Világgazdaság, 1992. augusztus (24. évfolyam, 149/5905-167/5923. szám)
1992-08-29 / 167. (5923.) szám
1992. augusztus 29. Ipari szövetkezetek Megszűnnek vagy átalakulnak? Az utóbbi időben felszámolás sorsára jutó cégek 40 százaléka az ipari szövetkezetek közül került ki. Ezek a cégek a válságos helyzetben lévő nagyvállalatoktól képtelenek behajtani kinnlevőségeiket, így nem sok esélyük van a felszámolás elkerülésére. A mindennapi likviditási gondok mellett az új szövetkezeti törvényben meghatározott átalakulás problémáival is meg kell birkózniuk a cégeknek — hangzott el a Magyar Iparszövetség (OKISZ) elnökségi ülésén. A Magyar Iparszövetség érdekszférájába tartozó 1578 ipari szövetkezetnél a közgyűlések nyomán mintegy 80 milliárd forintnyi vagyont nevesítettek üzletrész formájában 1992. április 30-ig. A nyár első felében bejelentették a szervezeti változásokat: eszerint az OKISZ érdekkörébe tartozó ipari szövetkezetek 4 százaléka részvénytársasági, 7 százaléka kft., mintegy 77 százaléka pedig szövetkezeti formában működik majd tovább. Az utóbbiaknak 1992. december 31-ig kell cégüket bejegyeztetni a bíróságon. Tavasz óta 95 ipari szövetkezet szűnt meg, és 122 áll felszámolási eljárás alatt, 45-nél pedig szétválási szándékot jeleztek 29 további szervezetre. A 137 ezer szövetkezeti tag közül eddig 6400-an jelezték kiválási szándékukat. Előfordulnak visszaélések is. A törvényi szabályozás hiányosága miatt például előfordul, hogy a kiválni szándékozó volt szövetkezeti vezető a közgyűlésekről való távolmaradással megvétózza a cégbírósági bejegyzést, ezzel zsarolva pénzügyileg a szövetkezetet. Az ipari szövetkezetek helyzete az ország válságkörzeteiben a legsúlyosabb. Szabolcs- Szatmár-Bereg megyében 65 cég közül mindössze 2 átalakulása fejeződött be. Nógrád megye 37 ipari szövetkezete közül 17 ellen folyik felszámolási eljárás. v_ G_ Két héten belül döntenek a MALÉV-ról Valószínűleg két héten belül eldől, melyik légitársaság vásárolhatja meg a MALÉV részvényeinek 35 százalékát. A tárgyalások a végső szakaszba érkeztek, most már a potenciális új tulajdonos és az Állami Vagyonügynökség (ÁVÜ) egyezkedik — mondta Kárász Péter, a MALÉV szóvivője. Mint ismeretes, hónapok óta szó van arról, hogy többek között a KLM, a British Airways és az Alitalia érdeklődik a MALÉV iránt, de egyelőre nem lehet tudni, ki lesz az új tulajdonos. Ami biztos, az az, hogy bármely befektető legfeljebb 35 százalékos részesedést szerezhet a MALÉV megemelt alaptőkéjében. A MALÉV alaptőkéje jelenleg 5 milliárd forint, ez tartalmazza a légitársaság saját eszközeit és érdekeltségeit különböző vegyes vállalataiban, például az Atrium Hyatt 50 százalékát és 40 százalékos részesedést a TNTMALÉV Ltd-ben. A MALÉV egyébként tavaly 1 millió 14 ezer utast szállított, adózás előtti nyeresége pedig 2,1 milliárd forint volt. Az idei év a kelet-európai forgalom 40 százalékos visszaesése ellenére jobbnak ígérkezik a tavalyinál: az első fél évben 21 százalékkal több utast szállítottak, mint 1991 első fél évében. Bár egy év alatt nőttek a költségek, és a MALÉV kapacitásainak csak mintegy 60 százalékát tudta kihasználni, azt reméli, idei nyeresége megközelíti a tavalyit. v. GAZDASÁG Tartós állami tulajdon Lista meglepetések nélkül (Folytatás az 1. oldalról) Arra a kérdésre, hogy az említett 160 vállalat mekkora hányadát jelenti a magyar állami vállalatok értékének, Kardos Antalné nem tudott válaszolni, az eddigi becslések ugyanis igen szélsőséges értékhatár között mozognak. A tartósan állami tulajdonban maradó vállalatok jelentősebb részére az Állami Vagyonkezelő Rt. (ÁV Rt.), kisebb hányadára pedig az érintett minisztériumok kapnak tulajdonosi jogosítványt. Az energiaiparban a Magyar Olaj- és Gázipari Rt. állami tulajdonban tartását monopolhelyzete magyarázza, egyben szoros kapcsolata a szintén a listán szereplő nagyvállalatokkal (például a Tiszai Vegyi Kombináttal). Az infrastrukturális szektorban a Magyar Posta három utódcégéből kettő — a Magyar Műsorszóró Vállalat és a Matáv — került tartósan állami tulajdonba. Több mint 30 kutatóintézet került a listára. A múlt év végén számuk még csak 29 volt, akkor a felszámolás alatt állókat nem vették figyelembe. A bankok, hitelintézetek között szerepel a Hungária Biztosító neve is. Ennek oka a cég iránti bizalom erősítése volt, tekintettel nehéz helyzetére. Tartós állami tulajdonba kerül majd a Pénzverdéből megalakuló Pecunia Rt. is, amely januártól az új aprópénzt veri. A Bankjegynyomda Rt., amelyet a jelenlegi Bankjegynyomda átalakulása után az MNB-vel közösen alapítanak, szintén tartós állami tulajdonba kerül. A tárcák kezelésében maradó vállalatok közül a Hírlapkiadó Vállalat továbbra is Miniszterelnöki Hivatal kezelésében marad a 100 százalékos részvényhányaddal. Hosszú vita után döntöttek az Ipari Fejlesztési Bank jövőjéről. Végül elvetették azt a javaslatot, hogy a bank felkerüljön a listára. Ugyancsak nem kerültek a jegyzékre a bányák sem, bár a határozatot komoly vita előzte meg. A végleges döntés a bányák közül azokat, amelyek ellen nem folyik felszámolási eljárás, a privatizálandó vállalatok közé sorolta. Az állami gazdaságok közül azok a részek maradnak állami tulajdonban, amelyek vetőmag- és tenyészállat-nemesítéssel foglalkoznak, vagy tenyészállatok génbankjával rendelkeznek. Ezek privatizálása komoly károkat okozhatna a mezőgazdaságnak, például éveket venne igénybe a vetőmagtermelés átállítása. Ugyancsak a listára kerültek a nem telepített erdőkkel bíró erdőgazdaságok is. Ezek privatizációja az ÁVÜ szerint valószínűleg az erdők kipusztításával járna. Az erdőgazdaságok a kincstári törvény megalkotásakor az államkincstár kezelésébe fognak kerülni. A Vagyonkezelő Rt.-nek október 28-ig kell megalakulnia. Igazgatótanácsa 11 tagú lesz, személyükre Szabó Tamás privatizációs miniszter tesz majd javaslatot. A felügyelőbizottság 7 tagját az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium, a Pénzügyminisztérium és az Állami Számvevőszék javaslata alapján nevezik ki. Valószínűleg az ÁV Rt. elnökének személyét fogjuk elsőként megismerni, neki ugyanis parlamenti meghallgatáson kell majd részt vennie. A rendeletben kijelölt vállalatok előre láthatóan november 1-jétől kerülnek az ÁV Rt. fennhatósága alá. P. K. Vége a román autógyártásnak? * A hírek szerint hamarosan leáll Romániában az Oltcit- és a Dacia-gyár. Vajon hogyan érinti ez a Cél-lízinget, a román autók legnagyobb magyarországi forgalmazóját? — A Cél-lízing olcsó népautóvá akarta tenni az Oltcitet Mi lesz most ezzel a tervvel? — kérdeztük Vadas Tamást, a cég vezetőjét. — Információim szerint valószínűleg nem áll le a gyártás. A román gyár már régóta típust akar váltani, tavaly tárgyalásokat is folytattak a Renault-val, de úgy vélem, három éven belül nem várható eredmény. Az már csak a magánvéleményem, hogy két éven belül a Dacia sem fog leállni. — Ezek szerint önök folytatják az eddigi üzletpolitikát? — Igen. Jelenlegi autókészletünk szeptemberre elég. 30 millió forint értékben töltöttük fel az alkatrészraktárat, így akkor sem kell aggódni, ha mégis leállna a gyár. Egyébként az Oltcit már öt éve nem gyárt francia piacra, de alkatrészeket még most is szállít. Mindenesetre mi írásos megerősítést kértünk a gyártól a termelés leállításáról vagy folytatásáról, válasz a jövő héten várható. — Akkor mi szolgálhatott a hír alapjául? — Szerintem olyan miniszter nyilatkozott, aki nem egészen volt tájékozott ez ügyben. A román gyár a Citroennel hosszú távú együttműködést tervezett: a gyár vegyesvállalati formában működött, az autókat Citroenként értékesítették Franciaországban. Később valami miatt a Citroen kiszállt az üzletből, így lehet, hogy a Renault-val folytatott tárgyalások célja csupán a Citroen provokálása, ösztönzése a kapcsolatok újbóli felvételére. — Milyen a keletjük ezeknek az autóknak idehaza? — Az Olrcittel nincs baj, de a Dacia nimbuszát roppant nehéz visszaállítani a korábbi tapasztalatok után. Mi eddig 1500 Daciát adtunk el, ebből senkinek sem kellett visszafizetni a pénzét, és 10 jogos reklamáció érkezett, ami roppant jó arány. Ez körülbelül a Lada minőségének felel meg, a Lada viszont nem tud ennyire olcsó lenni. J. Gy. Gazdasági bűnözés Egyre több a csaló Minden eddigi statisztikát felülmúlóan emelkedett a gazdasági bűncselekmények száma. Ezzel beigazolódott azok jóslata, akik már a társasági törvény hatálybalépésekor ugrásszerű növekedést vártak. A gazdasági bűncselekményekről Peer Tibor alezredes, a Budapesti Rendőr-főkapitányság gazdaságvédelmi osztályának vezetője tájékoztatta lapunkat. A bűnügyi statisztika leginkább a csalás területén aggasztó, hiszen fél év alatt 742 százalékos robbanásszerű ugrást regisztráltak, az elkövetett csalások száma 1136-ról 9572-re duzzadt. Jóllehet az adatok mást mutatnak, a csalás mégsem kifizetődő szakma — fűzte hozzá Peer Tibor —, ugyanis a 97,1 százalékos felderítési arány igazolja, hogy az ismeretlen elkövető ellen tett bejelentések nyomán az ügyek zömét fel tudták göngyölíteni. Arra, hogy mi lehet a gazdasági bűncselekményeknek már több mint felét kitevő csaláshullám oka, csak azt tudták válaszolni, hogy laza az üzleti fegyelem. A gombamód szaporodó társaságok a tisztességes piaci magatartást nem ismerik, a legminimálisabb üzleti etikai szabályokat sem tartják be. Látatlanban adnak és vesznek. A leinformálatlan partnerek számtalan esetben hamisított igazolvánnyal és ugyancsak hamis cégpapírokkal, nem létező bankszámlára és telephelyre hivatkozva tévesztik meg a jóhiszemű felet. Ez némi odafigyeléssel és a legminimálisabb információlekéréssel kiszűrhető lenne. Meg kellene tanulnunk már végre — véli Peer Tibor —, hogy az üzleti információszerzés és ellenőrzés nem a bizalmatlanság és a felesleges adminisztráció eszköze, hanem a gazdasági élet természetes velejárója. A csalásokkal együtt — ha nem is olyan mértékben — emelkedett a sikkasztások száma is. A statisztika szerint a gazdasági bűncselekmények tekintetében az egyetlen igazán pozitív hír az, hogy már hosszú ideje csökken a devizabűncselekmények száma. Ennek valószínűleg az az oka, hogy már nincs akkora rés a banki és a feketepiaci valutaárak között. Aggasztó viszont a fehérgalléros banditizmus terjedése: Magyarországon is megjelent a számítógépes bűnözés. Ez a terület jogilag sem kellően szabályozott. Az eddig nem tapasztalható számítógépes normaszegések azért fenyegetőek a pénzvilágban, mert gyakorlatilag lehetetlen védekezni ellenük, így szabadíthatták meg a közelmúltban — 1800 hamisított mágneskártyával — pár napon belül 32 millió forintjától az OTP-t. Kiss Tamás A VILÁGGAZDASÁG 3 Az ígéret szép szó George Bush nem sokkal több mint két hónappal az elnökválasztás előtt a közvélemény-kutatások jelzése szerint páratlanul nehéz helyzetben kénytelen megküzdeni újraválasztásáért. Gazdasági szempontból az amerikai konjunktúra a háború óta leghosszabb visszaesés után már harmadszor próbál egyelőre bizonytalan kilátásokkal kiemelkedni, anélkül, hogy a statisztikák egyértelmű jelzést adnának a jövőjük miatt aggódó amerikai fogyasztóknak és beruházóknak. A konjunktúrairányítás hagyományos és egyszerűen érthető eszközeinek bevetését akadályozza, hogy a történelmi mélyponton álló amerikai kamatlábak egyrészt eddig nem bizonyultak eredményes fegyvernek, másrészt történelmi mélypontra küldték a dollárt. De nem alkalmazhatók minden további nélkül a fiskális ösztönzés eszközei sem, mert az amerikai költségvetési hiány immár évek óta az egyik legnagyobb rákfenéje az ország gazdasági életének. Az amerikai gazdasági növekedés stagnálásának racionális okát a megfigyelők abban látják, hogy a reagani évek fellendülése alatt a fogyasztók mértéktelenül eladósodtak, miközben a bankok a fejlődő országoknak nyújtott visszafizetetlen hitelek következtében a szokottnál is óvatosabbá váltak. A szubjektív ok azonban az, hogy a tartós stagfláció megingatta az amerikaiak bizalmát, értetlenül állnak azzal a helyzettel szemben, hogy az Egyesült Államok kezdi elveszteni vitathatatlan vezető szerepét a világban. Ilyen körülmények között az egyszerű amerikaiak sokasága elsősorban vezetést és útmutatást, “víziót” vár az elnökjelöltektől. Bush azonban, mint ahogy a The Wall Street Journal szerint barátai jellemzik, nem az az ember, aki az amerikai rendszer bajait az egész átalakításával akarja megszüntetni, véleménye szerint “ami nem romlott el, azt nem kell megjavítani”. A probléma azonban nemcsak az elnök jelleme. Az amerikai alkotmány a hatalom következetes megosztásán és a legfelső állami intézmények erőviszonyainak kiegyensúlyozásán alapul. Ez az egyensúly ráadásul a Watergatebotrány idején még el is tolódott a kongresszus javára, márpedig az alkotmány a kongresszus kezébe adta az állampénztár kulcsát. Megfigyelők ezért feltételezik, hogy Bush elnök választási kampánya során az ország siralmas gazdasági helyzetéért a Demokrata Párt többségi uralma alatt álló kongresszusra igyekszik majd hárítani a felelősséget. A The Economist szerint ez veszélyes elgondolás, mert az amerikaiak úgy is gondolkozhatnak, hogy a kongresszus és az elnök közötti ellentét megszüntetésének legegyszerűbb módja az, hogy a demokrata elnökjelöltet, azaz Clintont választják. De — folytatja a brit hetilap — az elnöknek inspirálnia, ösztönöznie és motiválnia kell az országot. “Ha az elnök valóban hisz eszméiben, elfogadtatja őket a szavazókkal és megszerzi támogatásukat, a kongresszust annyira meg tudja szelídíteni, mint egy bárányt.” Kérdéses, hogy Bush, akinek a helyzete ennyire bizonytalan, képes-e a kongresszusi többség megnyerésére. Az elnök megértette ezt a feladatot, és láthatólag arra törekszik, hogy 422 oldalas költségvetési javaslatát olyan egyszerű jelszavakká tömörítse, amelyeket a választók megértenek és helyeselnek. Az egyik jelszó, hogy a lakosságot és a gazdaságot túl erősen adóztatják, és a kormány túl sokat ad ki. Ebbőla célból az elnök azt javasolja, hogy az állampolgárok adóbevallásukon megjelölhessenek egy bizonyos százalékot, amelyet adójukból az államadósság csökkentésére kell fordítani. Az adók csökkentése céljából az elnök visszatért régi kedvenc ötletéhez, a tőkeérték-növekedési adó csökkentéséhez. A kiadásoknál pedig a katonaiakon kívül meg akar nyirbálni bizonyos szociális és egészségügyi kiadásokat is. Hosszú távon még jelentősebbnek tűnik az a javaslata, hogy az elnök a kongresszus által elfogadott költségvetési javaslatból egyenként törölhessen tételeket, és ne az egész csomagot kelljen vétójával visszadobnia a törvényhozóknak. A The Wall Street Journal szerint az elnök által javasolt megtakarítások összessége túlmegy mindazon, amit eddig akár az elnök, akár a kongresszus támogatott, és ezért bizonyára politikai vihart fog kelteni. Ezenkívül a gazdasági program konkretizálása rengeteg helyi és szakmai részérdeket fog sérteni, amelyek értéke a választási aritmetika szempontjából nem biztos, hogy fedi a gazdasági racionalitást. A legfeltűnőbb ilyen ellentmondás a kereskedelem liberalizálása lehet, a GATT keretében a világkereskedelem szabadságáról folytatott tárgyalások befejezése, amely az amerikai mezőgazdasági termelők kárára kötött kompromisszumot kíván. Mindezt összegezve úgy tűnik, nehéz összeegyeztetni azt, amit a választók az elnöktől várnak, azzal, amit az elnök ígérhet, és még inkább azzal, amit meg is valósíthat. Ráadásul egyáltalán nem biztos, hogy az elnök megvalósuló intézkedései — amelyek a választás megnyerése szempontjából célszerűek — hosszú távon is a kívánt eredményre vezetnek. Például sokak véleménye szerint az amerikai konjunktúra a valóságban már túljutott a mélyponton, ezért az ösztönzés csak az inflációt fűti, és ezzel a fellendülés korai visszafogására kényszeríti a jegybankot. A GATT-beli megegyezés elhalasztása megszerzi a farmerek szavazatát, de károsan hat az amerikai ipari és szolgáltatási exportra. Összefoglalva: leginkább azon kell csodálkozni, hogy az amerikaiak, akik az egyéni kezdeményezésen, az individualista társadalmi berendezkedésen és a szabad piacon alapuló gazdaságukra büszkék, az elnök atyai irányításától várják életük jobbra fordulását. Kozma Géza