Világgazdaság, 2001. május (33. évfolyam, 82/8097-103/8118. szám)
2001-05-09 / 87. (8102.) szám
10 KELET- ÉS KÖZÉP-EURÓPAI TÜKÖR A Nastase-kabinet első száz napja Népszerű a kormányfő A Bukarestben megjelenő Adevarul Economic (Gazdasági Igazság) című hetilap az Adrian Nastase vezette kormányzat hatalomra kerülése óta második alkalommal végzett közvélemény-kutatást a román politikusok és üzletemberek körében. A népszerűségi listát továbbra is a kormányfő vezeti. A felmérés során a kormányzat 25 tagjáról összesen 39 kormánypárti és ellenzéki szenátor és képviselő, valamint 38 üzletember — köztük állami vállalati igazgatók—mondtak véleményt egy kérdőív alapján. A felmérés során a megkérdezettek 1-től 10-ig terjedő osztályzatokkal minősítették a kormányfő és a miniszterek tevékenységét. A lista első helyét mind a két felmérés során Adrian Nastase kormányfő foglalta el, mind a politikusoktól, mind a gazdasági szakemberektől 8-asnál jobb osztályzatot kapott. A miniszterelnök esetében a politikusok leginkább a saját imázsépítését értékelték, míg az üzletemberek eredetiségét jutalmazták. A miniszterek közül mindkét esetben a lista élmezőnyébe került Rodica Stanoiu igazságügy-, Dan Mihai Agathon idegenforgalmi, Octav Cosminca közigazgatási és Dan Ioan Popescu iparügyi miniszter. Két hónap alatt a leglátványosabb javulás Miron Mitrea közlekedésügyi miniszter megítélésében következett be, aki a korábbi tizenharmadikról a második helyre küzdötte fel magát a népszerűségi listán. A felmérés megrendelője, a hetilap főszerkesztője értékelő tanulmányában azt állította, hogy Mitrea határozottságának, eredményességének köszönheti ezt. Bár nyers stílusa egyeseket taszít, mégis az, hogy meghirdette az új lakásépítési programot (újabban ez a terület a közlekedésügyi minisztérium hatáskörébe tartozik), hogy behatóan foglalkozik az autópálya-építési tervvel és a vasúti hálózat korszerűsítésével, elismerést hozott a miniszternek. A legkomolyabb visszaesés Rázvan Teodorescu művelődésügyi miniszter megítélésében következett be (a 6. helyről a 17.-re csúszott vissza). A rendkívül művelt művészettörténész az utóbbi időben konfliktusba keveredett néhány tekintélyes fővárosi és vidéki művelődési intézménnyel, így a bukaresti és a kolozsvári operával, és az ezen ügyekben tanúsított nem túl toleráns magatartása ugyancsak ártott imázsának. A kormányfő és a miniszterek által elért osztályzatok azt tükrözik, hogy a politikusok és az üzletemberek is észrevették: a kormányzat eredményesen építi imázsát, ám annál kevésbé sikeres, ha konkrét intézkedésekről van szó. Miron Mitrea miniszter megítélése éppen azért változott pozitív irányban, mert ő az, aki eredményesen dolgozik és keveset nyilatkozik. Az értékelés egybecseng Günther Verheugen uniós bővítési biztos véleményével: az EU vezetősége tetteket és nem hangzatos nyilatkozatokat vár a Nastase-kormánytól. A gazdasági reformlépések újabb elodázása mellett jelenleg Romániát a legvehemensebb bírálat nemzetközi síkon amiatt éri, hogy a kabinet túlságosan bele akar avatkozni az igazságszolgáltatás munkájába. A bíróságok élére egyre-másra kizárólag a kormánypárthoz hű bírókat neveznek ki. Vontatottan halad a bosnyák privatizáció Kevés külföldi érdeklődő Sürgőssé vált a bosznia-hercegovinai gazdasági reformok elindítása öt évvel a pusztító háború után. Ennek fő oka, hogy a külföldi donorok belefáradása — mondhatni unalma — miatt a segélyek kezdenek elapadni. A boszniai hatóságoknak gyorsan el kell távolítaniuk a külföldi tőkebeáramlás akadályait — idéz a Reuters külföldi szakértőket —, és nekilendíteni a rég esedékes magánosítást, ha feljebb akarnak jutni a keleteurópai gazdasági bajnokság mezejének utolsó helyéről. A két boszniai autonóm részállam — a muszlim—horvát föderáció és a szerb köztársaság — novemberi parlamenti választásán hatalomra kerülő kormányok reformokat és a múlt nacionalista politikájával való szakítást ígértek. A nemzetiségi megoszlás a legnagyobb akadály a kereskedelem és a befektetések előtt, mert mindenki, aki országos méretű üzletet akar kötni, három, egymástól eltérő szabályokat alkalmazó bürokráciával kerül szembe. “Egyre fontosabbá válik az egységes gazdasági térség” — mondotta a Reuters tudósítójának Mark Priestley, a brüsszeli bizottság Boszniába küldött szakértője. Az EU úgynevezett úti térképe szerint Boszniának az elkövetkező két évben meg kell birkóznia azokkal a gazdasági reformokkal, amelyek Kelet-Európa más országaiban régen megtörténtek. Priestley szerint Boszniában a gazdasági tevékenységet sújtó adók Európa legmagasabb elvonásai közé tartoznak, a nagy hivatali apparátus barátságtalanul tekint az üzleti életre, és a bankszektor tőkehiányban szenved. A Világbank szerint Kelet- Európában Boszniába áramlott a legkevesebb tőke. A háború után a gazdaság az igen alacsony kiindulási alaphoz képest 35 százalékkal nőtt, az ütem 2000-re 10 százalékra süllyedt, noha ez alatt az idő alatt majdnem ötmilliárd dollár segély áramlott az országba. Ennek ellenére a munkanélküliséget a két régióban 40 százalékra becsülik. A legújabb adatok szerint a föderációban 1195 dollár volt az egy főre jutó GDP, a szerb köztársaságban 823. Két évvel ezelőtt megindult a régóta halasztott privatizáció: kuponokat osztottak az állampolgárok körében. Külföldi befektetés azonban kevés volt, a nagyobbak közül csak a Volkswagen és a Coca-Cola Beverages jelent meg. Tavaly nyáron nemzetközi tenderhivatalt létesítettek, és 137 vállalatot választottak ki a két térségben magánosításra. Nyolc hónap alatt azonban csak egy cipőgyár kelt el a listáról, 200 ezer márkáért és 1,5 milliós — ígért — beruházásért. VILÁGGAZDASÁG ÜZLETI NAPILAP KÜLFÖLD - HÁTTÉR Vasárnap parlamenti választásokat tartanak Olaszországban Berlusconi visszatérhet a hatalomba Öt százalékpont különbséget mutatott ki a jobb- és a balközép között — az előbbi javára — a vasárnapi olasz parlamenti választások előtti utolsó közvélemény-kutatás. “Posztmodern” jelenségként a pártszövetségek nem annyira programjaik köré szervezték kampányukat, sokkal inkább vezető személyiségeikre koncentráltak. Így lett a választási harcból a két kormányfőjelölt, a “gazdag” és a “szép” alpári kiszólásoktól sem mentes “párhuzamos párviadala”. VG-t ÖSSZEFOGLALÓ A “gazdag” Silvio Berlusconi a Forza Italia (Hajrá, Olaszország) párt vezetője és a köréje szervezett jobboldali-jobbközép Szabadság Háza pártszövetség irányítója. A “szép” a magát liberális demokrataként, környezetvédőként és katolikusként meghatározó Francesco Rutelli, aki hét évig volt Róma polgármestere. Berlusconi már a kampány kezdete előtt pontot szerzett — nem is egyet — azzal, hogy kierőszakolta: egyénekről legyen szó. Megfigyelők szerint így a választás valójában Berlusconi személyéről való népszavazás lesz. A kampány egyik fő témája az volt, hogy összeegyeztethetők-e Berlusconi üzleti érdekei esetleges miniszterelnöki funkciójával. A Forbes magazin szerint Berlusconi a világ 14. leggazdagabb embere, magánvagyona 12,8 milliárd dollár lehet. A vagyon java részét a családi vállalkozásként bejegyzett Fininvest holding (lásd az ábrát, valamint cikkünket a 9. oldalon) működteti. Folyamatban van ellene több mint egy tucat jogi eljárás is, többnyire vesztegetés, korrupció, adócsalás vádjával. A The Economist elemzése szerint üzleti háttere és jogi problémái miatt kérdéses, hogy irányíthatja-e az országot — a cikk miatt Berlusconi hívei leszennylapozták a világszerte etalonnak tekintett brit gazdasági hetilapot, elnevezték kommunista összeesküvés szervezőjének, trockista kisebbség szócsövének. A “gazdag” egyébként nem volt hajlandó válaszolni a szerkesztőség által feltett 50 kérdés közül egyre sem. Berlusconi homályos célzásokat tett arra, hogy győzelme esetén “kilép az üzletből”. Ennek formája egyelőre ismeretlen. Most üt vissza az, hogy Olaszországban nincs törvény az összeférhetetlenségre. A leköszönő kormány előterjesztésére a parlament megalkotott egy ilyen jogszabályt, de végső jóváhagyására — nem utolsósorban a Berlusconi-képviselőknek köszönhetően — már nem került sor. Rutelli balközép frontemberré válása is tulajdonképpen Berlusconi számára jelent pontot. Úgy lett az Olajfa kormányfőjelöltje, hogy a koalíció valóságos első embere, Massimo d’Alema bukott miniszterelnökként eleve rossz cégér lett volna, míg a jobboldal ideologikusra hangszerelt választási retorikája miatt exkommunista múltja okozhatott volna hátrányt. A jelenlegi kormányfő, Giuliano Amato eleve csak a ciklus végéig vállalta a megbízást. Rutellinek az az előnye, ami egyúttal a hátránya is: sosem volt hagyományos baloldali pártnak még csak a tagja sem. Szimpatizált a radikálisokkal, a zöldekkel, és “a jobboldal ellenében mindig szövetségben voltam a baloldallal”— amint a Time magazinnak mondta. Előnyös külseje valószínűleg nagy szerepet játszott abban, hogy ő legyen a listavezető. Berlusconi nem is állt ki vele tévévitára. A leköszönő kormány, ha megbukik, politizálási csalafintaságainak köszönheti majd a “népítéletet”, gazdasági teljesítménye ugyanis kifejezetten jó, ha el is marad az EU-átlagoktól. Amikor az első balközép kormányfő, Romano Prodi 1996-ban hivatalba lépett, Rómát éppen kigolyózták az ERM-ből, az EU közös árfolyamrendszeréből — 1999-re viszont teljesültek az euróövezethez csatlakozásra képesítő maastrichti kritériumok. A költségvetés hiánya az 1995-ös GDP-arányos 7,6 százalékról tavaly 1,5 százalékra csökkent, az államadósság a GDP 123 százalékáról 110,3-re mérséklődött. Lassú, de folyamatos volt a hazai össztermék növekedése: tavaly elérte a 2,8 százalékot. Két számjegyűről 9,9 százalékra csökkent a munkanélküliség, de megmaradtak az ordító északi dél egyenlőtlenségek. Az infláció az 1995-ös 5,6-ről 2,8 százalékra csökkent. Nem teljesítette viszont a kormány a nyugdíjreformra, a privatizálásokra, az áram- és a gázpiac liberalizálására tett ígéreteit —derül ki a Reuters összegzéséből. Az új kormánynak — bárki győz is vasárnap — rendkívül szűk a mozgástere, miután a költségvetés 95 százaléka lekötött, s eleget kell tennie azoknak a kötelezettségeknek, amelyeket Róma az euróval kapcsolatos stabilitási paktumban vállalt. Ezért a Neue Zürcher Zeitung értékelése szerint Berlusconiék meg sem valósíthatják nagyhangú adócsökkentési ígéreteiket , amelyekhez hasonlókat egyébként Rutelliék is tettek. Ú VILÁGGAZDASÁG-GRAFIKA * labdarúgás, film és videó, ingatlan, internet és telefonkönyvek, 1999-es adat Forrás: Fininvest Az EPP nem azt állítja, hogy minden makulátlan Berlusconi körül, hanem azt, hogy a kormányról az olasz választóknak kell dönteniük — tolmácsolta lapunknak az Európai Néppárt véleményét Edward Steen, az EPP szóvivője. Mint ismeretes, a hét végi Fidesz-kongresszuson az EPP-hez hasonlóan Orbán Viktor miniszterelnök is szolidaritást vállalt Silvio Berlusconival és az olasz polgári ellenzékkel. Arra a kérdésre válaszolva, hogy Berlusconi és radikális szövetségesei kormányra kerülése esetén számítani lehet-e az ausztriaihoz hasonló diplomáciai blokádra, a szóvivő személyes véleményét ismertette. Tekintve, hogy Olaszország az unió egyik legnagyobb állama, Steen meg lenne lepve, ha az Ausztriát ért kritikához hasonlóval szembesülne. A szóvivő szerint a kormány cselekedetei alakítják majd ki az európai politikusok véleményét. Amennyiben az olasz jobboldal az európai értékeket sértő módon viselkedne, annak következményei lennének, vélte Steen. Lehetséges anticiklikus fiskális politika Rugalmas adókulccsal a stabilitásért A fiskális politika alakítása a demokratikus országokban a parlament és a kormány feladata, ezért a döntéshozatal hosszadalmas, ki van téve a parlamenti ciklusok hullámzásainak, így a gazdasági konjunktúra ciklikusságának mérséklése a jegybank monetáris politikájára marad. Lehetséges volna azonban az adótörvényekbe beépített paraméterekkel és a politikától független intézmény létesítésével rugalmas és hiteles fiskális politikát is folytatni. VG-ÖSSZEFOGLALÓ Az inflációt fékező gazdasági intézkedések népszerűtlensége miatt a parlamentáris demokrácia keretei között működő kormányok hajlamosak a választások előtt lazítani a fiskális fegyelmen, s az ennek következtében támadt inflációt a ciklus elején költségvetési szigorral korrigálni. Emiatt a politika által vezényelt gazdaságpolitika már középtávon aszimmetrikus lesz, az államadósság pedig gyűlik. Ezért alakult ki az a szokás, hogy a nemzeti bankot a kormánytól függetlenítik, így a szűk politikai érdektől mentesen összpontosíthat a pénz értékállóságának megtartására. Ennek hátránya az, hogy a gazdaságpolitika két eszköztára egymás ellen is működhet, továbbá a monetáris politika hatása lassan terjed tova a gazdaságban, becslések szerint egy év is eltelik, amíg a kiadásokat befolyásolja. A fiskális megszorítás rövidebb késéssel dolgozik, a kiadások apadása és az infláció csökkenése között is idő telik ugyan el, de kevesebb. A fiskális döntések meghozatala viszont sokkal több időt vesz igénybe, mint a monetáris elhatározásoké. Ha azután a gazdaság hozzászokott az aszimmetrikus költségvetési buzgalomhoz, a deficit miatt a kormányoknak több kölcsönt kell felvenniük, ezért a piacok a kötvénykibocsátás növekedésére számítanak. Ennek hatására a kötvények hozama nő, és a valutaárfolyam esik. A hosszú távú kamatok mozgása azt mutatja, hogy a piac a monetáris politikával egy irányba mozog, míg a fiskálissal ellentétesen. E “fordított világ” talpára állítása céljából az Ausztráliai Üzleti Tanács (RCA) javaslatot tett a fiskális politika intézményi reformjára. Az OECD Nicholas Gruen megfogalmazásában közli a javaslatot. Először is az átláthatóság és a bizalom növelése céljából újzélandi mintára rendszeres jelentést kell kiadni a költségvetés helyzetéről, méghozzá nemcsak az állampénztár lebonyolított pénzforgalmát, hanem a már meghozott döntések következményeit is figyelembe véve. Ez mérsékli annak a lehetőségét, hogy rövid távú politikai megfontolások miatt a fiskális politika eltorzul. A költségvetés konjunkturális szerepének erősítése végett először is meg kell teremteni azt a jegybankhoz hasonló intézményt, amely függetlenként módosíthatná az adózást. Gruen a BCA-ra és más szerzőkre utalva olyan hivatalra gondol, ami garanciát nyújt a fiskális politika megbízhatóságára — mikrointegritásnak nevezi — a gazdaság szereplőinek, akár a jegybank mint a makrointegritás őre. A jelenlegi számvevőszékre bízná az említett jelentések elkészítését. Továbbá ez a szervezet — melynek feladatát a jegybank is elláthatná — a piac bizalmát aláásó költségvetési hiány és infláció megfékezésére az adótörvényekben előírt határok között változtathatna az adókulcsokon egy úgynevezett adóparaméter szerint, méghozzá lehetőleg egyenlő mértékben minden adónemnél. Ausztrál példát idéz: a jövedelemadó legalsó sávjának 30 százalékos kulcsa 0,97 és 1,03 közötti szorzóval változhatna a konjunkturális helyzet szerint. A forrásadó kulcsának módosítását az esedékesség előtt néhány nappal kellene bejelenteni. Más esetekben az éves adóbevalláskor lépne életbe a változás. A közvetett adókra is alkalmazni lehetne a rendszert, de a BCA szerint ennek hátrányai nagyobbak lennének az előnyeinél. A kiadási oldalon azonban a független intézmény csak befolyásolná a kormányt, amely a kiadásokról továbbra is maga döntene. De az adópolitikát szem előtt kellene tartania. Tulajdonképp az adózásban is a kormány lenne a prímhegedűs, de a független intézmény nyilvánosan figyelmeztetné, ha felelőtlenül döntene. Nemcsak a kormánynak, de az összes politikai pártnak már a választások előtt át kellene térnie a fedezetlen ígéretek helyett a fiskális józanság feltételeinek megteremtését hirdető programra. Az OECD összesített államháztartási mérlege (a GDP százalékában) -1 - - | '| Im | - - --------------- 1990 1992 1994 1996 1998 2000 ® VILÁGGAZDASÁG-GRAFIKA Forrás: OECD 2001. MÁJUS 9.