Világgazdaság, 2006. november (38. évfolyam, 213/9478-233/9498. szám)

2006-11-07 / 216. (9481.) szám

k ) * U­j­f * # Főszerkesztő: Bánki András »Általános főszerkesztő-helyettes: Kocsi Ilona »Szenior szerkesztő: Boronkay Tamás » Főszerkesztő-helyettes: Kamasz Melinda (belföld, vállalatok) ■ Vezető arculattervező: Fábián Katalin »Vezető szerkesztők: Gaál Csaba (vélemény, vg online), Oláh Gábor (pénz- és tőkepiacok), Urkuti György (külföld, Európai Unió) ■ Vezető tördelőszerkesztő: Horváth László Béla Kiadóigazgató: Balasi Tamás »Kiadó: Zöld Újság Zrt. »Szerkesztőség és kiadó: 1122 Budapest, Maros utca 19-21. Postacím: 1539 Bp., Pf. 653. Telefon: 489-1175, 489-1195, fax: 489-1159, 489-1189 » Hirdetések felvétele: 1122 Budapest, Maros utca 19-21. Telefon: 489-1155, fax: 202-4199 » Hirdetési igazgató: Németh Zsuzsa » Terjesztési igazgató: Knapcsek Katalin » Előfizetéssel kapcsolatos információ, megrendelés: terjesztési osztály. Telefon: 489-1165, fax: 489-1179 • Előfizetési díj: 1 évre 68 544 Ft, fél évre 34 272 Ft, negyedévre 17 136 Ft, egy hónapra 5712 Ft ■ Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Zrt. Hírlap Üzletága » Árus terjesztés: Lapker Zrt. ■ ISSN­ 0042-6148 » Nyomdai előállítás: AS Nyomda Kft. Szilády Üzem 6000 Kecskemét, Mindszenti krt. 63., telefon: 76-481-401, fax: 76-481-204, felelős vezető: Boros Gábor * A Világgazdaság bármely részének másolásával, terjesztésével, az adatok elektronikus tárolásával és feldolgozásával kapcsolatos minden jog fenntartva. Értesüléseket átvenni csak a Világgazdaságra hivatkozva lehet. A lapban közölt táblázatok adatai tájékoztató jellegűek, amelyekért felelősséget nem vállalunk. » A Világgazdaság példány­számát a Matesz auditálja. ■ A Világgazdaság és a WGO tartalmai (fotók, írott anyagok vagy azok részletei) a kiadó írásbeli vagy elektronikus dokumentumba foglalt engedélyével közvetíthetők a nyilvánossághoz. Tájékoztatjuk Olvasóinkat, hogy a különböző versenyeken, játékokon, akciókon, szavazásokon, rejtvénypályázatokon stb. részt vevők által személyesen, írásban, telefonon, SMS-ben, interneten, e-mailben megadott személyes adatok nyilvántartásunkba kerülnek. Az­ adatokat megadva hozzájárulnak ahhoz, hogy azok fel­­használásával a Társaságunk érdekeltségébe tartozó cégek, amelyek az adatok feldolgozását is végzik (Axel Springer-Magyarország Kft., Axel Springer-Budapest Kiadói Kft., Harlequin Magyarország Kft., Zöld Újság Zrt., Petőfi Lap- és Könyvkiadó Kft., Népújság Kft., Hungaropress Sajtóterjesztő Kft.), előfizetéses megren­delését teljesítsük, akcióira, kiadványaira és egyéb szolgáltatásaira felhívjuk a figyelmet. Az érintettek felvilágosítást kérhetnek az általunk kezelt személyes adataik köréről, felhasználásuk módjáról s céljáról, és bármikor kérhetik azok helyesbítését, felhasználásuk korlátozását, illetve törlését. VILÁGGAZDASÁG A szerkesztőség központi száma: 489-1175 A kiadó központi száma: 489-1165 201 VILÁGGAZDASÁG HÁTTÉR - VÉLEMÉNY 2006. november 7., kedd FÓRIS GYÖRGY Az EU-török játszma Baj van az EU-török csatlakozási tárgyalásokkal. A bizottság szer­dai jelentése minden bizonnyal negatív kicsengésű lesz, miköz­ben a ciprusi vitában érintettek legutóbb asztalhoz ülni sem vol­tak hajlandóak. Érdemes körül­nézni, kik is a szereplők ebben a vég nélküli játszmában. A­z EU-török tárgyalási folyamatot kezdettől fogva két körülmény határozza meg: egy általános (po­litikai) környezeti, meg egy konkrét eljá­rási. Mindegyiknek megvannak a maga szereplői. Az előbbinél mindenekelőtt az európai közvélemény, amelynek jel­zéseit a nemzeti politikai elitek orszá­gonként eltérő érzékenységgel emelik át külpolitikájuk formálásába. Hátterében a terrorakciók nyomán megerősödött idegenkedés ugyanúgy fellelhető, mint a nehezen javuló európai gazdasági hely­zet, a munkahelyek bizonytalansága, s mindezek fényében a növekvő ellenér­zés mindenfajta újabb jövevények befo­gadásától - hát még egy Törökország méretűétől! Bonyolultabb a helyzet a konkrét tár­gyalási közeget tekintve. Ránézésre itt az EU a főszereplő: ő tárgyal Ankarával. Valójában a napi történések szintjén ön­magában sem lebecsülendő játékos Athén meg persze Washington. Athén kapcsán nem árt emlékezni, hogy a görög-török viszony valahol helyi szinten a hajdan ugyancsak évszázados francia-német szembenállás egyfajta hasonmása. Azzal a nagyon fontos kü­lönbséggel, hogy a két balkáni ország népei még sohasem­ éltek meg fran­cia-német típusú megbékélési folyama­tot. Következésképpen a két ország vi­szonyát, csakúgy, mint politikai reflexeit ez az évszázados - bizalmatlansággal és hajthatatlansággal átszőtt - körülmény határozza meg. Athén azért ragaszkodott oly rögesz­­mésen Ciprus EU-tagságához - amely­nek híján a görög parlament vétóval fe­nyegetőzött a kelet-európai bővítést ille­tően is -, mert egyrészt így nőtt az Euró­pai Tanácson belüli „görög befolyás”. Másrészt és főként, mert a ciprusi török közösségen keresztül végre fogáspontot A két balkáni ország népei még sohasem él­tek meg francia-német típusú megbékélést, és hozzá nagy hatalmú szövetségest ta­lált a törökökkel folyó huzakodásban. A két ország akkor már évtizedek óta NA­­TO-tag volt, ám ott hatalmas hadseregé­vel és Washington támogatásával mindig is egyértelműen Törökország volt domi­­nánsabb szerepben. Athén csak azóta tud hatékonyabban fellépni Ankarával szemben, amióta „természetes támogató­ként” az Európai Uniót is maga mögött tudhatja. És pontosan ezt segítette elérni Ciprus uniós tagsága - majd még in­kább: az EU-török csatlakozási tárgyalá­sok megkezdése. Merthogy a török tárgyalások meg­kezdését - látszólag furcsa módon - egyebek között a történelmileg szemben álló görög kormány is támogatta, igen, mert mostantól kezdve úgy ülhet le rész­kérdésekben is tárgyalni - sok esetben diktálni - a török kormánnyal, hogy nem egyedül van, hanem egy 25 tagországot számláló kontinentális államszövetség részeként érvényesítheti álláspontját. A teljes képhez tartozik, hogy közben nyilván Törökországnak is megvannak a rögeszméi, főként, hogy Washington erő­teljes támogatása az EU-vonalon sem lankadt (amelynek London révén az EU- ban is hathatós képviselője akad). Ko­­noksága a ciprusi hajók törökországi ki­tiltásában markánsan tetten érhető. Az EU-török csatlakozási tárgyalás te­hát a helyi konfliktusok évszázados sakkjátszmájának, illetve geopolitikai megfontolásoknak a kettős kötésében vergődik kezdettől fogva. Amelyben Athén és Ciprus láthatóan azon a borot­vaélen igyekszik egyensúlyozni, hogy ne is juthasson pozícióelőnybe Ankara, de azért ne is szakadjon meg teljesen a tár­gyalási folyamat, hiszen akkor elvesztik az uniós ráhatás eszközét is. Mindebből már eddig is abszurd dol­gok nőttek ki. Kezdve ott, hogy az EU a tagjai közé emelt egy megosztott sziget­­országot, majd folytatva azzal, hogy csat­lakozási tárgyalást kezdett egy olyan he­lyi hatalommal, amelyik vonakodik dip­lomáciai elismerésben­­ részesíteni az egyik teljes jogú uniós tagállamot. A szá­lak meg csak gubancolódnak. És bárki megmondhatja előre, hogy mindez még nagyon sokáig így lesz. A szerző a Bruxinfo EU-szakértője JEGYZET Szombat este elhalványultak, majd kifényesedtek a lám­pák egy pillanatra Magyarországon. Többségünk ennyit érzé­kelt abból, hogy a Németországból kapott áramlökés miatt ki­kapcsolt három budapesti erőmű, miközben a földrész nyuga­ti fertályán több millióan maradtak villamos energia nélkül. Ezt most megúsztuk. De csak hajszállal, és a szerencse is besegített, hiszen mi a zavarból nem az áramhiányt, hanem a lökést kaptuk. Ám a lényeg ugyanaz: nem ott és nem annyi áram volt a rendszerben, ahol és amennyi kellett volna. Először Németországban nem. Állítólag kikapcsoltak egy folyó fölötti vezetéket, hogy alatta átmehessen egy nagy hajó. A kikapcsolástól azonban olyan sötétség támadt, hogy amikor ismét világos lett, már máshogy láttunk mindent. Pél­dául azt, hogy egy ilyen vezeték kiiktatásától nem omolhat össze a villamosenergia-rendszer. Valami más is történhetett. ) Azután azt is, hogy ez a kecske is meg a káposzta is dolog nemigen megy az áramellátásban. Ha liberalizált európai árampiacot akarunk, összekapcsolt rendszerekkel és olcsó villamos energiával, le kell nyelni pár dolgot. Azt, hogy össze­kapcsolódva nemcsak segíteni tudunk egymáson, de kölcsö­nösen nő a függőségünk is. Azt, hogy a magánkézben lévő energiacégeknek a stabil üremellátás nem politikai, hanem gazdasági kérdés. Nem hoznak létre csupán „hátha szükség lesz rá” alapon óriási pénzekből többletkapacitásokat. Nem méretezik a létesítményeiket szélsőséges igénybevételre. Nem építenének erőművet, ha nem lehetnek biztosak az ott termelt áram eladásában. Miért is tennék? Máshogy láthatjuk a megoldást is. Sürgetőbb a gazdasági és a biztonsági szempontok összehangolása. Meg is fújták a riadót uniószerte, mint az év eleji gázimportzavar idején. Uniós szintű energiafelügyeletet sürgetnek. Még nem tudjuk, mi lesz belőle. De legalább a hajó már átment. Szóljon hozzá! www.vg.hu B. HORVÁTH LILLA Átment a hajó A MICROSOFT ÉS A NOVELL történelmi megállapodása utat nyit a vegyes forrású szoftverek terjesztésének Omladozó fal a Linux és a Windows között Óriási meglepetést okozott a Microsoft és a nyílt for­rású SUSE Linux rend­szert forgalmazó Novell napokban kötött megálla­podása, amelynek része­ként a két cég kölcsönö­sen támogatja egymást abban, hogy felhaszná­lóik az eddig nehezen ösz­­szeegyeztethetőnek tartott, zárt és nyílt forrású szoft­vereket vegyes platformon használhassák. MUNKATÁRSUNKTÓL Vannak elképzelhetetlennek tar­tott egymásra találások - ilyen lenne például, hogy George W. Bush amerikai és Hugo Chávez venezuelai elnök egymás keblére boruljon -, az informatikában most mégis valami hasonló tör­tént. A Microsoft és a Novell már a nyolcvanas évek óta folytatott egymással életre-halálra menő, elkeseredett küzdelmet, amely­ben ez utóbbi korábban rendre alulmaradt. A mostani egyezség első látásra a Novellnek kedvező, így még csak találgatni lehet ar­ról, hogy mi késztette Microsof­tot a feltételek elfogadására. A Novell néhány éve váltott irányt helyzetének stabilizálásá­ra, és a kínálatának egyik megha­tározó elemévé tette a nyílt forrá­sú Linux operációs rendszert, a hozzá tartozó alkalmazásokkal együtt. Az akkori fordulat nyo­mán a Novell a vegyes forrású (mixed-source) modell mintájává nőtte ki magát. Az általa ajánlott szoftverplatform részeként forgal­mazta a - termékkínálata ke­mény magjának tekintett - zárt forrású, hálózatvezérlő szoftvert, amelyet a világon mindenütt szé­les körben alkalmaznak vállala­tok és intézmények helyi hálóza­taiban. Ez utóbbit kiegészítette a Linux operációs rendszerrel és a hozzá tartozó nagyszámú - pél­dául irodai - alkalmazásokkal. Bár emezek - lévén nyílt forrású és az internetről is letölthető prog­ramok - ingyenesen is elérhetők voltak, a komplex vállalati struk­túrákba történő illesztésükkel je­lentős hozzáadott értéket lehetett képezni, ez jövedelmező szolgál­tatások alapjává vált. Utóbb a Novell maga is komoly műszaki erőforrásokat fordított az általa forgalmazott Linux-változat töké­letesítésére. A cég nem is titkolta, hogy a nyílt forrású termékekkel a kereskedelmi feltételek mellett terjesztett - főként a Microsoft ál­tal forgalmazott­­ szoftver rovásá­ra kíván terjeszkedni. Ilyen előzmények után jelentet­te be a két cég egy San Franciscó-i luxusszállodában tartott tájékoz­tatón, hogy félreteszik korábbi el­lentéteiket, és az eddigi „verbális pirotechnikai mutatványok” he­lyett együtt dolgoznak a vegyes forrású kínálatra irányuló felhasz­nálói igények kielégítésén. Erre a célra közös kutató és fejlesztő cso­portokat állítanak fel, és együtt­működnek az eladás utáni mű­szaki támogatásban. A közös mű­szaki fejlesztés három területre terjed ki: az úgynevezett virtua­­lizációra, az irodai szoftverek platformjának egységesítésére, il­letve a webes szolgáltatásokra és a szerverek menedzselésére. A három közül különös aktua­litása van a virtualizációnak, ez azt jelenti, hogy egyetlen fizikai számítógépen szoftveresen két (vagy több) virtuális gépet alakí­tanak ki, és ezeket egyszerre le­het működtetni. Az erre vonatko­zó igény onnan ered, hogy jelen­leg egy gépen vagy csak a Win­dows operációs rendszert lehetett futtatni vagy mást (például a Linuxot). A két rendszer eddig ti­pikusan egy merevlemez megosz­tott és elválasztott részeire - „par­tícióira” - volt telepítve, közöttük mostanáig nehezen átjárható vá­laszfal volt. Ez azt jelentette, hogy például egy Linux alatt létreho­zott dokumentumot csak bonyo­lult trükkök segítségével lehetett a Windows által látott és kezelt te­rületre másolni, ha pedig ez eset­leg sikerült, akkor még mindig nyitott volt a kérdés, hogy ott meg lehet-e nyitni. A virtualizáció azt jelenti, hogy lesz egy fölöttes ope­rációs rendszer, az úgynevezett „hypervisor”, amely képes lesz egyszerre futtatni mindkét operá­ciós rendszert, hasonlóan, amint ma egyszerre több felhasználói programot lehet használni mind a Windows, mind a Linux alatt. A mindkét rendszerrel dolgozó felhasználók reményei szerint a meghirdetett együttműködéssel végre megteremtik fájlok ide-oda irányuló mozgatásának minden feltételét. A két cég most bejelen­tett közös műszaki programjának ezen pontja szerint maradéktala­nul egységesítik a Microsoft Office platformja, illetve a Novell kínálatában szereplő OpenOffice által használt dokumentumfor­mátumokat, így végre megszűn­hetnek azok az aggodalmak, hogy vajon a másik rendszerben egyáltalán meg lehet-e nyitni egy-egy fájlt. Az egységesítés alapja várhatóan a független szer­vezetek és intézmények által szabványosított „Open Document Format" lesz. A legsürgősebb te­endők egyébként a szerveroldali platformok egységesítésében lel­hetők fel, és egyáltalán nem mel­lékes, hogy a Microsoft elleni EU- eljárás egyik pontja éppen ezt a terület célozza. A most bejelentett egyezség egyik nehezen átlátható pontja szerint a két cég kölcsönösen jogi oltalmat nyújt a másik számára a saját szellemi tulajdona miatti ke­resetekkel szemben. Ez - ameri­kai kommentátorok szerint - azt jelenti, hogy a Microsoft a jövőre nézve igyekszik eloszlatni a Novell SUSE Linux platformot használók és fejlesztők körében az esetleges jövőbeni keresetek miatti aggodalmakat. A felek egyébként kölcsönösen kötele­zettséget vállaltak, hogy a másik megoldásait ajánlják minden olyan vevőnek, aki vagy amely a vegyes (nyílt és zárt) forrású meg­oldásokat keresi. Egymás termé­keit azonban a jövőben sem érté­kesítik. ELLENFÉL­BŐL EGYÜTT­MŰKÖDŐK: Steve Ballmer (jobbra), a Microsoft és Ron Housepian, a Novell veze­tője a megál­lapodás után FOTÓ: BLOOMBERG

Next