Világgazdaság, 2018. május (50. évfolyam, 81-101. szám)

2018-05-02 / 81. szám

2018. május 2., szerda Világgazdaság ­­I INTERJÚ Patai Mihály: nincs lehetőség nem alkalmazkodni a kormány elképzeléseihez Tehercsökkentést kér a bankszövetség NAGY LÁSZLÓ NÁNDOR A hitelezés felfuttatása a bankok és a gazdaság közös érdeke - mondta Patai Mihály. A Magyar Bankszövetség elnöke szerint az átalakuló tulajdonosi szerkezetű bankrendszer stabil jövedel­mezőség mellett segítheti igazán a gazdasági növeke­dést - ezért az extra terhek csökkentését kérik. Az elmúlt hónapokban sokat javult a bankszektor és a kormány kapcsolata. Ez minek tudható be ön szerint? ■ A fordulópontot egyértelműen a svájcifrank-hitelek forintosítá­sa, az abban történő, példaérté­kű együttműködés hozta. Nem ta­gadható, hogy a most harmadik ciklusát kezdő kormány első négy évében óriási volt a feszültség a szektor és a kabinet között azon rendkívüli terhek miatt, amelyek ránehezedtek a bankok mérlegé­re egy olyan időszakban, amely­ben a nyereséges működés fenn­tartása önmagában is nehéz volt. 2014 közepére a kormány is rá­ébredt, hogy meg kell állapodni valahogy a devizahiteles kérdés rendezéséről, hiszen a probléma már súlyos gazdaságpolitikai za­varokat okozott, ráadásul régiós szintűvé vált, hiszen több környe­ző ország is hasonló gondokkal küzdött. A tárgyalások konstruk­tívak voltak, azzal pedig, hogy a megoldás észszerű tehermeg­osztást tartalmazott, a választott technika is megfelelő volt. Mon­dom ezt annak ellenére, hogy ará­nyaiban a bankszektor vállalta magára a legnagyobb, 3 milliárd eurós, azaz több mint ezermilli­­árd forintos terhet. Az időzítést pedig mesterinek nevezném, hogy ilyen pontosan lehessen kö­vetkeztetni a svájci jegybank vár­ható lépéseire, ahhoz ott kell len­ni az európai jegybankárok belső köreiben - ide jutott el a jegyban­ki vezetés az elmúlt években. Annak ellenére elismert a jegybanki teljesítmény, hogy unortodoxnak számít? ■ Elfelejthetnénk már ezt a jelzőt. A Magyar Nemzeti Bank (MNB) működésére szerintem sokkal in­kább illik az „aktivista jegybank" kifejezés. E tekintetben az MNB- hez hasonló működést láttunk már más országokban is - koráb­ban a holland és a svéd jegybank is aktív szerepet vállalt a gazda­ságösztönzésben -, de Kelet-Kö­­zép-Európában eddig még nem. Az eredményességet a Növeke­dési hitelprogram (NHP) sikere is igazolja. Az, hogy a vállalati hite­lezés tetszhalott állapotából újra­indult, és már növekedik, egyér­telműen az MNB érdeme. Ezt ma már azok is elismerik, akik fanya­logtak az NHP meghirdetésekor. Azt is fontos hangsúlyozni, hogy a jegybank mellett a kormányzatra is alkalmazható az „aktivista" jel­ző, hiszen a kabinet a kezdetektől határozott gazdaságpolitikát, ke­mény érdekérvényesítést folytat. Nincs lehetőség nem alkalmaz­kodni az elképzeléseihez. Ahhoz például, hogy többségi magyar kézben lévő bankrend­szerben gondolkodik? ■ Ez egy újabb pontja annak, hogy amit unortodoxnak bélyeg­zünk, valójában a nemzetközi pél­dák alkalmazása a magyar viszo­nyokra. 2008-ban a jelzálogválság eszkalálódásakor az amerikai kor­mány ügyes érdekérvényesítéssel nacionalizálta az amerikai bank­­rendszert, így azok a bankvezetők is megszavazták, hogy az állam tő­két emeljen a bankjukban, akik az adott tárgyalásra úgy mentek be, hogy semmi szükségük nincs friss pénzre. Ne feledjük, hogy egy idő­re Franciaországban vagy Német­országban is az állam lett a fő tu­lajdonosa a nagybankoknak. Az etatizmust tehát nem Orbán Vik­tor kezdte, a miniszterelnök véle­ményem szerint csak felismerte az idők szavát. Más területeken multiellenes hangok is hallatszanak. A bank­szektorban nem várható további „nacionalizálás”? ■ Az arányokról beszélünk. Egy 90 százalék körüli mértékben külföldi kézben lévő bankrend­szer sebezhetősége nem vitat­ható. A másik oldalon viszont Magyarország európai uniós be­ágyazottsága­­ is vitathatatlan, fontos tehát, hogy a nagy euró­pai bankházak itt legyenek, hi­szen ez stabilizálja a helyzetet. Azt gondolom, a kabinet is tisz­tában van azzal, hogy a legutób­bi pénzügyi válság hatásait épp a külföldi kézben lévő bankok tulajdonosai tompították azzal, hogy 1500 milliárd forinttal meg­emelték a magyar leánybankok tőkéjét - ez a magyar adófizetők­nek egy forintjukba sem került. Épp ennek kapcsán tartanak többen a többségi állami kézben lévő bankrendszertől.­­ A kormány nyomatékosította, hogy csak átmenetileg akar tu­lajdonosa lenni a bankoknak, az­óta az MKB és a Gránit Bank már magyar magánbefektetők kezé­ben van, és tart a Budapest Bank újbóli privatizációjának előkészí­tése. E tekintetben tehát alapta­lan a félelem. Az új tulajdonosok pedig bizonyosan tisztában van­nak azzal, hogy a bankrendszer talán a legtőkeigényesebb szek­tor: a tőkemegfelelés biztosítása miatt akkor is a zsebbe kell nyúl­ni, ha baj van, de akkor is - a nö­vekedést támogatandó -, ha fut a szekér. Az erős, magyar tulajdonú bankok egyébként beleilleszked­hetnek abba a miniszterelnöki el­képzelésbe, amely - koreai vagy épp török mintára - multivá váló magyar vállalatok, nemzeti csilla­gok felépülésére alapoz. A megerősödéshez viszont tartós jövedelmezőség kell. Tavaly ezzel sem volt baj.­­ Az elmúlt évi 694 milliárd fo­rintos adózott eredmény döntően egyszeri hatásoknak tudható be. Sokat dobott a profiton a nem tel­jesítő hitelállományok leépítését követő céltartalék-felszabadítás és a Visa nemzetközi kártyatár­saság struktúraátalakítása miatt bekövetkezett részvényértékesí­tésből származó bevétel. A Ma­gyar Bankszövetség számításai szerint az elkövetkező években a szektor profitja nagyjából 300 milliárd forint lehet, ami a 3000 milliárd forint feletti össztőkevo­lumen alapján 10 százalék közeli tőkearányos nyereséget jelenthet. Az MNB korábbi, a bankrendszer középtávú jövőképét felvázoló anyagában a fenntartható műkö­déshez szükséges jövedelmezőség alsó szintje ez a mérték, de a bankok már akkor jelezték, hogy e mértékkel Magyarország nem lesz befektetésre érdemes piac, hiszen a tőkeköltségek kiterme­léséhez több kell. Miként lehet javítani a jövedelmezőségen? ■ Múlt heti testületi ülésünkön is a költséghányad csökkentésére vonatkozó szektorigény fogalma-A következő években milliárd forint körül alakulhat a bankszektor nyeresége tódott meg. Megítélésünk szerint a kormánynak fel kell vázolnia a bankadó további csökkentésé­nek következő időszakra vonat­kozó tervét, illetve az olyan extra terhek átgondolását, kivezeté­sét, mint a tranzakciós illeték. Ez utóbbi esetben kifejezetten elhi­­bázottnak tartjuk, hogy miközben a kabinet sikeres lépéseket tesz a feketegazdaság visszaszorítá­sára - az online pénztárgépek és az EKÁER már megvalósult, vala­mint az online számlázás küszö­bönálló bevezetésével -, addig az illegális pénzmozgásokat teljesen kiszűrő elektronikus fizetés elter­jedését még most is akadályozza ez az extra teher. Pedig nemzet­­gazdasági szinten a gazdaság fehéredésén keresztül és a kész­pénzhasználat visszaszorításával jelentős lehetne az állami meg­takarítás. Az MNB szerint a költségolda­lon a bankoknak is van még mit tenniük, s a konszolidáció is ráfér a szektorra. ■ Költségeink jelentős részét az uniós és a hazai szabályozás­nak való megfelelés exponen­ciálisan növekvő feladatainak teljesítése adja. Bár a tengeren­túlon már elindult a deregulá­ció, meglátásom szerint itthon ettől még távol vagyunk. Félre­értés ne essék: számos szabá­lyozást előremutatónak tartunk. Az adósságfékszabályoknak kö­szönhetően például annak el­lenére biztonságosnak tartjuk a lakossági hitelezést, hogy az ingatlanpiacon - mondjuk, a fővárosban - egyértelmű jelei vannak a lufi kialakulásának. Az új lakások árának további megugrását mérsékelhetné, ha az új kabinet első döntései kö­zött 2019 utánra is biztosítaná a kedvezményes áfát az építő­iparnak. De visszatérve a sza­bályozásra: fontos lenne, hogy az ügyfeleknek érdemi segítsé­get nem nyújtó - nem egy eset­ben pedig már idejétmúlt - elő­írások, elvárások kikopjanak a rendszerből. Úgy fest, hogy az MNB most a jövedelmezőség üzleti alapú fel­pörgetésében és a hitelezés bein­dításában hisz­­ merész terveket vázolt fel a várt hiteldinamikáról. Mi erről a véleménye? ■A bankok nyereséges műkö­désének egyik alappillére az ak­tív hitelezés. Tehát bankárként mi mást mondhatnék, mint hogy kedvezőnek látom a tervet. De mélyebbre ásva azért vannak itt kérdések. Nem tagadható, hogy a devizahitelezés problé­mája mellett a bankellenes re­torika is szerepet játszik abban, hogy a hitelállománynak a GDP- hez mért aránya az uniós orszá­gokon belül Magyarországon a legkisebb. Márpedig az élő hi­telpiac a gazdasági növekedés leghatékonyabb támogatója. Azt gondolom, hogy lakossá­gi oldalon reálisak a jegybanki várakozások, ott borítékolható a felfutás, és fel kell készülni a legkésőbb egy-másfél év múlva meginduló kamatemelkedés ha­tásaira. Épp ezért támogatjuk a fix hitelek minél szélesebb kö­rű elterjesztését hirdető jegy­banki politikát. Az olcsó pénzek időszaka szerintem hamarosan lejár. Azt gondolom, hogy az előttünk álló hónapokban min­den piaci szereplőt - lakossági és vállalati ügyfelet egyaránt - meg kell szólítanunk és meg­fontolásra biztatni, hogy addig kezdjen bele egy tervezett be­ruházásba, amíg azt még ilyen olcsón lehet finanszírozni. El lehet ezt érni? ■ Nehéz lesz. A kis- és középvál­lalkozások az EU-támogatások­­kal elkényelmesedtek. Hozzá­szoktak, hogy azt fejlesszék, amire támogatás van, és ke­vésbé azt, amire igény mutat­kozik. A nem megfelelő fej­lesztési szerkezet abban is visszaköszönhet, hogy tőkeol­dalon ezek a vállalkozások to­vábbra is gyengék. A szabályozó ugyanakkor - részben helyesen - megköti a bankok kezét ilyen esetekben a finanszírozás terén. A bankszövetség ezért a garan­ciarendszer továbbfejlesztésé­re és tőkeprogramok indítására tett javaslatot a kabinetnek. A másik gond a hiányzó nagyválla­lati hitelezés. Az elmúlt évtized­ben a nagyvállalati kör pénzter­melő képessége akkorára nőtt, hogy ma már nemcsak saját be­ruházásaikat, hanem adott eset­ben az alvállalkozóikat is finan­szírozni tudják. Ez sok, itthon működő vállalatra is igaz, rá­adásul gyakran, ha mégis vesz­nek fel kölcsönt, akkor azt nem Magyarországon teszik, mert itt az extra terhek - például a bankadó - miatt a magyar ban­kok árazása hátrányosabb, mint a külföldi versenytársaké. Rész­ben ezért javasoltuk a kormány­nak az extra terhek leépítését. A BANKSZEKTOR TELESÍTMÉNYEI2017-ben Összes eszköz változása 2017/2016 (to) Veszteséges,­­ de növekvő ^ ...... Profit marketek! bankok 1# ::::x::É£Z W Veszteséges és zsugorodó bankok­ Nyereséges,­ ffl de zsugorodós bankok • • • • # • © * -100 -50 0 50 100 150 200 250 300 Forrás: Reuters, VG-grafika Nettó profit 2017 (Mrd Ft) új ciklus

Next