Világgazdaság, 1999. június (31. évfolyam, 104/7614-125/7635. szám)
1999-06-16 / 115. (7625.) szám
4 VILAGGAZDASAG BELFÖLD ÜZLETI NAPILAP Mérlegen az Orbán-kormány első éve (X.) — A titkosszolgálatok Semmit sem tanultak, semmit sem felejtettek Semmit sem tanultak, semmit sem felejtettek — így jellemezhető a pártok és a titkosszolgálatok között az elmúlt tíz évben kialakult kapcsolat. Hogy a politikai csoportosulások különbözőségüket bemutassák, a rendszerváltás óta használják a szolgálatokat. Nemcsak liberalizmusukat, szakértelmüket, konzervativizmusukat, hanem gyakran a ’89-es eseményekhez való viszonyukat is a titkosszolgálatokról szóló állásfoglalásaikban jelenítették meg. Kövér László, a Fidesz második embere azzal a szándékkal látott munkához, hogy depolitizálja a szervezeteket, kivonja azokat a napi küzdelmekből. Számításait keresztezte a megfigyelési ügy, amely az ellenzék és a koalíció egyik legnagyobb politikai vitájává vált az elmúlt évben. MUCSÁNYI MARIANNA Miként a Horn-kormány végezte, az Orbán Viktor vezette koalíció úgy kezdte: politikai mítoszok “piacra dobásával” igyekezett ellenfeleivel szemben előnyhöz jutni. Míg az előző kabinet egyik utolsó nagy botránya a Nyírfa-akció volt, addig a jelenlegi kormány színre lépését is egy, valamiképp a titkosszolgálatokkal összefüggésbe hozható eset, a megfigyelési ügy kísérte. Mindkét esetben a téma homályossága, a kibogozhatatlan szálak és a szolgálatok védelme érdekében megkövetelt információcsöpögtetés járult hozzá ahhoz, hogy a mindenkori koalíció és a mindenkori ellenzék felépítse belőle a maga mítoszát. Mivel a terület lényegében a parlament és a sajtó elől is elzárt, a nyilvánosságban létrehozott botránytörténetek alakulása jórészt azok irányítójától függ. A két titkosszolgálati üggyel kapcsolatban érdemes még egy történelmietlen összehasonlítást tenni. Ahogy az a szociálliberális kormányban szokott volt, belső küzdelmek eredmeközött meglévő külpolitikai konszenzushoz hasonlóan a legfontosabb kérdésekben ezen a területen is egyetértésre jusson kormány és ellenzék. Kövér László terveit azonban keresztezte az a döntés, melynek alapján 1998. augusztus 25-én a Fidesz országos választmánya előtt Orbán Viktor bejelentette: vezető fideszes politikusok és családtagjaik ellen titkos, törvénytelen, közpénzekből folytatott adatgyűjtés zajlott az előző kormány ténykedése idején. A kormányfő — Deutsch Tamás és Kövér László nyilatkozataiból következően — akkor egy Céginformáció címet viselő dokumentumra hivatkozva beszélt megfigyelésről. Tíz hónappal a történtek és jó néhány, nyilvánosságra hozott titkos dokumentum megismerése után is csupán annyit lehet tudni, hogy Pokorni Zoltánról gyűjtött információkat egy, a szolgálatoktól "kiugrott" magánnyomozó. A megrendelő Czégé Zsuzsa, a Xénia-láz Egyesület (XLE) vezetője volt, aki azt kívánta kideríttetni, hogy milyen gazdasági érdek áll az akkor, 1996-ban ellenzéki diót valaki nyilvános adatbázisok felhasználásával állította össze. Bárki volt is az illető, tudta, a piacon jó áron értékesíthetők politikusokról, üzletemberekről szóló információk. Minden egyéb, Orbán Viktor szavait igazoló vagy azt cáfoló bizonyítékért még tart a versenyfutás a két nagy párt között. Ha a titkosszolgálat vagy valamilyen magánvállalkozás gyűjtött is információkat politikusokról, azt vélhetően olyan feladatokra bontották, hogy az akcióban részt vevők se tudják pontosan, milyen munkát végeznek. Kérdéses, megtalálják-e valaha, és ki találja meg azt az embert, akinek a kezében esetleg összefutottak a szálak. A megfigyelési botrány nem csupán politikai, de szakmai tanulságokkal is szolgált. Jó néhány titokkal szegényebbek lettek a szolgálatok, kiderült, az előző ciklusban legalább tucatnyi fedő vállalkozás működött, melyek a nyilvánosságra került információk szerint nem annyira a nemzetbiztonsági, mint inkább a cégeket irányító aktív, vagy a titkosszolgálattól már távozott szakemberek anyagi érdekeit tartották szem előtt. A megfigyelési ügy következtében nyilvánosságra hozott titkos jelentésekből egy széthullófélben lévő szolgálat képe rajzolódik ki, melynek tisztjeit csak a pluszpénzek motiválják, ahol semmibe veszik a legelemibb biztonsági szabályokat, és az ügynökök legfontosabb portékájukkal, az információval házalnak. (Persze a Nyírfa-ügy óta tudjuk, a titkosszolgálatokról megjelentek igencsak torzítanak.) A Nemzetbiztonsági Hivatalhoz (NBH) és a Nemzetbiztonsági Szakszolgálathoz (NBSZ) kapcsolódó fedőcégek többsége valamiképp összefüggésbe hozható a Pintpoint Kft.-vel és a Protan Rt.-vel, illetve az Innotech Alapítvánnyal, “melyek tevékenységét — fogalmaz egy, a megfigyelési ügyben készített jelentés — alapításuk óta balladai félhomály fedi”. A Pintpoint Kft. tulajdonosa a Protan Rt. és az Innotech Alapítvány. Az alapítvány köti össze a Pintpointot és a Nádor 95 Rt.-t. Az alapítvány ugyanis tulajdonos egy Inteldoor nevű cégben, amelyben a Nádor 95 is képviselteti magát, az Inteldoor harmadik tulajdonosa pedig az az izraeli cég, amelytől a Nádor beszerezte volna a mobiltelefonok lehallgatásához szükséges eszközöket. A Protan Rt.-t az NBH és a Központi Fizikai Kutatóintézet (KFKI) alapította. A Protanból 1996-ban kiszállt az NBH, ekkor a cég dolgozói kivásárolták a KFKI részvényeit. Szintén egy, a megfigyelési ügy esetleges titkosszolgálati szálait vizsgáló dokumentumból derül ki, hogy a vállalkozások többsége Somogyi Tamás, a volt titkosszolgálati miniszter kabinetfőnöke, Horn Gyula kormányfő bizalmasa védettségét élvezte. Az is megállapítható, hogy a fedőcégek működésének és a kiválasztottak “maszekolásának” következtében szembefordultak egymással a szolgálatok tisztjei. A különmunkából nem részesülők “ha a főnököknek lehet, nekünk is lehet” elve alapján maguk is igyekeztek megrendelőket keresni. Főként bankoknál, ügyvédi irodáknál, magánnyomozóknál házaltak információikkal, melyek többsége nem politikusokról, sokkal inkább üzletemberekről szólt. Orbán Viktor bejelentésének egy részlete, mely szerint közpénzen folyt adatszerzés, a dokumentumok tanúsága szerint igazolható. A fedő cégek többségében ugyanis —épp, mert az NBSZ középvezetői is részesültek a jutalékokból —a szolgálatok felszerelésével, gépkocsijaival, nyilvántartásainak, okmányainak felhasználásával végezték “maszek” munkájukat a tisztek. Bár a nemzetbiztonsági törvény szabályozza a fedőcégek működését, azt már Kövér Lászlónak sikerült elérnie, hogy — megegyezve a pénzügyi és gazdasági tárcával — miniszteri rendeletben rögzítse azokat az eljárási szabályokat, melyek alapján ilyen vállalkozások létrehozhatók. Persze kérdéses, valóban fedő cégeknek tekinthetők-e azok a társaságok, melyeket többek között az NBH alapított. A fedő vállalkozás ugyanis semmiféle kimutatható kapcsolatban nem állhat a titkosszolgálatokkal, ha cukrászdaként működik, akkor a legjobb tortákat kell sütnie a városban, ha informatikai cégként, akkor a legjobb programokat kell készítse. Ugyanúgy működik, adózik, mint bármely más gazdasági társaság, azzal az “apró különbséggel”, hogy alkalmazottai között vannak a szolgálatoknak is dolgozók. A titkosszolgálatok akkor működnek jól, ha “láthatatlanok”, ha sikerül olyan intézményesített hálózatot kialakítaniuk, amelybe sem a külföldi hírszerzés, sem a hazai bűnözői csoportok nem férkőzhetnek be, ha képesek arra, hogy a terror- és kémelhárítás mellett védjék az ország gazdaságát, bankrendszerét, meghatározó nagyvállalatait is. Persze nem működésüknek, hanem a szolgálatok által használt eszközöknek kell titkosaknak lenniük — arról, hogy a nyilvánosság és a parlament ellenőrizheti-e ezt a területet, tíz éve folyik a vita. (Kövér László nem árult zsákbamacskát, hivatalba lépése után közölte, határozottan fellépnek minden államtitoksértés ellen.) A mindenkori ellenzék a nagyobb nyilvánosság, a mindenkori kormány a szolgálatok védelme mellett érvel, legyen bármilyen is a hatalmon lévők ideológiája. A parlamenti bizottság nyílt ülésezésétől a bizottság átalakításáig terjednek az arra vonatkozó ötletek, hogyans lenne hatékonyabban ellenőrizhető a titkosszolgálat. Szakértők szerint az lehetne a megoldás, hogy ne a pártpolitikai alapon szerveződő parlamenti bizottság, hanem egy kis létszámú, politikusokból, szakemberekből álló testület őrködjön a szolgálatok titkai felett. A tárca nélküli minisztériumhoz rendelt költségvetési pénz elosztásáról, felhasználásáról ma lényegében semmit sem tudhatnak a kívülállók. Az 1999-es büdzsében a titkosszolgálatok támogatása 80 százalékkal növekedett, mellyel sokéves elmaradás után sikerült a tisztek bérét jelentősen megemelni. Ma egy egyetemet végzett értékelőtiszt kezdő fizetése bruttó 100-130 ezer forint, a korábbi években ennek csupán 60 százaléka volt. A nagyobb költségvetés azt is lehetővé teszi, hogy hosszú távra tervezzenek a szolgálatok vezetői, végrehajtsanak évek óta elmaradt beruházásokat. Az egyik legkényesebb kérdés a mobiltelefonok lehallgatását lehetővé tevő berendezés beszerzése. Még az előző kormány idején született döntés arról, hogy külső cég, a Nádor 95 Rt. bevonásával cserélik ki a szolgálatok elavult eszközeit. A hivatal azt állítja, az előző kormány előre fizette ki a számlákat, a Nádor 95 Rt. pedig két éve nem teljesíti szállítási kötelezettségeit. Az ellenérdekeltek a kormány megalakulása utáni miniszterelnöki bejelentésre hivatkoznak, mondván, Orbán Viktor beszélt a kifizetések leállításáról, így ma már több mint 2 milliárd forint az államnak a Nádor 95 Rt.-vel szembeni tartozása. Persze az sem mellékes, ki tartozik kinek ekkora összeggel, de talán ennél fontosabb, hogy a szállítások és kifizetések felfüggesztése óta eltelt időben is dolgoztak— vélhetően nem szikratávíróval — a külföldi hírszerzők meg a bűnözők. (A mobiltelefonok ma is lehallgathatók, de csak “kőkorszaki” módszerekkel.) Az elmúlt egy évben két ponton is módosítani szándékozott a titkosszolgálatok vezetése a nemzetbiztonsági törvényt. A NATO-csatlakozás miatt a legszigorúbb, C típusú ellenőrzést kiegészítették egy, a vagyoni helyzet felmérésére alkalmas kérdéssorral, így azok az állami tisztviselők, akik átesnek a C típusú vizsgálaton, gazdasági érdekeltségükről is számot kell adjanak. Nem sikerült viszont azokra a bírákra és ügyészekre kiterjeszteni a legszigorúbb ellenőrzést, akik kapcsolatba kerülhetnek a szervezett bűnözéssel. Az ellenzék ugyanis meghiúsította a kétharmados törvény elfogadását, mondván, a bíróság “szent és sérthetetlen”. A NATO-csatlakozás követelte meg a néhány fős Nemzeti Biztonsági Felügyelet létrehozását is, amely “pecsételőhelyként” működik, garantálja az észak-atlanti szövetségnek, hogy csak illetékesekhez jutnak el információi. Nem kerülték el a koalíciós viták a titkosszolgálatokat sem. Kövér László tervei között szerepelt, hogy a feladatokban mutatkozó átfedések miatt csökkenti a szolgálatok számát, a Katonai Felderítő és a Katonai Biztonsági Hivatalt beolvasztja a polgári titkosszolgálatokba. A javaslat már a koalícióban feszültségeket gerjesztett, s nem jutott a kormány, illetve a parlament elé, ahol vélhetően a szocialisták sem adták volna voksukat a kétharmados szavazati aránnyal véghezvihető törvénymódosításhoz. hr Személycserék a titkosszolgálatoknál Név Tevékenység Felügyelő miniszter Volt és jelenlegi vezető Információs Hivatal Külföldi eredetű, ill. külföldre vonatkozó információk megszerzése, elemzése, külföldi titkosszolgálati tevékenység felfedése Kövér László Szász József/ Pető Tibor Nemzetbiztonsági Hivatal Külföldi titkosszolgálatok tevékenységének federítése és elhárítása, információgyűjtés a szervezett bűncselekményekről, terrorelhárítás, állami kormányzati szervezetek védelme, menekültek ellenőrzése Kövér László • Vidus Tibor/ Dobokay Gábor Nemzetbiztonsági Szakszolgálat Titkos információgyűjtő tevékenység Kövér László Hevesi Tóth Ferenc/ Chladek István Katonai Felderítő Hivatal Külföldön keletkezett Szabó János katonai hadiipari információk elemzése, támadó szándékú törekvések felfedése, fegyverkereskedelem ellenőrzése Botz László* Katonai Biztonsági Hivatal A honvédség ellen irányuló titkosszolgálati törekvések elhárítása, haditechnikai eszközök jogellenes forgalmának felderítése Szabó János Stefán Géza* * Nem volt személycsere a kormányváltás után Forrás: nemzetbiztonsági törvény, VG-gyűjtés nyeként került nyilvánosságra a Nyírfa-ügy, melyet az ellenzék igyekezett az áldozattá váltaktól szerzett információkkal befolyásolni. A megfigyelési vagy bejelentési botrány viszont nem váratlanul és ellenőrizetlen módon került nyilvánosságra, hanem döntés született arról, hogy nyilvánosságra hozzák. Egy kísérlet volt a közbeszéd tematizálására, amely sikerrel járt. A kérdés “csak” az, hogy ezért mekkora árat kell fizetniük a szolgálatoknak. Az Orbán-kormány titokminisztere, Kövér László azzal a szándékkal látott munkához, hogy depolitizálja a szervezeteket, megkísérli távol tartani a titkos szférától—amennyire ez lehetséges — az aktuálpolitikai küzdelmeket. Egyik legfontosabb céljának tekintette és tekinti ma is, hogy a hazai pártok képviselő Xéniát támadó parlamenti felszólalásainak hátterében. A magánnyomozó az ügyet vizsgáló parlamenti bizottság előtt Gát György filmproducert, Czégé riválisát, egykori partnerét nevezte meg a fideszes politikus informátoraként és az XLE elleni támadások irányítójaként. A történet tehát—eddig—nem más, mint két, a köztelevízió körül forgolódó vállalkozó rivalizálása, megfűszerezve a magánéleti szálból következő féltékenységgel. Az üzlet fontosabbnak bizonyult a politikánál — bárhogy is fáj ez a politikusoknak. Ami pedig Orbán Viktor bejelentését illeti, politikusok — politikai okokból történő — megfigyeléséről maguk a politikusok is csak a találgatások szintjén nyilatkoznak. Annyi bizonyos, hogy a Céginformá 1999. JÚNIUS 16. Ahogy a miniszter látja: sikerek és kudarcok Miniszteri megbízatásom kezdetén azzal a célkitűzéssel kezdtem munkához, hogy az 1990-es létrejöttük óta folyamatos bizonytalanságban, illetve — ezzel összefüggésben — a bizalmatlanság légkörében tevékenykedő polgári nemzetbiztonsági szolgálatok elnyerjék a nekik kijáró, a közvélemény és a politikusok által egyaránt megbecsült helyet az állami szervezetrendszerben — nyilatkozta a Világgazdaságnak a miniszter. Ennek eléréséhez meg kell teremteni a stabilitás feltételeit a szolgálatok működésének minden vonatkozásában. A legfontosabbnak tűnő anyagi téren az előző Országgyűlés által elfogadott szolgálati törvény (hsztv.), amely a fegyveres testületek állományának jelentős bérnövekedését irányozta elő, illetve a részben ennek végrehajtását megvalósító 1999. évre vonatkozó költségvetés mindehhez jó kiindulópontul szolgál. A személyi állomány stabilizálásában, a fluktuáció csökkentésében és a nemzetbiztonsági pálya vonzóbbá tételében ennek első, biztató jelei már mutatkoznak is. A szolgálatok belső fegyelmi helyzetének megszilárdítása mellett kialakíthatóvá válik az a pozitív önkép, önazonosság-tudat a testületekben, amely nélkül nem képesek hatékonyan működni. A ciklus végéig meg kell válaszolni azt a — ma még függőben lévő — kérdést is, hogy vajon nem sok-e egy ekkora ország számára öt nemzetbiztonsági szolgálat. Ha az igen válaszhoz s az ennek megfelelő törvénymódosításhoz nincs meg a kétharmados parlamenti támogatás, akkor hosszú távon adottságként kell elfogadni a ma működő szervezeti rendszert. Sikernek tekintem, hogy a négy évre szóló célkitűzések elérésében szinte minden tekintetben megtettük az időarányos utat. Másfelől sajnálatos ugyan, de be kell lássam, hogy a Fidesz politikai ellenfelei számára a párt egyik “frontemberének” tekintett személyem “felértékeli” a nemzetbiztonság mint lehetséges politikai “csatatér” jelentőségét, holott — különösen a Nyírfa-ügy negatív tanulságait is figyelembe véve — célom éppen az, hogy az úgynevezett titkosszolgálatokat — mint az egész nemzet biztonságát szolgáló intézményeket — kivonjam a napi érdekű politikai játszmákból. A Polgári Nemzetbiztonsági Szolgálatok 1999. évi költségvetése (M Ft) (a tartalék zárolása nélkül) Működési költségvetés Személyi juttatások....................................................................... 7775,8 Munkaadókat terhelő járulékok.................................................... 2945,7 Dologi kiadások..............................................................................4215,2 Felhalmozási költségvetés Intézményi beruházási kiadások.................................................... 538,7 Felújítás............................................................................................215,3 Egyéb intézményi felhalmozási kiadások.............................................20 Egyéb központi beruházások....................................................... 1809,3 Lakástámogatás.....................................................................................85 Fejezeti kezelésű előirányzatok.................................................2534,4 Kiadások összesen...............................................................20 139,4 Bevételek................................. 435 Költségvetési támogatás.......................................................19 704,4 Forrás: 1999-es költségvetési törvény, MeH