Világgazdaság, 1998. november (30. évfolyam, 210/7470-230/7490. szám)
1998-11-26 / 228. (7488.) szám
1998. NOVEMBER 26 Az EIU biztatja a külföldi befektetőket Jó üzlet lehet Kelet-Európa Nem kis kockázatot vallat az, aki ma Kelet-Európában fekteti be pénzét. Az orosz gazdaság agóniája tovább folytatódik, Közép-Európában pedig csak Lengyel- és Magyarország mutatja a stabilitás meggyőző jeleit, bár ezen országok gazdaságai is igen érzékenyek az EU esetleges gyengélkedéseire. A londoni Economist Intelligence Unit (EIU) szerint most mégis alkalmas az időpont a nagyobb külföldi befektetések számára. Az ellentmondás fő oka a költségvetési egyensúlyhiány miatt aggodalmaskodó, és ezért meglehetősen ellenséges hitelezői környezet. Utóbbinak köszönhetően jelentősen megnőtt a Kelet-Európa kormányaira nehezedő nyomás. Mivel a keleti-európai gazdaságok teljesítménye a következő évben igen gyengének ígérkezik, tehát az adóbevételek is alacsonyan maradnak, a szegényebb országok esetében az egyetlen kitörési pont a pénztelenségből a privatizáció felgyorsítása. A magánosítás természetesen nem új jelenség a régióban, azonban a pénzügyi szigor most minden korábbinál erősebb. Számos kormány ezért eléggé rugalmasan kezelheti az eladási árakat, hogy elnyerje a befektetők bizalmát, egyúttal a hitelintézetek tetszésnyilvánítását. Az utóbbi időkben számos példa akadt arra, hogy egy kormány lemondott a privatizációhoz fűzött túlzott ambícióiról és olcsóbban értékesített egy-egy vállalatot. A térségben leginkább Románia és Ukrajna igyekszik a Nemzetközi Valutaalap (IMF) feltételeinek megfelelni, ezért állami vagyonuk fokozatos értékesítésére kényszerülnek, amely természetesen jó befektetési lehetőségekkel kecsegtet. Romániában a hónap végén adták el a nemzeti távközlési monopólium, a Romtelecom 35 százalékát a görög OTE-nak. A vételár 675 millió dollár volt. A távközlési céget ezzel 1,93 milliárdra értékelték, jóval a korábban reálisnak tartott 4 milliárdos ár alatt. Lengyelországban a hónap elején került sor az ottani távközlési monopólium, a TPSA eladására. A kormány által meghatározott ár 6,2 milliárd dollár volt. A 15,2 zlotys, illetve 4,44 dolláros részvényenkénti ár elegendő árfolyam-növekedési lehetőséget tartalmazott, amely a november 18-i első kereskedési napon meg is hozta hatását: az eredmény jelentős bel- és külföldi túljegyzés lett. Még Oroszország is képes lehet a befektetők figyelmét magára vonni. Jelcin elnök november elején hagyta jóvá az orosz gázmonopólium, a Gazprom 5 százalékának eladását, amelyből 2,5 százalék azonnali versenytárgyalás során értékesítendő. Az ár 651 millió dollár, amely igen jónak mondható ahhoz, hogy az orosz gazdaság még megmaradt óriásai egyikében részesedést szerezzen a befektető. Csehországban az Európai Unió és a hitelminősítő intézetek nyomása készteti a kormányt a bankprivatizáció folytatására, míg Szlovákia kényesen ügyel arra, hogy a külföldi befektetők előtt kedvezőbb képet fessen gazdaságáról. A tőkehiány azonban nem csak az állami cégekre jellemző a régióban. A fogyasztók ésszerűsítik kiadásaikat, a bankok pedig nem szívesen nyújtanak hiteleket, a magánkézben lévő cégek ezért szintén tőkeinjekcióra szorulhatnak az életben maradáshoz. Ebben a helyzetben jó lehetőséget kínál a már létező vállalatok magántulajdonosainak kivásárlása. Semmi sem vehető azonban biztosra, így a kormányok ígérete sem programjuk végrehajtására — figyelmeztet az EIU. Valami mégis biztos: a kormányoknak egy dologra van szükségük: pénzre, a befektetőknek pedig éppen ez van. VILAGGAZDASAG Kétkedéssel fogadott holland foglalkoztatási modell Veszélyben az innovációs készség? Az alacsony holland munkanélküliségi rátát — amely a harmadik negyedévben újabb mélypontra zuhant — az Európai Unió legtöbb országa megirigyelhetné, de az elmúlt négy évben teremtett 600 ezer új munkahelynek csaknem a fele rész- és rugalmas munkaidős. Kutatók szerint ez veszélyezteti a vállalatok innovációs készségét, és ezzel a holland gazdaság versenyképességét. VG-ÖSSZEÁLLÍTÁS A holland munkanélküliségi ráta szeptember végére négy százalék alá csökkent, amivel e tekintetben a legalacsonyabb szinttel rendelkező országok közé került Európában —jelenti a Reuters. A munkanélküliek száma 271 ezerre csökkent, ami 100 ezer fővel kevesebb volt, mint egy évvel korábban. Ugyanakkor ezzel egy időben a betöltetlen álláshelyek száma töretlenül emelkedik. 1994 óta mintegy 600 ezer új munkahelyet teremtettek az országban. Ezek 10 százaléka rugalmas munkaidős, a részmunkaidős helyek aránya pedig 30 és 40 százalék között van, ami európai rekordnak számít. A részmunkaidős alkalmazottak — szemben a rugalmas munkaidősökkel — igen védettek, hiszen a magasabb bér mellett fizetik nekik a nyugdíj- és betegbiztosításukat is. Alfred Kleinknecht, a Delfti Műszaki Egyetem tanára szerint a holland modell gazdasági eredményeit számos mítosz övezi. Bár a foglalkoztatottság növekedése kétszerese a szomszéd országokénak, a termelékenység növekedése is ugyanilyen gyors. Ugyanakkor a termelékenység mellett a munkavállalók nagyobb létszáma recesszió esetén rosszabb helyzetbe hozza Hollandiát az elavult termékek által, mint például Németországot. Kleinknecht a gondok forrásának az 1982-ben kötött wassenari megegyezést tartja. Hollandia nemzetközi versenyképességét a jövedelmek visszafogott növelésével, a munkavállalói jogokat és a szociális rendszert érintő kemény lépésekkel érte el. A politikusok 98 százaléka szerint a bérek csökkentése a legjobb, amit az ország tehet. Kleinknecht ezt másként látja. Szerinte a bércsökkentésnek az a következménye, hogy visszaesik a belföldi kereslet, amely negatív hatással lesz az újításokra. Hosszabb távon a rugalmas munkaidő káros lehet az innovációs folyamatokra. Szerinte azok a vállalkozók, akik többnyire ilyen munkavállalókat alkalmaznak, technológiailag visszamaradnak majd, hiszen az alacsony bérek miatt nincs meg a hatékonyság növelésére ösztönző kényszer. Ennek hiányában kevesebbet fektetnek be a holland vállalatok a termelőeszközök modernizálásába, mint uniós társaik. A professzor véleményét osztja Hans Wijers volt holland gazdasági miniszter is, aki szerint a modell korántsem olyan eredményes, mint azt a külföld gondolná, Németországra pedig nem adaptálható. Gerhard Schröder, az újonnan megválasztott német kancellár nemrégiben kifejezetten azért utazott Hágába, hogy a modellről informálódjon. Mint emlékezetes, Schröder a választóknak egy holland mintájú “nemzeti közmegegyezést” vázolt fel. Kleinknecht szerint furcsa, hogy Schröder egyfelől az innováció szerepét, másfelől a holland modellt dicsőíti. A kettő tűz és víz—idézi a szakembert a Süddeutsche Zeitung. Munkanélküliségi ráta ái Feszültségek a jövendő japán koalíciós partnerek között Vita a forgalmi adó csökkentéséről Hivatalosan még meg sem kezdte közös munkáját a kormányzó Liberális Demokrata Párt (LDP) és a Liberális Párt koalíciója, máris holtpontra jutottak a pártközi egyeztetések az egyik legvitatottabb kérdésről, a forgalmi adó csökkentéséről. A tervek szerint a japán miniszterelnök holnapi parlamenti beszédében meg sem említi majd a kényes témát. VG-ÖSSZEFOGLALÓ A forgalmi adó problémájának szőnyeg alá söprése csak ideig-óráig tarthatja egyben a koalíciót, amelyre pedig valóban nagy szükség van, ha a kormány fel akarja gyorsítani a gazdasági törvénykezést — idézi a Reuters a szakértők véleményét. A két párt elvi megállapodása értelmében a parlament rendkívüli ülésszakának decemberi befejezése után kezdődhet meg az együttes kormányzás. Ily módon az LDP a jövőben a felsőházban is többségbe kerülhet, és könnyebben tudja végrehajtani a hó közepén bejelentett 24 ezer milliárd jenes élénkítő programot. A liberálisok vezetője, Icsiro Ozava — ötévnyi ellenséges viszony után — a múlt héten azzal az ígérettel távozott a koalíciós tárgyalásokról, hogy a kormány hajlandó az eredetileg tervezett 7 ezer milliárd jenes adócsökkentést további 3 ezer milliárddal növelni. A növekményt a jelenlegi 5 százalékos forgalmi adó mérséklése útján teremtenék elő. A liberálisok azt javasolják, hogy a szóban forgó adó kulcsát jövőre 0 százalékban állapítsák meg, majd 2000-től kezdődően évi két százalékponttal növeljék, amíg el nem éri a hat százalékot. Az adóbevételt pedig szigorúan csak szociális célokra lehetne fordítani. A Reuters emlékeztet arra, hogy a forgalmi adó témája bevezetésének éve, 1989 óta borzolta a kedélyeket, és azóta sem tartozik a “népszerű” elvonási fajták közé. Az adó felfüggesztése, illetve mérséklése önmagában nem oldja meg a stagnáló japán gazdaság problémáit, bár kétségtelen, hogy a lakosság üdvözölné a lépést—vélekedett Russell Jones, a Lehman Brothers szakértője. Mindenesetre az eddigi egyeztetések nem vezettek eredményre, az LDP továbbra is ódzkodik a forgalmi adó eltörlésétől. Elképzelhető azonban, hogy a liberálisok valamennyit hajlandók feladni elveikből: erre utal az is, hogy míg Ozava korábban kiállt a kisebb létszámú és hatékonyabb kormányzati struktúra mellett, mostanában feltűnően hallgat erről a témáról. A japán központi és helyi hatóságok az idén 10 ezer milliárd jennel kevesebb adóbevételre számíthatnak a gazdasági recesszió miatt — adja hírül a Financial Times. Becslések szerint a növekvő kormányzati költekezés és a tervezettől elmaradó adóbevételek együttes hatásaként a költségvetési deficit jövőre elérheti a bruttó hazai termék (GDP) 10 százalékát. KÜLFÖLD ÜZLETI NAPILAP ti Ukrajna még elkerülheti a legrosszabbat Késik a reform Az ukrán parlament, csakúgy, mint a lakosság, megosztott: egyesek az EU-t, illetve Lengyelországot, mások pedig Oroszországot tekintik példaképnek. Az orosz válság azonban kissé enyhíti a Szovjetunió iránti nosztalgiát, s a “nagy testvér” intő példája hozzásegítheti a napokban beterjesztett, majd elutasított költségvetési tervezetet parlamenti elfogadásához. VG-ÖSSZEFOGLALÓ Ukrajna jelentős gazdasági és politikai problémákkal küszködik. A kormány húzódozik a négy év alatt 4,8 milliárdról 14,9 milliárd dollárra duzzadt adósság problémájának kezelésétől. A rendkívül magas adók miatt a helyi vállalatok elrejtik bevételeiket, üresen hagyva az államkasszát. Az elmúlt hét évben pedig mindössze 2,2 milliárd dollár külföldi tőke áramlott az országba. A parlament által a napokban vitatott és módosításra visszaküldött költségvetési tervezet jövőre 0,6 százalékos, a bruttó hazai termék (GDP) százalékában számolt államháztartási hiánnyal számol. A deficit nagyobb részét külföldi forrásból fedeznék. Leonyid Kucsma államfő szerint a mostani tervezet kellőképpen szigorú és következetes, ami megfelelő alapot biztosít ahhoz, hogy jövőre a gazdaság növekedésnek induljon, szemben az idén várható 1,5 százalékos GDP-csökkenéssel. Kijev már így is sokat késlekedett az orosz válságra adandó megfelelő válasszal. Ennek részben az lehet az oka, hogy a jövőre esedékes parlamenti választások miatt a kormány nem akart népszerűtlen megszorító intézkedéseket hozni. A The Wall Street Journal Europe elemzője szerint Ukrajna, a Nyugat javaslata ellenére, még mindig ódzkodik gazdaságának liberalizálásától. A lakosság igencsak megosztott Európa kérdésében is. A vékonyka középosztály a szegényebbekkel és az idősebbekkel ellentétben az EU-t, illetve Lengyelországot tekinti követendő példának Oroszországgal szemben. Az idősebb generációt képviselő és a jövő évi elnökválasztáson eséllyel induló jelölt, Olexander Moroz azt szeretné, ha több nyugati befektető jönne az országba, ám ugyanakkor előtérbe helyezi az állami vállalatokat. Problémái ellenére Ukrajna alapvető gazdasági mutatói jobbak, mint az orosz gazdaságé. Az országnak van stabil vezetése, nem úgy, mint Oroszországnak. A nyugati szakemberek szerint a bankokat sem fenyegeti csődveszély, mint Oroszországban. Dimitrij Tabacsnik parlamenti képviselő azonban úgy véli, igazán jelentős reformok bevezetésére akkor kerül sor, ha majd egy fiatalabb generáció kerül hatalomra. Rejtett aknák a költségvetésben Folyamatosan nő a cseh államadósság A cseh államadósság összege már 420 milliárd korona felé közelít, beleértve a bankszektor szanálásának költségeit, valamint a pénzügyminisztérium és a nemzeti vagyonalap által vállalt hitelgaranciákat is — írja szakértők számításaira hivatkozva a Lidové Noviny. VG-ÖSSZEFOGLALÓ Csehország már az egykori Csehszlovákia szétválásakor mintegy 163 milliárd korona adósságot vett át, ami az akkori, 1993. évi állami költségvetés közel felének és a bruttó hazai termék (GDP) egyötödének felelt meg. Ez az adósság fokozatosan gyűlt fel. Több mint 60 milliárd korona volt ebből a fejlődő országoknak a csehszlovák áruk importjára 1989-ben és 1990-ben nyújtott hitel. A konvertibilis koronára készülő cseh kormánynak a háromszoros leértékelésnél az árfolyamkülönbségeket is finanszíroznia kellett, amihez 26 milliárd koronát vett fel a jegybanktól, és még mintegy 30 milliárdnyit külföldi forrásból. Ehhez járult még az állami költségvetés deficitje. Az akkori miniszterelnök, Václav Klaus kormánya úgy döntött, hogy csak a kamatokat fizeti az adóbevételekből, vagy más forrásokból — például a privatizációból. Az így rögzített adósságtömeg a GDP-hez és az állami költségvetéshez képest csökkent, ez az arány 1994-ben a GDP 15,3 százaléka, 1995-ben 13 százaléka volt. A folyó költségvetési kiadások keretéből azonban mégsem lehetett fedezni a kamatokat, ezért 1994-ben és 1995-ben a nemzeti vagyonalap mintegy 30 milliárd koronával kisegítette a kormányt. Jelenleg az éves adósságtörlesztést kötvénykibocsátással finanszírozza a cseh állam. Az idén novemberben került sor a középlejáratú államkötvények 25. (és egyúttal az idei negyedik) sorozatának kibocsátására 5 milliárd korona névértéken, kétéves futamidővel, és főleg a külföldi befektetőket vonzó, 11,45 százalékos kamattal. Az idei év elején a hivatalosan kimutatott cseh államadósság 170 milliárd korona volt, de emellett az államnak vannak olyan múltbeli kötelezettségei is, amelyeket nem adósságként tartanak nyilván. Ilyennek számít például az az állami garanciavállalás, amely a helyi önkormányzatok tavaly év végén már több mint 6 milliárd koronára rúgó tartozásait érinti. Jóval nagyobb falat az egyes pénzintézeteknél (Konsolidacní Banka, Ceská Financní, Ceská Inkasní) rejtőző, és Ivan Pilip volt pénzügyminiszter által az idén márciusban beismert 176 milliárd korona belső államadósság. A fenti állami pénzintézetekben összegyűlt “rossz” követelések kezelése és visszaszerzése is nagyon költséges folyamat, amit részben a privatizáció bevételéből, részben újabb kölcsönökkel és kötvénykibocsátással finanszíroznak. A pénzügyminisztérium az ezekből eredő teljes veszteséget 95 milliárd koronára becsüli. Az állam lehetővé tette vissza nem térítendő bankhitelek felvételét az egészségbiztosítók, az állami kórházak és a Cseh Államvasutak számára is. Egyes állami beruházásokhoz pénzügyminisztériumi garanciákkal felvett, több mint 18 milliárd korona hitel visszatérülésére sincs kilátás. 11