Világgazdaság, 1988. szeptember (20. évfolyam, 172/4921-193/4942. szám)
1988-09-01 / 172. (4921.) szám
MAGYAR GAZDASÁGI KAMARA Szeptember 10—25. között DÍSZVENDÉGKÉNT SVÁJCBAN Munkatársunktól, Marokkó mellett Magyarország lesz a díszvendége a szeptember 10—25. között Lausanne-ban megrendezésre kerülő Comptoir Suisse Nemzeti Vásárnak. A megtiszteltetésen túl ez azt is jelenti, hogy a magyar kiállítók bizonyos kedvezményekben is részesülnek, például a borsos területi díjnak kevesebb, mint felét kell csupán kifizetni — tudhattuk meg többek között azon a sajtótájékoztatón, amelyet a bemutatót szervező Hungexpo tartott tegnap. Magyarország egyébként rendszeres részvevője a svájci vásároknak, kiállításoknak. Ám ezek a kiállítások, illetve a magyar vállalatok próbálkozásai többnyire a német nyelvterületű Svájcra korlátozódtak. A mostani kiállítással, illetve ennek kapcsán megrendezésre kerülő Magyar Héttel elsősorban a francia nyelvterületű Svájcot szeretnénk meghódítani — mondotta a sajtótájékoztatón Melega Tibor kereskedelmi miniszterhelyettes. A másik cél pedig, javítani a magyar kivitel struktúráját. Jelenleg ugyanis az 550 millió svájci frankos forgalomnak több mint 60 százalékát — ez jellemző mind a két oldalra — félkész termékek és nyersanyagok adják. A rendezők arra számítanak, hogy a Magyar Hét során olyan új kapcsolatok alakulnak ki, amelyek a feldolgozott termékek forgalmának bővülésével járnak. A struktúraproblémától eltekintve egyébként kedvezően ítélhetők meg a magyar—svájci gazdasági kapcsolatok. A kapcsolatok további bővítését várja a kiállítástól, illetve a Magyar Héttől a Magyar Gazdasági Kamara, amelynek — több mint 160 tagvállalattal — idestova négy éve működik a svájci tagozata. Mint ahogy ezt Virágh Istvánnétól, az Intercooperation Rt. vezérigazgatójától, a kamara svájci tagozatának elnökétől hallhattuk. a kamara szeptember 13-án magyar napot rendez, amelyen lehetőség nyílik arra, hogy a svájci üzletemberek a magyar külkereskedelem képviselőivel megbeszéléseket folytassanak különféle gazdasági témákról, beleértve a bankszférát és a turizmust is. A kamara a kiállítás teljes nyitva tartási ideje alatt „Business Center" elnevezéssel informácós irodát működtet. A komoly szakmai programok mellett számos érdekes, színes rendezvénnyel kívánják megnyerni a magyar kiállítók nemcsak a szakembereket, hanem a nagyközönséget is. Mint ahogy Kovács István, a Hungexpo vezérigazgatója elmondotta, divatbemutatót szerveznek, a Hungarotex és a Kultúra Külkereskedelmi Vállalat árusítani is fog, és magyar étterem is fogad vendégeket majd. Ez utóbbi a „Gutes aus Ungarn” programhoz kapcsolódik. A tervek szerint ugyanis ezt az akciót — amely a kereskedelmi miniszterhelyettes szerint sikeresnek bizonyult az NSZK-ban — szeretnék most kiterjeszteni Svájcra. Az elmondottakból teljesen egyértelmű, hogy Magyarország bővíteni szeretné gazdasági kapcsolatait Svájccal. Lapunknak arra a kérdésére, hogy a magyar kivitel fokozását mennyiben teszik lehetővé a kereskedelempolitikai szabályok, a kereskedelmi miniszterhelyettes kifejtette, Magyarország és Svájc kereskedelempolitikai kapcsolatai jók. Az ipari termékek esetében nincsenek mennyiségi korlátozások, csupán néhány mezőgazdasági termék — például bor, szalámi — esetében élnek ilyen módszerrel a svájci hatóságok. Ez azonban nem megkülönböztető jellegű korlátozás, hanem a svájci agrárpolitika része, tehát minden külföldivel szemben alkalmazzák. Nincs korlátozás olyan mezőgazdasági termékekre — szemben a Közös Piaccal —, mint például a baromfi vagy a konzervek. A kereskedelempolitikában csupán egyetlen problémát kell megoldani, ez pedig az általános preferenciarendszer (GSP), amelyet Ausztriával éppen a közelmúltban sikerült rendezni. A jövőben szeretnénk elérni, hogy a jövőben Svájc Magyarországgal szemben is ilyen elbírálást alkalmazzon. „Vállalatunk mindent megtett" al VIÉRT hozzászólása A Világgazdaság 1988. augusztus 30-án megjelent számában „írószercsalád-bemutató a Desing Centerben” cikkben tudósítottak az Invent Kisszövetkezet sajtótájékoztatójáról. Ebben vállalatunkat kvázi-negatív megközelítésben említették és olyat állítottak, hogy a termékcsaládot 20 munkanapon belül értékesíteni lehet. Ezzel szemben szeretnénk vállalatunk részéről a következőket ismertetni: Az Invent Építőipari és Szolgáltató Kisszövetkezet 1987 decemberében levélben megkereste vállalatunkat, amelyben az ún. Dokuplast papírtermékekre és kétféle műanyag termékre tett árra és mennyiségre ajánlatot. A termékek láttán nem zárkóztunk el a kereskedelmi forgalomba történő bevezetéstől, de az ár mérséklését kértük. (A papírtermékek ún. fóliázott kivitelben kerültek bemutatásra.) 1987. december 28-án a bemutatott termékekre (15 félére) megrendelést adtunk át a kisszövetkezetnek 5 300 000 forint értékben. Szállítási határidőnek: 1988. március 25-ét kértük. A visszaigazolás megtörtént, a határidőt elfogadták és a 20 banki munkanapos határidős leszedési megbízás ellen sem emeltek kifogást. Eltelt az I. negyedév és a megrendelt papírtermékekből szállítás nem történt. Személyes megbeszélésre szállítási határidő-hosszabbításhoz június 25-ig hozzájárultunk. Konkrét szállításra kerülő mintákat április végén, május elején cikkünkhöz kaptunk, sajnos nem az előzőleg bemutatott kivitelben: — fóliázás helyett lakkozott kivitel, amely a hajtásvonalak mentén repedezik; — ún. nagygerinces iratgyűjtő gyűrűs szerkezet helyett levélrenddezőben használt szerkezettel, 15-féle termékből is készült el. Június 25. helyett június 30-ig átvettük azokat a termékeket, amelyeket egységeinkbe szállítottak. További átvételtől elzárkóztunk, mert a nem kedvező ár nem talált kedvező fogadtatásra a vevőknél, s ez körülbelül 2 millió forintot jelentett vállalatunknak. A termékekből egyébként jelenleg is van az egységeinkben. A szövetkezetnek július 12-én megírtuk, hogy a termék további forgalmazásától nem zárkózunk el, javasoltuk szeptember végi, október eleji személyes tárgyalást és ismételten kértük az árak felülvizsgálatát. Úgy érezzük, hogy vállalatunk mindent megtett az új termék kereskedelmi forgalomba hozatalához. dr. Tóth György vezérigazgató, Piért Kereskedelmi Vállalat A CIB (Central-European International Bank Ltd.) Budapest tájékoztatója a nemzetközi pénzpiaci kamatokról az 1988. szeptember 2-i valutanapra USA dollár prime rate 10,5 p. c. Canada prime rate 11,25 p. c. 1 hónapos 3 hónapos 6 hónapos lekötésekre USD 8 3 8—1 2 8 1 2—5 8 8 7 8—9 DEM 4 7 8—5 5—5 1 8 5 3 8—1 2 CHF 3 3 8—1 2 3 5 8—3 4 3 7 8—4 NLG 5 3 8—1 2 5 5 8—3 4 5 3 4—7 8 GBP 12—12 1 812 1 4—12 3 812 1 4—3 8 JPY 5—5 1 8 4 7 8—5 5—5 1 8 BEC 7—7 1 8 7 1 2—5 8 7 7 8—8 FRF 7 5 8—3 4 8—8 1 8 8 1 2—5 8 ECU 7 1 4—3 8 7 5 8—3 4 7 7 8—8 Kórházépítési alapítvány A Komárom Megyei Tanács Egyesített Kórház-Rendelőintézet (Tatabánya I., Semmelweis utca 2.) vezetése 1983. július 20-án vállalatokkal, üzemekkel, szövetkezetekkel együtt 3,5 millió forinttal kórházépítési alapítványt tett. A kórházépítési alapítvány célja, hogy a közel 100 éves, korszerű ellátásra alkalmatlan épületben lévő gyermekgyógyászati, szülészeti-nőgyógyászati, fül-orr-gégészeti osztályok részére modern, a mai követelményeknek megfelelő osztályokat építsenek. Azok a gazdasági, társadalmi, politikai szervezetek és áldozatkész egyének, akik e nemes célt támogatni szeretnék, az alábbi csekkszámlára utalhatják át pénzadományaikat: OTP Komárom Megyei Igazgatósága (Tatabánya, V., Felszabadulás tér 32.). Csekkszámlaszám: 736-32444. (MGK) Vegyesvállalati tapasztalatok a kamara ügyvezetősége előtt Az 1986. január 1-jével a külföldi működő tőke ösztönzése érdekében életbe léptetett új rendelkezések az elmúlt két év tapasztalatai alapján nem eredményeztek áttörést ezen a területen — állapította meg keddi ülésén a Magyar Gazdasági Kamara Ügyvezetősége. A kétségtelenül meglévő bel- és külföldi érdeklődés ellenére az ily módon bevont tőke nagysága (mintegy 200 millió dollár) népgazdasági szinten elhanyagolható mértékű, így a vegyesvállalatok működése ma még távolról sem képes érdemben hatni a népgazdasági folyamatokra. Az új társasági törvény megalkotása kapcsán folyamatban van a vegyesvállalati szabályozás felülvizsgálata is. Remélhető azonban, hogy nem pusztán újabb cégformák kodifikálásáról van szó, hanem egy hatékonyabb gazdálkodás lehetőségét biztosító, liberálisabb tőkeáramlási mechanizmus jogi feltételrendszerének megteremtéséről. A jelenlegi gyakorlat szerint az engedélyezés legfőbb funkciója — a hatóságok felfogásában — a fizetési mérleg védelme. Ennek érdekében az engedélyezés az alapítás fázisában kíván kikényszeríteni olyan ígéreteket (pozitív devizaszaldó), amelyek teljesítése nemegyszer bizonytalan. A legtöbb vita abból ered, ha a külföldi alapító nem tud, vagy nem is akar szerződéses garanciát vállalni a tőkés piaci értékesítésre. Ilyenkor az a megoldás sem segít, hogy a külföldi fél önkorlátozást vállal a profit repatriálásában, hiszen ez ellentétes a beruházásvédelmi megállapodásokban is garantált jogokkal. Ebből következően egyértelmű a felismerés, mely szerint a piaci-monetáris viszonyok kiterjesztése, egy liberálisabb importgazdálkodás érvényesítése szükségtelenné teszi, hogy a külföldi működő tőke bevonása területén az engedélyezés feladata legyen a fizetési mérleg védelme. A pozitív devizaszaldót elősegítő tőkés exportérdekeltséget, a tisztán belföldi piacra vagy szocialista exportra spekuláló vállalkozások kiszűrését indirekt eszközökkel kell kikényszeríteni — szögezi le a kamarai előterjesztés. Persze továbbra is fenntartható, hogy tisztán kereskedelmi tevékenységre vegyesvállalat ne, illetve csak indokolt esetben, egyedi engedélyezés alapján jöhessen létre, de megfontolandó az is, hogy adó-diszpreferenciával (többletadó, lefölözés) akadályozzák meg a nem kívánt „vegyesvállalatok” (videóboltok, butikok) létrejöttét. Az engedélyezés funkcióját tehát célszerű a jövőben arra korlátozni, ami a külfölddel kapcsolatos tőkemozgás devizahatósági kontrollja szempontjából szükséges. Az engedélyezés további egyszerűsítését jelentheti — és ezzel az illetékes szervek is egyetértenek —, ha bizonyos feltételek (törzstőke, vagy tőkerész értékhatára) esetén devizahatósági engedélyezés sem szükséges, hanem a vegyesvállalat egyszerűen cégbejegyzéssel létrehozható. A szabályozás másik eleme, a vegyesvállalatoknak nyújtott adópreferenciák gyakorlatilag változatlanok maradnak a tervek szerint. Az egységes vállalkozási nyereségadó alkalmazására vonatkozó törvény tervezete a külföldi részvétellel működő gazdasági társulások esetében olyan mértékű adókedvezményeket állapít meg, amely biztosítja, hogy a társasági adó mértéke a jelenlegi színvonalnak feleljen meg. Az adópreferenciák mértéke viszont — ahogyan ez már többször is megfogalmazódott — nemzetközileg nem versenyképes, a külföldi tőkét sikeresen becsalogató országok esetenként ennél vonzóbb adózási feltételeket, kedvezményeket kínálnak. A preferenciákkal azonban nemcsak ezen a téren vannak gondok. Az adókedvezmény — a jelenlegi gyakorlat szerint — a vállalat megalapításakor lép érvénybe, s így például egy komolyabb beruházás befejezéséig, az értékteremtő folyamat megkezdéséig évek telhetnek el. Különösen súlyos problémát jelent ez az idegenforgalomban, a vegyesvállalati formában üzemelő szállodák esetében. Itt ugyanis eleve hosszabb a megtérülési idő, ráadásul az első évek üzemeltetése általában veszteséges, s így az adómentességnek gyakorlatilag nincs jelentősége. E téren is pozitív változások várhatók, mivel a Tervgazdasági Bizottságban (TGB) egyetértés alakult ki, hogy a kedvezményezett periódus az üzemszerű működés megkezdésétől indul. Idetartozik az is, hogy a veszteségelhatárolás gyakorlatát fenn kell tartani a nemzetközileg alkalmazott normák szerint. (A veszteségelhatárolás intézménye teszi lehetővé, hogy a későbbi évek nyereségéből adózás előtt leírják az első évek esetleges veszteségeit.) Az adómentességet élvező területek kijelölése tulajdonképpen ágazati, termékcsoportonkénti preferálást jelent, ami akkor helyes, ha a struktúraváltási célkitűzésekkel egybeesik. Ez a preferenciarendszer azonban merev, s az adókedvezmény, illetve -mentesség kritériumait inkább a világpiaci versenyképesség alapján kellene meghatározni. Egy korábbi javaslat már kezdeményezte az adómentesség kiterjesztését azokra a területekre, ahol a termelés több mint 70 százaléka konvertibilis elszámolású piacon értékesül, s ugyanakkor ennek importigénye nem haladja meg a 30 százalékot. Az MGK Ügyvezetősége úgy véli, hogy a mértékeken lehet vitatkozni, de a konstrukció ésszerűségén aligha. A tapasztalatok összegzését s az ebből fakadó konzekvenciák levonását követően a kamara ügyvezetősége javaslatokat fogalmazott meg a TGB-nek a külföldi tőkebevonás hazai intézményrendszerének fejlesztésére. A kamara javaslatának lényegéről Szavas Péter, az MGK főosztályvezető-helyettese a Világgazdaságnak elmondta, hogy olyan önálló, ütőképes szervezet létrehozását szorgalmazzák, amely az alapítók számára üzletbarát módon segíti a vegyesvállalatok létrejöttét. Ezzel egycsatornássá teszi a különféle szakhatósági engedélyek kiadását. Emellett saját beruházási forrásokkal rendelkezik, amelyekkel ipari parkokat képes létrehozni, illetve állami alapjuttatást ad. Szóba jöhet az is, hogy e szervezet résztulajdont vállal a vegyes érdekeltségű és a hazai vállalkozásokban egyaránt. H. Z. M. Magyar—malaysiai vegyesvállalat fafeldolgozásra SEGÍTS MAGÁDON - A Malaysia a világ első számú faexportőre. A délkelet-ázsiai ország exportjának 90 százalékát rönk- és fűrészáru formájában szállítja megrendelőinek. Ha ezekhez a tényekhez hozzátesszük azt, hogy Magyarországon 2035-ig nem növelhető a fakitermelés volumene, akkor kézenfekvő a következtetés: van keresnivalónk ezen a tájon. Erre jöttek rá az Industrialexport külkereskedői és bútoripari szakemberekkel karöltve akcióba léptek. A malaysiai kitermelésben eddig még fel nem dolgozott méretű fákat találtak, amelyek magyarországi technológiával megmunkálva a hazai bútoripar számára kitűnő alapanyagot jelentenek. A július végén aláírt vegyesvállalati szerződés értelmében mintegy háromnegyed millió malaysiai dolláros beruházás kezdődik, melynek alaptőkéjét (300 ezer malaysiai dollár) 50—50 százalékban a magyar, illetve a malaysiai partner adja, a további részét pedig helyi hitellehetőségek igénybevételével biztosítják. A beruházás jellemzőjeként talán annyi is elég lenne, hogy ha a megvalósuló üzem termelését a világpiacon értékesítenék, akkor fél esztendő alatt megtérülne a vállalkozás. Persze erről szó sincs, hiszen a dolog lényege éppen az, hogy a hazai ipar égető alapanyaghiányán enyhítsenek. Az ügylet bonyolítására a honi gyakorlatban szokványosnak , nem nevezhető konstrukciót találtak az érdekeltek. A bútorszakma érintett képviselői (az Agria, a Bácska, a Balaton, a Debrecen, a Kanizsa, a Tisza és a Zala Bútorgyár, valamint a Mezőberényi Faipari Szövetkezet és a Szék- és Kárpitosipari Vállalat) a Home Art-tal és az Industrialexporttal közösen társulást hoztak létre, s megbízták az Industrialexportot, hogy a társulást a malysiai részvénytársaságban képviselje. Az októberben induló beruházás a tervek szerint jövő nyár elejére készül el, s óvatos becslések szerint kb. két PIAC IS MEGSEGÍT és fél év alatt fut fel az induló (70 százalékos) kapacitásáról a maximális 6 ezer köbméter éves teljesítményre. Ez a mennyiség egyébként a magyar bútoripar jelenlegi alapanyaghiányának egynegyede. Mint a magyar külkereskedelmi vállalatnál elmondották: ily módon a bútoripar az eddiginél lényegesen kedvezőbb feltételekkel jut exportképes nyersanyaghoz. Az Industrialexport a bonyolításhoz úgynevezett feldolgozásos devizahitel-konstrukcióra kapott lehetőséget. A vegyesvállalat tevékenysége ugyanis malaysiai határparitáson véget ér. Az Industrialexport bizományosként hozza be a kész faipari alapanyagot, s ennek fejében viszont egy éven belül tőkés exportot kell produkálnia kész bútorból. Hajduska Miklós 1988. SZEPTEMBER 1. Kamarai közlemények A Magyar Gazdasági Kamara szöuli irodája decemberben magyar termékkatalógus-bemutatót rendez. Felkérjük az e piac iránt érdeklődő tagvállalatainkat, hogy angol nyelvű kiadványaikat az alábbi címre október 31-ig küldjék el.Cím: Mr. Sándor, Csányi director, Hungarian Chamber of Commerce Kukje Center Blog 1191., 2-Ka Hangang Ro, Yongsan-ku Seoul, Dél-Korea.* 1988. november 26. és december 1. között magyar gazdasági megjelenésre kerül sor Izraelben, melynek keretében a Skála Reklámstúdió árubemutatót, a Magyar Gazdasági Kamara műszaki-üzleti előadás-sorozatot szervez. A szakközönséget célzó eseménysorozat fölött az Izraeli Kereskedelmi Kamara vállalt védnökséget. Az előadás-sorozatra jelentkező vállalatnak viselnie kell az előadó kiutazásával kapcsolatos devizaköltséget, valamint a rendezvény itthoni elkészítésének egy részét és az előadó repülőjegyét fedező 151 ezer forintos hozzájárulást. A fenti költségek vállalásának visszaigazolása mellett a jelentkezés elfogadásának feltétele, hogy 1988. szeptember 12-ig a Magyar Gazdasági Kamara exportösztönzési osztályára (Budapest, V., Kossuth L. tér 6—8.) eljuttassák az előadás címét és féloldalas, vevőcentrikusan megfogalmazott angol nyelvű tartalmi kivonatát, valamint angolul jól beszélő előadó kijelölését. Az előadás-sorozattal kapcsolatban információt ad Salamon Miklós osztályvezető, telefon: 532-685. MAGYAR BŐRÁRUK PÁRIZSBAN Munkatársunktól: A „Semaine Internationale du Cuir” elnevezésű szakvásárt a világ bőriparának és borkereskedelmének talán legnagyobb, legfontosabb seregszemléjeként tartják számon. A mintegy 80 ezer négyzetméter alapterületen kétezer kiállító mutatja be termékeit: bőr- és bőrfeldolgozó ipari gépeket, alapanyagokat, valamint bőrből készült divatcikkeket. A magyar színeket idestova 25. alkalommal a Tannimpex Külkereskedelmi Vállalat képviseli. A Tanninpex égisze alatt négy ruhaipari cég (a Debreceni Ruhagyár, a Hunor Pécsi Kesztyű és Bőrruházati Vállalat, az Oroszlányi Ruházati Kisszövetkezet, a Minőségi Szűcs-, Bőr- és Ruházati Ipari Szövetkezet), négy cipőgyár (a Junior, a Kiskun, a Sabaria és a Szabolcs Cipőgyár), két cipőipari szövetkezet (a nyíregyházi és a Takarékosság), a Pest Megyei Műanyagipari Vállalat, az Intermas külkereskedelmi közös vállalat mutatja be legújabb modelljeit. Ma, amikor egyre többen élnek az alanyi külkereskedelmi jog adta lehetőségekkel — mondotta a vásárral kapcsolatban tegnap megrendezett sajtótájékoztatón Endreffy György, a Tannimpex vezérigazgatója — cégünk intézi a bőr- és bőrfeldolgozóipar export-import forgalmának nagy részét. Mutatják ezt a számok is, hiszen a vállalat tavaly 10 milliárd forintos forgalmat könyvelhetett el. Úgy véljük — fűzte hozzá a vezérigazgató —, hogy a párizsi bérhét hozzájárulhat a forgalom bővítéséhez. Termékbemutatónk és az ehhez kapcsolódó showműsor nélkülözhetetlen részét képezi a Tannimpex és a magyar bőrfeldolgozó ipar export marketingtevékenységének. Az egyik legjelentősebb exportüzlet is ehhez az eseményhez kötődik, hisz az amerikai Rockport céggel 1984-ben itt vették fel először a kapcsolatot, s az azóta eltelt időben a Kiskun Cipőgyárban egymillió pár cipőt gyártottak az amerikai partner megrendelésére. 3