Világirodalmi lexikon 1. A–Cal (1970)

A - apocope - apodózis - apoftegma - apokalipszis, apokalypsis, apocalypsís

APOCO házban, ill. koncentrációs táborban töl­tött. 1945-től szerkesztő, majd színházi, ill. filmszakember, 1955-től írói tevékeny­ségéből ól. O Nemzetközi sikert aratott a Nackt unter Wölfen (1958: Kristó Nagy I., Farkasok közt, védtelen, 1960) c. regényével, amelyben egy, a buchenwaldi koncentrációs táborba került zsidó gyer­mek megmentésének története kapcsán a táborban működő illegális kommunista szervezet harcát írja le rendkívül izgalmas cselekmény keretében. A regényből 1960-ban hang- ós tévéjáték, 1963-ban film készült. O Egyéb műve: Esther (nla, 1958). O Magyarul még: 1 — 1 nla (n. n., Irodalmi Szemle, Bratislava, 1961, 5.; Kardoss T., Nagyv, 1961, 8.; Kristó Nagy I., Egy futár kalandja, anto., 1965, Keresztesi R. M., Ütünk, 1966, 10.). O Irod.: E. Kühne: Charakter­entscheidung und sozialistisch—humani­stische Weltanschauung in Apitzs Román „Nackt unter Wölfen" (Wissenschaftliche Zeitschrift der Universitát Rostock, 1959—1960; különszám). Salyámosy Miklós apocope: apokopé apodózis: —utótag apoftegma: —apophtegma apokalipszis, apokalypsis, apocalypsis (görög apokalüpszisz 'feltárás, felfe­dés'): az ókori héber ós az óke­resztény irodalom műfaja, az istenség akaratában elrejtett tények, leginkább a jövendő feltárása vagy kinyilatkoztatása. A műfajt az i. e. 3 — 1. sz. palesztinai politikai és társadalmi válságai hívták létre. Az apokalipszisek a kor súlyos kér­déseiben harcosan, de eszkatológikus szemlélettel foglaltak állást. Homályos, burkolt kifejezéseiknek ez a magyará­zata. A kereszténység — különösen Jézus „második eljövetelének" hite jegyében — átvette és az utolsó ítélet, a világ­vége motívumaival bővítette a zsidó apo­kaliptika motívumkincsét. O A műfaj formai jegyei: a mitikus vagy legendás bibliai személyek egyikének szájába adja a kinyilatkoztatást (a névsor Ádámtól az apostolokig terjed); a megtörtént ese­ményeket jövő időbe teszi át s látomássá alakítja, hogy ezzel is növelje az aktuális állásfoglalás hitelét; az apokalipszis láto­mása gyakran a bibliai hős halál előtti búcsúzkodásához kapcsolódik. O A korai zsidó apokaliptika egy része bekerült a —kánonba is, a prófétai látomások rész­leteiként ( —Jesaia, Ezékiel, Jóéi, Dániel könyve); ez támogatja azt a felfogást, hogy az apokaliptika valójában a héber prófétai irodalom folytatása. O A zsidó apokalipszisek többsége azonban a —pszeudepigrafikus irodalom körébe tar­tozik (—Ábrahám apokalipszise, Barukh apokalipszise, Ezra 4. könyve, Ezra apo­kalipszise, Ezra látomása, Hénokh könyve, Illés apokalipszise, Mózes égbe ragadtatása, A Tizenkét ősatya testamentuma, Ádám és Éva élete, Jubileumok könyve). E művek egy részét később keresztény szel­lemben átdolgozták; ez az átdolgozás olykor az eredeti motívumokat teljesen háttérbe szorította (—Cefanjá apokalip­szise, Zakariás apokalipszise, Oracula Sibylliná). O A keresztény apokalipszi­sek közül a -kánonba csak egy került (—János apokalipszise), többen azon­ban a korai egyházban nagy tekintélyt élveztek (Hermasz, Péter apokalipszise), s számos más irat is a műfaj nagy nép­szerűségéről tanúskodik (—Ezra 5. és 6. könyve, Jesaia égbe emelkedése, Pál apokalipszise, Tamás apokalipszise). János neve alatt három —apokrif apokalipszis is fennmaradt (bővebben —János apokrif apokalipszisei). Két kései mű Mária nevét viseli (—Mária apokalipszisei). O Az apokalipszisek keletkezésük korában, majd egészen az i. sz. 5. sz.-ig igen nép­szerű, olvasott alkotások voltak. Elter­jedtségüket számos fordítás is tanúsítja. A —kánon megszilárdulásával ós a dog­matika kialakulásával párhuzamosan azonban az egyház pusztítani kezdte szövegük példányait, s ezért legtöbbjük csak a fordításokból rekonstruálható. A zsidó apokalipszisek ugyanúgy az eretnek tanokat üldöző hivatalos vallás áldoza­taivá váltak; eredeti szövegében közülük ma egy sem ismert. O A keresztény apokalipszisek egy részét átfogó kiadás: C. von Tischendorf: Apocalypses Apoc­ryphae (1866). A zsidó apokalipszisek gyűjteményes fordításaihoz —apokrif; a keresztények egy része németül: E. Hennecke —W. Schneemelcher: Neutesta­mentliche Apokryphen (2. köt., 1964). O (—héber irodalmi formák, vallásos iroda­lom, látomásirodalom) O Irod.: M. Friedlánder: Geschichte der jüdischen Apokalyptik (1903); F. C. Burkitt: Jewish and Christian Apocalypses (1914); Szé­kely I.: Az Apokalyptika a világirodalom­ban (1922); J. Kroll: Die Himmelfahrt der Seele (1931); P. Volz: Die Eschatolo­gie der jüdischen Gemeinde im neutesta­mentlichen Zeitalter (1934); J. Bloch: On the Apocalyptic in Judaism (1952); S. B. Frost: Old Testament Apocalyptic (1952); H. H. Rowley: The Relevance of Apocalyptic (1955). Komoróczy Géza A kopt irodalomban úgyszintén igen elter­jedt műfaj, mely a zsidó és keresztény 378

Next

Regisztráció   
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék