Világgazdaság, 2014. március (46. évfolyam, 43/11303-63/11323. szám)

2014-03-03 / 43. (11303.) szám

2 MEZŐGAZDASÁG - ÉLELMISZERIPAR 2014. MÁRCIUS 3., HÉTFŐ Nagy részesedést szerzett az OTP Bank a KITE-ben INTEGRÁTOR Az OTP Bank Nyrt. pénteken arról tájékoz­tatta a tőkepiaci szereplőket, hogy az Inga Kettő Kft.-n, az Összehangoló Kft.-n, a Stabi­lizáló Kft.-n és a Bank Center No. 1. Kft.-n keresztül 46,69 százalékos közvetett tulajdoni részesedéssel rendelkezik a KITE Mezőgazdasági és Szol­gáltató Zrt.-ben. Az OTP Bank 2013-ban be­jelentett stratégiai célja, hogy jelentős, 40 százalékos piaci részesedést érjen el az agrár­finanszírozásban. Ennek a célnak az elérésé­hez a bank tavaly stratégiai szövetséget kötött Magyar­­ország legnagyobb mezőgaz­dasági integrátorával, a KITE Zrt.-vel. Az együttműködés első tapasztalatai és a dina­mikusan változó agrárfinan­szírozási környezet együttes hatására az OTP Bank úgy döntött, hogy piaci céljai eléré­se érdekében szorosabbra fűzi a kapcsolatát az agrárcéggel, és leányvállalatain keresztül jelentős, 46,69 százalékos tu­lajdonrészt szerzett benne. Az OTP Bank a KITE in­tegrátori tevékenységének dinamikus fejlesztését tervezi mind a hazai, mind a nemzet­közi piacokon - olvasható az OTP médiakommunikációs osztályvezetőjének válaszá­ban. Nem mindennapi történet alakult ki a tavaly negyvene­dik születésnapját ünneplő ha­zai mezőgazdasági integrátor cég adásvétele körül. A sokáig biztos befutónak látszó Bige László, a Nitrogénművek első embere elől az utolsó pilla­natban halászta el a vállalatot annak egyik korábbi dolgozója Guba Sándor. A sajtóban megindult ko­rábbi találgatások az OTP-t, konkrétabban Csányi Sándor­t sejtették a vásárlás hátteré­ben. A feltételezéseket erősítet­te, hogy az integrátor cég nem sokkal az üzletkötést követően szorosabbra fűzte együttmű­ködését a bankkal. A KITE korábban kiadott közleménye szerint „a jövőben stratégiai megállapodások megkötésével kívánja erősíteni pozícióit”. Ilyen stratégiai megállapodást kötött a cég az OTP Bank Nyrt.-vel. ■ VG A minőséget meg fogják fizetni interjú A nyugati borkereskedők Tokaj miatt érkeznek Magyarországra A mennyiség helyett a mi­nőséggel, Tokaj zászlóra tűzésével és az élénkülő borturizmussal tud labdá­ba rúgni a magyar borászat Rókusfalvy Pál szerint, aki szerint attól nem kell félni, hogy a bort nem lehet eladni a világpiacon. Az egykori médiaszemélyiség másfél év­tizede borászkodik, fogadót működtet, és élénk borászati közéletet szervez. Braunmüller Lajos - Hogy látja a magyar borászat helyzetét, sikerül megmutatni a nemzetközi piacoknak, hogy mi­ben vagyunk jók? - Magyarország teljes szőlő­termő területe valamivel több mint hatvanezer hektár. Valami­kor ez bőven meghaladta a száz­ezer hektárt is, de most csak eny­­nyiből áll a huszonkét borvidék. Ez a terület azonban kisebb mint több Európai borvidék, például a toszkánai vagy a bordeaux-i bor­vidék is egymaga nagyobb en­nél. Ezek alapján szerintem nem kérdés, hogy a magyar borászat csakis a minőséggel léphet ki az európai piacokra, mennyiségi téren esélyünk sincs felvenni a kesztyűt. Azzal azonban labdába rúghatunk, amink van, hiszen a Kárpát-Medence természe­ti adottságai jók, minden adott ahhoz, hogy jó bort készítsünk. Ezt egyébként már kezdik is fel­ismerni, egyelőre a tokaji borok azok, amelyeknek van hírnevük, két kartonért eljönnek Brüsszel­ből. A minőséget mindig meg fogják fizetni, ezzel a bortermő területtel nincs is más esélyünk, mint erre alapozni. Egy magyar borstratégiának arról kellene szólnia, hogy a nemzetközileg legismertebb Tokaj mögé felsora­kozzon a többi borvidék. Az an­gol és francia borkereskedők To­kaj miatt jönnek ide, emellé kell odaállítani a többi borvidéket. Ez akkor is így van, ha adott eset­ben mondjuk Villányban jobb megtérülési mutatókkal tudnak dolgozni. - A világpiacon mostanában ta­pasztalható dömping közepette el lehet adni a magyar bort? - Látni kell, hogy a világ borfo­gyasztása meredeken nő, ez igaz a nyugati országokra és a tenge­rentúlra is, de a legfőb húzóerőt a kínai fogyasztás növekedése adja, amely óriási keresletet te­remt. A világ arrafelé tart, hogy a jövőben el lehet adni a bort, amit megtermelünk. Ezen nem változtat az sem, hogy az elmúlt néhány évben a kedvezőtlen idő­járás miatt kevesebbet tudtunk előállítani, sokkal nagyobb prob­lémát okoz hosszabb távon a klí­maváltozás, amely viszont meg­határozó lesz. - Nem félő, hogy a minőség he­lyett a mennyiség lesz a döntő szempont? - Ami az itthoni piacot illeti, azt hiszem a magyar ember ér­zelmi alapon dönt a vásárlásai­nál, persze ezzel nem azt mon­dom, hogy a pénztárca, a termék ára nem számít. Ha azonban választani lehet azonos árfek­vésű borok között, szerintem a magyart fogja választani, amely szerintem egyébként csak relatív számít drágának. Tény azonban az, hogy az egész világpiacon je­lentős az újvilági borászat, így ahogy a magyar borászat küzd az EU-n belül, az Európai Unió is küzd a világban az újvilági borászattal. Chilében például azt támogatják, hogy az ottani borral árasszák el Európát. Ez olyannyira így van, hogy nagyon gyakran a palackozást már itt végzik. Az újvilágban ráadásul vannak vidékek, ahol egy évben kétszer szüretelnek, de nem csu­pán ettől termelnek többet. Chi­lében például egy birtok köny­­nyen lehet akár ötezer hektáros is. Összehasonlításul: én például hét és fél hektáron borászkodom, igaz, én hobbiból kezdtem. Az ideális méret idehaza szerintem 10-15 hektár körül lenne. Míg én egy évben 20-25 ezer palack bort állítok elő, egy újvilági bo­rászat 20-25 milliárd palackot is termelhet. Eközben lényegé­ben ugyanazokon a munkafázi­sokon megy keresztül mindkét borászat, világos tehát, hogy ott sokkal hatékonyabban tudnak gazdálkodni.­­ Mi lehet az, ami mégis kiemel­heti a hazai borászatot? Évekig a borturizmust emlegették, mint po­tenciális megoldást, mostanában azonban sokat lehet arról hallani, mennyire bajban van a vendéglá­tás. Segíthet a turizmus a bor ke­resletének megalapozásában? - Segíthet, ha nem azzal sok­koljuk magunkat, hogy meny­nyire rossz minden. A melegvi­zet nem kell feltalálni, a bort a hangulata miatt lehet jól eladni. Amikor másfél évtizede borász­­kodni kezdtem, engem nem a bor vonzott ide, addig jószerével nem is fogyasztottam alkoholt. A hangulat, a pincék világa volt az, ami megtetszett. Amikor el­kezdtem a fogadót működtetni itt Etyeken, azt hittem, hamarosan öt-hat másik nyílik majd a szom­szédságban. Azóta is egyedül va­gyok, nincs konkurenciám a kö­zelben, de ez egyben szomorú is, mert Etyek igazából akkor tudna jól működni, ha lenne. A jövőben ez még változhat, amikor elkezd­tük a Kezes-Lábost, akkor abban sem hittek az itteniek igazán, ahogy a Pincefesztiválban sem. Azóta mindkettő működik. Nagy utat tettünk meg, de még sokkal hosszabb van előttünk. Számom­ra a borászkodás és a fogadó sem befektetés, hanem életforma. - Mi a helyzet az ország más vi­dékeivel? Országos szinten is van előrelépés? - Ezyeken kívül vannak sok­kal nagyobb körök is, például a fesztiválok hozadéka a Borászok Borásza díj is. Az volt a célunk, hogy minőségi alapon létrehoz­zunk egy szakmai díjat, amelyet a szakmai szereplők, vagyis a borászok ítélnek oda közülük egynek. A díjnak nincs semmi kézzelfogható tétje, de éppen attól válik értékessé, hogy nin­csenek külsős tagok a zsűriben, nem szólnak bele a díjazásba más szempontok, ezt az elisme­rést a szakma ítéli oda minden évben 2007 óta. Fontos válto­zások indultak el a szabályozói oldalról is. Egészen biztos, hogy szükség volt a hegyközségi rend­szer átalakítására, és azt gondo­lom, hogy jó a változás iránya is. Biztosan csiszolódni fog ez még a következő években, de a változás szükségszerű volt. A borászat az elmúlt években sokat fejlődött idehaza, nagyobb lépéseket tett, mint korábban. Én például any­­nyival vagyok jobb helyzetben, mint amikor elkezdtem, hogy most már világosan látom, mi­lyen feladatok állnak előttem. Valami hasonló van most a hazai borászat egésze előtt is. Rókusfalvy Pál hobbiként kezdte a borászkodást, mára a szakmai programok egyik fő szervezőjévé vált Jelentősen növekeszik a borágazat támogatása EU A szakértő szerint a termőterület növelése és minőségének javítása a fő cél - 8860 frissen telepített szőlő három év alatt Jelentősen nő a magyar szőlő- és borágazat támogatása, míg a 2012/2013-as borpiaci évben a támogatás összege 6,5 milliárd forint volt, addig a következő öt évben évi 29 millió eurót, vagy­is mintegy 8,5 milliárd forintot használhat fel az ágazat - mond­ta Kardeván Endre a napokban Budapesten. A Vidékfejlesztési Minisztérium (VM) élelmiszer­lánc-felügyeletért és agrárigazga­tásért felelős államtitkára a "Bor­jog és bormarketing 2014 konfe­rencia" résztvevőinek a verseny­­képességet segítő kormányzati intézkedések közül példaként hozta az új hegyközségi törvény megalkotását, amely új alapokra helyezte a szakma hagyománya­it. Ennek nyomán egy új érdek­­képviseleti rendszer alakult ki, amelyben összeegyeztethetők a szőlőtermelők és a borkészítők érdekei. Az új törvény alapelve, hogy a hegyközségek életének alakításába azok a termelők szól­janak bele, akik helyben végzik tevékenységüket. „Fontos a megemelt támogatási szint, mivel ezzel a hazai borászat növelheti a megművelt ültetvény nagyságát, és források lesznek arra is, hogy a szóban forgó ültet­vények minőségét is javítsuk” - nyilatkozta a Világgazdaságnak Kocsis László egyetemi tanár. A Pannon Egyetem Georgikon Kar Kertészeti Tanszékének vezetője lapunknak elmondta: „az elmúlt éveken a művelt szőlőterület ül­tetvényfelülete sokat csökkent. A szerkezetátalakításhoz kapcso­lódó támogatások révén azonban modernebb ültetvények is létrejö­hetnek.” Kocsis László szerint a növek­vő támogatás amiatt is hasznos lehet, mert az hozzájárulhat a biológiai alapok megújításához. „A támogatás révén megfelelő állapotban tarthatóak a törzsül­tetvények, amely megakadályoz­hatja az egyes fajták leromlását. A támogatás mostani növekedé­se üdvözlendő hír, és kifejezetten jól jön az ágazat számára” - tette hozzá Kocsis László. A plusz támogatás azért is jö­het jól, mert a hazai borászat egyik fő feladata ezekben az években a szőlőtelepítés. Az uni­ós jognak megfelelően 2016-tól már nem növelhetők a szőlőte­rületek, csak évente egy száza­lékkal, a telepítési kvótákat ezért addig igyekeznek kihasználni a tagállamok. A frissen telepí­tett szőlőterület mennyisége az elmúlt három évben elérte a 8860 hektárt, amely csaknem 14 százaléka az összes magyar szőlőterületnek. „Mindez nagy megújulást jelent, amelynek zö­mét ráadásul a legnagyobb bor­vidékek telepítették” - jelentette ki a Hegyközségek Nemzeti Ta­nácsának egy közelmúltban tar­tott sajtónyilvános eseményén Frittmann János borász. ■ B. L. Több termőterület nagyobb exportalapot jelenthet Névjegy 1964-ben született Budapesten 1982- 1992 KÖZÖTT Stúdium Di­xieland zenekarával lépett fel 1983- 1986 KÖZÖTT a Budapesti Tanítóképző Főiskola, 1986-ban az Egri Tanárképző Főiskola hallgatója volt 1991 óta a Boxer Reklám ügy­vezető igazgatója, 1995-ben a TV3 szerkesztő-producere 1997-2000 között a Danubius Rádió Rt. ügyvezető igazgatója 2000-ben megalapította a Ró­kusfalvy Pince Kft.-t, melynek ügyvezető igazgatója 2000-2002 között a Roxy Rá­dió tulajdonosa 2002-ben Etyeken vendégfoga­dót nyitott nős, négy gyermek apja

Next