Világgazdaság, 1995. december (27. évfolyam, 233/6742-251/6760. szám)
1995-12-13 / 241. (6750.) szám
KÜLFÖLD Nyugdíjrendszerek Kelet-Közép-Európában A félreformok csőddel fenyegetnek Tovább halogatják a nyugellátási rendszer átfogó reformját a kelet-közép-európai térség országai, noha az aktív népesség csökkenő és a nyugdíjasok emelkedő aránya a jelenlegi rendszer tarthatatlanságát vetíti előre. Az elkerülhetetlen változások halogatása hosszú távon a régió gazdasági növekedési kilátásait is számottevően rontja. A volt szovjet térség államainak nyugdíjkiadásai drámai mértékben kezdtek emelkedni a nyolcvanas évek végétől. Ennek elsődleges oka a kommunista berendezkedés alatt kialakított kizárólagos kirovó-felosztó nyugdíjrendszer volt. Ez a rendszer (a nyugat-európaihoz képest) viszonylag alacsony nyugdíjkorhatár mellett (a bérekhez viszonyítva) magas nyugdíjat, a legutolsó munkajövedelmek átlag 80 százalékát nyújtotta a lakosságnak — írja a Finance and Developement, a Világbank és az IMF közös folyóiratának tanulmánya. A nagylelkű rendszer fenntartásának politikai okai is voltak, kompenzációnak tekintette azt a lakosság a mesterségesen nyomott szinten tartott bérekért. Az állam terheit ráadásul a rendkívül sok kedvezmény és kivétel is növelte, amelynek következtében a valódi átlagos nyugdíjba vonulási életkor nőknél 53, férfiaknál 57 év volt még a kilencvenes évek elején is, miközben az OECD-országok átlaga 65, illetve 67 év. Az utóbbi évek kedvezőtlen demográfiai fejleményei ellenére a kelet-közép-európaiak átlagosan jóval tovább kapnak nyugellátást, mint a legtöbb fejlett ipari ország polgárai. Emiatt a térségben teljesen új alapokra kell(ene) helyezni a nyugdíjrendszert. A Világbank háromlépcsős szisztémát javasolt, amelyben egy államilag garantált (kirovó, felosztó rendszerű) alapnyugdíj, egy kötelezően fizetendő, magánalapok által fedezett, egyéni tőkeszámlás valódi biztosítás, továbbá egy államilag szigorúan felügyelt, önkéntes megtakarításokon alapuló kiegészítésből áll. A reformhoz az újonnan munkába állóknak rögtön egyéni tőkeszámlákat kell(ene) nyitni, emelni a nyugdíjkorhatárt, megszüntetni az indokolatlan kedvezményeket és mentességeket. Sajnos az átalakítás kezdetén a térség államai nem ragadták meg a nyugdíjrendszer gyökeres átalakításának lehetőségét, noha nyilvánvaló volt, hogy változtatások nélkül összeomlás következik be — állapítja meg Louise Fox, a tanulmány szerzője, a Világbank egyik vezető közgazdásza. Ehelyett a félreformok taktikáját választották, aminek szintén elsősorban politikai okai voltak. A változások legfőbb vesztese ugyanis éppen az a korosztály lett volna, amely a legtöbbet szenvedett az elmúlt évtizedekben, így igen nagy társadalmi ellenállásba ütköztek a reformelképzelések. A legjobb lehetőségek talán Lengyelországban és Magyarországon voltak adottak a radikális reformra az átmenet kezdetekor. 1989-ben a lengyel nyugdíjkorhatár volt a legmagasabb a régióban (férfiaknak 65, nőknek 60 év), ennek fiskális előnyeit azonban fokozatosan megszüntették a kivételek. Mindkét ország korhatár előtti nyugdíjba vonulásokkal igyekezett az elbocsátásokból származó munkanélküliséget enyhíteni, ami növelte a nyugdíjterheket. Lengyelországban gyakorlatilag teljesen elmaradt a reform, a rendkívül nagylelkű rokkantnyugdíj rendszeren sem változtattak, noha a rokkantnyugdíjasok száma már csaknem elérte az öregségi nyugdíjat kapókét. Ennek és a kivételeknek köszönhetően igen gyorsan, évi 10 százalékkal emelkedett a nyugdíjasok száma. Ráadásul az éves nyugdíjemelést a bérek alakulásához kötötték, ami a reálbérek jelenlegi (és prognosztizálható) emelkedése mellett tovább növeli a nyugdíjterheket. Magyarországon szintén elmaradt a korhatáremelés, noha azt 1992-ben (a nők esetében) a parlament egyszer már megszavazta, és annak ellenére, hogy a Világbank szerint a nyugdíjterhek 20 százalékkal lennének csökkenthetőek az OECD-ben szokásos korhatár bevezetésével. A reform azért is sürgős lenne Magyarországon, mert az elsősorban a nyugdíjak fedezésére beszedett vállalati béradó itt a legmagasabb a térségben, további emelésére nincs lehetőség, sőt, a jelenlegi kulcsok mellett is mind jobban terjed az adócsalás és a fizetés megtagadása — állapítja meg a tanulmány. A Baltikumban megkezdődött a a reform, de félben maradt. Litvániában túl lassan emelik a korhatárt (a férfiaknál évente két hónappal, a nőknél néggyel), és az eredetileg távlati célul tűzött 65 éves határt is 62,5-re csökkentették. Ebben az országban is gond (mint a térségben általában) a befizetéseket nem produkáló, “inaktív" periódusok (például a gyermeknevelésre fordított évek) beszámítása. Észtországban gyorsabb a korhatár emelése, de itt a többi országnál is jobban fennmaradt a kedvezményes korai nyugdíjazás gyakorlata. Jelenleg tehát a térség államainak taktikája a félreformokra és a kivárásra épül. A fiskális vezetés abban bízik, hogy a remélhetőleg beinduló gyors gazdasági növekedésből származó többlet-adóbevétel nyomán a fájdalmasabb lépések egy részét el let majd kerülni. Fox szerint azonban a gazdasági és főleg a demográfiai előrejelzések ennek ellenkezőjét valószínűsítik, ezek a rendszerek nem fogják elbírni a második világháború után született népesebb nemzedékek, a babyboom-generáció nyugdíjba vonulását. Magyarország és Lengyelország példája azt sugallja, hogy minél tovább halasztgatják a gyökeres reformokat, azok társadalmi költsége annál nagyobb lesz. MEGbízható és fizethető 50% előleg kamatmentes részlet ködfényszóró Toyota Carina E. Ha most vásárfényszóró MEG a légzsák jelentolja meg, csak az ár felét kellősen növeli az aktív illetve a MEGfizetnie. A MEGmaradó passzív biztonságot. Jöjjön el az részt kamatmentes." részletek Önhöz legközelebbi Toyotaben, egy év alatt törlesztheti. De márkakereskedőhöz egy próbavan még egy MEGlepetésünk útra, és MEGlátja: A Carina E most MÉG két tihiiTM ,ig a Carina E valóban 3 ÉV VAGY 100.000 KM GARANCIA • TOYOTA Bízhat a jelben • ANGYALÉI KfT. 8000 Székesfehérvár, Kadocsa utca 59. Tel.: 06-22-504-652 • AUTÓFÓKUSZ 2 ZALA KFT. 8900 Zalaegerszeg, Alsóerdei u. 5/A. Tel.: 06-92-316-672 • AUTÓFÓKUSZ KFT. 9700 Szombathely, Kőszegi út. Tel.: 06-94-317-449 •AUTOHAUS KOPF KFT. 2030 Érd, Ercsi út 19. Tel.: 06-23- 369-444 • AUTÓHÁZ KOCSIS Vác, Derecske dűlő 4558/5 brsz. Tel.: 06-27-316-872 • AUTÓHÁZ VESZPRÉM KFT. 8200 Veszprém, Budapest út 72. Tel.: 06-88-427-088 .ALTÓSZOLG 2000 Szentendre, Pannónia u. 1-3. Tel.: 06-26-312-921 .CAR-IMP 1026 Budapest, Pasaréti út 2-4. Tel.: 156-6573 CSEPEL KFT. 2310 Szigetszentmiklós-Lakihegy, Külső Rákóczi Ferenc út 0266/3 brsz. Tel.: 06-20-343-556 • EMIL FREY HUNGARY KFT. 1149 Budapest, Mogyoródi út 32. Tel.: 163-5883 • HERING JÁNOS 5100 Jászberény, Nagykátai út Tel.: 06-57-415-038 •HÓD-AUTÓ KFT. 6800 Hódmezővásárhely, Kutasi u. 12. Tel.: 06-62-341-628 •IBUSZ-TOYOTA TSUSHO KFT. 1107 Budapest, Szállás u. 20-22. Tel.: 263-0190 •JUKO KFT. 4531 Nyírpazony, Szabolcs u. 12. Tel : 06-42-480-040 • KAKIK JÓZSEF MAGYAR-OSZTRÁK KFT. 3100 Salgótarján, Tóstrand Tel.: 06-52-316-646 • KOCSIS ÉS TÁRSA KFT. 6500 Baja, Szegedi út 84. Tel.: 06 79-321-810 • KOTO AUTÓHÁZ KFT. 7400 Kaposvár, Zöldfa u. 58. Tel.: 06-82-411-456 • KOVÁCS AUTÓHÁZ 2200 Monor, 4-es főút 35. km Tel.: 06-29-415-381 • KÖGÁZ 8801 Nagykanizsa, Zrínyi M. út 52. Tel.: 06-93-313 140 • M+F AUTÓ KFT. 6200 Kiskőrös, Izsáki u. 4£. Tel.: 06-78-311-106 • M5 AUTÓKERESKEDELMI KFT. 1142 Budapest, Komáromi út 12. Tel.: 252-2713 • MIKRO SPORT KFT. 2092 Budakeszi, Pátyi út 55. Tel.: 176-6961 • MOLNÁR JÁNOS 6723 Szeged, Cserzy Mihály u. 18. Tel.: 06 62-311-062 • NÁFRÁDI KFT. 5600 Békéscsaba, Berényi út 133. Tel.: 06-66-324-564 • NIPPON MOTORS KFT. 3527 Miskolc, Besenyői u. 8. Tel.: 06-46-313-258 .ROAD SERVICE KFT. 5300 Karcag, Eötvös út 10. Tel.: 06-59-512-588 • SAKURA KFT. 1033 Budapest, Szőlőkert u. 1. Tel.: 250-0684 • SCHREER AUTÓHÁZ KFT. 7626 Pécs, Búza tér 8/A. Tel.: 06-72-310-880 .TROMF KFT. 6000 Kecskemét, Ladánybenei út 1. Tel.: 06-76-320-627 . TROSKA AUTÓHÁZ KfT. 7627 Pécs, Engel J. u. 1/2. Tel.: 06-72-325-553 .TUVIN MÁRKAKERESKEDÉS 9027 Győr, Puskás. T. u. 2. Tel.: 06-96-318-402 . ÚJHELYI AUTÓ KFT. 4225 Debrecen-Józsa, Szentgyörgyfalvi, út Tel.: 06-52-387-635 Elmaradó kínai adóbevételek A kínai adóbevételek jelentős mértékben elmaradnak a tervbe vett összegtől, ami komolyan veszélyezteti az idei költségvetés egyensúlyát. Peking az önkormányzatokat okolja a bevételek elmaradásáért, mondván, hogy azok előbbre helyezik saját érdekeiket, mint a központi adók behajtását. A pekingi pénzügyminisztérium egyik szóvivője szerint a fogyasztási adóból és az általános forgalmi adóból származó bevételek — amelyek egyúttal a központi költségvetés fő forrásait is jelentik — 6 százalékponttal maradtak el a tervek mögött. Ha a bevételek nem érik el az előzetesen megállapított mértéket, a kínai gazdaság egyes érzékeny területeiről is forrásátcsoportosítást kell végrehajtani. A helyzet különösen rossz az ország belső területein, ahol a behajtott adók a teljes évi bevételnek mindössze 52-70 százalékát teszik ki. Peking a fenti helyzetért elsősorban a helyi önkormányzatokat teszi felelőssé, mivel állítása szerint azok nagyobb súlyt fektettek a helyi adók behajtására, mint a központi költségvetésbe irányuló adók ellenőrzésére. Kínában 1994. január 1-jén vezették be az adórendszer átfogó reformját, amelyben növelték a költségvetésbe irányuló adók arányát, de már akkor jelentős ellenállás volt tapasztalható a pénzügyi önállóságukat féltő helyi önkormányzatok részéről — emlékeztet a Reuter. A bevételek elmaradásáért azonban az adóhátralékok is felelősek, amelyek a különböző természeti katasztrófák miatt keletkeztek. WTO-tanulmány Szlovákiáról Eltörlendő a vámpótlék Tovább már nem tarthatja fenn Szlovákia az 1994. márciusi, fizetésimérleg-hiányra való hivatkozással bevezetett importvámpótlékot, mivel azzal már saját gazdaságának ártana — figyelmeztet a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) genfi tanulmánya. Nincs többé létjogosultsága az importvámpótléknak, és lehetőleg még idén, de legkésőbb 1996. június 30-ig el kell törölni őket — figyelmeztetett a WTO egyik bizottságának júniusi határozata, és ugyanezt kéri a szervezet egyik közelmúltban megjelent genfi tanulmánya is a szlovák kormánytól. A WTO tanulmányát ismertető Reuter szerint az ország pozitív kilátások elé néz, de gyakoriak a privatizációs folyamat megtorpanásai és irányváltásai. A még közös csehszlovák keretben öt évvel ezelőtt megindult reformok már éreztetik hatásukat, mivel Szlovákia 6,1 százalékos bruttó hazai terméknövekedést könyvelhetett el, az idei év első felére számolva. A növekedés rátája már 1994-ben is 4,8 százalékot tett ki, és kedvező fejleményként értékelik az Európai Unió országainak megnövekedett részarányát is a szlovák kereskedelemben. A tanulmány készítői viszont tisztában vannak azzal is, hogy Szlovákia legfontosabb kereskedelmi partnere továbbra is Csehország maradt. Az egyéb tekintetben liberalizált szlovák kereskedelmet meg kell szabadítani az importvámoktól, amelyek 4-től egészen 19 százalékig terjedhetnek. Ezek közül a legalacsonyabb az alapanyagokra kivetett importvámpótlék, míg a késztermékekre 10, élelmiszerekre illetve az italokra pedig 19 százalékos importvámpótlékot szabtak ki. A kereskedelem teljes liberalizálása mellett a szlovák gazdaság másik nagy problémája a sokszor irányt változtató és megtorpanó privatizációs folyamat, amely áttekinthetetlenné teszi a terepet a befektetők számára. A kuponos privatizáció feladása, és más, kevésbé átlátható megoldások alkalmazása bizonytalanságot eredményezett — véli a tanulmány. Erősödő orosz jelenlét Kubában Újraéledő barátság A nyolcvanas évek végén meglazult orosz—kubai gazdasági kapcsolatok ismét élénkülni kezdenek. A moszkvai kormány és az orosz vállalkozók egyaránt szeretnék kihasználni az egykori testvérországgal folytatott több évtizedes együttműködésből adódó helyzeti előnyüket. Az Oroszország és Kuba között 1992 novemberében létrejött “olaj-cukor” szerződést, amely szerint orosz olajért Kuba cukornyersanyaggal fizet, 1994-ben először teljesítették úgy, hogy a művelet finanszírozását Oroszország nem költségvetési eszközökből, hanem kereskedelmi vállalatok bevonásával oldotta meg. Tavaly 1,8 millió tonna olajat szállított Kubának, és ezért cserébe 600 ezer tonna cukornyersanyagot kapott. A hátralevő 700 ezer tonna olaj szállítását 1995-re tette át. Hogy ez az együttműködés stabilabb és egyúttal operatívabb legyen, a jövőben az eddig évenként megújított jegyzőkönyvek helyett hosszabb időre, 3-5 évre szóló jegyzőkönyvet fog aláírni a két kormány az olaj- és a cukornyersanyag-szállításokról. Az egykori szovjet beruházások folytatására az orosz kormány 1993-ban 350 millió dollár hitelt adott. Ebből Oroszország felszereli az évi 30 ezer tonna kapacitású nikkel- és kobaltfeldolgozó gyárat (Las Camariocas), megépíti a körülbelül 60 kilométer hosszú Baradero—Matanzas olajvezetéket, villamos távvezeték és alállomások építésével befejezi az egységes kubai energiarendszer létesítését — tudósít a Vnyesnyaja Torgovlja című orosz gazdasági folyóirat. Cukorgyárak rekonstrukciójáról is szó van, és olajfeldolgozók korszerűsítését is tervezik Havannában, Santiago de Cubában, továbbá Cienfuegosban. Az egykori Szovjetunió műszaki közreműködésével építeni kezdett első kubai atomerőmű befejezését és üzembe helyezését is orosz részvétellel tervezik, de a finanszírozási nehézségekre tekintettel harmadik országokbeli cégek bekapcsolódása sem kizárt. Az első 425 megawattos erőműblokk üzembe helyezésével Kuba évente 800 ezer tonna fűtőolajat takaríthat meg. A beruházási együttműködés Oroszországnak is előnyös, mert az az orosz vállalatoknak megrendeléseket, új munkaalkalmakat jelent, az orosz gépipari termékeknek pedig a kubai piac megmaradását. A pénzügyi nehézségekkel küzdő orosz vállalatoknak azonban még az állami hiteltámogatással sem könnyű teljesíteni a kubai megrendeléseket, ezért számukra külön kedvezményes árfolyamon számítják át a dollárt rubelre. Még a volt Szovjetuniótól kapott hitelek további törlesztéséről sem tudott megállapodni Kuba és Oroszország a kölcsönös tartozások eltérő módszerű értékelése és a transzferábilis rubel dollárra átszámításának nehézségei miatt. Csak ezek megoldása után kerülhet sor az adósságtörlesztés mechanizmusának megállapítására. A két ország között az áruforgalom az 1990. évi 9 milliárdról 1994-re 0,55 milliárd dollárra csökkent, bár Kuba külkereskedelmének még így is 20 százaléka jutott Oroszországra. Ebben a visszaesésben az is szerepet játszott, hogy Kuba nem tud eleget szállítani az Oroszországot érdeklő nikkel—kobalt koncentrátumból, dohányáruból, gyümölcslevekből, rumból stb. Szintén a vállalatközi kapcsolatok kiszélesítése, vegyes vállalatok alapítása céljából alakult meg 1993-ban a Roszkuba orosz—kubai gazdasági társulás, amely egyúttal az áruforgalmat is élénkíteni akarja. A Roszkuba keretében már konkrét munka folyik. Orosz vállalatok közreműködésével újítják fel Kubában a cukornádarató kombájnok, olajipari berendezések gyártását, a nehézgépipari és a szerszámipari gyártókapacitásokat.