég szocialista exportja — ve­tette fel az Artex vezérigazgatónő­je, Csáki Tiborné.­­ Az ped­ig nem megoldás, hogy ezeket az árukat majd tőkés országokban adjuk el, hiszen a többi szocialista ország jó­val kisebb árai versenyképessé­günket máris meglehetősen rontják. Az egyik kiút ebből a helyzetből, ha az alapanyaggyártók és a bú­torgyártók egy kerítésen belül ját­szanak — jegyezte meg Kovács Pál, az Ipari Minisztérium, osztály­vezetőjét -­-, ésa'nyérefeájjen­ is közö­sen osztoznak. Egyelőre viszont er­re nin­cs ki­ más, TeS'á­ fébbiS ' addig,­­ ameddig jóval jövedelmezőbb a fa­gazdaságoknak a feldolgozatlan ter­mék exportja, mintsem a belföldi gyártók ellátása alapanyaggal. A magyar bútoripari termékek választékának bővítésére, exportké­pességének fokozására egyébként ötletpályázatot hirdet a most meg­alakuló bútoripari tervbank. Ez utóbbit az MKK bútoripari tagoza­ta, az Ipari Formatervezési Tájé­koztató Központ, az Ipari Miniszté­rium és az OMFB hozza létre, mintegy 1 millió forintos alaptőké­vel. Az ötlettervek díjazására miint­­egy 500 ezer forintot szánnak. Bú­toriparunk arculata ettől bizonyára nem változik meg egyik napról a másikra, de talán közelebb viheti az iparágat a tőkés vevők ízlésbeli és minőségi követelményeihez. L. J. ADLER-MÁRKABOLT A BELVÁROSBAN Munkatársunktól: Eddig az Adler szó hallatán az irodagéptechnika fogalma „ugrott be” a gazdasági kérdésekkel fog­lalkozó olvasónak, a héten viszont a belvárosban ugyanezzel a névvel egy divatáru márkaüzlet nyílik. A tegnap rendezett sajtótájékoz­tatón megtudhattuk, hogy az NSZK egyik legnagyobb, diszkont-kereske­delemmel foglalkozó áruháza is Ad­ler névre hallgat, s a Skála-Tex­­szel közösen nyitja meg eme bizo­nyos üzletet a napokban, Budapest belvárosában, a Kristóf téren.­­ Az Adler cég az NSZK egyik legnagyobb kereskedelmi hálózatá­hoz, az Asco-csoporthoz tartozik, — mondta Axel Müller, az Adler cég igazgatója a tájékoztatón. Az Asco 10,5 milliárd márka forgal­mat ért el tavaly, ennek 80 száza­lékát az NSZK-ban, 15 százalékát az USA-ban, a többit főleg a Közös Piac országaiban. A legfontosabb részleg foglalkozik az úgynevezett diszkont-kereskedelemmel — itt ön­­kiszolgáló alapon válogathatnak a vevők —, ezenkívül barkácsáruhá­­zakat, textiláruházakat és bútoráru­házakat üzemeltet az Asco-csoport. E két utóbbi kategóriában érdekelt az Adler, amelynek évi forgalma mind a felsőruházatnál, mind a bú­tornál megközelíti az 1—1 milliárd márkát. A közvetítő szerepet ennél a konstrukciónál a Generalimpex vállalta magára, amely — mint azt Nagy László vezérigazgató ki­fejtette — már a negyedik márka­bolt megnyitásában működik közre. Budapesten és Szegeden ugyanis az osztrák Kludi céggel hoztak lét­re közös üzletet, egy évvel ezelőtt pedig a Sanyoval került sor közös üzlet nyitására, a szórakoztató elektronika területén. Ezek a konst­rukciók általában nullszaldós vagy exporttöbblettel járó kereskedelmi forgalom mellett valósulnak meg. Az Adler cégtől például jövőre 3 millió dollár értékű árut vásáro­lunk, ezzel szemben 4 millió dol­lár értékű magyar export áll. A Generalimpex idei teljesítményé­ről szólva Nagy László elmondta, hogy mind az export, mind az im­port 40 millió dollár körül fog alakulni, némi exporttúlsúly mel­lett. Most már csak az a kérdés, hogy az NSZK-ban a közép- vagy annál valamivel olcsóbb kategóriába szá­mító Adler-termékek milyen áron kerülnek majd forgalomba Magyar­­országon. Ezzel kapcsolatban Kézdi György, a Skála-Tex igazgatója ar­ra utalt, hogy az Adler termékek­kel tőkés importot kívánnak helyet­tesíteni, így az árfekvés a közepes­nél magasabb lesz. Mind a Skála- Tex igazgatója, mind az Adler ve­zetője ugyanakkor azt is hangsú­lyozta, hogy a két cég közötti ke­reskedelmi kooperációt később ter­melési kooperáció is követni fogja, sőt az sincs kizárva, hogy az Adler Magyarországon egy termelő ve­­gyesvállalatban vesz részt. Ez a vegyesvállalat az Adler technoló­giája és szabásmintái alapján ké­szíthetne felsőruházati cikkeket a magyar piacra, és az Adler saját piacaira egyaránt. 1987. DECEMBER 1. Wd3 A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA HETI ESEMÉNYEIRŐL December 1. Beck Tamás, a Magyar Kereske­delmi Kamara elnöke hivatalá­ban fogadja Philippe Lévy nagy­követet, a svájci—magyar ve­­gyesbizottság társelnökét. December 1. 10.00 óra 635. sz. terem A kamara bútoripari tagozata és a MTESZ Faipari Tudományos Egyesület Bútoripari Szakosztá­lya közös rendezvényt tart Napirend: 1. Értékelemzés és vállalati in­nováció a gyakorlatban. Előadó: Dr. Papp Ottó egy. adjunktus, BME. 2. Formatervezés Összehangolása a funkcióval és a konstrukció­val, az értékelemzés módszerei­vel. Előadó: Dr. Hegedűs József, titk. vez. Formatervezési Tanács Ttitkárság. 3. Egy kárpitozott bútor tovább­fejlesztése értékelemzés segítsé­gével. Előadó: Matlák Zoltán gyártmányfeji. irodavezető, BUBIV. December 1. A kamara győri székházában ülést tart az észak-dunántúli te­rületi bizottság építésügyi mun­kabizottsága. Az ülés témája előzetes helyzet­­értékelés az 1988. évi szabályo­zás tükrében.

Next