A világháború képes krónikája, 1916 (8. kötet, 91-104. szám)

1916-07-09 / 92. szám

Hamilton áthelyezése után, aki kudarca ellenére a Dardanella-akció folyta­tását kívánta, valamint Kitchener látogatása alapján az angolok meghozták a megfelelő elhatározást. Ők nagyon jól tudták, hogy gyalogságunk felsőbb­­ségben van velük szemben és hogy az összeköttetés megnyitása után, amely biztosítja hadiszükségleteink kielégítését, végül a tengerbe vetettük volna őket. Miután ilyképen a legsúlyosabb kudarcot szenvedték, kénytelenek vol­tak Gallipoli félszigetét feláldozni, amelyért oly sokáig ontották vérüket és amelyet indus katonák holttesteivel borítottak. Mindamellett el kell ismerni az angolokról, hogy e visszavonulásuk alkalmával a körülmények rendkívüli módon kedveztek nekik. Jogukban áll, hogy parlamentjükben e visszavonuláshoz szerencsét kívánjanak maguknak és eldicsekedjenek vele. De ez nem változtat azon a tényen, hogy távozásuk kénytelen visszavonu­lás és elsietett menekülés volt. Nekünk az volt a szándékunk, hogy offenzívába menjünk át, miután csapatainkat teljesen elláttuk munícióval. Ellenségeink azonban elsiettek. Hálát adok a Mindenhatónak, hogy az idők és az ese­mények igazolták várakozásaimat. Most, hogy a német és az osztrák magyar hadsereggel egyenes összeköttetésben vagyunk, szövetségeseink közreműkö­désével hadseregünket jobb karba helyezhetjük és én önöknek nagy nyo­matékkal megismételhetem ama bizakodásomat, hogy az ellenséget hatá­rainkon túl kergethetjük.» Enver pasa (X) egy osztrák-magyar haubicot szemlél meg.

Next