Világgazdaság, 1995. december (27. évfolyam, 233/6742-251/6760. szám)

1995-12-13 / 241. (6750.) szám

KÜLFÖLD Nyugdíjrendszerek Kelet-Közép-Európában A félreformok csőddel fenyegetnek Tovább halogatják a nyugellátási rendszer átfogó reformját a kelet-közép-európai térség országai, noha az aktív népesség csökkenő és a nyugdíjasok emelkedő aránya a jelenlegi rendszer tarthatatlanságát vetíti előre. Az elkerülhetetlen változások halogatása hosszú távon a régió gazdasági növekedési kilátásait is számottevően rontja. A volt szovjet térség álla­mainak nyugdíjkiadásai drá­mai mértékben kezdtek emel­kedni a nyolcvanas évek vé­gétől. Ennek elsődleges oka a kommunista berendezkedés alatt kialakított kizárólagos ki­rovó-felosztó nyugdíjrend­szer volt. Ez a rendszer (a nyu­gat-európaihoz képest) vi­szonylag alacsony nyugdíj­­korhatár mellett (a bérekhez viszonyítva) magas nyugdí­jat, a legutolsó munkajöve­delmek átlag 80 százalékát nyújtotta a lakosságnak — írja a Finance and Develope­­ment, a Világbank és az IMF közös folyóiratának tanul­mánya. A nagylelkű rendszer fenn­tartásának politikai okai is vol­tak, kompenzációnak tekin­tette azt a lakosság a mester­ségesen nyomott szinten tar­tott bérekért. Az állam terheit ráadásul a rendkívül sok ked­vezmény és kivétel is növelte, amelynek következtében a va­lódi átlagos nyugdíjba vonu­lási életkor nőknél 53, férfi­aknál 57 év volt még a kilenc­venes évek elején is, miköz­ben az OECD-országok átla­ga 65, illetve 67 év. Az utóbbi évek kedvezőtlen demográfi­ai fejleményei ellenére a ke­­let-közép-európaiak átlagosan jóval tovább kapnak nyugel­látást, mint a legtöbb fejlett ipari ország polgárai. Emiatt a térségben teljesen új alapokra kell(ene) helyezni a nyugdíjrendszert. A Világ­bank háromlépcsős szisztémát javasolt, amelyben egy álla­milag garantált (kirovó, felosztó rendszerű) alapnyug­díj, egy kötelezően fizetendő, magánalapok által fedezett, egyéni tőkeszámlás valódi biztosítás, továbbá egy álla­milag szigorúan felügyelt, ön­kéntes megtakarításokon ala­puló kiegészítésből áll. A re­formhoz az újonnan munkába állóknak rögtön egyéni tőke­számlákat kell(ene) nyitni, emelni a nyugdíjkorhatárt, megszüntetni az indokolatlan kedvezményeket és mentes­ségeket. Sajnos az átalakítás kezde­tén a térség államai nem ra­gadták meg a nyugdíjrendszer gyökeres átalakításának lehe­tőségét, noha nyilvánvaló volt, hogy változtatások nélkül összeomlás következik be — állapítja meg Louise Fox, a tanulmány szerzője, a Világ­bank egyik vezető közgazdá­sza. Ehelyett a félreformok taktikáját választották, ami­nek szintén elsősorban politi­kai okai voltak. A változások legfőbb vesztese ugyanis ép­pen az a korosztály lett volna, amely a legtöbbet szenvedett az elmúlt évtizedekben, így igen nagy társadalmi ellenál­lásba ütköztek a reformelkép­zelések. A legjobb lehetőségek talán Lengyelországban és Magyar­országon voltak adottak a ra­dikális reformra az átmenet kezdetekor. 1989-ben a len­gyel nyugdíjkorhatár volt a legmagasabb a régióban (fér­fiaknak 65, nőknek 60 év), ennek fiskális előnyeit azon­ban fokozatosan megszüntet­ték a kivételek. Mindkét or­szág korhatár előtti nyugdíjba vonulásokkal igyekezett az el­bocsátásokból származó mun­kanélküliséget enyhíteni, ami növelte a nyugdíjterheket. Lengyelországban gyakor­latilag teljesen elmaradt a re­form, a rendkívül nagylelkű rokkantnyugdíj rendszeren sem változtattak, noha a rok­kantnyugdíjasok száma már csaknem elérte az öregségi nyugdíjat kapókét. Ennek és a kivételeknek köszönhetően igen gyorsan, évi 10 száza­lékkal emelkedett a nyugdíja­sok száma. Ráadásul az éves nyugdíjemelést a bérek ala­kulásához kötötték, ami a reálbérek jelenlegi (és prog­nosztizálható) emelkedése mellett tovább növeli a nyug­díjterheket. Magyarországon szintén el­maradt a korhatáremelés, no­ha azt 1992-ben (a nők eseté­ben) a parlament egyszer már megszavazta, és annak elle­nére, hogy a Világbank sze­rint a nyugdíjterhek 20 száza­lékkal lennének csökkenthe­tőek az OECD-ben szokásos korhatár bevezetésével. A re­form azért is sürgős lenne Ma­gyarországon, mert az első­sorban a nyugdíjak fedezésé­re beszedett vállalati béradó itt a legmagasabb a térségben, további emelésére nincs lehe­tőség, sőt, a jelenlegi kulcsok mellett is mind jobban terjed az adócsalás és a fizetés meg­tagadása — állapítja meg a tanulmány. A Baltikumban megkezdő­dött a a reform, de félben ma­radt. Litvániában túl lassan emelik a korhatárt (a férfiak­nál évente két hónappal, a nők­nél néggyel), és az eredetileg távlati célul tűzött 65 éves ha­tárt is 62,5-re csökkentették. Ebben az országban is gond (mint a térségben általában) a befizetéseket nem produkáló, “inaktív" periódusok (példá­ul a gyermeknevelésre fordí­tott évek) beszámítása. Észt­országban gyorsabb a korha­tár emelése, de itt a többi or­szágnál is jobban fennmaradt a kedvezményes korai nyug­díjazás gyakorlata. Jelenleg tehát a térség álla­mainak taktikája a félrefor­mokra és a kivárásra épül. A fiskális vezetés abban bízik, hogy a remélhetőleg beinduló gyors gazdasági növekedés­ből származó többlet-adóbev­étel nyomán a fájdalmasabb lépések egy részét el l­e­t majd kerülni. Fox szerint azonban a gazdasági és főleg a demográfiai előrejelzések ennek ellenkezőjét valószínű­sítik, ezek a rendszerek nem fogják elbírni a második vi­lágháború után született né­pesebb nemzedékek, a baby­­boom-generáció nyugdíjba vonulását. Magyarország és Lengyelország példája azt su­gallja, hogy minél tovább ha­­lasztgatják a gyökeres refor­mokat, azok társadalmi költ­sége annál nagyobb lesz. MEG­bízható és fizethető 50% előleg kamatmentes részlet ködfényszóró Toyota Carina E. Ha most vásár­fényszóró MEG a légzsák jelen­­tolja meg, csak az ár felét kell­­ősen növeli az aktív illetve a MEGfizetnie. A MEGmaradó passzív biztonságot. Jöjjön el az részt kamatmentes." részletek­ Önhöz legközelebbi Toyota­­ben, egy év alatt törlesztheti. De márkakereskedőhöz egy próba­van még egy MEGlepetésünk­ útra, és MEGlátja: A Carina E most MÉG két tihiiTM ,ig a Carina E valóban 3 ÉV VAGY 100.000 KM GARANCIA • TOYOTA Bízhat a jelben • ANGYALÉI KfT. 8000 Székesfehérvár, Kadocsa utca 59. Tel.: 06-22-504-652 • AUTÓFÓKUSZ 2 ZALA KFT. 8900 Zalaegerszeg, Alsó­erdei u. 5/A. Tel.: 06-92-316-672 • AUTÓFÓKUSZ KFT. 9700 Szombathely, Kőszegi út. Tel.: 06-94-317-449 •AUTOHAUS KOPF KFT. 2030 Érd, Ercsi út 19. Tel.: 06-23-­ 369-444 • AUTÓHÁZ KOCSIS Vác, Derecske dűlő 4558/5 brsz. Tel.: 06-27-316-872 • AUTÓHÁZ VESZPRÉM KFT. 8200 Veszprém, Budapest út 72. Tel.: 06-88-427-088 .ALTÓSZOLG 2000 Szentendre, Pannónia u. 1-3. Tel.: 06-26-312-921 .CAR-IMP 1026 Budapest, Pasaréti út 2-4. Tel.: 156-6573 CSEPEL KFT. 2310 Szigetszentmiklós-Lakihegy, Külső Rákóczi Ferenc út 0266/3 brsz. Tel.: 06-20-343-556 • EMIL FREY HUNGARY KFT. 1149 Budapest, Mogyoródi út 32. Tel.: 163-5883 • HERING JÁNOS 5100 Jászberény, Nagykátai út Tel.: 06-57-415-038 •HÓD-AUTÓ KFT. 6800 Hódmezővásárhely, Kutasi u. 12. Tel.: 06-62-341-628 •IBUSZ-TOYOTA TSUSHO KFT. 1107 Budapest, Szállás u. 20-22. Tel.: 263-0190 •JUKO KFT. 4531 Nyírpazony, Szabolcs u. 12. Tel : 06-42-480-040 • KAKIK JÓZSEF MAGYAR-OSZTRÁK KFT. 3100 Salgótarján, Tóstrand Tel.: 06-52-316-646 • KOCSIS ÉS TÁRSA KFT. 6500 Baja, Szegedi út 84. Tel.: 06 79-321-810 • KOTO AUTÓHÁZ KFT. 7400 Kaposvár, Zöldfa u. 58. Tel.: 06-82-411-456 • KOVÁCS AUTÓHÁZ 2200 Monor, 4-es főút 35. km Tel.: 06-29-415-381 • KÖGÁZ 8801 Nagykanizsa, Zrínyi M. út 52. Tel.: 06-93-313 140 • M+F AUTÓ KFT. 6200 Kiskőrös, Izsáki u. 4£. Tel.: 06-78-311-106 • M5 AUTÓKERESKEDELMI KFT. 1142 Budapest, Komáromi út 12. Tel.: 252-2713 • MIKRO SPORT KFT. 2092 Budakeszi, Pátyi út 55. Tel.: 176-6961 • MOLNÁR JÁNOS 6723 Szeged, Cserzy Mihály u. 18. Tel.: 06 62-311-062 • NÁFRÁDI KFT. 5600 Békéscsaba, Berényi út 133. Tel.: 06-66-324-564 • NIPPON MOTORS KFT. 3527 Miskolc, Besenyői u. 8. Tel.: 06-46-313-258 .ROAD SERVICE KFT. 5300 Karcag, Eötvös út 10. Tel.: 06-59-512-588 • SAKURA KFT. 1033 Budapest, Szőlőkert u. 1. Tel.: 250-0684 • SCHREER AUTÓHÁZ KFT. 7626 Pécs, Búza tér 8/A. Tel.: 06-72-310-880 .TROMF KFT. 6000 Kecskemét, Ladánybenei út 1. Tel.: 06-76-320-627 . TROSKA AUTÓHÁZ KfT­. 7627 Pécs, Engel J. u. 1/2. Tel.: 06-72-325-553 .TUVIN MÁRKAKERESKEDÉS 9027 Győr, Puskás. T. u. 2. Tel.: 06-96-318-402 . ÚJHELYI AUTÓ KFT. 4225 Debrecen-Józsa, Szentgyörgyfalvi, út Tel.: 06-52-387-635 Elmaradó kínai adóbevételek A kínai adóbevételek jelen­tős mértékben elmaradnak a tervbe vett összegtől, ami ko­molyan veszélyezteti az idei költségvetés egyensúlyát. Peking az önkormányzato­kat okolja a bevételek elmara­dásáért, mondván, hogy azok előbbre helyezik saját érdekei­ket, mint a központi adók be­hajtását. A pekingi pénzügy­minisztérium egyik szóvivője szerint a fogyasztási adóból és az általános forgalmi adóból származó bevételek — ame­lyek egyúttal a központi költ­ségvetés fő forrásait is jelentik — 6 százalékponttal maradtak el a tervek mögött. Ha a bevé­telek nem érik el az előzetesen megállapított mértéket, a kínai gazdaság egyes érzékeny terü­leteiről is forrásátcsoportosí­tást kell végrehajtani. A helyzet különösen rossz az ország belső területein, ahol a behajtott adók a teljes évi bevételnek mindössze 52-70 százalékát teszik ki. Peking a fenti helyzetért elsősorban a helyi önkormányzatokat teszi felelőssé, mivel állítása szerint azok nagyobb súlyt fektettek a helyi adók behajtására, mint a központi költségvetésbe irá­nyuló adók ellenőrzésére. Kínában 1994. január 1-jén vezették be az adórendszer át­fogó reformját, amelyben nö­velték a költségvetésbe irányu­ló adók arányát, de már akkor jelentős ellenállás volt tapasz­talható a pénzügyi önállóságu­kat féltő helyi önkormányza­tok részéről — emlékeztet a Reuter. A bevételek elmaradá­sáért azonban az adóhátralé­kok is felelősek, amelyek a kü­lönböző természeti katasztró­fák miatt keletkeztek. WTO-tanulmány Szlovákiáról Eltörlendő a vámpótlék Tovább már nem tarthatja fenn Szlovákia az 1994. márciusi, fizetésimérleg-hiányra való hivatkozással bevezetett import­vámpótlékot, mivel azzal már saját gazdaságának ártana — figyelmeztet a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) genfi tanulmánya. Nincs többé létjogosultsá­ga az importvámpótléknak, és lehetőleg még idén, de legké­sőbb 1996. június 30-ig el kell törölni őket — figyelmezte­tett a WTO egyik bizottságá­nak júniusi határozata, és ugyanezt kéri a szervezet eg­yik közelmúltban megjelent genfi tanulmánya is a szlovák kormánytól. A WTO tanulmányát ismer­tető Reuter szerint az ország pozitív kilátások elé néz, de gyakoriak a privatizációs fo­lyamat megtorpanásai és irányváltásai. A még közös csehszlovák keretben öt év­vel ezelőtt megindult refor­mok már éreztetik hatásu­kat, mivel Szlovákia 6,1 szá­zalékos bruttó hazai termék­növekedést könyvelhetett el, az idei év első felére számol­va. A növekedés rátája már 1994-ben is 4,8 százalékot tett ki, és kedvező fejleményként értékelik az Európai Unió or­szágainak megnövekedett részarányát is a szlovák ke­reskedelemben. A tanulmány készítői viszont tisztában van­nak azzal is, hogy Szlovákia legfontosabb kereskedelmi partnere továbbra is Csehor­szág maradt. Az egyéb tekintetben libera­lizált szlovák kereskedelmet meg kell szabadítani az im­portvámoktól, amelyek 4-től egészen 19 százalékig terjed­hetnek. Ezek közül a legala­csonyabb az alapanyagokra ki­vetett importvámpótlék, míg a késztermékekre 10, élelmisze­rekre illetve az italokra pedig 19 százalékos importvámpót­lékot szabtak ki. A kereskedelem teljes libe­ralizálása mellett a szlovák gaz­daság másik nagy problémája a sokszor irányt változtató és megtorpanó privatizációs fo­lyamat, amely áttekinthetetlen­né teszi a terepet a befektetők számára. A kuponos privatizá­ció feladása, és más, kevésbé átlátható megoldások alkalma­zása bizonytalanságot eredmé­nyezett — véli a tanulmány. Erősödő orosz jelenlét Kubában Újraéledő barátság A nyolcvanas évek végén meglazult orosz—kubai gazdasági kapcsolatok ismét élénkülni kezdenek. A moszkvai kormány és az orosz vállalkozók egyaránt szeretnék kihasználni az egykori testvérországgal folytatott több évtizedes együttmű­ködésből adódó helyzeti előnyüket. Az Oroszország és Kuba kö­zött 1992 novemberében létre­jött “olaj-cukor” szerződést, amely szerint orosz olajért Ku­ba cukornyersanyaggal fizet, 1994-ben először teljesítették úgy, hogy a művelet finanszí­rozását Oroszország nem költ­ségvetési eszközökből, hanem kereskedelmi vállalatok bevo­násával oldotta meg. Tavaly 1,8 millió tonna olajat szállított Ku­bának, és ezért cserébe 600 ezer tonna cukornyersanyagot ka­pott. A hátralevő 700 ezer tonna olaj szállítását 1995-re tette át. Hogy ez az együttműködés sta­bilabb és egyúttal operatívabb legyen, a jövőben az eddig éven­ként megújított jegyzőkönyvek helyett hosszabb időre, 3-5 évre szóló jegyzőkönyvet fog aláírni a két kormány az olaj- és a cu­­korny­ersany­ag-szál­lításokról. Az egykori szovjet beruhá­zások folytatására az orosz kor­mány 1993-ban 350 millió dol­­lár hitelt adott. Ebből Oroszor­szág felszereli az évi 30 ezer tonna kapacitású nikkel- és ko­baltfeldolgozó gyárat (Las­ Camariocas), megépíti a kö­rülbelül 60 kilométer hosszú Baradero—Matanzas olaj­veze­téket, villamos távvezeték és alál­lomások építésével befeje­zi az egységes kubai energia­­rendszer létesítését — tudósít a Vnyesnyaja Torgovlja című orosz gazdasági folyóirat. Cukorgyárak rekonstrukci­ójáról is szó van, és olajfel­dolgozók korszerűsítését is tervezik Havannában, Santia­go de Cubában, továbbá Ci­­enfuegosban. Az egykori Szovjetunió műszaki közre­működésével építeni kezdett első kubai atomerőmű befeje­zését és üzembe helyezését is orosz részvétellel tervezik, de a finanszírozási nehézségek­re tekintettel harmadik or­­szágokbeli cégek bekapcsoló­dása sem kizárt. Az első 425 megawattos erőműblokk üzembe helyezésével Kuba évente 800 ezer tonna fűtő­olajat takaríthat meg. A beruházási együttműködés Oroszországnak is előnyös, mert az az orosz vállalatoknak megrendeléseket, új munkaal­kalmakat jelent, az orosz gép­ipari termékeknek pedig a ku­bai piac megmaradását. A pénzügyi nehézségekkel küz­dő orosz vállalatoknak azon­ban még az állami hiteltámo­gatással sem könnyű teljesíte­ni a kubai megrendeléseket, ezért számukra külön kedvez­ményes árfolyamon számítják át a dollárt rubelre. Még a volt Szovjetuniótól kapott hitelek további törlesz­téséről sem tudott megálla­podni Kuba és Oroszország a kölcsönös tartozások eltérő módszerű értékelése és a transzferábilis rubel dollárra átszámításának nehézségei miatt. Csak ezek megoldása után kerülhet sor az adósság­­törlesztés mechanizmusának megállapítására. A két ország között az áru­forgalom az 1990. évi 9 milli­­árdról 1994-re 0,55 milliárd dollárra csökkent, bár Kuba külkereskedelmének még így is 20 százaléka jutott Oroszor­szágra. Ebben a visszaesésben az is szerepet játszott, hogy Ku­ba nem tud eleget szállítani az Oroszországot érdeklő nik­kel—kobalt koncentrátumból, dohányáruból, gyümöl­cslevek­­ből, rumból stb. Szintén a vállalatközi kap­csolatok kiszélesítése, vegyes vállalatok alapítása céljából alakult meg 1993-ban a Rosz­­kuba orosz—kubai gazdasági társulás, amely egyúttal az áru­forgalmat is élénkíteni akarja. A Roszkuba keretében már konkrét munka folyik. Orosz vállalatok közreműködésével újítják fel Kubában a cukor­nádarató kombájnok, olajipari berendezések gyártását, a ne­hézgépipari és a szerszámipari gyártókapacitásokat.

Next