Világgazdaság, 1997. március (29. évfolyam, 43/7053-62/7072. szám)
1997-03-11 / 49. (7059.) szám
12 VILAGGAZDASAG FÓRUM ZLETI NAPILAP Varga Béla Új irányzat az agro-öko-fitness turizmus 1997. február 26.—március 2. között rendezték Milánóban a 17. nemzetközi turisztikai vásárt, a Borsa Internazionale del Turismót (BIT), amely alig egy héttel előzi meg a nagy európai turisztikai seregszemlét, az ITB Berlin kiállítást. A BIT keretében több kiállítást is rendeztek, így első ízben kapott helyet a WIT (World Investment in Tourism — nemzetközi turisztikai beruházások vására), ahol 22 ország 47 kiállítója — így Magyarország is — bemutathatta turisztikai beruházási ajánlatát. A turisztikai szabadidőközpontok iránt mutatkozott a legnagyobb érdeklődés. Ugyanekkor zajlott a New Way kiállítás, ahol a turizmus új irányzatai mutatkozhattak be: az agro-, öko-, fitnessturizmus, a barlangászai, a gyalogturizmus, a kerékpárturizmus. A BIT adott otthont az Alitalia és az ENIT közös rendezvényének, a Bux Italy kiállításnak is, ahol 26 ország közel 300 utazási irodája workshop keretében találkozhatott közel 2000 olasz szolgáltatóval, utazási irodák, szállodák, kempingek, idegenforgalmi hivatalok képviselőivel. Ez a rendezvény jelentős szerepet játszik az olasz turizmus sorsának alakulásában, mert itt lehet lemérni a várható forgalmat, illetve itt lehet új ajánlatokkal a potenciális partnereket felkeresni. Ez a rendezvény főleg a német kiutazópiac további sorsának megítélésében játszik nagy szerepet. Az itteni információk alapján újabb kedvezményes ajánlatokat dolgoznak ki az olasz irodák. Főleg az adriai tengerpart “gazdái” kedvezményes ajánlatokat dolgoznak ki a kelet-európai touroperátoroknak, ha a német és osztrák kiutazásban negatív változásokat észlelnek. A németektől 8 millió turista érkezik az olaszokhoz (a beutazó 28 millió külföldi 28 százaléka), és számukat meghatározza a német gazdaság és a líra DEM-hez való viszonya. Bár nem a BIT-en, de a vásár idején rendezték meg a XXII. milánói turisztikai filmfesztivált, ahol a Falusi Turizmus ’97 a zsűri különdíját nyerte el. A BIT Milano mint a legfontosabb turisztikai seregszemlék egyike 1981-ben jelentkezett először a szakmai közönségnél. Akkor még 11 ezer négyzetméteren 24 ország 249 kiál-A szerző idegenforgalmi képviselő Milánóban lítója volt jelen. 1997-ben a kezdeti számokat természetesen jóval túlszárnyalva vált a nemzetközi turisztikai információ egyik alappillérévé. Az 1997. évi számok nagyon imponálóak. 87 000 négyzetméteren 5057 kiállító — 2590 olasz és 2467 külföldi — volt jelen. A vásárt 104 000 látogató kereste fel, és a rendezvény rangját jelzi, hogy ebből 37 000 volt turisztikai szakember. A közel 65 ezer egyéb látogató csak a kiállítás utolsó két napján kereshette fel a pavilonokat. A magyar pavilon 100 m2- en, a Halászbástya-installációval, méltó környezetben, Ausztria és Svájc szomszédságában fogadhatta az érdeklődőket. A 16 magyar kiállító — szálloda, kemping, tourinform, utazási irodák — üzleti eredményét még nem lehet lemérni, de az érdeklődés nagyobb volt Magyarország iránt, mint korábban. Olaszország a világranglistán Franciaország, az USA és Spanyolország után a beutazók számát tekintve a 4. helyet érte el. A beutazók száma 11,5 százalékkal emelkedett, a nemzetközi turizmusból származó bevétele közel 27 milliárd USD, ami alig változott 1995- höz képest. Igaz, ezzel a számmal tavalyelőtt még a ranglista 3. helyezettje volt, most megelőzte Spanyolország is. Azt viszont az olasz idegenforgalom nagy sikerének könyvelhették el, hogy az amerikai és a japán turisták száma 13 százalékkal nőtt (főleg a műemlékekben gazdag városokat — Róma, Firenze, Velence — keresték fel). Örvendetesen megnőtt, közel 30 százalékkal az orosz látogatók száma — 331 000 fő —, ami a fajlagos költést figyelembe véve nagyon fontos az olasz gazdaság — nemcsak a szállodák és éttermek — egésze számára. A BIT-en is közzétett közvélemény-kutatási adatok szerint 1997 nem lesz az olasz kiutazás esztendeje. Már 1996-ban is 7,3 százalékkal kevesebb olasz utazott külföldre, mint korábban. Ebben az évben kevesebb olasz fog hétvégi utazásokban részt venni, és kevesebben kívánnak új helyeket felkeresni. 58,6 százalék a tavalyihoz hasonló összeget szán az utazásra, ami a líra erősödésével többet jelent. A megkérdezettek 6,2 százaléka európai fővárosokat tervez felkeresni, 10,2 százaléka kíván Európán kívül utazni. A turisták 22,3 százaléka 24 utazást tervez 1997-ben, közel 20 százaléka egyáltalán nem kíván utazni. Nagyon sok turista (60 százalék) megvárja a kedvezményes ajánlatokat, ez azt jelenti, hogy a szállodai visszaigazolások a partnerek részéről jelentősen elhúzódnak, persze az olasz irodák korábban sem igyekeztek a visszaigazolásokkal. Csökkennek a “bonyolult” szervezési gondokkal járó utazások, az Európán kívüli előjegyzések száma már csökken, és ami a magyar turizmus számára kedvező, fokozódik az érdeklődés a közeli országok iránt. Az adóterhek sokkoló hatása 1997-ben még érezhető lesz, ezért körülbelül 6 százalékkal csökken az utazásra fordítható összeg, a megkérdezettek 38 százaléka 800 000 líránál — 80 000 HUF — nem tud többet áldozni az utazására. A turisták 37 százaléka 18— 34 év közötti, és főleg az északnyugat-olaszországi — Piemonte, Lombardia, Liguria — tartományokból utazik vakációra. Az utazók 16 százaléka az egészségmegőrzés miatt kel útra, ez elsősorban a nyugdíjasokat vagy a nyugdíjkorhatár környékén járókat jelenti. Magyarország esetében Budapest, a Balaton térsége, a Hortobágy, a gyógyfürdők, kastélyok, a gasztronómia, a falusi turizmus és a lovasturizmus iránt érdeklődnek az olaszok. A “spórolás” jegyében olcsó és közepes árú, de jó minőségű szállodákat keresnek. Megnőtt az igény a jellegzetes magyaros szállodák és éttermek iránt, a zenés vacsorázóhelyeket, az éjszakai mulatókat — nemcsak a kaszinókat — hiányolják. A dunai hajókázás biztos sikerre számíthat, ha megfelelő reklámmal azt elő tudjuk készíteni. A magyar idegenforgalom olaszországi képviselete a szakvásárokon kíván az olasz fogyasztóhoz eljutni úgy, hogy prospektusokon és videoszalagokon kínálja a magyar turizmus új lehetőségeit. 1997-ben 13 vásár lesz — ezek listáját a szakmai közönség ismeri —, s az ezeken való részvétel akkor lehet eredményes, ha a magyar szolgáltatók is hozzájárulnak anyagaikkal, szóbeli tájékoztatásaikkal a közönség “meggyőzéséhez”. A magyar határhoz közelebb eső északkeleti tartományok — Friuli, Venezia, Giulia Veneto — érdeklődését is fel lehet élénkíteni, ha az itteni vásárokon is megjelenünk, de a goriziai, a padovai, a trieszti és a veronai vásáron is ott kell lennünk. A milánói idegenforgalmi képviselet megalakulásával a magyar turizmus megteremtette annak alapját, hogy az olasz turisták fogadásában érdekelt, de eddig talán e piactól “félő” magyar szolgáltatók segítséget kapjanak terveik megvalósításához. Iskolák, klubok tapasztalatcseréjében, különféle szervezetek, bolvárosok, fesztiválvárosok, testvérvárosok kapcsolatainak létrejöttében nyújthat a képviselet segítséget. Ez pedig itt, Herr Müller, hazánk egyik legszebb román kori műemléke, a közelmúltban szponzori támogatással sikerült felújítanunk Kurier Magyar belpolitikai helyzet Forró tavasz kezdődött el hétfőn Magyarországon — írja a bécsi Kurier. Az osztrák bulvárlap cikkírója ezzel a gazdatüntetések és az útlezárások folytatására utal. “Mivel a tiltakozó akciók első hullámával a parasztok adókedvezményeket tudtak kikényszeríteni, most már a kormány egész agrárpolitikájának megváltoztatását követelik” — állapítja meg a szerző. Ezenkívül beszámol arról is, hogy a nyugdíjasok, a kisvállalkozók is tüntetésekkel fenyegetőznek, a vasutasok és az egyetemi tanárok pedig sztrájkot helyeztek kilátásba. Az MSZP-kongresszus júniusi előrehozatalával kapcsolatban, amelyről a párt vezetése a hét végén döntött, a lap felhívja a figyelmet: ezen a tanácskozáson a Horn-kormány teljesítményét vetik alá bíráló elemzésnek, elsősorban a gazdaságpolitikát, amelynek sikerei egyelőre az államháztartásban mutatkoznak, de nem érzékelhetők az egyes polgárok számára — véli a Kurier. A cikkírónak az a benyomása, hogy a magyarok idegei — amelyeket a szegénység, a bűnözés, a korrupció és legutoljára a mesterségesen előidézett bankpánik folyamatosan igénybe vesz , fokozatosan kezdik felmondani a szolgálatot, és ezért vonulnak egyre többen különböző érdekképviseletek szervezésében az utcára. (MTI) Régió ------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- Védőpajzsok a vándorlás ellen A Nyugat-Európába bevándorlók száma 1986-ban 1 millió volt, ami 1992-re 3 millióra nőtt. A hajdani NSZK-ban például 1989-ben 4,8 millió külföldi élt, ma az egyesült Németországban 7 millió. 1991 — 93-as EK-felmérések 13 millió fő körül becsülik azok számát, akik a volt szocialista országokból és utódállamaikból Nyugat-Európába szeretnének települni. A német példánál maradva: minden tíz oroszországi német közül kilenc Németországba kívánkozik, ez több mint kétmillió embert jelent. A néhány számmal jelzett “népvándorlási”, migrációs folyamat okait és kezelési lehetőségeit elemzi Cseresnyés Ferenc tanulmánya (Migrációs potenciálok és trendek Európában). A nyolcvanas évek végétől kezdve a korábbi, jellemzően dél—északi vándorlási irány erőteljes maradt ugyan, de felerősödött a kelet—nyugati migrációs irány is. Európa egyértelműen fontos bevándorlási régióvá vált, miközben a bevándorlással szemben erőteljes félelmek rögzültek, mint a túlnépesedéstől, az élettér elvesztésétől és újabban az ökológiai problémáktól való félelmek. Eközben az Egyesült Államokban, ahol a bevándorlási mítoszok és legendák a nemzeti öntudat részévé váltak, százezer fő körül tudják tartani az évente menedékjogért folyamodók számát. Így aztán Európa gazdag országaiban (is) kialakult egy “kollektív pszichózis”, amely csak részben áll kapcsolatban a valóságos folyamatokkal, ezért csak korlátozottan tudnak tényleges befolyást gyakorolni a valós ki- és bevándorlási folyamatokra. Jelenleg például “a — több szinten jogszerűen elutasított — menedékjogért folyamodók 80 százaléka (!) továbbra is az általa kiszemelt országban maradhat”. Kialakulnak viszont olyan védőpajzsok, amelyek hatásaként más országokra hárul egyre nagyobb teher. Spanyolország például Franciaország előszobájaként működik, és közben mindkét ország sikeresen vette rá Marokkót, hogy akadályozza meg a feléjük irányuló migrációt. Olaszország Svájcot, Franciaországot és Németországot védi. Németország keletről védelmezi az EK-t “és legfrissebb menekülthatározataival megkísérli a problémát keleti és déli szomszédaira áthárítani”. A további folytatásként ezt teszi Ausztria is. Az eszköztár a nemzetközi egyezményektől a legapróbb mindennapi technikákig terjed: talán elég emlékeztetni a minapi osztrák kamionlassító “sztrájkra” a magyar—osztrák határon. Az EK központi országai a belső határok megnyitásával együtt — vagy inkább annak feltételeként — igényt tartanak a külső határok erősebb kontrolljára. Ezzel “az elzárkózással az unió nehéz helyzetbe hozza a kibocsátó területekkel közvetlenül határos országokat, így Magyarországot is”, és kihasználja ezen országok gyengeségét. Ez “nem szolgálja a későbbi gyümölcsöző együttműködést”, jegyzi meg eufemisztikusan a szerző. (Régió, 1996/4.) , L.F. 1997. MÁRCIUS 11. Azé az út, aki elállja! Ha jól adjuk össze a hétfőre ígért "útonállásokat”, a mezőgazdák 291 helyen torlaszolják el az ország útjait, s csak hab a tortán, hogy a tandíj ellen szövetkezett gazdászhallgatók — helyi vállalkozókkal és polgárokkal együtt — Gödöllőről autós felvonulással fejezik ki támogatásukat. Az újpesti ügyvédből lett parasztvezér — látván, hogy előznie kell, mert a szovjet borexport elmaradásának károsultjait megszervező mozgalom háttérbe szoríthatja politikai ambícióit — mitológiai mozdulattal Erisz almájaként dobta a mezőgazdák és a kormány közé a támogatások 60 milliárdos növelésének követelését. Akárcsak a legendás taxisblokád idején, a tiltakozók, akik — mint akkor — máris részengedményeket csikartak ki a kormánytól, nem a társadalom alján, a leginkább sújtottak köréből kerültek ki, hanem viszonylag jobb helyzetben lévők, akik valamilyen elért előny elvesztésétől félnek. Akkor a benzinár drágulása, most a társadalombiztosítási kedvezmény elvesztése mozdított meg jól szervezhető csoportot. De így volt ez a Dózsa-felkeléskor is, a mezővárosok s nem a földesúri falvakban élők voltak a mozgalom élén. A koldulórendeket pedig korunkban a telefónia fejlődése pótolja. De míg Dózsa felkelése egy táborba sodorta a politikai nemzet egyébként ellenségesen szemben álló feleit, korunkban az elégedetlenek mindkét esetben szövetségesre leltek a politikai táborokban: a taxisokat a Fidesz és az SZDSZ, most a gazdákat az összes ellenzéki párt támogatja. De a párhuzam Dózsával itt véget is ér. Mert ugyan az ország felett akkor ott lebegett a török veszély, amit a felkelők nem vettek tudomásul, de ellenfeleik sem látták, hogy a városiasodás lett volna abban az időben az Európába vezető út. Ma viszont hallani a magyar és a francia vagy osztrák parasztok, vagy más országok — legutóbb Spanyolország — kamionosai megmozdulásaival való párhuzamra hivatkozást: a mi gazdáink elfogadott európai eszközzel élnek. Az útelzárás utat nyit Európába. Annyiban igaz ez, hogy a nagy gazdasági megrázkódtatást okozó tiltakozó mozgalmak a gyárak helyett manapság a szolgáltatószektorokban vannak, vagy legalábbis többnyire önálló egzisztenciák vesznek részt bennük, vagy éppen állami tisztviselők, s nem a tőkés, hanem az állam ellen irányulnak. A szakszervezeteknek ugyanolyan közgazdászai vannak, mint a munkaadóknak, s így hamarabb egyetértésre jutnak a bérekről, legfeljebb a munkanélkülieket nem kérdezi senki, ha egyáltalán vannak ilyenek a sztrájkólók szakmájában. Az államtól követelni azért könnyű, mert a tiltakozó mozgalom kívülállóknak okoz kárt, akik szükségképpen nem szervezhetők — honnan lehetne tudni, kinek volna közülük aznap dolga Kiskőrösön —, s az állam csak közvetve érintett, mert mindenki megköveteli tőle, tartson rendet, mindenki sokallja az adóját, senki sem elégedett a közbiztonsággal, az állami egészségüggyel. Ezért még együtt is éreznek mozgásszabadságuk megsértőivel, de a kormányon lévő pártokat büntethetik az okozott kényelmetlenségért a következő választásokon. Azt pedig, hogy az adók beszedése — nemcsak kivetése — és az állam szolgáltatásai között összefüggés van, éppen olyan nehéz az utca emberének vagy az út eltorlaszolójának belátni, mint azt, hogy a növekedésbarát politika egyrészt azt jelenti, a középrétegeket — nemcsak a bérből, honoráriumból élőket — kell terhelni, mert a szegényektől nincs mit elvenni, a gazdagoktól pedig nem cél, mert ők teremtik az új munkahelyet, amiből a növekedés lesz■ A mi gazdagjaink ezt talán nem teszik, de ezen csak éppen a számukra nyújtott biztonság segíthet, az állam nem pótolhatja a nagyvállalkozók szerepét beruházással, mint azt az elmúlt 50 év bizonyította. Másrészt a vállalkozók pozitív szerepe csak versenyben érvényesül, kis országban iffi, ehhez nyitott gazdaság kell. Ez csak kölcsönös lehet, arról nem is szólva, hogy gazdasá / gos termeléshez is exportra van szükségünk. Lí A kölcsönösség egyébként a mi érdekünk is, / /j1' ha nem akarunk ajándékozni. Kozma Géza .