Világgazdaság, 1989. február (21. évfolyam, 22/5028-41/5047. szám)

1989-02-04 / 25. (5031.) szám

1989 február 4., szombat XXI. évfolyam, 25., (5031.) szám Vil Jól halad a török gazdasági szükségprogram a Irthat a szóbeszéd Az ankarai kormány szü­kségprogramja hatásos eszköz az infláció ellen, ezért tovább folytatják - mondotta Turgut Özal miniszterelnök. „Engem még az sem zavar, ha a növekedési ütem évi 3,5 százalékra lassul le... A kormány leg­fontosabb tevékenysége az inflációellenes harc” - mondta a kormányfő a Reuter hírügynökségnek adott nyilatkozatában. A több mint egyéves szükségprogram nyomán egyébként valóban lelassult a gazdasági növekedés: sok helyütt kény­telenek voltak bezárni a gyárakat, a munkásokat pedig szélnek eresztették. A gazdasági hanyatlást az előző négy évben példátlan méretű virágzás előzte meg. Azzal, hogy a kormány számolat­­lanul költötte a pénzt beruházásokra, a török bruttó nemzeti tem­ék (GNP) 1986- ban megdöbbentően gyorsan, 8,1 szá­zalékkal növekedett. Mindez azonban az infláció erősödéséhez vezetett. A drá­gulás üteme 1988 végén, éves szinten 75 százalékos volt, valamivel alacso­nyabb, mint az 1980 novemberében mért 87 százalék, amely az évtized csúcsá­nak számít Törökországban. A török miniszterelnök szerint tavaly jelentős mértékben csökkentették az államháztartás kiadásait, ezzel sikerült valamelyest visszafogni a költségvetési mérleg hiányát, amelyet a török köz­gazdászok az infláció legfőbb okaként emlegetnek. Ezzel együtt tavaly a de­ficit 3,44 ezer milliárd török líra (2,42 milliárd dollár) volt. Ez 48 százalékkal több, mint amekkorát eredetileg tervez­tek, de kevesebb, mint az 1987-es passzí­vum. Özal hozzáfűzte még, hogy az előzetes számítások szerint 1988-ban rekordösszegű, 900 millió dolláros ak­tívumot mutatnak az ország fizetési mérlegének folyó tételei. 1973 óta ez az első alkalom, hogy többlet keletkezett a fizetési mérlegen, és ezt Ankarában a gazdasági szükségterv eredményének említik. Egy évvel korábban, 1987-ben még 987 millió dolláros deficitet mértek a folyó tételeken, és eredetileg 1988-ra is 885 milliós hiányt jósoltak. Amennyiben az idei és a következő év sikeres lesz, akkor a török gazdaság visszatérhet a gyorsabb növekedés út­jára - állapította meg az ankarai kor­mányfő. A külföldi bankok, az ország hitelezői óvatos örömmel fogadták a kedvező statisztikai adatokat. Figyel­meztettek rá, hogy sok múlik azon, mennyire sikerül megtartani a költség­­vetés­ és a hitelpolitika szigorát. Vá­laszképpen Özal leszögezte: sokféle költségvetési kiadást megnyirbálnak, de a közlekedés javítását célzó beruházások, közöttük az ankarai metró, továbbá az Atatürk-vízerőmű építkezései folytatód­nak. Ami az ország külpolitikáját illeti, a miniszterelnök arról panaszkodott: a londoni székhelyű Amnesty International szervezet elterjesztette Törökországról, hogy ott nem tartják tiszteletben az emberi jogokat. A különféle kínzásokról érkező szóbeszéd rossszat tesz Törökország jó hírének. Annál is inkább, mert Ankara szeretné minél szorosabbra fűzni kap­csolatait a Közös Piaccal, s az ilyen híresztelések megnehezítik a tárgyalá­sokat. Özal egyébként elégedett a tö­­rök-közös piaci megbeszélések előre­haladásával. (Reuter, AP-DJ) Az IWC nagyobb szovjet gabonaimportra számít Kína válik a vezető búzavásárlóvá? A Szovjetunió gabonaimportja a június végéig tartó jelenlegi idényben 13 százalékkal is meg­haladhatja az előző évadban beszerzett mennyiséget - állapítja meg a Nemzetközi Búzatanács (IWC) most közzétett világpiaci körképében) A szovjet import­keresletet a szóban forgó perió­dusban összesen 35 millió ton­násra becsüli. Decemberben ennél még 2 millió tonnával kisebb mennyiségről beszélt, időközben azonban Moszkvában közzétették a hivatalos betakarítási adatokat, e szerint az országban tavaly 195 millió tonnát tudtak csak be­gyűjteni a korábban feltételezett 200 millióval szemben. A szovjet kereslet nagy valószínűség­gel főként takarmánygabona - mindenek­előtt kukorica - iránt fog mutatkozni (21 millió tonna); külföldi búzából az IWC szerint 14 millió tonnára lesz az országnak szüksége. Az említett takarmánygabona­mennyiségből a szervezet szerint legalább 16 millió tonna lesz a kukorica, holott az előző évadban mindössze 6,2 millió tonnát importáltak. A Szeljszkaja Zsizny című mezőgaz­dasági napilap 110 éve példa nélkül állónak minősíti a Szovjetunióban jelen­leg uralkodó „téli" időjárást. Moszkvá­ban a szokásos hótakaró helyett hatal­mas tócsák vannak az­ úton, és bár ez az országnak nyilvánvaló fűtőanyag-meg­takarítást jelent, a parasztoknak annál több fejtörést okoz. A szovjet nem feketeföld és gabonatermesztő területeken az elolvadt hólé rothasztani kezdte az őszi vetést. Északkelet-Ukrajnában pedig az ismét megfagyott csapadék jégpán­célt vont a szántóföldek fölé a jótékony hótakaró helyett. A szokatlan időjárás erősen csökkentette a vetés télállóképes­ségét a Balti-köztársaságokban, Belo­russziában és Moldáviában - írja a szovjet szaklap. Kínában is csak importtal tudják megoldani az immár 1,07 milliárd fős lakosság élelmezését - hangsúlyozza az IWC -, jóllehet az ázsiai ország már jó ideje a világ legnagyobb gabonaterme­lője. Mindig is a legnagyobb rizstermelő volt, a legtöbbször pedig a búzabetaka­rításban is az élre került. (Takarmány­gabona betakarításba a harmadik a Szovjetunió és az USA mögött.) Az iparosítás miatt azonban a következő öt évben a vetésterület zsugorodásával kell számolni Kínában, és valószínű így a tekintélyes import fennmaradása. Az IWC szerint Kínának az 1988/89- es idényben 16 millió tonna búzára lesz szüksége külföldi forrásból, és ezzel az ázsiai ország a világ legnagyobb búza­importőrévé válhat. (Takarmányga­bonából ehhez képest elenyésző mennyi­ségű, 600 ezer tonnás importra tart csak igényt.) Az országban tavaly a kitűzött 410 millió tonna helyett csak 393,8 millió tonnát ért el a gabonatermés, és ebbe ráadásul beleértendő a szójabab és a burgonya is. Peking az ezredfordulóra 500 millió tonnára akarja növelni az éves gabonatermést. A nagy importőrök növekvő szükség­letei ellenére az IWC némiképp meg­nyugtatóbb képet vázolt föl a világ idei élelmezési helyzetéről a legutóbbi jelen­téséhez képest. Eszerint 1988/89-ben összesen 1,232 milliárd tonna gabona megtermelése várható, a korábbi 1,218 milliárdos előrejelzéssel szemben. A fő változást a takarmánygabonák megjavult terméskilátásai okozzák (a déli féltekén csak most kezdődik az aratás), ezekből 729 millió tonna várható a korábban prognosztizált 718 millió helyett. Bú­zából 502 millió tonnára lehet számí­tani (+2 millió tonna).(Reuter) Bekerül-e a Szolidaritás a parlamentbe? VARSÓI PÁRTÉRTEKEZLET A KEREKASZTAL-TÁRGYALÁS ELŐTT Lengyelországban a jövő hét elején végre leülnek az egyszer már szétbontott, majd azóta újra összeállított kerekasztalhoz az ország vezetői és a betiltott Szolidaritás képviselői, valamint egyházi és független személyek, hogy közösen találjanak kiutat az egyre mélyülő politikai és gazdasági válságból. A párt és a Szolidaritás eddigi egyeztető megbeszélései alapján máris kiszivárgott, milyen eredmények várhatók a kerekasztal-tárgyalásokon. A tárgyalásokat megelőzően csütörtök óta folyik Varsóban a párt zártkörű megbeszélése, ahol a vezetők arról próbálják meggyőzni a küldötteket, hogy a kerekasztal-tárgyaláson nem kívánnak letérni a szocializmus útjáról. Közben mind a Szolidaritás, mind a LEMP köreiben árulással vádolják kompromisszumra törő saját vezetőiket Varsóban csütörtökön háromnapos ideológiai konferenciára gyűlt össze Wojciech Jaruzelskinek, a KB első tit­kárának vezetésével a Lengyel Egyesült Munkáspárt mintegy 500 küldötte. A tel­jesen zártkörű tanácskozáson megfigyelők szerint heves összecsapás és az eddigi­nél erősebb szakadás várható a párt vezetőinek körében. Az ellentét kirob­bantó oka már nem az, hogy eltérően látják a társadalmi és gazdasági válság megoldásának módját, hanem az, hogy a párton belül balra húzó szárny elége­detlen a szakszervezeti és a politikai szabadságjogok kiterjesztése miatt. A PAP hivatalos lengyel hírügynökség arról számol be, hogy az értekezleten a meghívottak hat előadást hallgatnak meg elméleti és gazdasági kérdésekről, köz­tük a tulajdonjogról, valamint a pártnak a reformfolyamatban betöltött szerepé­ről. A pártvezetők szeretnék meggyőzni a meghívottakat, hogy nem tesznek hűtlenek a kommunizmus eszméjéhez, még akkor sem, ha ők maguk indítvá­nyozzák a Szolidaritás újraengedélye­­zését, és olyan törvényeket hoznak, amelyekkel a magánvállalkozások tevé­kenységét serkentik, és a gazdaság központi irányítását lazítják. Józef Czyrek, a PB tagja a Polityka hetilapnak ezzel kapcsolatban azt nyi­latkozta: „Véleményem szerint az ideo­lógiai válságról és az eszmék kiárusí­tásáról elhangzott kijelentések nem fe­lelnek meg a valóságnak”. Elmondta, hogy senki nem látja még pontosan a jövő politikai színpadát, de egy dolgot biztosnak tart: az alapok továbbra is a szocialista értékek maradnak. A jövő heti kerekasztal-tárgyaláson - amelyen a párt és a Szolidaritás mellett részt vesz a katolikus egyház, a hiva­talos szakszervezet, több, kommunista alapon álló csoportosulás, valamint számos független értelmiségi személyi­ség - az eddig nyilvánosságra került hírek alapján valóban jelentős határozatokra lehet számítani. Eszerint a hatóságok engedélyezik a Szolidaritás, a Falusi Szolidaritás, va­lamint egy független diákszakszervezet működését. A Szolidaritás támogatóinak és más „konstruktív” ellenzékieknek felajánlják a lengyel parlament, a szejm képviselői helyeinek 30-40 százalékát. Az ellenzéki politikusok valószínűleg miniszteri pozíciókat is kapnak. Enge­délyezik továbbá, hogy megalakuljon több, nem kommunista szervezet és politikai klub, és kiadványokat jelen­tessenek meg. Cserében a Szolidaritás elfogadja, hogy intézményesített ellenzéki szervezetté váljon. Részt vesz a tavasszal rendezendő parlamenti választásokon, egy olyan választási rendszer szerint, amelyet eddig a a demokráciával ellentétesnek tartott. A Szolidaritás nem hirdet országos sztráj­kot, és mérsékeli a munkaügyi konflik­tusokat. Jaruzelski az értekezleten - amelyen minden bizonnyal arra a kérdésre is választ akar kapni, hogy milyen messzi­re mehet el a párt a demokrácia széle­sítésében - elismerte, hogy a párt múlt havi értekezletén a Szolidaritás enge­délyezésére tett javaslat szakadást oko­zott a Központi Bizottság soraiban, de a KB határozatait nem lehet eltörölni. A még mindig betiltott Szolidaritás szakszervezet legalizálásától félő kom­munisták a hivatalos szakszervezet el­árulásával vádolták meg a LEMP ve­zetőit, akik - úgymond - aláássák a párt vezető szerepét. Nem voltak enyhébbek Walesával sem eszmei társai. A Szolidaritás szélsőséges körei már régen nem nézik jó szemmel Walesa kompromisszum-kereső maga­tartását, és egy Gdanskban tartott múlt heti utcai beszéde alkalmával többször felhangzott az „áruló” kiáltás. (Reuter) Megállapodott a Fülöp-szigetek és az IMF Megállapodásra jutottak a Nemzetközi Valuta Alapnak (IMF) és a Fülöp-szi­­getek kormányának képviselői az or­szágnak nyújtandó 1,3 milliárd dolláros hitel folyósításának feltételeiről. Mani­lának azonban a megállapodás ellenére valószínűleg májusig még várnia kell a hitelek átutalásának kezdetére, mivel az egyeztető és a részleteket tisztázó tár­gyalások csak hetek múlva kezdődnek. A Párizsi Klubtól várt hitelek szem­pontjából is nélkülözhetetlen IMF-hite­­len kívül a kormány további több mil­liárd dolláros hitelre számít a Világbank részvételével most alakuló hitelezői konzorciumtól. Vicente Jayme, a Fülöp-szigetek pénzügyminisztere - aki maga is részt vett a tárgyaláson - elmondta, hogy több átfogó gazdaságpolitikai kérdésben si­került egyezségre jutniuk a világszervezet szakértőivel. A kormány eleget tett az IMF peso leértékelésére vonatkozó kérésének, hogy az ország exporttermékei versenyképesebbek legyenek a világ­piacon. Jelenleg egy dollárért 21,35 pesót adnak a manilai bankok, ezt az árfo­lyamot szeretnék 1:25 arányra változ­tatni. A 7 százalékos leértékelésre azon­ban várhatóan nem egyszeri intézkedéssel kerül sor, mert az politikai elégedet­lenséget váltana ki az országban. Érte­sülések szerint a 25 pesós dollárár­­folyamot 1991-re akarják elérni, éven­kénti 3,5 százalékos leértékeléssel. A tárgyalófelek a leértékelésen kívül három nagyobb gazdaságpolitikai kérdésben állapodtak meg. Az IMF elfogadta Corazón Aquino elnök javaslatát, aki rag­aszkodott ahhoz, hogy a gazdasági növekedést a tavalyihoz hasonló magas szinten, 6,5 százalékon tartsák. A kormány ugyanakkor vállalta, hogy új adóintézkedések bevezetése nélkül növeli az idén adóbevételeit. Ez tehát nem az adók emelését, hanem az adó­bevételeknek az adóbehajtási és admi­nisztratív tevékenység javításával való növelését jelenti. Az IMF elfogadta a kormánynak azt a tervét is, hogy a növekedés szinten tartása céljából évi 19 százalékkal növelje a beruházásokat. Ehhez a kormány még akkor is ragaszkodni fog, ha csökkennek bevételei. Az IMF ázsiai osztályának vezetője, Prabhakar Narvekar egyébként elisme­rően szólt a Fülöp-szigetek gazdasági eredményeiről, a Ferdinand Marcos eltávolítása óta eltelt három év gazda­sági sikereiről. Kiemelte az erőteljes gazdasági növekedést, ami az 1986-os 1,3 százalék után 1987-ben 5,9 százalék volt, tavaly pedig 6,69 százalék. Meg­említette, hogy javult a foglalkoztatottság aránya, és a kormány az inflációt is ellenőrzése alatt tartja. Az exportered­mények kedvezők, és a fizetési mérleg is kiegyensúlyozott. A pénzügyminiszter a tárgyalások befejeztével elmondta, hogy három hét múlva Manilába látogat az IMF újabb szakértői bizottsága, és várhatóan több hetes egyeztetés után a Fülöp-szigetek kormánytisztviselőivel közösen elkészí­tik az IMF-hitel részletes feltételeit. A hitelszerződés aláírására a pénzügy­­miniszter szerint májusnál előbb nincs remény. A Fülöp-szigetek gazdaságának jövője szempontjából szinte létkérdés az IMF- hitel, és nem pusztán az így igényelt 1,3 milliárd dollár miatt. A Párizsi Klubba tömörült hitelezők ugyanis az IMF-hi­­teltől tettek függővé 1,8 milliárd dol­lárnyi új hitelt és 2,4 milliárd dollárnyi átütemezést. A Fülöp-szigetek a fenti hiteleken kívül arra számít, hogy további dollármilliár­­dokat kap egy alakulóban lévő hitelező­­csoporttól, melynek az Egyesült Álla­mok, Japán és a Világbank is tagjai lennének. A csoport által nyújtott hitel összege Manila reményei szerint öt év alatt a 10 milliárd dollárt is elérheti. Külföldi szakértők szerint az összeg ennél jóval szerényebb tesz, 1 és 2 milliárd dollár között marad. A hitel feltételei­nek tisztázására a Világbank elnöke, Barber Conable február 14-én Manilába látogat, és megfigyelők szerint valami­lyen előzetes megállapodásra még Conable utazása előtt sor kerülhet. (AP­­DJ, Reuter) Az észt népfront indulhat a választásokon Csütörtökön hivatalosan bejegyezték az észt népfrontot, a Szovjetunióhoz tartozó balti köztársaságban, Észtor­szágban működő, a köztársaság nagyobb autonómiájáért küzdő tömegszervezetet. A hivatalos elismerés lehetővé teszi, hogy a szervezet harcba szálljon a kommu­nista párti jelöltekkel az őszi helyhatósági választásokon. Az észt népfront a múlt év közepén kezdte meg működését, és rövid idő alatt tekintélyes és befolyásos tömegszervezetté vált. Emlékezetes, hogy a reformok beve­zetésében és a Moszkvától való függés lazításában élen járó Észtország parla­mentje novemberben kimondta a köz­társaságnak a Szovjetunión belüli szu­verenitását. Az észt népfront aktivistái a mostani hivatalos bejegyzésig attól tartottak, hogy a köztársaság vezetésének esetleges változása esetén az eddig elért eredmények semmissé válnak. A hivatalos elismerés bejelentésének napján első ízben jelent meg a szovjet sajtóban olyan cikk, amelyben Észtország 1940-es elfoglalásáról írnak. A hivata­los szovjet történelemfelfogást, mely szerint Észtország, Litvánia és Lettország saját akaratából csatlakozott a Szovjet­unióhoz, az utóbbi hónapokban egyre több fórumon vitatták elsősorban a népfronthoz tartozó írók, akadémikusok. Először fordult elő azonban, hogy a Szovjetszkaja Esztonyija, az észt kom­munista párt lapja is az „elfoglalás” kifejezést használja. A cikk szerzője, Edgar Mattisen észt történész Észtor­szágnak a szovjet csapatok által való 1940-es elfoglalását az 1939-ben a náci Németország és a Szovjetunió között létrejött szerződés következményének tartja. (Reuter)

Next