Világirodalmi lexikon 2. Cam–E (1972)
D - Degli Uberti, Fazio - degradáció - De Graft, J. C. - De Gubernatis, Angelo - Deguy, Michel - Deharme, Lise; Anne Marie Mirtz
Mémoires de guerre ('Háborús emlékiratok', 1956) c. művét 3 kötetben, amelyben rendkívül szubjektíven, de szuggesztív erővel eleveníti meg saját szerepét a 2. világháborúban, a felszabadítás és a háború utáni konszolidáció eseményeiben. E nagyszabású mű jelentősen hozzájárult a tábornok tekintélye növeléséhez, nézetei népszerűsítéséhez és előkészítette visszatérését a hatalomba. 1958-tól 1969-ig a kezdeményezésére megszületett, az államfő személyi hatalmát kiterjesztő Ötödik Köztársaságnak volt elnöke. Visszavonulása után folytatta memoárjai írását. A tervezett Mémoires de la paix ('A béke memoárjai') első kötete a Mémoires de l'espoir ('A reménység memoárjai', 1970) röviddel halála előtt jelent meg. O írod.: S. Hoffmann: Les mémoires d'espoir (Esprit, 1970, 12.). Vásárhelyi Miklós Degli Uberti, Fazio: —Uberti, Degli Fazio degradáció: -*-gradáció De Graft, J. C.; Joe de Graft (névváltozat); (Ghána, 1930 —): angol nyelvű ghánai író. Az 1961 óta színházként működő Ghánai Drámai Stúdió igazgatója. Az 1960-as évek elején jelentkezett színdarabjaival, Sutherland mellett a ghánai drámairodalom nagy ígérete. Drámái: Sons and daughters ('Fiúk és lányok', 1964); Visitor from the past ('Látogató a múltból'); Village investment ('Falusi beruházás'). A Sons and daughters két nemzedék harcát ábrázolja: az apa a gazdagságot és az előkelő viselkedést tartja a legfontosabbnak, fia azonban festőművész, lánya pedig koreográfus akar lenni; az író nem tudja jól kihasználni az aktuális téma igazi lehetőségeit. Kulifay Gyula—Páricsy Pál De Gubernatis [degubernátisz], Angelo (Torino, 1840. ápr. 7.—Róma, 1913. febr. 26.): olasz író, irodalomtörténész, vallástörténész. 1863-tól a firenzei, 1890-től a római egyetemen tanított. Szerteágazó érdeklődésre valló és bőséges, de egyenetlen tudományos munkásságából kiemelkedik a Mitologia comparata ('Öszszehasonlító mitológia', 1883) és a francia nyelvű Le bouddhisme en Occident avant et aprés le christianisme ('A buddhizmus nyugaton a kereszténység előtt és után', 1908) c. vallástörténeti tanulmánya. Tudományos és szépirodalmi folyóiratokat szerkesztett, 18 kötetes világirodalomtörténetet írt (Storia universale della letteratura, 'Egyetemes irodalomtörténet', 1883 — 1885) és irodalmi lexikont adott ki Dizionario biografico degli scrittori contemporanei ('A kortárs írók életrajzi lexikona', 1875) c. Több hindu tárgyú színdarabját a Drammi indiani ('Hindu színművek', 1883) c. kötetben gyűjtötte össze. Járt Magyarokon, tapasztalatait a terjedelmes La Hongrie politique et sociale ('Politika és társadalom Magyarországon', 1886) c. munkájában írta le, 1880-tól az MTA és 1893-tól a Kisfaludy-Társaság külső tagja. 1885-ben olaszra fordította Arany J. Dante ódáját. Magyarul: részlet a Savitri c. drámából (Radó A., Olasz költőkből, 1886). Herczeg Gyula Deguy [dögt], Michel (Bretagne, 1930 —): francia költő, kritikus. Az ötvenes évek közepén újjáalakult, majd újra megszűnt nagy múltú folyóirat, a Mercure de France fiatal költőinek csoportjával (F. Bonnefoy, J. Dubouffet stb.) indult, publikált a Table Bonde-bem, majd (és utóbb kizárólagosan) a Nouvelle Revue Frangaise-ben; maga is irodalomkritikai folyóiratot alapított Revue de Boésie c. A Gallimard kiadó vezető lektora, emellett középiskolai filozófiatanár. Költészete „mélyfúrás a nyelv és az ismeret ismeretlen anyagába" (Somlyó Gy.); a vers és az értekezés formai és tartalmi közelítésével, a mondat és a szó felbontásával és funkcióinak újrafogalmazásával kísérletezik. Főbb művei: Fragment du cadastre ('Telekkönyvi kivonat', költ.-ek, 1960); Actes ('Akták', tan.-ok, 1965); Oui dire ('Hallomás', költ.-ek, 1966). Magyarul: 4 vers (Somlyó Gy., Nagyv, 1966, 9., rövid tanulmánnyal); 3 vers és 1 tan. (uő, Gyémánttengely, 1967); 4 vers (uő, Nagyv, 1968, 2.); 1 tan., (Rónay Gy., A líra ma. Vallomások, esszék, 1968); 2 vers (Somlyó Gy., Árion 2. Nemzetközi költői almanach, 1969); 1 vers (nő, Úr, 1970, 5.). Tótfalusi István Deharme [döárm], Lise; Anne-Marie Mirtz (családi név); Cinq Gignes (illegális név); (Párizs, ? —), francia írónő. A szürrealizmushoz közel álló versekkel jelentkezett, de költeményeinél nagyobb visszhangot keltettek az álom és a valóság világát összeötvöző költői meséi: Cette année-lá ('Ebben az évben', 1945) Eluard előszavával, valamint az egyedüllétről és a női lélek vívódásairól szóló ironikus, nagy pszichológiai felkészültséggel íródott, a fantasztikum határán mozgó regényei: Le château de ciorloge ('Az óra kastélya', 1955); Laissez-moi tranquille ('Hagyjatok békén', 1959); L'enchanteur ('A varázsló', 1964). Verskötetei : Images dans le dos du cocher ('Képek a kocsis mögül', 1946); Gahier de curieuse personne ('Különös ember jegy-