Világgazdaság, 2016. július (48. évfolyam, 126-146. szám)

2016-07-18 / 137. szám

4 INTERJÚ VILÁGGAZDASÁG 20)6. július 18.. hétfő VG-interjú Balogh Levente a régióban terjeszkedne „Fel akarom venni a versenyt a multikkal" Az ásványvíz után az üdítőital-piacon is a multikkal akar meg­mérkőzni Balogh Le­vente. A Szentkirályi Ásványvíz Kft. alapí­tója az olasz Pasqua­­le családdal közös terjeszkedési terveiről nyilatkozott a Világ­­gazdaságnak. VITÉZ F. IBOLYA * • • Bejött az olasz Pasquale családdal egy évvel ezelőtt meg­ejtett fúzió?- Eddig jók vagyunk. Nem akar­tam eladni a cégemet, a Szentkirályi Ásványvíz Kft.-t, de pénzügyi-szak­mai szövetségesre volt szükségem. Mindig gyorsabban nőtt a cég, mint ahogy fejleszteni tudtam, egyedül már nem bírtam sem anyagilag, sem szakmailag, de a Szentkirályi jövőjét biztosítani akartam. • Hogyan került képbe a tőkés­társ?- Meg akartam venni a Nestlétől a Kékkúti Ásványvíz Zrt.-t. Régi vá­gyam volt, hogy egy tradicionális ásványvizet valahogy megmentsek vagy megszerezzek. Nem sok ma­radt, nagyjából a Kékkúti volt az utolsó. És a Pasquale család is ér­deklődött a felvásárlása iránt. Egy év huzavona után összebarátkoztam Alessandróval, a mostani társam­mal. Úgy döntöttünk, hogy nem egymás ellen megyünk, hanem csi­nálunk egy olyan közép-európai holdingot, ez szintén régi vágyam volt, amelyben magántulajdonban álló nagy családi cégek egyesítik az erejüket, és megpróbálják felvenni a harcot a multikkal. Ez a közös hol­ding vásárolta fel végül a Kékkútit és a Szentkirályit. •Annyi tradicionális márka van még, nem menti meg, mond­juk, a Mohai Ágnest?- Gazdaságos termeléshez meg­felelő terület, megfelelő hozamú kút kell. Negyven-ötvenmillió lite­res éves fogyasztásnál ezek a kor­látok nem számítottak, de most, hogy egymilliárd liter felett van a fogyasztás, és ipari mennyiségben kell ellátni a lakosságot, olyan ter­melőkapacitásra van szükség, ami­lyenre ezek a régi, kis gyárak már nem alkalmasak. A Mohai Ágnes teljes üzeme gyakorlatilag akko­ra, mint az egyik szentkirályi rak­tárunk. A Margitszigeti ásványvizet is szeretném megmenteni, de en­nek sajnos fizikai akadályai vannak. A kamionokat kitiltották a szigetről, további területet nem adnak el, és a mai kor elvárásainak megfelelő minőségű ásványvíz sincs egyelő­re. Pedig ez egy olyan tradicionális magyar brand, amelynek valaha 64 százalék volt a piaci részesedése. Jelenleg a Szentkirályinak és a Kék­kútinak a vízhozama a magyar piac éves forgalmának háromszorosa. Ilyen alapon nem kell nekünk több kút. A két gyár kapacitása le tudná fedni a hazai igények több mint 80 százalékát. A két brand megerősíté­sére és stabilizálására van szükség. • Ha nem a további tradicioná­lis belföldi márkák megszerzése, akkor mi a további terjeszkedés iránya?- Akvizíciókkal próbálkozunk Európában, elsősorban a régió­ban. Több országban folynak már tárgyalások, konkrétumok még nincsenek, de próbálunk terjesz­kedni. A meglévő piacokon pedig azon dolgozunk, hogy stabilizáljuk a pozíciónkat. Nagyon nagy a ver­seny a hazai piacon, attól függetle­nül, hogy a Szentkirályi és a Kékkúti márka együttes részesedése 38 szá­zalék. Remélem, idén elérjük a 40 százalékot. Azt gondolom, hogy ás­ványvízből kihoztuk, amit lehetett, hiszen a prémium kategória több mint 80 százaléka a miénk. Üdítő­italban, ízesített ásványvízben még van mit javulnunk, és a gyártóka­pacitást is növelnünk kell. 2007 óta először tavaly szembesültem azzal, hogy a Szentkirályi kapacitásszűké­ben van. •Ez annyira csak nem rossz hír?- Ez a kellemetlen jó hír: van igény, de nem tudunk eleget gyárta­ni, a szezon közepén már leosztással megy a kiszállítás. A vendéglátóknak félmillió üveg Szentkirályi-rendelést nem tudtunk teljesíteni. A nagy ke­reslet miatt bővítjük a kapacitást, beruházásokat hajtunk végre Kék­­kúton és Szentkirályon is. • Milyen típusú céget képzel el hosszabb távon, amolyan Mol-szerű regionális multit?- Elsősorban brandet szeretnénk vásárolni, és a környező országok­ban a piacvezető vagy az első há­rom legnagyobb egyikét megvá­sárolni, és azokat hozzácsatolni a holdinghoz. • Mekkora szerepet szánnak az exportnak? A tavalyi mérleg­ben kivitelbővülést tűztek ki célul, és olyan vevők is felbuk­kantak a listán, mint Szaúd-Ará­­bia vagy Ausztrália.- íratlan szabály, hogy az ásvány­vizek 3 százaléka utazik csak. Ha va­laki azt gondolja, hogy Közép-Euró­­pában csinál egy ásványvizet, és majd az exportjából fog megélni, az csalódni fog. A saját országában piacvezető szerepet kell szerez­nie, ezzel megteremtve az alapot a brandnek, enélkül nincs esély exportra. Másodszor, olyan drága a vizet szállítani, hogy nem tudja felvenni a versenyt a helyivel, még az arab országokban tengervízből nyert vízzel se. Nagyjából 200 kilo­méteren túl nem gazdaságos szál­lítani. Elsősorban erős brand kell, ez a karácsonyfa lábazata, ez tartja a fát, és erre akaszthatjuk azután a díszeket, így az exportot is. Egy pré­mium brandnél nem az a cél, hogy például Oroszországban vagy Kíná­ban sokat adjanak el belőle, hanem az, hogy sok országban forogjon, sok helyütt megismerjék, ettől lesz erős a márka a saját országában is. Szaúd-Arábiában 400-500 áruház­ban vagyunk jelen, de mennyiség­ben ez nem mérhető a közép-euró­pai eladásokhoz. •Novembertől cégszerűen is egyesül a Kékkúti és a Szentki­rályi. Erősorrendet jelez, hogy a Szentkirályiba olvad a Kékkúti?- Nem. Készítettünk egy piaci fel­mérést, hogy az emberek mit gon­dolnak a két márkáról, ennek alap­ján lépünk tovább. Két prémium brandről van szó, a Szentkirályi fia­talosabb, dinamikusabb, a Theodo­ra egy tradicionális márka, és ezek egymást erősítik a piacon. A fúzió jelentősége leginkább az, hogy ti­zenöt év után megint magyar tulaj­donos került a Kékkúti tagjai közé. A cégek összevonása pedig meg­takarítással jár, és erejüket is egye­síteni lehet. Mennyiségben a leg­nagyobb márka volt a Szentkirályi, a legtradicionálisabb pedig a Theo­dora. Ez nagyon erős szövetség. • Meddig nőhet a magyar ás­ványvízfogyasztás?- Az átlagos egészséges vízfo­gyasztás egymilliárd liter, erre be­állt. a piac. Hogy ez 800 millió vagy 1,2 milliárd, azt az dönti el, hogy milyen a nyár, semmi más. Hová le­het nőni? Az egyik megoldás, mun­kálkodni, hogy ez az egymilliárdos torta minél kevesebb szeletre osz­tódjék. És lehet menni az ízesített ásványvizek piaca, illetve az üdítő­ital-piac felé. Most bontogatja a szárnyait az üzletág, amelyik egész­séges alternatívát próbál nyújtani azoknak, akik az üdítőitalokat sze­retik. Nem egyszerű, mert bár azt hiszik, hogy az űrkorszakban min­dent meg lehet oldani, de még az élelmiszeriparban is vannak felfe­dezésre váró dolgok. Például a szén­savas üdítőnél egyelőre nincs meg a megoldás arra, hogy adalékanyag nélkül eltartható legyen egy évig: Ez a szakzsargonban aszeptikusnak nevezett eljárás a szénsavmentes szegmensben már létezik, pasztő­rözést vagy aszeptikus töltést alkal­mazunk. Mindenesetre az üdítők legfőbb alapanyaga a víz, abban jók vagyunk, csak az egészséges hozzá­adott anyagokat kell kitalálni. •Ha meglesz a megoldás, akkor a multikba fog ütközni az üdítőital-piacon is.- Ez egy ilyen világ. Amikor 2004- ben az ásványvizemmel nem álltam be a harmincforintos magyar gyár­tók közé, hanem elkezdtem már­kát építeni, mindenki azt mondta, őrült vagyok, hogy fel akarom venni a versenyt a multikkal. Akkor is itt volt Magyarországon a Coca-Cola, a Danone, a Nestlé és a Pepsi, de há­rom-négy év elteltével gondot okoz­tunk nekik: magasan piacvezetők lettünk. Minden kivitelezhető. Sze­rintem most arra van szükség, hogy a multik helyett erős, tradicionális családi vállalatok jöjjenek a piacra. Olyanok, akik az évtizedek alatt fel­épített márkáikat óvják, nem akar­nak hibázni, a márkát tönkretenni, hanem azon munkálkodnak, hogy az erős brandet unokáik is tovább­­vihessék. Szentkirályi—Kékkúti-fúzió November 1-jétől cégjogilag is összeolvad a már tavaly azonos érdekkörbe került ásványvizescég: a Balogh Levente által grün­­dolt Szentkirályi Ásványvíz Kft.-be beolvad a Nestlé Waterstől kivásárolt Kékkúti Ásványvíz Zrt. Az új cég, a Szentkirályi-Kékkúti Kft. 2,6 milliárd forint saját vagyonnal kezdi a működését, és a vagyonmérleg tervezete szerint 4 milliárd kötelezettséget visz magával. Tavaly tavasszal jelentették be, hogy olasz tőkéstársat talált a Szentkirályi Kft., s a cég beolvad a Central European Mine­ral Water Holdingba (CEMW). Utóbbi az olasz Pasquale család, illetve Balogh közös projektcége. A Pasquale családé a legna­gyobb közép-európai ásványvíz-palackozó, a régióban terjeszke­dő cseh Karlovaské Minerální Vody-csoport, amely a CEMW-n keresztül tavaly márciusban megvásárolta a Kékkúti Zrt. részvé­nyeit a Nestlétől. A tranzakció előtt a Szentkirályi 20 százalék fe­letti részesedéssel piacvezetőnek számított, a közös tulajdonba került két cég együttesen 38 százaléknál tartott tavaly, árbevéte­lük pedig meghaladta a 15 milliárdot. A múlt évben a Szentkirályi csaknem négyszeresére, 800 millióra növelte a nyereségét, a Kék­kúti pedig 600 milliós veszteségét fordította át több mint egymilli­árdos nyereségbe. Balogh Levente 2004-ben úgy döntött, nem áll be a harmincforintos magyar gyártók közé, inkább a multik babérjaira tör fotó:szabómiklós

Next

Regisztráció Regisztráció
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék