A világháború képes krónikája, 1916 (8. kötet, 91-104. szám)
1916-07-09 / 92. szám
Hamilton áthelyezése után, aki kudarca ellenére a Dardanella-akció folytatását kívánta, valamint Kitchener látogatása alapján az angolok meghozták a megfelelő elhatározást. Ők nagyon jól tudták, hogy gyalogságunk felsőbbségben van velük szemben és hogy az összeköttetés megnyitása után, amely biztosítja hadiszükségleteink kielégítését, végül a tengerbe vetettük volna őket. Miután ilyképen a legsúlyosabb kudarcot szenvedték, kénytelenek voltak Gallipoli félszigetét feláldozni, amelyért oly sokáig ontották vérüket és amelyet indus katonák holttesteivel borítottak. Mindamellett el kell ismerni az angolokról, hogy e visszavonulásuk alkalmával a körülmények rendkívüli módon kedveztek nekik. Jogukban áll, hogy parlamentjükben e visszavonuláshoz szerencsét kívánjanak maguknak és eldicsekedjenek vele. De ez nem változtat azon a tényen, hogy távozásuk kénytelen visszavonulás és elsietett menekülés volt. Nekünk az volt a szándékunk, hogy offenzívába menjünk át, miután csapatainkat teljesen elláttuk munícióval. Ellenségeink azonban elsiettek. Hálát adok a Mindenhatónak, hogy az idők és az események igazolták várakozásaimat. Most, hogy a német és az osztrák magyar hadsereggel egyenes összeköttetésben vagyunk, szövetségeseink közreműködésével hadseregünket jobb karba helyezhetjük és én önöknek nagy nyomatékkal megismételhetem ama bizakodásomat, hogy az ellenséget határainkon túl kergethetjük.» Enver pasa (X) egy osztrák-magyar haubicot szemlél meg.