A világháború képes krónikája, 1916 (7. kötet, 79-90. szám)
1916-05-28 / 86. szám
keztetést tudnak levonni. Mi tehát két óra hosszat úgy álltunk ott a jól leplezett állásban, hogy még az orrunk hegyét sem mutattuk. Azonban három pár szem és három messzelátó megfeszített figyelemmel vizsgálta a partot. Egyszerre csak villanást láttunk alattunk. Csak akkorát, mint egy fölvillanó és gyorsan elhamvadó gyújtóláng. A parti üteg elárulta magát. Barber kapitány gyorsan helyzetvázlatot készített és a futóárok falára ráerősítette névjegyét, hogy a telefon-ordonánszok, akiknek az volt a feladatuk, hogy éjjel az üteggel az összeköttetést helyreállítsák, könnyebben ráakadjanak erre a pontra. Visszamentünk. Amikor ismét a völgy bejáratánál voltunk, reszketett alattunk a domb. Az angolok talán mégis észrevettek bennünket. Egy harminc és feles lövedéket lőttek a dombra s a lövedéknek egy meglehetősen nagy szilánkja a közelünkben csapott le. Holdvilágos éjszaka van. Tüzérségünket egyre-másra figyelmezteti az őrjárat: Vigyázz! Repülők! Az éjjel nyugtalanul folyt le. Az ágyútűz majdnem olyan erős volt, mint aminőt az isonzói csatában éltem át. Azt hittük, hogy az angolok támadásra készülnek. Reggel sűrű fehér köd borult a tájra. Hét órakor nyeregbe akartunk ülni, hogy a megfigyelő helyre lovagoljunk. Barber kapitány a sűrű köd miatt elhalasztotta a lövést. Ismét fölhangzott az őrök kiáltása: Vigyázz! Repülők! És néhány bomba a tábor közelében esett le, anélkül hogy kárt okoztak volna. Török lova-járőr a Gallipoli-félszigeten.