Világirodalmi lexikon 1. A–Cal (1970)
A - apocope - apodózis - apoftegma - apokalipszis, apokalypsis, apocalypsís
APOCO házban, ill. koncentrációs táborban töltött. 1945-től szerkesztő, majd színházi, ill. filmszakember, 1955-től írói tevékenységéből él. Nemzetközi sikert aratott a Nacht unter Wölfen (1958, Kristó Nagy I., Farkasok közt, védtelen, 1960) c. regényével, amelyben egy, a buchenwaldi koncentrációs táborba került zsidó gyermek megmentésének története kapcsán a táborban működő illegális kommunista szervezet harcát írja le rendkívül izgalmas cselekmény keretében. A regényből 1960-ban hang- és tévéjáték, 1963-ban film készült. Egyéb műve: Esther (nla, 1958). O Magyarul még: 1 — 1 nla (n. n., Irodalmi Szemle, Bratislava, 1961, 5.; Kardoss T., Nagyv, 1961, 8.; Kristó Nagy I., Egy futár kalandja, anto., 1965, Keresztesi R. M., Ütünk, 1966, 10.). O Irod.: E. Kühne: Charakterentscheidung und sozialistisch—humanistische Weltanschauung in Apitzs Roman „Nacht unter Wölfen" (Wissenschaftliche Zeitschrift der Universität Rostock, 1959—1960; különszám). Salyámosy Miklós apocope: apokopé apodózis: —utótag apoftegma: —apophtegma apokalipszis, apokalypsis, apocalypsis (görög apokalüpszisz 'feltárás, felfedés'), az ókori héber és az ókeresztény irodalom műfaja, az istenség akaratában elrejtett tények, leginkább a jövendő feltárása vagy kinyilatkoztatása. A műfajt az i. e. 3 — i. sz. palesztinai politikai és társadalmi válságai hívták létre. Az apokalipszisek a kor súlyos kérdéseiben harcosan, de eszkatológikus szemlélettel foglaltak állást. Homályos, burkolt kifejezéseiknek ez a magyarázata. A kereszténység — különösen Jézus „második eljövetelének" hite jegyében — átvette és az utolsó ítélet, a világvége motívumaival bővítette a zsidó apokaliptika motívumkincsét. A műfaj formai jegyei: a mitikus vagy legendás bibliai személyek egyikének szájába adja a kinyilatkoztatást (a névsor Ádámtól az apostolokig terjed); a megtörtént eseményeket jövő időbe teszi át s látomássá alakítja, hogy ezzel is növelje az aktuális állásfoglalás hitelét; az apokalipszis látomása gyakran a bibliai hős halál előtti búcsúzkodásához kapcsolódik. A korai zsidó apokaliptika egy része bekerült akánonba is, a prófétai látomások részleteiként ( —Jesaia, Ezékiel, Jóéi, Dániel könyve); ez támogatja azt a felfogást, hogy az apokaliptika valójában a héber prófétai irodalom folytatása. A zsidó apokalipszisek többsége azonban apszeudepigrafikus irodalom körébe tartozik (—Ábrahám apokalipszise, Barukh apokalipszise, Ezra 4. könyve, Ezra apokalipszise, Ezra látomása, Hénokh könyve, Illés apokalipszise, Mózes égbe ragadtatása, A Tizenkét ősatya testamentuma, Ádám és Éva élete, Jubileumok könyve). E művek egy részét később keresztény szellemben átdolgozták; ez az átdolgozás olykor az eredeti motívumokat teljesen háttérbe szorította (—Cefania apokalipszise, Zakariás apokalipszise, Oracula Sibyllina). A keresztény apokalipszisek közül akánonba csak egy került (—János apokalipszise), többen azonban a korai egyházban nagy tekintélyt élveztek (Hermasz, Péter apokalipszise), s számos más irat is a műfaj nagy népszerűségéről tanúskodik (—Ezra 5. és 6. könyve, Jesaia égbe emelkedése, Pál apokalipszise, Tamás apokalipszise). János neve alatt háromapokrif apokalipszis is fennmaradt (bővebben —János apokrif apokalipszisei). Két kései mű Mária nevét viseli (—Mária apokalipszisei). Az apokalipszisek keletkezésük korában, majd egészen az i. sz. 5. sz.-ig igen népszerű, olvasott alkotások voltak. Elterjedtségüket számos fordítás is tanúsítja. Akánon megszilárdulásával és a dogmatika kialakulásával párhuzamosan azonban az egyház pusztítani kezdte szövegük példányait, s ezért legtöbbjük csak a fordításokból rekonstruálható. A zsidó apokalipszisek ugyanúgy az eretnek tanokat üldöző hivatalos vallás áldozataivá váltak; eredeti szövegében közülük ma egy sem ismert. A keresztény apokalipszisek egy részét átfogó kiadás: C. von Tischendorf: Apocalypses Apocryphae (1866). A zsidó apokalipszisek gyűjteményes fordításaihoz —apokrif; a keresztények egy része németül: E. Hennecke —W. Schneemelcher: Neutestamentliche Apokryphen (2. köt., 1964); O (—héber irodalmi formák, vallásos irodalom, látomásirodalom) ; Irod.: M. Friedländer: Geschichte der jüdischen Apokalyptik (1903); F. C. Burkitt: Jewish and Christian Apocalypses (1914); Székely I.: Az Apokalyptika a világirodalomban (1922); J. Kroll: Die Himmelfahrt der Seele (1931); P. Volz: Die Eschatologie der jüdischen Gemeinde im neutestamentlichen Zeitalter (1934); J. Bloch: On the Apocalyptic in Judaism (1952); S. B. Frost: Old Testament Apocalyptic (1952); H. H. Rowley: The Relevance of Apocalyptic (1955); Komoróczy Géza A kopt irodalomban úgyszintén igen elterjedt műfaj, mely a zsidó és keresztény 378