Világgazdaság, 1989. november (5. évfolyam, 211/5217-232/5238. szám)

1989-11-01 / 211. (5217.) szám

KÜLGAZDASÁG VILAGGAZDASAG Gazdasági és politikai bizonytalanság Brazíliában A szovjet munkanélküliség a választások előtt Brazíliában teljes gőzzel folynak a választási előkészületek: november 15-én az ország lakossága 29 év óta először ismét közvetlenül választ államelnököt Sok a jelölt, s mivel igazából egyiknek sincs határo­zottan körvonalazott gazdasági programja, meglehetősen nagy a bi­zonytalanság. A tőkepiac felbolydult, az arany és a dollár árfolyama az egekig szökött fel a feketepiacon, erőteljes a tőkekiáramlás. A külföldi elemzések szerint a tét igen nagy, jelentős mértékben a következő elnök személyétől függ majd, milyen sors vár Brazíliára, sikerül-e kilábalnia a súlyos gazdasági és szociális válságból, s felsorakozik a gazdasági nagyhatalmak közé, vagy továbbra is a „fejlődő világ legnagyobb adósának” kevéssé irigylésre méltó címet kell viselnie, változatlanul a hiperinfláció, a tetemes költségvetési deficit, a nagy gazdasági aránytalansá­gok, a szociális feszültségek szorításá­ban vergődve. Bel- és külföldi közgazdászok, üzlet­­­emberek és politikusok egyöntetűen azt vallják, hogy Brazília gazdasági bajaira - az év végére éves szinten az 1000 százalékot is meghaladó inflációra, a valóságos piaci arányokat eltorzító ál­lami szubvenciós rendszerre, a tucatnyi gazdaságtalanul működő állami vállalat okozta problémákra, a korrupcióra és a bürokráciára - csak következetesen végrehajtott takarékossági program hozhat gyógyírt. Ez egyebek mellett az állami kiadá­sok radikális csökkentését jelentené, de úgy, hogy a közoktatási, az egészség­­ügyi, és a jóléti kiadások ne szenved­jenek csorbát. A programnak tartalmaznia kellene az állami vállalatok magánkéz­be adását, az adórendszer reformját, a közszolgáltatási díjaknak a költségekkel arányos emelését, esetleg átmeneti bér- és árbefagyasztást, illetve a cruzado drasztikus leértékelését. A bel- és külföldi szakemberek által üdvözítőnek vélt lépések az üzleti kö­rök érdekeit képviselő, a közvélemény­kutatások szerint legesélyesebb konzer­vatív politikus, Fernando Collor de Mello nézeteihez állnak a legközelebb. A 40 éves politikust azonban, aki korábban tartományi kormányzó volt, általában tapasztalatlannak tartják, s így félő, hogy kellő politikai hatalom híján nem tudja megvalósítani elképzeléseit - mondják a megfigyelők. Coller mellett - aki az utóbbi hetek­ben veszített népszerűségéből - foko­zatosan jön fel két baloldali, a közvé­lemény-kutatások szerint 15-15 száza­lékos szavazati aránnyal fej-fej mellett haladnak. Az egyik a 44 éves Luis Inacio da Silva (népszerű becenevén Lula), korábban gyári munkás és szakszerve­zeti elnök, a radikális Munkáspárt je­löltje, a másik a 64 éves veterán poli­tikus, Leonel Brizola-aki 15 évet töltött száműzetésben az 1964-1985 között fennálló katonai kormányzat ideje alatt­­, a balközép demokratikus Munkapárt színeiben. Kettőjük közül Lula da Silva a radi­kálisabb, szerinte fel kell függeszteni az adósságok törlesztését. Ígéretet tett arra is, hogy megválasztása esetén jelentő­sen emeli a munkások bérét, igyekszik enyhíteni a társadalmi igazságtalanságot, megcsapolja a vállalatok nyereségét, államosítja a bankokat, kisajátítja a nagybirtokokat, s megtiltja az ország­ban működő multinacionális vállalatok­nak, hogy hazautalják nyereségüket. Ennél kevésbé radikálisak Brizola tervei: egyfajta európai típusú szocia­lizistást képzel el Brazíliában, bár ő is kilátásba helyezte egyes magánkézben lévő vállalatok kisajátítását, s szerinte is fel kellene függeszteni a tartozások visszafizetését. A konzervatívok attól tartanak, hogy a baloldal győzelme esetén káosz ural­kodna el az országban, kimenekülne a tőke, s elhagyná Brazíliát mintegy 800 ezer nyugati üzletember. Más vélemé­nyek szerint a baloldali politikus nép­szerűsége az embereknek a változások iránti vágyakozásából táplálkozik. Az emberek új arcot, olyasvalakit szeretnének az államelnöki székben, akinek tiszta a múltja, semmi köze sincs a múlt kor­rupt rendszereihez. (Reuter, AP-DJ) RÉSZLETEK AZ ÚJ FINN-SZOVJET MEGÁLLAPODÁSOKRÓL Egy tucat jelentős finn-szovjet ve­gyesvállalati megállapodásról is döntöttek Gorbacsov elnök-főtitkár múlt heti finn­országi látogatásán. A részletekről tu­dósító Reuter az új ötéves kereskedelmi megállapodás aláírása mellett elsősorban azt emeli ki, hogy akcióprogramot fo­gadtak el a Kola-félsziget ásványkin­cseinek kiaknázására, és megállapodtak abban, hogy 1995-ig a mostani szint felére csökkentik a közös határ menti kén­­szennyezés-kibocsátást. Az Outokumpu Oy finn cég szándék­­levelet írt alá egy évi 2-3 millió tonna ércet kibocsátó réz/nikkelbánya létesí­téséről a Kola-félszigeten. Az összesen 700 millió finn márka értékűre becsült vegyes vállalkozásban két szovjet részt­vevő lesz, s a finn vállalat várhatóan mintegy 50 százalékban részesedik. A Kóla-félszigetre vonatkozó megál­lapodás hat olyan területet jelöl meg, amelyben finn résztvevőkre számítanak, köztük a bányászatot, az olaj- és a gázlelőhelyek feltárását, valamint a­­ környezetvédelmet. Az itt remélt vegyes vállalkozások összértéke várhatóan több száz millió finn márkára rúg. A jelentősebb megállapodások között a finn Valmet műszaki tervező és kivi­telező cég egy leningrádi dízelmotoro­kat gyártó vállalattal sebességváltók gyártásáról írt alá 50-50 százalékos részesedésű vegyesvállalati szerződést. A most aláírt kereskedelmi megálla­podás új vonása, hogy csak a finn-szovjet klíringkereskedelem általános irányát rögzíti az 1991-95-ös időszakra, de a korábbi egyezményekkel ellentétben pénzben nem szab meg számszerű for­galom-előirányzatot. Az egyezmény szerint Finnország Szovjetunióból származó importjának zöme továbbra is az energia marad. Ezen belül a kőolajszállítások az ideivel megegyező, évi 8,5 millió tonnás szin­ten maradnak, a szovjet gázszállítások volumene ellenben a jelenlegi évi mint­egy 2,8 milliárd köbméterről 1995-re évi 4,2 milliárd köbméterre emelkedik. A környezetvédelem terén a kén­szennyezés már említett csökkentésén túl abban is megállapodtak, hogy 1994-ig az 1987-es szintre szorítják vissza a nitrogénoxid-kibocsátást, és a rendel­kezésre álló technológia és a gazdasági ésszerűség keretei közt mindent meg­tesznek a nehézfémszennyezés csök­kentésére. (Reuter) Növekvő pénzügyi terhet örököl majd az új chilei kormány A decemberi választások után alakuló új chilei kormány a következő évtized elején a mostaninál is nagyobb pénz­ügyi teherrel kénytelen számolni, és nem tudja elkerülni, hogy újabb hiteleket vegyen fel a külföldi kereskedelmi bankoktól és a nemzetközi pénzügyi szervezetektől. Alejandro Foxsey, az ellenzék gazdasági tanácsadója legaláb­bis úgy véli, hogy a legfőbb kiviteli cikk, a réz exportjából származó bevétel csökkenése, valamint a külföldi hitele­zőknek fizetendő kamatok és tőketör­lesztések növekedése fokozni fogja a fizetési mérleg hiányát. Foxsey - aki az elnöki posztra Pino­chet által kiválasztott egykori pénzügy­­miniszternél, Hernán Buchinál esélye­sebbnek látszó Patricio Aylwin ellenzéki jelölt tanácsadója - azt is elmondta: Chile valószínűleg hamarosan többet törleszt a Világbanknak és az Amerikaközi Fejlesztési Banknak (IADB), mint amennyit új hitelek formájában külföld­ről kap. Ezért az a minimális cél, hogy az ország legalább annyi hitelt kapjon, mint amennyit törlesztésre fordít. Chilének csak 1991-ben 3,5 milliárd dollárt - a bruttó hazai termék (GDP) 15 százalékát - kell törlesztenie. Ezen felül a korábbi adósság-kötvény csere­akciók következtében külföldre utalan­dó profit is legalább 3-400 millió dollár évenként. A törlesztést nehezíti, hogy a réz világpiaci ára az előrejelzések sze­rint a mostani fontonkénti 1,30 dollár­ról jövőre 1 dollárra, 1991 -re pedig 85 centre csökken. Ha a választásokból az ellenzék kerül ki győztesen, az új kormánynak az ígéreteknek megfelelően nagy összege­ket kell fordítania a Pinochet által el­hanyagolt egészségügyre, oktatásra és lakásépítésre, és az ezekhez szükséges alapokat is új forrásokból kell előte­remtenie. A tanácsadó szerint az utóbbi évek­ben a beruházásokat is elhanyagolták Chilében, bár mintegy 9,5 milliárd dollárnyi befektetés (ebből 2 milliárd külföldi eredetű) van folyamatban a magánszektorban. (Reuter) kezeléséhez külön alapra lenne szükség Tádzsikisztánban 24, Üzbegisztánban 23, Türkmenisztán 19, Kirgiziában pedig 17 százalékának, az egész országban mint­egy 3 millió embernek nincs munkája. A munkanélküliséget az országban tovább fokozta az önelszámolásra, ezen belül az úgynevezett brigádrendszerre való áttérés - állítja a központi pártlap hasábjain a szovjet szakszervezet egyik tisztségviselője. A munkások egyszer csak elkezdtek számolni, és igyekeztek megszabadulni a munkatempót és ezzel a fizetésemelést visszafogó kollégáiktól. Fokozatosan kiszorították szakképzetlen vagy tapasztalatlan munkatársaikat, majd a kisgyermekes anyákat, a nyugdíj előtt állókat, vagyis csak a brigádok legha­tékonyabb munkára képes magja maradt meg. A gazdasági előrelépés nem képzel­hető el a láthatatlan munkanélküliség felszámolása nélkül, így a termelésből várhatóan kiszorulnak mindazok, akik nélkül eddig is elboldogultak volna. A szakértők becslése szerint a következő évezred elejére legalább 15-16 millió ember szabadul fel így. Ebbe nem szá­mították bele az enyhülésnek köszön­hetően leszerelt katonákat - számuk nem hivatalos becslés szerint újabb 15 mil­lióra rúg majd -, akiknek nincs polgári foglalkozásuk sem, tehát át kell képez­ni őket. Várhatóan a jelenleg 18 millió­ra tehető irányító apparátus létszáma is radikálisan csökkenni fog. Ma a köz­pontban még ez nem érezhető, de az önelszámolásra felkészülő vállalatok az irodisták státusaiból háromszor annyit építenek le, mint a munkásokéiból. A szovjet pártlap szerint a legnehe­zebben a nők, a középiskolákból kike­rültek, illetve a rokkantak és a büntetett előéletűek találnak munkát. A hivatalos munkaügyi szerveknél nyilvántartanak ugyan 1,5 millió állásajánlatot, de vagy népszerűtlen foglalkozási ágakról van szó, vagy betöltésükhöz az ország másik végébe kellene utazni. A Szovjetunió­ban ezért a munkaerő jelentős része állandóan vagy részlegesen nem fog­lalkoztatott, és számuk várhatóan nőni fog. Az átképzés, az elhelyezés pénzbe kerül, és erre a munkaügyi állami bi­zottság illetékese szerint külön alapot kellene létrehozni a központban és a köztársaságokban is. A pártlapnak nyi­latkozó szakértő úgy vélekedett, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetben központi alapokból képtelenek lennének hoszszabb időn át fizetni a munkanélküli segélyt. A munkahelyek felszabadulása és az átképzés ezért csak tervszerűen szabá­lyozott program keretében képzelhető el, központilag támogatva mindazokat, akik új munkalehetőségeket teremtenek. „A munkanélküliséget sokáig nem ismertük el, mintha létezése az óhajunktól és nem a gazdaság valós állapotától függne. A Szovjetunióban már nem az a kérdés, hogy fenyeget-e a munkanél­küliség veszélye, hanem az: miként enyhíthetnénk következményeit, lehető­vé téve a szabad munkavállalást” - mondotta a szovjet állami munkaügyi bizottság illetékese. T­udósítónktól: A Szovjetunióban a közelmúltban megalakult a „munkanélküliek társasá­ga” nevet viselő nem hivatalos szerve­zet, amely 23 millió ember érdekkép­viseleti szerveként lép fel - írja a TASZSZ hírügynökség. A szervezet a hivatalos 3 milliós adattal szemben ennyire teszi a munkanélküliek számát. A Pravda keddi száma terjedelmes cikk­ben foglalkozott a korábban agyonhall­gatott jelenséggel. A hivatalos adatok szerint Közép- Ázsiában és a Kaukázuson túli terüle­teken a legsúlyosabb a helyzet. Azer­bajdzsánban a munkaképes lakosság 28, a szomszédos Örményországban 18. A FÜLÖP-SZIGETEK KORMÁNYA PÉNZÜGYI ALAPOT LÉTESÍT A Fülöp-szigetek kormánya a New York-i értéktőzsdén létrehozza az ország első befektetési alapját a külföldi tőke fokozott bevonása céljából - jelentette be Corazón Aquino elnökasszony. A pénzalap megteremtése egybeesik Aqui­no második hivatalos, egyesült álla­mokbeli látogatásával. Az alap lehetővé teszi, hogy a kül­földön élő Fülöp-szigeteki és más nemzetiségű beruházók utat találjanak a helyi tőzsdén jegyzett vállalatokhoz. Az alap 6 millió részvénye darabonként 12 dollárért kerül eladásra. Az alapról szóló ismertetés tájékoztat arról, hogy az alap megvásárolhatja bármely tőzs­dén jegyzett vállalat részvényeit, de az érdekeltsége egy-egy cégben nem ha­ladhatja meg a szavazásra feljogosító részvények 5 százalékát. Az alap jelentős nemzetközi érdeklő­dést keltett, és a részvények iránti ke­reslet már most meghaladja a kínálatot. Ez mutatja, hogy a világ beruházói bíznak az ország gazdaságában és politikai stabilitásában - mondta Tabuchi Yos­­hihisa, a részvények piacra dobásáért kötelezettséget vállaló japán Nomura Securities elnöke. Az alap elősegítheti a helyi értékpapírok és tőkepiac további fejlődését is, ami a folyamatban lévő privatizációs program szempontjából is nagy jelentőségű. Aquino elmondta, hogy a helyi és a külföldi beruházások élénkítése céljából felülvizsgálják a beruházási ösztönzőket. A bruttó nemzeti termék tavaly 6,7 százalékkal nőtt, és 1992-ig várhatóan évi 6 százalékkal fog gyarapodni. (Reuter) A Mitsubishi többségi érdekeltséget szerzett a Rockefeller-csoportban A Mitsubishi Estate Co. nagy japán ingatlanügynökség 846 millió dollárért megvásárolta a Rockefeller-csoport 51 százalékát. A Rockefeller-csoport az Egyesült Államok egyik legjelentősebb családi vállalkozása, tulajdonában van többek között a New York-i Rockefel­ler Center, a Manhattan legismertebb jelképe. A japánok pénzét a Rockefel­ler-csoport a családi alapítvány finan­szírozására fordítja, ezt még 1934-ben hozták létre a Rockefeller-vagyon gya­rapítására. Az ügylet révén a Mitsubi­shi ingatlanjai adnak otthont néhány vezető cégnek. Közöttük van a General Electric, az NBC tévéhálózat, a Time Warner médiacsoport, a Price Waterhouse könyvvizsgáló cég és a Morgan Stanley beruházási bank. (APA) Lesz-e külföldi tőke a spanyol áramszolgáltató ágazatban? Spanyolország áramszolgáltató ága­zatában nem kívánatos a külföldi tőke jelenléte - jelentette ki Claudio Aran­­zadi ipari és energiaügyi miniszter. A figyelmeztetés azután hangzott el, hogy körülbelül egy hónapja tárgyalások kezdődtek az Unión Fenosa - Spanyol­­ország negyedik legnagyobb áramszol­gáltató vállalata - és a nyugatnémet RWE cég között a spanyol vállalat 5 száza­lékának a megvételéről. Aranzadi pusztán technikai jellegűnek minősítette kifogásait. „Az ország áram­­szolgáltató szektorára semmilyen ked­vező hatást nem gyakorolna a külföldi szolgáltató vállalatok részvétele.” Sze­rinte protekcionizmusról szó sincs; ha technológiailag indokolt, az ország továbbra is nyitva áll a külföldi beru­házások előtt. Valójában azonban kije­lentése azt jelzi, hogy a külföldi tőkétől már eddig is elzárni igyekezett nagy­bankok és nagy hadiszállítók mellett újabb védett terület körvonalazódik a spanyol gazdaságban: az energiaszol­gáltatás. Aranzadi elismerte, hogy a kormány jogilag nem tudja megakadályozni az RWE-Unión Fenosa esetleg létrejövő megállapodását, de hivatkozott egy nem régi nagy-britanniai esetre. A brit tör­vények elvileg megengedték, hogy a British Petroleum (BP) vállalatban a külföldi tőkerészesedés elérje akár a 80 százalékot. A kormány azonban rá tud­ta kényszeríteni a kuvaiti beruházási hivatalt, hogy csökkentse a BP-ben vásárolt tőkerészét. Madrid eltökélt szándéka, hogy nem engedi kicsúszni kezéből az ellenőrzést az áramszolgáltató ágazat fölött, de attól tart, hogy az élénk értéktőzsdén az áramszolgáltató vállalatok a külföldi beruházók kedvelt célpontjaivá válnak. Készülő energiatervében azzal is szá­molnia kell, hogy 1996 után hiány várható a hazai energiaellátásban. A terv kidol­gozását nehezíti, hogy még tisztázatlan az Európai Közösség álláspontja az 1992 után létrehozandó egységes áramszol­gáltatási piacról. A kormánybefolyás megőrzésének egyik fontos eszköze az ország áram­­termelésének 30 százalékát adó, állami tulajdonban lévő Endesa vállalat. Az áramszolgáltató magáncégeknek rögzí­tett árat kell fizetniük az áramért az Endesának, amely az utóbbi időben­­ a kormány, jóváhagyásával - több áram­termelő magánvállalatban szerzett rés­zesedést. E rögzített árat a kormánynak lehetősége van rendeletileg érvényesí­teni az egész szektroban. Az Endesa erősítésében a kormány nyilván garan­ciát lát arra, hogy az ágazatban érvé­nyesítse akaratát. (Financial Times) A VILAGGAZDASAG­I JELENTI * Gazdasági szaktanácsadásra és mene­dzserképzésre alapított vegyes vállalatot bécsi székhellyel a Hannes Androsch Consulting (az egykori osztrák pénzügyminiszter által alapított cég), a bolgár külkereskedelmi bank, valamint három bolgár vállalat. Az új cég - amelyben a bolgár részesedés 49 százalék - Szófiában is nyit képviseletet. * Nigéria átütemezési megállapodást írt alá a belga Ducroire exporthitelgarancia hivatalla 1­5,5 milliárd frankról, a Párizsi Klubba tö­mörült hitelezők tavaly márciusi átütemezési megállapodásával összhangban. Az egyezmény a Ducroire által garantált belga szerződésekre, az 1990. áprilisig esedékes tartozásokra vonatkozik. * Megjelent Portugáliában az első pénz­ügyi napilap, a 24 oldalas Diario Economi­­co. A 20 ezres példányszámú lap megjelen­tetése tükrözi a portugál gazdaság növekvő érdeklődését a nyugat-európai gazdasági integrációhoz való felzárkózás iránt. 1989. november 1. A VILÁGGAZDASÁG A MAGYAR GAZDASÁGI KAMARA NAPILAPJA Megjelenik ötször egy héten. Főszerkesztő: GYULAI ISTVÁN Főszerkesztő-helyettes: ATKÁRI JÁNOS BORONKAY TAMÁS Szerkesztőség: Budapest VII., Wesselényi u. 57. Postacím: 1397 Budapest, Pf. 534 Telefon: 122-8014, telex: 22-7958 Telefax: 122-2927 Kiadja: a Magyar Távirati Iroda Kiadója Felelős kiadó: Wertheimer Andor igazgató. Budapest I., Fém u. 5-7. Postacím: Pf. 3. 1426 Budapest Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a hírlapkézbesítőknél, a Posta hírlapüzleteiben a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR), Budapest XIII., Lehel utca 10/a - 1900­­, közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámra Előfizetési díj évi 5400 Ft. A grafikai tördelés Apple1­ MacintoshTM gépen az MTI-ben készül. Nyomás: Szikra Lapnyomda, Bp Felelős vezető: Csöndes Zoltán

Next