Világgazdaság, 1989. április (21. évfolyam, 62/5068-80/5086. szám)

1989-04-01 / 62. (5068.) szám

1989. április 1. NYITOTT KÉRD­ÉSEK Túlkínálat lesz 1992 után a fuvarpiacon T­udósítónktól: Mi várható 1992 után az Európai Közösség és a közösségen kívül maradt országok közúti fuvarozási kapcsolatában, mire kell felkészülni, hogyan alakul a piac a közösségen belül, milyen hatása lesz ennek a nemzetközi közúti fuvarozásban részt vevő vállalatokra, szövetkezetekre? Ezekről a kérdésekről tanácskoztak két napig a magyar közúti fuvarozók és az Európai Közösség meghívott szakemberei. Az egységes belső ■ piac kialakulása jelen­tős hatással lesz a nem 11­1 tagországokkal kialak 1t91­­ított közlekedési kapcsolatokra. Az 1992 után bevezetés­ ' ' re kerülő részletes, kiegészítő szabályozórendszerek még nem alakultak ki, annyi azonban már most látszik, hogy a közlekedésben feltétlenül változni fognak a járművek méret- és súlyelőírásai, a határformasá­gok és vámelőírások; az útadók és az illetékek elve, formái és mértéke; a piaci szabályok. Lőrincze Péter, a Magyar Gazdasági Kamara főtitkára hangsúlyozta: a tanács­kozáson alapvető érdekünk, hogy a magyar vállalatok közelebb kerüljenek a külpiachoz. A létrejövő nyugat-euró­pai belső piachoz mindenképpen nekünk kell alkalmazkodnunk, s ennek a kere­tét a kormányszintű döntések adják meg, de a siker a vállalatoknál dől el. A közlekedésben is fontos szerepet játszik az emberi tényező, éppen ezért fejlesz­teni kell a szakképzést. Ezt a gondolatot erősítette meg dr. Berényi János, a Raabersped igazgatója is, aki szerint Magyarországon szűk a nemzetközi szállítmányozásban dolgo­zó szakemberek köre, s a szakmai kép­zés évek óta nem tud lépést tartani a megnövekedett igényekkel. Az Európai Közösség belső piaca a szakma elitjét, nyelveket beszélő, jól felkészült szak­embereket igényel. "Hazánk földrajzi fekvése kedvez a tranzitjelleg erősítésének. Ebben azon­ban jelentős akadályt jelent a fejletlen úthálózat, infrastruktúra. Minél előbb megfelelő úthálózatot kell kiépíteni ahhoz, hogy ne kerüljék el hazánkat, s a mi szolgáltatásainkat vegyék igénybe a külföldi fuvarozók, szállítmányozók. A Hungarocamionnak vannak jól mű­ködő márkaszervizei, melyek kedvező­vé teszik hazánkat a külföldi kamiono­­sok körében. A Magyarországon átme­nő nemzetközi forgalmat növelhetné az is, ha a határátlépéseket meggyorsíta­nák. A szállítmányozási tevékenység fej­lődéséhez, a versenyben maradás esé­lyéhez elengedhetetlen a logisztikai módszerek bevezetése. Dr. Werner Fuchs, az Adekra ügyvezető igazgatója elmond­ta, hogy a megbízók logisztikai cso­magterveket várnak el a szállítmányo­zóktól. Csak azok a szállítmányozók maradhatnak versenyben, akik munká­juk során eredményesen alkalmazzák a számítógépeket, megfelelő hírközlő hálózattal rendelkeznek. Érdekességként megemlítette a „Just in time” szállítási módszert, amelynek révén nincs szük­ség a raktározásra, a termelésbe azon­nal beépíthető a helyszínre szállított anyag. Balázs Péter, a Kereskedelmi Minisz­térium főosztályvezetője megállapította, hogy a magyar közúti fuvarozókat az egységes európai belső piac általában hátrányosan érinti, a belső verseny éle­sedésével kell számolni. Túlkínálati helyzet áll elő. A minisztérium a maga eszközeivel segíti a magyar fuvarozó­kat, szállítmányozókat, többek között magyar nyelven megjelentették a közös piaci dokumentumokat, melyeket a kamara terjeszt. A magyar közúti fuvarozók esélyeit nagymértékben befolyásolja az enge­délykontingensek mennyisége. A ta­nácskozáson nem kaptak választ arra, hogy mennyi fuvarengedéllyel rendel­keznek majd 1992 után, s ezeket meg­határozott országokban vagy az egész piac területén felhasználhatják-e? Nyitott kérdés maradt az is, hogy milyen sors vár a bilaterális szerződé­sekre. Kivel kell majd tárgyalni 1992 után? Továbbra is a nemzetközi fuva­rozókkal kötnek-e szerződést a magyar fuvarozók, szállítmányozók, vagy az Európai Közösség lesz az illetékes ezekben az esetekben? A tanácskozáson többen is kifejezték reményüket, hogy a kialakuló egységes belpiac nem válik Európa elődjévé, hanem a szabad kereskedelem területe lesz. P. K. E. 3r0®f©T| VILAGGAZDASAG MAGYAR GAZDASAG Azbesztmentes fékbetét GÉPKOCSI-ÖSSZESZERELŐ ÜZEM HELYETT? Nyolcmillió forintos alaptőkével, 35 százalékos külföldi részesedéssel meg­alakult a Róna Kft., amelynek idén máris 50 millió forintos megrendelése van 1 millió darab azbesztmentes fékbetét gyártására. A vállalkozásban 4 száza­lékkal a svéd Silico konzultáns, tanács­adó cég, 31 százalékkal a közlekedési kutatásokkal, alkatrészek fejlesztésével foglalkozó luxemburgi Transron cég, 65 százalékkal Róna Tamás kisiparos, fel­találó vesz részt, aki 25 esztendeje foglalkozik azbeszthelyettesítő anyag kifejlesztésével. A kisiparra vonatkozó korlátozásoktól az új társasági formá­ban megszabadulva, a kapacitás fejlesz­tése a piaci igényekhez igazodhat az új telephelyen. Az azbeszt fékbetétekben történő használatát rákkeltő és a környezetre ártalmas hatása miatt az NSZK-ban már tavaly betiltották, több fejlett országban hasonló korlátozások bevezetését fon­tolgatják. A kft. a külföldön ismert azbeszthelyettesítő anyagoknál lénye­gesen olcsóbb — hulladékanyagokból, többek között fémforgácsból és gumi­hulladékból készülő , súrlódó anyagot kínál, így, ha a világ egyik legnagyobb minőségtanúsító intézete, a svéd Swed­­control a várhatóan idén lezáródó ala­pos vizsgálat után megfelelő minőségi bizonylatot állít ki, a külföldi megren­delések felfutása várható. (Erre az is reményt ad, hogy a Silico tulajdonosa a Swedcontrolban is érdekelt.) A tervek szerint az export az értékesítésen belül legalább azt a 35 százalékos arányt eléri, amennyi a külföldi részesedés aránya. A jelentős tőkés autógyárak az az­beszthelyettesítők kifejlesztésére tetemes összegeket költöttek, s a magyar termék olcsósága miatt alighanem nagyon is versenyképes lesz. Mint a tegnapi saj­tótájékoztatón a Bajcsy-Zsilinszky úti Nemzetközi Kereskedelmi Központban elhangzott, a Mogürt tárgyalásokat foly­tat külföldi autógyártókkal az azbeszt­­mentes tárcsafék értékesítéséről. A hazai szakemberek egy részének véleménye szerint személygépkocsi-el­látottságunk színvonalát aligha egy drága és netán kifutó típust összeszerelő üzem javítaná. Hanem például versenyképes áron kínált korszerű alkatrészekért, részegységekért cserébe hasonlóan kor­szerű személyautókat vehetnénk a túl­kínálattal küszködő gyártóktól, így csak csodálkozni lehet azon, hogy a Mogürt vagy az Ipari Minisztérium illetékesei nem használták föl az alkalmat a bizo­nyára ígéretes együttműködési elképze­lések ismertetésére. Remélhetőleg van­nak ilyenek. Szabó Gábor Válságmenedzselést tanulhatunk A Saar-vidék bemutatkozása Munkatársunktól: Március utolsó két napján Budapes­ten tartózkodott az NSZK legkisebb, alig 1 millió lakosú, de a legnyugatabbra fekvő, erős francia és páneurópai hatás alatt álló Saar-vidék üzletember-kül­döttsége. Hajo Hoffmann, a tartomány gazdasági minisztere a Forum Szálló­ban tartott üzletember-találkozó előtt mondott beszédében arra hívta föl a magyar vállalati szakemberek figyelmét, hogy a mostani egyszeri kontaktustól ne várjanak gyors, átütő sikert. Nem két­séges ennek ellenére, hogy a mostani, a Saar-vidéki Regionális Gazdasági Kamara és a Magyar Gazdasági Kamara által megszervezett tárgyalási lehetőség, amelyet egyébként már számos találko­zó előzött meg, újabb értékes alkalmat kínált a további ismerkedésre. Van ugyanis mit tanulnia a magyar gazdaságnak a Saar-vidéki válságme­nedzseléstől. E tájat 15-20 éve még a Ruhr-vidékkel együtt mint krónikus válságövezetet emlegették Nyugat-Euró­­pában, s az itteni túlsúlyos bányászko­dás és nehézipar felszámolása s helyére a mai csúcstechnológiák betelepítése nem csekély pénzébe, no meg szakértő tö­rődésébe került nemcsak a tartományi kormánynak, hanem az NSZK országos vezetésének, sőt másának az EK-nak is. A sikeres gazdasági struktúraátalakítás mára vitathatatlan tény, akárcsak az is, hogy ennek ára a jelentős Saar-vidéki adósságállomány. Ott azonban — szem­ben a magyarországi helyzettel — a tetemes adósságok törlesztése nem okoz gondot, hiszen a Saar-vidéken a felvett hiteleket valóban arra költötték el, amire kellett, azaz a gazdasági szerkezet át­alakítására. Kérdés persze, hogy a jó borok és a francia—német kultúra kettős vonzásá­ban prosperáló Saar-vidéki receptúrák nálunk mennyire alkalmazhatók. Felte­hetően erről, valamint vélhetően újabb hitelekről is szó eshetett Nyers Rezső és Bartha Ferenc, illetve Hajo Hoffmann megbeszélésein. Az, hogy a Forum szállóbeli üzletember-megbeszélések szolgáltak-e kísérő eseményként a magas szintű tárgyalásokhoz, vagy fordítva, a későbbiekben várhatóan kiderül. Talán abból, hogy a következő napokban elhangzik-e valamilyen bejelentés újabb nagy összegű nyugatnémet—magyar bankkölcsönügyletről. Ha valóban így történne, akkor csak azt remélhetjük, hogy a pénz mellé a Saar-vidéki válságmenedzselésből, azaz a hitelpénz értelmes elköltéséből is sikerült végre valamit eltanulni. L. Z. Kincstárjegy­­pótaukció Munkatársunktól­ Tekintettel az előző heti MNB kincstárjegy-aukción tapasztalható, meglepően nagy érdeklődésre, a Magyar Nemzeti Bank pénteken újból lehetővé tette, hogy a befek­tetők újabb 1 milliárd forint értékű kincstárjegyre licitálhassanak. Ezt meg is tették, összesen 68 ajánlat érkezett, ebből 30 volt sikeres. Ez persze nem azt jelenti, hogy szám­­szerint ennyi befektető lett volna jelen. Mint ismeretes, a licitálók több ajánlatot is tehetnek hozamsávok szerint, s ezek a sávok külön aján­latnak számítanak. A Pénzügyminisztérium által meg­szabott legalacsonyabb elfogadha­tó ár ezúttal a névérték 95,3 szá­zaléka volt az egy héttel korábbi 95,2 százalékkal szemben. Ez 20 százalékos éves hozamnak felel meg. Az alkudozás során ezúttal ki­egyensúlyozottabb hozamok alakul­tak ki: a maximális hozam 18,89, legutóbb 20; a minimális hozam 12,54, múltkor 16,02; az átlagos hozam pedig 18,25 százalék volt, azaz jóval alacsonyabb, mint az előző alkalommal kialakult 19 százalék. Ugyanezek diszkontláb formájában kifejezve: a maximális diszkontláb 4,45 (4,70), a minimális 3,00 (3,80), az átlagos pedig 4,31 (4,48). A licitálók egyébként öszesen 2,5 milliárd forintot szerettek volna nem kamatozó kincstárjegyekbe fektet­ni, vagyis ezúttal is nagy volt az állampapírok iránti kereslet. Ezt látva a PM további fél milliárd forintnyi kincstárjegyet volt hajlandó elár­verezni, ennek 90 százalékát azon­nal meg is vásárolták. Na de ekkora különbséget? Kiváncsiak voltunk: megéri-e még a magyar turistának a külföldi bevásárlás a legújabb vámszigorítás után, amelynek következtében 45 százalékosra nő a magánimportban behozott cikkek vámja. Vizsgáló­dásunk tárgyául a képmagnót választottuk. Az egyik nyugati szaklap éppen e heti legfrissebb számában adott hírt a Ravill Kereskedelmi Vállalat közelmúlt videoimportjáról. A Business Eastern Europe jelentése szerint a magyar kereskedelmi vállalat az idén az NSZK-beli Grundig leány­­vállalatától, a Grundig Kontex (Austria) cégtől vásárolt ötezer darab VS 5oo típusú videokészüléket. A VILÁGGAZDASÁG érdeklődésé­re válaszolva a Ravillnál elmondták, hogy az ötezer videokészülékből 2500 darab már beérkezett Magyarországra és el is kelt. Még 2500-3500 darab beérkezése várható, az összimport tehát várhatóan öt-hatezer darab képmagnó lesz. A Business Eastern Europe szerint a 34 500 forintos magyar kiskereskedel­mi ár 12,1 százalékos vámot, 2 százalé­kos vámkezelési költséget, 4 százalékos behozatali és statisztikai illetéket, 1 százalékos, devizában felmerült fuvart, 6,5 százalékos nagykereskedelmi és 6 százalékos kiskereskedelmi árrést, va­lamint 25 százalékos ÁFA-t foglal magában, összesen tehát 56,6 százalé­kot. A Ravillnál a nyugati szaklap által közölt kalkulációt megerősítették azzal a pontosítással, hogy a szorosan kalku­lált nagy- és kiskereskedelmi árrés összesen 13 százalék, a bolti ár ezenkí­vül még 2,5 százalékos bizományi ju­talékot is magában foglal az importot lebonyolító külkereskedelmi vállalat részére, továbbá 6,5-7 százalékos költ­séget garanciális a javítások fedezetére, összesen tehát 66,1-66,6 százalékot. Az említett — egyébként igen jó mi­­nőségű — Grundig képmagnó kiske­reskedelmi ára az NSZK-ban — mint a Ravillnál elmondták —1100 márka körül van. Ha ezt az árat vesszük figyelembe­­— eltekintve a tranzakció tényleges árától, levonva a visszatérítendő több­letértékadót, de hozzáadva a magyar turista kiutazásával járó költségeket ,­­ akkor könnyen kiszámítható, hogy a forint újabb leértékelése és a vám ki­rovása után a legálisan vásárolt valutá­ért külföldön beszerzett és magánfor­­galom­ban behozott ilyen videokészü­­lék ára Magyarországon — ahogy a Ravillnál számítják — akár 38 000 forintra is kijön, garancia nélkül, vagyis a Ravill Kereskedelmi Vállalat 34 500 forintos jelenlegi bolti ára — olcsóbb. A 45 százalékosra felsrófolt vám után pedig okvetlenül, persze csak addig, amíg ez a hazai bolt­ár marad(hat). Mégis méregdrága ez a videokészülék egy magyar átlagkeresőnek, aki több havi nettó bérét lenne kénytelen áldozni idehaza ahhoz, hogy ilyen videokészü­­­lékhez jusson, ha akar, míg az NSZK- ban erre egy szakmunkás félhavi bére is elegendő. Ekkora különbséget a hozzáférhető­ségben talán még a két ország egy főre jutó bruttó hazai terméke (GDP) közötti eltérés sem indokol. Különösen most nem... Bányai Gyula * Az Indiában működő kalkuttai keres­kedelmi alkirendeltségünk telex hívó­száma megváltozott. Az új szám: 21- 5986 HUTR­IN. * Március 14-étől új importszabályokat vezettek be Venezuelában: megszűnt a RECADI (Importengedélyezési Hatóság), és eltörölték az előzetes behozatali engedélyt (conformidad de importación). Ezentúl magánimport esetén nem szük­séges a nemzetközi minőség-ellenőrző intézet bizonyítványának a beszerzése sem (certificado de calitad). Eltörölték a kettős árfolyamot, az import szaba­don mozgó dollár/bolivár árfolyamon történik. A kormány intézkedést hozott a vámrendszer egyszerűsítésére. Az impor­tált árut a kereskedelmi számlán fel­tüntetett valutaösszeg alapján vámolják. A számlán feltüntetett összeget — az elvámolás napján érvényes árfolyamon — átszámolják bolivárra, és erre szab­ják ki az ad valorem vámot, ami való­színűleg az érték 30 százaléka körül lesz. ---------_ — -------- ---- — - ------------------­Kamarai eseménynaptár ........................ —— ——— ----------------------------_ — — —....—, —--------------------------------- Április 4—7.: Jugoszláv mezőgazda­­sági delegáció látogat Magyarországra a mezőgazdasági repülőgépes szolgálat és a folyékony műtrágyázás módszerei­nek tanulmányozása céljából. Tájékoztatást ad: Szili Lászlóné Április 5.: A mezőgazdasági és élel­miszeripari tagozat elnökségi ülést tart. Napirend: 1. ) Az agrárpolitika megújítására vonatkozó koncepció megtárgyalása. 2. ) A mezőgazdaság és az élelmis­zeripar 1989. évi pénzügyi helyzete, a gazdálkodás feszültségei, a piaci alkal­mazkodás problémái c. tagozati ösze­­állítás szempontjainak megbeszélése. Tájékoztatást ad: Pénzes Bethenné Április 5.: Az MGK észak-magyar­országi területi bizottságának elnöke. Drótos László és a bizottság titkára Ungváron tárgyalást folytat az Ukrán Kereskedelmi és Iparkamara vezetőivel a májusban esedékes kijevi árubemuta­tó előkészítéséről. Tájékoztatást ad: Bihall Tamás, tel.: 46-16-484 Április 5—6.: A Magyar Gazdasági Kamara és a KOPINT-DATORG Mul­tinacionális Információs Központ kon­ferenciát rendez „A multinacionális vállalatok és üzleti kapcsolataik magyar partnerekkel” témakörben az International Trade Centerben. A konferencián az MGK részéről előadást tart Zányi Jenő alelnök. Tájékoztatást ad: Nanovfszky György Április 5—7.: Magyarországon tar­tózkodik Thomas Schreiber, a Francia Rádió nemzetközi rovatának vezetője. Tájékoztatást ad: Ráczné Vadász Margit Április 5—8.: Belgiumban és Lu­xemburgban tárgyal Lőrincze Péter, az MGK főtitkára. Megbeszélést folytat az Eurochambres főtitkárával a két kamara közötti együttműködés lehetőségeiről. A Belga Külkereskedelmi Hivatal vezér­­igazgatójával, a Belga Vegyipari Szö­vetség és a Luxemburgi Kamara főtit­kárával a magyar-belga kamarai kap­csolatokról, a közös akciókról és az ágazati szövetségek 1992-es előkészü­leteiről tárgyal. Fogadja őt a flamand és a vallon régió elnöksége is. Tájékoztatást ad: Dvorák Éva Április 5—9.: A Szovjetunió Keres­kedelmi és Ipari Kamarája magyar ta­gozatának és a Magyar Gazdasági Kamara szovjet tagozatának elnökségei közös tanácskozásukat tartják Buda­pesten. A tanácskozás résztvevői tájé­koztatást hallgatnak meg a Szovjet­unióban április elsejével életbe lépő új, a vállalatok külgazdasági tevékenységét szabályozó minisztertanácsi rendeletről, valamint a tervkoordinációs tárgyalások állásáról, a magyar—szovjet gazdasági kapcsolatok jövőbeni várható alakulá­sáról. Tájékoztatást ad: Földvári András Április 6.: A Moszkvai Napok Bu­dapesten /április 3-8./ c. rendezvény­sorozat keretében a Moszkvai és a Budapesti Pártbizottság a két kamara közreműködésével április 6-án és 7-én szemináriumot rendez az új gazdasági együttműködési formák fejlesztéséről. A plenáris- és szekcióülésekből álló sze­mináriumon a kamarát Tóth Imre, a Budapest-Pest Megyei Területi Bizott­ság elnöke, a Fémmunkás Vállalat vezérigazgatója képviseli. A megnyitó plenáris ülés megkezdése előtt Gábor András, a kamara elnöke fogadja az elnökség tagjait. Tájékoztatást ad: Földvári András Április 6. 14.00 óra (A Közlekedési Szakszervezetek Szövetségének székháza. Bp., VIII. Köztársaság tér 4. Lem.): A közlekedési tagozat elnöksége és a Szakszervezetek Szövetsége vezetősé­gének közös, kötetlen konzultatív ta­nácskozása. Tájékoztatást ad: Koji László Április 6.: Debrecen, Hajdúböször­mény, Püspökladány, Nyíregyháza, Szolnok városok tanácselnökei tartanak megbeszélést az MGK észak-alföldi bizottságánál. A tanácselnökök megtár­gyalják a finn testvérvárosokkal meg­lévő kapcsolatok gazdasági téren való bővítésének lehetőségét. Ennek érdeké­ben meg kívánják hívni a kapcsolódó finn városok polgármestereit és kama­rai elnökeit. Tájékoztatást ad: Siklői Tamás, tel.: 52-13-053

Next