Világgazdaság, 2014. október (46. évfolyam, 190/11450-210/11470. szám)
2014-10-28 / 207. (11467.) szám
NAGYPÁL JÓZSEF Változik a széljárás Még nem világos, hogy mikor emeli a Federal Reserve az alapkamatot a kötvényvásárlási program befejezése után. Valószínűleg ezt még a Janet Yellen vezette jegybank Nyíltpiaci Bizottságának tagjai sem tudják, minden a Federal Reserve eszközvásárlási programjával kezdődött. A Quantitative Easing (QE) kifejezést, vagyis a mennyiségi lazítást sem Európában, sem hazánkban nem használták. A pénznyomtatást a Bank of Japan kezdte el alkalmazni monetáris politikai eszközként a 2000-es évek elején, a deflációs környezet leküzdése céljából. A logika egyszerű: amikor a jegybanki kamatszint nem csökkenthető tovább, mert elérte a nulla százalékos alsó korlátot, akkor a hosszú lejáratú hozamok állampapír-vásárlással még csökkenthetők. az amerikai monetáris lazítás mostanra historikusan magas szintekre pumpálta az eszközárakat, amelynek hatására a részvénypiacok soha nem látott magas szintekre emelkedtek. A feltörekvő és fejlett piaci hozamok pedig rekordmélységekben vannak. Ha az volt a Fed célja, hogy olcsó forrást biztosítson a pénzpiaci szereplőknek és felértékelje a bankrendszer eszközeit, ezzel is megerősítve a pénzügyi rendszer stabilitását, akkor a program elképesztően sikeresnek tekinthető, ha a mennyiségi lazítás reálgazdaságra gyakorolt hatásait vizsgáljuk, akkor már vegyes a kép. Igaz ugyan, hogy a munkanélküliségi ráta csökkent az USA-ban, de a háztartások nem élvezték a bankokhoz („Wall Street”) hasonló mértékben a likviditási programok hatását. Persze jogos kérdés, hogy volt-e alternatívája a pénznyomtatásnak. A Fednek valószínűleg igaza van abban, hogy a likviditási intézkedések nélkül a munkaerő-piaci folyamatok javulása később következett volna be, vagyis mennyiségi könnyítés nélkül a lakosság még inkább megszenvedte volna a válságot. Sokáig a QE ellenzői az infláció növekedésével riogattak. Ma már jól látható, hogy nem hogy nem ugrott ■ A Fed nem fog megállni egy-két kamatemelés után A szerző a Pioneer Alapkezelő portfoliómenedzsere meg az infláció, de a deflációs kockázatok csökkentésére volt szükség. mire megtanulta a világ és a magyar pénzpiac a QE kifejezést, új szakzsargonnal kellett megbarátkozni, ez volt a „tapening”. A kifejezés a Fed korábbi elnökétől, Ben Bernanke-től származik, aki azt mondta, hogy meg kell kezdeni a kötvényvásárlási program fokozatos leállítását, amikor tavaly májusban először felmerült a havi 85 milliárd dolláros eszközvásárlási program csökkentése, akkor nagyon megijedtek a pénzpiaci szereplők. A világ kötvénypiacain erőteljes hozamemelkedés következett be, ami együtt járt a feltörekvő devizák gyengülésével. Ennek hatására a Fed kénytelen volt visszatáncolni és puhítani a likviditás csökkentéséről szóló kommunikációján. Valószínűleg ők sem számítottak ilyen drasztikus hatásokra. Később, a piac felkészítését követően a Fed mégis megkezdte a likviditási program fokozatos visszavágását, és a program októberben be is fejeződik. A következő logikus lépés az ultra laza monetáris kondíciók normalizálásához a kamatemelés megkezdése. Egyértelmű fordulóponthoz érkeztünk a kamatciklusban, hiszen vége lesz a válság kitörése óta fenntartott nulla százalékos kamatkörnyezetnek. A trend egyértelmű lesz, ha a Janet Yellen vezette jegybank megkezdi a ciklust: általános hozamemelkedés lesz a kötvénypiacokon és gyengülni fognak a feltörekvő piaci devizák. A tőkeáramlás megfordulásával jelentős korrekció következhet be a feltörekvő piacokon a hozamfelárak növekedésével, mivel egy 25 bázisponttal magasabb amerikai kamat még mindig nem tekinthető szigorú monetáris környezetnek, ezért néhány befektető majd amellett fog érvelni, hogy 25 pontos emelés nem a világ vége, és ezt már korábban beárazták. További érv lehet, hogy az Európai Központi Bank várható eszközvásárlása és a Bank of Japan mennyiségi lazítása kiválthatja a kieső likviditási többletet a rendszerből. A Fed azonban nem fog megállni egy-két kamatemelés után, ha elkezdi a ciklust, akkor fog kiderülni, hogy egy emelkedő amerikai hozamszint mellett elég lesz-e a 2,1 százalékos magyar jegybanki alapkamat és a folyó fizetési mérleg többlete. HANS-WERNER SINN Két európai modell Manuel Valls francia és Matteo Renzi olasz kormányfők deklarálták - vagy legalábbis sugallták -, hogy nem fogják betartani azt a fiskális paktumot, amelyről az eurózóna minden tagja 2012-ben megállapodott. Ehelyett növelni szeretnék adósságaikat. Álláspontjuk rávilágít az Európai Monetáris Uniós struktúrájának alapvető hibájára, amelyet Európa vezetőinek kezelniük kell, mielőtt túl késő lesz. a fiskális paktum - hivatalos nevén szerződés a gazdasági és monetáris unióbeli stabilitásról, együttműködésről és kormányzásról - elfogadása volt a feltétele annak, hogy Németország jóváhagyta az Európai Stabilitási Mechanizmust (ESM), amely valójában egy kollektív mentőcsomagnak tekinthető. A paktum szigorú küszöbértéket határoz meg a strukturális költségvetési hiány terén, illetve kimondja, hogy a GDP 60 százalékát meghaladó államadósságot évente csökkenteni kell a meglévő adósságszint és a 60 százalékos küszöbérték közötti különbség egyhuszadával. Franciaország adósságrátája azonban a 2012-es 91 százalékos szintről az év végére 96 százalékra emelkedik, míg Olaszország mutatója 127-ről 135 százalékra nő. Azzal, hogy Valis és Renzi gyakorlatilag felmondta a fiskális paktumot, arra számíthatunk, hogy az adósságszintek a követező években tovább emelkednek, ebben az értelemben az eurózóna vezetőnek nehéz kérdéseket kell feltenniük maguknak az adósságkezelés jelenlegi rendszerének fenntarthatóságával kapcsolatban. Azzal kellene kezdeniük, hogy megvizsgálják annak a két modellnek a lehetőségét, amelyek biztosíthatják a stabilitást és a fenntartható adósságot a monetáris unióban. Ez a kettő pedig az adósság közösségiesítése, illetve a felelősségvállalási modell. Európa eddig az adósságok közösségiesítésének modelljét követte, amelyben az egyes tagállamok adósságait a közös központi bank vagy egy fiskális mentőmechanizmus révén leírták, amivel biztosítékot adtak a befektetőknek, és nagyrészt eltüntették a tagállamok közötti kamatfelárakat függetlenül azok eladósodottságának mértékétől. Annak érdekében, hogy a kamatráták mesterséges csökkentése ne sarkallja még több adósság felhalmozására az adott országokat, politikai adósságfékeket vezettek be, az adósságok közösségiesítése a bőkezű ESM-mentőcsomagok, és a mintegy ezer milliárd euró értékű TARGET2 hitelek révén valósult meg. Továbbá az Európai Központi Bank (EKB) ígéretet tett arra, hogy megakadályozza a válsággal küzdő országok csődjét a közvetlen monetáris tranzakciók (OMT) rendszerén keresztül, amelynek keretében az EKB vállalja, hogy megvásárolja a bajba került országok adósságait a másodlagos piacon. a másik, a jótálláson alapuló modell azt követeli meg, hogy minden tagállam vállaljon felelősséget saját adósságai után, illetve azt is jelenti, hogy a hitelezők viselik a csőd költségeit. Ezen kockázat kezelése érdekében a hitelezők már kezdetben magasabb kamatokat kérnek, illetve nem nyújtanak pótlólagos hiteleket, ami fegyelmezett politikát követel meg a hitelfelvevőktől. A FELELŐSSÉGVÁLLALÁSI modell legjobb példájának az USA számít. Amikor Kalifornia, Illinois vagy Minnesota állam pénzügyi zavarba került, senki sem várta azt, hogy más államok vagy a szövetségi kormányzat kisegíti azokat, esetleg, hogy a Fed felvásárolja kötvényeiket. Valójában a Fed szemben az EKB-val nem vásárol kötvényeket az USA egyetlen tagállamától sem, a hitelezőknek kell állniuk bármely állami fizetésképtelenség terheit. TERMÉSZETESEN AZ USA Sem volt mindig ilyen szigorú. Röviddel a megalakulása után alkalmazta az adósságok közösségiesítését. Alexander Hamilton, Amerika első pénzügyminisztere 1791-ben úgy írta le ezt a mechanizmust, mint amely az új amerikai szövetség „cementje”. KÉSŐBB AZONBAN kiderült, hogy a közösségiesítés modellje - amelyet a britekkel szembeni második háború során 1813-ban alkalmaztak ismét - hitelbuborékot eredményezett, amely 1837-ben pukkadt ki, és 29 amerikai állam és terület közül kilencnek a csődjét eredményezte. A meg nem oldott adósságprobléma fokozta a feszültséget a rabszolgaság kérdésének ügyében, amely 1861-ben kiváltotta a polgárháború kitörését. Ebben az értelemben, ahogy azt Harold James történész jegyezte meg, az adósságok közösségiesítése cement helyett dinamittá vált az új amerikai szövetség számára. Csak a polgárháború után döntött úgy az USA, hogy a felelősségvállalási modell alapján működteti az államok szövetségét - amely megoldás azóta a stabilitás és az egyes tagállamok korlátozott adósságszintjének biztosítója lett. Franciaország és Olaszország fiskális paktumból való kilépésének az európai vezetők számára egy olyan világos jelzésnek kellene lenni, amely azt mutatja, hogy a közösségiesítés modellje az eurózóna esetében sem működik. A Fed példáját követve az EKB-nak meg kellene szüntetnie az OMT-programot, amely a német alkotmánybíróság szerint amúgy sem felel meg az EU szerződésének. Talán a fiskális paktumot is újra kellene gondolni, az ilyen intézkedések jelzésértékűek lennének a befektetők számára a tekintetben, hogy nem reménykedhetnek abban, hogy válság esetén a pénznyomda megmenti őket. Ez arra kényszerítené őket, hogy magasabb kamatokat követeljenek, vagy, hogy egyáltalán ne nyújtsanak hiteleket. Ez nagyobb fokú fegyelemhez vezetne az eurózóna eladósodott országai körében, és megmentené Európát egy olyan adósságlavinától, amely a jelenleg fizetőképes országokat végül csődbe viheti, és lerombolhatja az európai integrációs projektet is. Copyright: Project Syndicate, 2014. www.project-syndicate.org A francia és az olasz kormányfő gyakorlatilag felmondta a fiskális paktumot A szerző az Ifo gazdaságkutató intézet elnöke VÉLEMÉNY 2014. OKTÓBER 28., KEDD JEGYZET Nyugdíjs z)űrök az eddiginél nagyobb szerephez juthatnak az euró alapú nyugdíjbiztosítások egy most megjelent apró törvénymódosítás nyomán, már egyértelmű ugyanis, hogy a szolgáltatóknak az év végi euróárfolyam alapján kell kiszámolniuk, mekkora adókedvezmény igénylésére jogosult az ügyfél. A termékpaletta bővülése mindenképpen örvendetes fejlemény a hosszú távú megtakarítások piacán, még akkor is, ha az euró alapú konstrukciókkal elérhető ügyfélkör meglehetősen korlátos: első látásra leginkább azok választják majd a deviza alapú termékeket, akiknek jövedelme is idegen fizetőeszközben keletkezik, vagy nem bíznak a forint hosszú távú értékállóságában. (A hozamok alapján viszont feltehetően nem ezeket a termékeket keresik jobban, hiszen a jelenlegi környezet még mindig a forintos befektetéseknek kedvez, a gond viszont nem is a nyugdíjbiztosítási paletta szélesítésével van - sőt, ez egyértelműen üdvözlendő -, hanem azzal, hogy ez a konstrukció önmagában nem lehet képes kitölteni azt az óriási űrt, ami a nyugdíjcélú megtakarításoknál tátong. Ennek legfőbb oka, hogy a nyugdíjbiztosítás azoknak lehet valós alternatíva, akik viszonylag magas jövedelemmel rendelkeznek, vagyis egyáltalán nem tömegtermékről van szó, még akkor sem, ha a kezdeti értékesítési eredmények nagyon szépek is, annak ellenére pedig, hogy a nyugdíjbiztosításnak léteznek versenytársai a magyar piacon - a nyesz, a tbsz, vagy az önkéntes nyugdíjpénztári megtakarítások - látni kell, hogy a lakosság egyelőre nem óhajt, vagy nem tud kellő figyelmet fordítani az időskorra történő felkészülésre. Ezért persze okolható a második nyugdíjpillér kiütése éppúgy, mint az állami rendszerbe vetett indokolatlan bizalom is, de a kép ettől még egyáltalán nem megnyugtató. Láthatóan az állami ösztönző - jelesül az adókedvezmény - sem elég önmagában ahhoz, hogy a lakosság széles rétegeit foglalkoztatni kezdje a nyugdíjkérdés, a munka neheze, a tájékoztatás szép feladata tehát ismét csak a szolgáltatókra marad. BARÁT MIHÁLY VILÁGGAZDASÁG A szerkesztőség és a kiadó központi száma 489-1195 . mediaworks Főszerkesztő: Tóth Levente ■ Vezető szerkesztők: Barát Mihály (vállalatok, piacok, befektetések), Gyükeri Mercédesz (belföld, külföld, Európai Unió), Várkonyi Iván ■ Hornyák József (Vélemény) • Kocsi Ilona főmunkatárs ■ Zöld Újság Zrt. ■ Mihók Attila vezérigazgató ■ Hanák Tamás vezérigazgató-helyettes ■ Kiadó: 1082 Budapest Futó utca 35-37. ■ Szerkesztőség: 1082 Budapest, Vajdahunyad u. 38-40. Telefon: 489-1195, fax: 489-1169, e-mail: vginfo@vg.hu, központi e-mail: vg@vg.hu ■ Hirdetések felvétele: 460-2529, e-mail: hirdetes@mediaworks.hu ■ Ügyfélszolgálat: 06-40-510-510, e-mail: ugyfelszolgalat@mediaworks.hu ■ Előfizetési díj: 1 évre 82800 Ft, fél évre 41400 Ft, negyedévre 20700 Ft, egy hónapra 6900 Ft ■ Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Zrt. Hírlap Üzletága ■ Árus terjesztés: Lapker Zrt. ■ ISSN 0042-6148 ■ Nyomdai előállítás: Mediaworks Kiadó és Nyomda Kft., e-mail: nyomda@mediaworks.hu ■ Felelős vezető: Bertalan László nyomdaigazgató. ■ Munkaszám: 443000 ■ Nyomás napja: 2014. október 27. ■ A Világgazdaság bármely részének másolásával, terjesztésével, az adatok elektronikus tárolásával és feldolgozásával kapcsolatos minden jog fenntartva. Értesüléseket átvenni csak a Világgazdaságra hivatkozva lehet. A lapban közölt táblázatok adatai tájékoztató jellegűek, amelyekért felelősséget nem vállalunk. ■ A Világgazdaság és a Világgazdaság Online tartalmai (fotók, írott anyagok vagy azok részletei) a kiadó írásbeli vagy elektronikus dokumentumba foglalt engedélyével közvetíthetők a nyilvánossághoz. Tájékoztatjuk Olvasóinkat, hogy a különböző versenyeken, játékokon, akciókon, szavazásokon, rejtvénypályázatokon stb. részt vevők által személyesen, írásban, telefonon, SMS-ben, interneten, e-mailben megadott személyes adatok nyilvántartásunkba kerülnek. Az adatokat megadva hozzájárulnak ahhoz, hogy azok felhasználásával a Társaságunk érdekeltségébe tartozó cégek, amelyek az adatok feldolgozását is végzik (Mediaworks Kiadó és Nyomda Kft., Mediaworks Regionális Kiadó Kft., Mediaworks Magazines Kiadó Kft., Zöld Újság Zrt., Petőfi Lap- és Könyvkiadói Kft., Népújság Kft., Népszabadság Zrt.), előfizetéses megrendelését teljesítsük, akcióira kiadványaira és egyéb szolgáltatásaira felhívjuk a figyelmet. Az érintettek felvilágosítást kérhetnek az általunk kezelt személyes adataik köréről, felhasználásuk módjáról s céljáról, és bármikor kérhetik azok helyesbítését, felhasználásuk korlátozását, illetve törlését. «♦*v (