Világgazdaság, 1990. április (22. évfolyam, 63/5321-80/5338. szám)

1990-04-07 / 67. (5325.) szám

2 KÜLGAZDASÁG VILAGGAZDASAG HARMADSZORI NEKIFUTÁS Gazdasági problémák a görög választások előtt Nincs könnyű dolguk a görög választóknak: 10 hónapon belül immár harmadszor járulnak a szavazóurnák elé, április 8-án. A közvélemény­kutatások eredményei azonban azt mutatják, hogy ezúttal sem sikerül kilábalni a Pánhellén Szocialista Mozgalom (PASZOK) tavalyi válasz­tási veresége után kialakult politikai válságból, egyik párt sem éri el az abszolút többséget a 300 fős parlamentben. Leginkább az üzleti körök várják türelmetlenül a vasárnapi görögországi választásokat. Nem is annyira a szava­zás kimenetele izgatja őket, hanem inkább az, hogy vége szakadjon a hosszú hóna­pok óta tartó politikai bizonytalanság­nak és az egyre sürgetőbb gazdasági teendők halogatásának. Tavaly júniusban az Andreasz Pa­pandreu által vezetett kormánypárt, a PASZOK nyolcéves kormányzás után vereséget szenvedett a váratlanul össze­­kovácsolódott konzervatív-baloldali szövetségtől. A vereségben és az utána kialakult hatalmi válságban nagy sze­repe volt a Papandreu által bevezetett új választási törvénynek, amelynek ér­telmében egy pártnak legalább a sza­vazatok 48 százalékát meg kell szerez­nie az abszolút parlamenti többség eléré­séhez. Azóta Görögországban egymást vál­tották a gyenge koalíciók: először Konsztantin Micotakisz vezetésével a konzervatív Új Demokrácia Párt (NDP) és a kommunista részvételű Baloldali Blokk próbálkozott meg közös kor­mányalakítással. A súlyosbodó gazda­sági helyzet is közrejátszott abban, hogy a novemberi - szintén sikertelen - vá­lasztások után a három legerősebb párt ideiglenesen félretette ellentéteit, és egységkormányt hozott létre. Mint ki­derült, ez a felállás sem bizonyult tar­tósnak. Az egységkormány idei februá­ri szétesése a pártok belső torzsalkodá­sainak ismeretében aligha volt megle­pő. Szakértők szerint az görög átlagpol­gár igen szkeptikusan vélekedik a mostani választások kimeneteléről. A lakosság többsége az eddigiek alapján amúgy is alkalmatlannak tartja a politikusokat az ország gazdasági bajainak orvoslására. A legfrissebb előrejelzések szerint a legtöbb szavazatot most is a konzerva­tívok fogják elnyerni, 44,4 százalékkal. A PASZOK és a kommunisták 38,2, illetve 10 százalékot szerezhetnek. Mivel stabil, erős kormány létrejöttéhez még a nem egészen 45 százalék sem elég­séges, ezért újra a Baloldali Blokk lesz a mérleg nyelve. Máris megindultak a spekulációk az újabb koalíciós kormány lehetséges összetételéről. Megfigyelők lehetséges­nek tartanak egy PASZOK-baloldali koalíció együttműködést, habár a kom­munisták Papandreu személye miatt eddig elzárkóztak a tárgyalásoktól. Igaz, a szocialisták és a kommunisták a kon­zervatív győzelem megakadályozása végett most öt választási körzetben is közös jelöltet indítanak, de ebből még nem lehet messzemenő következtetése­ket levonni. A másik lehetőséget - ezt a Közös Piac is szívesen látná - a konzervatív­ PASZOK „nagykoalíció” jelentené. Ez a fajta felállás tartósabb­­nak bizonyulhat, mint az előzőek, de a két párt irányvonala elég markánsan eltér egymástól. A nagykoalíció nem minden esetben jelent stabil kormányzást, a részt vevő pártok nézetkülönbségei megbé­níthatják a kormány működését, és hiányzik az erős, kormányképes ellen­zék mint a gazdasági problémák gyors megoldására ösztönző tényező. A gö­rög példa mindenesetre tanulságos le­het a demokrácia útját kereső volt közép­­kelet-európai szocialista országok szá­mára. A választási kampány talán legnagyobb meglepetése Papandreu visszatérése a politikai porondra. (A múlt évben megvesztegetési ügyek és lehallgatási botrányok kapcsán vád alá helyezték.) Papandreu választási beszédeiben hang­súlyozta: a Konsztantin Micotakisz által hirdetett szabadpiaci gazdasági reformok valójában szigorú takarékossági prog­ramot jelentenek, drákói intézkedéseket, valamint tömeges elbocsátást. A „görög thatcherizmussal” szemben ő jóléti álla­mot ígér választóinak. Papandreu saját abszolút győzelmét hirdeti, de ennek valószínűsége elenyésző. Igazi célja inkább az lehet, hogy megakadályozza az NDP-t az abszolút többség meg­szerzésében. A gazdasági mutatók egyértelműen jelzik, hogy csak szigorú intézkedések­kel lehet elkerülni a gazdasági válsá­got. Tavaly az inflációs ráta 14,8 szá­zalék volt, ami háromszorosa a közös piaci átlagnak. A teljes államadósság összegét 54 milliárd dollárra becsülik, és ez meghaladja az éves bruttó hazai termék (GDP) értékét. A folyó fizetési mérleg deficitje a múlt évben elérte a 2,5 milliárd dollárt. A politikai bizony­talanság miatt a külföldi befektetők egyelőre távol tartják magukat az or­szágtól. A drachma leértékelésétől való félelem pedig az importőröket arra ösztönzi, hogy minél több árut halmoz­zanak fel. Tavaly az állami szektor hiteligénye a GDP 22 százaléka volt. 1988-ban a gazdasági növekedés üteme még elérte a 4,3 százalékot, de 1989-re ez lecsökkent 2,4 százalékra, idén pe­dig mindössze 2 százalékos lesz. A politikai patthelyzet és a szaporo­dó gazdasági bajok nemcsak a görögö­ket nyugtalanítják. Jacques Delors, az Európai Közösség (EK) brüsszeli bizott­ságának elnöke Xenofón Zolotasz ügy­vivő kormányfőnek címzett levelében kifejtette, hogy a statisztikai adatok és a nemrég Görögországban járt bizottság által gyűjtött információk szerint a „a gazdasági helyzet igen aggasztóvá vált”. Delors figyelmeztetett rá, hogy a Gö­rögország és a többi EK-ország közötti, amúgy is jelentős gazdasági különbsé­gek az utóbbi időben elmélyültek, és ez veszélyezteti az ország jövőjét­ a gaz­dasági és monetáris unió felé haladó EK- ban. (Reuter, AP-DJ, MTI, The Eco­nomist, The Wall Street Journal) Románia pénzigénye Romániának évi 1,5-2 milliárd dollárnyi külföldi segélyre és beruházásra lesz szüksége a kö­vetkező évek során - jelentette ki a román kormány gazdasági terv­bizottságának vezetője. Dijmanescu hozzátette, hogy ezzel Románia valószínűleg ismét külföldi hite­lek felvételére kényszerül. A szakértő szükségesnek tartja a külföldi tőke bevonását is, amire egyelőre még nincs példa, a nyu­gati vállalatok csak a piaci lehe­tőségek felmérésénél tartanak. (Reuter) A VILÁGGAZDASAG­I JELENTI * Jordánia megkapta a Nemzetközi Va­lutaalap (IMF) jóváhagyását a 77 millió dolláros készenléti hitel második, 44 millió dolláros részletének lehívására, miután a nemzetközi pénzügyi szervezet megfelelő­nek tartotta az egyéves gazdasági reform­­programban elért eredményeket. Az IMF döntése megnyitja az utat a Világbank, valamint a japán és a nyugatnémet kormány összesen 325 millió dolláros hitele előtt is. A Nicaragua és Panama azzal a kéréssel fordult az Amerikaközi Fejlesztési Bankhoz (IADB), hogy tartozási hátralékuk ellenére tegye lehetővé új hitelek folyósítását, me­lyek nélkül képtelenek helyreállítani tönk­rement gazdaságukat. Hátraléka miatt egyik ország sem kapott hitelt a banktól 1989-ben. Több milliárd koronás támogatásleépítés Csehszlovákiában Csehszlovákiában idén drasztikusan csökkentik a fémkohászat és a nehézipar állami támogatását, s a ráfizetéses termelés leállítására ösztönzik az elektronikai és elektrotechnikai vállalatokat. Ugyanak­kor külföldi partnerek bevonásával kiemelten fejlesztik az autógyár­tást - jelentette be Slavomir Stracar kohászati, gépipari és elektro­technikai miniszter. A miniszter elmondta, hogy a támo­gatásleépítés keretében csökkentik a bányák és a kohászati üzemek szub­vencióját - a minisztérium alá tartozó iparvállalatok a kért 4 milliárd korona helyett csupán 1 milliárd korona állami támogatást kapnak, s ennek jelentős része is a Mlada Boleslav-i Skoda gyár fej­lesztését szolgálja­­, továbbá törölték az észak-morvaországi Bruntálban ter­vezett kohászati kombinát felépítéséhez ígért állami támogatást is. A csehszlo­vák kohászati és gépipari szektor össz­­adóssága 9 milliárd korona. Csehszlovákia ugyanakkor külföldi partnerek bevonásával gyorsan kívánja fejleszteni autóiparát - közölte a minisz­ter. Több autógyárral is folynak tár­gyalások, így a Volkswagennal, a Ford­­dal, a General Motorsszal és a Citro­ennel, de megállapodás még egyikkel sem jött lére. A Skoda gyár termelését a jelenlegi évi 190 ezerről 1995-ig a kétszeresére növelik, de fejleszteni akarják a pozsonyi BAZ gyárat, vala­mint a ZTS Martin szlovákiai vállalat járműgyártását is. Az elektronikai és elektrotechnikai vállalatoknak be kell szüntetniük az olyan termékek gyártását, amelyek nem hoz­nak hasznot, és egy-egy sikert ígérő cikkre kell összpontosítaniuk, mint például a televíziókészülékek, a szer­számgépek elektronikai rendszerei vagy az automatikák. (MTI) Pakisztán három és fél milliárd dollár segélyre számít Pakisztánnak 3,57 milliárd dollár külföldi segélyre lesz szüksége a július 1-jén kezdődő, 1990/91-es költségveté­si évben, ha fenn akarja tartani a bruttó hazai termék (GDP) 5 százalék feletti növekedési ütemét - jelentette a Reuter hírügynökség kormányforrásokra hivat­kozva. Benazir Bhutto miniszterelnök asszony kormánya, egy, a Világbank vezette konzorciumtól 3,288 milliárd - a tavalyi 3,408 milliárdnál valamivel kevesebb -, más forrásokból pedig 282 millió dollárthoz szeretne hozzájutni. Pakisztáni várakozások szerint az 1990/ 91-es költségvetési évben a GDP 5,5 százalékkal, a folyó évre várt 5,3 szá­zaléknál némileg gyorsabban fog nőni. Az 1989/90-es évre eredetileg 5,8 szá­zalékos növekedést jósoltak, a mezőgaz­daságban, az építőiparban és a szolgál­tatásokban bekövetkezett visszaesés miatt azonban ezt nem sikerült elérni. A Világbank vezette konzorciumtól - amely hét európai tőkés országot, Ka­nadát, az USA-t, Japánt, a brüsszeli bizottságot, a­ Nemzetközi Valutaalapot (IMF), a Nemzetközi Pénzügyi Társa­ságot (IFC), valamint az ENSZ Fejlesz­tési Programját tömöríti - a folyó évi 2,97 milliárd után 2,37 milliárd dollárt várnak létesítményhez kötött segélyként, létesítményhez nem kötött segélyként az eddigi 526 millió helyett 835 milliót. További 82 millió dollárt remélnek élelmiszersegély formájában, s egy nagyobb összeget pedig a fizetésimér­­leg-nehézségek áthidalására akarnak fordítani. Ettől az összegtől függetlenül segélyt fognak kérni a Pakisztánban élő több mint 3 millió afgán menekült támogatására. A Reuter megemlíti, hogy a folyó költségvetési évre ígért 3,408 milliárd dollárból eddig 1,5 milliárd dollár ke­rült kifizetésre. (Reuter) A Nemzetközi Menedzser Központ programajánlata Az alkalmazott innovációs gondolkodás módszere 1996. május 9-11. Érdeklődés, jelentkezés: 1775 Budafok­­, Pf. 113. Telefon: 138-5128, 173-0755 Lassul a nyugat-európai integráció? Az EFTA keresi a helyét Megkongatta a vészharangot a Közös Piac brüsszeli bizottsága a nyugat-euró­pai integráció kilátásait illetően. „For­dulóponthoz érkezett a közösség, az idén fog eldőlni, hogy sikerül-e megvalósí­tani az egységes piac kialakítására vonatkozó terveket” - állapítja meg a bizottság Bonnban közzétett jelentésé­ben. Az EK bizottsága - amely nem döntéshozó szerv - a maga részéről megtett minden tőle telhetőt: gyakorla­tilag készen van az egységes piac megteremtését célzó valamennyi javas­lattal, s ezeket a miniszteri tanácsnak, az EK legfőbb döntéshozatali szervének kellene jóváhagynia, az egyes országok­nak pedig át kellene ültetniük a gya­korlatba. A miniszteri tanács és a tagjai mögött álló egyes kormányok azonban mintha a legfontosabb kérdésekben visszatáncolnának, vonakodnának alá­vetni magukat a közösségi rendelkezé­seknek - írja a brüsszeli jelentés. Az Európa Tanács - amelynek az egyes tagországok szakminiszterei, illetve azok megbízottjai a tagjai - 139 olyan ja­vaslatot kapott a brüsszeli bizottságtól, amelyek alapvetőek lennének az áruk, a szolgáltatások, a tőke, a személyek szabad mozgásához. A javaslatok legalább 23 százalékát egyhangú szavazással kelle­ne jóváhagyni, ez azonban nagyon nehézkesen megy. Azokban a kérdé­sekben viszont, amelyekben elegendő az egyszerű többség, határozott előrehala­dás mutatkozik. Pillanatnyilag a legkritikusabb terület az állategészségügy, a növényvédelem, illetve az adórendszer összehangolása. Brüsszel azt javasolta, hogy a hozzá­­adottérték-adó sávja 14-20 százalék között mozogjon. Ebből azonban konk­rét döntés híján egyelőre csak az a szándék maradt meg, hogy az egyes tagországok, ha egyáltalán megváltoz­tatják a hozzáadottérték-adó kulcsát, akkor ehhez a sávhoz igyekszenek majd közeledni, s nem távolodni tőle. Az adórendszer összehangolásában mutat­kozó késedelem azonban nem veszé­lyeztetheti az integrációs terveket - figyelmeztet a bizottság. Brüsszel szerint aggodalomra ad okot az is, hogy igen vontatottan halad a közösségi jog átültetése az egyes közös piaci országok jogrendszerébe; különö­sen Olaszország van lemaradva e téren. Változatlanul lassú a vámellenőrzés leépítése az EK-ban. Ez elsősorban az áruforgalmat érinti hátrányosan, s főként az az oka, hogy még nem hangolták össze a közvetett adókat. A személyforga­lomban pedig azért nem sikerült eddig jelentősen előrelépni az ellenőrzés li­beralizálásában, mert nincs az egész közösségre vonatkozó megállapodás a menedékjogról és az EK külső határain való ellenőrzésről. Ugyanakkor a közös piaci gazdaság már teljes fegyverzettel felsorakozott az integrációs elképzelések mögött: tavaly a bruttó beruházások értéke átlagosan 6,9 százalékkal, 1988-ban pedig 8,3 százalékkal növekedett. A vállalatok ugyanis az egységes belső piacra való felkészülés jegyében előrehozták beru­házásaikat. Nyilvánvalóan lassítja az integrációs folyamatot az is, hogy a tervekből nem lehet kihagyni az EFTA (Európai Sza­badkereskedelmi Társulás) országait sem, s a megváltozott helyzetben valamilyen formában számolni kell a kelet-európai országokkal is* *­­ Az EK és az EFTA (Ausztria, Finn­ország, Izland, Norvégia, Svájc, Svéd­ország) már régóta tárgyal az együtt­működés kibővítésének, az úgynevezett összeurópai gazdasági térség kialakítá­sának a lehetőségeiről, s a napokban megtartott sokadik előkészítő tárgyalá­son megállapodtak: most már hivatalos formában is hozzálátnak a széles körű együttműködés szerződéses feltételeinek kidolgozásához (jelenleg szabadkeres­kedelmi megállapodás van érvényben az EK és az EFTA között, de az EFTA- tagországok ennél lényegesen összetet­tebb együttműködést akarnak). Az előrelépésnek változatlanul kerék­kötője, hogy az EFTA beleszólási jogot akar kapni az EK döntéshozatalába, és általában minden téren egyenrangú fél akar lenni, ugyanakkor meg akar tartani egyfajta szuverenitást - például a har­madik országokkal való kapcsolatait illetően -, ami az EFTA főtitkárának, Georg Reischnek a szavai szerint kizár­ja például a vámunió lehetőségét. Külön problémát vet fel az, hogy az EFTA miként „viszi be” szocialista kapcsolatait az EK-ba. Jelenleg más és más szinten vannak ezek a kapcsolatok: az EFTA Magyarországgal áll a leg­szorosabb viszonyban - mondja a fő­titkár -, de jók a kapcsolatok Lengyel­­országgal és Csehszlovákiával is. Reisch azonban ismét megerősítette: az EFTA nem akar „előszoba lenni” a kelet-euró­pai országok számára a közösséghez való felzárkózás folyamatában, miként azt Brüsszelben szeretnék. K. K. Amerikai vádak Dél-Korea fegyvereladásai miatt Dél-Korea túlságosan lazán értelmezi az általa gyártott, amerikai eredetű hadiipari cikkek értékesítési lehetőségeit. Az amerikai képviselőház katonai ügyek­kel foglalkozó bizottságának egyik al­bizottsága jutott erre a megállapításra, amikor véleményezte a Bush-adminiszt­­rációnak azt a tervét, hogy engedélyezi az ázsiai ország számára F-1 8-as va­dászgépek részegységeinek gyártását, illetve e gépek összeszerelését. Az albizottság aggodalmának adott hangot amiatt, hogy Dél-Korea a harci gépek elemeit esetleg Iránnak adja el, m­ert a múltban már előfordult ilyesmi: dél-koreai cégek az együttműködési szerződésben kikötött határozott tilalom ellenére közelebbről meg nem nevezett „ellenséges” országoknak adtak el M-16 jelzésű kézifegyvereket. Az albizottság közleménye nem rész­letezi, kik számítanak pillanatnyilag Amerikában „ellenséges országnak”, de idéz egy oldalt a Daewoo csoport 1988. évi jelentéséből, rámutatva, hogy a tár­saságnak Líbiában, Iránban és Irakban vannak értékesítéssel foglalkozó irodái. A szerződésszegésekkel szemben az albizottság elnöke szigorú óvintézkedé­seket, fokozott ellenőrzést sürgetett. (AP-DJ) 1990. április 7. A VILÁGGAZDASÁG A MAGYAR GAZDASÁGI KAMARA NAPILAPJA Megjelenik ötször egy héten. Főszerkesztő: GYULAI ISTVÁN Főszerkesztő-helyettes: ATKÁRI JÁNOS BORONKAY TAMÁS KOCSI ILONA Szerkesztőség: Budapest VII., Wesselényi u. 57. Postacím: 1397 Budapest, Pf. 534 Telefon: 122-8014 Telex: 22-7958 Telefax: 122-2927 Kiadja: Computerworld Informatika Kft. Felelős kiadó: FUTÁSZ DEZSŐ ügyvezető Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a hírlapkézbesítőknél, a Posta hírlapüzleteiben a Hírlap-előfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR), Budapest XIII., Lehel utca 10/A - 1900­­, közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizetési díj évi 5400 Ft. ISSN 0042-6148 A grafikai tördelés Apple® MacintoshTM gépen készül. Nyomás: Szikra Lapnyomda, Bp. Felelős vezető: dr. Csöndes Zoltán swj Cégvezető: OLÁH LÁSZLÓ Műszaki vezető: Varga Borbála Budapest VII., Rákóczi út 16. Telefon: 111-7917 Telex: 22-6307 cwi . Telefax: 142-3965 Postacím: 1536 Budapest, Pf. 386. Hirdetések: CWI Kereskedelmi Iroda Poór Ernőné irodavezető Megrendelések felvétele a szerkesztőség címén. Képviselők: Hudák Éva, Csefkó Zoltán, Varjas Ildikó * A VILÁGGAZDASÁG bármely részének másolásával és a lap terjesztésével kapcsolatos minden jog fenntartva. A lapból értesüléseket átvenni, írásokat újraközölni kizárólag a kiadó írásos hozzájárulásával lehet.

Next