Világgazdaság, 2000. március (32. évfolyam, 42/7806-63/7827. szám)

2000-03-23 / 57. (7821.) szám

2000. március 22. EURÓPAI UNIÓ Az EU komplex programokban gondolkodik A turizmus közvetett támogatást kap Napokon belül döntés születik arról, milyen turizmussal kapcsolatos tervek kerüljenek be a PHARE 2000 elnevezésű fejlesztési programba. A Gazdasági Minisztérim (GM) szándékai szerint ennek során az északkelet-magyarországi, az észak-alföldi és a dél-alföldi régiók fel­zárkóztatása lenne napirenden. Az elmúlt tíz évben Magyarországon 5,944 millió eurót hasz­náltak fel uniós forrásból turisztikai fejlesztésekre. A PHARE 2000 programban a GM három régió turisztikai felzárkóztatását tűzte ki célul, így—ha a brüsszeli illetékesek elfogadják— EU-támogatást az északkelet-magyarországi, az észak-alföldi és a dél-alföl­di régiók kapnak. A GM a brüsszeli illetékesek jóváha­gyására vár, azt szeretnék, ha a szerződéseket a nyár elején megköthetnék, s így az ősszel beindulhatnának a tényleges munkák. Az elmúlt tíz évben, a PHARE keretében a közép-ke­­­let-európai országok — első­sorban Lengyelország és Ma­gyarország — összesen 10,8 milliárd euró támogatást kap­tak. Ebből Magyarországon 5,944 millió eurót használtak fel az idegenforgalomban, terü­letfejlesztési programok révén. A közvetlen turisztikai támoga­tás egymillió euró volt. * Az Európai Unió 1990-ben indította el a PHARE-progra­­mot, amely—egyebek mellett — az idegenforgalom támoga­tását is magában foglalta, s amely három évvel később ki­bővült további 11 térségbeli országgal. A cél akkor az volt, hogy ilyen módon is támogas­sák a piacgazdaságba való át­menetet és elősegítsék az EU- csatlakozásra való felkészülést. A turizmus fejlesztése többnyi­re közvetett támogatásként va­lósult meg a térség- és terület­­fejlesztési programok kereté­ben, így nem a turizmust irányí­tó minisztérium felelt a megítélt támogatások felhasználásáért, hanem ezeket a környezetvé­delmi és területfejlesztési tárca felügyeletével használták fel. így került sor kistérségi, vala­mint regionális fejlesztési prog­ramok, illetve a CBC program beindítására.­­ A regionális fejlesztési prog­ramok közül kiemelkedik a Borsod-Abaúj-Zemplén me­gyének megítélt 5 millió eurós támogatás. 1998 végéig 3,2 millió értékben írtak alá szerző­dést, míg a keret csaknem egy­­harmad része kihasználatlan maradt. Ennek oka az volt, hogy a kidolgozott pénzügyi konst­rukciót az EU nem fogadta el. A megkötött szerződések ered­ményeképpen—egyebek mel­lett — felújították a jósvafői Tengerszem Szállót, Irotán el­készült egy vendégek fogadá­sára alkalmas mintaház, Vágás­hután tájházat, okutatóköz­­pontot építettek, Sárospatakon felújították a termálfürdőt és a kempinget, valamint korszerű­sítették a mezőkövesdi Zsóry­fürdőt. Mindezeken túl a turiz­musfejlesztési projektek között vízi turisztikai és üdülőközpont, határátkelő-építés, valamint kü­lönféle marketingkiadványok elkészítése is szerepelt. E turisz­tikai projekteket kistérségi társu­lások, önkormányzatok, alapít­ványok és vállalkozók valósítot­ták meg, s így e kör kapta a tá­mogatást is. A Regionális Fejlesztési Program keretében 1996-tól a dél-alföldi és a dél-dunántúli régiók kerültek előtérbe. E fej­lesztések között mindkét régi­óban kiemelt szerepet kapott a gyógyturizmus fejlesztése, ám míg a Dél-Alföldön a kong­resszusi és kerékpárturizmus­­hoz kapcsolódó tervek megva­lósítását szorgalmazták, addig a Dél-Dunántúlon a nemzeti parkok, a szálláshelyek és a fa­lusi turizmus fejlesztése került a középpontba. A környezetvédelmi tárca irányítása alatt megvalósuló határon túli együttműködési (CBC) program is tartalmazott turisztikai projekteket. Ilyen volt — egyebek mellett — az Őrség — Raab — Boricko Natúrpark létrehozása, az írottkői, az őriszentpéteri és szécsiszigeti információs köz­pont kialakítása, valamint ke­rékpárutak építése. Egy esetben kapott egymillió euró közvetlen PHARE-támo­­gatást a turizmus, amelynek megvalósításáért az egykori Ipari és Kereskedelmi Minisz­térium turizmusfőosztálya fe­lelt. A benyújtott pályázatról a döntést 1995 decemberében hozták meg, s a megvalósítás­ra 1996—1999 decembere kö­zött volt lehetőség, s a terveket sikerült is határidőre valóra vál­tani. Ennek keretében három kiemelt program valósult meg. Az egyik — 243 ezer euró — a regionális szervezeti rendszer korszerűsítése volt; a második — 376,5 ezer euró — a turisz­tikai információs rend­szer fej­­­lesztése. Ennek során — egye­bek mellett — tanulmány ké­szült a külföldi vendégek köl­téséről, hazai lakosság turiszti­kai költéséről, elkészült a tu­risztikai látványosságvizsgálat, felmérés készült az ágazat be­fektetéseiről és a szektor foglal­koztatási helyzetéről, valamint a T­ourinform-irodák helyzeté­ről. A harmadik kernelt cél — 206,5 ezer eurós ráfordítással — a lovas turizmus fejlesztése volt. Ennek során elkészült a magyarországi lovas turizmus kínálatának felmérése, a kon­kurencia elemzése, a fejlesztési feladatok meghatározása. A szakmai tréning során 161 lé­tesítmény üzemeltetője számá­ra szerveztek ötnapos képzést, s 200 ezer példányban, öt nyel­ven elkészült a lovas turisztikai kiadvány. A turizmus fejlesztésének támogatása a PHARE-programokban­­ (1992—1997) Tárca Elnevezés PHARE-támogatás Összérték M Ft KTM Kistérségi Program 87,3 224,1 KTM Kísérleti Alap 62,9 232,0 KTM Regionális Fejlesztési Program 178,5 55,0 MVA Vállalkozásfejlesztési Program 78,0 78,0 IKM Turizmusfejlesztési Program 210,0 210,0 KTM CBC 1246,1 1607,5 KTM Regionális Fejlesztési Program 731,6 1532,4 KTM Regionális Fejlesztési Program 1220,1 2091,8 Összesen (M Ft) 3839,5 6272,5 Összesen (ezer euró) 5944,0 7655,0 Forrás: Gazdasági Minisztérium Brüsszel várja a magyar „eurokratákat” (Folytatás az I■ oldalról) Biztos jóslatokba azonban itt sem lehet bocsátkozni, mivel az EU külügyminisztereinek rész­vételével jelenleg is zajló kor­mányközi konferencia (IGC) egyik fő feladata, hogy a főbiz­tosi posztok elosztásának rend­jét átalakítsa. A bizottság létszá­ma ugyanis túlzott mértékben megnövekedne, ha a belépni szándékozó 13 hivatalos tagje­lölt mindegyike a mostani sza­bályok szerint delegálhatna fő­biztost. A bizottság összetételén kí­vül a február 14-én kezdődött IGC más intézményi kérdések­re is keres megoldást. Az EU ál­lampolgárai által közvetlenül választott Európai Parlament­ben majdan helyet foglaló ma­gyar képviselők számát ezért ugyancsak nem lehet előre megjósolni. A jelenleg 626 tagú szervezetben, amely a tanács mellett az unió fontos társdön­téshozó szervezete, az amszter­dami szerződés értelmében a bővítés után is legfeljebb 700 képviselői hely lehet. Ezek pon­tos elosztása ugyancsak a jelen­legi IGC függvénye. Az EU általános irányelveket megfogalmazó, nagyobb hord­erejű, stratégiai kérdésekben döntő szerve, a tanács a tagál­lamok állam- és kormányfőiből áll, ezért ennek apparátusát a tagországok állam- és kor­mányfőinek “otthoni” hivatal­noki kara adja. Az unió fő dön­téshozó és jogalkotó szerve, a miniszterek tanácsa viszont rendelkezik saját apparátussal, úgynevezett főtitkárságokkal. Az ezekben betöltött hivatalno­ki funkciók aránya a tagálla­mok alkuja során dől el, tehát ugyancsak olyan területről van szó, amivel kapcsolatban csak a csatlakozási folyamat előre­haladtával lehet pontos számo­kat mondani. Az EU különféle szerveinél majdan dolgozó magyar szak­emberek számát legfeljebb a hazánkhoz hasonló lélekszámú EU-tagállamok példája alapján lehet felbecsülni. Ausztria és Portugália 400-500 fővel kép­viselteti magát az unió intézmé­nyeiben. A tagjelölt országoknak az EU szervei mellett működő képviseletei — így például a brüsszeli magyar nagykövetség — a csatlakozás után is megma­radnak, sőt feladataik várható sokasodásával létszámuk is megnő. Az EU-intézmények­ben dolgozó hivatalnokok tevé­kenysége nem helyettesíti a kö­vetségek munkáját. Az EU in­tézményeiben dolgozó eurok­raták ugyanis a közösségi érde­keket fogják képviselni. A két­oldalú kapcsolatokat, illetve a tagállamok érdekeinek képvi­seletét a csatlakozás után is a követségek látják el. EU-USA vita a légi zajvédelemről Még a hangtompító sem az igazi Az Európai Unió (EU) nem függeszti fel a sokat vitatott repülési zajvédelmi törvény május 4-én esedékes bevezeté­sét, miután a múlt héten sem sikerült egyetértésre jutnia az USA-val. Loyola de Palacio közleke­dési főbiztos nem javasolja a halasztást sem az Európai Par­lamentnek, sem pedig az érin­tett kormányoknak — értesült a Reuters. Arra hivatkozik, hogy Washington — engedve a helyi ipari lobbi nyomásának —mégis vádat kíván emelni az EU-szabályozás ellen a Nem­zetközi Polgári Légiköz­lekedési Szervezetnél, az ICAO-nál. A megegyezés el­maradása hátrányosan befolyá­­solhatja a biotechnológiai ter­mékek, a banán, valamint a hormonkezelt marhahús transz­atlanti kereskedelméről hosz­­szabb ideje folyó USA—EU vita kimentését is. A vitatott zajvédelmi rendel­kezés egyoldalúan szigorítani kívánj­a a sűrűn lakott körzetek­ben épült EU-repülőterek körü­li légtéri zaj szintnormákat, így 2002-től minden, az unióban eddig nem közlekedett, harma­dik országbeli hangtompítós repülőgép elől lezárják az EU légterét, mivel a hangtompítók nem csökkentik hatásosan a zaj­terhelést. Brüsszel azzal indo­kolta a tervezett lépést, hogy az ICAO-n belül nem sikerült ki­harcolnia az általános érvényű új generációs zaj­szabványokról szóló megállapodást. Washingtonban viszont úgy vélik, hogy a korlátozás diszk­riminatív több amerikai céggel szemben, és még életbelépése előtt mintegy kétmilliárd dol­lárral terheli meg az USA gaz­daságát. Az USA kereskedelmi minisztériumának becslése sze­rint 1800 amerikai repülőgép is kiszorulhat az uniós repülőte­rekről az új brüsszeli jogszabály miatt. Az elmúlt hetekben már olyan kompromisszum látszott kirajzolódni, miszerint a “hang­tompítós” törvény felfüggesz­téséért cserébe az USA nem akadályozza meg, hogy az ICAO-n belül folytatódjanak a tárgyalások az új általános zaj­védelmi szabványok 2001. szeptemberi bevezetéséről. A frontok azonban, a jelek szerint, ismét megmerevedtek. Távközlési liberalizáció Kibogozzák a helyi hurkokat A távközlési piac megnyitását gyakran szokták a közösségi ver­senyjog egyik sikersztorij­aként bemutatni. Az elmúlt tíz évben gyökeresen megváltozott a helyzet. Brüsszel most készülő aján­lásában a helyi hurkok felszabadítását akarja elérni. MUNKATÁRSUNKTÓL Az Európai Bizottság vezér­szerepet játszott a hagyomá­nyosan szabályozott, jogi mo­nopóliumokkal tűzdelt távköz­lés liberalizá­lásában. Mintegy öt éve a bizottság átfogó átte­kintést készít az adott év fejle­ményeiről, a még hátralevő lé­pések megtételéről. Az 1999-es áttekintésben kilátásba helyez­ték: a helyi hálózatokhoz való hozzáférésről és a helyi hurok (local loop) szétbontásának gazdasági és technikai kérdése­iről ajánlást tesz majd a bizott­ság, valószínűleg április végén. A helyi hurok a távközlési hálózat azon része, amely az ügyfeleket és a szolgáltató he­lyi kapcsolóberendezését köti össze. Ez hagyományosan — telefonvonalanként — egy pár rézvezetéket jelent, de manap­ság egyre gyakoribb nagyobb forgalmú ügyfeleknél optikai szál alkalmazása. Az 1999-es áttekintésében a bizottság ak­ként vélekedett, hogy a helyi hurkok felbontása szükséges a távközlési verseny erősödésé­hez, és módot ad—egyebek kö­zött—a nagy sebességű internet elterjedésére. Több tagállam már kötelezővé tette a helyi hurok szétbontását, főleg a kis- és kö­zepes vállalkozások és a háztar­tások érdekében, amelyeknél az optikai szál használata nem len­ne kifizetődő megoldás. Azért, hogy a helyi hozzáfé­­rések piacán jelenleg folyó mér­sékelt verseny felélénküljön, a helyi hurokhoz való hozzáférés több, egymást inkább kiegészí­tő, mint kizáró módját fontol­gatja a bizottság. Ezek közül az egyik legfontosabb a helyi hu­rok teljes szétbontása révén biz­tosítani a konkuráló szolgálta­tók piacra lépését. Ezzel a fő el­osztószerkezet (MDF — main distribution frame) és a helyi kapcsolókészülék közötti kap­csolatot alakítják át úgy, hogy az az új piacra lépő kapcsolóberen­dezéséhez kötődik, és ezzel ő veszi át a helyi hurok működte­tését. Ezt körülbelül a tagállamok fele már előírta a korábbi telefon­monopóliumnak. A havi bérleti díjak 5—25 euró között mozog­nak, áfa nélkül számolva. Magyarországnak nem kell derogációt kérnie Jöhetnek a kakaóvajpótlók Az Európai Unióban a jövőben bizonyos feltételekkel általá­nosan engedélyezik a trópusi eredetű kakaóvajpótlókat tar­talmazó csokoládék forgalmazását. Az irányelvet a múlt hé­ten már az Európai Parlament is jóváhagyta. Ez némi könnyebbséget jelenthet Magyarország számára a csatlako­zási tárgyalásokon, hiszen nem szorulnak majd védelemre a kakaóvajpótlókat használó hazai gyártók. VG-ÖSSZEFOGLALÓ A múlt októberi miniszterta­nácsi jóváhagyás után március idusán végérvényesen lezárult a negyedszázados vita az EU- ban: a csokoládé megnevezés­sel forgalmazott édesipari ter­mékek nemcsak kakaóvajat, hanem—a súlyuk 5 százaléká­ig terjedően—bizonyos trópusi növényi zsírokat is tartalmaz­hatnak. Hat—a csomagoláson feltüntetendő — speciális tró­pusi zsírféleségről van szó: illipe, kokum gurgi, mangóbél, pálmaolaj, sál és shea. A mos­tanáig érvényes általános EU- előírás szerint a csokoládéknak legalább 35 százalékban kell kakaóvajat tartalmazniuk, és" egyéb olajok felhasználása tilos. Ez alól azonban hét—a jogsza­bály megjelenése után belépett — ország már mentességet ka­pott. (Az 1973. évi 242. számú brüsszeli direktíva 14. cikkelyé­nek 2. bekezdése szerint azokban az országokban továbbra is for­galmazhatók a szóban forgó cso­koládék, amelyekben ezt a direk­tíva kibocsátását megelőzően en­gedélyezték.) Most Belgium, Dánia, Franciaország, Görögor­szág, Hollandia, Luxemburg, Németország és Spanyolország piaca is megnyílhat a “hígított” csokoládék előtt. Az illetékes európai termelői szövetség, a Caobisco — írja a Handelsblatt — üdvözölte a döntést, hiszen a kakaóvajpót­lók csökkentik a gyártási költ­ségeket. A kakaóvaj tonnája je­­lenleg 3300 dollárba kerül, míg a pálmaolajé mindössze 330 dollárba. Ez főleg a nagy gyár­tók számára jelent előnyt. Rá­adásul a könnyebb emésztést elősegítő pótlók korlátozott je­lenléte a csokoládék ízét sem rontja, és gyengíti a szürkülési hajlamot. A Caobisco korábban megkóstoltatta az Európai Par­lament képvislőit, és azok—je­lentette a Reuters — nem tud­ták megmondani, hogy mely csokoládék készültek kakaó­­vajpótlókkal és melyek nem. Természetesen a szóban forgó növényi olajokat exportálók is jól járnak. A kakaóbab-termelők ugyanakkor mintegy évi 800 mil­lió dolláros jövedelemkieséstől tartanak. Ezen belül a piacveze­tő nyugat-afrikai Elefántcsont­part 300 millió dollárt veszíthet. Magyarországon — a hatá­lyos élelmiszerkönyv szerint— a csokoládék maximálisan 3 százaléknyi növényi zsírt tartal­mazhatnak a kakaóvajon felül. (Az engedély nem vonatkozik a különleges minőségű csoko­ládékra.) Az eddigi EU-szabá­lyozás szerint az érintett hazai gyártók—csatlakozásunk ese­tén — hátrányba kerültek vol­na. A mostani európai parla­menti döntés így azt jelenti, hogy Magyarországnak nem kell három évre szóló átmene­ti mentességet kérnie a ka­­kaóvajpótló-tilalom alól. Ak­kor már csak a hazai jogalko­tókra vár az a feladat, hogy a csatlakozásig módosítsák a cso­koládék összetételére vonatko­zó jogszabályt, és 3 százalék­ról öt százalékra emeljék az egyéb növényi zsírok megen­gedhető felső határát. Magyarországon jelenleg mintegy 5000-7000 tonnára te­hető a pótlékkal készülő csoko­ládék éves mennyisége, ami csak mintegy tizede a teljes cso­koládégyártásunknak. Rész­arányuk ugyan nőhet az orosz piac újbóli fellendülésével, de nem várható jelentős előretö­résük. G.I. III

Next