Világirodalmi lexikon 1. A–Cal (1970)

A - apocope - apodózis - apoftegma - apokalipszis, apokalypsis, apocalypsís

APOCO házban, ill. koncentrációs táborban töl­tött. 1945-től szerkesztő, majd színházi, ill. filmszakember, 1955-től írói tevékeny­ségéből él.­­ Nemzetközi sikert aratott a Nacht unter Wölfen (1958, Kristó Nagy I., Farkasok közt, védtelen, 1960) c. regényével, amelyben egy, a buchenwaldi koncentrációs táborba került zsidó gyer­mek megmentésének története kapcsán a táborban működő illegális kommunista szervezet harcát írja le rendkívül izgalmas cselekmény keretében. A regényből 1960-ban hang- és tévéjáték, 1963-ban film készült.­­ Egyéb műve: Esther (nla, 1958). O Magyarul még: 1 — 1 nla (n. n., Irodalmi Szemle, Bratislava, 1961, 5.; Kardoss T., Nagyv, 1961, 8.; Kristó Nagy I., Egy futár kalandja, anto., 1965, Keresztesi R. M., Ütünk, 1966, 10.). O Irod.: E. Kühne: Charakter­entscheidung und sozialistisch—humani­stische Weltanschauung in Apitzs Roman „Nacht unter Wölfen" (Wissenschaftliche Zeitschrift der Universität Rostock, 1959—1960; különszám). Salyámosy Miklós apocope: apokopé apodózis: —utótag apoftegma: —apophtegma apokalipszis, apokalypsis, apocalypsis (görög apokalüpszisz 'feltárás, felfe­dés'), az ókori héber és az óke­resztény irodalom műfaja, az istenség akaratában elrejtett tények, leginkább a jövendő feltárása vagy kinyilatkoztatása. A műfajt az i. e. 3 — i. sz. palesztinai politikai és társadalmi válságai hívták létre. Az apokalipszisek a kor súlyos kér­déseiben harcosan, de eszkatológikus szemlélettel foglaltak állást. Homályos, burkolt kifejezéseiknek ez a magyará­zata. A kereszténység — különösen Jézus „második eljövetelének" hite jegyében — átvette és az utolsó ítélet, a világ­vége motívumaival bővítette a zsidó apo­kaliptika motívumkincsét.­­ A műfaj formai jegyei: a mitikus vagy legendás bibliai személyek egyikének szájába adja a kinyilatkoztatást (a névsor Ádámtól az apostolokig terjed); a megtörtént ese­ményeket jövő időbe teszi át s látomássá alakítja, hogy ezzel is növelje az aktuális állásfoglalás hitelét; az apokalipszis láto­mása gyakran a bibliai hős halál előtti búcsúzkodásához kapcsolódik.­­ A korai zsidó apokaliptika egy része bekerült a­­kánonba is, a prófétai látomások rész­leteiként ( —Jesaia, Ezékiel, Jóéi, Dániel könyve); ez támogatja azt a felfogást, hogy az apokaliptika valójában a héber prófétai irodalom folytatása.­­ A zsidó apokalipszisek többsége azonban a­­pszeudepigrafikus irodalom körébe tar­tozik (—Ábrahám apokalipszise, Barukh apokalipszise, Ezra 4. könyve, Ezra apo­kalipszise, Ezra látomása, Hénokh könyve, Illés apokalipszise, Mózes égbe ragadtatása, A Tizenkét ősatya testamentuma, Ádám és Éva élete, Jubileumok könyve). E művek egy részét később keresztény szel­lemben átdolgozták; ez az átdolgozás olykor az eredeti motívumokat teljesen háttérbe szorította (—Cefania apokalip­szise, Zakariás apokalipszise, Oracula Sibyllina).­­ A keresztény apokalipszi­sek közül a­­kánonba csak egy került (—János apokalipszise), többen azon­ban a korai egyházban nagy tekintélyt élveztek (Hermasz, Péter apokalipszise), s számos más irat is a műfaj nagy nép­szerűségéről tanúskodik (—Ezra 5. és 6. könyve, Jesaia égbe emelkedése, Pál apokalipszise, Tamás apokalipszise). János neve alatt három­­apokrif apokalipszis is fennmaradt (bővebben —János apokrif apokalipszisei). Két kései mű Mária nevét viseli (—Mária apokalipszisei).­­ Az apokalipszisek keletkezésük korában, majd egészen az i. sz. 5. sz.-ig igen nép­szerű, olvasott alkotások voltak. Elter­jedtségüket számos fordítás is tanúsítja. A­­kánon megszilárdulásával és a dog­matika kialakulásával párhuzamosan azonban az egyház pusztítani kezdte szövegük példányait, s ezért legtöbbjük csak a fordításokból rekonstruálható. A zsidó apokalipszisek ugyanúgy az eretnek tanokat üldöző hivatalos vallás áldoza­taivá váltak; eredeti szövegében közülük ma egy sem ismert.­­ A keresztény apokalipszisek egy részét átfogó kiadás: C. von Tischendorf: Apocalypses Apoc­ryphae (1866). A zsidó apokalipszisek gyűjteményes fordításaihoz —apokrif; a keresztények egy része németül: E. Hennecke —W. Schneemelcher: Neutesta­mentliche Apokryphen (2. köt., 1964); O (—héber irodalmi formák, vallásos iroda­lom, látomásirodalom) ; Irod.: M. Friedländer: Geschichte der jüdischen Apokalyptik (1903); F. C. Burkitt: Jewish and Christian Apocalypses (1914); Szé­kely I.: Az Apokalyptika a világirodalom­ban (1922); J. Kroll: Die Himmelfahrt der Seele (1931); P. Volz: Die Eschatolo­gie der jüdischen Gemeinde im neutesta­mentlichen Zeitalter (1934); J. Bloch: On the Apocalyptic in Judaism (1952); S. B. Frost: Old Testament Apocalyptic (1952); H. H. Rowley: The Relevance of Apocalyptic (1955); Komoróczy Géza A kopt irodalomban úgyszintén igen elter­jedt műfaj, mely a zsidó és keresztény 378

Next