A világháború képes krónikája, 1916 (8. kötet, 91-104. szám)

1916-08-20 / 98. szám

Mindezek a küzdelmek csupán előjátékát alkották annak a nagyméretű csatának, amely április tizenkilencedikén keletkezett a felahiei török állások körül. Többórás tüzérségi előkészítés után az angol csapatok e nap dél­előttjén hatalmas erővel általános támadást indítottak, amely nehéz áldoza­tok árán eljutott egyes helyeken egészen a török árkokig. De a bátor védel­mezők nem inogtak meg és véres közelharcban megtisztították az ellen­ségtől megszállott árokrészeket, újból elfoglalták azokat és visszaverték a további támadásokat részben gépfegyvertűzzel, részben pedig kézitusá­ban. Hat órás nehéz küzdelem után a törökök maradtak a győztesek. Estére árkaik előtt több, mint 3000 angol hulláját számlálták meg. Ezekben a harcokban különösen sokat szenvedett a 13-ik divízió, amely annak ide­jén már Gallipolinál is vérzett. Természetes, hogy Townshend erőfeszítésével egyidejűen hevesen támad­ták az angolok kívülről is a török védőgyűrűt. Április tizenkettedikén angol jelentések szerint Lake tábornok a Tigris jobbpartján előretolt török vona­lakat óhajtotta benyomni és visszaszorítani. Ennél a támadásnál az angolok a Tigris és az Um-el-Henna közötti elárasztott mocsaras területet voltak kénytelenek átlábalni. A támadóknak a terepnehézségek folytán igen súlyos veszteségeik voltak és még azt sem mondhatták el, hogy sikerült a roham. A törökök ugyan visszavonultak egy bizonyos vonalon, de utóbb vissza­űzték az angolokat, akik a mocsarakon át nem tudtak megfelelő erősíté­sekhez jutni. Néhány nap múlva folytatták az angolok erősítéseiket a Tigris balpartján, ahol sikerült is a törökök legelső vonalát áttörniök. Az angol jelentés szerint a törökök is meglehetősen súlyos veszteségeket szenvedtek, és számos mohamedán katonát sikerült elfogni. Ugyanekkor azonban a Tigris áradása még szorongatottabbá tette az angolok helyzetét. Az árvíz Angol lövészárok Kut el-Amaránál.

Next