Világirodalmi lexikon 1. A–Cal (1970)
B - Brezina, Otokar; Václav Jebavy
és írója. Kezdetben szorb nyelven, az ötvenes évektől német nyelven is ír, kölcsönösen fordítja az egymás mellett élő két nép műveit. Saját műveiben az új szorb társadalom viszonyait, elsősorban a szorb falu szocialista átalakulását, annak problémáit és eredményeit ábrázolja. Fejlődésregény-trilógiája életrajzi elemekre és átélt élményekre épül (Der Gimnasiast, 'A gimnazista', németül és szorbul, 1959; Semester der verlorenen Zeit, 'Az elveszett idő szemesztere', németül 1900, szorbul 1961; Mannesjahre, 1964; Gergely E., Férfiévek, 1967). 1929-ben mutatták be az első szorb színdarabot, Brezan alkotását. Szorb nyelvű műveinek válogatott kiadása 1958-ban két kötetben jelent meg (Wubrane spisy). Egyéb főbb művei: Auf dem Rain wächst Kom ('Gabona nő a mezsgyén', költ.-ek és elb.-ek, 1951); 52 Wochen sind ein Jahr, ('52 hét egy év', reg., 1953, szorb nyelven is megjelent és megfilmesítették, 1955); Nas wsedny dien (szorb 'Mindennapjaink', költ.-ek, 1956); Das Mädchen Trix und der Ochse Esau ('Trix, a kisleány és Ézsau, az ökör', elb., 1959, szorbul is, ua.); Lubosa (szorb költ.-ek, 1959); Marja Jankowa (színmű, 1960); Eine Liebesgeschichte ('Egy szerelmes történet', elb., 1962); Musen in Mauseturm ('Múzsák az egértoronyban', tévéf., 1966); Reise nach Krakkau ('Krakkói utazás', elb., 1966); Die schwarze Mühle ('A fekete malom', elb., 1968). Magyarul még: Fridolin a ló (vál. elb.-ek, Vázsonyi E., 1954); 1 elb. (Vázsonyi E., Mai német elbeszélők, anto., 1962); 1 ala (Imre K., Huszonöt német novella, 1969); Vizkelety András Brezina [brzsezina], Otokar; Václav Jebavy (családi név); (Pocátky, 1868. szept. 13.—Jaromerice, 1929. márc. 25 ), cseh költő. Szegénysorsú falusi cipész családjából származott, reálgimnáziumot végzett a morvap.-i Telcben, majd ugyancsak morva kisvárosokban tanítóskodott nyugdíjba meneteléig, 1925-ig. 1921-ben meghívták a brnói egyetem bölcsészkarára, de a fölajánlott katedrát nem fogadta el. 1929-ben a prágai Károly Egyetem tiszteletbeli doktorrá avatta. Egész életét magányban töltötte, nem vett részt sem a politikai, sem a társadalmi, sem az irodalmi életben. Írásait (eleinte prózát, később verseket) a legismertebb irodalmi folyóiratokban tette közzé, első verseskötete 1895-ben, az utolsó 1901-ben jelent meg. Ezután — egy 1903-ban kiadott esszékötetet kivéve — nem publikált többé. A cseh filozófiai költészet és a cseh szimbolizmus legkimagaslóbb és legkövetkezetesebb képviselője. Költészetét, a hazai hagyományokkal szembefordulva, elszakította a történelmi és társadalmi valóságtól, sőt mindattól, amit külvilágnak nevezünk, és az egyetemes élet titkait és értelmét kutató metafizikai vizsgálódásának kifejezőjévé tette. Gondolkodási rendszerének fejlődési vonala a kezdeti mély és élettagadó pesszimizmustól és misztikus fájdalom- és halálkultusztól az emberi testvériség hirdetéséig s a világegyetem és az ember egységének panteisztikus ünnepléséig terjed. A platóni dualizmus, a keresztény életfelfogás némely jellegzetes vonása, az „Örökkévaló", a „Legmagasabb" keresése és néhány versének imaformája alapján az irodalmi katolicizmus (katolická moderna) magáénak vallotta költészetét, de Brezina ezt a kategorizálást elutasította. Álláspontja már csak azért is indokolt volt, mert a keleti vallási ideológiák legalább annyira hatottak rá, mint a kereszténység. Költői pályájának egyes állomásait köteteinek megjelenése jelzi. Az első könyv, a Tajemné dálky ('Titokzatos messzeségek', 1895) az életről való kiábrándult lemondást, a szellemi értékek iránt érzett hódolatot és a szépség schopenhaueri és baudelaire-i fogantatású abszolutizálását tükrözi. A második, a Svitáni na západé ('Nyugati virradat', 1896) a világegyetem rendjét és értelmét meghatározó erőt, akaratot, szellemet keresi. A harmadik, a Vétry od pólu ('Sarki szelek', 1897) prófétai megfogalmazásban egy minden színtől és melegségtől megfosztott absztrakt világot tár elénk. A negyedikben, a Staritelé drámában ('Templomépítők', 1899) Brezina végre megtalálja az embert: kitagadottnak nevezi ugyan, de nemcsak testvériséget vállal vele, hanem a Rend részének, építő, alkotó géniusznak ismeri el, s ezt a szemléletet az utolsó kötetben a Ruce ('Kezek', 1901) c.-ben tovább mélyíti azzal a hittel, hogy az ember úrrá lesz a világmindenség, az egyetemes élet rejtélyein. Brezina Mácha és Neruda mellett a cseh költői nyelv legnagyobb mestere. Nyelvi fantáziája, szimbolizáló készsége, merész asszociációi, retorikus és himnikus pátosza, komplikált ritmusú rímes verseinek és szabad verseinek zeneisége nemcsak a kortársi költészetre, különösen annak spirituális irányzataira, hanem a két háború közötti modern törekvésekre is erősen hatott. O Gyűjt. kiad.: Básnické spisy Otakara Bfeziny ('Otakar Bfezina költői művei', 1913); Spisy Otakara Bfeziny ('Otakar Bfezina összes művei', 1933). O Magyarul: 3 vers