Világgazdaság, 1988. szeptember (20. évfolyam, 172/4921-193/4942. szám)

1988-09-01 / 172. (4921.) szám

MAGYAR GAZDASÁGI KAMARA Szeptember 10—25. között DÍSZVENDÉGKÉNT SVÁJCBAN Munkatársunktól, Marokkó mellett Magyarország lesz a díszvendége a szeptember 10—25. között Lausanne-ban megrendezésre kerülő Comptoir Suisse Nemzeti Vá­sárnak. A megtiszteltetésen túl ez azt is jelenti, hogy a magyar kiállítók bizonyos kedvezményekben is része­sülnek, például a borsos területi díj­nak kevesebb, mint felét kell csupán kifizetni — tudhattuk meg többek között azon a sajtótájékoztatón, ame­lyet a bemutatót szervező Hungexpo tartott tegnap. Magyarország egyébként rendsze­res részvevője a svájci vásároknak, kiállításoknak. Ám ezek a kiállítá­sok, illetve a magyar vállalatok pró­bálkozásai többnyire a német nyelv­területű Svájcra korlátozódtak. A mostani kiállítással, illetve ennek kapcsán megrendezésre kerülő Ma­gyar Héttel elsősorban a francia nyelvterületű Svájcot szeretnénk meghódítani — mondotta a sajtótá­jékoztatón Melega Tibor kereskedel­mi miniszterhelyettes. A másik cél pedig, javítani a ma­gyar kivitel struktúráját. Jelenleg ugyanis az 550 millió svájci frankos forgalomnak több mint 60 százalé­kát — ez jellemző mind a két oldal­ra — félkész termékek és nyersanya­gok adják. A rendezők arra számí­tanak, hogy a Magyar Hét során olyan új kapcsolatok alakulnak ki, amelyek a feldolgozott termékek for­galmának bővülésével járnak. A struktúraproblémától eltekintve egyébként kedvezően ítélhetők meg a magyar—svájci gazdasági kapcso­latok. A kapcsolatok további bővítését várja a kiállítástól, illetve a Magyar Héttől a Magyar Gazdasági Kamara, amelynek — több mint 160 tagvál­lalattal — idestova négy éve műkö­dik a svájci tagozata. Mint ahogy ezt Virágh Istvánnétól, az Intercoopera­­tion Rt. vezérigazgatójától, a kamara svájci tagozatának elnökétől hallhat­tuk. a kamara szeptember 13-án magyar napot rendez, amelyen le­hetőség nyílik arra, hogy a svájci üzletemberek a magyar külkereske­delem képviselőivel megbeszélése­ket folytassanak különféle gazdasági témákról, beleértve a bankszférát és a turizmust is. A kamara a kiállítás teljes nyitva tartási ideje alatt „Business Center" elnevezéssel in­­formácós irodát működtet. A komoly szakmai programok mel­lett számos érdekes, színes rendez­vénnyel kívánják megnyerni a ma­gyar kiállítók nemcsak a szakembe­reket, hanem a nagyközönséget is. Mint ahogy Kovács István, a Hung­expo vezérigazgatója elmondotta, divatbemutatót szerveznek, a Hun­­garotex és a Kultúra Külkereskedel­mi Vállalat árusítani is fog, és ma­gyar étterem is fogad vendégeket majd. Ez utóbbi a „Gutes aus Un­garn” programhoz kapcsolódik. A tervek szerint ugyanis ezt az akciót — amely a kereskedelmi miniszter­­helyettes szerint sikeresnek bizo­nyult az NSZK-ban — szeretnék most kiterjeszteni Svájcra. Az elmondottakból teljesen egyér­telmű, hogy Magyarország bővíteni szeretné gazdasági kapcsolatait Svájccal. Lapunknak arra a kérdé­sére, hogy a magyar kivitel foko­zását mennyiben teszik lehetővé a kereskedelempolitikai szabályok, a kereskedelmi miniszterhelyettes ki­fejtette, Magyarország és Svájc ke­reskedelempolitikai kapcsolatai jók. Az ipari termékek esetében nincse­nek mennyiségi korlátozások, csupán néhány mezőgazdasági termék — például bor, szalámi — esetében él­nek ilyen módszerrel a svájci ható­ságok. Ez azonban nem megkülön­böztető jellegű korlátozás, hanem a svájci agrárpolitika része, tehát minden külföldivel szemben alkal­mazzák. Nincs korlátozás olyan me­zőgazdasági termékekre — szemben a Közös Piaccal —, mint például a baromfi vagy a konzervek. A keres­kedelempolitikában csupán egyetlen problémát kell megoldani, ez pedig az általános preferenciarendszer (GSP), amelyet Ausztriával éppen a közelmúltban sikerült rendezni. A jövőben szeretnénk elérni, hogy a jövőben Svájc Magyarországgal szemben is ilyen elbírálást alkal­mazzon. „Vállalatunk mindent megtett" al VIÉRT hozzászólása A Világgazdaság 1988. augusztus 30-án megjelent számában „írószer­­család-bemutató a Desing Center­ben” cikkben tudósítottak az Invent Kisszövetkezet sajtótájékoztatójáról. Ebben vállalatunkat kvázi-negatív megközelítésben említették és olyat állítottak, hogy a termékcsaládot 20 munkanapon belül értékesíteni le­het. Ezzel szemben szeretnénk vál­lalatunk részéről a következőket is­mertetni: Az Invent Építőipari és Szolgálta­tó Kisszövetkezet 1987 decemberé­ben levélben megkereste vállalatun­kat, amelyben az ún. Dokuplast pa­pírtermékekre és kétféle műanyag termékre tett árra és mennyiségre ajánlatot. A termékek láttán nem zárkóztunk el a kereskedelmi forga­lomba történő bevezetéstől, de az ár mérséklését kértük. (A papírtermé­kek ún. fóliázott kivitelben kerültek bemutatásra.) 1987. december 28-án a bemutatott termékekre (15 félére) megrendelést adtunk át a kisszövetkezetnek 5 300 000 forint értékben. Szállítási határidőnek: 1988. március 25-ét kértük. A visszaigazolás megtörtént, a határidőt elfogadták és a 20 banki munkanapos határidős leszedési megbízás ellen sem emeltek kifogást. Eltelt az I. negyedév és a megren­delt papírtermékekből szállítás nem történt. Személyes megbeszélésre szállítási határidő-hosszabbításhoz június 25-ig hozzájárultunk. Konkrét szállításra kerülő mintá­kat április végén, május elején cikkünkhöz kaptunk, sajnos nem az előzőleg be­mutatott kivitelben: — fóliázás helyett lakkozott ki­vitel, amely a hajtásvonalak mentén repedezik; — ún. nagygerinces iratgyűjtő gyűrűs szerkezet helyett levélrend­­dezőben használt szerkezettel,­­ 15-féle termékből is készült el. Június 25. helyett június 30-ig át­vettük azokat a termékeket, amelye­ket egységeinkbe szállítottak. Továb­bi átvételtől elzárkóztunk, mert a nem kedvező ár nem talált kedvező fogadtatásra a vevőknél, s ez körülbe­lül 2 millió forintot jelentett válla­latunknak. A termékekből egyéb­ként jelenleg is van az egységeink­ben. A szövetkezetnek július 12-én megírtuk, hogy a termék további forgalmazásától nem zárkózunk el, javasoltuk szeptember végi, október eleji személyes tárgyalást és ismé­telten kértük az árak felülvizsgála­tát. Úgy érezzük, hogy vállalatunk mindent megtett az új termék ke­reskedelmi forgalomba hozatalához. dr. Tóth György vezérigazgató, Piért Kereskedelmi Vállalat A CIB (Central-European International Bank Ltd.) Budapest tájékoztatója a nemzetközi pénzpiaci kamatokról az 1988. szeptember 2-i valutanapra USA dollár prime rate 10,5 p. c. Canada prime rate 11,25 p. c. 1 hónapos 3 hónapos 6 hónapos lekötésekre USD 8 3 8—1 2 8 1 2—5 8 8 7 8—9 DEM 4 7 8—5 5—5 1 8 5 3 8—1 2 CHF 3 3 8—1 2 3 5 8—3 4 3 7 8—4 NLG 5 3 8—1 2 5 5 8—3 4 5 3 4—7 8 GBP 12—12 1 812 1 4—12 3 812 1 4—3 8 JPY 5—5 1 8 4 7 8—5 5—5 1 8 BEC 7—7 1 8 7 1 2—5 8 7 7 8—8 FRF 7 5 8—3 4 8—8 1 8 8 1 2—5 8 ECU 7 1 4—3 8 7 5 8—3 4 7 7 8—8 Kórházépítési alapítvány A Komárom Megyei Tanács Egye­sített Kórház-Rendelőintézet (Tata­bánya I., Semmelweis utca 2.) ve­zetése 1983. július 20-án vállalatok­kal, üzemekkel, szövetkezetekkel együtt 3,5 millió forinttal kórház­­építési alapítványt tett. A kórházépítési alapítvány célja, hogy a közel 100 éves, korszerű el­látásra alkalmatlan épületben lévő gyermekgyógyászati, szülészeti-nő­gyógyászati, fül-orr-gégészeti osztá­lyok részére modern, a mai köve­telményeknek megfelelő osztályokat építsenek. Azok a gazdasági, társadalmi, po­litikai szervezetek és áldozatkész egyének, akik e nemes célt támo­gatni szeretnék, az alábbi csekk­számlára utalhatják át pénzadomá­nyaikat: OTP Komárom Megyei Igazgatósága (Tatabánya, V., Fel­­szabadulás tér 32.). Csekkszámla­szám: 736-32444. (MGK) Vegyesvállalati tapasztalatok a kamara ügyvezetősége előtt Az 1986. január 1-jével a külföldi működő tőke ösztönzése érde­kében életbe léptetett új rendelkezések az elmúlt két év tapasztala­tai alapján nem eredményeztek áttörést ezen a területen — állapí­totta meg keddi ülésén a Magyar Gazdasági Kamara Ügyvezetősége. A kétségtelenül meglévő bel- és külföldi érdeklődés ellenére az ily módon bevont tőke nagysága (mintegy 200 millió dollár) népgazdasági szinten elhanyagolható mértékű, így a vegyesvállalatok működése ma még távolról sem képes érdemben hatni a népgazdasági folyama­tokra. Az új társasági törvény megalko­tása kapcsán folyamatban van a ve­gyesvállalati szabályozás felülvizs­gálata is. Remélhető azonban, hogy nem pusztán újabb cégformák ko­difikálásáról van szó, hanem egy ha­tékonyabb gazdálkodás lehetőségét biztosító, liberálisabb tőkeáramlási mechanizmus jogi feltételrendszeré­nek megteremtéséről. A jelenlegi gyakorlat szerint az engedélyezés legfőbb funkciója — a hatóságok felfogásában — a fizetési mérleg vé­delme. Ennek érdekében az engedé­lyezés az alapítás fázisában kíván kikényszeríteni olyan ígéreteket (po­zitív devizaszaldó), amelyek teljesí­tése nemegyszer bizonytalan. A leg­több vita abból ered, ha a külföldi alapító nem tud, vagy nem is akar szerződéses garanciát vállalni a tő­kés piaci értékesítésre. Ilyenkor az a megoldás sem segít, hogy a kül­földi fél önkorlátozást vállal a pro­fit repatriálásában, hiszen ez ellen­tétes a beruházásvédelmi megálla­podásokban is garantált jogokkal. Ebből következően egyértelmű a fel­ismerés, mely szerint a piaci-mone­táris viszonyok kiterjesztése, egy li­berálisabb importgazdálkodás érvé­nyesítése szükségtelenné teszi, hogy a külföldi működő tőke bevonása te­rületén az engedélyezés feladata le­gyen a fizetési mérleg védelme. A pozitív devizaszaldót elősegítő tőkés exportérdekeltséget, a tisztán belföldi piacra vagy szocialista ex­portra spekuláló vállalkozások ki­szűrését indirekt eszközökkel kell kikényszeríteni — szögezi le a ka­marai előterjesztés. Persze továbbra is fenntartható, hogy tisztán keres­kedelmi tevékenységre vegyesválla­lat ne, illetve csak indokolt esetben, egyedi engedélyezés alapján jöhes­sen létre, de megfontolandó az is, hogy adó-diszpreferenciával (több­letadó, lefölözés) akadályozzák meg a nem kívánt „vegyesvállalatok” (vi­deóboltok, butikok) létrejöttét. Az engedélyezés funkcióját tehát cél­szerű a jövőben arra korlátozni, ami a külfölddel kapcsolatos tőkemoz­gás devizahatósági kontrollja szem­pontjából szükséges. Az engedélye­zés további egyszerűsítését jelenthe­ti — és ezzel az illetékes szervek is egyetértenek —, ha bizonyos felté­telek (törzstőke, vagy tőkerész érték­határa) esetén devizahatósági enge­délyezés sem szükséges, hanem a vegyesvállalat egyszerűen cégbe­jegyzéssel létrehozható. A szabályozás másik eleme, a ve­gyesvállalatoknak nyújtott adópre­ferenciák gyakorlatilag változatla­nok maradnak a tervek szerint. Az egységes vállalkozási nyereségadó alkalmazására vonatkozó törvény tervezete a külföldi részvétellel mű­ködő gazdasági társulások esetében olyan mértékű adókedvezményeket állapít meg, amely biztosítja, hogy a társasági adó mértéke a jelenlegi színvonalnak feleljen meg. Az adó­­preferenciák mértéke viszont — aho­gyan ez már többször is megfogal­mazódott — nemzetközileg nem ver­senyképes, a külföldi tőkét sikeresen becsalogató országok esetenként en­nél vonzóbb adózási feltételeket, kedvezményeket kínálnak. A preferenciákkal azonban nem­csak ezen a téren vannak gondok. Az adókedvezmény — a jelenlegi gyakorlat szerint — a vállalat meg­alapításakor lép érvénybe, s így pél­dául egy komolyabb beruházás be­fejezéséig, az értékteremtő folyamat megkezdéséig évek telhetnek el. Kü­lönösen súlyos problémát jelent ez az idegenforgalomban, a vegyesvál­lalati formában üzemelő szállodák esetében. Itt ugyanis eleve hosszabb a megtérülési idő, ráadásul az első évek üzemeltetése általában veszte­séges, s így az adómentességnek gyakorlatilag nincs jelentősége. E téren is pozitív változások várhatók, mivel a Tervgazdasági Bizottságban (TGB) egyetértés alakult ki, hogy a kedvezményezett periódus az üzem­szerű működés megkezdésétől indul. Idetartozik az is, hogy a veszteség­­elhatárolás gyakorlatát fenn kell tartani a nemzetközileg alkalmazott normák szerint. (A veszteségelhatá­rolás intézménye teszi lehetővé, hogy a későbbi évek nyereségéből adózás előtt leírják az első évek esetleges veszteségeit.) Az adómentességet élvező terüle­tek kijelölése tulajdonképpen ága­zati, termékcsoportonkénti preferá­lást jelent, ami akkor helyes, ha a struktúraváltási célkitűzésekkel egy­beesik. Ez a preferenciarendszer azonban merev, s az adókedvezmény, illetve -mentesség kritériumait in­kább a világpiaci versenyképesség alapján kellene meghatározni. Egy korábbi javaslat már kezdeményezte az adómentesség kiterjesztését azok­ra a területekre, ahol a termelés több mint 70 százaléka konvertibi­lis elszámolású piacon értékesül, s ugyanakkor ennek importigénye nem haladja meg a 30 százalékot. Az MGK Ügyvezetősége úgy véli, hogy a mértékeken lehet vitatkozni, de a konstrukció ésszerűségén alig­ha. A tapasztalatok összegzését s az ebből fakadó konzekvenciák levo­nását követően a kamara ügyveze­tősége javaslatokat fogalmazott meg a TGB-nek a külföldi tőkebevonás hazai intézményrendszerének fej­lesztésére. A kamara javaslatának lényegéről Szavas Péter, az MGK főosztályvezető-helyettese a Világ­­gazdaságnak elmondta, hogy olyan önálló, ütőképes szervezet létreho­zását szorgalmazzák, amely az ala­pítók számára üzletbarát módon se­gíti a vegyesvállalatok létrejöttét. Ezzel egycsatornássá teszi a külön­féle szakhatósági engedélyek kiadá­sát. Emellett saját beruházási forrá­sokkal rendelkezik, amelyekkel ipa­ri parkokat képes létrehozni, illetve állami alapjuttatást ad. Szóba jöhet az is, hogy e szervezet résztulajdont vállal a vegyes érdekeltségű és a hazai vállalkozásokban egyaránt. H. Z. M. Magyar—malaysiai vegyesvállalat fafeldolgozásra SEGÍTS MAGÁDON - A Malaysia a világ első számú faex­portőre. A délkelet-ázsiai ország exportjának 90 százalékát rönk- és fűrészáru formájában szállítja megrendelőinek. Ha ezekhez a té­nyekhez hozzátesszük azt, hogy Ma­gyarországon 2035-ig nem növelhető a fakitermelés volumene, akkor ké­zenfekvő a következtetés: van ke­resnivalónk ezen a tájon. Erre jöt­tek rá az Industrialexport külke­reskedői és bútoripari szakemberek­kel karöltve akcióba léptek. A malaysiai kitermelésben eddig még fel nem dolgozott méretű fá­kat találtak, amelyek magyarországi technológiával megmunkálva a ha­zai bútoripar számára kitűnő alap­anyagot jelentenek. A július végén aláírt vegyesvállalati szerződés ér­telmében mintegy háromnegyed millió malaysiai dolláros beruházás kezdődik, melynek alaptőkéjét (300 ezer malaysiai dollár) 50—50 száza­lékban a magyar, illetve a malay­siai partner adja, a további részét pedig helyi hitellehetőségek igény­­bevételével biztosítják. A beruházás jellemzőjeként talán annyi is elég lenne, hogy ha a megvalósuló üzem termelését a világpiacon értékesíte­nék, akkor fél esztendő alatt meg­térülne a vállalkozás. Persze erről szó sincs, hiszen a dolog lényege ép­pen az, hogy a hazai ipar égető alapanyaghiányán enyhítsenek. Az ügylet bonyolítására a honi gyakorlatban szokványosnak , nem nevezhető konstrukciót találtak az érdekeltek. A bútorszakma érintett képviselői (az Agria, a Bácska, a Balaton, a Debrecen, a Kanizsa, a Tisza és a Zala Bútorgyár, valamint a Mezőberényi Faipari Szövetkezet és a Szék- és Kárpitosipari Vállalat) a Home Art-tal és az Industrialex­­porttal közösen társulást hoztak lét­re, s megbízták az Industrialexportot, hogy a társulást a malysiai rész­vénytársaságban képviselje. Az ok­tóberben induló beruházás a ter­vek szerint jövő nyár elejére készül el, s óvatos becslések szerint kb. két PIAC IS MEGSEGÍT és fél év alatt fut fel az induló (70 százalékos) kapacitásáról a maximá­lis 6 ezer köbméter éves teljesít­ményre. Ez a mennyiség egyébként a magyar bútoripar jelenlegi alap­­anyaghiányának egynegyede. Mint a magyar külkereskedelmi vállalatnál elmondották: ily módon a bútoripar az eddiginél lényegesen kedvezőbb feltételekkel jut exportképes nyers­anyaghoz. Az Industrialexport a bonyolítás­hoz úgynevezett feldolgozásos devi­zahitel-konstrukcióra kapott lehető­séget. A vegyesvállalat tevékenysé­ge ugyanis malaysiai határparitáson véget ér. Az Industrialexport bizo­mányosként hozza be a kész faipari alapanyagot, s ennek fejében vi­szont egy éven belül tőkés exportot kell produkálnia kész bútorból. Hajduska Miklós 1988. SZEPTEMBER 1. Kamarai közlemények A Magyar Gazdasági Kamara szöuli irodája decemberben magyar termékkatalógus-bemutatót rendez. Felkérjük az e piac iránt érdeklő­dő tagvállalatainkat, hogy angol nyelvű kiadványaikat az alábbi címre október 31-ig küldjék el.Cím: Mr. Sándor, Csányi director, Hun­garian Chamber of Commerce Kukje Center Blog 1191., 2-Ka Hangang Ro, Yongsan-ku Seoul, Dél-Korea.* 1988. november 26. és december 1. között magyar gazdasági megjele­nésre kerül sor Izraelben, melynek keretében a Skála Reklámstúdió árubemutatót, a Magyar Gazdasági Kamara műszaki-üzleti előadás-so­rozatot szervez. A szakközönséget célzó eseménysorozat fölött az Iz­raeli Kereskedelmi Kamara vállalt védnökséget. Az előadás-sorozatra jelentkező vállalatnak viselnie kell az előadó kiutazásával kapcsolatos devizaköltséget, valamint a rendez­vény itthoni elkészítésének egy ré­szét és az előadó repülőjegyét fe­dező 151 ezer forintos hozzájárulást. A fenti költségek vállalásának visszaigazolása mellett a jelentke­zés elfogadásának feltétele, hogy 1988. szeptember 12-ig a Magyar Gazdasági Kamara exportösztönzé­si osztályára (Budapest, V., Kossuth L. tér 6—8.) eljuttassák az előadás címét és féloldalas, vevőcentriku­­san megfogalmazott angol nyelvű tartalmi kivonatát, valamint ango­lul jól beszélő előadó kijelölését. Az előadás-sorozattal kapcsolatban információt ad Salamon Miklós osz­tályvezető, telefon: 532-685. MAGYAR BŐRÁRUK PÁRIZSBAN Munkatársunktól: A „Semaine Internationale du Cuir” elnevezésű szakvásárt a világ bőriparának és borkereskedelmének talán legnagyobb, legfontosabb se­regszemléjeként tartják számon. A mintegy 80 ezer négyzetméter alap­területen kétezer kiállító mutatja be termékeit: bőr- és bőrfeldolgozó ipari gépeket, alapanyagokat, vala­mint bőrből készült divatcikkeket. A magyar színeket idestova 25. alkalommal a Tannimpex Külkeres­kedelmi Vállalat képviseli. A Tan­­ninpex égisze alatt négy ruhaipari cég (a Debreceni Ruhagyár, a Hu­nor Pécsi Kesztyű és Bőrruházati Vállalat, az Oroszlányi Ruházati Kisszövetkezet, a Minőségi Szűcs-, Bőr- és Ruházati Ipari Szövetkezet), négy cipőgyár (a Junior, a Kiskun, a Sabaria és a Szabolcs Cipőgyár), két cipőipari szövetkezet (a nyír­egyházi és a Takarékosság), a Pest Megyei Műanyagipari Vállalat, az Interm­as külkereskedelmi közös vál­lalat mutatja be legújabb modell­jeit. Ma, amikor egyre többen élnek az alanyi külkereskedelmi jog adta le­hetőségekkel — mondotta a vásárral kapcsolatban tegnap megrendezett sajtótájékoztatón Endreffy György, a Tannimpex vezérigazgatója — cé­günk intézi a bőr- és bőrfeldolgozó­ipar export-import forgalmának nagy részét. Mutatják ezt a számok is, hiszen a vállalat tavaly 10 mil­liárd forintos forgalmat könyvelhe­tett el. Úgy véljük — fűzte hozzá a vezérigazgató —, hogy a párizsi bérhét hozzájárulhat a forgalom bővítéséhez. Termékbemutatónk és az ehhez kapcsolódó showműsor nélkülözhetetlen részét képezi a Tannimpex és a magyar bőrfeldol­gozó ipar export marketingtevé­kenységének. Az egyik legjelentő­sebb exportüzlet is ehhez az ese­ményhez kötődik, hisz az amerikai Rockport céggel 1984-ben itt vették fel először a kapcsolatot, s az azóta eltelt időben a Kiskun Cipőgyárban egymillió pár cipőt gyártottak az amerikai partner megrendelésére. 3

Next