Világgazdaság, 1999. június (31. évfolyam, 104/7614-125/7635. szám)

1999-06-16 / 115. (7625.) szám

4 VILAGGAZDASAG BELFÖLD ÜZLETI NAPILAP Mérlegen az Orbán-kormány első éve (X.) — A titkosszolgálatok Semmit sem tanultak, semmit sem felejtettek Semmit sem tanultak, semmit sem felejtettek — így jellemezhető a pártok és a titkosszolgá­latok között az elmúlt tíz évben kialakult kapcsolat. Hogy a politikai csoportosulások külön­bözőségüket bemutassák, a rendszerváltás óta használják a szolgálatokat. Nemcsak libera­lizmusukat, szakértelmüket, konzervativizmusukat, hanem gyakran a ’89-es eseményekhez való viszonyukat is a titkosszolgálatokról szóló állásfoglalásaikban jelenítették meg. Kövér László, a Fidesz második embere azzal a szándékkal látott munkához, hogy depolitizálja a szervezeteket, kivonja azokat a napi küzdelmekből. Számításait keresztezte a megfigyelési ügy, amely az ellenzék és a koalíció egyik legnagyobb politikai vitájává vált az elmúlt évben. MUCSÁNYI MARIANNA Miként a Horn-kormány vé­gezte, az Orbán Viktor vezette koalíció úgy kezdte: politikai mítoszok “piacra dobásával” igyekezett ellenfeleivel szem­ben előnyhöz jutni. Míg az elő­­ző kabinet egyik utolsó nagy botránya a Nyírfa-akció volt, addig a jelen­legi kormány szín­re lépését is egy, valamiképp a titkosszolgálatokkal összefüg­gésbe hozható eset, a megfigye­lési ügy kísérte. Mindkét eset­ben a téma homályossága, a ki­bogozhatatlan szálak és a szol­gálatok védelme érdekében megkövetelt információcsö­­pögtetés járult hozzá ahhoz, hogy a mindenkori koalíció és a mindenkori ellenzék felépít­se belőle a maga mítoszát. Mi­vel a terület lényegében a par­lament és a sajtó elől is elzárt, a nyilvánosságban létrehozott botránytörténetek alakulása jórészt azok irányítójától függ. A két titkosszolgálati üggyel kapcsolatban érdemes még egy történelmietlen összehasonlí­tást tenni. Ahogy az a szociál­­liberális kormányban szokott volt, belső küzdelmek eredme­között meglévő külpolitikai konszenzushoz hasonlóan a legfontosabb kérdésekben ezen a területen is egyetértésre jus­son kormány és ellenzék. Kö­vér László terveit azonban ke­resztezte az a döntés, melynek alapján 1998. augusztus 25-én a Fidesz országos választmánya előtt Orbán Viktor bejelentet­te: vezető fideszes politikusok és családtagjaik ellen titkos, tör­vénytelen, közpénzekből foly­tatott adatgy­űj­tés zajlott az elő­ző kormány ténykedése idején. A kormányfő — Deutsch Ta­más és Kövér László ny­ilatko­­zataiból következően — akkor egy Céginformáció címet vise­lő dokumentumra hivatkozva beszélt megfigyelésről. Tíz hónappal a történtek és jó néhány, nyilvánosságra hozott titkos dokumentum megisme­rése után is csupán annyit lehet tudni, hogy Pokorni Zoltánról gyűjtött információkat egy, a szolgálatoktól "kiugrott" ma­gánnyomozó. A megrendelő Czégé Zsuzsa, a Xénia-láz Egyesület (XLE) vezetője volt, aki azt kívánta kideríttetni, hogy milyen gazdasági érdek áll az akkor, 1996-ban ellenzéki diót valaki nyilvános adatbázi­sok felhasználásával állította össze. Bárki volt is az illető, tud­ta, a piacon jó áron értékesíthe­tők politikusokról, üzletembe­rekről szóló információk. Min­den egyéb, Orbán Viktor sza­vait igazoló vagy azt cáfoló bi­zonyítékért még tart a verseny­­futás a két nagy párt között. Ha a titkosszolgálat vagy valami­lyen magánvállalkozás gyűjtött is információkat politikusokról, azt vélhetően olyan feladatokra bontották, hogy az akcióban részt vevők se tudják pontosan, milyen munkát végeznek. Kér­déses, megtalálják-e valaha, és ki találja meg azt az embert, aki­nek a kezében esetleg összefu­tottak a szálak. A megfigyelési botrány nem csupán politikai, de szakmai tanulságokkal is szolgált. Jó néhány titokkal szegényebbek lettek a szolgálatok, kiderült, az előző ciklusban legalább tucat­nyi fedő vállalkozás működött, melyek a nyilvánosságra került információk szerint nem annyi­ra a nemzetbiztonsági, mint in­kább a cégeket irányító aktív, vagy a titkosszolgálattól már távozott szakemberek anyagi érdekeit tartották szem előtt. A megfigyelési ügy következté­ben nyilvánosságra hozott tit­kos jelentésekből egy széthul­lófélben lévő szolgálat képe raj­zolódik ki, melynek tisztjeit csak a pluszpénzek motiválják, ahol semmibe veszik a legele­mibb biztonsági szabályokat, és az ügynökök legfontosabb por­­tékájukkal, az információval házalnak. (Persze a Nyírfa-ügy óta tudjuk, a titkosszolgálatok­ról megjelentek igencsak torzí­tanak.) A Nemzetbiztonsági Hivatal­hoz (NBH) és a Nemzetbizton­sági Szakszolgálathoz (NBSZ) kapcsolódó fedő­cégek többsé­ge valamiképp összefüggésbe hozható a Pintpoint Kft.-vel és a Protan Rt.-vel, illetve az Innotech Alapítvánnyal, “me­lyek tevékenységét — fogal­maz egy, a megfigyelési ügy­ben készített jelentés — alapí­tásuk óta balladai félhomály fedi”. A Pintpoint Kft. tulajdo­nosa a Protan Rt. és az Innotech Alapítvány. Az alapítvány köti össze a Pintpointot és a Nádor 95 Rt.-t. Az alapítvány ugyan­is tulajdonos egy Inteldoor nevű cégben, amelyben a Ná­­dor 95 is képviselteti magát, az Inteldoor harmadik tulajdonosa pedig az az izraeli cég, amely­től a Nádor beszerezte volna a mobiltelefonok lehallgatásá­hoz szükséges eszközöket. A Protan Rt.-t az NBH és a Köz­ponti Fizikai Kutatóintézet (KFKI) alapította. A Protanból 1996-ban kiszállt az NBH, ek­kor a cég dolgozói kivásárolták a KFKI részvényeit. Szintén egy, a megfigyelési ügy esetleges titkosszolgálati szálait vizsgáló dokumentum­ból derül ki, hogy a vállalkozá­sok többsége Somogyi Tamás, a volt titkosszolgálati miniszter kabinetfőnöke, Horn Gyula kormányfő bizalmasa védettsé­gét élvezte. Az is megállapítha­tó, hogy a fedő­cégek működé­sének és a kiválasztottak “ma­szekolásának” következtében szembefordultak egymással a szolgálatok tisztjei. A külön­munkából nem részesülők “ha a főnököknek lehet, nekünk is lehet” elve alapján maguk is igyekeztek megrendelőket ke­resni. Főként bankoknál, ügy­védi irodáknál, magánnyomo­zóknál házaltak információik­kal, melyek többsége nem po­litikusokról, sokkal inkább üz­letemberekről szólt. Orbán Vik­tor bejelentésének egy részle­te, mely szerint közpénzen folyt adatszerzés, a dokumentumok tanúsága szerint igazolható. A fedő cégek többségében ugyan­is —épp, mert az NB­SZ közép­vezetői is részesültek a jutalé­kokból —a szolgálatok felsze­relésével, gépkocsijaival, nyil­vántartásainak, okmányainak felhasználásával végezték “ma­szek” munkájukat a tisztek. Bár a nemzetbiztonsági törvény szabályozza a fedő­cégek mű­ködését, azt már Kövér László­­nak sikerült elérnie, hogy — megegyezve a pénzügyi és gaz­dasági tárcával — miniszteri rendeletben rögzítse azokat az eljárási szabályokat, melyek alapján ilyen vállalkozások lét­rehozhatók. Persze kérdéses, valóban fedő cégeknek tekint­hetők-e azok a társaságok, me­lyeket többek között az NBH alapított. A fedő vállalkozás ugyanis semmiféle kimutatható kapcsolatban nem állhat a tit­kosszolgálatokkal, ha cukrász­­daként működik, akkor a leg­jobb tortákat kell sütnie a város­ban, ha informatikai cégként, akkor a legjobb programokat kell készítse. Ugyanúgy műkö­dik, adózik, mint bármely más gazdasági társaság, azzal az “apró különbséggel”, hogy al­kalmazottai között vannak a szolgálatoknak is dolgozók. A titkosszolgálatok akkor működnek jól, ha “láthatatla­nok”, ha sikerül olyan intézmé­nyesített hálózatot kialakítani­uk, amelybe sem a külföldi hír­szerzés, sem a hazai bűnözői csoportok nem férkőzhetnek be, ha képesek arra, hogy a ter­ror- és kémelhárítás mellett védjék az ország gazdaságát, bankrendszerét, meghatározó nagyvállalatait is. Persze nem működésüknek, hanem a szol­gálatok által használt eszközök­nek kell titkosaknak lenniük — arról, hogy a nyilvánosság és a parlament ellenőrizheti-e ezt a területet, tíz éve folyik a vita. (Kövér László nem árult zsák­bamacskát, hivatalba lépése után közölte, határozottan fel­lépnek minden államtitoksértés ellen.) A mindenkori ellenzék a nagyobb nyilvánosság, a min­denkori kormány a szolgálatok védelme mellett érvel, legyen bármilyen is a hatalmon lévők ideológiája. A parlamenti bi­zottság nyílt ülésezésétől a bi­zottság átalakításáig terjednek az arra vonatkozó ötletek, ho­gyan­­s­ lenne hatékonyabban ellenőrizhető a titkosszolgálat. Szakértők szerint az lehetne a megoldás, hogy ne a pártpoli­tikai alapon szerveződő parla­menti bizottság, hanem egy kis létszámú, politikusokból, szak­emberekből álló testület őrköd­jön a szolgálatok titkai felett. A tárca nélküli minisztérium­hoz rendelt költségvetési pénz elosztásáról, felhasználásáról ma lényegében semmit sem tudhatnak a kívülállók. Az 1999-es büdzsében a titkosszol­gálatok támogatása 80 száza­lékkal növekedett, mellyel sok­éves elmaradás után sikerült a tisztek bérét jelentősen meg­emelni. Ma egy egyetemet vég­zett értékelőtiszt kezdő fizeté­se bruttó 100-130 ezer forint, a korábbi években ennek csupán 60 százaléka volt. A nagyobb költségvetés azt is lehetővé te­szi, hogy hosszú távra tervez­zenek a szolgálatok vezetői, végrehajtsanak évek óta elma­radt beruházásokat. Az egyik legkényesebb kér­dés a mobiltelefonok lehallga­tását lehetővé tevő berendezés beszerzése. Még az előző kor­mány idején született döntés arról, hogy külső cég, a Nádor 95 Rt. bevonásával cserélik ki a szolgálatok elavult eszköze­it. A hivatal azt állítja, az előző kormány előre fizette ki a szám­lákat, a Nádor 95 Rt. pedig két éve nem teljesíti szállítási kö­telezettségeit. Az ellenérdekel­tek a kormány megalakulása utáni miniszterelnöki bejelen­tésre hivatkoznak, mondván, Orbán Viktor beszélt a kifize­tések leállításáról, így ma már több mint 2 milliárd forint az államnak a Nádor 95 Rt.-vel szembeni tartozása. Persze az sem mellékes, ki tartozik kinek ekkora összeggel, de talán en­nél fontosabb, hogy a szállítá­sok és kifizetések felfüggesz­tése óta eltelt időben is dolgoz­tak— vélhetően nem szikratáv­íróval — a külföldi hírszerzők meg a bűnözők. (A mobiltelefo­nok ma is lehallgathatók, de csak “kőkorszaki” módszerekkel.) Az elmúlt egy évben két pon­ton is módosítani szándékozott a titkosszolgálatok vezetése a nemzetbiztonsági törvényt. A NATO-csatlakozás miatt a leg­szigorúbb, C típusú ellenőrzést kiegészítették egy, a vagyoni helyzet felmérésére alkalmas kérdéssorral, így azok az álla­mi tisztviselők, akik átesnek a C típusú vizsgálaton, gazdasá­gi érdekeltségükről is számot kell adjanak. Nem sikerült vi­szont azokra a bírákra és ügyé­szekre kiterjeszteni a legszigo­rúbb ellenőrzést, akik kapcso­latba kerülhetnek a szervezett bűnözéssel. Az ellenzék ugyan­is meghiúsította a kétharmados törvény elfogadását, mondván, a bíróság “szent és sérthetet­len”. A NATO-csatlakozás­ kö­­vetelte meg a néhány fős Nem­zeti Biztonsági Felügyelet lét­rehozását is, amely “pecsételő­helyként” működik, garantálja az észak-atlanti szövetségnek, hogy csak illetékesekhez jutnak el információi. Nem kerülték el a koalíciós viták a titkosszolgálatokat sem. Kövér László tervei között sze­repelt, hogy a feladatokban mutatkozó átfedések miatt csökkenti a szolgálatok számát, a Katonai Felderítő és a Kato­nai Biztonsági Hivatalt beol­vasztja a polgári titkosszolgá­­latokba. A javaslat már a koa­lícióban feszültségeket gerjesz­tett, s nem jutott a kormány, il­letve a parlament elé, ahol vél­hetően a szocial­isták sem adták volna voksukat a kétharmados szavazati aránnyal véghezvihe­tő törvénymódosításhoz. h­r Személycserék a titkosszolgálatoknál Név Tevékenység Felügyelő miniszter Volt és jelenlegi vezető Információs Hivatal Külföldi eredetű, ill. külföldre vonatkozó információk megszerzése, elemzése, külföldi titkosszolgálati tevékenység felfedése Kövér László Szász József/ Pető Tibor Nemzetbiztonsági Hivatal Külföldi titkosszolgálatok tevékenységének federítése és elhárítása, információ­­gyűjtés a szervezett bűncselekményekről, terrorelhárítás, állami kormányzati szervezetek védelme, menekültek ellenőrzése Kövér László • Vidus Tibor/ Dobokay Gábor Nemzetbiztonsági Szakszolgálat Titkos információgyűjtő tevékenység Kövér László Hevesi Tóth Ferenc/ Chladek István Katonai Felderítő Hivatal Külföldön keletkezett Szabó János katonai hadiipari információk elemzése, támadó szándékú törekvések felfedése, fegyverkereskedelem ellenőrzése Botz László* Katonai Biztonsági Hivatal A honvédség ellen irányuló titkosszolgálati törekvések elhárítása, haditechnikai eszközök jogellenes forgalmának felderítése Szabó János Stefán Géza* * Nem volt személycsere a kormányváltás után Forrás: nemzetbiztonsági törvény, VG-gyűjtés nyeként került nyilvánosságra a Nyírfa-ügy, melyet az ellen­zék igyekezett az áldozattá vál­taktól szerzett információkkal befolyásolni. A megfigyelési vagy bejelentési botrány vi­szont nem váratlanul és ellen­őrizetlen módon került nyilvá­nosságra, hanem döntés szüle­tett arról, hogy nyilvánosságra hozzák. Egy kísérlet volt a köz­beszéd tematizálására, amely sikerrel járt. A kérdés “csak” az, hogy ezért mekkora árat kell fi­zetniük a szolgálatoknak. Az Orbán-kormány titokmi­nisztere, Kövér László azzal a szándékkal látott munkához, hogy depolitizálja a szerveze­teket, megkísérli távol tartani a titkos szférától—amennyire ez lehetséges — az aktuálpolitikai küzdelmeket. Egyik legfonto­sabb céljának tekintette és te­kinti ma is, hogy a hazai pártok képviselő Xéniát támadó parla­menti felszólalásainak hátteré­ben. A magánnyomozó az ügyet vizsgáló parlamenti bi­zottság előtt Gát György film­­producert, Czégé riválisát, egy­kori partnerét nevezte meg a fi­deszes politikus informátora­ként és az XLE elleni támadá­sok irányítójaként. A történet tehát—eddig—nem más, mint két, a köztelevízió körül forgo­lódó vállalkozó rivalizálása, megfűszerezve a magánéleti szálból következő féltékeny­séggel. Az üzlet fontosabbnak bizonyult a politikánál — bár­hogy is fáj ez a politikusoknak. Ami pedig Orbán Viktor be­jelentését illeti, politikusok — politikai okokból történő — megfigyeléséről maguk a poli­tikusok is csak a találgatások szintjén nyilatkoznak. Annyi bizonyos, hogy a Céginformá­ 1999. JÚNIUS 16. Ahogy a miniszter látja: sikerek és kudarcok Miniszteri megbízatásom kezdetén azzal a célkitűzéssel kezd­tem munkához, hogy az 1990-es létrejöttük óta folyamatos bizonytalanságban, illetve — ezzel összefüggésben — a bizal­matlanság légkörében tevékenykedő polgári nemzetbiztonsági szolgálatok elnyerjék a nekik kijáró, a közvélemény és a politi­kusok által egyaránt megbecsült helyet az állami szervezetrend­szerben — nyilatkozta a Világgazdaságnak a miniszter. Ennek eléréséhez meg kell teremteni a stabilitás feltételeit a szolgálatok működésének minden vonatkozásában. A legfonto­sabbnak tűnő anyagi téren az előző Országgyűlés által elfoga­dott szolgálati törvény (hsztv.), amely a fegyveres testületek állományának jelentős bérnövekedését irányozta elő, illetve a részben ennek végrehajtását megvalósító 1999. évre vonatkozó költségvetés mindehhez jó kiindulópontul szolgál. A személyi állomány stabilizálásában, a fluktuáció csökkentésében és a nemzetbiztonsági pálya vonzóbbá tételében ennek első, biztató jelei már mutatkoznak is. A szolgálatok belső fegyelmi helyze­tének megszilárdítása mellett kialakíthatóvá válik az a pozitív önkép, önazonosság-tudat a testületekben, amely nélkül nem képesek hatékonyan működni. A ciklus végéig meg kell vála­szolni azt a — ma még függőben lévő — kérdést is, hogy vajon nem sok-e egy ekkora ország számára öt nemzetbiztonsági szolgálat. Ha az igen válaszhoz s az ennek megfelelő törvénymó­dosításhoz nincs meg a kétharmados parlamenti támogatás, akkor hosszú távon adottságként kell elfogadni a ma működő szervezeti rendszert. Sikernek tekintem, hogy a négy évre szóló célkitűzések elérésében szinte minden tekintetben megtettük az időarányos utat. Másfelől sajnálatos ugyan, de be kell lássam, hogy a Fidesz politikai ellenfelei számára a párt egyik “frontem­berének” tekintett személyem “felértékeli” a nemzetbiztonság mint lehetséges politikai “csatatér” jelentőségét, holott — külö­nösen a Nyírfa-ügy negatív tanulságait is figyelembe véve — célom éppen az, hogy az úgynevezett titkosszolgálatokat — mint az egész nemzet biztonságát szolgáló intézményeket — kivon­jam a napi érdekű politikai játszmákból. A Polgári Nemzetbiztonsági Szolgálatok 1999. évi költségvetése (M Ft) (a tartalék zárolása nélkül) Működési költségvetés Személyi juttatások....................................................................... 7775,8 Munkaadókat terhelő járulékok.................................................... 2945,7 Dologi kiadások..............................................................................4215,2 Felhalmozási költségvetés Intézményi beruházási kiadások.................................................... 538,7 Felújítás............................................................................................215,3 Egyéb intézményi felhalmozási kiadások.............................................20 Egyéb központi beruházások....................................................... 1809,3 Lakástámogatás.....................................................................................85 Fejezeti kezelésű előirányzatok.................................................2534,4 Kiadások összesen...............................................................20 139,4 Bevételek................................. 435 Költségvetési támogatás.......................................................19 704,4 Forrás: 1999-es költségvetési törvény, MeH

Next