Világgazdaság, 1996. február (28. évfolyam, 23/6783-43/6803. szám)
1996-02-01 / 23. (6783.) szám
1996. február 1. BUDAPESTI KAMARA Életutak Bemutatják az osztályelnököket A tízosztályos szervezeti rendszerre történő áttérés során - amint arról már beszámoltunk - megválasztották a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara osztályelnökeit. Most ketten teszik le közülük névjegyüket a szélesebb nyilvánosság asztalára. A bemutatást következő számunkban tesszük teljessé. KISBERK LÁSZLÓ (IV. osztály) 48 éves. Hatgyermekes családban nevelkedett. 15 évesen veszítette el édesapját, így hamar meg kellett szoknia az önállóságot. Piarista gimnáziumban érettségizett, majd közgazdász diplomát szerzett. Pályafutását a külkereskedelemben kezdte, ahol az angol és német nyelvismeret szinte kötelező. 1978-ban akkori munkahelye, a Taurus Gumiipari Vállalat révén a Közel-Keletre került. Az eredetileg rövidre tervezett útból végül is csaknem 3 éves kint tartózkodás lett. Aztán, amikor 1981-ben hazajött, csalódottan vette tudomásul: nem azt a munkakört ajánlották fel, amit szeretett volna, így lett “maszek”. Máig büszke arra, hogy egyike volt azoknak, akik bevezették a “maszek” kenyeret. ■NŐS: Húsz éves lánya főiskolás, a kisebbik 17 esztendős és szakközépiskolába jár. Felesége a vállalkozásban segít. Kispest és Lőrinc határán, egy családi házban élnek, “munkahelye” a Kossuth téri piac. Naponta csak 5-6 órát alszik, sok szabadideje nincs. Valaha NB I-es ifjúsági kosárlabda válogatott volt, később, levezetésként az NB II-ben játszott, de ez a multié. A kikapcsolódást márciustól októberig a balatoni nyaraló jelenti. Hétvégeken ott szörfözik, vitorlázik, horgászik, teniszezik. Családja szerint az egyik legnagyobb hibája, hogy a munkát mindig eléjük helyezi. Önmagával és másokkal szemben is maximalista, szeretné mindig, mindenből a lehető legtöbbet kihozni. A politikai életben soha nem vett részt, egyetlen próbálkozása az volt, amikor az 1994-es országgyűlési választásokon független képviselőjelöltként indult Kispesten. Lekörözték, de nem bánja, mert nem vágyott pártpolitikai karrierre. A Kossuth téri Kereskedői Kamara elnökeként, a helyi önkormányzat különböző szakmai bizottságainak tagjaként és most, mint szakosztályi elnök is azért küzd, hogy a szakmai érdekeket ne lehessen a politikai érdekek alá helyezni. DR. CSIZMADIA LÁSZLÓ (V. osztály) Az V. kamarai osztály talán a vállalkozók legszélesebb skáláját fogja össze. Ehhez híven elnöke is meglehetősen színes egyéniség. Csizmadia László, miután az Állam- és Jogtudományi Egyetemen diplomát szerzett, 180 fokos fordulattal felszolgálóként, szakácsként, portásként dolgozott. 1958-ban kezdte a vendéglátós szakmát. Tapasztalatait a HungarHotels-nél szerezte. Az évek során volt üzletvezető, majd önelszámoló egység igazgatója, mígnem 1968. január elsejével áthelyezték a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskolára, hogy tudását docensként adja tovább a leendő szakembereknek. A mindennapok gyakorlatától azonban nem akart elszakadni, ezért az oktatás mellett, másodállásban, szaktanácsadóként, illetve jogi előadóként tevékenykedett szállodáknál, idegenforgalmi vállalatoknál, s temérdek szakmai társaság munkájából vállalt részt. Ma már a főiskola főigazgatójaként egyre több a tennivalója, a szakmaszeretet azonban újabb és újabb társadalmi funkciók felvállalására hajtja. Jelenleg is elnöke a Dunakanyar Intéző Bizottságnak, az Országos Ómagyar Kultúra Alapítvány kuratóriumának, tagja a Pázmány Péter Tudomány Egyetem kuratóriumának és a Falusi Turizmus Országos Szövetsége elnökségének - és a sor még hosszan folytatható. A főiskolán belül vezeti az Idegenforgalmi Intézetet, és továbbra is tanít: ebben a tanévben a rendezvény- és turizmus szervezés, illetve a falusi turizmus rejtelmeibe avatja be a hallgatókat. A fáradtság okozta holtpontokon és a munkájával járó buktatókon fergeteges humora segíti át. Otthona egy piliscsabai kertes ház, ahol feleség és két gyermek várja haza. Lánya idén érettségizik, a fiú 8 esztendős. Kikapcsolódásképpen velük szokta járni az országot. De otthon sem képes megtagadni önmagát: nemcsak bábáskodott a helyi turisztikai egyesület születésénél, hanem a mai napig elnöke. Szeret és tud főzni, bár mostanában csak ritkán jut rá ideje. Jónéhány szakácskönyvet írt, szerkesztett, többek között ő az atyja a Planétás kártyáknak is. Németül előadásszinten beszél, de úgy érzi, ez nem elég, ezért most angolul tanul. Talán csak a mozgás hiányzik az életéből. Ezt most azzal igyekszik pótolni, hogy vett egy szobakerékpárt. Szakmája jövőjéről optimistán beszél. Azt mondja, táplálkozni, pihenni mindig kell. Hogy milyen szinten, az persze életszínvonal kérdése, de a szolgáltatási szférában - melybe a vendéglátás és a turizmus is beletartozik - még mindig óriási a fantázia. Örül, hogy az osztályelnökségben olyan kollégák ülnek, akik egyben a szakmai érdekképviseletek vezetőségi tagjai is, ami megkönnyíti az együttműködést, a szakmai érdekek közötti konszenzus megteremtését, az érdekellentétek békés rendezését. Szeretné, ha szolgáltatások, tettek révén elismertethetnék a kamarát, így érzi, óriási szerepük lehet a főváros új arculatának megteremtésében. Kamarai támogatást igénylő feladatnak tartja például tourinform irodák működtetését, az államigazgatástól pedig feladatként szeretné átvenni többek között az utazási irodák regisztrációját, a szállás- és vendéglátóhelyek osztályba sorolását, a szakemberképzés teljes vertikumának szakmai felügyeletét. Ugyanakkor meggyőződése, hogy az V. osztályba sorolt vállalkozások a nemzetgazdaság egyik legfontosabb ágához tartoznak. A fővárosnak egyedül a turizmusból egymilliárdos bevétele lesz. Épp ezért a kamarának, mint gazdasági önkormányzatnak mindenképpen ott kell lennie az elosztásnál - mondja -, ügyelve arra, hogy a turizmus bevételei visszaforgatásra kerüljenek. Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara Baross Gábor Vállalkozási Alapítvány A kanadai kormány támogatásával a BKIK Baross Gábor Alapítvány idén is meghirdeti pályázatát a kanadai Acadia Egyetem (Wolfville, Nova Scotia) öthetes, május 17-én kezdődő menedzserképző kurzusára. Feltételek: felsőfokú végzettség, jó angol nyelvtudás, vállalkozói tapasztalat vagy felsővezetői gyakorlat, illetve elképzelés kanadai üzleti kapcsolatok fejlesztéséről. A program első három hetében szakmai (Business Policy, Marketing, Entrepreneurship etc.) és nyelvi képzés folyik az Acadia Egyetemen. A következő két hétben a kanadai vendéglátók kísérletet tesznek a magyar résztvevők elhelyezésére tapasztalatszerzés céljából egy-egy hasonló profilú kanadai cégnél. A továbbképzés kinti költségeit (kollégiumi szállás és étkezés, tanfolyam, tananyag) a kanadai kormány fedezi, a részvevőknek kb. 240.000 forintos költséggel kell számolniuk (repülőjegy, szervezési és hirdetési költségek, ellátmány, biztosítás). Kérjük, hogy a képzést megpályázó menedzserek részletes angol nyelvű szakmai önéletrajzukat (életkor, szakmai képzettség, működési és érdeklődési terület, levelezési cím, telefon és fax) 1996. február 10-ig juttassák el a BKIK Baross Gábor Alapítvány titkárságára, postacím: 1253 Budapest, Pf. 10. A felvételi beszélgetésekre a kanadai partner jelenlétében a február 19-ével kezdődő héten kerül sor. Az utaztatást a Globe Center Utazási Iroda végzi. Egyéni vállalkozók, induló kisvállalkozások kedvezményért pályázhatnak az alapítványhoz. További felvilágosítás: a megyei kereskedelmi, kézműves és agrárkamaráknál, vagy Budapesten Gergely László ügyvezető igazgatónál a 175-6764; 214-1813; 156-9992 telefonszámokon. Az Alkotmánybírósághoz fordult a VOSZ A VOSZ elsősorban a vállalkozók érdekeinek képviseletében fordult az Alkotmánybírósághoz, azonban a kifogásolt törvényhelyek tágabb kört érintenek. A VOSZ elvárja, hogy a hatályos adójogszabályok megfeleljenek az alkotmányosság, a méltányosság és a követhetőség feltételeinek. Sérelmesnek tartják a minimálbérek megadóztatását, valamint azt, hogy a törvény különbséget tesz az adóalanyok között aszerint, hogy bérből és fizetésből, vagy önálló tevékenységből származik jövedelmük. Hivatkozásuk szerint ez a megkülönböztetés nemcsak az arányos és méltányos közteherviselés elvét sérti, hanem ellentétes az alkotmánynak azzal a paragrafusával, amely szerint az állam támogatja a vállalkozás jogát és a verseny szabadságát. Szerintük az adóelőleg számításánál hátrányos helyzetbe kerülnek mindazok, akik nem kizárólag bérjövedelemmel rendelkeznek, ugyanis ebben az esetben az adójóváírás az adóelőlegszámításnál nem érvényesíthető. Ugyancsak sérelmes az összevont jövedelmek után levonandó 40 százalékos adóelőleg, amely jelentős adóelőleg befizetést eredményez. Aggályosnak véli a VOSZ a törvénynek azokat az elemeit, amelyek abból indulnak ki, hogy az állampolgárok magatartása általában nem jogkövető. Különösen fellelhető ez a vélelem az ajándékba kapott ingó vagyontárgy, valamint a cégautók adóztatása esetében. Alkotmánysértőnek tekinti a kezdő vállalkozók kizárását az átalányadózás lehetőségéből, és az ezáltal rájuk nehezedő túlzott adminisztrációs terheket. Néhány eljárási kérdésről is alkotmánybírósági állásfoglalást kér a VOSZ, nevezetesen az adóhatóság részére biztosított egyes nyomozati jogkörök ügyében. Ez a szabály esetenként alkalmat adhat pontatlan információk alapján az állampolgár esetleges meghurcoltatásához, amellyel kapcsolatban gyakorlatilag nincs mód jogorvoslatra. Továbbá hiányolja a törvényből a megalapozatlan eljárás során keletkezett kártérítés szabályait. Ezeken kívül a piacgazdaság működésével ellentétesnek tartja a VOSZ az adóbecslés bevezetését mindazokban az esetekben, amikor az adózó jövedelme alatta marad a pénzügyminiszter irányelveiben közzétett jövedelemhatároknak. A VOSZ elsősorban a vállalkozók érdekeinek képviseletében fordult az Alkotmánybírósághoz, azonban a kifogásolt törvényhelyek tágabb kört érintenek. A VOSZ elvárja, hogy a hatályos adójogszabályok megfeleljenek az alkotmányosság, a méltányosság és a követhetőség feltételeinek. Irány Európa A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara Euro dokumentációs irodájának bemutatását követően “IRÁNY EURÓPA” tájékoztató sorozatot indít. Ennek keretében előadásra és konzultációra hívja az európai piacon érdekelt vállalatokat, vállalkozókat a csatlakozásunkat az Európai Unióhoz előkészítő belső piaci alkalmazkodás követelményrendszeréről, valamint az EU által átadott “Fehér Könyv” magyarországi végrehajtásának programjáról. Előadó : Dienes-Oehm Egon az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium Európai Ügyek Hivatalának főosztályvezetője Időpont: 1996. február 14.szerda 15.00 óra Helyszín: BKIK HÍD Iroda Budapest I. Attila u. 13/B 3 1678 törvényességi észrevétel Jogszerűek az önkormányzati döntések A fővárosi köztársasági megbízotti hivatal jogutódjaként tavaly már Budapest Főváros Közigazgatási Hivatala látta el az önkormányzatok törvényességi felügyeletét, vigyázta a hatósági, igazgatási munka menetét. Az összesen 90 fős apparátus egyetlen esztendő során közel 44 és fél ezer önkormányzati döntés jogszerűségét ellenőrizte és 1678 törvényességi észrevételt tett. A hatósági és igazgatási munkában ugyanakkor csaknem 29 ezer ügyet intézett, több mint 8 ezer határozatot hozott, és az egyéb érdemi vagy közbenső intézkedései száma is meghaladta a 9 ezret. Az elmúlt év mérlegét Szabó Lajos hivatalvezető vonta meg. A számok ismeretében összességében elmondható, hogy az önkormányzatok általában a törvényeknek megfelelően járnak el. A hivatalnak csupán 8 esetben kellett az Alkotmánybírósághoz fordulnia és 24 bírósági keresetet nyújtott be az önkormányzati döntésekkel szemben. Megtámadtak egyebek között lakáselidegenítéssel kapcsolatos önkormányzati döntéseket. Egyes önkormányzatok ugyanis a pincét és a tetőteret nem adták el a lakásokat megvásárlóknak, hanem azt bevételeik növelésére saját maguk akarták értékesíteni. Hasonlóképpen előfordult, hogy az üzletek bérleti jogának ellenértékét törvénysértő módon számították, azaz a bérleti díj mellett a forgalmi érték 50 százalékát is letetették a vállalkozókkal. Az ügyben a hivatal az Alkotmánybíróság állásfoglalását kérte, döntés még nem született. A kifogásolt ügyek egy másik csoportjába a fővárosi közgyűlés és a kerületi képviselőtestületek jogalkotási feladataival kapcsolatosak tartoztak. Ezek azonban nem feltétlenül az önkormányzatok rovására írhatók, hiszen részint feszített tempóban kellett dolgozniuk, másrészt egyes kerületi rendeletek megalkotásának - mint például a közterület-használatról szóló, vagy a lakbérek megállapításával kapcsolatos feltétele volt a fővárosi közgyűlés keretrendeleteinek kihirdetése. Egyes rendelettervezetek elkészítését, illetve azok jogszerűségének megítélését ugyanakkor nehezítették a jogszabályok hiányosságaiból eredő jogértelmezési problémák. Egy ilyen képtelen helyzet például, hogy a vásárokról és piacokról szóló kormányrendelet szerint a piacokat nyilvántartásba kell venni, de azt a helyi önkormányzat nem teheti meg. Az igazgatási ügyekben a legtöbb gondot az építési igazgatás területén tapasztalták. Az ügyiratok túlnyomó része építési, illetve fennmaradási engedélyezéssel, telekalakítással, környezetvédelemmel, bontással, építésrendészettel kapcsolatban született. A hivatalvezető szerint az elmúlt évekhez képest sok tekintetben javult a kommunikáció a hivatal és a polgármesteri hivatalok szakmai apparátusa között. De mint mondta, fontosnak tartaná az önkormányzatok gazdasági ellenőrzésének a mainál operatívabb megoldását. Az ellenőrzésre ugyanis közvetlen lehetősége pillanatnyilag kizárólag az Állami Számvevőszéknek van, a hivatal pedig csupán jelezhet az ÁSZ felé, ha indokoltnak tartja. Szabó Lajos tájékoztatott arról is, hogy ez év január 1. óta - a Pénzintézeti Központ, illetve a Pénzügyminisztérium helyett - a közigazgatási hivatalok intézik a külföldiek ingatlan vásárlásával kapcsolatos teendőket. Az erről szóló - napokban megjelent - kormányrendelet kimondja, hogy a hivatal engedélyével minden külföldi természetes és jogi személy vásárolhat - termőföld kivételével bármiféle - ingatlant, amennyiben az önkormányzati vagy egyéb közérdeket nem sért. Erről a hivatalnak az illetékes önkormányzattól kell nyilatkozatot kérnie. Ha műemléki vagy egyéb védett épületről van szó, akkor a vételhez a műemlékvédelmi felügyelőség belegyezése is szükséges. Megtagadható azonban a vásárlás az olyan országból érkező külfölditől, akinek hazájával nem áll fenn viszonosság, azaz magyar állampogárnak hasonló vagyonszerzésre a kérdéses országban nincs lehetősége. L.B.