Világgazdaság, 2006. november (38. évfolyam, 213/9478-233/9498. szám)
2006-11-07 / 216. (9481.) szám
k ) * Ujf * # Főszerkesztő: Bánki András »Általános főszerkesztő-helyettes: Kocsi Ilona »Szenior szerkesztő: Boronkay Tamás » Főszerkesztő-helyettes: Kamasz Melinda (belföld, vállalatok) ■ Vezető arculattervező: Fábián Katalin »Vezető szerkesztők: Gaál Csaba (vélemény, vg online), Oláh Gábor (pénz- és tőkepiacok), Urkuti György (külföld, Európai Unió) ■ Vezető tördelőszerkesztő: Horváth László Béla Kiadóigazgató: Balasi Tamás »Kiadó: Zöld Újság Zrt. »Szerkesztőség és kiadó: 1122 Budapest, Maros utca 19-21. Postacím: 1539 Bp., Pf. 653. Telefon: 489-1175, 489-1195, fax: 489-1159, 489-1189 » Hirdetések felvétele: 1122 Budapest, Maros utca 19-21. Telefon: 489-1155, fax: 202-4199 » Hirdetési igazgató: Németh Zsuzsa » Terjesztési igazgató: Knapcsek Katalin » Előfizetéssel kapcsolatos információ, megrendelés: terjesztési osztály. Telefon: 489-1165, fax: 489-1179 • Előfizetési díj: 1 évre 68 544 Ft, fél évre 34 272 Ft, negyedévre 17 136 Ft, egy hónapra 5712 Ft ■ Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Zrt. Hírlap Üzletága » Árus terjesztés: Lapker Zrt. ■ ISSN 0042-6148 » Nyomdai előállítás: AS Nyomda Kft. Szilády Üzem 6000 Kecskemét, Mindszenti krt. 63., telefon: 76-481-401, fax: 76-481-204, felelős vezető: Boros Gábor * A Világgazdaság bármely részének másolásával, terjesztésével, az adatok elektronikus tárolásával és feldolgozásával kapcsolatos minden jog fenntartva. Értesüléseket átvenni csak a Világgazdaságra hivatkozva lehet. A lapban közölt táblázatok adatai tájékoztató jellegűek, amelyekért felelősséget nem vállalunk. » A Világgazdaság példányszámát a Matesz auditálja. ■ A Világgazdaság és a WGO tartalmai (fotók, írott anyagok vagy azok részletei) a kiadó írásbeli vagy elektronikus dokumentumba foglalt engedélyével közvetíthetők a nyilvánossághoz. Tájékoztatjuk Olvasóinkat, hogy a különböző versenyeken, játékokon, akciókon, szavazásokon, rejtvénypályázatokon stb. részt vevők által személyesen, írásban, telefonon, SMS-ben, interneten, e-mailben megadott személyes adatok nyilvántartásunkba kerülnek. Az adatokat megadva hozzájárulnak ahhoz, hogy azok felhasználásával a Társaságunk érdekeltségébe tartozó cégek, amelyek az adatok feldolgozását is végzik (Axel Springer-Magyarország Kft., Axel Springer-Budapest Kiadói Kft., Harlequin Magyarország Kft., Zöld Újság Zrt., Petőfi Lap- és Könyvkiadó Kft., Népújság Kft., Hungaropress Sajtóterjesztő Kft.), előfizetéses megrendelését teljesítsük, akcióira, kiadványaira és egyéb szolgáltatásaira felhívjuk a figyelmet. Az érintettek felvilágosítást kérhetnek az általunk kezelt személyes adataik köréről, felhasználásuk módjáról s céljáról, és bármikor kérhetik azok helyesbítését, felhasználásuk korlátozását, illetve törlését. VILÁGGAZDASÁG A szerkesztőség központi száma: 489-1175 A kiadó központi száma: 489-1165 201 VILÁGGAZDASÁG HÁTTÉR - VÉLEMÉNY 2006. november 7., kedd FÓRIS GYÖRGY Az EU-török játszma Baj van az EU-török csatlakozási tárgyalásokkal. A bizottság szerdai jelentése minden bizonnyal negatív kicsengésű lesz, miközben a ciprusi vitában érintettek legutóbb asztalhoz ülni sem voltak hajlandóak. Érdemes körülnézni, kik is a szereplők ebben a vég nélküli játszmában. Az EU-török tárgyalási folyamatot kezdettől fogva két körülmény határozza meg: egy általános (politikai) környezeti, meg egy konkrét eljárási. Mindegyiknek megvannak a maga szereplői. Az előbbinél mindenekelőtt az európai közvélemény, amelynek jelzéseit a nemzeti politikai elitek országonként eltérő érzékenységgel emelik át külpolitikájuk formálásába. Hátterében a terrorakciók nyomán megerősödött idegenkedés ugyanúgy fellelhető, mint a nehezen javuló európai gazdasági helyzet, a munkahelyek bizonytalansága, s mindezek fényében a növekvő ellenérzés mindenfajta újabb jövevények befogadásától - hát még egy Törökország méretűétől! Bonyolultabb a helyzet a konkrét tárgyalási közeget tekintve. Ránézésre itt az EU a főszereplő: ő tárgyal Ankarával. Valójában a napi történések szintjén önmagában sem lebecsülendő játékos Athén meg persze Washington. Athén kapcsán nem árt emlékezni, hogy a görög-török viszony valahol helyi szinten a hajdan ugyancsak évszázados francia-német szembenállás egyfajta hasonmása. Azzal a nagyon fontos különbséggel, hogy a két balkáni ország népei még sohasem éltek meg francia-német típusú megbékélési folyamatot. Következésképpen a két ország viszonyát, csakúgy, mint politikai reflexeit ez az évszázados - bizalmatlansággal és hajthatatlansággal átszőtt - körülmény határozza meg. Athén azért ragaszkodott oly rögeszmésen Ciprus EU-tagságához - amelynek híján a görög parlament vétóval fenyegetőzött a kelet-európai bővítést illetően is -, mert egyrészt így nőtt az Európai Tanácson belüli „görög befolyás”. Másrészt és főként, mert a ciprusi török közösségen keresztül végre fogáspontot A két balkáni ország népei még sohasem éltek meg francia-német típusú megbékélést, és hozzá nagy hatalmú szövetségest talált a törökökkel folyó huzakodásban. A két ország akkor már évtizedek óta NATO-tag volt, ám ott hatalmas hadseregével és Washington támogatásával mindig is egyértelműen Törökország volt dominánsabb szerepben. Athén csak azóta tud hatékonyabban fellépni Ankarával szemben, amióta „természetes támogatóként” az Európai Uniót is maga mögött tudhatja. És pontosan ezt segítette elérni Ciprus uniós tagsága - majd még inkább: az EU-török csatlakozási tárgyalások megkezdése. Merthogy a török tárgyalások megkezdését - látszólag furcsa módon - egyebek között a történelmileg szemben álló görög kormány is támogatta, igen, mert mostantól kezdve úgy ülhet le részkérdésekben is tárgyalni - sok esetben diktálni - a török kormánnyal, hogy nem egyedül van, hanem egy 25 tagországot számláló kontinentális államszövetség részeként érvényesítheti álláspontját. A teljes képhez tartozik, hogy közben nyilván Törökországnak is megvannak a rögeszméi, főként, hogy Washington erőteljes támogatása az EU-vonalon sem lankadt (amelynek London révén az EU- ban is hathatós képviselője akad). Konoksága a ciprusi hajók törökországi kitiltásában markánsan tetten érhető. Az EU-török csatlakozási tárgyalás tehát a helyi konfliktusok évszázados sakkjátszmájának, illetve geopolitikai megfontolásoknak a kettős kötésében vergődik kezdettől fogva. Amelyben Athén és Ciprus láthatóan azon a borotvaélen igyekszik egyensúlyozni, hogy ne is juthasson pozícióelőnybe Ankara, de azért ne is szakadjon meg teljesen a tárgyalási folyamat, hiszen akkor elvesztik az uniós ráhatás eszközét is. Mindebből már eddig is abszurd dolgok nőttek ki. Kezdve ott, hogy az EU a tagjai közé emelt egy megosztott szigetországot, majd folytatva azzal, hogy csatlakozási tárgyalást kezdett egy olyan helyi hatalommal, amelyik vonakodik diplomáciai elismerésben részesíteni az egyik teljes jogú uniós tagállamot. A szálak meg csak gubancolódnak. És bárki megmondhatja előre, hogy mindez még nagyon sokáig így lesz. A szerző a Bruxinfo EU-szakértője JEGYZET Szombat este elhalványultak, majd kifényesedtek a lámpák egy pillanatra Magyarországon. Többségünk ennyit érzékelt abból, hogy a Németországból kapott áramlökés miatt kikapcsolt három budapesti erőmű, miközben a földrész nyugati fertályán több millióan maradtak villamos energia nélkül. Ezt most megúsztuk. De csak hajszállal, és a szerencse is besegített, hiszen mi a zavarból nem az áramhiányt, hanem a lökést kaptuk. Ám a lényeg ugyanaz: nem ott és nem annyi áram volt a rendszerben, ahol és amennyi kellett volna. Először Németországban nem. Állítólag kikapcsoltak egy folyó fölötti vezetéket, hogy alatta átmehessen egy nagy hajó. A kikapcsolástól azonban olyan sötétség támadt, hogy amikor ismét világos lett, már máshogy láttunk mindent. Például azt, hogy egy ilyen vezeték kiiktatásától nem omolhat össze a villamosenergia-rendszer. Valami más is történhetett. ) Azután azt is, hogy ez a kecske is meg a káposzta is dolog nemigen megy az áramellátásban. Ha liberalizált európai árampiacot akarunk, összekapcsolt rendszerekkel és olcsó villamos energiával, le kell nyelni pár dolgot. Azt, hogy összekapcsolódva nemcsak segíteni tudunk egymáson, de kölcsönösen nő a függőségünk is. Azt, hogy a magánkézben lévő energiacégeknek a stabil üremellátás nem politikai, hanem gazdasági kérdés. Nem hoznak létre csupán „hátha szükség lesz rá” alapon óriási pénzekből többletkapacitásokat. Nem méretezik a létesítményeiket szélsőséges igénybevételre. Nem építenének erőművet, ha nem lehetnek biztosak az ott termelt áram eladásában. Miért is tennék? Máshogy láthatjuk a megoldást is. Sürgetőbb a gazdasági és a biztonsági szempontok összehangolása. Meg is fújták a riadót uniószerte, mint az év eleji gázimportzavar idején. Uniós szintű energiafelügyeletet sürgetnek. Még nem tudjuk, mi lesz belőle. De legalább a hajó már átment. Szóljon hozzá! www.vg.hu B. HORVÁTH LILLA Átment a hajó A MICROSOFT ÉS A NOVELL történelmi megállapodása utat nyit a vegyes forrású szoftverek terjesztésének Omladozó fal a Linux és a Windows között Óriási meglepetést okozott a Microsoft és a nyílt forrású SUSE Linux rendszert forgalmazó Novell napokban kötött megállapodása, amelynek részeként a két cég kölcsönösen támogatja egymást abban, hogy felhasználóik az eddig nehezen öszszeegyeztethetőnek tartott, zárt és nyílt forrású szoftvereket vegyes platformon használhassák. MUNKATÁRSUNKTÓL Vannak elképzelhetetlennek tartott egymásra találások - ilyen lenne például, hogy George W. Bush amerikai és Hugo Chávez venezuelai elnök egymás keblére boruljon -, az informatikában most mégis valami hasonló történt. A Microsoft és a Novell már a nyolcvanas évek óta folytatott egymással életre-halálra menő, elkeseredett küzdelmet, amelyben ez utóbbi korábban rendre alulmaradt. A mostani egyezség első látásra a Novellnek kedvező, így még csak találgatni lehet arról, hogy mi késztette Microsoftot a feltételek elfogadására. A Novell néhány éve váltott irányt helyzetének stabilizálására, és a kínálatának egyik meghatározó elemévé tette a nyílt forrású Linux operációs rendszert, a hozzá tartozó alkalmazásokkal együtt. Az akkori fordulat nyomán a Novell a vegyes forrású (mixed-source) modell mintájává nőtte ki magát. Az általa ajánlott szoftverplatform részeként forgalmazta a - termékkínálata kemény magjának tekintett - zárt forrású, hálózatvezérlő szoftvert, amelyet a világon mindenütt széles körben alkalmaznak vállalatok és intézmények helyi hálózataiban. Ez utóbbit kiegészítette a Linux operációs rendszerrel és a hozzá tartozó nagyszámú - például irodai - alkalmazásokkal. Bár emezek - lévén nyílt forrású és az internetről is letölthető programok - ingyenesen is elérhetők voltak, a komplex vállalati struktúrákba történő illesztésükkel jelentős hozzáadott értéket lehetett képezni, ez jövedelmező szolgáltatások alapjává vált. Utóbb a Novell maga is komoly műszaki erőforrásokat fordított az általa forgalmazott Linux-változat tökéletesítésére. A cég nem is titkolta, hogy a nyílt forrású termékekkel a kereskedelmi feltételek mellett terjesztett - főként a Microsoft által forgalmazott szoftver rovására kíván terjeszkedni. Ilyen előzmények után jelentette be a két cég egy San Franciscó-i luxusszállodában tartott tájékoztatón, hogy félreteszik korábbi ellentéteiket, és az eddigi „verbális pirotechnikai mutatványok” helyett együtt dolgoznak a vegyes forrású kínálatra irányuló felhasználói igények kielégítésén. Erre a célra közös kutató és fejlesztő csoportokat állítanak fel, és együttműködnek az eladás utáni műszaki támogatásban. A közös műszaki fejlesztés három területre terjed ki: az úgynevezett virtualizációra, az irodai szoftverek platformjának egységesítésére, illetve a webes szolgáltatásokra és a szerverek menedzselésére. A három közül különös aktualitása van a virtualizációnak, ez azt jelenti, hogy egyetlen fizikai számítógépen szoftveresen két (vagy több) virtuális gépet alakítanak ki, és ezeket egyszerre lehet működtetni. Az erre vonatkozó igény onnan ered, hogy jelenleg egy gépen vagy csak a Windows operációs rendszert lehetett futtatni vagy mást (például a Linuxot). A két rendszer eddig tipikusan egy merevlemez megosztott és elválasztott részeire - „partícióira” - volt telepítve, közöttük mostanáig nehezen átjárható válaszfal volt. Ez azt jelentette, hogy például egy Linux alatt létrehozott dokumentumot csak bonyolult trükkök segítségével lehetett a Windows által látott és kezelt területre másolni, ha pedig ez esetleg sikerült, akkor még mindig nyitott volt a kérdés, hogy ott meg lehet-e nyitni. A virtualizáció azt jelenti, hogy lesz egy fölöttes operációs rendszer, az úgynevezett „hypervisor”, amely képes lesz egyszerre futtatni mindkét operációs rendszert, hasonlóan, amint ma egyszerre több felhasználói programot lehet használni mind a Windows, mind a Linux alatt. A mindkét rendszerrel dolgozó felhasználók reményei szerint a meghirdetett együttműködéssel végre megteremtik fájlok ide-oda irányuló mozgatásának minden feltételét. A két cég most bejelentett közös műszaki programjának ezen pontja szerint maradéktalanul egységesítik a Microsoft Office platformja, illetve a Novell kínálatában szereplő OpenOffice által használt dokumentumformátumokat, így végre megszűnhetnek azok az aggodalmak, hogy vajon a másik rendszerben egyáltalán meg lehet-e nyitni egy-egy fájlt. Az egységesítés alapja várhatóan a független szervezetek és intézmények által szabványosított „Open Document Format" lesz. A legsürgősebb teendők egyébként a szerveroldali platformok egységesítésében lelhetők fel, és egyáltalán nem mellékes, hogy a Microsoft elleni EU- eljárás egyik pontja éppen ezt a terület célozza. A most bejelentett egyezség egyik nehezen átlátható pontja szerint a két cég kölcsönösen jogi oltalmat nyújt a másik számára a saját szellemi tulajdona miatti keresetekkel szemben. Ez - amerikai kommentátorok szerint - azt jelenti, hogy a Microsoft a jövőre nézve igyekszik eloszlatni a Novell SUSE Linux platformot használók és fejlesztők körében az esetleges jövőbeni keresetek miatti aggodalmakat. A felek egyébként kölcsönösen kötelezettséget vállaltak, hogy a másik megoldásait ajánlják minden olyan vevőnek, aki vagy amely a vegyes (nyílt és zárt) forrású megoldásokat keresi. Egymás termékeit azonban a jövőben sem értékesítik. ELLENFÉLBŐL EGYÜTTMŰKÖDŐK: Steve Ballmer (jobbra), a Microsoft és Ron Housepian, a Novell vezetője a megállapodás után FOTÓ: BLOOMBERG