Világgazdaság, 2014. október (46. évfolyam, 190/11450-210/11470. szám)

2014-10-28 / 207. (11467.) szám

NAGYPÁL JÓZSEF Változik a széljárás Még nem világos, hogy mikor emeli a Federal Reserve az alapkamatot a kötvényvásárlási program befejezése után. Valószínűleg ezt még a Janet Yel­­len vezette jegybank Nyíltpiaci Bizott­ságának tagjai sem tudják, minden a Federal Reserve eszközvásár­lási programjával kezdődött. A Quanti­tative Easing (QE) kifejezést, vagyis a mennyiségi lazítást sem Európában, sem hazánkban nem használták. A pénz­nyomtatást a Bank of Japan kezdte el al­kalmazni monetáris politikai eszközként a 2000-es évek elején, a deflációs környe­zet leküzdése céljából. A logika egyszerű: amikor a jegybanki kamatszint nem csökkenthető tovább, mert elérte a nulla százalékos alsó korlátot, akkor a hosszú lejáratú hozamok állampapír-vásárlással még csökkenthetők. az amerikai monetáris lazítás mostanra historikusan magas szintekre pumpálta az eszközárakat, amelynek hatására a részvénypiacok soha nem látott magas szintekre emelkedtek. A feltörekvő és fejlett piaci hozamok pedig rekordmély­ségekben vannak. Ha az volt a Fed célja, hogy olcsó forrást biztosítson a pénzpiaci szereplőknek és felértékelje a bank­­rendszer eszközeit, ezzel is megerősítve a pénzügyi rendszer stabilitását, akkor a program elképesztően sikeresnek te­kinthető, ha a mennyiségi lazítás reálgazdaságra gyakorolt hatásait vizsgáljuk, akkor már vegyes a kép. Igaz ugyan, hogy a munka­nélküliségi ráta csökkent az USA-ban, de a háztartások nem élvezték a bankokhoz („Wall Street”) hasonló mértékben a lik­viditási programok hatását. Persze jogos kérdés, hogy volt-e alternatívája a pénz­nyomtatásnak. A Fednek valószínűleg igaza van abban, hogy a likviditási intéz­kedések nélkül a munkaerő-piaci folya­matok javulása később következett volna be, vagyis mennyiségi könnyítés nélkül a lakosság még inkább megszenvedte volna a válságot. Sokáig a QE ellenzői az infláció növekedésével riogattak. Ma már jól látható, hogy nem hogy nem ugrott ■ A Fed nem fog megállni egy-két kamatemelés után A szerző a Pioneer Alapkezelő portfoliómenedzsere meg az infláció, de a deflációs kockázatok csökkentésére volt szükség. mire megtanulta a világ és a magyar pénzpiac a QE kifejezést, új szakzsargon­nal kellett megbarátkozni, ez volt a „tape­­ning”. A kifejezés a Fed korábbi elnökétől, Ben Bernanke-től származik, aki azt mondta, hogy meg kell kezdeni a kötvény­vásárlási program fokozatos leállítását, amikor tavaly májusban először felme­rült a havi 85 milliárd dolláros eszköz­vásárlási program csökkentése, akkor nagyon megijedtek a pénzpiaci szereplők. A világ kötvénypiacain erőteljes hozam­­emelkedés következett be, ami együtt járt a feltörekvő devizák gyengülésével. Ennek hatására a Fed kénytelen volt visszatáncolni és puhítani a likviditás csökkentéséről szóló kommunikációján. Valószínűleg ők sem számítottak ilyen drasztikus hatásokra. Később, a piac felkészítését követően a Fed mégis meg­kezdte a likviditási program fokozatos visszavágását, és a program októberben be is fejeződik. A következő logikus lépés az ultra laza monetáris kondíciók normalizálásához a kamatemelés megkezdése. Egyértelmű fordulóponthoz érkeztünk a kamatciklus­ban, hiszen vége lesz a válság kitörése óta fenntartott nulla százalékos kamatkör­nyezetnek. A trend egyértelmű lesz, ha a Janet Yellen vezette jegybank megkezdi a ciklust: általános hozamemelkedés lesz a kötvénypiacokon és gyengülni fognak a feltörekvő­ piaci devizák. A tőkeáramlás megfordulásával jelentős korrekció követ­kezhet be a feltörekvő piacokon a hozam­felárak növekedésével, mivel egy 25 bázisponttal magasabb ame­rikai kamat még mindig nem tekinthető szigorú monetáris környezetnek, ezért néhány befektető majd amellett fog ér­velni, hogy 25 pontos emelés nem a világ vége, és ezt már korábban beárazták. To­vábbi érv lehet, hogy az Európai Központi Bank várható eszközvásárlása és a Bank of Japan mennyiségi lazítása kiválthatja a kieső likviditási többletet a rendszerből. A Fed azonban nem fog megállni egy-két kamatemelés után, ha elkezdi a ciklust, akkor fog kiderülni, hogy egy emelkedő amerikai hozamszint mellett elég lesz-e a 2,1 százalékos magyar jegybanki alapka­mat és a folyó fizetési mérleg többlete. HANS-WERNER SINN Két európai modell Manuel Valls francia és Matteo Renzi olasz kor­mányfők deklarálták - vagy legalábbis sugallták -, hogy nem fogják betartani azt a fiskális paktumot, amelyről az eurózóna minden tagja 2012-ben megállapodott. Ehelyett növelni szeretnék adósságaikat. Álláspontjuk rávilágít az Európai Mone­táris Uniós struktúrájának alapvető hibájára, amelyet Európa vezetőinek kezel­niük kell, mielőtt túl késő lesz. a fiskális paktum - hivatalos nevén szerződés a gazdasági és monetáris unióbeli stabili­tásról, együttműködésről és kormányzásról - elfogadása volt a feltétele annak, hogy Németország jóváhagyta az Európai Stabilitási Mechaniz­must (ESM), amely valójában egy kollektív mentőcsomag­nak tekinthető. A paktum szigorú küszöbértéket hatá­roz meg a strukturális költ­ségvetési hiány terén, illetve kimondja, hogy a GDP 60 százalékát meghaladó állam­­adósságot évente csökkenteni kell a meglévő adósságszint és a 60 százalékos küszöb­érték közötti különbség egy­­huszadával. Franciaország adósságrátája azonban a 2012-es 91 száza­lékos szintről az év végére 96 százalékra emelkedik, míg Olaszország mutatója 127-ről 135 százalékra nő. Azzal, hogy Valis és Renzi gyakorlatilag felmondta a fiskális paktu­mot, arra számíthatunk, hogy az adósságszintek a követező években tovább emelkednek, ebben az értelemben az eu­rózóna vezetőnek nehéz kérdéseket kell feltenniük maguknak az adósságkezelés jelenlegi rendszerének fenn­tarthatóságával kapcsolatban. Azzal kellene kezdeniük, hogy megvizsgálják annak a két modellnek a lehetőségét, ame­lyek biztosíthatják a stabilitást és a fenntartható adósságot a monetáris unióban. Ez a kettő pedig az adósság közösségiesí­­tése, illetve a felelősségvállalá­si modell. Európa eddig az adósságok közösségiesítésének modelljét követte, amelyben az egyes tagállamok adósságait a kö­zös központi bank vagy egy fiskális mentőmechanizmus révén leírták, amivel biztosíté­kot adtak a befektetőknek, és nagyrészt eltüntették a tagál­lamok közötti kamatfelárakat függetlenül azok eladósodott­ságának mértékétől. Annak érdekében, hogy a kamatráták mesterséges csökkentése ne sarkallja még több adósság felhalmozására az adott orszá­gokat, politikai adósságfékeket vezettek be, az adósságok közösségiesíté­­se a bőkezű ESM-mentőcsoma­­gok, és a mintegy ezer milliárd euró értékű TARGET2 hitelek révén valósult meg. Továbbá az Európai Központi Bank (EKB) ígéretet tett arra, hogy meg­akadályozza a válsággal küzdő országok csődjét a közvetlen monetáris tranzakciók (OMT) rendszerén keresztül, amely­nek keretében az EKB vállalja, hogy megvásárolja a bajba került országok adósságait a másodlagos piacon. a másik, a jótálláson alapuló modell azt követeli meg, hogy minden tagállam vállaljon fe­lelősséget saját adósságai után, illetve azt is jelenti, hogy a hitelezők viselik a csőd költ­ségeit. Ezen kockázat kezelése érdekében a hitelezők már kezdetben magasabb kamato­kat kérnek, illetve nem nyúj­tanak pótlólagos hiteleket, ami fegyelmezett politikát követel meg a hitelfelvevőktől. A FELELŐSSÉGVÁLLALÁSI modell legjobb példájának az USA számít. Amikor Kalifornia, Illinois vagy Minnesota ál­lam pénzügyi zavarba került, senki sem várta azt, hogy más államok vagy a szövetségi kormányzat kisegíti azokat, esetleg, hogy a Fed felvásárol­ja kötvényeiket. Valójában a Fed szemben az EKB-val nem vásárol kötvényeket az USA egyetlen tagállamától sem, a hitelezőknek kell állniuk bár­mely állami fizetésképtelenség terheit. TERMÉSZETESEN AZ USA Sem volt mindig ilyen szigorú. Rö­viddel a megalakulása után alkalmazta az adósságok kö­­zösségiesítését. Alexander Ha­milton, Amerika első pénzügy­­minisztere 1791-ben úgy írta le ezt a mechanizmust, mint amely az új amerikai szövet­ség „cementje”. KÉSŐBB AZONBAN kiderült, hogy a közösségiesítés modell­je - amelyet a britekkel szem­beni második háború során 1813-ban alkalmaztak ismét - hitelbuborékot eredménye­zett, amely 1837-ben pukkadt ki, és 29 amerikai állam és te­rület közül kilencnek a csődjét eredményezte. A meg nem ol­dott adósságprobléma fokozta a feszültséget a rabszolgaság kérdésének ügyében, amely 1861-ben kiváltotta a polgár­­háború kitörését. Ebben az értelemben, ahogy azt Harold James történész jegyezte meg, az adósságok közösségiesíté­­se cement helyett dinamittá vált az új amerikai szövetség számára. Csak a polgárháború után döntött úgy az USA, hogy a felelősségvállalási modell alapján működteti az államok szövetségét - amely megoldás azóta a stabilitás és az egyes tagállamok korlátozott adós­ságszintjének biztosítója lett. Franciaország és Olaszor­szág fiskális paktumból való kilépésének az európai veze­tők számára egy olyan világos jelzésnek kellene lenni, amely azt mutatja, hogy a közössé­giesítés modellje az eurózóna esetében sem működik. A Fed példáját követve az EKB-nak meg kellene szüntetnie az OMT-programot, amely a né­met alkotmánybíróság szerint amúgy sem felel meg az EU szerződésének. Talán a fiskális paktumot is újra kellene gon­dolni, az ilyen intézkedések jelzés­­értékűek lennének a befektetők számára a tekintetben, hogy nem reménykedhetnek abban, hogy válság esetén a pénz­nyomda megmenti őket. Ez arra kényszerítené őket, hogy maga­sabb kamatokat követeljenek, vagy, hogy egyáltalán ne nyújt­sanak hiteleket. Ez nagyobb fokú fegyelemhez vezetne az eurózóna eladósodott országai körében, és megmentené Euró­pát egy olyan adósságlavinától, amely a jelenleg fizetőképes országokat végül csődbe viheti, és lerombolhatja az európai in­tegrációs projektet is. Copyright: Project Syndicate, 2014. www.project-syndicate.org A francia és az olasz kormányfő gyakorlati­lag felmondta a fiskális paktumot A szerző az Ifo gazdaságkutató intézet elnöke VÉLEMÉNY 2014. OKTÓBER 28., KEDD JEGYZET Nyugdíj­s z)űrök az eddiginél nagyobb szerephez juthatnak az euró alapú nyugdíjbiztosítások egy most megjelent apró törvény­­módosítás nyomán, már egyértelmű ugyanis, hogy a szol­gáltatóknak az év végi euróárfolyam alapján kell kiszá­molniuk, mekkora adókedvezmény igénylésére jogosult az ügyfél. A termékpaletta bővülése mindenképpen ör­vendetes fejlemény a hosszú távú megtakarítások piacán, még akkor is, ha az euró alapú konstrukciókkal elérhető ügyfélkör meglehetősen korlátos: első látásra leginkább­­ azok választják majd a deviza alapú termékeket, akiknek jövedelme is idegen fizetőeszközben keletkezik, vagy nem bíznak a forint hosszú távú értékállóságában. (A hozamok alapján viszont feltehetően nem ezeket a termékeket ke­resik jobban, hiszen a jelenlegi környezet még mindig a forintos befektetéseknek kedvez,­ a gond viszont nem is a nyugdíjbiztosítási paletta szélesí­tésével van - sőt, ez egyértelműen üdvözlendő -, hanem azzal, hogy ez a konstrukció önmagában nem lehet képes kitölteni azt az óriási űrt, ami a nyugdíjcélú megtakarí­tásoknál tátong. Ennek legfőbb oka, hogy a nyugdíjbiz­tosítás azoknak lehet valós alternatíva, akik viszonylag magas jövedelemmel rendelkeznek, vagyis egyáltalán nem tömegtermékről van szó, még akkor sem, ha a kezde­ti értékesítési eredmények nagyon szépek is, annak ellenére pedig, hogy a nyugdíjbiztosításnak léteznek versenytársai a magyar piacon - a nyesz, a tbsz, vagy az önkéntes nyugdíjpénztári megtakarítások - látni kell, hogy a lakosság egyelőre nem óhajt, vagy nem tud kellő figyelmet fordítani az időskorra történő felkészülésre. Ezért persze okolható a második nyugdíjpillér kiütése éppúgy, mint az állami rendszerbe vetett indokolatlan bi­zalom is, de a kép ettől még egyáltalán nem megnyugtató. Láthatóan az állami ösztönző - jelesül az adókedvezmény - sem elég önmagában ahhoz, hogy a lakosság széles rétegeit foglalkoztatni kezdje a nyugdíjkérdés, a munka neheze, a tájékoztatás szép feladata tehát ismét csak a szolgáltatókra marad. BARÁT MIHÁLY VILÁGGAZDASÁG A szerkesztőség és a kiadó központi száma 489-1195 . mediaworks Főszerkesztő: Tóth Levente ■ Vezető szerkesztők: Barát Mihály (vállalatok, piacok, befektetések), Gyükeri Mercédesz (belföld, külföld, Európai Unió), Várkonyi Iván ■ Hornyák József (Vélemény) • Kocsi Ilona főmunkatárs ■ Zöld Újság Zrt. ■ Mihók Attila vezérigazgató ■ Hanák Tamás vezérigazgató-helyettes ■ Kiadó: 1082 Budapest Futó utca 35-37. ■ Szerkesztőség: 1082 Budapest, Vajdahunyad u. 38-40. Telefon: 489-1195, fax: 489-1169, e-mail: vginfo@vg.hu, központi e-mail: vg@vg.hu ■ Hirdetések felvétele: 460-2529, e-mail: hirdetes@mediaworks.hu ■ Ügyfélszolgálat: 06-40-510-510, e-mail: ugyfelszolgalat@mediaworks.hu ■ Előfizetési díj: 1 évre 82800 Ft, fél évre 41400 Ft, negyedévre 20700 Ft, egy hónapra 6900 Ft ■ Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Zrt. Hírlap Üzletága ■ Árus terjesztés: Lapker Zrt. ■ ISSN­ 0042-6148 ■ Nyomdai előállítás: Mediaworks Kiadó és Nyomda Kft., e-mail: nyomda@mediaworks.hu ■ Felelős vezető: Bertalan László nyomdaigazgató. ■ Munkaszám: 443000 ■ Nyomás napja: 2014. október 27. ■ A Világgazdaság bármely részének másolásával, terjesztésével, az adatok elektronikus tárolásával és feldolgozásával kapcsolatos minden jog fenntartva. Értesüléseket átvenni csak a Világgazdaságra hivatkozva lehet. A lapban közölt táblázatok adatai tájékoztató jellegűek, amelyekért felelősséget nem vállalunk. ■ A Világgazdaság és a Világgazdaság Online tartalmai (fotók, írott anyagok vagy azok részletei) a kiadó írásbeli vagy elektronikus dokumentumba foglalt engedélyével közvetíthetők a nyilvánossághoz. Tájékoztatjuk Olvasóinkat, hogy a különböző versenyeken, játékokon, akciókon, szavazásokon, rejtvénypályázatokon stb. részt vevők által személyesen, írásban, telefonon, SMS-ben, interneten, e-mailben megadott személyes adatok nyilvántartásunkba kerülnek. Az adatokat megadva hozzájárulnak ahhoz, hogy azok felhasználásával a Társaságunk érdekeltségébe tartozó cégek, amelyek az adatok feldolgozását is végzik (Mediaworks Kiadó és Nyomda Kft., Mediaworks Regionális Kiadó Kft., Mediaworks Magazines Kiadó Kft., Zöld Újság Zrt., Petőfi Lap- és Könyvkiadói Kft., Népújság Kft., Népszabadság Zrt.), előfizetéses megrendelését teljesítsük, akcióira kiadványaira és egyéb szolgáltatásaira felhívjuk a figyelmet. Az érintettek felvilágosítást kérhetnek az általunk kezelt személyes adataik köréről, felhasználásuk módjáról s céljáról, és bármikor kérhetik azok helyesbítését, felhasználásuk korlátozását, illetve törlését. «♦*v (

Next